Yellowstone Nemzeti Park és farkasok. Ugye a legtöbbünknek ez a két kifejezés összekapcsolódik? Pedig ez nem mindig volt így. A farkasok léte mindig is késélen táncolt és ez így van egészen a mai napig. Nate Blakeslee Az amerikai farkas című könyvében megismerti velünk a Nemzeti Parkban élt leghíresebb farkasokat, a falkákat és azt a küzdelmet, amit nap mint nap vívtak és vívnak is, hogy ezek a gyönyörű ragadozók ne tűnjenek el örökre. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, ismerjétek meg Null-Hatos és a társai történetét és ha játszotok, egy példányt megnyerhettek a könyvből!
Idézetek
"Vidéken a farkasok évszázadokon keresztül állandó témát jelentettek, valahogy úgy, mint manapság az időjárás. Ez az örökség maradt fenn abban a többtucatnyi, farkasokkal kapcsolatos metaforában és szólásban, amik világszerte szinte minden nyelvet színesebbé tesznek, és amelyek sok esetben még évszázadokkal azután is használatban vannak, hogy az utolsó farkas is eltűnt az adott környékről."
"Egy farkas számára az élet ugyan folyamatos kaland, de nem tart sokáig."
"Null-Hatos, ahogyan azt Laurie több alkalommal is kifejtette, elég „bújós” volt. Azonban ő és a többi megfigyelő nem ezért a tulajdonságáért szerette leginkább. Benne a magabiztosság és az alkalmasság elegye nyűgözött le mindenkit, az acélos akarat, a képesség, hogy ezt a kegyelmet nem ismerő világot is a saját képére formálta, hogy képes volt megtenni mindent a családjáért és saját magáért."
"Az egyik délután egy kisfiú megkérdezte tőle, hogy fognak-e farkasokkal is találkozni a séta során. Rick kénytelen volt beismerni, hogy nem.
– Miért nem? – kérdezte a fiú.
Mert a parknak ebben a részében nem élnek farkasok – válaszolta Rick.
– Akkor miért itt rendezik a farkastúrát? – kérdezett vissza a fiú.
Egy napon majd, szerette volna válaszolni Rick, neked is lesz egy főnököd, és akkor majd megérted."
"Ahol az emberi civilizáció virágzott, onnan a farkasoknak menniük kellett, míg végül a Homo sapiens, nem pedig a Canis lupus vált a legelterjedtebb emlőssé. Ironikus módon éppen a háziasított farkas, vagyis a kutya lett az állományt fosztogató farkasokkal szemben az első védelmi vonal. Márpedig ahogyan a vadászat és az élőhelyek folyamatos csökkenése miatt fogyott a vadállomány, erre a védelmi vonalra mind nagyobb szükség lett."
"A rómaiak olykor úgy nevezték a hajnalt, hogy inter lupum et canum, vagyis „a farkas és a kutya között”. A nappalt a kutyák, az éjszakát a farkasok uralták. Az emberiség leginkább imádott és legjobban rettegett állata gyakorlatilag egy és ugyanaz. Csakhogy az ember megélhetését veszélyeztette, hogy a farkas állandó fenyegetést jelent az állataira, így a farkasok már soha többé nem tudták visszaszerezni korábbi megbecsülésüket."
"Of Wolves and Men című könyvében Barry Lopez elmesél egy történetet: az egyik néprajzkutató találós kérdést tett fel az Alaszka északi részén élő nunamiut törzs egyik öregjének. Azt kérdezte, hogy így élete vége felé járva véleménye szerint melyik tud többet az alaszkai életről – hogyan kell átvészelni egy hóvihart, megkeresni a rénszarvasok nyomát, és életben maradni ebben a kegyelmet nem ismerő környezetben –, a farkas vagy az ember? Az öreg ezt válaszolta: „Ugyanannyit. Mind a ketten ugyanannyit tudnak.”"
"Ezen a napon éppen ezért inkább Null-Hatos nagyszüleiről, 21-ről és 42-ről beszélt. Olyan történet volt az övék, amit már számtalan alkalommal elmesélt, de még most, haláluk után tizenegy évvel is próbálta mind jobban tudatosítani a hallgatóságban, milyen nagy jelentősége volt kettejüknek. Ezt a történetet éppen úgy hatotta át a romantika, mint Johnny Cash és June Carterét, és ez a közönség sokszor hallotta már ezt a hasonlatot. Rick azonban ezúttal inkább azt hangsúlyozta, mit éreznek a farkasok, hogyan élik meg azt, amit mi, emberek, boldogságnak, örömnek és egymáshoz tartozásnak nevezünk."
INNENTŐL SPOILERES
"Aztán elérkezett a szomorú végjátékhoz is – amikor a Mollie tagjai megölik 42-t, az öregedő 21 pedig négy hónappal később magányosan megy fel a Specimen-gerincre, ahol aztán Rick találja meg a tetemét. De vajon miért éppen a Specimen-gerincet választotta végső nyughelyének? – tűnődött hangosan Rick. (…)
A megvilágosodás akkor történt, amikor mélyebben elgondolkozott Hacsikó történetén (...). Rick hirtelen megértette, miért mászta meg 21 a Speciment. 42-t kereste. A nőstény teljesen egyedül volt, amikor a Mollie tagjai megtámadták és megölték a Specimen-gerincen. Hiába telt el négy hónap azóta, 21 nem tudta, hogy elpusztult, és azt hitte, hogy a párja azóta is valahol a vadonban kóborolva keresi őt.
Élete utolsó napján azért ment fel a Specimenre, mert ez volt a hely, amit ő és 42 olyan sokszor felkerestek együtt – és jelöltek meg szagnyomukkal egy bizonyos fát a Druid territóriumának peremén. Azon a napon, amikor 21 egyedül látogatta meg a helyszínt, 42 nem volt ugyan vele, de a szagnyomát még mindig érezte. És Rick emlékeztette a hallgatóságát, hogy ez az apró nyom talán reményt adhatott 21-nek, hogy mégis megtalálhatja elveszett párját. „És abban a pillanatban a legfőbb kérdés a következő volt: a vadonban a farkas képes arra, hogy örömöt és boldogságot érezzen? – kérdezte Rick, miközben a hangja jól hallhatóan elcsuklott. – És az én válaszom erre az, hogy igen.”
A megvilágosodás akkor történt, amikor mélyebben elgondolkozott Hacsikó történetén (...). Rick hirtelen megértette, miért mászta meg 21 a Speciment. 42-t kereste. A nőstény teljesen egyedül volt, amikor a Mollie tagjai megtámadták és megölték a Specimen-gerincen. Hiába telt el négy hónap azóta, 21 nem tudta, hogy elpusztult, és azt hitte, hogy a párja azóta is valahol a vadonban kóborolva keresi őt.
Élete utolsó napján azért ment fel a Specimenre, mert ez volt a hely, amit ő és 42 olyan sokszor felkerestek együtt – és jelöltek meg szagnyomukkal egy bizonyos fát a Druid territóriumának peremén. Azon a napon, amikor 21 egyedül látogatta meg a helyszínt, 42 nem volt ugyan vele, de a szagnyomát még mindig érezte. És Rick emlékeztette a hallgatóságát, hogy ez az apró nyom talán reményt adhatott 21-nek, hogy mégis megtalálhatja elveszett párját. „És abban a pillanatban a legfőbb kérdés a következő volt: a vadonban a farkas képes arra, hogy örömöt és boldogságot érezzen? – kérdezte Rick, miközben a hangja jól hallhatóan elcsuklott. – És az én válaszom erre az, hogy igen.”
"Azzal fejezte be a történetet, hogy megpróbálta elképzelni 21 életének utolsó pillanatait. A hegyre vezető hosszú út után a vén farkas kénytelen volt megpihenni egy kicsit, úgyhogy lefeküdt a magányos fa közelében, ahol később Rick és Doug Smith megtalálta. Idős korának minden fájdalma és a kimerültség lassan tovatűnt, ahogyan 21 testéből lassan eltávozott az élet. De miközben egyre mélyebbre merült a sötétségben, orrában talán még mindig érezte 42 szagát, és emlékei közül felbukkant egy utolsó gondolat – jobban mondva, egy utolsó kép. Egy villanás arról a farkasról, aki az egész világot jelentette számára."
Nyereményjáték
A könyv farkasokról szól, így mi is próbára tesszük a tudásotokat róluk. A négy állomáson, négy alfajt mutatunk nektek be, a Ti feladatotok pedig, hogy felismerjétek őket és a rafflecopter megfelelő mezőjébe beírjátok az alfaj nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
 |
| Az észak-amerikai alfajok közül a legkisebb termetű és nekik van a leghosszabb sörényük. A leginkább veszélyeztetett alfaj, 1960-ban ölték meg az utolsó vadon élő példányt, azóta visszatelepítéssel próbálják a létszámukat növelni újra. Arizona és Új-Mexikó volt az élőhelye, manapság csak Arizonában található belőle. |
a Rafflecopter giveaway
Nézzetek be a többi állomásra is
Nézzetek be a többi állomásra is
05/15 Kelly és Lupi olvas
05/17 Dreamworld - Idézetek
05/19 Könyv és más
05/21 Kelly és Lupi olvas - Ismerd meg a falkát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése