A ‘80-as, ‘90-es években még hódított a Nirvana és a grunge, amiből mi sajnos kimaradtunk, mert túl fiatalok vagyunk, de az Egyszerű dal elhozza nekünk a hangulatot, és leírja, milyen volt tininek lenni abban az időszakban.
Július 14 és 18 között ti is megismerhetitek Maggie-n keresztül, elég, ha követitek az állomásokat, és a turné végén még a könyv egyik példánya is a tiétek lehet a Ciceró kiadó jóvoltából.
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
ISBN: 9789635399956
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla
Fülszöveg:
1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain és a grunge mozgalom zenéjére dübörög. A tizenhat éves Maggie Chicago nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik, és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”
Saját véleményem:
Annak idején, amikor először találkoztam az Egyszerű dal magyar borítójával, egyből magára vonta a figyelmemet. Nem mondhatnám, hogy álmaim fedlapjára leltem benne, mégsem eresztett, úgyhogy adtam egy esélyt a fülszövegnek is, amiben először Írország, majd a születési évtizedem fogott meg. Aztán amikor elkezdtem olvasni a könyvet, a lelkesedésem valahogy tovapárolgott. Úgy éreztem, mintha vasgolyókat láncoltak volna hozzám - lefordítva: hiába olvastam, nem haladtam. Nem láttam, hova szeretnénk kilyukadni, nem kapott el sem a '90-es évek hangulata, Kevint leszámítva a karakterek sem nyúltak ki értem, és valahogy semmi nem volt kerek. Még a túlbonyolított leírások is csak süppedő mocsárként húztak lefele. Éreztem, hogy le kell tennem, és időt kell adnom neki, magamnak és kettőnk kapcsolatának. Másnap újra megpróbáltam, és miután átrágtam magam a kezdeti semmin (kb első 50 oldal), arra lettem figyelmes, hogy felfaltam a háromnegyed regényt. Mindössze annyit kellett elfogadnom, hogy ez nem egy átlagos ifjúsági történet, nevén nevezhető cselekménnyel/konfliktussal/bonyodalommal, hanem egy fiatal lány életének sorsdöntő szakasza, mely egyszerű és emberi, mentes minden mondvacsinált drámától és sallangtól.
Biztos vagyok benne, hogy az Egyszerű dal nem fog mindenkinek tetszeni, nem lesz pár hónap alatt hiánycikk a webshopokban, és még csak a közösségi oldalakon sem fog kitűnni a csillagozása, de ez jól is van így. Nem világmegváltó történet, a szerző stílusa és karakterei is távol állnak ettől, mégis... Az Egyszerű dal ahelyett, hogy a toplistám élére ugrott volna, a szívemet célozta meg. Oldalról oldalra, mondatról mondatra lopózott be a bőröm alá, és alakított szavakból formált családtaggá. Nem tudom másként leírni, amit éreztem, mint úgy, hogy Maggie, Kevin, Eoin, a többiek és a világ, amiben éltek, az otthonommá váltak. Ne kérdezzétek, miért, mert nem tudom.
Biztos vagyok benne, hogy az Egyszerű dal nem fog mindenkinek tetszeni, nem lesz pár hónap alatt hiánycikk a webshopokban, és még csak a közösségi oldalakon sem fog kitűnni a csillagozása, de ez jól is van így. Nem világmegváltó történet, a szerző stílusa és karakterei is távol állnak ettől, mégis... Az Egyszerű dal ahelyett, hogy a toplistám élére ugrott volna, a szívemet célozta meg. Oldalról oldalra, mondatról mondatra lopózott be a bőröm alá, és alakított szavakból formált családtaggá. Nem tudom másként leírni, amit éreztem, mint úgy, hogy Maggie, Kevin, Eoin, a többiek és a világ, amiben éltek, az otthonommá váltak. Ne kérdezzétek, miért, mert nem tudom.
Akárhogy is osztok-szorzok, Jessie Ann Foley regénye rétegkönyv, méghozzá elsősorban azon rétegé, amelyik élt a '90-es években, szerette/ismerte az évtizeddel járó különleges hangulatot, melyben egyszerre keveredett a múlt és a jövő, amit átitatott a zene, és amiben még nem siklottak el egymás mellett az emberek.
Jó volt kicsit visszaidézni vagy látni, milyen is volt akkoriban az élet, amikor a srácok a szabadban játszottak, amikor a randiknak volt értéke, és az egész udvarlást átitatta a szexuális feszültséggel teli édes, évődő, tilos, kacérkodó érzés, amikor az emberek valós kíváncsisággal elegyedtek társalgásba szomszédaikkal barátaikkal, amikor meghatározó volt a zenei ízlés, vagy amikor húrokat feszegetve próbálgatta a társadalom a szabadság felfedezését, és tucatnyian keresték önkifejezési formájukat. Ám a legbravúrosabb az egészben az, hogy mindezt a szerző nem zúdította a nyakamba, pusztán jól irányzott karakteri megnyilvánulásokkal vagy háttérelemekkel érzékeltette. Úgyhogy ha valakit ez tartana vissza, ne féljen, se a '90-es évek hangulata, se Kurt Cobain, se a Nirvana nem olyan eleme a könyvnek, ami kizárná azokat, akik nem ismerik, nem szerették ezt a fajta életérzést. Inkább csak emlékbeindító csemegék a másik oldalnak.
Maga a történet tehát a változásról, a fejlődésről, és a szárnybontogatásról szól. Egy fiatal kamaszlánynak köszönhetően figyelemmel kísérhetjük, mit jelent egy, a 90-es évek köztes állapotára jellemző életszakaszba lépni, ahol az ember már nem gyerek, de még nem is felnőtt.
Maggie ugyanolyan dilemmákat él meg, mint bármelyik tini. Meg kell tapasztalnia, mit jelent felnőni, pasizni, testi kapcsolatot létesíteni, miközben fel kell dolgoznia a komfortzónájából való kiszakítást, az elválást számára kedves családtagoktól, és mindennek tetejébe még be is kell illeszkednie egy új kultúrába.
A kamaszkor a legmeghatározóbb, legjellemformálóbb időszak egy ember életében, ilyenkor minden apróság elefántméretűnek tűnik. De ha az illetőt olyan sokkhatások érik, mint a válás, vagy egy új mostohaszülő elfogadása, netán új helyre (földrészre) való költözés, ami miatt távolra kerül szeretteitől, az bizony keményen megviseli az embert. Maggie-nek pedig mindezt egyszerre kell megélnie. Írországba költözve magába fordul, nem találja helyét, meggyűlöli anyját, és emiatt néha hülyeségeket csinál. Mindez egészen addig így megy, míg az idő és egy tragédia új célt, más megvilágítást nem ad életének.
Az Egyszerű dal legnagyobb erőssége a karakterfejlődés; hősnőnk nagy utat jár be, én valahogy érzelmileg mégsem tudtam Maggie-hez közel kerülni. Kívülállóként például nem mindig értettem a fene nagy ellenszenvét az anyjával szemben, viszont az tetszett, hogy kettejük kapcsolata eszközként is szolgált a karakterfejlődés tekintetében.
Akik ellenben minden szempontból hatottak rám, azok a mellékszereplők. Imádtam az öreg Dan Sean házában iszogatni és beszélgetni, belezúgtam a mindenki által utált és meg nem értett, jószívű, ámde problémás nagybácsiba, Kevinbe, és ellágyultam az édes ír fiútól, aki fényt vitt Maggie életébe.
Mindent egybevetve bár nem lett életem regénye az Egyszerű dal, maradandó nyomot hagyott bennem. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, kicsit különc regényeket, amik nem akarnak olvasójuktól nagy dolgokat, csak úgy vannak, kikapcsolnak, elgondolkodtatnak.
Jó volt kicsit visszaidézni vagy látni, milyen is volt akkoriban az élet, amikor a srácok a szabadban játszottak, amikor a randiknak volt értéke, és az egész udvarlást átitatta a szexuális feszültséggel teli édes, évődő, tilos, kacérkodó érzés, amikor az emberek valós kíváncsisággal elegyedtek társalgásba szomszédaikkal barátaikkal, amikor meghatározó volt a zenei ízlés, vagy amikor húrokat feszegetve próbálgatta a társadalom a szabadság felfedezését, és tucatnyian keresték önkifejezési formájukat. Ám a legbravúrosabb az egészben az, hogy mindezt a szerző nem zúdította a nyakamba, pusztán jól irányzott karakteri megnyilvánulásokkal vagy háttérelemekkel érzékeltette. Úgyhogy ha valakit ez tartana vissza, ne féljen, se a '90-es évek hangulata, se Kurt Cobain, se a Nirvana nem olyan eleme a könyvnek, ami kizárná azokat, akik nem ismerik, nem szerették ezt a fajta életérzést. Inkább csak emlékbeindító csemegék a másik oldalnak.
Maga a történet tehát a változásról, a fejlődésről, és a szárnybontogatásról szól. Egy fiatal kamaszlánynak köszönhetően figyelemmel kísérhetjük, mit jelent egy, a 90-es évek köztes állapotára jellemző életszakaszba lépni, ahol az ember már nem gyerek, de még nem is felnőtt.
Maggie ugyanolyan dilemmákat él meg, mint bármelyik tini. Meg kell tapasztalnia, mit jelent felnőni, pasizni, testi kapcsolatot létesíteni, miközben fel kell dolgoznia a komfortzónájából való kiszakítást, az elválást számára kedves családtagoktól, és mindennek tetejébe még be is kell illeszkednie egy új kultúrába.
A kamaszkor a legmeghatározóbb, legjellemformálóbb időszak egy ember életében, ilyenkor minden apróság elefántméretűnek tűnik. De ha az illetőt olyan sokkhatások érik, mint a válás, vagy egy új mostohaszülő elfogadása, netán új helyre (földrészre) való költözés, ami miatt távolra kerül szeretteitől, az bizony keményen megviseli az embert. Maggie-nek pedig mindezt egyszerre kell megélnie. Írországba költözve magába fordul, nem találja helyét, meggyűlöli anyját, és emiatt néha hülyeségeket csinál. Mindez egészen addig így megy, míg az idő és egy tragédia új célt, más megvilágítást nem ad életének.
Az Egyszerű dal legnagyobb erőssége a karakterfejlődés; hősnőnk nagy utat jár be, én valahogy érzelmileg mégsem tudtam Maggie-hez közel kerülni. Kívülállóként például nem mindig értettem a fene nagy ellenszenvét az anyjával szemben, viszont az tetszett, hogy kettejük kapcsolata eszközként is szolgált a karakterfejlődés tekintetében.
Akik ellenben minden szempontból hatottak rám, azok a mellékszereplők. Imádtam az öreg Dan Sean házában iszogatni és beszélgetni, belezúgtam a mindenki által utált és meg nem értett, jószívű, ámde problémás nagybácsiba, Kevinbe, és ellágyultam az édes ír fiútól, aki fényt vitt Maggie életébe.
Mindent egybevetve bár nem lett életem regénye az Egyszerű dal, maradandó nyomot hagyott bennem. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, kicsit különc regényeket, amik nem akarnak olvasójuktól nagy dolgokat, csak úgy vannak, kikapcsolnak, elgondolkodtatnak.
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Kevin, Dan Sean, Eoin
Kedvenc jelenet: Kevin minden jelenete, és az egynapos dublini túra Eoinnal
Negatívum: túlírtság
Borító: 5/4
A magyar címről
A regény magyar címe sokaknak ismerősen csenghet, nem véletlenül, ugyanis a Tankcsapda egyik népszerű dalának is ez a címe. Ám ennél jóval jelentősebb párhuzam vonható a kettő között, mely a történet szempontjából többszörösen is találó.
Hogy mégis miféle párhuzam? Az a Tankcsapda nyilatkozatából egyértelművé válik:
"A dal címe mögött zárójelben látható I. M. K. C. azt jelenti, hogy In Memoriam Kurt Cobain, de ezt nem akartuk direktben kiírni. Egyrészt mert nem róla szól, másrészt meg nem azért készült, mert szegény Cobain meghalt és akkor most írjunk egy emlékdalt. Nem vagyok én ilyen emlékdalíró srác... Viszont annyira rápasszolt a dal hangulata ezekre a Nirvanás dolgokra, konkrétan a Polly című szám kezdő riffjei hallhatóak is a dalban. Ha nem írjuk ki a dolgot, akkor esetleg valaki azt hihetné, hogy \´hát ez meg itten ánplágdium, vagy, hogy is mongyák\´! Ha-ha! Szóval nem akartuk, hogy bárki is plágiummal vádoljon minket, ráadásul utalás szinten megjelenik a dalban Kurt Cobain, így arra gondoltam, hogy így a dolgot mindenestül el lehet intézni. A Polly-s téma onnan jött, hogy már megvolt az Egyszerű dal, amikor elkezdtem filózni, hogy honnan a fenéből olyan ismerős ez az akkordmenet? Honnan a f... ból lophattam? ! Ha-Ha! És beugrott, hogy egy akkord különbséggel ez a Polly, és akkor akár össze is köthetném a kettőt.
A többiek mit szóltak hozzá?
Cseresznye az, aki az ilyen típusú dalokat nem annyira kedveli, de ez még neki is nagyon tetszett. Buzsiknak pedig egyenesen ez a kedvenc dala a lemezről!"
(forrás: Nirvana - magyar rajongói oldal)
És hogy miért volt még remek választás az Egyszerű dal, mint cím?
- A Tankcsapda dal pont annyira szól Kurt Cobainről, amennyire a regény. Benne van, meghatározó, de mégsem ő a kulcsfigura.
- Tartalmilag a regény baromi egyszerű, nem akar világot megváltani, nem akar adrenalinnal feltölteni, egyszerűen csak van, mert néha ilyen is kell.
- A hangulata tökéletesen visszaadja a könyvét. A laza nemtörődömséget, a szabadságot, az életigenlést, és vele együtt a halál szelét, ami ott ólálkodik.
Olvassátok el az Egyszerű dal dalszövegét, vagy hallgassátok meg a Tankcsapda számát és az eredeti Nirvana-féle Polly-t.
Öltözz úgy, mint Maggie!
Nyereményjáték
A zene főszerepet játszik ebben a könyvben, több előadó dala is megszólal, de a főszerep mégiscsak Kurt Cobainé és a Nirvanáé. Nincs más dolgotok, mint egy részlet alapján felismerni az adott számot, és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
07/15 Szembetűnő
07/16 Sorok között
07/17 Deszy könyvajánlója
07/18 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése