A Vörös Pöttyös sorozatot gazdagítja az Aranymosás-győztes Demi Kirschner debütáló regénye. A történet Lipcsébe, majd Krakkóba vezet, ahol egy titkos világ tárul fel a hősnő, Jana elől. Nem várt igazságok, különleges lények, és a Sors áll szembe a lánnyal, miközben elszántan járja az útját és próbálja megmenteni az életét.
Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993910
Oldalszám: 416 oldal
Fülszöveg:
Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?
Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?
Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.
Saját véleményem:
Egy biztos, minden tiszteletem a szerzőé. Bravúros és egyáltalán nem szokványos élményt kínál olvasójának. Aki a tipikus Vörös Pöttyös élményt keresi, nem kis meglepetésben lesz része. Hiába fiatalos, mégis más, mint a nagy átlag. Több, komolyabb, komplexebb, kiismerhetetlenebb.
Amikor belevágtam az olvasásba, semmiféle elvárásom nem volt, hagytam, hadd sodorjon magával az ár. Erre fel kaptam egy olyan beteg kezdést, amitől kistányérnyira kerekedett a szemem. Rögvest be is csuktam a könyvet, hogy átolvassam a fülszöveget, mire is vállalkoztam, majd némileg megnyugodva visszatértem az olvasáshoz, babaház ide vagy oda (frászom van a babáktól).
Az első nézőpontkarakter hátborzongató megnyilvánulása után jött a nyugi, egy 15 éves lány képében, a maga tök átlagos dolgaival karöltve: lógás a legjobb barátjával, korizás, bulizás, stb. Egyszóval olyan tevékenységek sora ringatott illúzióba, melyek a hétköznapi kamaszok életét meghatározzák. Csakhogy a békés kezdés igen hamar tovaillant, átadva a helyét egy Elrabolva film-szerű eseménysorozatnak, melyben volt elrablás, üldözés, verekedés, menekülés, bujdoklás, hátborzongató "rosszfiúk", bántalmazás, gázolás, még több erőszak és egy titkos rend.
Ha azt hinnétek, ezzel véget is érnek a dolgok, tévedtek. Mindez semmi ahhoz képest, ami ezután következik: kitárul előttünk egy új világ, egy rend, melyet tucatnyi szabály, politika, önös- és közérdekek szálai hálóznak át keresztül-kasul, és ahol megannyi, a szerző által kreált lény rohangászik, fajra szabott minőségben, hierarchiában és titulusban. De az az igazság, hogy ez még mindig távol áll az egésztől. Úgyhogy ajánlott az éberség, mert elég egy mondatnyi elkalandozás, és máris elveszted a fonalat. Sokszor én is azon kaptam magamat, hogy újra kell olvasnom, mert a feszített tempó nem engedi az ismétlést.
Mindez egyszerre nagyon jó és frusztráló.
Imádom a saját világgal rendelkező regényeket, azt a fajtát pedig méginkább, ahol az író saját kútfőből építkezik, sehol máshol nem látott elemeket alkalmazva. Ilyenkor ott a lehetőség, hogy valami újat, ismeretlent fedezzen fel az olvasó. A Jana Robins esetében meg aztán pláne. Felsorolni is nehéz lenne azt a sok szürreális kinézetű és funkciójú lényt, akik részesei a történetnek. De mind közül a zerkanok voltak a kedvenceim.
A zerkanok állati jegyekkel (pl: nyuszi, kutya, krokodil) rendelkező "testőrök", a rend minden egyes tagjának van egy, aki születésétől kezdve mellette áll, óvja, védelmezi, meghallgatja. Talán kicsit többek is ők, mint egyszerű testőrök. Sokkal bensőségesebb, mélyebb a viszonyuk a védelmezettjükkel.
Látható tehát, hogy valóban sok dolgot kell megismernünk, kitapasztalnunk, megállás pedig nincs. Ez az infómennyiség meg egyszerre sok és kevés. Sok, mert minden a nyakunkba zúdul, mégis kevés, mert nem minden derül ki rögtön. És ilyenkor tartsunk bármelyik nézőpontkarakter szemszögénél, kicsit olyan kívülállónak érezhetjük magunkat, mint a főszereplő hölgyemény, Jana.
De ha már Jana... szánom-bánom, de nem sikerült belopnia magát a szívembe. Nem utáltam, de nem is szerettem meg - ami fakadhat a korából, a reakcióiból, vagy abból, hogy nem ismertem meg. Nagyjából az összes többi szereplő kiváltott belőlem ilyen vagy olyan érzéseket, de Jana nem.
Amikor belecsöppent az ismeretlen világba, a kíváncsisága és a dühe teljesen hű volt az elvártakhoz, aztán valahogy lecsitult. Vagy legalábbis én az ő helyében jóval több válasz után epekedtem volna, intenzívebb módon. A zerkanjával, valamint az Oliverrel való viszonya ellenben mind a két esetben nagyon aranyos volt. Azokban a jelenetekben kifejezetten kedveltem őt is.
De hogy a történetről is beszéljek egy kicsit, a szerző egy igen érdekes téma köré építette fel regényét, ez pedig nem más, mint az előre elrendelt sors.
A műben eszerint minden embernek van egy sorskulcsa, ami az ő előre megírt feladatát tartalmazza, amit így is-úgyis betölt. Erről a Rend gondoskodik. A természetfeletti tagokkal is rendelkező, titkos társaság figyeli, hogy mindenki beteljesítse a kiszabott sorsát. Emellett a Rend tagjai ismerik egymás és saját sorskulcsait is, legyenek azok bármilyenek, mert bizony az élet nem fenékig tejfel. Közben meg persze megjelenik a másik oldal is, más szemléletmóddal...
De kicsit kanayarodjunk vissza az eredeti nyomvonalra:
Az eleve elrendelés könyves viszonylatban új téma, a hétköznapokban mégis egy sokakat foglalkoztató, megosztó téma. Vajon tényleg előre meg van írva a sorsunk? Mindegy mit teszünk, azon nem lehet változtatni? Vagy mégis? (Biztos mindenki hallott már az Akasha krónikákról vagy a bambuszlevelekről.)
A Rend tagjai kapcsán pedig ott a másik dolog: jó az, ha tudjuk, mi a feladatunk, mi vár ránk? Határozottan nem. És itt akkor csak annyit mondok, hogy a cím nem véletlen. Egyik főszereplőnknek kiskora óta együtt kell élnie az elkerülhetetlen tudatával, ami önmagában is nehéz feladat, hát még ha megismeri a sorsát jelentő személyt is, és...
Szóval hosszasan lehetne boncolgatni ezt a regényt, a karaktereit, a témáját, a világát és még vagy ezernyi dolgot vele kapcsolatban, de ahhoz órák kellenének, meg az, hogy Ti is ismerjétek a történetet. Szívből ajánlom, adjatok neki esélyt, mert rengeteg potenciál rejlik benne, profi "munka". Demi Kirschner stílusa pedig olvasmányos, de olyannyira, hogy az egész könyv filmként pereg olvasója előtt. Én például nagyon szívesen látnám filmvásznon is, és ilyet bizony nem sokszor mondok.
Számomra óriási meglepetés volt az Öld meg Jana Robinst!, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ennyire egyedi, kiforrott, tartalmas, ütemes regényt kapok majd személyében. Imádtam a világot, a milliónyi szálat, a lényeket, a kiszámíthatatlanságot, és a karakterek árnyaltságát - hogy nem csak feketék vagy fehérek voltak, és hogy aki pozitívnak tűnt, az nem feltétlenül volt az, míg mások negatívabb jelenségként okoztak kellemest csalódást. És végül, de nem utolsó sorban szerettem a keménységét, hogy ha a helyzet úgy hozta, nem finomkodott. Úgyhogy egy szónak is száz a vége, epekedve várom a folytatást!
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Axon, Clifford, Virgin, Griffin és Oliver
Kedvenc jelenet: kb minden Axon és Clifford jelenet
Negatívum: a babás részektől kivert a víz, ami a babaiszonyomból fakad (ettől persze zseniális a maga pszichopata nézetében)
Borító: 5/5
Nyereményjáték
A regényben fontos szerepet kapnak az úgynevezett Sorskulcsok, amik egy mondatban elmondják, hogy mi az adott ember legfőbb feladata az életben. Mi most megalkottuk a már jól ismert könyves karakterek sorskulcsát, neked pedig a leírás alapján kell kitalálni, hogy kire gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.
Karakterem sorskulcsa:
“A háború hangszerein játszol, hogy vérrel festhess, miközben uralmad alá hajtod a világot, s leigázod az emberiséget.”
Nézzetek be a többi állomásra is
12/02 Kelly & Lupi olvas
12/08 Media Addict
12/15 Deszy könyvajánlója
12/22 Insane Life
12/29 Letehetetlen
01/05 Zakkant olvas
01/12 Dreamworld
Szia!
VálaszTörlésLehet kapni annyi segítséget, hogy a könyv olvasása nélkül is ki lehessen találni?
Szia!
TörlésHa például a moly keresőjében, bizonyos szavak szótöveivel próbálkozol nagyon hamar megtalálod. Direkt kulcsszavakkal van tele. :)
Gondoltam hogy a költői megfogalmazásodnak oka van, ezért ezzel próbálkoztam eddig is, de még semmit sem találtam.
TörlésHáhá, nekem már megvan! :D Nem volt annyira nehéz. :P
VálaszTörlés