Nyelv: szinkronizált
Hossz: 106 perc
Tartalom:
Az istenek köztünk járnak - és van néhány emberi
tulajdonságuk: például az, hogy sokan közülük eltaszítják maguktól
törvénytelen gyerekeiket. A félig emberi, félig isteni eredetű kamaszok
számára fenntartott különleges kiképzőtáborban azonban sosincs nyugalom.
Percy Jackson, Poszeidón fia ismét kénytelen veszélyes és különleges
kalandra indulni, ha meg akarja menteni a világot.
Isteni lények és barátai társaságában ezúttal Hermész lázadó fia után nyomoz, aki a bűverejű Aranygyapjút akarja felhasználni az Olümposz leigázásához. A nyomok New Yorkba, majd onnan a tengerre vezetnek. Vad kalandok, csodák és izgalmak várnak a társaságra. Sosem tudják, mikor számíthatnak isteni beavatkozásra, és mikor kell a saját erejükben bízniuk. De egy biztos: a humorukat még a legváratlanabb helyzetben sem veszítik el.
Isteni lények és barátai társaságában ezúttal Hermész lázadó fia után nyomoz, aki a bűverejű Aranygyapjút akarja felhasználni az Olümposz leigázásához. A nyomok New Yorkba, majd onnan a tengerre vezetnek. Vad kalandok, csodák és izgalmak várnak a társaságra. Sosem tudják, mikor számíthatnak isteni beavatkozásra, és mikor kell a saját erejükben bízniuk. De egy biztos: a humorukat még a legváratlanabb helyzetben sem veszítik el.
Saját véleményem:
Először is szeretném leszögezni, hogy a vélemény csak és kizárólag a filmre korlátozódik, tekintve, hogy ezidáig sajnos még nem olvastam a könyveket, ergo nincs semmilyen összehasonlítási alapom.
Maga a film egy hét évvel korábbi visszaemlékezéssel indít, melyhez remek narráció párosul, ezáltal az olyan nézőnk is, mint én ( kik nem olvasták a könyveket), megérthetik, hogy mi történt a gyerek Luke-kal, Annabeth-szel, Groverrel és Tháliával, amikor a Félvér táborhoz akartak csatlakozni.
Ebben a rövid részletben rengeteg fajta érzelem és impulzus éri a nézőket és szereplőket egyaránt: ijedség, kétségbeesés, fájdalom, remény, veszteség, gyász. Ám ezt megfejelendő, a jelenbéli események szinte berobbannak a vászonra, ütemes tempót diktálva. Percy már nem az a setesuta emberfiú, aki anno, az első rész idején volt. Immáron olyannyira beérett, hogy ő a tábor második legjobbja. És pontosan ez az, ami bántja, hogy csupán második a ranglétrán, és az első egy lány, Clarisse. Bár Grover és Annabeth folyamatosan biztatja, Percy mégis képtelen kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy a villám visszaszerzésével csupán mázlija volt. És, ha mindez nem lenne elég, a nyakába szakad egy féltestvér, akit küklopsz létére mindenki lenéz, és hát valljuk be... valóban elég furán viselkedik.
Nem sokkal Tyson megjelenése után valami olyasmi történik, amire senki nem számított. A halottnak hitt Luke áttöri a tábor védőfalát, és említést tesz Percynek egy őt említő jóslatról. Innentől fogva beindul a gépezet, és kezdetét veszi egy újabb kaland, melynek tétje nem kevesebb, mint élet vagy halál...
Nem mondom, hogy hibátlan alkotás, ám a székben ülve egyszerűen képtelenség elszakítani a tekinteted a mozivászonról, valósággal odaszögez, izgalomban tart és egyetlen pillanatra sem untat, de miután leülepedik, és elkezd kattogni az ember agya, előjönnek azok a dolgok, amik odabent egyáltalán nem zavartak.
Tudom, hogy sokaknak nem tetszett az első rész, de nekem nagyon, és valahogy olyan érzésem van, mintha a Szörnyek tengere kicsit összecsapottabb lenne ahhoz képest. Kaptunk egy oltári jó alapot, viszont fele annyit sem hoztak ki belőle, mint amennyit lehetett volna.
Számomra a legbosszantóbb dolog, ami már a vetítés alatt is zavart, hogy egyes szereplőket lecseréltek. Például Kheirónt. Nekem a mostani pasi teljesen idegen volt, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez ugyanaz a karakter...
A többi negatívumot (ellentmondásosságot), ha megengeditek, tételesen sorolnám fel, mert úgy talán egyszerűbb:
- Annabeth az első részben egy harcos, makacs amazon volt. Most viszont mintha visszafejlődött volna. Hova lett az a lány, akit senki sem tudott legyőzni?
- Ha már az a film/könyv címe, hogy SZÖRNYEK TENGERE, akkor én kis naiv, úgy gondoltam, hogy jó néhány rémséggel szembenézünk, miután hőseink kihajóznak a tengerre. Ám ehelyett kaptunk, 1 azaz egyetlen darab kraken utánzatot. Én valahogy félelmetesebbre gondoltam, több akadályra, mert ennyi erővel elég lett volna csak A szörny tengerének hívni...
- Küklopsz-szatír dolog. ha azt állítják, hogy a küklopsz kedvenc csemegéje a szatír, valamint egyszemű barátainknak igencsak jó a szaglása, akkor az a szerencsétlen behemót, hogy nem szagolta ki, hogy Grover az ami?
- Még mindig Grovernél maradva: arról volt szó, hogy KELL egy szatír, aki a küklopszhoz vezeti őket, viszont a későbbiekben szatír nélkül is ment mindenkinek.
- A nagy csata részemről teljesen hiteltelen volt. Kronoszt, a leghatalmasabb lényt, akit évezredeken át nem tudtak az istenek! legyőzni, azt most Percy csak úgy, két perc alatt visszaparancsolta a koporsóba?! Na ne már... Még Medúzával, vagy a kimérával is többet viaskodtak.
Na, de ennyit a negatívumokról, mert valamiért mégiscsak imádtam!
Maga a látvány messze felülmúlta az elsőt, és a 3D technika nem merült ki annyiban, hogy direkt módon beleírtak valami értelmetlen szappanbuborékot, hogy a szerencsétlen néző, akit ha már lehúztak, lásson is valamit térben, nem. Itt a legelső másodperctől kezdve, a legeslegutolsó képkockáig, minden térben volt! A víz, az emberek, a tárgyak, minden. Láttam már jó pár 3D filmet, de eddig csak a Féktelen harag rendelkezett ilyen fantasztikus megoldással, szóval tényleg megéri a drágább megoldásra befizetni.
De ezen kívül a helyszínek is káprázatosak voltak, az itt-ott fellelhető lények pedig abszolút hitelesen hatottak. Közülük egyértelműen a csikóhal (nem tudom a hivatalos nevét) volt a kedvencem. A bőre, a színei, a mozdulatai, mind-mind rendben voltak.
Valamint a szereplők. A színészek játéka zseniális, a legkülönfélébb érzelmeket tudják elővarázsolni. Roppan színesek, hitelesek, és tudnak nagyon viccesek is lenni. Néha csak úgy repkedtek a poénok.
A kedvencem továbbra is Grover (valamilyen fura, groteszk módon vonzódom a szatírokhoz :D lsd.: Tumnus). Az a srác hihetetlen figura! Főleg a küklopsznál. Hát ott kábé kifeküdtem tőle :D
De a két új karaktert is szerettem. Tyson az elejétől fogva aranyos volt a maga esetlen módján, és nagyon sajnáltam, hogy mindenki lekezelte, lenézte őt. Míg Clarisse egy vérbeli amazon, olyan, mint Annabeth volt. Kíváncsi leszek rá a későbbiekben.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy én mind a 106 percet élveztem, és biztos, hogy még párszor meg fogom nézni. A hibáit, amiket nem is feltétlenül mondanék hibának, inkább csak ellentmondásos bakinak, ellensúlyozza a feszített tempó, a színészek játéka, valamint a humor.
Őszintén remélem, a folytatásra nem kell annyit várnunk, mint erre a részre.
Külön köszönet Egyed Reginek, hogy premier előtt láthattam a filmet! :)
Ebben a rövid részletben rengeteg fajta érzelem és impulzus éri a nézőket és szereplőket egyaránt: ijedség, kétségbeesés, fájdalom, remény, veszteség, gyász. Ám ezt megfejelendő, a jelenbéli események szinte berobbannak a vászonra, ütemes tempót diktálva. Percy már nem az a setesuta emberfiú, aki anno, az első rész idején volt. Immáron olyannyira beérett, hogy ő a tábor második legjobbja. És pontosan ez az, ami bántja, hogy csupán második a ranglétrán, és az első egy lány, Clarisse. Bár Grover és Annabeth folyamatosan biztatja, Percy mégis képtelen kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy a villám visszaszerzésével csupán mázlija volt. És, ha mindez nem lenne elég, a nyakába szakad egy féltestvér, akit küklopsz létére mindenki lenéz, és hát valljuk be... valóban elég furán viselkedik.
Nem sokkal Tyson megjelenése után valami olyasmi történik, amire senki nem számított. A halottnak hitt Luke áttöri a tábor védőfalát, és említést tesz Percynek egy őt említő jóslatról. Innentől fogva beindul a gépezet, és kezdetét veszi egy újabb kaland, melynek tétje nem kevesebb, mint élet vagy halál...
