Baróthy Borbála - Kacat konyhája

 

Baróthy Borbála: Kacat konyhája

 

Kiadó: Jaffa Kiadó

ISBN: 9789636870072
Oldalszám: 140 oldal

Fülszöveg:

Kacat, ​az elbűvölő spániel nemcsak a gazdája szívét hódította meg, hanem több mint százezer követőt szerzett a közösségi médiában is, hála „kacatos kalandjainak”, bájosan lógó füleinek, de elsősorban irigylésre méltó étrendjének, aminek köszönhetően mindig csúcsformában van, egészséges, és napról napra inspirálja a kutyatulajdonosokat.
Ebben a kis könyvben Baróthy Borbála, Kacat gazdája összegyűjtötte közös kulináris kalandjaikat, azaz a recepteket, amelyek mindegyike a kutyus iránt érzett szeretetét és gondoskodását tükrözi. A részben főzött, részben BARF (nyers étel alapú) recepteket évszakok szerint csoportosítva találjuk meg, és mivel mindegyik frissen készül, tele van vitaminokkal, friss alapanyagokkal és ízekkel, biztosak lehetünk benne, hogy ha elkészítjük a saját kutyánknak, ő is hálás lesz érte.
A gazdagon illusztrált könyvből a recepteken kívül azt is megtudhatjuk, mi inspirálta Borit arra, hogy a tápok kényelme helyett mindennap saját maga készítse Kacatnak az ennivalót, és hogy miért olyan fontos, hogy ily módon is gondoskodjuk a kutyusunkról. Akár tapasztalt kutyaszakácsok vagyunk, akár most ismerkedünk a házi készítésű kutyaételek világával, ez a könyv tökéletes útmutatót fog nyújtani, és nemcsak a kutyáknak, hanem a gazdiknak is örömet hoz.

Saját véleményem:

Floki megérkezése óta több területen is megváltozott az életem. Pár falat dinnyének köszönhetően viszonylag hamar kiderült, hogy környezeti- és ételallergiás - ráadásul elég durván. Ezt követően hónapokon átívelő kálvária következett, bárhogyan próbáltuk, nem találtuk a megfelelő tápot, sőt... egyre több ételintolarenciája jelentkezett, melynek következtében ott álltunk egy lesoványodott, energiahiányos, folyamatosan gyomorpanaszokkal küzdő kiskamasszal, aki már semmit nem bírt megenni anélkül, hogy valami baja ne lett volna tőle. Januárban jött el az a pont, amikor azt mondtam, átváltunk főzésre. Nem volt könnyű menet, de sikerült! Tíz hónap alatt Floki teljesen rendbe jött, gyógyszerek nélkül vészelte át az allergiaszezont, sőt immár olyan ételeket is képes elfogyasztani, amikről álmodni sem mertünk volna. Szóval, ha valakinél, akkor nálunk nagyon is számít mi kerül a kutya tálkájába. Szeretem minőségi és egészséges dolgokkal etetni, messzire kerüljük a tartósítószerekkel, sókkal és cukrokkal vegyített silány bolti rágcsákat, jutalomfalatból is csak minőségi és minél inkább természetes termékeket kap. Szerencsére egyre többen vélekednek úgy, mint mi, de hazánkban még mindig többen etetik maradékkal, moslékkal, vagy iszonyatosan rossz minőségű kajákkal a kutyáikat, bele sem gondolva, hogy éveket vesznek el kedvencüktől. Pedig annyira egyszerű jól és jót etetni négylábú pajtásainkkal, ráadásul semmivel sem drágább, mint a szupermarketek noname tápjai vagy nasijai! 

Mindezek fényében rendkívül megörültünk, mikor megláttuk, hogy érkezik a Kacat konyhája, hisz Floki nem csak egy itthoni kutya, hanem valóságos dogfluencer, aki bizony régóta nyomon követi a kacsintós spániel hétköznapjait. S innen jött az ötlet, miért is ne próbálhatnánk ki egy kutyareceptkönyvet? Már régebben is sütögettem neki, de azért valljuk be, kutyasüti receptekkel még nem igazán van tele az internet, szóval bíztunk benne, hogy csupa-csupa finomságot tudunk majd elkészíteni a kutyarecepkönyv alapján.
Elsőként muszáj elmondanom, hogy zseniális ötletnek tartom a kötet létrejöttét, igazán hiánypótló és az alapelképzelés is szuper. Mint ahogyan a könyv bevezetője is, ami szépen végigvezeti az olvasót a szerzőpáros életén, azon, hogyan kötöttek ki a BARF etetésnél, s hogy mindez mit is jelent pontosan. Ezt követően aztán négy egységre tagolódik a gyűjtemény, s a négy évszaknak megfelelően kínál különféle nehézségű és kategóriájú recepteket, majd egy kis fűszerkalauzzal zár (ami kiemelten hasznos, figyelembe véve, hogy kutyusaink csak bizonyos fajta fűszereket fogyaszthatnak).
A recepteket tekintve meglehetősen változatos gyűjteményről van szó, ami a klasszikus értelemben vett ételek mellett tartalmaz tippeket, barf tálakat és hasonló, megúszós tartalmakat is, ami alatt a sörkorcsolyát, maradékmentést vagy épp a dinnye kis csavarral való lefagyasztását értem. Természetesen minden hasonló könyvnél elkészítek néhány ételt, hogy valóban korrekten írhassak nektek róla, s ez most sem történt másként - ráadásul ezúttal egy éhes kis kukta is csatlakozott hozzám. Elsőként a tökös-almás pitére esett a választásom, ami nekünk sajnos nem lett tökéletes, az alapanyagok mennyisége nem passzolt, a végeredmény meg elég gumis lett (bár ez valószínűleg az utólagos javítási kísérleteimnek tudható be). Persze a kis kuktám első nap így is lelkesen elfogyasztotta a kosárkákat, de másnap már csak orrfacsarás jutott nekem. Sajnos a másodjára elkészített mézeskalács esetében sem jártam nagyobb sikerrel, ott irreálisan sok volt a száraz hozzávalók mennyisége, míg a nedveseké kevés.
Összességében tehát úgy érzem, hogy míg az elgondolás - és a kötet első fele - jó volt, addig magukon a recepteken lehetett volna még egy picit finomítani, illetve a változó tényezőként kezelhető "bögre" mértékegység helyett pontos mennyiséget megadni. Az biztos, hogy még próbálkozunk, mert simán elképzelhető, hogy pont két kisebb-nagyobb bakiba sikerült belefutnunk (ami nem szokatlan, hisz eddig még a legnagyobb receptkönyvekben is találkoztunk hasonló esettel, sőt igazából hibamentes receptkönyv még nem is volt a kezemben). Alapnak és támpontnak szuper, és az is nagyon jó, hogy itthon is vannak emberek, akik nyitnak a kutyák egészséges étkeztetése felé, és ezt akár könyv formájában is hirdetik-támogatják. Kacatot meg kövessétek, mert csoda cuki kiskutya, és a gazdája is végtelenül kedves.