2015. december 19., szombat

Kami Garcia - Jelöletlen



A Légió visszatér! Egy elszabadult démonnal, aki mindent megtesz, hogy kitárja a Pokol kapuját, a tétek egyre nőnek. Kennedynek, Alarának, Csuhásnak, Jarednek és Lukasnak még soha nem volt ilyen nehéz dolga. A múltban pedig olyan titkok lappanganak, amelyekre senki sem számít…
A Blogturné Klub négy állomásos turnéra indul, hogy szembenézzen a Pokol démonaival - hogy hogy sikerül a kaland kiderül, ha követed a turnét december 13-a és 19-e között. Ha pedig ügyesen felszerelkezel a játékban, a könyv egy példánya is a Tiéd lehet!


Kami Garcia: Unmarked - Jelöletlen

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994153
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:
Közöttünk jár… és bárki lehet az.
Kennedy Waters világában bosszúszellemek gyilkolnak, a szellemek titkokat őriznek, és egy gonosz démon jár az emberek között – amit ő engedett véletlenül szabadjára.
Kennedynek és a Légió többi tagjának – Alarának, Csuhásnak, Lukasnak és Jarednek – le kell vadásznia ezt a démont. Miközben egyre többet tudnak meg a Légió és az Illuminátus Rend múltjáról, Kennedy rádöbben, hogy a legnagyobb rejtély nem titkos társaságokhoz, hanem a saját családjához fűződik. Fogy az idő, és egy Kennedy szívéhez közel álló ember élete veszélyben forog, így a lánynak szembe kell néznie a legfélelmetesebb kérdéssel: mégis, mi történhetett a múltban, ami miatt ő jelöletlen maradt?Védd magad! Amiről nem tudsz, az igenis fájhat.

Saját véleményem:
Az első rész kellemes meglepetést okozott, nagyon tetszett, a kegyetlen függővége viszont kiverte a biztosítékaimat. Alig vártam, hogy mielőbb kezemben tarthassam a folytatást, és végére járjak mindannak, amit függőben hagytunk.

Kami Garciában ezúttal sem kellett csalódnom, egy hihetetlenül izgalmas, s egyben döbbenetes felvezetés után ugyanott vettük fel a fonalat, ahol abbahagytuk. Kennedy elszakadva légiós társaitól azon van, hogy az általa kiszabadított démont fellelje. De persze a történet mégsem lenne az, ami, ha nem futna be a Légió teljes létszámban, hogy egyesített erővel eredjenek Andras nyomába, akinek finoman szólva is nagy volumenű, zord tervei vannak világunkkal. Ez pedig önmagában óriási dolog, így a Törhetetlennel ellentétben itt nem egyik szellemlakta helyszínről a másikra ballagunk nyomokat keresve, hanem az immár főproblémává vált ügyet igyekszünk megoldani.

Örülök, hogy az írónő nem ragadt bele a megszokott, működő cselekménykibontásba, hanem előrukkolt valami újjal, s a szellemesdi helyett (vagy inkább mellette) teret engedett az eddig háttérben rejtőzködő mozgatórugóknak. Gondolok itt a Légióra vagy az Illuminátus Rendre.
Jómagam világéletemben vonzódtam a titkos társaságokhoz, melyekhez ezernyi legenda fűződik. Így kiváltképp élveztem, hogy végre betekintést kaphattam ezek hátterébe, felépítésébe, múltjába. Kicsit olyan feelingje volt az egésznek, mint egy ifjúsági Dan Brown kötetnek.
Innen is látszik, mennyire komplex, kiforrott világot épített fel Kami Garcia - mi több okosan is csinálta. Az első kötetben megmutatta, hogy életünkben jóval több veszély les ránk, mint azt gondolhatnánk. Bevezetett bennünket a paranormális lények birodalmába, bebizonyította erejük nagyságát, szándékuk gonoszságát, most pedig leásott a szerteágazó gyökerekig.
De mint a hasonló kaliberű sztoriknál, úgy itt is igaz, hogy közelebb van hozzánk a baj forrása, mint azt gondolhatnánk.

"Az írásmód könnyed, gördülékeny, olvastatja magát, és csak igen nagy erőfeszítések árán lehet letenni. Utóbbi köszönhető annak is, hogy az első oldaltól az utolsóig érdekfeszítő a történet. Mindig van valami, amiért izgulhatunk, vagy kíváncsiak lehetünk, milyen fordulatot vesznek az események."  - írtam a Törhetetlenről. Nos, ez továbbra is áll. Kami Garcia egy istennő, ha paranormális elemekről, borzongatásról és szájtátásra késztető csavarokról van szó.
A Jelöletlen sokkal kalandosabb, fordulatosabb, mint az első rész. Rengeteg meglepetés várja az olvasót, mind események, mind karakterek terén - és persze megszokott gárdánk mellett újabb szereplők is felbukkannak, akik legalább olyan érdekesek, mint Jaredék.

És ha már szóba került Jared, akkor adott a kérdés, mi van a romantikával? Kami újfent nagyon finoman adagolta. Érezhetjük, hogy van egy ilyen szálunk is, de a körülményeket tekintve nem akar túlnőni az égetőbb problémákon.  Mást viszont nem mondok... Nem mintha nem tudnék, mert ó, dehogyisnem! De ahhoz előbb el kéne olvasnotok a könyvet, nekem pedig el kéne döntenem, hogy imádjam vagy utáljam a mélyen tisztelt írónőt, aki lassan sportot űz az idegem megtépázásából.

Szóval mindent egybevetve megállapíthatom, én még mindig ugyanúgy rajongok ezért a sorozatért, mint annak idején. Szívből remélem, hogy sokatokhoz eljut, és megtapasztaljátok, Kami Garcia önmagában mennyire is erős regények megalkotására képes. Ajánlom az ifjúsági paranormális történetek kedvelőinek, továbbá azoknak, akik szeretik a történelemmel rendelkező műveket, netán imádnak borzongani, nyomozni, és nem bánják, ha éjjelente villanyfényben kénytelenek aludni.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Jared, Csuhás, Alara
Kedvenc jelenet: a kezdés
Negatívum: Lukast valahogy nem bírom megkedvelni
Borító: 5/2




'Szavakon túl' naptár


Lauren Zurchin díjnyertes fotós minden évben egyedi naptárral kedvez a könyvmolyoknak. Közkedvelt fantasy írókat kap lencsevégre valamilyen fantasy témájú jelenet részeként. A 2016-os kalendáriumban pedig Kami Garcia is a kiválasztottak közé került.
Szerintem egészen elképesztő kép lett, de nem is húzom tovább a szót, íme:








Nyereményjáték


Mostani nyereményjátékunkban segíteni szeretnénk Neked, hogy felszerelkezhess a Pokol lényei ellen. Minden állomáson egy versikét találsz, ami alapján kitalálhatsz egy-egy olyan dolgot, ami védelmet nyújt a gonosz ellen - legalábbis a legendák és a Légió sorozat alapján.
Ha megfejtetted a versikét, nincs más dolgod, mint a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba felvinni a megoldásokat! 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertest e-mailben is értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


"Csak egy mozdulat, egyszerű és hatásos,
be a szívbe, előre - ez már tényleg halálos.
Vámpírokkal emlegetnek sokszor,
pedig fegyvernek jó vagyok bármikor."




Nézzetek be a többi állomásra is

12/13 CBooks
12/19 Dreamworld

2015. december 18., péntek

Claire Contreras - Üvegszív



A WOW Kiadó elhozta Magyarországra Claire Contreras nagy sikerű Hearts sorozatának első részét, az Üvegszívet, melyet a Blogturné Klub hét bloggerén keresztül ismerhettek meg. Kövessétek a turné állomásait, hogy megismerjétek Elle és Oliver történetét szerelemről, második esélyekről és összetört szívekről. A blogturné részeként természetesen ezúttal sem marad el a játék, melyben egy Üvegszív ajándékcsomagot nyerhettek, benne a regénnyel, egy WOW Kiadó kitűzővel és egy könyvjelzővel.


Claire Contreras: Üvegszív

Kiadó: Wow Kiadó
ISBN: 9786158027038
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:
Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom?
A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.
Fiatal lányként ő tanította meg, milyen az, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.
És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem.
Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes.

Saját véleményem:
Claire Contreras regényére kedvenc külföldi blogomon figyeltem fel a borítója egyedisége (amit - bármennyire is ízléses a magyar - siratok), valamint a bejegyzés szenvedélyessége miatt. Akkor olyannyira bezsongtam tőle, hogy egyből ajánlottam is egy hazai kiadónak - aztán sajnos reakció hiányában ennyiben maradt a dolog, én pedig csalódottan vettem tudomásul. Ám alig telt el néhány hét, és a Wow kiadó derült égből villámcsapásként bejelentette, hamarosan érkezik a mű náluk. Hát velem kb. madarat lehetett volna fogatni abban a pillanatban, úgyhogy ezúton is óriási köszönetem nekik!

A történet főhőse Elle, a művészettel és gyerekekkel foglalkozó lány, akinek a szívét először első szerelme, egyben bátyja legjobb haverja, Oliver törte össze még kamaszkorukban, majd vőlegénye halála rendítette meg újból.
Elle-nek tehát ismételten talpra kell állnia a tragédiát követően így miután felszámolja korábbi életét, visszaköltözik a családjához, ahol azonban Oliverrel  is kénytelen újból szembenézni, miközben vőlegénye emlékével, valamint a múlt árnyaival is meg kell küzdenie.

"Az első fiú, akibe beleszerettem, folyton királyokról és királynőkről, háborúról és békéről szóló történetekkel etetett. Meg persze azzal, hogy őszintén reméli, egy napon a páncélos lovagja lehet valakinek. Én pedig vele együtt éltem át a késő esti kalandokat, miközben figyeltem, ahogy élénken csapkod a kezével mesélés közben, és imádtam, ahogy zöld szeme megcsillant, amikor nevettem a viccein."

A regény központi témája, amelyre tulajdonképpen az egész cselekmény épül: a második esély.
Létezik-e Oliver számára megbocsátás? Estelle képes újból megbízni abban, aki egyszer már padlóra küldte? A választ természetesen nem árulom el, de a történet során Elle jelenidejű, valamint Oliver múltbeli fejezetei által ezeknek is utánajárunk, miközben választ kapunk arra is, mi történt egykor, miért mentek szét, s hogy mindezt miként dolgozták/dolgozzák fel az érintett felek.

A második esély témaköre megosztó, mert hát a káposzta sem jó felmelegítve. Alapjáratán jómagam sem pártolom a dolgot, mégis vannak kivételes helyzetek, és Oliveréké ilyen. A körülményeket tekintve nekik határozottan járt egy utolsó esély.
Számomra nagyon tetszett, hogy nem borultak rögvest egymás nyakába, hanem a fenntartásoktól kezdve végiglépkedték az összes kapcsolati fokot. Meglehet, így lassabb üteművé, kevésbé dinamikussá vált a cselekmény, mégis sokkal hihetőbb, emberibb volt a kapcsolatuk alakulása. Na, meg aztán bőven akadtak olyan háttérelemek, melyek feloldották ezt a döcögősséget. Például a cseppet sem elhanyagolható mellékszereplők, a családok, Elle művészete, a környezet, vagy a gyerekek.

És itt egy pillanatra hadd térjek ki az üvegszív készítésre. Imádtam a folyamatot és a benne rejlő metaforikus üzenetet!
Sőt, tovább megyek! A történet maga is egy üvegszív.
Elle darabokban heverő szíve elemről elemre áll össze újra, párhuzamosan azzal, merre halad a sráccal való kapcsolata. A végeredmény pedig ugyanolyan tökéletes. Nem, nem hibátlan, nem olyan, mint egykor, hanem más. De épp emiatt olyan szikrázóan gyönyörű!

"– Összetört szívek – jegyzi meg fogcsikorgatva. – Találó.
– Nem összetört, hanem üvegszívek – javítom ki.
– Mi a különbség? Összetört üvegdarabokból csinálod őket.
(...)
– A különbség az, hogy ugyan összetört, de én a darabjait felhasználva újjáépítem. A különbség az, hogy a szívnek jár egy második esély. Igen, lehet, hogy megint összetörik, de mivel egyszer már darabjaira hullott, a zuhanás másodjára talán már nem lesz olyan fájdalmas." 

A karakterek elemezgetésébe külön nem mennék bele. Elle-el könnyű azonosulni, szerethető figura, míg Olivertől jócskán lehet olvadozni. Számomra mégis együtt voltak igazán bombasztikusak.
A köztük feszülő kémia elemi. Ahogy egy légtérbe kerülnek, serceg a levegő, indifferens, éppen szópárbajt vívnak vagy valami tizennyolc karikás dolgot művelnek - tekintve, hogy fülledt jelenetekből bizony nincs hiány.

Noha az Üvegszívnek megvannak a maga klisés részei, a mondanivalója, a belefűzött  meseszép gondolatai, az élő karakterei, valamint a pulzáló érzelmek elsodortak, rabul ejtettek és megbabonáztak.
Ajánlom minden New Adult műfajt kedvelőnek, garantáltan nem fogtok csalódni! Humoros, szenvedélyes,  lélegzetelállító történet újrakezdésről. Elvégre is, ha valami törött,  nem biztos, hogy selejtes is. Csupán rá kell jönni, miként lehet valami újjá és gyönyörűvé varázsolni.
Az Üvegszív maga az üvegszív.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Elle, Oliver, Mia
Kedvenc jelenet: fotózás
Negatívum: -
Borító: 5/4
Megtetszett? Vidd haza!




Trailer







Nyereményjáték


Az Üvegszívben fontos szerephez jut Elle szenvedélye, a művészet. A turné során hét állomáson hét olyan könyvnek a borítójából találtok majd egy részletet, amelyben legalább egy szereplő művész, vagy valamilyen szerephez jut a regényben a képzőművészet. Ezeknek a könyveknek a címeit várjuk a Rafflecopter dobozban. A szerencsés nyertes egy Üvegszív regénnyel, egy kitűzővel és egy könyvjelzővel lesz gazdagabb. Jó játékot kívánunk!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

12/10 CBooks
12/18 Dreamworld

2015. december 17., csütörtök

Kylie Scott - Lick



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően bővül azon new adult könyvek listája is, melyekben rocksztárok hódítanak.
December 03. és 19. között a Blogturné Klub 9 bloggere vár mindenkit David és Ev történetének turnéjára!


Kylie Scott: Lick - Taktus

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632454603
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Császár László

Fülszöveg:
Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Saját véleményem:
Ó, rock szentséges istenei, leborulok előttetek! Végre egy ízig-vérig rock 'n' roll életérzést árasztó regény, mely magában egyesíti az ehhez tartozó szentségeket!
Ugyan a magyar megjelenés előtt nem hallottam még a Lickről, de bőségesen elég volt ránéznem a borítóra, és mennyei harsonák zengtek fel körülöttem; egyből tudtam, hogy minket az ég is egymásnak teremtett. Hisz mit is kívánhatna a rockzenészekért megvesző ember lánya annál többet, mint egy tetovált, sötét hajú, borostás, gitározó, rosszfiút? Na jó, esetleg egy olyan 21. születésnapot, mint Evelyné.

Maga a történet egyből egy baromi vicces jelenettel indul. Főhősnőnk, Ev másnaposságtól kínozva ébredezik a fürdőszoba padlóján, és ha a macskajaj alapjaiban nem lenne számára éppen elég gyötrelmes, megpillant egy helyes pasit maga mellett, egy gigantikus gyémánttal díszített gyűrűt az ujján, majd megtudja, hogy az a helyes pasi voltaképpen újdonsült férje - akinek a neve ráadásul még ott virít a hátsóján is. És mindenben a legrosszabb, hogy semmire sem emlékszik az éjszakából.
Engem ez az egész vad, ereszd el a hajam -féle vegasi buli, majd az utána következő ébredés, amnézia, bonyodalmak tömkelege, és a férj kísértetiesen emlékeztetett kedvenc filmjeim összemixelésére: Másnaposok+Amíg a Jackpot el nem választ.
Ez a két film számomra robbanóelegy - akárcsak Evie ismételt rácsodálkozásai a másnap folyamán. Komolyan mondom, fetrengtem szerencsétlen csajon. Persze ebben nagy szerepe volt a karakter önironikus stílusának is.

De ugye azt mondják, ami  Vegasban történik, az Vegasban is marad. Szegény Evie is ebben reménykedik, elhatározza, hogy senkinek nem mesél botlásáról, és amilyen gyorsan csak lehet, kölcsönös megegyezéssel, felbontják Daviddel a házasságukat. Mindez egészen addig szép és jó, míg hazaérkezve paparazzók, újságírók, s elvetemül rajongók hada meg nem rohamozza. Evie számára ekkor derül ki, hogy a férje nem egy átlagos David. Ez a David a híres Stage Dive nevű rockzenekar gitárosa, akinek a képével ki van tapétázva barátnője szobája.
A hétköznapi, reményekkel teli lányból pillanatok alatt címlapsztár válik - mialatt családja őrjöng, kirúgják egyetemi gyakorlatos helyéről, s álmai szertefoszlani látszanak. Egyetlen út létezik csupán: minél előbb elválni. Ehhez azonban el kell utaznia a hírességek életét élő Davidhez, ahol gátlástalan celebek, erkölcstelen bujálkodások, valamint ragadozószerű ügyvédek és menedzserek várják. Ám mindezen dolgok összessége, valamint az ifjú házasokban munkáló érzések arra sarkallják a párt, hogy ahelyett, hogy aláírnák a papírokat, elmeneküljenek és megpróbáljanak rájönni, van-e férjként és feleségként jövőjük.

Az egész kalamajka egyszerre nagyon álomszerű és valóságos. Nehéz elképzelni, hogy az életben ilyen előfordulhat, a karakterek elevensége viszont ezt hiteti el velünk, olvasókkal. Egyszerűen annyira élő, húsvér személyiségek, mintha nem is fiktív karakterek lennének!
Imádtam Evie figuráját! Egy okos, talpraesett, kellően szarkasztikus és önironikus lányt ismertem meg személyében, aki sem külsőleg, sem bensőleg nem tökéletes - s mindezzel tisztában is van. A kifejezés legjobb értelmében átlagos. Olyan, akivel bármelyik női olvasó azonosulni tud. (És pacsi Kylie Scottnak, hogy nem címlaplány külsővel áldotta meg, hanem itt-ott felbukkantak kisebb párnácskák is rajta.)

David... ó, David! Mit is mondhatnék róla? Leírhatnám mennyire észveszejtően helyes, hogy minden pontnak megfelel a fiktív álompasik tesztjében, de mégsem ez a legfontosabb. Legyen bármilyen elcsépelt is, a belsője, a gondolatvilága, a megnyilvánulásai, és az érzelmei azok, amik miatt végérvényesen kocsonyává olvadtam tőle! Tökéletlenül tökéletes! És még gitárja is van!
Ami pedig kettejük kapcsolatát illeti, az egyszerre szédületes, őrült, vad, szenvedélyes és gyönyörű. Rengeteg fülledt pillanatnak lehetünk tanúi, amiket a több mint kiválóan működő kémia tesz még perzselőbbé. Annyira összeilló páros, hogy az hihetetlen!

Összességében tehát imádtam, elejétől a végéig! A karakterek zseniálisak, az alapötlet új, a kivitelezés pedig remek. Tiszta szívből ajánlom minden New Adult műfajt kedvelőnek, és természetesen a rock szerelmeseinek. Garantálom, hogy a téli szezonban nem kell fűteni, amíg Ev és David sztoriját bújjátok! Én pedig alig várom, hogy megismerkedhessem másik kedvenc zenekari tagom, Mal történetével!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Ec, David, Mal
Kedvenc jelenet: az ébredés és a nagy rádöbbenések
Negatívum: nem én lettem Mrs. Ferris
Borító: 5/5*****




Nyereményjáték


A helyes megfejtést beküldők között a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásának köszönhetően 3 példányt sorsolunk ki a kötetből.
9 állomás, 9 szó, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a könyvhöz és a végén csak EGY helyes megfejtést várunk majd tőletek, egy kilenc betűből álló megfejtést. Minden állomáson kaptok segítséget a soron következő szóhoz, hogy a végén kirakhassátok azt az egyet, amit majd be kell írni a rafflecopter megfelelő helyére. Azokból a betűkből kell kirakni a helyes megfejtést, amit a rózsaszín mezők helyén találtok majd. Minden kitalált szóval közelebb kerültök a megfejtéshez. Jó játékot!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


8. mező:
Főhősnő keresztneve






Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Dreamworld
12/19 CBooks

2015. december 16., szerda

Jamie McGuire - Véletlen szerelem



Jamie McGuire-t nem kell bemutatni azoknak, akik szeretik a Dream válogatás könyveket, illetve a Maddox fiúkat. Ezúttal egy új rövid kis novellával lepett meg minket. A Blogturné Klub tagjai pedig meghívnak titeket, hogy tartsatok velünk ezen a hat állomásos blogturnén, ahol megismerkedhettek Erinnel és Westonnal, illetve meg tudhattok pár érdekességet is a könyvről. Természetesen a jól megszokott nyereményjáték sem marad el!


Jamie  McGuire: Véletlen szerelem

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616926
Oldalszám: 144 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Erin Easter annak a három Erinnek az egyike, akik egy kisváros, Blackwell gimnáziumának végzős diákjai, s akiknek nem csupán a keresztnevük egyezik, de a születésnapjuk is. Eastert felelőtlen, egyedülálló édesanyja nevelte fel, és plátói szerelmet táplál Weston Gates iránt. A két másik lány, Erin „Alder” Alderman és Erin „Sonny” Masterson a közösség kedvencei: a város két legtehetősebb családjának gyermekei, legjobb barátnők, pomponlányok, és mindenük megvan, ami Erinnek nincs. Ezt mások is tudják, és nem hagyják feledésbe merülni. Weston egy közkedvelt sztáratléta, két sikeres ügyvéd gyermeke. De nemcsak Erin Easter rajong érte, hanem Alder is kinézte magának. A fiú nap, mint nap küzd az elvárásokkal, amiknek meg kell felelnie, ha fel akar érni családja nevéhez, titokban pedig együtt érez Easterrel, hiszen ő is úgy érzi, máshova tartozik; egy másik életben. Ez összekapcsolja a két fiatalt, de lehet-e jövője ennek a románcnak? Ahhoz azonban, hogy ezt kiderítsék, tragédiákkal és titkokkal kell szembenézniük…

Saját véleményem:
Az írónőtől majd' minden magyarul is megjelent könyvet olvastam már; voltak köztük kimagaslóak, jók és picit problémásabbak. Mindennek tudatában kíváncsian vártam, ezúttal mit kapok, ám hogy egészen őszinte legyek, ha nem tudtam volna, ki írta a Véletlen szerelmet, soha az életben nem jövök rá.

Általánosságban véve Jamie McGuire több mint remek alapötleteket sűrített ebbe a 144 oldalacskába. Meggyőződésem, ha regénnyi hosszra engedte volna, s ezáltal kifejtést és mélységet adott volna az eseményeknek a karakterekkel egyetemben, akkor ez egy bombasztikus könyv lett volna. Ha ez a sok volna nem lett volna....
Lássuk be, jók a novellák, amennyiben extra kiegészítőként szolgálnak, netán novellányi - és nem regénnyi - tartalommal bírnak. Tehát ezesetben a Jamie szuper ötleteinek gátat szabó terjedelem a legfőbb probléma. Nem is igazán értem, miért szabta ilyen szűkre az írónő az oldalszámot, amikor mondanivalója volt dögivel...

A történet szerint három Erin nevű lány él egy kisvárosban, akik nem elég, hogy ugyanazon a néven osztoznak, de még a születésnapjuk is közös. Sokáig jó barátság fűzi össze őket, majd egyszercsak minden megváltozik, és a két, tehetős családból származó Erin, a suli méhkirálynői nekiállnak megkeseríteni a szegény, problémákkal teli, szerény Erin hétköznapjait.
Mi ebbe az állapotba csöppenünk bele.
Főhősnőnk élete nem leányálom. Az iskolában folyamatos élcelődések célpontja, tanítás után a helyi fagyizóban gürizik, míg otthon egy nemtörődöm, alkoholista, drogfüggő anya várja. Vagyis, hogy pontosabb legyek: nem várja.
Erin ennek ellenére pozitív személyiség. Vannak álmai, vágyai, s alig várja, hogy leteljen a középiskolából hátralévő néhány hónap, hogy végre egyetemre menekülhessen. Addig pedig igyekszik meghúzni magát, és szürke egérként éldegélni. Mígnem derült égből villámcsapásként Erin Alderman barátja, Weston meglepő figyelmet kezd szentelni számára. Állandóan a nyomában van, védelmére kel, ide-oda hívja, és egyértelmű utalásokat tesz vonzalmáról.

No, hát én mindennek fényében tökéletesen megvoltam róla győződve, hogy végig Erin és Weston kapcsolatának alakulgatása lesz a főtéma, ami megjegyzem, ígéretesen gördült előre. Noha Erinhez hasonlóan nem teljesen értettem a fiú hirtelen jött fellángolását, azért élveztem a tinis próbálkozásaikat. Aranyos párost alkottak, ahogy kerülgették egymást, nemrandi randiztak, majd fokozatosan kezdték elveszteni önuralmuk felett a kontrollt.
Egyedül azt sajnáltam, hogy a történet rövidsége miatt nem nyílt alkalmam úgy istenigazán megismerni teljes valójukat. Mindössze egy felületes képet kaptam róluk, a problémáikról és úgy unblock mindenről. Mégis, a könyv háromnegyedéig - amennyire a terjedelem engedte - szépen csordogált a cselekmény, viszonylag egyenletes tempóban.

És igen, most jön a de. Egy pontnál úgy éreztem, mintha Jamie Mcguire a homlokára csapott volna, hogy hé, csak ennyi oldalszámról volt szó, és még itt egy rakás dolog, amit bele kell sűrítenem!, oldjuk meg egy huszárvágással. Onnantól kezdve nem győztem kapkodni a fejem, pikk-pakk bekövetkezett minden, komolyabb kifejtés nélkül, és én csak kamilláztam. Főleg úgy, hogy nem kis jelentőségű dolgokat érintettünk, melyeken egyes szereplők ráadásul vagy baromi unszimpatikus hozzáállással, vagy vállrándításnyi gondolkodással, 0 érzelmet tükrözve léptek tovább.

Tehát, ha rendes történetként nézem, akkor a Véletlen szerelem felejthető élményt nyújtott. De - és ez egy fontos de - ha novellaformába öntött tanmeseként, akkor más a helyzet, ugyanis maga a főszereplő lány is elmesél egy megfontolandó tanmesét, ami lényegében a könyv mondanivalóját adja. A szerencse forgandó.

Mindenképpen azt tanácsolom, hogy ne egy Maddox vagy Red Hill történetet várjatok, hanem egy fontos életüzenetet közvetítő novellát, amit gördülékeny stílusának és rövidségének köszönhetően gyorsan ki lehet olvasni. Ideális kikapcsolódás a tóparti napozáshoz, esős délutánokra, vagy csak úgy. Elsősorban a fiatalabb korosztály számára ajánlom. Én a magam részéről pedig kíváncsian várom, a sorozat következő részében merrefelé halad tovább Erin sorsa.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Frankie, Erin (Easter)
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: a két Erintől kezdve a vége, valamint Weston hülye magyarázata
Borító: 5/4
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Erin egy fagyizóban dolgozik és most azokat a fagyi-ízeket, illetve típusokat kell kitalálnotok, amelyek említésre kerültek a könyvben a képek alapján. Segítségképpen elrejtettük a betűket a bejegyzésben. Sok sikert a játékhoz!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

12/15 CBooks
12/16 Dreamworld

2015. december 15., kedd

Cynthia Hand - Amikor búcsúzunk



A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk című könyvét. A szerző az Angyalsors trilógiával már nagy sikert ért el az olvasók körében, legújabb önálló kötete egészen más, komolyabb témájú. Kövesd végig a hét állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.


Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616681
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Loósz Vera

Fülszöveg:
Lex különc lány. Matekórán agymenő társaival kártyázik, és busszal jár suliba, mert kiszámolta azt, hogy a 179 tanítási nap 549,53 dolláros benzinköltséget eredményezne. Barátjával együtt készülnek a Massachusettsi Műszaki Egyetemre és a Harvardra. Boldog élete van, teljes a családja, vannak barátai és egy szerelme. Senki sem úgy néz rá, mint aki bármelyik pillanatban összeomolhat. Egészen aznapig, mikor minden megváltozott...
Lex most az a lány, aki elvesztette az öccsét. És úgy érzi, ebből az állapotból soha többet nem tud már kitörni. De azt is jól tudja, változtatnia kell. Változtatnia kell neki és az édesanyjának is. S ami a legfontosabb, tudnia kell megbocsátani. Az apjának, Tylernek, de legfőképp magának. Ezért szép lassan elkezdi összerakni élete széthullott darabkáit, és próbálja felfedni, mi is történt Tyler halálának éjszakáján. De van egy titka, amit senkinek sem mondott el: egy üzenet Ty-tól, ami lehet, hogy mindent megváltoztathatott volna.
Lex testvére már örökre eltűnt. Ám ahogyan a lány is rájön, egy szellemnek nem kell valósnak lennie ahhoz, hogy meggátolja a továbblépést.

Saját véleményem:
Az utóbbi időben egyre többször fordul elő, hogy cserbenhagynak a szavak - vagy azért, mert olyan benyomást tesz rám a történet, amit nem lehet néhány karakterrel kifejezni, vagy azért, mert elkerülhetetlen a személyes érintettség feltárása. Az esetek többségében általában azért igyekszem mindezt kiküszöbölni, netán a minimumra szorítani, de most nem megy.
Nem megy, ha a szerző feltépi a sebemet, és egészen addig az óriási tátongó lyukig hatol - s teszi mindezt úgy, mintha a lelkem mélyre ásott ládikájából rángatná elő valaha-volt érzéseimet.

A regény központi eleme a gyász. Egy szerettünk elvesztésének feldolgozása, ami ha idő előtt vagy nem természetes módon történik, a kegyetlen fájdalom mellett egy "Mi lett volna ha...?" kérdéskörrel is párosul.
Hat évvel ezelőtt én is elvesztettem valakit, aki majdhogynem mindenkinél közelebb állt a szívemhez. Összetörtem. Iszonyú nehéz volt felállni, és újra élni. Végigmentem a gyász mind a hét fázisán, miközben milliónyi mi lett volna, ha... kezdetű gondolatot futtattam le magamban. Nehéz volt elképzelni, hogy én még az életben fogok tudni mosolyogni. Egyáltalán azt sem tudtam elképzelni, hogy lehet olyan, hogy tovább. Nem érdekelt semmi és senki. Csak ő, a múlt, és az a pillanat.
Hiába mondják, hogy idővel jobb lesz és könnyebb. Ez nem igaz. Ezer év elteltével is ugyanannyira fog fájni. Ez egy olyan seb, ami sosem gyógyul be igazán. Elég egy ismerős kép, illat, zene vagy bármi más a világon és máris eszedbe jut. Olyankor újra vérezni kezd a szíved. Nincs rá gyógyír… Tovább kell élni az igaz, de könnyebb mondani, mint megtenni.
Ahhoz pedig hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra tudj élni, úgy igazán. Észre sem veszed, amikor eljön ez a pillanat, mert nem egyik napról a másikra történik, hanem szépen, fokozatosan. Nem lehet rábökni a naptárra és kijelenteni, hogy na, addig a napig bírd ki, utána újra kisüt a Nap. Ez nem olyan dolog.

A nálam bölcsebbek viszont azt mondják, ha valami bánt, mondd ki magadból - ha ez nem megy, akkor pedig írd ki. Én akaratomon kívül, három év elteltével az utolsó opciót választottam, (fiók)regény formájában, és bevallom, rengeteget segített. Sőt, emiatt sikerült elindulnom az enyhülés útján, és megtanulnom újra élni.
Mindezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy teljes mértékben át tudtam élni a főszereplő lelkigyötrelmeit, és mindazt, amiben a fájdalma megnyilvánult, kezdve az érzéketlenségtől, a szerettek eltaszításán át, az elhunyt valóságosnak vélt kivetüléséig; vagy az írásig.

Főszereplőnk, Lex egy aranyos, okos, vidám, kicsit különc lány, akinek bár nem teljesen kerek az élete, mégis tele van reményekkel. Imádja az öccsét, van egy helyes barátja, akivel közösen készülnek az egyetemre, egyszóval boldog. Egészen addig, míg rá nem talál az öngyilkosságot elkövetett testvérére. Onnantól kezdve összeomlik. Nem képes feldolgozni szeretett testvére elvesztését, mint ahogyan azt sem, mi lett volna, ha idejében megnézi Ty sms-ét.
A történet további része tehát főként a gyász fázisait mutatja be, melyeket együtt járunk be a lánnyal, miközben ő a pszichológusa tanácsára egy naplószerűségbe vezeti a Ty-jal közös elsőket és utolsókat (ezáltal prezentálva az olvasó számára a múltat), s igyekszik kideríteni, miért dobta el az életét a fiú. Csupán egy a bökkenő: apránként elveszti valaha volt önmagát. Az álmait, a jövőjét, s a még élő szeretteit.

Lex érzésein keresztül gyönyörű gondolatokat tolmácsol az írónő, melyek egyszersmind szívszórítóan valósághűek is. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire nyers, valódi, minden sallangot és szappanoperás drámaiságot nélkülöző oldalról közelítette meg a témát.
A gyász mellett azonban van még több, kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró, ámde nagyon is fontos téma, amit érintünk. Gondolok itt elsősorban a bűntudatra, a család széthullására, a depresszióra, de legfőképpen az öngyilkosságra.

Az öngyilkosság olyan létező probléma, ami számos kérdést vet fel, alaposan szét lehet cincálni; de mindenképpen beszélni kell róla. Szerencsére egyre több szerző meri bevállalni a szócső szerepét. Ezalól maga Cynthia Hand sem kivétel - talán csak annyiból, hogy nem az elkövető személyén keresztül mutatja be a dolgot, hanem a hátramaradottak által.
Mint mindennek, úgy ennek is két oldala van. Ilyen alapon jó, hogy végre egyre bátrabban beszélünk az egyikről, de a másikat sem szabad elhanyagolni, már pusztán ok-okozati elvből sem. Elvégre is azok, akik itt maradnak, legalább annyi kínt kénytelenek átélni, mint az eltávozottak.
Persze sok regény rendelkezik olyan főhőssel, ahol az illető egy szerette elvesztése miatt bánkódik, de valahogy egyik sem megy bele ebbe úgy istenigazából. Legalábbis én még nem találkoztam ennyire jól összerakott, szívből jövő, hosszasan taglalt művel, ahol ténylegesen végigkövethettem, miként törik össze, majd épül fel újra a szenvedő alany.
Lexnek sikerült megérintenie.

Az Amikor búcsúzunk fájdalmas hangvételű, lassabb ütemű történet, melyet a Lex kíváncsiságából fakadó nyomozás, valamint az azt elősegítő misztikus(nak mondható) jelek és jelenések gördítenek előre. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a mély mondanivalóval rendelkező (vagy) lélektani regényeket.
Cynthia Hand regénye jól megírt, egyszerre könnyed stílusú, lelkileg mégis nehéz olvasmány, ami garantáltan csöndes zokogásra készteti olvasóját.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lex,Ty
Kedvenc jelenet: nem tudnék egyet kiemelni, így, egyben ütött
Negatívum: -
Borító: 5/4
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A közeli hozzátartozók elvesztése és későbbi elengedésük súlyos lelki problémát okoz a fiatalabb korosztály életében is. Számos könyv jelent meg az utóbbi években, melyek ezt a témát dolgozzák fel. A blogturné minden állomásán találtok egy-egy képet, illetve könyvborító részletet, ami alapján ki kell találnotok, ki a főszereplő és kit veszített el. 
Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. 
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!



Mai karakter (aki ugyan nem főszereplő, de főbb):
"– Syrio azt mondja, hogy minden sérülés lecke és minden leckétől jobbak leszünk."





Nézzetek be a többi állomásra is

12/09 CBooks
12/15 Dreamworld

2015. december 14., hétfő

C. J. Roberts - Epilógus



A napokban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál A sötét páros sorozat várva várt második része, mely a Megigézve a sötétben címet viseli. C.J. Roberts feltette a koronát a sorozatra azzal, hogy Caleb szemszögéből megírta a befejező részt is, az Epilógust, amit a kiadó az olvasók nagy örömére a második résszel egyidőben helyezett a könyvesboltok polcaira, tehát máris rendelhető, kapható. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei egy összevont turné keretében mutatják be a könyveket, ez alkalommal egy kivételesen könnyű játék kíséretében, hogy a felnőtt olvasók ezúttal ne a blogokon éljék ki játékos kedvüket. A nyeremény ezúttal is 3-3 példány mindkét kötetből. Sok szerencsét!


C. J. Roberts: Epilógus

Kiadó: Kiadó
ISBN: 9789633993644
Oldalszám: 232 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:
Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sok mindent tudsz, ráadásul túl jól.
Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az a férfi, akit szeret. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, jóval többről szól a történetünk annál, ami néhány mondatba belefér. Mégis képtelen vagyok szavakkal illetni az akkori viselkedésemet. Mivel e sorokat olvasod, szerintem nem is kell megítélnem. Te már úgyis ítélkeztél fölöttem.
Azért olvasod ezt a könyvet, mert meg akarod ismerni a történet többi részét. Tudni akarod, mi történt 2010. szeptemberében azon a meleg nyári éjszakán, amikor találkoztam Livvie-vel a Paseónál. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem.
Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Nagyon elnéző volt velem, amikor megosztotta a történetünket. Az igazság sokkal… bonyolultabb.

Saját véleményem:
Önmagatok érdekében, arra kérlek Titeket, csak és kizárólag akkor olvassatok tovább, ha már ismeritek a trilógia első két részét (vagy nem zavar, ha spoilerbe futtok)!

Manapság nagy divatja van a férfiszemszögű regényváltozatoknak, melyeknél az esetek többségében ugyanazt a történetet olvashatjuk el más nézőpontból. Ennek megvan az a rizikója, hogy az újdonság varázsa híján nem üt akkorát, vagy ami ennél is kényesebb pont írónők esetében, hogy nem sikerül megtalálniuk a srácok hangját, és hiteltelen, feminim jellemet kölcsönöznek nekik. Szerencsére C. J. Roberts mind a két vád alól kivétel, ugyanis nem csak, hogy elkapta Caleb férfi énjét, de szinte eggyé is vált vele.
Olvastam jó, jobb, remek fiú változatokat, ám ez toronymagasan tarolt.
Zseniális!
Valami egészen elképesztő bravúrt vitt véghez a szerző - Caleb ízig-vérig férfiként jelent meg, prezentálva a másik nemre oly jellemző tulajdonságokat, tetteket, és úgy unblock mindent. Egész lényéből áradt a tesztoszteron. És végre, végre egy olyan srác, aki a - hát hívjuk happy end-nek - happy end után sem vett 180 fokos fordulatot, nem lett papucs, és az ördögszarvait sem cserélte glóriára. Szóval valóban élmény volt ilyen módon belelátni a fejébe, és általa szemlélni a páros további életét. Merthogy a harmadik rész nem az első kettő újramesélése más nézőpontból, hanem Livvie és Caleb közös történetének epilógusa.

Az Epilógus ott veszi fel a fonalat, ahol a második rész befejeződött. A Megigézve a sötétben végén tanúi lehettünk Livvie és Caleb egy évvel későbbi újratalálkozásának, és úgy hagytuk ott őket, hogy boldogan élnek, míg meg nem... Csakhogy egy olyan páros esetében, akik annyi és olyasféle dolgokon estek át, mint ők, nem jár egyszerű, boldog befejezés.
Olvasóként eldönthetjük, megállunk-e ott, ahol minden szépnek és jónak tűnik, vagy tisztelve a párost, és közös múltjukat, alávetjük magunkat egy rendes befejezésnek. Én mindenképpen azt tanácsolnám azoknak, akik eljutottak Barcelonáig, hogy vágjanak bele, hisz ha belegondolunk, mind a két karakter rengeteg fizikai és lelki megpróbáltatáson esett át, akaratlanul is maradtak beforratlan sebeik, melyek, ha teljesen, hegek nélkül nem is múlhatnak el, de kitisztítva begyógyulhatnak.
Ahhoz, hogy Calebnek és Livvie-nek hétköznapi értelemben vett párként legyen esélye, sok mindent kell átbeszélniük, akár tetszik, akár nem. Livvie-nek és nekünk meg kell ismernünk Calebet a múltjával, a hogyanokkal és miértekkel együtt, ahhoz, hogy ez a történet kerek legyen. És fordítva is igaz
Ezt a folyamatot pedig sikerült az írónőnek baromi hitelesen és érzelemdúsan ábrázolnia. Rengeteg minden kap (új) értelmet, sőt talán maguk a karakterek is szerethetőbbé válnak.

És ha már Livvie és Caleb, akkor adott a kérdés, mi van a köztük feszülő szenvedéllyel? Nos, az nagyon is megvan, pusztán a másik fél bántalmazását vontuk ki a képletből. A kémia továbbra is több mint remek, kéjvágyból egyik fél részéről sincs hiány. Sőt, talán minden eddiginél jobban kívánják egymást, így az erotika sem hiányozhat a történetből, ami most sem mentes "extráktól". Két sötét, szexuálisan túlfűtött, kísérletezni vágyó, perverzről van szó. De hát ezek ők. Beléjük ivódott, részükké vált.

Összességében úgy vélem, az Epilógus nagyon is kellett ahhoz, hogy mi is, és Calebék is lezárhassák a történteket, még ha rögös, sérelmekkel és gátlásokkal tarkított út vezetett is a happy endig. Mindenki megérdemelte a magyarázatokat, a revansokat,  hogy elégtételt vehessen a sérelmeiért, kárpótolva legyen, vagy, hogy egyszerűen kapjon egy újabb esélyt. Az ebből fakadó kétségbeesett, kicsit komorabb hangulatot pedig nagyon jól oldották az olyan hétköznapi élettel járó tényezők, mint a barátok, vagy pusztán maga a normalitás.
Örülök, hogy részese lehettem Calebék hullámhegyeinek, völgyeinek; még az ingoványos mocsarakat sem bánom, mert színtiszta emberiességet kaptam. Tudom, elég paradox ilyet állítani erről a sorozatról, de a karakterek minden helyzetben humán érzéseket fejeztek ki a szó pozitív és negatív értelmében egyaránt. És különösen tetszett, hogy C. J. Roberts nem úgy mozgatta a főszereplőket, hogy éppen csak felületi karcolást okozzanak egymásnak, hanem képes volt egyik által összetörni a másikat. Így a harmadik rész végére százszázalékosan megértettem az egymás iránti mélyen gyökerező érzéseiket.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Caleb, Livvie
Kedvenc jelenet: a pofonok - azok többet mondtak minden szónál, a sorozat lényére mutatott
Negatívum: -
Borító: 5/5




Nyereményjáték


A sorozat harmadik részének nyereményjátéka még az előzőnél is könnyebb, egyetlen kérdésünk van: Hol találkozott újra Livvie és Caleb? Kérjük kitölteni a rafflecopter doboz megfelelő sorait. 
(Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!)




Nézzetek be a többi állomásra is

12/14 Dreamworld
12/18 CBooks

Könyvmolyképzős könyvbemutató - élménybeszámoló


Sokadik éve, immár hagyományként idén is megrendezésre került a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőinek bemutatója, ahol debütáló- és új megjelenéses írók mutatták be elkészült műveiket. Tegnap ráadásul egyszerre két helyszínen is folytak a programok. A WestEndben lévő Pop Up Store-ban a gyerekkönyvesek, míg a Darshan udvarban a Middle Grade, Young Adult, New Adult és Felnőtt műfajok szerzői állták a rohamot. 
Talán nem lepek meg vele senkit, jómagam az utóbbi rendezvényt választottam, amire már napokkal korábban készültem. 

A bemutatóknak mindig van egyfajta különleges varázsa, hangulata, atmoszférája, ami semmi máshoz nem fogható. Ilyenkor összegyűlnek a könyvmolyok, új szerzők lépnek ki a "világot jelentő deszkákra", hogy félelemmel vegyes örömmámorban útjára engedjék fantáziájuk szülte gyermekeiket, míg a tapasztaltabbak egyre bátrabban mutatják be a saját újdonságaikat; amit aztán dedikálások, beszélgetések, fotózkodások követnek. De van még valami, amitől ez az egész az, ami: a könyves barátokkal való találkozás (és az azt övező bohóckodás, mély diskurálás, stb.). Szóval ezek összessége volt az, ami miatt a napokat számlálva vártam, hogy az a fránya naptár december 13-át mutasson. Ráadásul a MondoCon szervezőinek jóvoltából újfent meghívást kaptam a téli Animekarácsonyra is, amire nem lehetett nemet mondani - Fummie-val meg is beszéltük, hogy a dedikálások után átruccanunk néhány órára.

Tegnap végre elérkezett a várva várt vasárnap reggel, én pedig jó korán kipattantam (értsd: zombiként kikúsztam) az ágyból, hogy időben odaérjek a blogturnés lányokkal megbeszélt találkozóra. De hát ugye Lilla tervez, szomszéd idegbeteg, harapós kutyája végez... 40 perces késéssel sikerült kimenekülnöm az utcánkból. Ekkor már paráztam rendesen, hogy úgy el fogok késni megint, mint a sicc, ám valamilyen csoda folytán egy jó 10 perccel előbb is odaértem a Rákóczi térre, mint kellett volna (persze közben megküzdöttem a buszon, láttam Pikachu-t, életem kockáztatásával mentem két megállót a szellem Négyessel, és végül levegőre értem a Bátrak központját is meghazudtoló 4-es metró barlangjából). Ennek az lett az ára, hogy egyszem magamban, egy gigantikus fa tövében ácsorogtam, egészen addig, míg az ötödik ember is úgy nem nézett rám, mintha ősi mesterséget űzve várakoznék - ekkor úgy döntöttem, arrébb sétálok. Természetesen hova máshova, mint egy sarokra... Ne is mondjatok semmit... 
Mikor már minden reményemet feladtam, végre felbukkant Fummie, Deszy és Toffy, akiknek a vezényletével elindultunk a Darshan udvar felé - közben megismerkedtünk Deszy GRoby-jával (ez volt az a pont, ahol éreztem, volt értelme a napnak, nem halok meg hülyén). 

A Darshan udvar első pillantásra nagyon hangulatosnak-, és egyben valóságos útvesztőnek tűnt, így jó barátok módjára hagytuk Fummie-t kibontakozni, térképezze fel ő, merre is kell menni a bemutatóra, majd mikor biztos volt, hogy nem égünk be, követtük a meghitt, meleg terembe, ahol már ezer ismerős arc köszöntött minket. Kaptunk szendvicsre és üdítőre/kávéra jogosító kupont, körbeköszöntünk, majd leültünk egy hosszú asztalhoz., s nem sokkal később Lupi is befutott.

Az első előadás kezdetéig dumáltunk, bolondoztunk, jól átbeszéltük, kinek mennyi szabadideje van turnézás terén (semennyi, kivéve Fummie-t, de ő marsi), megosztottuk a könyves- és egyéb élményeinket, amivel hihetetlen módon elrepült az idő, mígnem már csak arra eszméltünk, hogy Bea (On Sai) felkonferálja a debütáló duót (Demi Kirschner, Bessenyei Gábor) és Kae Westát.

Jó blogger módjára Lupi készült füzettel, tollakkal, hogy tudjon jegyzetelni, én meg rossz blogger módjára kértem tőle lapot és tollat, amiért ezúton is örök hálám. Rengeteg információ hangzott el azalatt a 30-40 perc alatt, aminek a felét biztos nem sikerül volna megjegyeznem, ha nem körmölök szorgalmas kisdiákként. 

Általánosságban mindhárom szerző bemutatkozott, mesélt néhány szót regényéről, annak világáról és cselekményéről, a várható folytatásokról, jövőbeni tervekről; elhangzott egy-két kulisszatitok, legvégül pedig mindannyian felolvastak/felolvastattak néhány oldalt történetükből.
Demi Kirschnerről megtudtuk, hogy tévésorozat írást tanul, mi több, nemrégiben fejezett be egy forgatókönyvet, amiből a kész sorozat adásba is fog kerülni  Majd ezt követően elárulta, hogy az Öld meg Jana Robinst! színhelyeiül előbb Németország, később pedig Lengyelország szolgál, mivel úgy vélte, az angolszász vidékeken játszódó történeteket előtte már sokan kiaknázták. De a műnek nem ez az egyetlen egyedisége, a fiatal írónő ugyanis minden sztereotípia dacára nem a romantikára és a szerelmi háromszögre helyezte a hangsúlyt, hanem a sorskulcsos dologra, amit részben az árnyékkormányok, és az előre "megírt" sorsunk témakörei ihlettek.
Demi egyébiránt már elkészült a sorozat második (munkacím: Szörnyek és ketrecek) és harmadik kötetével, jelenleg a negyediket írja. Először ezekkel szeretné megörvendeztetni olvasóit, ám már van egy Budapesten játszódó, misztikus-thriller ötlete is, mágusokkal.

Bessenyei Gábor büszke apuka és Juventus szurkoló. A dolog érdekessége, hogy határozottan elzárkózik attól, hogy saját magából bármit is belevigyen karaktereibe, egyetlen dolgot kivéve. Elmondása szerint mindig akad egy olyan figurája, aki által valamit becsempész a Juventus imádatából, legyen szó karkötőről, focimeccsről, vagy bármiről. Szóval ne lepődjetek meg, ha a könyveiben ilyesmivel találkoznátok.
A jövő harcosai révén azonban a görög mitológiai alap az, amiről rengeteg szó esett. Gábor világéletében kedvelte ezt a mitológiát, elsőként a Marvel képregényekben találkozott vele. A történet megírásához ennél azonban lényegesen több kellett.
Eleinte interneten böngészett mindenféle ehhez kapcsolódó dolgok után kutatva, majd beszerzett egy igen részletes könyvet, mely mindvégig nagy segítségül szolgált számára. 
A saját könyvéről még annyit érdemes tudni, hogy kezdetben a jelenben játszódik (nem bevallottan Magyarországon - ám a második kötetben erről már lesznek konkrétabb infók is), de a Földre érkező Istenek, és a kialakuló bonyodalmak miatt a múlt sem marad ki.

Kae Westát azt hiszem, nem nagyon kell bemutatni, ő már tavaly bizonyított A démon és papnővel (de még mennyire!). S rögtön fel is vetődött a kérdés: A démon és a papnő és a Karvalyszárnyon összefüggnek? A rövid válasz: nem. 
Hosszabban: Kae korábban megalkotott egy saját, epikus világot, melynek keretein belül alkotta műveit. Ennek a világnak a DP is tagja, míg a Karvalyszárnyon nem annyira. Mindössze *ide képzeljetek valami nagyon sci-fis hangzású, mágiával kevert jelzőáradatot* a kígyók köszönnek majd vissza a folyam során.
Kae emellett elárulta, hogy a Karvalyszárnyon ötleti fázisában eszébe jutott, mi lenne ha kiemelne megszokott közegéből egy grófkisasszonyt, és lepottyantaná a zsoldosok között. Ezt leszámítva azonban nem voltak határozott elképzelései a cselekmény kimenetelét illetően. Már azon kívül, hogy a főszereplő lány, Calina számára több pasit is el tudott képzelni, csakhogy az egyik férfiú határozottan, s ellentmondást nem tűrve magának követelte a hölgyeményt. Hogy kicsoda az illető, az maradjon titok, ám ettől függetlenül Kae kedvence a kapitány figurája.
Ami engem leginkább meglepett, az az, hogy a Karvalyszárnyonnak van folytatása. Kae jelenleg a második részen dolgozik, és szeretné, ha ennyiben meg tudna állni a sztori, de nem kizárt, hogy trilógiává növi ki magát. És hogy utána mi lesz? Semmi pánik, az írónőnek legalább 6-7 terv van még a fejében, tehát néhány évig még boldogan lubickolhatunk írásaiban. (Én nagyon-nagyon várok egyet, amiről a halloween-i interjúmban olvashattatok. De türelmes vagyok. Jövőig képes vagyok várni. :D )

Megjegyezném, hogy a fentebbi infók csak összefoglaló jellegűek, minthogy jóval több minden hangzott el, de sajnos előfordult, hogy nem igazán hallottam a kérdéseket (mikrofon hiányában) és az azokra adott válaszokat. De a lényeg azért megvan. :)

Az előadások után nagyon ötletes módon, külön kis bokszokat kaptak a szerzők, ahol lehetett velük dedikáltatni, fotózkodni, beszélgetni. A csajokkal mi is átvettük a magunk könyveit, majd leginkább Lupival és Toffyval karöltve nekivágtunk a nagy kalandnak. Elkaptuk Bessenyei Gábort, akitől 3 csodaszép könyvjelzőt is bezsebeltünk, majd míg a lányok tartották a helyet, én elfutottam Demihez, ahol újabb könyvjelző járt az aláírás mellé. Végül újra átverekedtem magam a Kae Westához kígyózó soron, és míg vártunk, Toffyékkal folytattunk nagyon mélyenszántó beszélgetést, korunkhoz illő komolysággal (mázlimra erősek a szobám falai, nem szakad rám a plafon).
Egyre közelebb érve Kae asztalához, egyből felfigyeltünk az írónő ötletes és roppant egyedi tollára, ami madártollban végződött. Rögvest meg is állapítottuk, hogy ezt muszáj lefotóznunk.
Ami magát a dedikáltatást illeti... hát az egy másik történet. A rövidített verzió szerint elég annyit tudnotok, hogy az Insane Life bloggere bolondos, így az eleve nem kimondottan fotogén arcomra sikerült olyan hülye vigyorokat varázsolnia, hogy azokkal már zsarolni lehetne... arról nem beszélve, hogy szegény Kae félig meg is vakult a sok vakuzástól. De nagyon köszönöm neki, hogy hősiesen állta a sarat. Én tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon kedves, közvetlen, mindenkire odafigyelő hölgy, aki nem csupán stílusos pennával és könyvjelzővel készült, hanem idézetes papírkákkal is, amiket zsákbamacskaszerűen lehetett kihúzni. És a legjobb, hogy mindegyik idézethez és szereplőhöz fűzött néhány figyelemfelkeltő infót.

Üröm az örömben, azzal, hogy a szerzők minden dedikáltatóval tartalmas, baráti hangulatú beszélgetésbe elegyedtek, nem pedig futószalagszerűen letolták a rájuk várakozó sort, lekéstünk a második körös bemutató háromnegyedéről, ahol Felkai Ádám, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor művei voltak terítéken. Azért annyi infót mégiscsak sikerült elcsípnem, hogy Tibi nemrégiben adott le egy kéziratot, melynek főszereplője egy roma származású lány, valamint, hogy a Túl szép közkedvelt mellékszereplőjével, Botonddal is tervez egy regényt.
A Para körútról meg kiderült, hogy bár egy sorozat részét képezi, a kötetek mégsem függnek majd össze - mindegyikük egy-egy önálló sztorit dolgoz majd fel.

Miután Tibiék bemutatója is véget ért, útra keltünk, hogy megszerezzük Bea (On Sai) bevásárlólistáját. Na, jó, nem - de azért belegondoltatok milyen izgalmas lehet az is, tekintve kiről van szó? Komolyra fordítva a szót, letámadtuk Beát, hogy dedikálja a könyvét. Ő pedig Calderont megszégyenítő hősiességgel állta a sarat.

A napom további része sajnos hirtelen Mennyországból Pokollá vált, egy telefonhívást követően, úgyhogy a tervezett beszélgetésekkel és mondoconos mókával ellentétben még gyorsan Tibi orra alá toltam a Túl szépet, hogy dedikálja nekem, majd fejvesztve rohantam haza, hogy az estémet az állatorvosi rendelőben töltsem. 
A könyvbemutató mindazonáltal fergeteges élmény volt. Kivétel nélkül mindegyik szerző előtt le a kalappal, hogy annyira kedvesen, odaadó figyelemmel kezeltek minket. Mintha nem is egy író-olvasó találkozón, hanem baráti összejövetelen lettünk volna. Mindannyiuknak sok-sok könyvet kívánok a jövőben!


Néhány fotó a szerzeményeimről: