2014. december 4., csütörtök

Adventi turné - 5. nap



„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!


A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!



December 4. - Még 20 nap a Karácsonyig

C. gyors léptekkel szelte át az ünnepi díszben pompázó palota folyosóit. Ez egyszer nem törődött azzal, ki hallja meg közeledtét vagy ki nem. Na, nem mintha nem lett volna képes a legkisebb zaj nélkül eljutni lakosztályáig, ám az perceket vett volna el értékes idejéből. És ha jelenleg valamiből kevés állt rendelkezésére, az az idő. 
   Miután a herceg N.-val együtt elhívta az utcai bálba, C. lényegében egy bezsongott kislánnyá szellemült. Teljesen megfeledkezve magáról, illetlenül átölelte D.-t, majd karon ragadta barátnőjét és megindult vele a palota bejárata felé. Rohanás közben pedig izgatottan vázolta a lánynak, mennyi elintéznivalójuk van még.
  C.mindenképp szeretett volna bemenni a város felkapottabb negyedébe, hogy új ruhát, ékszereket, parfümöt és mindenféle csecsebecsét vegyen, melynek felére úgysem lesz szüksége soha az életben, nemhogy a holnapi mulatságon. De mostanában ez volt a hobbija. A munkájáért kapott jutalmát olyan dolgokra szórta el, amiket azelőtt nem engedhetett volna meg magának. Kárpótlás? Talán.
   – Siess! Be kell érnünk, mielőtt bezárnának az üzletek – ösztökélte N.-t gyorsabb tempóra, ám az hirtelen megállt, s C.-t is lehorgonyozta.
   N. zihálva, egy levegővétel, egy szó felállásban elmagyarázta vadóc barátnőjének, hogy tőle távol áll az ilyesfajta költekezés, és noha nem ítéli el, ő maga mégsem tudna tiszta lelkiismerettel vásárolgatni úgy, hogy tudja, népe rabszolgaként sínylődik a legkegyetlenebb táborokban. Miután végzett, elnézést kért és visszafordult D.-hoz. Máskor talán szíven ütötték volna C.-t az imént elhangzott kemény szavak, de most, most volt. Muszáj volt kikapcsolódnia. Annyi kegyetlenséggel és igazságtalansággal, mellyel nap, mint nap szembesült munkája során, már nem bírt mit kezdeni. A hétköznapjai tele voltak titkokkal, rejtélyekkel, megoldásra váró ügyekkel, hazugságokkal és még ki tudja miféle dolgokkal. Fenébe is, megérdemli, hogy egyszer az évben jól érezze magát – így hát lakosztálya felé iramodott.
   Szobájába érve gyorsan előkereste érmékkel teli tarisznyáját, és a jégkék ruhája derekán körbefutó ezüst övre függesztette, majd felkapta a gondosan bevetett ágyán heverő hermelinköpenyét. Az ajtóban azonban megtorpant.
  C. visszafordult, s biztonságos rejtekéből előkotort két éles pengéjű kést, melyekkel könnyűszerrel elmetszhette volna bárkinek a torkát. Sőt, ha úgy tartotta volna kedve, akár meg is nyúzhatta volna az illetőt. Ezen kívül a drágaságai még tökéletesen megfeleltek csonkításra, kizsigerelésre és… hát sok egyébre.
  Felhúzta szoknyáját és a szokott módon combjára erősítette a fegyvereket, majd fésülködőasztaláról felemelt néhány hosszú, éles hajtűt és betűzte őket hullámzuhatagként vállára omló, már-már fehérnek tetsző világosszőke hajába. Egy nő legyen mindig felkészült – vallotta.
   Dolga végeztével lesimította ruháját, megigazította köpenyét, továbbá magában elmormolt egy imát – az illetékesek érdekében –, hogy mire leér a lépcsőn, a bejáratnál menetre készen várja a hintó, melyet még felfelé jövet kéretett.
  Már éppen befordult volna a főfolyosóra, amikor valaki a derekánál fogva berántotta a fal egyik bemélyedésébe. C. válogatott szitokszavak közepette éppen azon volt, hogy előrántja egyik pengéjét, amikor megfordulva a kapitány öntelt vigyorával találta szembe magát. A lány dühösen fújtatott egyet és kiszakítva magát a férfi fogságából, csípőre vágta kezét.
   – Hogy merészelted, te idióta? – kérdezte dühösen. Bár, ha be kellett volna vallania, nem is Ch.-ra volt mérges, sokkal inkább magára, hogy hagyta eltompulni érzékeit, és nem szúrta ki a sötétben leselkedő veszélyt.
   Ch. válasz helyett felnevetett, majd egyik kezét a lány dereka köré fonva közelebb rántotta magához, a másikkal pedig megfogta állát és mielőtt a paprikás hangulatú C. bármi egyebet mondhatott volna, ajkát az ajkára préselve, belefojtotta a szót. Érezte, hogy karjai között felenged az addig oly görcsös test, és méginkább hozzápréselődik. Csókjuk vad volt és szenvedélyes, mint általában. Olyan mohón vágytak a másik érintésére, mintha minden alkalom az utolsó lett volna.
   C. néhány pillanat után pihegve eltolta magát a kapitánytól. Arca két oldalán vörös rózsaként lángolt a hév. Finoman ívelt szája megduzzadt, Ch. pedig képtelen volt levenni róla tekintetét. Újra érezni akarta. Még többre vágyott a lányból. – Gyere – húzta volna maga után egy elhagyatott szobába. – Azt hiszem, itt még nem voltunk a héten – kacsintott.
   C. habozott ugyan, ám végül mégis kitartott eredeti terve mellett, s egy lépés után megállt.
   – Nem lehet. Dolgom van. D. meghívott egy bálra, ami holnap lesz, és muszáj beszereznem egy ruhát – hadarta.
   A kapitány arca megfeszült. Állkapcsán rángani kezdett az ideg.
   – Velem jöhetnél – tette hozzá sietősen C., mielőtt Ch. féltékeny vadállattá lényegült volna. – Tudod, méltó kellékem lehetnél, mint a múltkor…
   C. nem hagyott időt a férfinek. Mielőtt az megemészthette vagy egyáltalán felfoghatta volna szavait, kicsúszott öleléséből és végigügetett a lépcsőn, oda-oda biccentve egy-egy ismerős őrnek.
   Odakint a hóesésben már várta a hintó – hála az égnek, senkit nem kell ma megfosztania férfiasságától. Erőt véve magán, C. szép kecsesen végiglejtett a kinti néhány lépcsőfokon, jókedvűen köszönt a kocsisnak, aki ugyan felajánlotta, hogy segít neki beszállni, ám a lány elutasította. Helyette cseppet sem nőiesen a hintó oldalának dőlt, hanyag testtartást felvéve, és a nyakában lógó amulettel kezdett játszadozni.
   Két perc elteltével kivágódott a hatalmas ajtó és megjelent a dühös képet vágó kapitány. C. pontosan tudta, mennyire gyengepontot érintett korábbi kijelentésével... Remek, ez volt a célja.
   – Kapitány – intett felé. – Hová, hová ilyen sietősen?
   Ch. rá sem nézve, minden további magyarázat nélkül bepattant a hintóba. Odakint C. hangosan felkacagott, majd csatlakozott a férfihoz. – Azt hittem, már sosem érsz ide – mondta, s látva a férfi dacos ábrázatát, még hozzátette: – Épp azon gondolkoztam, ki lehetne hozzád hasonlóan méltó díszem… és csomaghordóm.
   – Jó, ha tudod, C., holnap ezért megfizetsz. Húsz kilométer futás a vadasparkban. 
   – Mondta a vesztes kapitány…
   – Kár, pedig szerettem volna átadni a karácsonyi ajándékodat – mosolygott Ch. a megdöbbent képet vágó lányra, majd drámaian meglebegtetett előtte egy kisebb dobozt, mielőtt visszadugta volna kabátja zsebébe. Eztán megütögette a hintó oldalát, ami döcögve megindult alattuk. – Ó, és még valami. A herceg küldött neked egy bonbont, ha találkozol vele, mond meg neki, mennyire finom volt.





Nyereményjáték


Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres  esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)


A mai napon a Kardok Királynője kártyához tartozó "C" személyét kell kitalálnotok!


2014. december 3., szerda

Adventi turné - 4. nap



„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!


A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez! 


December 3. - Még 21 nap a Karácsonyig

A palota kertjéből áramló vidám nevetés dallama, melybe időnként egy-egy vékony hangú csaholás keveredett, átszűrődött a vékony ablaktáblákon. C. szokás szerint barátnőjével és F.-vel sétálgatott a hólepte parkban. D. fejében pedig csak úgy cikáztak a gondolatok. Természetesen mindegyik egy személy köré csoportosult.
   Mióta a lány az apja szolgálatába állt, alig tudott vele szót váltani. D. nem tudta mit mondhatna neki. Az ő hibája volt, hogy C. azzá vált, amivé… de nem, most fontosabb dolgokra kellett koncentrálnia. Nem engedhette meg magának, hogy figyelme elkalandozzon, így hát felállt és elhagyta szobáját
  A könyvtárban tökéletes csend honolt. Az öreg könyvtároson kívül nem látott odabent senkit, de biztos, ami biztos alapon jobbnak látta, ha keres egy félreeső zugot - szerettet itt lenni, és magába szívni a könyvek illatát, s elmerülni kalandos világukban –, ahol teljes magányában feladatára koncentrálhat.
  Királyi atyja a közelgő ünnep okán különleges megbízással látta el. Különlegesen kegyetlennel. Neki kellett köszöntőbeszédet mondania a karácsonyi ünnepségen, szónoklatába mindenféle politikai marhaságot foglalva.
   – Hah, kihallott már ilyenről! – csattant fel dühösen. Még hogy jövőbeni stratégiai lépésekről beszéljen az ünnepi asztal mellett?! Ráadásul olyanokról, amikkel egyáltalán nem értett egyet…
 Morgolódása végigvisszhangzott a termen, ám mielőtt a könyvtár másik végében ücsörgő mogorva vénember bármit is mondhatott volna szégyenletes viselkedéséről, D. felpattant és a konyha felé iramodott.
   A kihalt csarnokban csizmájának minden egyes koppanása úgy hallatszott, mintha a teljes hadsereg dübörgött volna végig rajta, harci felszerelésben, nem pedig egymaga. De nem érdekelte. Eszébe jutottak gondtalan gyermekévei, amikor a karácsony előtti időszakot hógolyózással és sütemények elcsórásával töltötte, barátai társaságában. Persze hercegként nyugodtan kérhetett volna bármilyen nyalánkságot a szolgálóktól, ám sokkal izgalmasabbnak tűnt akkoriban Mrs. Megelint kijátszva, ezt-azt elemelni az édességekkel megrakott tálcákról.
   A folyosókon végigrohanva őrült – és nem teljesen herceghez méltó - ötlet ütött szöget a fejében. A konyha ajtajában állva még utoljára körülnézett, hogy figyeli-e valaki. Naná, hogy mindegyik őr úgy tett, mintha valami életbevágóan fontosat nézne a szemközti falon. Pompás – gondolta.
   Benyomta a robosztus faajtót. Igazi illatkavalkád csapta meg az orrát. Friss kenyér és kalács sült a kemencében, ízletes csokoládégolyók és bonbonok magaslottak egy távolabbi ezüsttálcán, valamint tengernyi más finomság volt készülőben a zamatos húsok és zsenge köretek mellett. A cukrászok, szakácsok, kukták és inasaik fejvesztve rohangáltak, egymást kerülgették kezükben gőzölgő vagy éppen csöpögő edényekkel, míg mások a munkaasztal felett görnyedve díszítették a süteményeket.
   – Tökéletes! – csapta össze gondolatban tenyerét D.. Ebben a fejetlenségben senkinek nem fog feltűnni, ha elemel néhány bonbont.
   Lábát lendítve átlépte a küszöböt, gondolatban pedig újra kiskamasz énjévé szellemült, amikor… amikor a személyzet összes tagja megmeredt, s abbahagyva a munkát tisztelgett az uralkodói sarj előtt.
   D. bosszúsan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. – Én csak… én… Néhány olyanért jöttem – intett hebegve a kissé hosszúkás édességekből álló piramis felé. – Ne is törődjenek velem. Folytassák a munkát!
   Senki sem jutott szóhoz. Arra vártak, hogy az ifjú herceg elvegye, amiért jött. D. magában fújtatva, égő arccal átvágott a konyhán, felkapott három szem bonbont és kiviharzott a hátsó ajtón, egyenesen a kertbe, ahonnan megpillantotta a néhány méterrel arrébb álló hercegnőt és C.-t. Szinte nem is gondolkodott, amikor lehajolt, fél kézzel összekotort némi havat, majd gombóccá gyúrva megdobta vele a szőkeséget. Találat! A hólabda egyenesen a hátraforduló lány arcába csapódott.
   – Hoppá! Én nem… - kezdett szabadkozni. A lányt még ennyi idő eltelte után is képtelen volt kiismerni. Nem tudta, mire számítson. C. arca most is, mint oly sokszor tökéletesen kifejezéstelen maradt.
   D. lehunyta a szemét, nyelt egyet, ám mielőtt újfent belevágott volna a bocsánatkérésbe, homlokának vágódott egy hideg hógolyó. Szóval így játszol, C.!
   Zsebébe süllyesztette a csokoládékat, és leguggolt, hogy újabb labdát gyúrjon. Csakhogy C. sem volt rest, ráadásul barátnője is csatlakozott hozzá; együttes erővel vették támadásba a herceget. Így keveredett a korona jövendőbeli örököse egy hosszú, fárasztó hócsatába.
   Harcukat végül egy krákogó őr szakította félbe. Remegő kézzel nyújtotta át a kezében szorongatott, kacskaringós mintával díszített levelet a kihevült, pirosló arcú hercegnek.
   – Mi ez? – kérdezte a nyurga fiút D., miközben jéggé dermedt ujjaival hollófekete fürtjeibe túrt.
   – Nem tudom, fenség. Arra kértek, adjam át Önnek.
   Közben C. is odaért, s zihálva a herceg karjára támaszkodott, míg sikerült kifújnia magát.
   – Gyerünk, nyissa már ki! – noszogatta a fiút. Ajkai közül fehér pára gomolygott.
  D. kimért, lassú mozdulatokkal feltörte a vöröslő pecsétet, majd végigolvasva a levelet, kacéran mosolyogva a lányokra nézett.
   – N. hercegnő, C., van kedvük holnapután karácsonyi utcai bálba jönni velem?




Nyereményjáték


Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?
Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.
Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres  esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)


A mai napon Az Uralkodó kártyához tartozó "D" személyét kell kitalálnotok!




Blogturné Extra: A vaspróba



Mi történik, ha két sikeres írónő, akik nem mellesleg legjobb barátnők, összefog? Nos, például a Magisztérium sorozat, amelyet magyarul a két említett írónő, Holly Black és Cassandra Clare kiadója, a Könyvmolyképző Kiadó hoz el nekünk.
Call jó ideje tudja, hogy varázsereje van. De a mágia sötét dolog, az édesapja is figyelmeztette. Mindent meg kell tennie, hogy elbukjon a Magisztérium, a mágusképző felvételi vizsgáján.
De a Blogturné Klub nem retten meg olyan könnyen, úgyhogy december 1-je és 6-a között mi magunk is elmerülünk az iskola föld alatti barlangrendszerében. Minden nap szolgálunk nektek érdekességekkel is, így mire a hét végére értek, ti magatok dönthettek, akartok-e az iskolába járni a szereplőkkel.És ha sikerül kitalálni ezeknek a bizonyos szereplőknek a nevét is, a nyereményjátékban tiétek lehet a három A vaspróba könyv egyike is!


Holly Black - Cassandra Clare: The Iron Trial - A vaspróba

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739273
Oldalszám:
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:
Callt az édesapja egész életében óva intette a mágiától. A fiú meg van győződve arról, hogy ha sikerrel jár a vaspróbán, és felvételt nyer a Magisztériumba, annak csak rossz vége lehet.
Úgyhogy a lehető legjobban igyekszik, hogy a lehető legrosszabb formáját hozza… és elbukik az elbukásban.
Így hát most várja a Magisztérium, ez az egyszerre szenzációs és vészjósló hely, ami sötét szálakkal kapcsolódik Call múltjához, és kanyargós utat mutat a jövője felé.
A vaspróba csak a kezdet, a legnagyobb próbatétel csak ezután következik…


 Vidd haza most!

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/kameleon-konyvek/holly-black-cassandra-clare-magiszterium-1-a-vasproba-6741/?ap_id=dreamworld



 
Részlet


"A toll nem fogott.
Újra próbálkozott, erősebben nyomva a papírra a toll hegyét. Még mindig nem fogott. Körülnézett, és úgy látta, hogy a többiek nagy része gond nélkül ír, bár néhányan szintén a tollal vacakoltak.
Jellemző - gondolta -, hogy még a vizsgán megbukni sem bír úgy, mint egy normális, nem varázserejű egyén - még arra sem képes, hogy megírja a tesztet. De mi lesz, ha a mágusok újra megíratják vele, miután egy választ sem jelöl be? Nem ugyanolyan esetnek számít ez, mintha eleve el sem jött volna a felvételire?
Homlokráncolva próbált visszaemlékezni, mit is mondott Milagros a tollról. Valami olyasmit, hogy meg kell rázni, mert csak úgy fog a tinta. Talán csak az volt a baj, hogy nem rázta eléggé.
Megmarkolta a tollat, és erősen megrázta. A teszt miatti bosszúságából még egy kis extra erőt is sikerült merítenie.
Gyerünk már! - gondolta Gyerünk, te vacak, írjál MÁR!
Kék tinta zúdult ki a toll hegyéből. Call megpróbálta elállítani az áradatot, a toll hegyére szorította az ujját... ám ettől csak még nagyobb erővel tört elő a tinta. Ráfröccsent az előtte lévő szék hátára; a szőke srác, érzékelve a tomboló tintavihart, félreugrott, hogy kitérjen a kék sugár elől. Annyi tinta spriccelt a kis tollból, hogy az lehetetlenségnek tűnt, mindent beborított, és a többiek egyre haragosabban meredtek Callre.
A fiú elejtette a tollat, ami azonnal abbahagyta a spriccelést. Ám így is épp elég kárt okozott. Call kezét, asztalát, füzetét és haját beborította a tinta. Megpróbálta letörölgetni az ujjait, ám ezzel csak azt érte el, hogy kék kézlenyomatokkal lett tele az egész pólója.
Remélte, hogy a tinta nem mérgező. Egészen biztos volt benne, hogy még le is nyelt belőle."



 

 
Aegidea rajzai






 
 

Nyereményjáték


Callnak a Magisztérium számtalan új emberrel, iskolatársakkal, tanárokkal, történelmi alakokkal kell megismerkednie. A ti feladatotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplők nevét a jelentése alapján! Segítségképpen az egyes nevek betűit összekeverve kiemeltük nektek a bejegyzéseinkben.
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a 3 Magisztérium - A vaspróba kötet egyikét! Hajrá!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít!A nyerteseket e-mailben értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül kérjük válaszolni az e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, újabb nyertest sorsolunk.


 A mai név jelentése:


ékszer, kincstárnok




Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Deszy könyvajánlója - A sorozatról & előzetesek
12/02 Bibliotheca Fummie - Cassandra Jean rajzai
12/03 Dreamworld - Blogturné extra: Részlet & Aegidea rajzai
12/04 Kelly Lupi olvas - Ékszerek & Karperec
12/05 Always Love a Wild Book
12/06 Media Addict

2014. december 1., hétfő

Blogturné extra: Debra Driza - Mila 2.0

 

Nem minden az, aminek látszik. Ezt senki sem tudja jobban Milánál, aki egy nap ráébred, hogy nem csak egy hétköznapi lány. Mila nem ember. Mila android, a kettes számú modell. Egy laboratóriumi körülmények között kigondolt gép. De mi van, ha emberi gondolatai, emberi érzései vannak? Mit jelent embernek egyáltalán embernek lenni?
Miközben Milával menekülünk a múlt elől, ezekkel a kérdésekkel is szembetaláljuk magunkat. Ember vagy robot? Ha ti is körüljárjátok velünk a kérdést, egy példányt is nyerhettek a könyvből.


Debra Driza: Mila 2.0

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991817
Oldalszám:
Fordító: Fazekasné Hajdú Beáta

Fülszöveg:
Mila egy minnesotai kisvárosban él az édesanyjával. Egy nap rájön arra, hogy az élete addig hazugságban telt. Nem lett volna szabad megtudnia az igazságot arról, hogy ki is ő valójában. Nem lett volna szabad ráébrednie a múltjára, hogy egy számítástechnikai laborban építették, és olyan dolgokra programozták be, amikre egy hús-vér ember sohasem lenne képes.
Most nincs választása, menekülnie kell a veszélyes ügynökök elől, akik meg akarják semmisíteni, mert túl sokat tud, és egy titokzatos csoport elől, akik élve akarják elfogni, hogy megfejtsék fejlett technológiája titkát.
De még ha az ellenségeit elkerülhetné is, a kegyetlen valóság elől, hogy mi is ő valójában, akkor sem tudna elmenekülni, mint ahogy azt sem bírná feledni, hogy mi mindent hagyott maga mögött.
Amivé válik útja során, az mindenki képzeletét felülmúlja, még a sajátját is, de talán éppen ez mentheti meg az életét.




Részlet


"Anya állítja, hogy minden emlékem vissza fog térni. Majd... egyszer.
De apa sosem.
Belevájtam a körmömet a kantár bőrébe, és reszkető, mély lélegzetet vettem. Minden hamuvá égett a régi házunkkal együtt. Mindent, ezt az egy vacak inget kivéve. Bliss a patájával kapálni kezdte a földet, kirúgdosott egy fűcsomót. A menekülés reményében felnyerített.
Pontosan tudtam, éreztem.
Elvezettem a kerítéstől, majd ügetésre fogtam. Hátravetettem a fejemet, és hagytam, hogy az édeskés, fűillatú légáramlat belekapjon a hajamba, az ingembe, a hasogató fájdalomba, amelyet a szívemben éreztem. Bárcsak felkapott volna a szél, és visszaröpített volna az időben!
A mellkasi fájdalom felerősödött, mintha át akrna terjedni az összes porcikámra.
- Gyerünk!
Bliss oldalába vágtam a sarkam. A kancát nem kellet kétszer biztatni. Rögvest nekilódult a maga majd' hétszáz kilójával. Dübörögve áradt az erő a lábaiból, átáramlott belém. Előredőltem, hozzásimultam, amennyire csak lehetett, és élveztem, amint újra meg újra az arcomba csapódik a sörénye. Ahogy egyre sebesebben haladtunk, úgy csillapodott a mellkasomat kitöltő feszítő érzés, mintha Bliss az ütemesen csattogó patájával és a szívem ritmikus kalapálásával egyre apróbb és apróbb darabokra zúzná a fájdalom tömbjét.
Gyorsabb iramra ösztökéltem Blisst. Ahogy vágtáztunk az istállók irányába, sziklakövek emelkedtek előttünk, melyek a huszonöt holdas birtok kis részén kanyargós mutatós fal részét alkották. Már az is egedetlenség volt anyával szemben, hogy át mertem lépni a halálosan unalmas tempót. 
Az ugratás szóba sem jöhetett. Már csak azért sem, mert még sohasem csináltam.
Vagy mégis?
A sziklák egyre közeledtek. Most vagy leírok egy éles kanyart, vagy teszek egy villámgyors, ostoba kísérletet arra, hogy felelevenítsem az emlékeimet."




Öltözz a borítóhoz!







Nyereményjáték


Az értelmes robotok, és a mesterséges intelligenciával az értelmi intelligencia témája nem új ötlet. Számtalan olyan könyvet, filmet ismerhetünk, amelyekben a robotoknak saját, jól körülhatárolható személyisége van, vagy akár ők maguk is elgondolkoznak rajta, hogy az emberi gondolatokkal ők még mennyire emberiek.
A mostani nyereményjátékban nem lesz nehéz dolgotok: a turné minden állomáson megosztunk egy jelenetfotót olyan filmből, melyben megjelenik ez a téma. Nektek csak ki kell találnotok, melyik filmről van szó. (Angol és magyar címet is elfogadunk.)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

11/27 Deszy könyvajánlója - Borítóról
11/29 Always Love a Wild Book - Playlist
12/01 Dreamworld - Blogturné extra
12/03 Bibliotheca Fummie - Androidok

2014. november 30., vasárnap

Adventi turné - 1.nap



„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!


A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!


November 30. - Még 24 nap a Karácsonyig

L. a padon ülve figyelte a nyüzsgő emberi tömeget. Férfiak és nők, idősek és fiatalok rohangáltak egyik boltba be, másikból ki, kezükben tömött díszzacskók, hónuk alatt méretes csomagok.
   Annyi éven keresztül vágyott arra, hogy ugyanúgy élhesse az életét, mint ezek az ismeretlenek. Normálisan. És most mégsem érezte magát felhőtlenül boldognak.
   A közelgő ünnepnek a szeretetről, családról és barátokról kellett volna szólnia, de L. úgy látta, ez az eltelt évszázadok során megváltozott. A karácsony elanyagiasodott. Mindenki arra törekedett, hogy minél több, nagyobb és drágább ajándékkal lepje meg szeretteit. Ahelyett, hogy együtt, meghittségben és szeretetben töltötték volna ezeket a napokat, fejvesztve költekeztek. Idegeskedtek a tömeg és a tömött sorok miatt, bosszankodtak a kiürült polcok láttán, vagy tanácstalanul álldogáltak a kirakatokat nézve.
   L. nem értette őket. Ő bármit megadott volna, hogy magához ölelhesse R-t, a férfit, aki azért áldozta fel magát, hogy most itt lehessen. Emberként. Hiányzott neki a szövetsége, V., S., H. és G.. Emlékeiben még elevenen élt közös karácsonyaik minden mozzanata, melyeket, ha nem is maradéktalanul, de szeretett.
  A lány fülére igazította felcsúszott kötött sapkáját, s elrendezte vállára omló hosszú, barna hajfürtjeit. Beszívta a hideg téli levegőt, és lehunyva szemét, visszarepült az időben.
   Újra az angliai kőkastélyban járt, 1907-ben. Ahogy meglátta az ablakon beszökő nap első narancsvörös sugarait, odarohant. Bevackolta magát a mélyedésbe, és elmerült a táj szépségében.
   A kastély egy vidéki városban állt, amely hullámzó dombjairól, hegyszorosairól és végtelenbe nyúló mezőiről volt híres. L. bármerre nézett, mindent vastag, fehér hótakaró borított, mely csak egyre nagyobb lett a kint dúló hóesésnek köszönhetően.
   Tenyerét az üveghez szorította, felsóhajtott. – Bárcsak érezhetném – motyogta magának.
   Kintről három koppanás hallatszott, majd megjelent egy sötéthajú 18-19 évesnek tűnő férfi. Magas, izmos alakjára úgy simult ünnepi öltönye, fekete selyem hajtókájával, mintha ráöntötték volna. – V.! – köszöntötte L..
  – Már megint arról a butaságról ábrándozol? – kérdezte V., miközben telt ajka féloldalas mosolyra húzódott.
   – Nem. Csak eltöprengtem a mai ünnepségen, ez minden – felelte. Nem akarta, hogy a skót férfi meglássa gyengepontját.
   – Akkor gyere. Mindenki a kastély úrnőjének parancsaira vár. – V. felé nyújtotta kezét, hogy felsegítse. – Mellesleg csodásan festesz! – nézett végig L. aranypaszománnyal díszített sötétzöld selyemruháján.
   L. egésznap királynőként osztogatta a parancsokat szövetsége tagjainak, a személyzetet képező néhány halandó asszonynak és férfinak. Időnként elszorult a szíve, ha arra gondolt, milyen sors vár rájuk. Ők lesznek az ünnepi vacsora főfogásai. Ám addig is igyekezett kiélvezni minden pillanatot. Ahogy a rideg termek girlandokkal és különféle díszekkel teltek meg, az békével és gyermeki csodálattal töltötte el.
   Este, amikor elérkezett az idő, V-nel karöltve végigsétáltak a hatalmas márványpadlós termeken. A freskókkal díszített plafon alakjai meg-megremegtek a folyosókat díszítő tengernyi gyertyaláng fényében.
   A bálterembe érve káprázatos látvány fogadta. Gyönyörű ruhákba öltözött hölgyek és fess férfiak táncoltak a vonósnégyes szolgáltatta zenére, a helyiség végén pedig hatalmas fenyőfa díszelgett. Nem tudta mikor került oda, amikor felment a szobájába, még nem látta. Ám mielőtt tovább agyalhatott volna, V. magával húzta a táncoló tömegbe.
   Egész este táncoltak és nevettek. Egyik férfi kérte le a másik után. Aztán megszólalt az éjféli misét jelző harang, és akkor a vámpírok…
   L. szeme felpattant. Megszakította az emléket. Csak a jót akarta megőrizni magában, elfelejtve a véres mészárlást, ami azután következett. Úgy akart emlékezni szövetsége tagjaira, mint amilyenek azelőtt voltak, hogy átváltoztatta volna őket. Sajnálom – ha most találkozhatott volna velük, csak ennyit mondott volna nekik. Sajnálta, hogy megfosztotta őket a családjuktól, az élettől és az érzésektől.
   Elmorzsolt egy könnycseppet.
   Ekkor egy hópihe hullott fedetlen kézfejére. Majd még egy és még egy. L. figyelte miként válnak ezek a hideg kis kristálycsillagok víztócsává a bőrén. Nem zavarta a hűvös érzés, ami nyomukban keletkezett. Épp ellenkezőleg. Szája mosolyra görbült. R. a leggyönyörűbb ajándékot adta neki, az életet. És most végre ki fogja használni. Mindannyiuk helyett. Úgy döntött, elmegy abba a karácsonyi buliba és annyi embert ismer meg, amennyit csak lehet. Átöleli őket, kezet fog velük, új ízeket és érzéseket fog megtapasztalni. Mindent, amit már régen elfeledett.




Nyereményjáték


Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.

Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres  esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)


A mai napon A Hold kártyához tartozó "L" személyét kell kitalálnotok!



Laura Arkanian - Holdezüst, vérarany



A Könyvmolyképző Kiadó november 29-én jelenteti meg Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany című könyvét, amelyben Titoktudók és Fényjárók ősrégi és új klánjainak harcáról olvashatunk. Vámpírok és alakváltók csapnak össze, hogy eldöntsék, elfogadják-e az új klánt, mely tiltott szerelem okán alakult. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, a nyereményjáték során ismét esélyes lehetsz a három könyv egyikére!


Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738931
Oldalszám: ??? oldal

Fülszöveg:
Szerelem, harc, szövetség

Vámpírnak lenni jó – kivéve, ha a kedvesed egy vérfarkas.

Peter és Andrea éli a fiatalok életét, randiznak, szakítanak, ám egyszer egymással találkoznak.
De nem sejtik, hogy kicsoda a másik, és túl későn jönnek rá.
A szerelem azonban dacol a törvénnyel, nem tűr határokat. Ketten megalapítják a renegát falkát.

Csakhogy a város kényes egyensúlya felborul. Vámpírok és vérfarkasok összecsapnak, de a saját kolóniákon belül is elindul a hatalmi harc.
Ki lesz az új vezető? Hogy éled túl a testvéreid bosszúját?
Lehet-e a szeretni valakit, aki ennyire más?

Tarts velünk az izgalmas körjátékban, ahol a szerelem és a halál kéz a kézben jár.

Sajátos hangulatú, izgalmas, lendületes történet némi humorral és éppen csak annyi romantikával megfűszerezve, amennyi elég ahhoz, hogy fenekestül felfordítsa egy város életét – nap és hold alatt.




Részlet a regényből


"George nem vergődött, nem próbált elmenekülni, úgy vonszolták le a pincelépcsőn, mintha csak egy tekercs szőnyeg lenne. Testvérei semmit nem bíztak a véletlenre. Mindkettőjük bokáit szilánkokra törték, ami az okozott fájdalmon túl azt is megakadályozta, hogy George megpróbáljon alakot váltani - nem lett volna képes lábra állni.

A klánonkívüli nő, Rosemary, riasztó, véres gubóként rángatózott a padlón, ahová lerakták. Sírt, nyüszített - sikoltozni már nem bírt -, rekedt suttogással szidalmazta a négy férfit, akik rá se néztek, csak dolgoztak csendben, gyorsan. 

A négy végrehajtó összeszokottan kente-adogatta-rakta a téglákat. A pincerekesz nyitott szájában néhány perc alatt derékig érő téglafal emelkedett. Mire George csontjai összeforrnak majd, és szabadulni próbál, a malter megköt annyira, hogy ne tudja kibontani - puszta kézzel semmiképpen.

A szőke, ragyogó kék szemű Christian, és a barna, medveszerű Daniel egyszerre hajolt a fejszéért. Az ujjaik összeakadtak, de Daniel volt a gyorsabb. Gunyorosan rávigyorgott Christianra, és átlendült a félkész falon.

A lábával fordította hasra Rosemaryt. A lány megpróbált odébb gördülni, így az első csapás elcsúszott, és a csigolyák helyett oldalról talált a nyakába. Daniel egy pillanatig mérlegelt, aztán úgy döntött, jó lesz így is."




Laura Arkanian Holdezüst, vérarany pinterest mappája


 



 Nyereményjáték


A Fényjárók és Titoktudók klánokba tömörülve élnek, így szövetkeznek egymással, így védik meg magukat. Nincs más dolgod, mint a három elrejtett klán nevet beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A Media Addict blogon nincs játék!Most is három szerencsés megfejtőt sorsolunk ki, akiknek 72 óra áll rendelkezésére jelentkezni az általunk küldött e-mailre. Figyelem! A Kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!




Nézzetek be a többi állomásra is

11/24 Insane Life
11/26 Media Addict
11/28 Kelly & Lupi olvas
11/30 Dreamworld

2014. november 28., péntek

Kae Westa - A démon és a papnő



A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelenik Kae Westa könyve, a Démon és a papnő. Ezt az izgalmakkal teli fantasy könyvet kísérhetitek végig négy turné állomáson keresztül, ahol az írónővel is olvashattok interjút!


Kae Westa: A démon és a papnő

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992449
Oldalszám: 456 oldal

Fülszöveg:
Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.
A szellemek egész életében mellette álltak 
– de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?
Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?
Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!

6 gondolat a regényről...
Kae Westa első regényére az Aranymosáson figyeltem fel. Sajnos csak alkalmanként tudtam követni az ottani eseményeket, de A démon és a papnő már akkor is azon művek közé tartozott, amik miatt nagyon szorítottam. Egyrészt megfogott a tartalma és a részlet, másrészt imádom a fantasy-ket. Így hát minden körülmény adott volt ahhoz, hogy szeressem ezt a sztorit. Nem mondom, hogy instant szerelem alakult ki köztünk, de az biztos, hogy megkedveltem Valianékat, és kíváncsian várom az írónő további könyveit (és egy második részt is szívesen olvasnék ebből).
Mivel egy rendkívül összetett regényről van szó, ezért inkább pontokba szedve mondanám el, mik azok a dolgok, amiket szerettem, vagy kevésbé szerettem benne, illetve, hogy miért is érdemes olvasni.

1) Alaptörténet
Morthua, a fiatal papnő a szellemek kegyeltje. Már majdnem elcsattan élete első csókja, amikor Aynira, a rendházfő magához rendeli, és egy fontos küldetést bíz rá, mely során csatlakozik hozzá Aynira új kegyeltje a démon Valian, akit az idős asszony szeretne pappá szentelni. Csakhogy ez az egyszerűnek tűnő feladat váratlan fordulatot vesz, és így a szeleburdi papnő és a démon közös bonyodalmakba keveredik, amikor is megpróbálják kideríteni, mi lett a Szellemekkel.
Útjuk során számtalan kalandba és veszélybe keverednek, köszönhetően a Szárnyasoknak és titokzatos mágusoknak. - Ez az alapfelállás már önmagában rengeteg izgalmat ígér. Hát még a tisztalelkű papnő és a titkokkal teli démon kapcsolata! Mind a ketten más világból származnak, más elveket, nézeteket vallanak, mint ahogy az élet minden területén különböznek. Mégis együtt kell megoldaniuk a tengernyi rejtélyt, és rájuk váró bonyodalmat. Élményekből tehát nincs hiány.

2) Világ(felépítés)
Ez az a pont, ami kettős érzelmeket vált ki belőlem. Egyrészt imádom a saját világgal rendelkező történeteket, ha azok jól vannak összerakva (főleg, ha leginkább a középkorira hajaznak alapjukban). Itt ez megtörtént, tehát gond egy szál sem. Az írónő fantasztikus helyszíneket, szabályokat, rendeket állított fel, saját hitvilággal és történelemmel. Gyönyörű és félelmetes színtereken egyaránt barangolunk. Ugyanakkor csak lassan ismerjük meg, mi merre hány méter. Amivel önmagában nem lenne baj, hisz senki nem szereti elsőre a nyakába kapni az összes infót, de egy picit több magyarázatnak azért örültem volna kezdetben. Például a rend működéséről, vagy, hogy kik azok a Szárnyasok, mekkora befolyással bírnak. Vagy bármit a Szellemekről. Összességében tehát remek világ ez, csak bele kell rázódni és felfedezni.
Viszont kifejezetten szerettem a Shreior ligetet, a Szellemvirágokat, Morammort és a szobrait, valamint minden egyéb helyszínt. Különlegesek, egyediek és varázslatosak.

3) Karakterek
Rengeteg szereplővel találkozunk a történet során, és muszáj megjegyeznem, hogy annyira jó neveik vannak! Rendhagyóak és szenzációsak, mint ahogy az egy fantasy-hez illik.
Nem részleteznék minden mellékszereplőt, mivel nagyon hosszúra nyúlna ez a bejegyzés. Inkább csak annyit mondanék, hogy vigyázzatok, kiről mit gondoltok, vagy kit kedveltek meg, mert könnyen meglepetés érhet titeket is! A sok csavar miatt én néha csak pislogtam. Némelyek 180 fokos fordulatot vesznek és olyan dolgok derülnek ki róluk, hogy hűűha! De a szívem is megsínylette... olyan Trónok harca kedvenc szereplők sorsa módon.
Akikről viszont mindenképp muszáj pár szót ejtenem, az Morthua és Valian.
Morthua sokáig nem tudott a szívembe férkőzni. Idegesített. Túlontúl kislányos és hercegnős volt a viselkedése. Akaratos, makacs és hisztis. Így a szeleburdisága inkább negatív irányba hajlott. Aztán szép lassan fejlődésnek indult, és fokról fokra felnőtt a feladathoz és a regényhez egyaránt. Sokkalta szerethetőbbé vált.
Valian pedig... ó, Valian. Ő egy igazán összetett karakter, rengeteg réteggel. Kezdetben alig ismerjük. Csak annyit tudunk róla, amennyit éppen akkor mutat. Tudjuk, hogy van egy vadállatias énje, de javarészt higgadt, csendes és kiismerhetetlen. Majd a sztori előrehaladtával egyre több rétege tárul elénk, és megismerve őt és a történetét csak még izgalmasabbá válik.
Illetve van még három személy, akik szintén megérnek egy misét. Vagy többet is. Spoiler miatt rólunk nem mondanék többet, de Lyr, Aynira és Loghor nevét érdemes megjegyezni!

4) Csavarok
Na, hát ha valamiből bőven kijut, akkor az a számtalan fordulat. Ráadásul Kae Westa annyira érti a dolgát, hogy képes úgy megvezetni az olvasót, hogy az még csak ne is gyanakodjon arra, hogy bizonyos dolgok, szituációk és személyek hátterében bizony gigantikus csavarok rejlenek. Olyan pillanatokban lepett meg, ahol abszolút nem számítottam rá, és így teljesen leforrázva néztem és próbáltam feldolgozni, hogy milyen csúnyán csapdába csaltak. Le a kalappal az írónő előtt! Hatásos módon szövögette a szálait. 

5) Stílus
A démon és a papnő nagyon olvasmányos, gördülékeny. Olvastatja magát, annak dacára, hogy vannak benne érdekes kifejezések, középkori megnevezések. A különféle leírások pedig kellően részletesek, mégsem túlzóak. Pont megfelelő arányban festik le, amit kell, ugyanakkor hagynak helyet a képzeletnek.

6) Szerelmi szál
Nem ezen van a hangsúly, mégis jelen van. De csak leheletfinoman. És leginkább szeleburdi papnőnk részéről volt érzékelhető jobban, és kezdetben tőle is inkább nevezném fellángolásnak, mintsem tényleges szerelemnek, de aztán... aztán olvassátok el!

Összességében tehát azoknak ajánlanám A démon és a papnőt, akik szeretik a fantasy-ket, vagy valami egyedi és izgalmas olvasmányra vágynak. Fiúknak és lányoknak, fiatalabbaknak és kevésbé fiataloknak egyaránt tökéletes lehet. Mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző momentumokat. Romantika, véres harcok, lenyűgöző helyszínek, mágia, rémisztő teremtmények, titkok egy ígéretes szerző tollából.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Valian, Lyr, Loghor, Aynira
Kedvenc jelenet: Lyr és Morthua "barátkozása" míg Valian aludt
Negatívum: Morthua hirtelen jött fellángolása
Borító: 5/5




Borítók


A könyvmolyképzős szerzőknél már-már hagyománnyá vált a borítótervező pályázat, és ez Kea Westa regényének esetében sem volt másként. Rengeteg borítót kapott a szerző, és bevallom, én magam is figyelemmel követtem a műveket. Nekem három nagy kedvencem lett: Kapás Melitta lélegzetelállító festménye (felső sor, balról az első), Té Marianna moziplakátos képe (felső sor, balról a harmadik), valamint Fabók Boglárka démon és papnős borítóvariációi (felső sor, balról a negyedik). Ennek ellenére remek választásnak tartom a végső verziót. Egyszerű, letisztult, kellően kontrasztos, és a két legfontosabb személy szerepel rajta.
Nektek volt kedvencetek?


nagyobb méretért katt a képre




Nyereményjáték


Könyvben szereplő papnő, Mortua különféle kalandokba kerül, oldalán Valiannal. Mindenki undorral tekint a démonra, pedig mélyen legbelül egy igen érzékeny lény.
Mint tudjuk, különféle démonok léteznek, ezért most nektek démonokat kell keresnetek.
Nem is akárhogyan!
Minden állomáson egy démonian jó könyvből találsz idézetet, csak sajnos a papírra ráfolyt a tinta, ezért az idézetek nem olvashatóak mindenhol jól. Lehet a démonok voltak, lehet a macskák nem akarták, hogy elolvassuk őket, de cserében legalul különféle adatokat találhattok a könyvekről.
(A kiadó csak Magyarországi címre postáz! Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem jelentkezik, újabb nyertest sorsolunk.)






Nézzetek be a többi állomásra is

11/24 Media Addict - Interjú a szerzővel
11/28 Dreamworld - Borítók