Matthew Quick - Napos oldal

Matthew Quick: Napos oldal

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730461
Oldalszám: 328 oldal

Fülszöveg:

Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.

Saját véleményem:

A történet elején egy elmegyógyintézetben járunk (vagy hívjuk inkább borús helynek, mint ahogy a főhősünk), ahol megismerkedünk Pattel. Miközben ő a szokásos edzését csinálja, megérkezik az édesanyja, hogy végre hazavigye. 

Patnek sem kell kétszer mondani, felrohan, összecsomagol, majd mielőtt még elhagyná a borús helyet, beszól az orvosának, dr. Timbersnek, akit ki nem állhat. 

Hazaérve azonban meglepődve konstatálja, hogy a szülei házából eltűnt az összes fénykép, amin ő és felesége, Nikki szerepeltek. Édesanyja azt hazudja neki, hogy mielőtt érte ment volna, betörtek a lakásba, és mivel nagyon drága képkeretek voltak, ezért a tolvaj biztos, ellopta őket. Pat ugyan nem firtatja a dolgot, de mégis különösnek találja a helyzetet. Ám legnagyobb örömére, az anyukája berendezett neki a pincében egy egész edzőtermet, különféle gépekkel.

Pat, ezek után mindennapját ugyanúgy végzi. Korán felkel, hosszú órákon keresztül edz, majd elmegy futni legalább 15 km-t. Mindezt azért teszi, hogy a különidő végén tetsszen Nikkinek, aki ugyan elhagyta őt, de a férfi szent meggyőződése, hogy ez a különidő hamarosan véget ér.

Napi rutinját csak a pénteki orvoshoz menetel szakítja meg, amikor is kötelezően el kell járnia dr. Patelhez, a pszichológushoz, akit az édesanyja szerzett. És Pat ugyan nem kedveli az orvosokat, Cliff mégis kivételt képez, hamar összebarátkoznak, és a beszélgetéseik átalakulnak, kötetlenekké válnak. 

Patet meghívja magához egykori barátja, Ronnie, ahol sógornője, Tiffany is megjelenik. A vacsora végeztével Tiffany hazakísérteti magát Pattel, és közben tesz neki egy igen merész ajánlatot, de végül egymás vállán sírva végzik. 

Innentől kezdve Tiffany, minden egyes nap követi Patet, míg a férfi fut. Nem szólnak egymáshoz, csak futnak.

Valószínűleg azon ritka kivételek táborát erősítem, akik még nem látták a filmet, ám ennek nagyon örülök, mert így a könyv tiszta lappal indíthatott előttem. Nem volt mihez hasonlítgatnom.

Eleinte furcsa volt, hogy egy betegnek mondott, idősebb férfiról olvastam, mert előtte még nem volt ilyennel dolgom (és bár nincsenek fenntartásaim ezzel kapcsolatban, mégis szokatlan volt), de nagyon hamar kiderült, hogy Pat nem is annyira szellemi sérült, mint inkább lelki. 

A múltjában rengeteg dolog történt, ami odáig taszította, hogy ilyenné váljon. Ezek az emlékdarabkák folyamatosan kerülnek felszínre úgy, ahogy Pat egyre jobban kinyílik, formálódik, egészen addig, míg végül össze nem állnak egy egésszé, és a főhősünkkel együtt meg nem értjük a történteket.

Pat már a kezdetekkor a szívemhez nőtt. Rendkívül szimpatikus, aranyos, őszinte és kissé naiv pasi, aki igyekszik pozitívan állni a dolgokhoz, és hisz a hepiendben és a Napos oldalban. Imádtam, hogy az ő szemén keresztül láthattuk a történéseket, és, hogy az ő fejével gondolkozhattunk, mert teljesen más megvilágítást adott egy-egy dolognak. Megmutatta, hogy minden csak hozzáállás kérdése, attól függ, hogy melyik oldalról akarjuk nézni az eseményeket, mert minden éremnek két oldala van.

Tetszett, hogy Pat szeretett volna megváltozni, jobb emberré válni, mint amilyen azelőtt volt, pusztán azért, hogy felesége kedvében járjon. Látszott, hogy mindent megtett ennek érdekében, és ez őszintén becsülendő dolog, hisz nem sok ember tenné meg ezt a másikért. 

Pat szülei

És lehet, hogy eleinte csak Nikki miatt kezdte el az egészet, mégis teljesen belé ivódott, rutinszerűvé vált számára. A teste karbantartása például annyira lefoglalta, hogy minden egyes napját az edzéseknek szentelte és szinte ezért élt. Maradék idejében pedig igyekezett annyi kultúrát magába szívni, amennyit csak tudott, hogy a későbbiekben majd ne szólhassák le a tudatlanságáért. 

Maga a történet nem egy akciódús sztori, ahol izgalmadban tövig rágod a körmödet. Ez lassabb lefolyású, karakterközpontú. Itt az érzelmeken és a különböző jellemfejlődéseken van a fő hangsúly. Ezt erősítik meg a különféle események, és azok kihatásai is. Itt leginkább a futball meccsekre gondolok, mert azok kovácsolták össze vagy éppen távolították el egymástól a különböző szereplőket. 

Matthew Quick igen nagy hangsúlyt fektetett az amerikai focira, szinte az egész történet végigkíséri, hisz Pat, ezáltal kerül közelebb a testvéréhez, és az apja szíve is ilyenkor lágyul meg irányába. Sőt még ott van a kialakuló baráti csapat is, ami a mérkőzések előtt verbuválódik össze.

Volt, hogy nagyon élveztem ezeket a részeket, mert jó hangulatúak voltak, megmutatta, hogy egy közös érdeklődés mennyire összehozhat egy csapatot, még akkor is, ha azok egyébként igen különbözőek. És mindezek mellett még nagyon életszerűre is sikerültek. Olyan érzésem volt, mintha én magam is ott lettem volna köztük, vagy a lelátón ültem volna, vagy a kanapéról néztem volna, hogy az Eagles mit alakít. Aranyos volt a csatakiáltás és a kis rituálé is, ami ehhez kapcsolódott, de, igen, sajnos van egy de is. Voltak periódusok, amikor azt éreztem, hogy ez túl sok. Rengeteg meccs volt, ami nem mindig váltott ki belőlem lelkesedést, mert unalmas volt huszadszorra végigolvasni ugyanazt. (Itt egyébként megjegyezném, hogy az író nagyon szeret ismételni. Nemegyszer előfordult, hogy kiragadott részeket, és több helyen újra megkaptuk őket - ez szintén negatívumnak minősült a részemről.)

Eleinte azt hittem, hogy nőként csak én vagyok vele így, és nincs meg bennem az az elvakult sportrajongó, de nem. Viszont az tényleg a meccsek mellett szól, hogy a nagy részük  igen hangulatos volt, és egy kicsit én is Eagles szurkolóvá váltam. 

Pat és az apja

Na, meg érdekes volt, hogy az író a nyerésekhez igazította Pat apjának a kedvét, és a családjához való hozzáállást. Mondjuk ez okozott nem kevés bonyodalmat is, de ugyanakkor voltak nagyon kedves részek is. Viszont azt sajnálom, hogy Pat apja olyan gorombán bánt a fiával, és hiányolom, hogy a miértek nem lettek kibontva, hiszen a különböző esküvőkön tanúsított reakciója is azt mutatja, elég érdekes személyiség. Kíváncsi lettem volna rá, hogy miért viselkedik így a fiaival.

A feleségével való békülős jelenetnél, a videón elmorzsolt könnycseppek-, és az újság miatt viszont imádtam. 

És ott van még Tiffany is, akiről eddig nem sok szó esett, pedig megérdemli. 

Eleinte egy nagyon mogorva, különc és talán egy kissé ijesztő csaj, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy kiderül, hogy mennyire különböző rétegekből is áll. Leginkább egy hagymához tudnám hasonlítani, akiről mindig újabb rétegeket kell lehántani ahhoz, hogy végül megkapjuk a belsejét, a valódi Tiffany-t. 

Tiffany

Szokatlan, hogy egy nő szájába ennyi káromkodást adott az író, de ettől lesz különleges, más, mint az átlag. Rendkívül sebezhető, és a viselkedésével sokszor palástolni akarja ezt. 

Ugyanakkor ő az egyetlen olyan személy, aki igazán megérti Patet és tudja, mi zajlik le benne. 

A maga módján őt is kedveltem, főleg azért, hogy próbált segíteni a férfinak és kirángatni őt onnan, ahová került. Sőt, ha mondhatok ilyet, akkor ő tette a legtöbb dolgot Patért.

Sajnálom, hogy csak a vége felé kapott jelentősebb szerepet, mert szívesen olvastam volna még róla, vagy kettejükről. 

A táncos részük csodálatos lett, nem gondoltam volna, hogy egy pasi képes ennyire meghatóan és gyönyörűen leírni egy teljes koreográfiát. Szívem szerint élőben is megnéztem volna (és sajnálom, hogy a filmben ezt megváltoztatták - mert megnéztem ezt a jelenetet). 

Amint a fülszöveg is említi, Pat egy filmként tekint az életére, illetve, hogy pontos legyek, úgy gondolja, hogy az emberek élete sorozatos filmekből áll össze, amiknek mindig megvan a maguk happy end-je. 

"– Nem vette még észre, hogy az élet egymás utáni filmek sorozata?
– Nem. Meséljen erről!
– Tudja, különböző kalandjaink vannak. Mindegyik valamilyen bonyodalommal kezdődik, de aztán felismerjük, hogy azt nekünk kell megoldani, ezért kezdünk keményen dolgozni rajta, és eközben fejlődünk és jobb ember lesz belőlünk. Ezzel előkészítjük a terepet a hepiendnek, ami így biztosan el is jön, ahogy például az összes Rocky-film, a Mindent a győzelemért!. vagy a Karate kölyök-, a Csillagok háborúja-, az Indiana Jones-trilógiák és a Kincsvadászok végén is."

Ez mindvégig ott van beleszőve a történetbe. Valóban olyan, mintha Pat élete egy nagy film lenne, ahogyan ő maga tekint rá. És, mint ilyen, különösen tetszett a gyors, montázsos rész, mert valóban olyan volt, mint amikor a mozifilmekben felpörgetik az időt és sűrítve mutatják meg, hogy mi történt. Nagyon ötletes volt!

SPOILER!

A könyv végével kapcsolatban annyit elárulok, hogy nagyon életszagú, és, mint tudjuk, nem mindig kapjunk meg az általunk elképzelt hepiendet, vagy nem teljesen, vagy másként. 

Itt is maradnak elvarratlan szálak, amit nem magyaráznak meg, vagy nem zárnak le. Például Pat és az apja közti viszony. Kicsit hiányoltam mikor befejeztem, de utólag rádöbbentem, jobb ez így, mert, különben már nem lett volna annyira hihető.

SPOILER VÉGE!

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne kiszakadni a szürke hétköznapokból, mert Pat története garantáltan segít ebben. És mert Pat olyan figura, aki biztosan megmelengeti az olvasók szívét!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Pat

Kedvenc jelenet: Tiffany első levele és a tánc

Negatívum: Patet sokszor úgy kezelik, mintha gyerek lenne...

Borító: 5/5*

Megjegyzés: Hallgassátok meg a számot, amire a könyvben táncolnak, magyar szöveggel együtt gyönyörű (Katt ide)