2016. április 19., kedd

Kendall Kulper - A tenger boszorkánya



A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Kendall Kurper: A tenger boszorkánya című könyvét, melyben Avery Roe misztikummal, varázslattal és szerelemmel átszőtt története elevenedik meg. 
Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.


Kendall Kulper: A tenger boszorkánya

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616292
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:
A 16 éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is.
Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Saját véleményem:
Sokat gondolkoztam azon, mit és hogyan írjak erről a könyvről, minthogy A tenger boszorkánya nem egy átlagos regény. Nem lehet csak úgy lekapni a polcról és végigpörgetni. Nem. Kell hozzá megfelelő hangulat, lelkiállapot, hajlam és idő, ellenkező esetben elsiklotok egymás mellett anélkül, hogy valóban, érzelmileg érintkeznétek.
Avery történetét lélekben meg kell élni, és ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
Az egész sztoriról elmondható, hogy rettentően depresszív, melankolikus hangulatú Mintha azzal, hogy kinyitnád a fedlapot, körülvenne egy szomorúság buborék - amivel nincs baj, ha olyan lelkiállapotban vagy, hogy kibírod a tömény mélabút.
És itt jön be a képbe a saját dilemmám, ugyanis jelenlegi életszakaszomban a fájdalom, a szenvedés és a letargia mind-mind olyan érzelem, amiből bőven kijut egyéb fronton, máshonnan meg már nehezen viselem el. Ebből kifolyólag sajnos nem tudtam úgy megélni a Roe boszorkányok történetét, mint ahogy kellett- és szerettem volna, mégis, racionálisan láttam, éreztem az értékeit. Egyszer, ha picit lecsendesedett körülöttem a világ, mindenképp szeretném újra, teljes szívvel elolvasni - és nem kizárt, hogy születik róla mégegy bejegyzés - , most pedig félig a saját élményeimet, félig a racionális tapasztalataimat ötvözve szeretnék nektek mesélni róla.

Egészében nézve egy lassú lefolyású történetről beszélhetünk, tele gyönyörű, képszerű, érzékletes leírásokkal - a könyv első feje pedig kifejezetten ezt a vonalat erősíti. Mielőtt valóban belecsöppennénk a tényleges események hálójába, a szerző gondosan bemutatja számunkra a Prince-szigetet, az ottani életet, a szokásokat, a bálnavadászat hagyományát, a mágia mindennapi jelenlétét, és magukat a címszerepet játszó, Roe boszorkányokat. A legfiatalabb boszorkánypalánta, Avery narrációjában egészen messze nyúlóan ismerhetjük meg a család történetét és fontosságát a sziget lakói számára. Tudniillik a 19. század közepi, pontosvessző alakú Prince-szigeten minden a korabeli bálnavadászat köré összpontosult, ebből fakadóan a tengerészek, a szerelmes ifjak és hátrahagyott családok előszeretettel folyamodtak mágikus erősítésekhez, amit a hely egyetlen boszorkánya meg is adhatott nekik.

A tenger boszorkányát erőteljesen átitatja a mágia, ami a korral, a hangulattal és minden egyéb körülménnyel párosulva teljes mértékben hihetően fonódik egybe a mindennapi élettel - indifferens, hiszünk-e benne vagy sem. Nincs abban semmi szürreális, hogy hajósok kérnek jó szelet, védelmet bálnatámadás ellen, mint ahogy a szerelmi kötéseket alkalmazó talizmánokban sem - hisz egy hónapokra kihajózó férfi számára nincs más remény azt illetően, hogy szerelme ne csalja meg, mint egy vékony kis karperec hajfonatból. Valódi hatásukat pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Roe boszorkányok szédületes nagyságú erejét alátámasztó, egyes esetekben félelmetes jelenetsorok Szóval, ha valódi mágiát, boszorkánykodást szeretnétek látni, azt itt bőven megkapjátok.
Ám mint fentebb említettem, a szerző hosszan elnyújtva vezeti be olvasóját ebbe az egyedi, borongós, balsejtelemmel átitatott világba. És itt most ne öt-tíz-húsz oldalakra gondoljatok, annál jóval többre.
Miközben Avery újra és újra elismétli, mennyire szeretne nagyanyja helyébe lépni, amolyan dokumentumfilmszerűen, lépésről-lépésre kapunk többet a szigetből, és mindenből, ami és aki vele kapcsolatos. Többek között emiatt kell hozzá idő és hangulat, ellenkező esetben igencsak száraznak és szenvedősnek hathat az, ami alapjáraton nem az. Főleg, hogy a Prince-sziget alaptartozéka a letargikus hangulat. Azonban enélkül az ismertető nélkül a későbbiek nem lehetnének olyanok, amilyenek.

Magáról a történetről nem sokat beszélnék, a fülszöveg jelen esetben tökéletesen összefoglalja a történések azon részét, melyről nyugodt szívvel lehetne beszélni. Azt azonban mindenképp szeretném megemlíteni, hogy látszik, Kendall Kulper mennyire alapos kutatómunkát végzett a korral és a bálnavadászattal kapcsolatban. Elnyomva a bennem sikítozó állatvédőt, be kell ismernem, hogy egy ifjúsági olvasmányban igencsak bátor húzás volt ilyen mélységig bevonni ezt az ősi - akkoriban még egészen mást jelentő - szakmát, életstílust a történetbe.
És bár alapjáraton, a szereplők korából adódóan ez valóban egy ifjúsági könyv lenne, mégsem csak nekik szól, hiszen annyira érett, komoly, más, mint az átlag, hogy korosztálytól függetlenül bárkinek, akit érdekel a mágia, a bús hangulatú sziget, és a romantika, szívből ajánlom.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy rengeteget beszéltem a hangulatról, a mágia szerepéről, illetve a szigetről, míg a szereplőkről szinte semmit. Ennek igen egyszerű az oka. Egyfelől - és főként ezen van a hangsúly - ez egy olyan történet, ahol véleményem szerint sokkal fontosabb a körítés, mint a történetszál, vagy a karakterek (persze azért a karakterdrámák egyáltalán nem elhanyagolhatóak!), másfelől bármennyire is megérintett Avery vagy Tane, nem sikerült olyan módon köteléket kötnöm velük, ahogyan általában.

Mindent egybevetve az idei éven egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt. Ha bírjátok a különleges, lassú lefolyású sztorikat, érdekel titeket a bálnavadászat és az ősi, természeti mágia, akkor mindenképpen olvassátok el A tenger boszorkányát. De jó tanácsként fogadjátok el, tényleg csak akkor emeljétek le a polcotokról, amikor érzelmileg be tudjátok fogadni, és tudtok neki időt adni, hogy leülepedjen.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:-
Kedvenc jelenet: Roe nagyi és a pici Avery első szélcsomózása
Negatívum: -
Borító: 5/5




Nyereményjáték


Avery szerelme Tane, a Csendes-óceán egyik szigetéről származik, ahol a tetoválás ősi hagyománynak számít, és mágikus jelentőséggel bír. A játékunkban minden állomáson találtok egy szimbólumot, és a hozzá tartozó jelentést kell összeállítanotok a kiemelt betűk segítségével végül pedig ezt a szót kell beírnotok a rafflecopter doboz vonatkozó sorába. 
Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!






Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly és Lupi olvas
04/15 MFKata gondolatai
04/18 Deszy könyvajánlója
04/19 Dreamworld

1 megjegyzés: