Lauren Roberts - Powerless

A Lampion Könyvek gondozásában jelent meg az év talán legvártabb regénye: a Powerless - Hatalom nélkül. Lauren Roberts regénye egy kitalált fantasy-világba kalauzol el bennünket, ahol egy birodalom megtesz mindent, hogy uralmát stabilizálja. Akár embereket is a halálba küld. Kai Azer a jövendőbeli király Végrehajtója, neki a halál a munkaeszköze, de amikor egy nyomornegyedbeli lány, Paedyn Gray megmenti az életét, azzal örökre összefonta a sorsukat. Vajon mi lesz a herceg és a tolvaj történetének vége? Tarts Te is velünk, hogy megnyerhess egy példányt a kötetből!

 

Lauren Roberts: Powerless - Hatalom nélkül

 

Kiadó: Lampion Könyvek

ISBN: 9789636144128
Oldalszám: 528 oldal

Fordító: Sepsi László

Fülszöveg:

Vadász és préda.
A sors egymásnak rendelte őket. Ilyában évtizedek óta csak az Eliteket tűrik meg. Amióta a király kihirdette, hogy minden Átlagost száműzni kell a birodalomból, bűnnek számít, ha valakinek nincs természetfeletti képessége.
Paedyn Átlagos, gyerekkora óta az életét kockáztatja azzal, hogy a város nyomornegyedében bujkál, és Látnoknak adja ki magát. Egy nap tudtán kívül megmenti Kait, Ilya egyik hercegét, majd arra kényszerítik, hogy részt vegyen egy könyörtelen viadalon, aminek az egyedüli célja, hogy az Elitek fitogtathassák az erejüket. A lányra nemcsak a nála jóval tapasztaltabb ellenfelei jelentenek veszélyt, hanem a herceg iránt egyre erősödő érzései is…

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Az olvasmányaim nagy részét mostanában impulzív módon választom ki, főként a borítóra és/vagy a fülszövegre támaszkodva. Ez most sem történt másként: a Powerless esetében egyértelműen a látvány vitt el, amit a hazai kiadó még egy csodaszép éldekorációval is megfűszerezett... És hát fantasy-rajongó könyvmoly legyen a talpán, aki ellen tud állni neki! Nekem nem sikerült. Szerencsére.

"– Egy nő legerősebb fegyvere az, hogy gyakran alábecsülik."

A történet egy kitalált világban, Ilya királyságában játszódik, ahol egy évtizedekkel korábban pusztító Dögvész nevű járvány szenvedést, halált és elnyomást hozott az emberek számára. A királyságra évekre vesztegzárat rendeltek el, hogy a betegség ne terjedjen át a szomszédos városokra, míg Ilyában csak a legerősebbek élték túl a kórt. Ez viszont az emberek és az emberiség alapvető felállását is megváltoztatta: erő, rendeltetés és teljesítmény szempontjából változatos természetfeletti képességekkel ruházta fel az ilyaiak többségét. Belőlük lett az Elit, a rendkívüliek és kivételesek társadalma. Míg azok a kevésbé szerencsés emberek, akik nem szereztek semmiféle képességet, megkapták az Átlagosok címet. Egy ideig az Átlagosok és az Elit békében éltek egymással, mígnem a hatalmon lévő király új rendeletének értelmében az Átlagosok nem kívánatosak lettek a birodalomban. Mi több, holmi hazugságoknak köszönhetően kezdetét vette a Tisztogatás, az Átlagosak kiirtása, üldözése, elszigetelése.
Hősnőnk, Paedyn Átlagos, de nem átlagos. Kiváló tolvaj, aki fondorlatos és ravasz módon próbál barátnőjével karöltve túlélni az utcán. Éjjelente kéményekbe surran be ételt és szövetet lopni, nappal pedig kizsebeli, akit lehet és mindent elkövet annak érdekében, hogy korgó gyomrukat megtömje, mit sem törődve a veszéllyel. Az utcán töltött évek alatt már megtanulta, miként szabjon gátat mohóságának, kerülje el a katonákat és a lebukásért járó korbácsütéseket, s azt is, hogyan adja ki magát Látnoknak. Megtanult beleolvadni a tömegbe. Ám amikor véletlenül megmenti Kai, Ilya egyik hercegének életét, saját élete fenekestől felfordul: Pae lesz az a kiválasztott, aki a Tisztogatás emlékére létrehozott, ötévente megrendezésre kerülő Purgáló Próbatételeken képviselheti a Dézsmát. Egy olyan versenyen, melynek az Elit fiatal tagjai mellett legfőbb szereplője a halál. 

Úgy látszik, mostanában reneszánszukat élik az Éhezők viadala típusú történetek, ugyanis rövid időn belül a Powerless immár a sokadik halálos viadal alapon nyugvó olvasmányom. Persze ez nem baj, inkább csak mókás, és azt jelzi, hogy ha kicsit más zsáneri körítésben is, de kezdenek újra visszaszivárogni a disztópiák. Ennek pedig őszintén örülök, tekintve, hogy élek-halok éltük és hosszú-hosszú éveken át nélkülöznöm kellett őket. Na, de magára a történetre visszakanyarodva, azt kell mondanom, hogy a Powerless egy jól felépített, izgalmas, eseménydús sztori, ami nem csupán olvastatja magát, de minden értelemben erős is. A szerző hangjától kezdve, a világ- és karakterépítésen át, egészen az atmoszféráig, tényleg minden részlete átütő! 

Kai és Pae váltott szemszögű narrációja jól elkülönül egymástól, tehát érzékelhető a férfi-női különbség, miközben egyéb ellentéteket is megmutat; ilyen például az Elit élet, amibe Kai született, és a nyomornegyed mocska, a nélkülözés és éhezés, ami ezzel szemben Pae osztályrészéül jutott, vagy a mágikus képesség, aminek előbbi van birtokában, a másik meg nem. A sort még hosszan lehetne folytatni, de ennél talán érdekesebbek maguk a karakterek: a féltestvér szerepében tetszelgő, szexi Kai, aki minden ízében katonának született, merész, bátor, és egy kissé (na jó, nagyon ) pökhendi, és persze a másik oldalon ott van a ravasz, taktikus, mindenre elszánt Pae is, aki az évek során megtanulta, hogyan használja ki a neméből és származásából adódó lenézést és alábecsülést, vagy hogy miként viszonyuljon az Elithez. Önállóan és párt alkotva is zseniális, alaposan kidolgozott karakterek, nem mellesleg "arcpirítóan hűha" módon működik köztük a kémia.  A szerelem viszont veszélyes dolog, pláne, ha két ennyire elkülönülő társadalmi réteghez tartozik az ember, nem beszélve a versenyről... A versenyről, amit az Elit magasztalására és a Tisztogatás dicsőítésére rendeznek. Míg Kai beleszületett ebbe az egészbe, és mindig is tudta, hogy egyszer részt fog venni rajta, addig Pae sosem vágyott erre... sőt! 

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a Powerless szenzációs! A nyilvánvaló hasonlóságoktól függetlenül olyan, amilyennek egy erős szerkezetű és hangulatú fantasynek és disztópiának lennie kell. Érzelmekkel, motivációkkal teli, világa alaposan átgondolt, jól kidolgozott, kellően mocskos és zsarnoki, míg karakterei szerethetőek, nem mellesleg azonosulásra alkalmasak. Nem véletlenül vált nemzetközi bestsellerré és tiktok szenzációvá.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Pae, Kai

Kedvenc jelenet: nem spoilerezek

Negatívum: számomra fura fordítási megoldás született a karakterek gondolatainak jelölésére

Borító: 5/5
Sorozat: Hatalom nélkül #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában kedvenc fantasy-szereplőink állnak. A nevükből kihagytunk pár betűt - a Ti feladatotok rájönni, kit is rejt a feladvány! A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Ju_e    D_ar_e

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/14 Kitablar
11/17 Sorok Között
11/18 Dreamworld
11/20 Kelly és Lupi olvas
11/28 Könyv és más

L. K. Patrícia - Árnyak hangja

L. K. Patrícia nevét már ismerhetitek, hiszen több novellát is olvashattunk tőle. Most viszont egy különálló regénnyel debütált, ami a Maxim Kiadó gondozásában jelent meg. Patrícia egy különleges utazásra invitál minket Sorel szemén keresztül, aki alkut köt egy boszorkánnyal. Bár tudja, jobb távol maradni ezektől a veszélyes lényektől, mégis kénytelen meghozni ezt az áldozatot, hogy édesapját megmentse. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Sorel sorsa, tarts velünk, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

 

 

L. K. Patrícia: Árnyak hangja

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634999409
Oldalszám: 288 oldal

Fülszöveg:

Egy lány, aki nem ismeri a származását.
Egy férfi, aki titkolja halhatatlanságát.
És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét szívesen megkóstolná.
Amikor Sorel apja súlyosan megbetegszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány – más utat nem látva – kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogyan sokan emlegetik: Umbra leányával. Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt, hanem fiatalságot akar, még ha ez mások életébe kerül is.
Sorel mindent megtesz, hogy életben tartsa az apját, és közben váratlan szövetségesre talál a titokzatos Killian személyében. A férfi saját múltjának árnyai elől menekül, és akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz.
Vajon sikerül-e a lánynak megmenteni apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást? Fedezd fel a mágia, intrika és bátorság világát ebben az elbűvölő fantasy regényben!

Saját véleményem:

Az utóbbi években kevesebb magyar szerző által írt könyvet olvastam, egyszerűen nem találtam olyat, ami az ízlésemhez passzoló lett volna. Szerencsére idén sikerült ezen változtatni, többek között L. K. Patrícia regénye által. Amint megpillantottam az Árnyak hangja borítóját, szerelem lett első látásra (nem csak Killian miatt), és maga a fülszöveg is izgalmas utazást ígért. Nagy reményeket fűztem hát hozzá.

"Kevesen képesek csak rá, hogy a bensőjüket rágó fájdalmat átforgassák elszántsággá."

A történet egy hangulatában, tartalmában és narratívájában is roppant erős prológussal nyit, melyben tanúi lehetünk egy különleges gyermek világra jöttének. Érzelmileg nagyon intenzív részről és kezdésről van szó, ami pillanatok alatt magába szippantja az embert, hisz a gyermek születése élet-halál, esendőség és mulandóság témáit feszegeti. Ám mielőtt pont kerülhetne a sztori végére, egy éles váltással a jelenben találjuk magunkat, amikor is felváltva követhetjük figyelemmel a tizenhét éves Sorel napjait, és a folyton italozó, könnyelmű Killian tengődését. Bevallom, ez a váltás engem valóságos hidegzuhanyként ért, megpróbáltam gyorsan átrágni magam mindkettejük nézőpontján, remélve, hogy visszajuthatok a múltba, de miután ez nem történt meg, és a kétségbeesett átlapozás sem a várt eredményekkel zárult, rá kellett jönnöm, hogy meg kell elégednem a durcás kislánnyal és a léhűtő katonával. Ez pedig nehezen ment, hisz egyikőjük sem volt annyira érdekes és magával rántó, mint a vérben úszó, izzadságtól csatakos anya és a ráváró döntés. Így utólag már tudom, hogy a prológus eredetileg nem képezte a regény részét, és ez bizony érzékelhető is. Jóval kiforrottabb, erőteljesebb hangú, mint a folytatás, még annak ellenére is, hogy mindössze néhány oldal az egész. Nem tisztem megítélni, mennyire volt jó döntés belerakni, de az biztos, hogy képez egy minőségbeli különbséget, amitől én magam képtelen voltam szabadulni a későbbiek során.

A folytatás két szálon halad. Egyrészt ott van Sorel, a fiatal, hisztis, dacos kislány, aki igyekszik feszegetni a korban-érettségben felette állók határait, hol azzal, hogy hideg esőben edz, hol pedig azzal, hogy meggondolatlan dolgokat cselekszik, másrészt pedig kapunk egy folyamatosan bort vedelő, múlton merengő, ám azt kerülő férfit Killian személyében, aki némi fizetség fejében úri ficsúrokat kísérget egyik helyről a másikra. Történetük természetesen össze fog fonódni miután Sorel apja megbetegszik, és a lány a város rettegett boszorkányához, vagyis umbranijához fordul segítségért, aki amellett, hogy a lányban lévő mágikus vérre szomjazik, Killian elhozatalát és egy könyv megtalálását szabja segítsége árául. Sorel persze beleegyezik az alkuba, néma barátjával, Rolanddal és apja helyettesével Wex-szel közösen rögvest nekivág az útnak, hogy előkerítse a titokzatos idegent, csakhogy akad egy kis bökkenő. Killian épp akasztás előtt áll... 

Nos, hogy őszinte legyek, nehéz szavakba önteni, mindazt, amit érzek: senkit sem célom megbántani, ugyanakkor fontosnak tartom a hitelességet és azt, hogy a valódi véleményemet közvetítsem felétek. Nem fogok hazudni, számomra ez a regény csalódás volt, és sajnos bármennyire is szerettem volna megkedvelni, nem ment. Nem találtam hozzá kapaszkodót. Maga a sztori érdekes és izgalmas, sőt az enyhe Aranyhaj vibe is az erényei közé sorolható, ám ezt leszámítva úgy érzem, hogy kiforratlan és több sebből is vérzik. A prológust nem számítva az expozíció, vagyis a történet kezdete semmiféle értelemben nem rántott be, sem cselekményileg, sem hangulatilag nem hatott rám, ahogyan maga a főszereplő hölgyemény, Sorel sem. Sőt... ahelyett, hogy érzelmileg kötődni kezdtem volna hozzá, inkább taszított a gyerekes, hajszopkodós, toporzékolós viselkedésével, ami ráadásul jóval fiatalabbnak láttatta tényleges koránál. Sok erős fantasyvel és badass hősnővel a hátam mögött nekem ezek a tulajdonságok nem tudták megadni azt a karakteri mélységet vagy épp indítékot, amit a szerző szeretett volna elérni: az egyetlen, még élő szülőjéért aggódó lány eszményképét, aki tűzön-vízen átgázolva, mindent megtesz azért, hogy megmentse a férfit.
Killian esetében némileg jobb a helyzet, és nem csak a szexi, sötét idegen atmoszféra miatt. Noha első perctől kezdve tudható, ki is ő valójában, mégis érdekes a múltjának azon szakasza, amit leplezni és elfeledni próbál. Killian viszont egy erőteljesebb, érettebb karakter a maga életkorával és tapasztaltságával, mint Sorel, ami miatt a romantikus szál a szememben elég bizarrá alakult. Spoiler nélkül viszont ebbe nem mennék bele mélyebben.

Megemlíthetném még, hogy a narráció - főként a regény első felében - akadozó, darabos, valamint, hogy sok önismétlést tartalmaz, míg akadnak szóképek, amiktől még most is a hideg ráz (megsavanyodott nyál), de ami talán ennél is lényegesebb, az a cselekmény eseménytelensége, túlnyújtottsága, illetve a karakter- és világépítés hiánya. Egy rettentően rövid, még háromszáz oldalt sem elérő műről beszélünk, aminek véleményem szerint elengedhetetlen része lett volna a feszített tempó és cselekményvezetés, a karakterek kidolgozása és legalább egy alapszintű világépítés. Ehelyett a regény harmadáig mondhatni semmi nem történik azt leszámítva, hogy Sorel apja hosszan haldoklik tüdőgyulladásban. Nem ismerjük a szereplők személyiségét, motivációit, hátterét, kapcsolati rendszerét (például Roland sokáig csak egy név volt, nem tudtam, hogy testvér, barát vagy szerető), fogalmunk sincs a világról, amiben hőseink élnek, arról, hogy kik az umbranik, mit kell róluk tudni, milyen történelemmel rendelkeznek, és így tovább. 

Ettől függetlenül nem mondom, hogy az Árnyak hangja rossz könyv, mert nem az, csupán kiforratlan. A prológust látva egy jó szerkesztéssel, átdolgozással szerintem ez akár egy nagyon erős sztori is lehetett volna, ami minden téren magába szippantja az olvasót. Bízom benne, hogy a folytatásnak lesz lehetősége bizonyítani.

Pontszám: 5/-

Kedvenc szereplő: Killian

Kedvenc jelenet: prológus

Negatívum: lsd. fentebb

Borító: 5/5
Sorozat: ??? #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunk során a Maxim Kiadó idei évben megjelent könyveiből válogattunk, amelyekből részleteket láthattok. A Ti dolgotok, hogy felismerjétek a borító részlet alapján melyik könyvre gondoltunk, és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/13 Milyen könyvet olvassak?
11/15 Dreamworld
11/17 Kelly és Lupi olvas

11/19 Hagyjatok! Olvasok!

Carissa Broadbent - A kígyó és az éj szárnyai

A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend.
Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.

 

 

Carissa Broadbent: A kígyó és az éj szárnyai

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634997795
Oldalszám: 588 oldal

Fordító: Ladányi Csilla

Fülszöveg:

Akár ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!
Az Éjszülött vámpírkirály örökbe fogadott emberlánya, Oraya olyan világban vetette meg a lábát, amely arra hivatott, hogy végezzen vele. Az egyetlen esélye, hogy valaha puszta prédánál több lehessen, ha részt vesz a Kejari versenyen: a legendás tornán, amelyet maga Nyaxia, a halál istennője szervez.
De a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai között győzelmet aratni nem lesz egyszerű. Így a túlélés érdekében Oraya kénytelen szövetséget kötni egy titokzatos riválissal.
Raihnben minden veszélyesnek tűnik. Könyörtelen vámpír, hatékony gyilkos, a lány apjának és uralmának ellensége... valamint Oraya legnagyobb vetélytársa. Ennél azonban sokkal rémisztőbb, hogy Oraya mennyire vonzódik a férfihoz.
A Kejarin viszont nincs helye együttérzésnek. Minden biztosnak hitt tudás, ami Oraya világát alkotta, összeomlik. Raihn ugyan talán mindenkinél jobban megérti őt – ám bimbózó vonzalmuk akár a vesztét is okozhatja egy olyan birodalomban, ahol semmi sem halálosabb a szerelemnél.

Saját véleményem:

Mondhatnám, hogy megfontolt döntés alapján került hozzám ez a könyv, de nem lenne igaz. Ismét egy meglátni és megszeretni vérengzésem eredményét láthatjátok, aminél csupán a csábító borítóra és az annak alapján szárba szökkenő gondolataimra hagyatkoztam. Mindezek fényében sejthetitek, mennyire meglepődtem, amikor kiderült, hogy itt bizony semmi high fantasy nem lesz, helyette viszont részese lehetek egy sötét és vad vámpírvérengzésnek. Mázli, hogy veszettül imádom az ilyesmit!

"Lehet, hogy kígyó vagyok, de még a kígyók is elrejtőznek, mikor sólyom száll föléjük."

Oraya egy huszonhárom éves emberlány, aki gyerekként elveszíti teljes családját, s kis híján ő maga is a vámpírok áldozatává válik. Ám ahogyan ott ült valaha volt házuk romjai közé szorulva, Vincent, az Éjszülött vámpírkirály meglátja a foggal-körömmel az életbe kapaszkodó kislányban a lehetőséget, és úgy dönt, saját lányaként neveli fel. 

Az évek során Orayából elszánt harcos válik, olyan, aki képes felvenni a harcot bármely vámpírral. S ezt rendre meg is teszi, ugyanis a szerző által megálmodott világban az emberek zsákmányként és kártevőként szolgálnak, nem jelentenek többet alantas, elpusztítandó fajnál. S ez a lányra is igaz, annak ellenére, hogy apja, Vincent védelmét élvezi. Oraya élete folyamatos rettegés a palota falain kívül és belül, az egyetlen lehetőség számára, hogy normális életet élhessen, s felkutathassa valódi rokonait, ha megnyeri a Kejarint. 

A Kejarin a halál istennője, Nyaxia által százévente megrendezésre kerülő, többfordulós élet-halál verseny, melyen a három vámpírház legkiemelkedőbb harcosai vesznek részt, felajánlva magukat az istennőnek. A végén csak egyetlen győztes lehet, aki jutalmul bármit kérhet Nyaxiától. 

Oraya célja, hogy emberként harcba szálljon a vámpírokkal, és hogy győztesként Vincent Coriatae-jává válhasson, amire mindössze néhányszor került csak sor történelmük során. A Coriatae kötés lehetővé tenné a lány számára, hogy az átalakulás kockázata nélkül válljon vámpírrá, miközben összekötné lelkét mostohaapjával, vagyis a férfi ereje az övé is lenne. Ez persze a király számára is kapóra jönne, hisz királyként és vámpírként folyamatosan veszélyben van a személye és koronája is. Ám amikor kezdetét veszi a próba, s Orayát összezárják a Holdpalotában több tucat vérszomjas fenevaddal, akik mindegyike sokkal erősebb, mágikusabb, mint ő, rádöbben, mennyire kiszolgáltatott helyzetben is van  emberként, s hogy milyen gyorsan véget érhet az élete... A túlélése egyetlen záloga, ha szövetséget köt a titokzatos, könyörtelen és veszélyes vámpírral, Raihnnel. 

Ez kib.szott jó volt! Ne haragudjatok a vulgáris megfogalmazásért, de idejét sem tudom, mikor olvastam ennyire sötét, kegyetlen, nyers, véres és mocskos vámpírregényt, ami annak ábrázolta ezeket a lényeket, amik: vérszomjas fenevadaknak. Ebben a sztoriban írmagja sincs a szépségnek-kedvességnek, halálnak, küzdelemnek, aljasságnak, álnokságnak annál inkább. 

Oraya narratívája által követhetjük végig az eseményeket, ami lehetővé teszi, hogy maximálisan átéljük, milyen lehet egy olyan világban emberként létezni, ahol minden egyes másodperc halállal fenyeget, ahol az ember, mint faj nem több holmi tápláléknál: vér és hús. Ráadásul Oraya egy ízig-vérig szerethető, badass karakter. Egyszerre emberi a szó legnemesebb értelmében, és egy alantas kígyó, aki észrevétlenül kúszik az árnyak között. Ravasz, taktikus, célorientált, mint az apja, esendő, mint az emberek, és hidegvérű, akárcsak a világ, amiben felnőtt. Egyszóval mindazon képességek birtokában van, amik izgalmassá tesznek egy karaktert. Na meg a verseny egyenjogú résztvevőjévé. Mert bizony Oraya emberi mivolta dacára is valós ellenfelet jelent a többiek számára, olyannyira, hogy az első gyilkosság is hozzá kapcsolódik. 

Maga a verseny egyébként zseniális, csavarossága mellett érzelmileg és akcióügyileg is csak szuperlatívuszokban lehet róla nyilatkozni, mint ahogyan a történet egészéről is. Carissa Broadbent egy rendkívül komplex, kiforrott világot alkotott meg saját történelemmel. Meglehet, eleinte soknak hat az a rengeteg idegen kifejezés, ami az emberre zúdul, de egyrészt a kötet hátuljában található egy fogalomtár, másrészt ahogy halad előre a sztori, úgy tisztul a kép és áll össze egy eszméletlenül monumentális univerzum. 

Mindent egybevetve csak ajánlani tudom nektek ezt a sorozatot, mert egyszerűen fenomenális! Kegyetlen, véres, nyers, van tétje, tele van intrikával, veszteséggel, érzelemmel és szerelemmel. És akkor még nem ejtettem szót Raihn-ről, aki ugyancsak megérne egy fangirl rohamot. Mindenesetre, ha szeretnétek egy mocskos, dark hangulatú, jól felépített vámpírregényt, akkor ezt mindenképp olvassátok el! De készüljetek fel, mert itt bizony vér mossa a csontokból és fogakból készült padlót, reccsen és szakad az emberi hús, reped a mellkascsont, tőr fúródik a szívbe, káromkodnak, folyik, aminek folynia kell, gigászok csapnak össze és az is lehet, hogy onnan érkezik árulás, ahonnan nem számítanál rá. Üdvözöl a vámpír verziós Éhezők viadala!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Oraya, Raihn, Vincent

Kedvenc jelenet: a játék kezdete, az első vacsora és még sorolhatnám 

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Nyaxia koronái #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mit szeretne kérni Oraya az Istennőtől, amennyiben ő nyeri a Kejarit?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/07 Insane Life
11/08 Kelly & Lupi olvas
11/09 Milyen könyvet olvassak?
11/10 Angelika blogja
11/11 Könyv és más
11/13 Kitablar

11/14 Dreamworld

Samantha Shannon - Mímes rend

Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!

 

 

Samantha Shannon: A Mímes Rend

 

Kiadó: Next21

ISBN: 9786156821072
Oldalszám: 570 oldal

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Paige Mahoney megszökött Oxfordból, a föld alatti börtönvárosból. Londonban bujkál, és azt fontolgatja, hogy forradalmat robbant ki. Ugyan sikerült megmenekülnie a börtönből, de a Scion Köztársaság továbbra is virágzik, és minden erejével őt keresi.
A lánynak nem marad más választása, vissza kell térnie Jaxon Hallhoz, sármos, de brutális korábbi munkaadójához, hogy újra megvesse a lábát a szervezett bűnözés világában.
Paige senki előtt nem hajol meg, még Jaxon sem tudja megakadályozni abban, hogy feltárja a szindikátusban zajló korrupciót. Paige tervet sző, hogy megszerezze a híres-nevezetes Rózsakoronát, miközben az ősi konfliktusban harcoló felek mindkét oldalról szeretnék kiaknázni a lány képességeit.

Saját véleményem:

A Mímes Rend olvasása előtt tengernyi kétségem támad, úrrá lett rajtam a félelem. Abban természetesen egy percig sem kételkedtem, hogy Samantha Shannon ismételten el fog kápráztatni, de rettegtem attól, mi vár majd rám. Hiába gyűlöltem a Sheolt és a rephaitákat, mégis egy biztos pontot, zárt közösséget jelentettek, melyet már ismertem, belaktam.

A történet hajszálpontosan ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért. Paige a barátaival, és a többiekkel együtt szökésben van, ám hiába távolodnak messzire a Sheoltól, egy pillanatra sem dőlhetnek hátra. Londonba érkezve át kell jutniuk a Toweren, az őrökön, s ha mindez sikerül is, el kell vegyülniük a nép között.

Paige előtt pedig két út áll. Vagy visszamegy mímeslordjához, Jaxonhoz, aki kis híján végzett vele, vagy megpróbál egyedül életben maradni egy olyan világban, ahol a különféle bandák, mint csúcsragadozók, felfalják a magányos egyedeket. Nem könnyű döntés, Paige számára pláne nem, s ez a lamentálása sokáig húzódik.

Az esze azt diktálná, kullogjon vissza a biztonságba, kössön békét Jaxonnal, és tegye a dolgát, mint régebben. Csakhogy Paige szabadságvágya, önfejűsége sokkal erősebb. Rengeteg sértettség, harag, dac és elszántság munkál benne. Hiába tűnik úgy, hogy minden út, logikus döntés Jaxonhoz és régi bandájához vezet, küzd ellene. Legnagyobb vágya, hogy az Abnormális Unió elé tárhassa Sheolt, és az ott történt dolgokat. Mindent elkövet annak érdekében, hogy összehívják a gyűlést.

Bevallom, kezdetben a Csontszürethez hasonlóan nagyon lassan haladtam a könyvvel. Az első ötven oldalt nagyjából két nap alatt olvastam el, annyira tömör volt. Persze a korábbi tapasztalatokból kiindulva felkészültem rá, hogy itt is előállhat ez a helyzet, de az az igazság, hogy A Mímes Rendre ez általánosan jellemző volt.

Olyasfajta regény ez, amin nem lehet néhány óra vagy nap alatt átszaladni. Időt kell szánni rá, hogy megértsd, átéld, és szép lassan magadénak érezd.

És nos, igen, a Sheolt ugyan már kiismertük, de az csak egy icike-picike szeletkéje volt ennek a nagy, komplex birodalomnak.

Samantha Shannon bámulatos, és igencsak jól felépített világa A Mímes Rend során minden eddiginél jobban kiszélesedik, és egy grandiózusabb darabba enged betekintést. A mímes lordok, -királynők és a bandák uralta világba, melynek hierarchiája a legszebb fogalmazásban is meglehetősen kiterjedt, szerteágazó és komplikált. Ó, és persze veszélyektől sem mentes.

Miközben Paige foggal-körömmel küzd önmagáért, a tervéért, s legfőképpen azért, hogy ne kelljen újra Jaxonnak dolgoznia, részletgazdag, izgalmas, hangulatos leírások kíséretében térképezhetjük fel Londont, és ezt a – számunkra – új világot.

Imádtam Samantha Shannon érzékletes leírásait, ahogy a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgok által felépítette körülöttem a ködös, borongós, macskaköves, sült gesztenye illatú, ugyanakkor félelmetes Londont, ahol vigyáznom kellett merre fordulok, kibe futok bele, mert soha, egyetlen percig sem lehettem biztonságban, mint ahogyan Paige sem.

Hősnőnk számára nincs megállás, és mint korábban, most is csak magára számíthat – legalábbis többnyire. Számtalan dolgot kell megoldania, kitapasztalnia kiben bízhat, és visszazökkennie abba az életbe, melyből kiragadták. Taktikusnak, ravasznak, okosnak kell lennie, ha túl akarja élni mindazt, ami az útjába gördül.

Új és régi szereplőkből sincs hiány, nehéz lenne mindenkit felsorolni, így meg sem kísérlem. De míg a szívem eszeveszetten tombolt a fájdalmasan kevés, Mr. Rejtélyes Arcturus miatt (nem mintha az Arcturus jelenlét/per oldalszámot valaha is túl lehetne adagolni), addig Jaxon előtérbe kerülése némileg enyhítette a kínjaimat.

Jaxon kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen figura volt a kezdetektől, olyan, akitől egyszerre lehetett rettegni, és olvadozni, úgyhogy kifejezetten örültem annak, hogy most jobban megismerhettem.

Mindent egybevetve, a Mímes Rend a lassabb kezdés ellenére is rengeteg izgalmat, rejtélyt, akciót, és fordulatot tartogat. Na, meg persze egy kiforrott világot, melynek minden négyzetcentimétere lehengerlő, akárcsak a bravúrosan megalkotott karakterei. De előre szólok, készüljetek, hogy falat fogtok kaparni a folytatásért.

Ajánlom minden Csontszüret rajongónak, valamint azoknak, akik szeretnének egy minőségi, tartalmas, jól átgondolt és megalkotott könyvet a kezükben tartani. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Paige, Jaxon, Arcturus

Kedvenc jelenet: túlzás, ha azt mondom, az elejétől a végéig?

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Csontszüret #2

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter dobozba).
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/10 Readinspo
11/12 Könyv és más
11/14 Dreamworld
11/16 Utószó
11/18 Hagyjatok! Olvasok!
11/20 Spirit Bliss Sárga könyves út

Blogturné extra - Oly kegyetlen és kedves udvar

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Stacia Stark romantasy történetét, az Oly kegyetlen és kedves udvart. A regény a tündérek és emberek háborújára épül, és egy diktatúrára, mely kényszeríti a népét, hogy elnyomja a saját különleges képességeit. Prisca és Lorian történetét átszövik a titkok és a múlt árnyai - de vajon mi is a teljes igazság? Tarts Te is velünk, és légy részese ennek a fantasy-kalandnak!

Kedvcsináló idézetek

"– Hogyan irányíthatsz egy népet? Az embereket szegénységben és tudatlanságban tartod. Ugyanazokkal a hazugságokkal áltatod őket évszázadokon át, és ezekre a hazugságokra felépítesz egy vallást. És az emberek hinni fognak neked, akkor is, ha az igazság meztelenül táncol az orruk előtt. Mert ha mást gondolnának, az azt jelentené, hogy az egész világuk egy nagy hazugság. Ezt a felismerést a legtöbb ember képtelen feldolgozni."

"– Sose becsüld alá, hogy mit meg nem tennének az emberek, ha pénzről van szó. Ha azt várod másoktól, hogy a te erkölcsi normáid szerint cselekedjenek, folyton csalódni fogsz.
Életvezetési tanácsok egy zsoldostól."

"– Ne másért akard túlélni! Hanem magadért. Mert a halál gondolata, vagy azé, hogy nyerni hagyod azokat, akik bántani akarnak, elviselhetetlenül visszataszító. Azért éld túl, mert megérdemled, hogy élj."

"– A tanítási módszereid hagynak némi kívánnivalót maguk után.
– Ezt sértésnek veszem. – Úgy hangzott, mintha jól szórakozna.
– Azt mondtad, minden, amit tudok hazugság, de azt nem voltál hajlandó elárulni, hogy miért, aztán kövekkel dobáltál!"

"Prisca a mindentudó mosolyával nézett rám,amitől kedvem lett volna megfojtani.
Vagy megcsókolni.
Esetleg mindkettő."

"Abban hihetsz, amiben csak akarsz. Miért azt választod, hogy el fogsz bukni?"

"– Mert túlélő vagy. Nem igazságos, hogy azt mondom, küzdj, ha az életed forog kockán, aztán a szemedre vetem, ha megteszed."

"De fáradtnak is tűnt,szinte törékenynek,és el kellett nyomnom a késztetést,hogy a vállamra dobva az ágyamba vigyem,és ráparancsoljak,hogy aludja ki magát.
Valószínűleg megpróbált volna kibelezni.
Felfelé görbült a szám."

"Inkább tartom a te fejed egy vödör fölött, mint hogy semmiségeket suttogjak az udvar bármelyik hölgyének a fülébe."

"A forrásaim szerint nem olyan rég, mondhatni, elment az eszed, amikor az a nő, akit úgy jellemeztél, hogy egy átkozott istenverése, majdnem életét vesztette. Sajnálattal hallottam, hogy egy gyógyítót, idézem, “hosszú, gyötrelmes, fájdalmas halállal” fenyegettél meg, és kijelentetted, hogy megölsz mindenkit a kastélyban, amíg ki nem deríted, ki mérgezte meg a lányt."

"– Amíg nem vagy hajlandó szembenézni a valódi életeddel, örökre az áldozata maradsz."

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk középpontjában a Könyvmolyképző Kiadó zafír pöttyös könyvei állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészlet alapján kitaláljátok, melyik szerző melyik könyvéről van szó. A megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Kel árva, akit azért szakítottak ki megszokott életéből, hogy kardfogó legyen – a királyi trónörökös, Conor Aurelian herceg dublőre.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/06 Kitablar
11/08 Insane Life
11/10 Dreamworld - Idézetek
11/12 Kelly és Lupi olvas
11/14 Readinspo
11/16 Dreamworld
11/30 Spirit Bliss oldala

Lauren Muñoz - Váratlan gyilkosság

Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Lauren Muñoz debütáló regénye, a Váratlan gyilkosság. Ennek örömére a Blogturné Bloggerei bemutatják annak a hét fiatalnak a történetét, akik az 1920-as éveket megidézve, egy elszigetelt házban szeretnék megünnepelni gimnáziumi ballagásukat. Csakhogy az Ashwood ház falain belül egyiküket kegyetlenül meggyilkolják, az elkövető pedig köztük van. Vajon ki lesz a gyilkos? A barátnő, a szerető, az elhanyagolt gyerekkori barát, az új barát, a könyvmoly, vagy az a lány, aki magával vitte a gyilkos fegyvert?
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

 

 

Lauren Muñoz: Váratlan gyilkosság

 

Kiadó: Anassa Könyvek

ISBN: 9786156507358
Oldalszám: 336 oldal

Fordító: Bosnyák Edit

Fülszöveg:

Egy héttagú baráti társaság bulit szervez az 1920-as évek jazzkorszakának jegyében, ám az egyiküket váratlanul meggyilkolják. A magán szigeten a tettes nem távozhatott észrevétlenül a gyilkosság helyszínéről, ezért a rejtély megoldhatatlannak tűnik.
Valaki egy kést hozott a buliba.
Izzy és legjobb barátnője, Kassidy rajong a jazzkorszakért, ezért gimnáziumi ballagásukat azzal ünneplik meg, hogy öt barátjukkal együtt elhajóznak egy hétre a szigeten lévő elegáns Ashwood házba. A kornak megfelelő ruhákba bújnak, drága ékszereket viselnek, együtt teniszeznek, koktéloznak és vacsoráznak. Aztán az egyik este Kassidy barátjára holtan lelnek a szobájában. Amikor a nyomozók megérkeznek a szigetre, megállapítják, hogy a fiút meggyilkolták, így hirtelen mindenki gyanúsítottá válik: az odaadó barátnő, a kétségbeesett szerető, az elhanyagolt gyerekkori barát, a vigasztalhatatlan új barát és a rejtélyes könyvmoly. Meg természetesen Izzy, aki magával vitte a gyilkos fegyvert a szigetre. Az ügy megoldása érdekében a nyomozók mindenkit kihallgatnak, miközben be vannak zárva abba a házba, ahol hirtelen az ártatlanság képviseli a legnagyobb értéket.

Saját véleményem:

Érdekes, hogy most e sorokat pötyögöm, figyelembe véve, hogy nem vagyok egy nagy krimi rajongó. Borús őszi vagy téli napokon, ha olyan a hangulatom, szívesen megnézek egy-két Miss Marple epizódot, de itt nagyjából ki is merül az érdeklődésem. Hogy mégis miért adtam esélyt a Váratlan gyilkosságnak, azt magam sem tudnám megfogalmazni. Érdekesnek tűnt a fülszöveg és valamilyen szinten vágytam egy kis borzongásra halloween közeledtével, na meg az egyik kedvenc kiadóm hozta. Úgy voltam vele, miért is ne? Próbáljuk ki. 

"Furcsának találom, hogy attól függetlenül, hogy jól ismerünk valakit, nem sejthetjük, hogy a szíve mélyén mire vágyik."

A történet már az első fejezetek során beszippantott olvasmányos stílusával és érdekfeszítő cselekményével, a fejezetvégi mini cliffhangerek pedig arra ösztönöztek, hogy még többet akarjak. És persze az is nagyon sokat jelent, hogy a szerző megfelelő arányban adagolta a különféle hangulati, karakteri és egyéb adalékokat, ezzel mintegy folyamatosan ébren tartva a kíváncsiságomat.

A sztori középpontjában egy héttagú baráti társaság áll, akik - Izzy-t leszámítva - mind milliomoscsemeték, és arra készülnek, hogy egy magánszigeten ünnepeljék meg középiskolai ballagásukat. Mivel a bulit szervező Kassidy és legjobb barátnője, Izzy is rajonganak az 1920-as évekért, azon belül pedig egy adott filmért, így a parti helyszíne a filmben is szereplő Ashwood birtok lesz. A dolog pikantériája pedig az, hogy a fiúknak-lányoknak meg kell válniuk technikai kütyüjeiktől és minden egyébtől is, hogy az elkövetkezendő napokat a huszas éveket idéző ruhákban és díszletben töltsék. Ám az összezártság napról napra egyre inkább felszínre hozza a barátok közötti sérelmeket, kiváltképp azokat, melyek Kassidy pasijához kapcsolódnak. 

A jelen és múlt emlékeinek váltakozása által fokozatosan kirajzolódik előttünk egy szövevényes kapcsolati háló, melynek középpontjában Blaine áll. A srác valamilyen úton-módon mind a hat, másik fiúval és lánnyal konfliktusba keveredik, ezzel mintegy tökéletes áldozattá válva. Merthogy bizony a házban gyilkosság történik, Blaine-t egyik este holtan találják lakosztályában, a gyilkos pedig a barátok (vagy épp ellenségek) között lapul. A kérdés csak az, hogy a szerető, a barátnő, az elhanyagolt gyerekkori barát, az új haver, a könyvmoly, vagy az a lány lesz a tettes, aki a gyilkos fegyvert magával vitte.

Ahogy látható, és ahogy említettem is, Lauren Munoz patika mérlegen adagolta a jó krimi hozzávalóit. Az 1920-as éveket megidézve olyan Agatha Christie-féle hangulatot teremtett, ami fantasztikus meleg ágya bármilyen gyilkosságnak, ráadásul a jelmezek és az elszigeteltség magával hoz egy extra érzelmi- és mentális nyomást is, ami óráról órára töri meg a fiatalokat, egyre több részletet fedve fel egymás és Blaine múltjából. Btw, a szigetre érkező nyomozópárost ezt ki is használja, az egyesével zajló kihallgatások során. Ugyanakkor ez az egész nem lenne működőképes, ha nem lennének ennyire egyedi karaktereink, na meg megosztó áldozatunk. Blaine nem az az ártatlan áldozat, számos stiklit tudhat maga mögött kezdve a drogokkal, egészen az emberek földbe tiprásán át a mérhetetlen libidójáig. A múltbeli visszaemlékezések által egy roppant unszimpatikus srác rajzolódik ki. De nem csak a vele kapcsolatos szálak izgalmasak, hanem az a kusza, kigabalyíthatatlannak tűnő kapcsolatrendszer is, ami ezek között a fiatalok között húzódik. Akad itt viszonzatlan szerelem, árulás, féltékenység, utálat, sötét titkok, korábbi tragikus halál, nehéz sors, és még sorolhatnám tovább is. A lényeg, hogy Lauren Munoz jó érzékkel rakta össze azokat az elemeket, amik egy olvasmányos, érdekfeszítő krimihez kellenek, s amik megidézik AC klasszikusait. 

Összességében úgy gondolom, hogy a Váratlan gyilkosság egy szerethető, izgalmas, rejtélyes ifjúsági krimi, ami érdekes kapcsolati kérdéseket vet fel és figyelemre méltó pszichológiai nyomást/folyamatot tár az olvasó elé, miközben visszaidézi a régi idők klasszikusait. Engem, aki nem rajongok a krimikért, nagyon beszippantott, jóformán le sem tudtam tenni. Ajánlom mindenkinek, aki egy pörgős, nyomozós, emberi kapcsolatokon alapuló ifjúsági krimit szeretne olvasni.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Izzy

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Izzy és Kassidy rajonganak az 1920-as évek krimi filmjeiért, ezért mostani játékunk során mi másé is lehetne a főszerep, mint a krimiké! Minden állomáson láthattok egy összekevert betűhalmazt, ami egy Miss Marple film/sorozat címét rejti, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a betűket helyes sorrendbe rakni, majd az így kapott megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

MESENSI

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/09 Dreamworld
11/10 Könyv és más
11/13 This is my (book) universe

Tom Mitchell & Lauren Langman - Örül a kutya, ha játszik

A 21. Század Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Tom Mitchell és Lauren Langman kutyás kézikönyve, az Örül a kutya, ha játszik. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a szórakoztató, ugyanakkor informatív kötetet, mely megvilágítja a kutyák viselkedésformáinak okait, ahelyett, hogy a tünetek elfojtására törekedne.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Tom Mitchell - Lauren Langman: Örül a kutya, ha játszik

 

Kiadó: 21. Század Kiadó

ISBN: 9789635685370
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Békési József

Fülszöveg:

Szórakoztató, teljes körű kézikönyv a kutyád megneveléséhez Az Absolute Dogs kutyaképző akadémia alapítóitól.

Ebben a könyvben minden benne van, a legfrissebb tudományos háttérrel alátámasztva.
Az Örül a kutya, ha játszik megvilágítja a kutyád viselkedésformáinak okait, ahelyett, hogy a tünetek elfojtására törekedne.
Az alapok: szobatisztaság, alvás, utazás
Második szint: társasági viselkedés, visszahívás, egyedül otthonhagyás
Haladó képzés: játékok, amelyekkel kifejleszthető az egyedül töltött időben érvényesülő magabiztosság, a derűlátás, csökkenthető a reaktív viselkedés
Tom és Lauren több ezer kutyatulajdonosnak segített abban, hogy felülemelkedjenek a nehézségeken, hosszú távú eredményeket érjenek el. Ez a pozitív, játékos módszer első kutyásoknak és minden hájjal megkent gazdáknak is jól jön. A kutyád jól fogja érezni magát a bőrében!

Saját véleményem:

Fotó: adrifodorphoto

Őszinte leszek veletek, Floki megérkezése előtt eszembe sem jutott volna kutyás szakkönyveket olvasni, hisz gyerekkorom óta vannak és voltak saját kutyáim (bár én jobban szeretek társként hivatkozni rájuk), tehát pontosan ismerem a kutyázás minden csínját-bínját. Legalábbis ebben a tudatban éltem addig, míg ez az egyszerre zseni és őrült vizslatornádó fenekestül fel nem forgatta az életemet. Ő a harmadik magyar vizslám (más fajtát már el se tudnék képzelni magam mellé), de mellette alapjaiban kellett (és mind a mai napig kell is)  újratanulnom a kutyázást és a kutyanevelést. Persze ebben azok a tényezők is közrejátszanak, hogy egyrészt mostanra sokkal tudatosabbá vált a kutyatartás az elmúlt évtizedekhez képest, jóval több a tanulási-sportolási és szórakozási lehetőség, másrészt pedig a kutya, mint faj is rengeteget változáson esett át a külvilág impulzusai által. A mai kiskutyák többsége sokkal elevenebb, csintalanabb, nehezebb eset, mint az előző évtizedek kölykei, ennél fogva megszaporodtak a nevelési és egyéb problémák is. 

Ám ennek ellenére is rengeteget hezitáltam azon, hogy elolvassam-e a duó által írt kézikönyvet. Floki kamasz - hivatalosan lassan felnőtt -, ráadásul végigcsináltuk vele az ovit, jártunk suliba, magántanárhoz, ilyen-olyan workshopokra... vagyis az motoszkált bennem, hogy egy kölykökre kódolt könyv vajon fog-e tudni újat mutatni, olyat, amit ebben a korban is hasznosíthatok nála? Végül mégis rábólintottam, mert a fülszöveg olyan témákat ígért, melyek minden életkorban alkalmazhatóak. Na meg bőven akadnak még problémáink, például a behívással, laza pórázos sétával vagy a túlzott pozitív reaktivitással (mindennel és mindenkivel barátkoznánk).

Az egyik legjobb döntésem volt, hogy bizalmat szavaztam ennek a kötetnek, mert valóban nagyon hasznos és praktikus útmutató, ami a force free oktatáson alapul. Ez utóbbi számomra elengedhetetlen szempont, ugyanis hiszem, hogy bántalmazás, fájdalomokozás és mentális agresszió nélkül is lehet kutyát nevelni, sőt! 

Tom Mitchell és Lauren Langman módszere teljes mértékben a játékra épül, ami nem feltétlenül jelenti a játék klasszikus, labdadobálós értelmét -  inkább úgy fogalmaznék, jóval túlmutat azon. A játék viszont nagyon is fontos egy kölyök (és igazából bármilyen korú) kutya esetében, hisz gondoljunk csak az embergyerekekre: ők is játszva tanulnak, és ez bizony szőrös pajtásaink esetében sincs másként. A játék tanít, kapcsolatot- és bizalmat épít, fizikálisan és mentálisan is fáraszt, ráadásul nagyszerű eszköz a nevelésben. A szerzőpáros rengeteg használható technikát tanít leendő vagy épp meglévő gazdiknak arra vonatkozóan, hogyan tudnak már a legelső pillanattól fogva minőségi életet biztosítani kedvencüknek. Mi több, már a kiskutya kiválasztásához is remek tippeket adnak, ami véleményem szerint a legfontosabb mérföldköve a kutyatartásnak. Sokszor látni, hogy az emberek/családok anélkül visznek haza bizonyos fajtájú kutyákat, hogy tisztában lennének azok jellemzőivel, fajtatulajdonságaival, ez pedig végtelenül káros emberre és állatra nézve is. Muszáj tisztában lennünk azzal, mit igényel az adott fajta, milyen aktivitásra van szüksége, milyen tulajdonságokkal bír, és bizony ide tartozik a gyerekkompabilitás is. Most nem térnék ki arra, milyen következményei lehetnek a rossz választásnak, helyette inkább azt mondanám, ha vásárlás/örökbefogadás előtt állsz, mindenképp szerezd be ezt a könyvet. 

Az Örül a kutya, ha játszik egy igazán összefogó, informatív, modern felfogásban íródott kézikönyv, ami épp úgy segítség lehet kezdő, mind pedig tapasztaltabb gazdik számára. A kiskutya kiválasztásától kezdve, a táplálásán át, egészen a hosszú-közös élet megalapozásáig számos témát érint. Szó esik benne az első 24 óráról, a szobatisztaságról, az első sétákról, a rágásról/harapásról való leszoktatásról, utazásról, gondozásról, szocializációról, a kutya nyelvéről, behívásról, kölyökproblémákról, és persze az Absolute Dogs szemléletéről. Hivatalosan a kutyussal való együttélés első hat hónapját foglalja össze, de saját példánkból kiindulva, bármikor kamatoztathatóak az itt olvasottak. 

Na, de nézzük, mi is az az Absolute Dogs szemlélet! 

Minden kiskutya egyedi személyiséggel születik. Ki optimistább, ki kicsit pesszimistább, míg mások igazi energiabombák (ez lenne Floki) vagy épp nyugodtabb természetűek. Viszont létezik három kulcsfogalom, amivel kivétel nélkül mindannyiuknak rendelkeznie kell: nyugalom, optimizmus és közelség. Ezek teszik lehetővé, hogy a kölyök nyugodt, magabiztos, megfelelő döntéseket hozó társ legyen egy életen át. A kötet segítséget nyújt abban, hogy mindezeket a fogalmakat megtanítsd kutyádnak, méghozzá játékkal. Merthogy az Absolute Dogs képzés játékalapú megközelítést alkalmaz, játékokkal építik fel és erősítik meg a fogalmakat. Megjegyzem, ez már önmagában is jóval túlmutat az ovik "ül-áll-fekszik" kötött szentháromságán. Tévedés ne essék, azokra is szükség van, csak ahogy a duó is leírja, nem a tantermi módon, hanem bárhol-bármikor-bármilyen szituációban. És ez a nem mindegy! 

Továbbá amit én mindenképpen kiemelnék ebből a könyvből, és ami számunkra is sok dolgot helyre tett, az a kutyák érzelmi vödre. Véleményem szerint ez egy olyan dolog, érzelmi állapot, amivel minden gazdinak tisztában kellene lennie. 

Hosszan tudnék még írni erről a csodás könyvről, de nem akarom tovább szaporítani a szót. Azonban, ha új jövevény beszerzésén gondolkodsz, netán most lett kiskutyád vagy simán csak elakadtál, akkor bátran ajánlom az Örül a kutyát. Akkor is, ha szeretnél szőrös pajtásodnak minőségi életet biztosítani, olyat, amiben a kutya nem szoba- vagy kertdísz, amikor az élete nem abban merül ki, hogy ki van zárva a kennelbe, vagy épp a négy fal között éli le napi 2 buksi simi és vacsi társaságában az életét. Ez a könyv fantasztikusan bemutatja azt, hogy fajtától és mérettől függetlenül minden kutya egy érző lény, egy társ, akinek igenis vannak jogai, szükségletei és nevelésre szorul, ahogyan egykoron mi magunk is. Remélem, sokakhoz eljut, és ha csak egyetlen gazdi is tudatosabbá, erőszakmentessé válik ezáltal, már megérte. Olvassátok és próbáljátok ki a leírtakat!

Pontszám: 5/5

Kedvenc rész: érzelmi vödör 

Negatívum: a kennellel nem értek egyet

Borító: 5/5
Sorozat:

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunkon a kiskutyáké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy fotót, rajta egy édes kiskutyával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, milyen fajta az adott kölyök, majd a helyes választ beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/09 Dreamworld
11/10 Szembetűnő
11/12 Spirit Bliss Sárga könyves út