2018. december 18., kedd

Interjú Sárközi Erika Nillával


Húsz novella, húsz pillanat az ünnep és emelkedett hangulat jegyében, a Könyvmolyképző Kiadó szerzőitől és íróiskolai hallgatóitól. Fedezd fel a Meghitt pillanatok antológia sokszínű történeteit a Blogturné Klub hat bloggerének tolmácsolásában, és légy te az a szerencsés, aki megnyerheti a könyv egy példányát.




Interjú Nillával


1) Tizennégy éves korod óta foglalkozol írással, 2012-ben pedig megjelent első regényed, Három akkord az élet címmel.
Noha ezt követően, a Meghitt pillanatokig nem érkezett tőled újabb, nyomtatásban megjelent történet, nem tétlenkedtél. Mesélnél arról, mivel foglalkoztál az elmúlt hat évben?

Húha, a számokat nézve ez valóban elég régen történt. De időközben, ahogy mondod, nem tétlenkedtem, sőt valójában rengeteget írtam. Picit több, mint két éve bekerültem a Könyvmolyképző írósulijába, ami fordulópontot jelentett – ekkor találkoztam először a tanulható írástechnikával és szuper élmény volt. Elkezdődött egy jelentős fejlődési folyamat, ami noha még mindig tart, már elképesztő a változás. Néha előveszem a régi szövegeimet, és csak pislogok, hogy ezeket valójában én írtam? :D
Összegezve azt mondanám, hogy az elmúlt éveim tanulással teltek. Nem csak az írás területén, hanem máshol is.


2) Ha írásról van szó, nálad alázatosabb, kitartóbb és fejlődni vágyóbb embert nem ismerek. Lételemed a tanulás, önmagad csiszolása, a hibáid kijavítása és mások segítése (például az írástechnikai cikksorozatoddal). Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki jobb szerzővé válhasson? Mennyire tanulható ez a szakma? Milyen nehézségekkel kell megküzdeni?

Abszolút tanulható. Sokan azt hiszik, hogy az írástechnika egyfajta sablon, és ha az ember története valahol kilóg belőle, túlnő azon, akkor azt kötelezően meg kell nyirbálni, és beleszuszakolni az adott formába. Pedig ez nem így van. Az írástechnika igazából nem más, mint mankó, segítség ahhoz, hogy az író pontosan azt a történetet tudja elmesélni, ami a fejében él. És hogy ez a történet az olvasó számára óriási élmény legyen. Minden egyes regénynek saját ”szabályai” vannak, nincsenek konkrét törvények vagy ilyesmi. ☺

Nehézségek minden szinten felbukkannak. Szóval szerintem ez attól függ, hogy az író milyen fejlődési szinten áll. Az út elején inkább gond lehet, hogy nem tudja jól kifejezni magát, nem él a leírások adta lehetőségekkel, ugrál jelenetről jelenetre, elbeszélteti egymás mellett a szereplőket, hajlamos üres jeleneteket írni. Ez persze nálam is megvolt, évekig ilyesmiket írtam. Minden egyes szint és az író elé gördülő akadály nehéz. Épp ez a szép benne, hogy egy bizonyos átgondolás, átdolgozás után ezek a problémák megoldhatóak. Hogy aztán jöjjenek újabbak... ☺

A jobb szerzővé válásról azt gondolom, hogy legnagyobbrészt alázat kell hozzá, na meg kitartás, és egy adag fejlődni vágyás. De tudod, ez nem csak az íráskézség fejlesztéséről szól, hanem a jellemről is. Az is ápolásra szorul ☺ Sokszor magunkba kell nézni, és helyretenni dolgokat, mert az írás és minden, ami vele jár, lelkileg megterhelőek. Minél előbb elfogadjuk ezt, annál könnyebb lesz a folyamat.


3) Kitartásodnak idén végre meglett az eredménye: az Aranymosás pályázat végén, Rakéta projektesként esélyt kaptál arra, hogy megfelelő javítást követően megjelenhessen Nordlys - Északi fény c. regényed, majd a Meghitt pillanatok antológiába is bekerültél. 
Melyik áll hozzád közelebb, a novella- vagy regényírás?

Érdekes kérdés, mert az írósuli előtt elég kevés novellát írtam. Ott meg, tudod, néha muszáj volt :D És rájöttem, hogy valójában szeretek novellát írni, de nehezen megy, mert kell hozzá egy erős ötlet vagy alapérzés. Ha ezek nincsenek meg, akkor nem tudok ilyet írni. Ellenben a regényben könnyebben szárnyra kapok, nagyobb a tér, és akkor is el tudok kezdeni egyet, ha lényegében még semmit sem tudok a történetről vagy a szereplőkről. Más kérdés, hogy ez mennyire jó... Tehát mindkettőt szeretem, ötlettől függ, mi kerekedik ki belőle.


4) Amikor meghirdették a Meghitt pillanatok pályázatot, tudtad, milyen novellával akarsz nevezni vagy menet közben állt össze?

Azt tudtam, hogy szeretnék írni valami karácsonyit, volt is egy ötletem, de nem működött, kevésnek bizonyult. És időközben lejárt a határidő :D Amit, szerencsére, meghosszabbítottak pár nappal, és akkor beugrott az ötlet. Ez éppen a költözésünk és egy borzasztóan nehéz dramaturgia kurzus kellős közepén történt, tehát semmi időm nem jutott novellát írni, úgyhogy először fejben raktam össze a darabokat, hogy amikor lesz pár órám a nap végén, csak pötyögni kelljen, és ne agyalni.


5) Az Egy lámpa fénye látszólag szimpla sulis-karácsonyi húzásos sztori, ám a hátterében jóval több bujkál. Mesélnél erről néhány szót?

Amikor Zsófira – a főszereplőre – gondoltam, egy éppen komolyodó, szomorú lányt láttam magam előtt. Az, hogy miért is szomorú és mi legyen a novella vezérfonala, csak később állt össze. Spoilerek nélkül nehéz erről beszélni, de szeretek emberi sorsokról írni, és azt hiszem, hogy ebben a novellában rengeteg emberi érzelem van.


6) A legtöbb olvasó számára könnyű azonosulni az iskolai közeggel, te viszont középiskola helyett hoztál egy merész döntést, és egészen az általánosig nyúltál vissza. Honnan jött az ötlet? Mennyire volt nehéz visszarepülni az időben és megragadni a tizennégy évesek érzelemvilágát, visszaidézni jellegzetes beszédstílusukat és habitusukat - azt a korszakot, amikor minden szertelen, bohókás, viszont a legapróbb dolgok is felnagyítódnak és egészen más súllyal esnek latba?

Viszonylag kevés írás születik kifejezetten ennek a korosztálynak, pedig ahogy te is mondod, csodálatos időszak. A novellám egy apró bólintás ennek a korszaknak. Számomra nosztalgikus visszatekintés volt, és imádtam minden sorát.
Én több, mint tíz éve jártam általánosba, és a szerkesztés során pont ez volt az egyik szál, amit javítanunk kellett – modernizáltuk az utalásokat, egy picit a szlenget. Az unokahúgom majdnem ebben a korban jár, úgyhogy szakértői segítséget kaptam a javításokhoz ☺


7) Ha újra iskolás lehetnél és karácsonyi húzásra kerülne sor, melyik regényszereplőt (lehet saját, kedvenc, gyűlölt, stb.) ajándékoznád meg, és mit adnál neki?

De jó kérdés!
Azt hiszem, A könyvtolvaj Lieselét ajándékoznám meg egy – minő meglepetés – könyvvel. ☺


8) Több éve már, hogy Svédországban élsz. Milyen hatással van rád az ottani kultúra, az emberek, és ez mennyire köszön vissza a műveidben? 

Teljesen átformálta a stílusomat és engem is. Sőt, igazából folyamatosan formál, mert mindig tanulok valami újat, egy picit jobban hozzászokom az itteni hangulathoz, és ez elkerülhetetlenül beleolvad a történeteimbe is. Sokat írok skandináv helyszínnel, de a hovatartozás kérdése is foglalkoztat, az integrálódás, a honvágy.


9) Elárulod nekünk, jelenleg min dolgozol? 

Jelenleg? Semmin. ☺ Nemrég fejeztem be a Nordlys komolyabb átírását, úgyhogy egy kis pihenőre ítéltem magam. Viszont januártól szeretnék nekiállni az új projektnek – vagy egy hokis New Adultnak, vagy egy dzsinnes fantasynek. Hogy melyik lesz, az hamarosan eldől. ☺


10) Végezetül: mit jelent számodra az írás?

Kalandot.


Köszönöm az interjút!




Nyereményjáték


A Meghitt Pillanat antológiába a már publikáló szerzők mellett a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolai hallgatóinak munkáiból válogattak történeteket. Játékunk során ők kerülnek fókuszba.
Minden állomáson láthatjátok egy, az Aranymosás oldalra kikerült novellájuk vagy regényrészletük címét. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a szerző nevét, majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Lord Eisenwell titka




Nézzetek be a többi állomásra is

12/05 Spirit Bliss Sárga könyves út - Interjú Chiarával
12/06 Könyv és más
12/08 Deszy könyvajánlója - Interjú Róbert Katalinnal
12/09 Könyvvilág
12/10 Spirit Bliss Sárga könyves út - Interjú Beninával
12/12 Dreamworld
12/14 Never Let Me Go
12/16 Deszy könyvajánlója
12/18 Dreamworld - Interjú Sárközi Erika Nillával

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése