Nyári MondoCon (2017)

Július harmadik hétvégéjén ismételten megnyitotta kapuit a MondoCon, én pedig idén immár másodszor vehettem részt e nagyszabású rendezvényen, s tapasztalhattam meg, hogy két egyforma con nem létezik. Annál is inkább, mert a szombati nap spontán Harley Quinn & Joker buliba csapott át.

Két évvel ezelőtt, egy nyári con által csöppentem bele abba a varázslatos világba, amit a MondoCon képvisel. Az az élmény pedig annyira belém ivódott, hogy alig vártam, hogy újfent átélhessem. Vágytam a pezsgő tömegre, a fűben ücsörgésre, a kinti programokra, és mindenre, amit az évszakkal párosuló előnyök jelentenek. Két évnyi álmodozás nehezedett a szombati napomra; ráadásul a tavaszi partnereimmel komolyan elhatároztuk, hogy most tényleg beöltözve megyünk. 

Az élet azonban közbeszólt, áthúzta a terveket, és sokáig olybá' tűnt, el se jutok rá. Utolsó pillanatban azonban jött Fummie, és ha jelmezem nem is lett, de szombaton mégiscsak ott toporogtam a buszmegállóban, Con járatra várva. 

Már akkor feltűnt, hogy gyanúsan sok a hétköznapi öltözéket viselő ember, mi több a buszon is sikerült ülőhelyet elcsípnünk, ám a helyszínhez közeledve megnyugodtam - egyszersmind sokkot kaptam - a leírhatatlanul hosszan kígyózó sor láttán. Szerencsére mi néhány másodperc alatt bejutottunk, és a biztonságiakon túlérve magunkba szívtuk az otthon édes látványát.
Első utunk a D csarnokhoz vezetett, ahol várt rám egy rövidke találkozó schesztiékkel. Fummie-val olyan lendületesen vágtunk neki az útnak, követve a két évvel korábbi rutint, hogy épp csak nem koppantunk a Fogadóépület üvegajtaján, ami történetesen zárva volt... így nem maradt más, kerültünk egyet. Kitérőnk nagyjából felért egy újabb sokkal az új helyszínek és pankrációs ring láttán, hogy az irdatlan tömegről már ne is beszéljünk. Az épület előtt például annyian voltak, hogy ha a lányok nem jönnek felém integetve, napestig keresgélhettem volna őket. 

Miután kölcsönösen kinév- és szülinapoztuk magunkat Esztivel, Fummie-val bevetődtünk a D csarnokba, hogy felkutassuk a Fumax kiadó standját (meglepődtetek, mi? senki sem számított rá, hogy Fummie első útja a Fumaxhoz vezet majd). Minthogy a tömeg közel akkora volt, mint tavasszal, össze-vissza keringtünk és lecsekkoltuk a már-már kötelezően megtekintendő Gyűrűk Ura standot, ahol Fummie beújított egy Egy Gyűrűt - ellenben számomra teljesen érthetetlen módon nem díjazta az ujjleharapás gondolatát. Bevallom, némileg meglepett a minimál dizájnjuk, hiányoztak a megszokott díszletek, keveselltem a portékájukat, valamint a megcsappant létszámukat sem igazán tudtam hová tenni. Mindez az általunk látott, kevés cosplay csapat miatt elgondolkoztatott. Baljóslatú gondolataim azonban rögvest tovaszálltak, ahogy újra elmerültünk a forgatagban, nem is beszélve a hívogató relikviákról, amik keményen megdolgoztatták abbéli elhatározásomat, hogy nem veszek semmit. 

Hosszas keresgélés után megtaláltuk a Fumaxot is (kapaszkodjatok meg, annak a bejáratnak a másik oldalánál volt, ahol bementünk), ám addigra olyan melegünk lett, hogy igen hamar a távozás ékes mezejére léptünk némi friss levegő reményében. A nap folyamán egyébként végig ezt a tendenciát követtük: 20-30 perc nézelődés, aztán irány a természet, mielőtt a fülledt levegő csúnya dolgokat művelhetne. 

Odakint hasonlóan sokan voltak, fantasztikusnál fantasztikusabb jelmezesek robogtak el mellettem -  túlnyomórészt anime és manga karakterek -, illetve belefutottunk egy Deadpool, Joker, Harley Quinn randalírozó előadásba is, ami a maga nemében páratlan élményt kínált.
Később láttuk a pankrátor birkózást (ha jól tudom, idén először került megrendezésre), amit én közelebbről is szerettem volna meglesni, de aztán a vele járó félelmetes hangeffektusok meggyőztek, hogy jobb a lelkemnek, ha távoli szemlélődő maradok; majd beirányoztuk a K épületet, ami körül valóságos cosplay paradicsom alakult ki: Moana/Vaiana, Leia hercegnő, Deadpool, Jokerek, Harley Quinnek, és HOLDTÜNDÉREK! 

Egy régebbi posztomban pedzegettem, hogy az animék nem az én világom, de az az igazság, hogy bizony akadt egy-kettő, ami meghatározta a gyerekkoromat. Így hát, amikor megpillantottam a profi Sailor Moon csapatot, eszembe jutott, kislányként mennyit játszottam holdtündéreset, hogyan gyűjtögettem a babákat, matricákat, és máris repültem feléjük, hogy lefotózzam őket. Mint kiderült, rajongásommal nem voltam egyedül, Fummie-val jól ki is veséztük kinek ki volt a kedvence, stb. De a lényeg: a nap folyamán több Sailor Moon cosplayert is láttam, és mindannyiszor megdobbant a kicsi szívem, főleg Jupiternél. 

Rögtön a lányok után pedig egy másik szürreális álmom valósult meg, az eredeti Harley Quinn, valamint a Heath Ledger-féle Joker összeállt egy fotó erejéig! Mi mindenre jó a MondoCon, ugyebár... lehetetlennek tűnő álmok is valóra válnak!

De ha már eljutottunk Jokerékig, elárulom, miért is mondtam azt, hogy a con spontán Joker-Harley találkozóvá alakult.
Sok mindent megéltem már eddigi conjaim alkalmával, rengeteg azonos cosplayert láttam korábban is, de olyan jelenséggel, mint most, nem találkoztam. Konkrétan minden négyzetméterre jutott egy Harley-Joker páros. Filmes, képregényes, új, régi - minden volt. A nap közepén már ott tartottam, hogy a felbukkanásukból simán lehetett volna ivós játékot rendezni, estére viszont szabályosan sikítani tudtam volna, ha szembe jött velem valamelyikük. A maga nemében egyszerre volt vicces és wtf jelenség ez a töménytelen mennyiségben előforduló páros. Ugyanakkor Fummie-val akárhogy igyekeztünk, nem tudtunk rájönni, mi váltotta ki az egészet, végtére is nem most volt a film, több con is volt azóta...  más megoldást nem találva, titkos Harley-Joker találkozóként tudtuk be.

Mindazonáltal nem ez volt az egyetlen rejtélyes jelenség. Két nappal a Trónok harca hetedik évadának premierje előtt, egészen este 6 óráig egyetlen GoT karaktert sem láttam, még a standjuk is üresen árválkodott. Mint ahogy sok másik fandomot is hiányoltam. Fummie például elmésen megjegyezte, olyan az egész, mintha lenne egy titkos buli, amiről nekünk elfelejtettek szólni. És valóban! Se Harry Potter, se Trónok harca, se árnyvadászok, Gyűrűk ura, meg assassinok alig, és a sort hosszasan folytathatnám. Számomra iszonyatosan hiányoztak a filmes-könyves ismerős karakterek, akik máskor megjelennek. 

Eltévedtek, remélem, a következő conra már visszataláltok!

Conról conra igyekszem új dolgokat kipróbálni, a szombati programokat böngészve pedig szép kis listát írtam össze előadásokkal, workshopokkal teli. A papírkámat ugyan sikerült itthon felejtenem, de azért többnyire emlékeztem, miket néztem ki. Szerepelt köztük ékszerkészítés, műgyantázás, gyűrűk urás kardvívás, pankráció, filmezés, továbbá egy Marvel előadás.
Fummie-val órákon át kutattuk a műgyanta workshopot, legnagyobb bánatomra mégsem leltünk rá - hiába kérdezgettük az embereket vagy puskáztunk a térképről. Mint ahogy sok más workshopra sem. 

Bánatunkban aztán beültünk figurát festeni. Hát... nem mondhatnám, hogy a kreativitás múzsája homlokon csókolt, szegény robotom elég tragikomikus árnyalatot öltött magára. Bár a dolog csattanója, hogy itthon kiderült, a kapott figuránk hajszálpontos mása egy korábban látott gigantikus méretű, lélegzetelállító jelmeznek, amivel már tavasszal is találkoztam, bennem pedig tudat alatt annyira megragadt a színösszeállítása, hogy az alapját merő véletlenből eltaláltam. De azért ne kérjétek, hogy lefotózzam a sajátomat. 

Festegetés után átnyargaltunk a steampunk fülbevaló workshopra, amit akkora érdeklődés övezett, hogy egészen az utolsó 20 percig nem is jutott hely számunkra. Fummie kiterjedt kapcsolatainak hála azért sikerült nekünk is elkészíteni egy párt Márti hathatós segítségével; igaz, a székhelyünket át kellett helyezni az Aquila Háza standjához, mert megérkezett az újabb workshop csapat, mögöttünk meg akkora sor alakult ki, mintha valami híresség jelent volna meg... Valójában ez is történt. Míg jómagam békésen számolgattam és hurkolgattam a drótomat, Leon Chiro tőlem alig két-három méterre javában tüzelte a közönségét. Először fel se fogtam, mi történik, csináltam tovább a kis fülbevalómat, aztán leesett, hogy az a pasi áll mögöttem, akire már jó előre kifentem a karmaimat. Murphy. 

A sorba ugyan nem álltam be, ám miután végeztem az ékszeremmel, visszaszaladtam lefotózni őt, és amint sikerült, a lelki békém is helyre állt, ha már sikeresen lekéstem a kinti kardvívós programot. 

Hosszúra nyúlt napunkat a marveles előadással zártuk, ami még úgyis érdekfeszítő tudott lenni, hogy Pókemberen és Thoron kívül nem igen láttam más filmjüket (mentségemre, néhány tervben van). 

Mindent egybevetve egészen új arcát ismerhettem meg a MondoConnak, és azt hiszem, a határaimat is sikerült kellően tágítani. Na, meg gazdagabb lettem egy fülbevalóval, és életem legmókásabb élményeinek egyikével (Ebédidőben megpillantottuk Doctor Stange-et, aki hozzánk hasonlóan éppen sorban állt, így Fummie-nak le kellett mondania a vele készített közös képről; cserébe, miután a sokadik próbálkozásra sikerült kaját vennünk és leülnünk egy padra, a srác lazán beült a gőzerővel ebédelő Fummie mellé, én pedig azt hittem, legurulok a padról. Sajnos a sztori nem végződött happy enddel, Doctor Strange újult erőre kapva eltűnt, mielőtt Fummie elkaphatta volna. Tanulság: az élet kemény, minden a conon sem sikerülhet.). Úgyhogy akárhogy is osztom-szorzom, alig várom az őszi ismétlést, hátha sikerül végre árnyvadászként megjelennem. 

Végezetül köszönöm a MondoCon stábjának, hogy részt vehettem a rendezvényen. Egyszerűen nem tudom megunni! 

Nektek pedig azt ajánlom, látogassatok ki, olyan élményben lesz részetek, amit sosem fogtok elfelejteni. De most szólok, a conozás függővé tesz!