Nem mondom, hogy hibátlan alkotás, ám a székben ülve egyszerűen képtelenség elszakítani a tekinteted a mozivászonról, valósággal odaszögez, izgalomban tart és egyetlen pillanatra sem untat, de miután leülepedik, és elkezd kattogni az ember agya, előjönnek azok a dolgok, amik odabent egyáltalán nem zavartak.Tudom, hogy sokaknak nem tetszett az első rész, de nekem nagyon, és valahogy olyan érzésem van, mintha a Szörnyek tengere kicsit összecsapottabb lenne ahhoz képest. Kaptunk egy oltári jó alapot, viszont fele annyit sem hoztak ki belőle, mint amennyit lehetett volna.
Számomra a legbosszantóbb dolog, ami már a vetítés alatt is zavart, hogy egyes szereplőket lecseréltek. Például Kheirónt. Nekem a mostani pasi teljesen idegen volt, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez ugyanaz a karakter...
A többi negatívumot (ellentmondásosságot), ha megengeditek, tételesen sorolnám fel, mert úgy talán egyszerűbb:
- Annabeth az első részben egy harcos, makacs amazon volt. Most viszont mintha visszafejlődött volna. Hova lett az a lány, akit senki sem tudott legyőzni?
- Ha már az a film/könyv címe, hogy SZÖRNYEK TENGERE, akkor én kis naiv, úgy gondoltam, hogy jó néhány rémséggel szembenézünk, miután hőseink kihajóznak a tengerre. Ám ehelyett kaptunk, 1 azaz egyetlen darab kraken utánzatot. Én valahogy félelmetesebbre gondoltam, több akadályra, mert ennyi erővel elég lett volna csak A szörny tengerének hívni...
- Küklopsz-szatír dolog. ha azt állítják, hogy a küklopsz kedvenc csemegéje a szatír, valamint egyszemű barátainknak igencsak jó a szaglása, akkor az a szerencsétlen behemót, hogy nem szagolta ki, hogy Grover az ami?- Még mindig Grovernél maradva: arról volt szó, hogy KELL egy szatír, aki a küklopszhoz vezeti őket, viszont a későbbiekben szatír nélkül is ment mindenkinek.
- A nagy csata részemről teljesen hiteltelen volt. Kronoszt, a leghatalmasabb lényt, akit évezredeken át nem tudtak az istenek! legyőzni, azt most Percy csak úgy, két perc alatt visszaparancsolta a koporsóba?! Na ne már... Még Medúzával, vagy a kimérával is többet viaskodtak.
Na, de ennyit a negatívumokról, mert valamiért mégiscsak imádtam!
Maga a látvány messze felülmúlta az elsőt, és a 3D technika nem merült ki annyiban, hogy direkt módon beleírtak valami értelmetlen szappanbuborékot, hogy a szerencsétlen néző, akit ha már lehúztak, lásson is valamit térben, nem. Itt a legelső másodperctől kezdve, a legeslegutolsó képkockáig, minden térben volt! A víz, az emberek, a tárgyak, minden. Láttam már jó pár 3D filmet, de eddig csak a Féktelen harag rendelkezett ilyen fantasztikus megoldással, szóval tényleg megéri a drágább megoldásra befizetni.
De ezen kívül a helyszínek is káprázatosak voltak, az itt-ott fellelhető lények pedig abszolút hitelesen hatottak. Közülük egyértelműen a csikóhal (nem tudom a hivatalos nevét) volt a kedvencem. A bőre, a színei, a mozdulatai, mind-mind rendben voltak.
Valamint a szereplők. A színészek játéka zseniális, a legkülönfélébb érzelmeket tudják elővarázsolni. Roppan színesek, hitelesek, és tudnak nagyon viccesek is lenni. Néha csak úgy repkedtek a poénok.A kedvencem továbbra is Grover (valamilyen fura, groteszk módon vonzódom a szatírokhoz :D lsd.: Tumnus). Az a srác hihetetlen figura! Főleg a küklopsznál. Hát ott kábé kifeküdtem tőle :D
De a két új karaktert is szerettem. Tyson az elejétől fogva aranyos volt a maga esetlen módján, és nagyon sajnáltam, hogy mindenki lekezelte, lenézte őt. Míg Clarisse egy vérbeli amazon, olyan, mint Annabeth volt. Kíváncsi leszek rá a későbbiekben.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy én mind a 106 percet élveztem, és biztos, hogy még párszor meg fogom nézni. A hibáit, amiket nem is feltétlenül mondanék hibának, inkább csak ellentmondásos bakinak, ellensúlyozza a feszített tempó, a színészek játéka, valamint a humor.
Őszintén remélem, a folytatásra nem kell annyit várnunk, mint erre a részre.
Külön köszönet Egyed Reginek, hogy premier előtt láthattam a filmet! :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés