Elisa J. Smith - Ultimate Case

Elisa J. Smith: Ultimate Case - Az Utazó

Kiadó: Publio
ISBN: 9789633811313
Oldalszám: 284 oldal

Tartalom:

"Cassia Crawford vagyok és boszorkány. A huszonegyedik születésnapom nem csak egy hatalmas bulit tartogat számomra, hanem ezzel egyidejűleg a beavatásomra is készülök, amikor teljes jogú taggá válok abban a boszorkány-közösségben ahová szüleim és barátaim is tartoznak.
De a dolgok nem mennek simán. Ahelyett, hogy szórakozva tölteném el az estét, az Orákulum, a szellemi vezetőnk választás elé állít. Meg kell találnom a leendő társam, aki ráadásul tiszta, tehát fogalma sincs arról, hogy ő is boszorkány. Nem csak hogy fel kell kutatnom, de meg kell védenem azoktól a fekete boszorkányoktól, akik bármit megtennének azért, hogy megtalálják. Ugyanis Alex Fagyasztó. Az Egyetlen. Az egyetlen olyan boszorkány, aki képes megállítani az időt és erre a képességre sokaknak fáj a foga. Vagy ha nem találom meg időben, akkor meghalok."
Képes vagy-e megmenteni a társad, akit még nem is ismersz? Képes lennél-e felforgatni a fél világot, azért hogy megtaláld? Az igazi kérdés az: képes vagy-e saját életed feláldozni, csak, hogy megmentsd őt? Mert amennyiben nem teszed, te is meghalsz.
Elisa J. Smith fordulatos és váratlan eseményekkel teli fantasy regénye végigkalauzol minket a jó és rossz boszorkányok világában, miközben a főhős rengeteg furcsa szerzettel, mágikus képességekkel rendelkező alakkal találkozik, a végén pedig abban sem lehetünk biztosak, hogy kiben bízhatunk meg. Te kiben bíznál meg, ha az életed forogna kockán?

Saját véleményem:
A történet Cassiáról szól, egy fiatal hétköznapinak tűnő lányról, aki fősulira jár,  tanul, és küzd azért, hogy megszerezhesse álmai hivatását. Ám a látszat roppant csalóka, ugyanis Case boszorkány, akárcsak szülei, legjobb barátnője, és a srác, akiért odáig van.
Minden bizonnyal sokan örülnének annak, ha boszorkányok lehetnének, de Case cseppet sem repes az örömtől, pláne, hogy rohamos tempóval közeledik a huszonegyedik születésnapja. A törvények értelmében, minden huszonegy évet betöltött boszorkánynak az Orákulum elé kell járulnia, hogy az szembesíthesse őket saját erejük mibenlétével, valamint, hogy kiválassza számukra a társukat, akivel majd leélik életük hátralevő részét.
Napokkal a szertartás előtt azonban Cassiának furcsa látomásai támadnak, minden előjel nélkül rosszul lesz, majd egy srác testében tér magához, akit folyamatosan üldöznek. A lány nem érti, hogy mi lehet ez, teljesen összezavarodik, ám a hosszú évek óta nem látott nagybátyja egy nap megjelenik, és segítségével rájönnek, hogy Cassia nem más, mint egy Utazó. Képes mások testébe kerülni.
És amikor Case azt hinné, hogy ennél rosszabb már lehet, az Orákulum közli vele, hogy a társa egy Alexander nevű fiú, akit minél előbb meg kell találnia, ugyanis nagy veszélyben van. Alex rendkívüli képességgel rendelkezik, Fagyasztó, ezáltal megtudja állítani az időt - emiatt pedig sokaknak értékes lehet; ő maga azonban mit sem tud arról, hogy boszorkány.
Így hát Cassiának más választása nem lévén, bele kell vágnia az ismeretlenbe, és mindezt mogorva nagybátyja segítségével...

Carell

Maga a történet és az alapgondolata nekem nagyon tetszett. Nem az a tipikus  sablonos boszorkánysztori. Elisa rengeteg új dolgot csempészett bele, amitől egyszerre lett tradicionális és merőben új.
Imádtam, hogy a boszorkányok kaptak egy ősi törvényt, ami kicsit középkori volt, korlátozta, de mégis összefogta őket egy közösségé, mely merőben más volt, mint a hétköznapi embereké. Mégis egyszerre voltak átlagosak (iskolába jártak, dolgoztak), és mágikusak (varázslatok, főzetek, stb).
Az a fajta elgondolás is tetszett, hogy a fekete mágiával foglalkozó negatív figurák, egyfajta boszorkány maffiaként jelentek meg a történetben, és amellett, hogy természetfeletti képességeiket rosszra használták, még a normális emberi életbe beépülve is különféle bűnbarlangokat létesítettek. És rosszfiúként tökéletesen megállták a helyüket mind a két világban.
A bár hangulata egyébként megint csak remek lett, mintha az olvasó egy teljesen új, sötét világba csöppenne azáltal, hogy átlépi a Merlin kapuját. Az emberek, és úgy általában véve a nagy közönség számára fenntartott előrésze teljesen olyan volt mint egy komor, sötét hangulatú bár, ahova az emberlánya valóban nem szívesen teszi be a lábát. Mindenhol fura, kétes alakok, lenge öltözetű lányok, és természetesen pia. Ám a biztonsági ajtón átlépve, valami még sokkal veszélyesebb húzódik meg. Egy olyan hely, ahol a nagykutyák szórakoznak, és ahol sötét üzletek folynak.
Itt találkozhatunk először Carellel, a Merlin jóképű tulajdonosával, aki nem mellesleg New York egyik leghatalmasabb boszorkánya. Fiatal kora ellenére cseppet sem mondható tapasztalatlannak. Kisugárzása fenyegető és vészjósló, hiába beszél nyájasan, mindig a másik fél tudtára adja, hogy egyetlen másodperc alatt képes lenne bárkit eltenni láb alól, ha a helyzet úgy kívánja. És tökéletes főgonosz! Hiába negatív karakter, nekem mégis ő lett a kedvencem, és nagyon bízom benne, hogy a folytatásban is felbukkan.

Alex

Case mellett egyébként ő az egyetlen figura, akit jobban megismerhetünk, beleláthatunk a fejébe, mert bár rengeteg szereplőt kapunk, mégsem olyan hangsúlyosak, vagy éppen nem szerepelnek annyit, hogy kiismerhessük őket. A mellékkaraktereket leginkább úgy tudnám jellemezni, mint  valami megállókat, akik a maguk idejében segítik Cassia utazását, majd lemorzsolódnak, miután teljesítették a kötelességüket. Viszont ez cseppet sem zavaró. Kíváncsian várom, hogy a következő részben mennyit vagy mit mutat meg magából Alex és Everard, mert mind a kettejükben van potenciál, mint ahogyan a referusokban is.
Amit viszont negatívumként (bár nem ez a tökéletes szó rá) emlegetnék, az a sok gépelési-, helyesírási hiba, valamint a szöveg szerkesztése. Látszik, hogy olykor Elisa elkezdett egy gondolatot, ám a mondat végére elfelejtette, hogy miként indított annyira belemerült a világba, és teljesen másként fejezte be, amitől kicsit értelmetlen lett az adott rész. Ez minden írónál, írópalántánál természetes, hisz írás közben az agy már jóval előbbre jár, mint a kéz, ami pötyögi a betűket; valamint azt is tudom, hogy ez magánkiadás, így szerkesztő nem folyhatott bele a folyamatba (innen is látszik, mekkora szerepük van egy-egy könyvnél, milyen mértékben terelgetik az adott írót). Viszont mindenképp ajánlott átolvasni az elkészült szöveget, csiszolgatni, és igen, még így is becsúszhatnak a hibák, mivel az író tudja, hogy ott mit akart, és ezért alapból felületesen olvas, de ilyenkor jönnek be a barátok, családtagok. Ők rengeteget segíthetnek, kiszúrják azt, ami a szerzőnek nem tűnik fel.
Ám ennél a regénynél van még pozitívum, mégpedig a gondosan felépített cselekményszál. Az elejétől kezdve megvan egy bizonyos alaptempó, majd ez folyamatosan emelkedik. Nincsenek üresjáratok, amikor az olvasó unatkozhat. A nyomozás és az izgalom fokozatos, olykor-olykor megáll egy picikét, de tényleg csak keveset, hogy szusszanjunk, majd folytatódik tovább, jön egy újabb nyom vagy rejtély. És bár féltem tőle, hogy a vége képes lesz-e tartani a szintet, ha már az elején annyi kalandba bonyolódtak a szereplők, de igen. Még a nagy csata után is volt tartalék patron, ami durrant... nem is kicsit. Viszont az kicsit sok volt, hogy ugyanazt a poént, rövid időn belül kétszer is ellőtték. Elég lett volna az egyik. Persze, tudom, hogy a meghökkentés volt a cél, de nálam a duplázás visszavett ebből. Valamint számomra Alex és Case kapcsolata is gyorsan alakult át. Főként, hogy eleinte Cassia nem igazán volt oda a srácért. Ezeket leszámítva nekem tetszett, és várom a folytatást. :)

Összességében tehát mindenkinek ajánlom, aki szereti a boszorkányokat, az izgalmakat és a nyomozást, mert ebből garantáltan nincs hiány. A helyszínek pedig kivétel nélkül telitalálatok! És a szereplők közt is biztosan akad mindenki számára legalább egy olyan, akit megszeret, vagy magához közelinek érez.

Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Carell
Kedvenc jelenet: vidámparkos jelenet
Negatívum: néhány ellentmondásos rész, szerkesztési hibák
Borító: 5/4