Anna és Étienne, no meg Lola és Cricket szerelmének története már mindenkit elvarázsolt, és most a Könyvmolyképző Kiadó a nagy finálét is elhozza nekünk. Isla futólag már szerepelt, Josh pedig már régi ismerős, de nem csak ők térnek vissza ebben a kötetben, ahol minden szál összeér. Párizs, Amerika, Barcelona... Kalandozz velünk Te is november 7. és 15. között, a végén pedig nem csak a véleményekkel és az extrákkal lehetsz gazdagabb, hanem akár a könyv egy példányával is!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993743
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf
Fülszöveg:
A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
Saját véleményem:
Stephanie Perkins az Anna és a francia csókkal teljesen elvarázsolt, mégis nehezen vettem rá magam az utolsó kötetre. Ennek két oka is volt: egyrészt Loláék nem annyira nyerték el a tetszésemet, mint vártam; másrészt az utóbbi időben kezdtem úgy érezni, kinőttem a Young Adult realista vonalát. Mindennek tetejébe pedig kitört rajtam a könyvundoritisz - hiába fogtam bele tucatnyi regénybe, egyik sem kötött le. Aztán jött Stephanie Perkins, és visszaadta a zsánerbe, a könyvmolyságba és a belé vetett hitemet! Ugyanis az a helyzet, hogy én ezt piszkosul imádtam!Nem is tudom, utoljára mikor feledkeztem bele ennyire YA sztoriba; mintha megszűnt volna körülöttem a valóság. Ám, ami ennél is érdekesebb, az a rám gyakorolt érzelmi része. Valósággal átéltem mindazt, amit Isláék. Stephanie Perkins felidézte bennem, milyen szerelmesnek lenni, és valóra váltotta a lehetetlent: segített újra megtapasztalni az első szerelmet. Félelmetes, mennyire könnyedén tudja hozni a korosztályra jellemző stílust és egyéb ismertetőjegyeket.
Mostani párosunk tagjai a sorozat olvasói számára nem ismeretlenek. Kisebb-nagyobb jelentőséggel, de mind a ketten szerepeltek már az első kötetben, most pedig végre megkapták jól megérdemelt főszerepüket is.
Isla évek óta szerelmes Josh-ba, aki azonban egészen más körökben mozog, a végzős év előtti nyári szünetig nem is igazán nyitnak egymás felé, amikor is a lány, fájdalomcsillapítók bódulatában be nem égeti magát álmai pasija előtt. Akkor úgy tűnik, elindul valami, sajnos azonban a sors közbeszól, és a tanév kezdetéig nem találkoznak többet.
Isla nagyon zárkózott típus, ekképp csak a tanulásnak él, és ha netán akadna egy kis szabadideje, akkor azt gyerekkori barátjával, Kurttel tölti. Hozzá hasonlóan ezúttal Josh is magányos farkasként tűnik fel, elballagott barátai nélkül nem igazán találja a helyét - a rajzolást leszámítva.
Végül azért mégiscsak egymásra találnak, s néhány beégést követően még a félreértéseket is sikerül tisztázniuk - nevezetesen azt, hogy Kurt nem Isla pasija -, melynek eredményeként szabad utat nyernek.
Mindez elég rövid idő alatt történik, a páros pedig hamar eljut a romantikus viszonyig, amit meglepő módon elég nagy terjedelemben bontakoztat ki Stephanie. Különleges és igazán kivételes dolog úgy végigkövetni az első szerelmet, hogy a sok buktató ellenére sem siklik ki, inkább megerősödik. Én valahogy mindig azt vártam - persze rettegve -, mikor történik valami, lép be a képbe egy harmadik személy, vagy zuhan egy harang egyikük fejére, és üt be a krach, ami aztán fenekestül felfordít mindent. Ezzel szemben kellemesen csalódtam - rájöttem, hogy a lapok fogyatkozásával egyenes arányban inkább a kapcsolat lépcsőfokait járjuk be, és Isláékkal együtt éljük át a párok meghatározó pillanatait. Maga a cselekmény tehát a romantika kifejtésére épül.
Ezt az igen nagy részt egyébként úgy tudnám jellemezni, hogy végtelenül cuki, ábrándos, kalandos, mókás, romantikus, bensőséges. Fontos eleme az útkeresés, valamint a szabadság érzés. Mindehhez pedig tökéletes alapot szolgáltat Párizs, ami varázslatos, továbbra is imádom - és azt is, hogy a szerző még mindig olyasmikre fókuszál, amik a város szívét adják, nem pedig a látványosságokra. De! Bármennyire is szeretem ezt az országot, várost, elismerem, hogy az Isla és a hepiend nem lehetne egyedi, ha nem mozdulna ki a megszokott közegből.
Szereplőink ezúttal rengeteget mozognak, sok szép és izgalmas helyszínt kipipálnak, méghozzá nem is akárhogy. Nem tudom emlékeztek-e rá, Anna és Étienne miként érte el, hogy minden olvasó fülig belezúgjon Párizsba, de most Isla és Josh ugyanezt teszi Barcelona esetében. Az a rész egészen bámulatos - virtuális városnézés csordultig telt érzésekkel átitatva. Bevallom engem annyira megvettek, hogy azon nyomban rá is kerestem, mennyi lenne egy hétvégi kiruccanás, amolyan Isla & Josh módon (de ezt a saját Joshom megérkezéséig elnapoltam).
Egyetlen negatívumként a bonyodalmat tudnám kiemelni, ami minden gyomorgörcsöm dacára csak megérkezik - muszáj neki. Számomra az kicsit falfejelős rész, még úgyis, hogy értem, hogy kell meg szükség van rá, de... olyan baromság az egész.
Szerencsére azért közel sem olyan horderejű dologról van szó, ami elfeledtethetné velem az előzményeket, főleg nem a lezárást, amitől elolvadtam. Stephanie gyönyörű befejezést adott a résznek, és méltó keretbe foglalta a három kötetet. Giccs ide-giccs oda, rózsaszín kis lelkem repesett az örömtől - és gyanítom, a tiétek is fog. Annyit mondok: Étienne.
Mindent egybevetve, az Isla és a hepiend azt adta, amit egy Young Adult könyvtől elvárok: átélhettem a szerelmet mentálisan és érzelmileg is; beszippantott, belopta magát a szívembe, és a részemmé vált. Vagy inkább én váltam a könyv részévé.
Nem tudok elég hálás lenni Stephanie-nek, hogy megmutatta, annak idején miért is lettem könyvmoly. Komolyan, ha egy ízig-vérig YA történetet akartok olvasni, akkor válasszátok az Anna és a francia csókot vagy az Isla és a hepiendet. Fiatalosak, lendületesek, és... oké, oké, befejeztem az ömlengést.
Csak még két ok: Josh és Étienne.
Isla évek óta szerelmes Josh-ba, aki azonban egészen más körökben mozog, a végzős év előtti nyári szünetig nem is igazán nyitnak egymás felé, amikor is a lány, fájdalomcsillapítók bódulatában be nem égeti magát álmai pasija előtt. Akkor úgy tűnik, elindul valami, sajnos azonban a sors közbeszól, és a tanév kezdetéig nem találkoznak többet.
Isla nagyon zárkózott típus, ekképp csak a tanulásnak él, és ha netán akadna egy kis szabadideje, akkor azt gyerekkori barátjával, Kurttel tölti. Hozzá hasonlóan ezúttal Josh is magányos farkasként tűnik fel, elballagott barátai nélkül nem igazán találja a helyét - a rajzolást leszámítva.
Végül azért mégiscsak egymásra találnak, s néhány beégést követően még a félreértéseket is sikerül tisztázniuk - nevezetesen azt, hogy Kurt nem Isla pasija -, melynek eredményeként szabad utat nyernek.
Mindez elég rövid idő alatt történik, a páros pedig hamar eljut a romantikus viszonyig, amit meglepő módon elég nagy terjedelemben bontakoztat ki Stephanie. Különleges és igazán kivételes dolog úgy végigkövetni az első szerelmet, hogy a sok buktató ellenére sem siklik ki, inkább megerősödik. Én valahogy mindig azt vártam - persze rettegve -, mikor történik valami, lép be a képbe egy harmadik személy, vagy zuhan egy harang egyikük fejére, és üt be a krach, ami aztán fenekestül felfordít mindent. Ezzel szemben kellemesen csalódtam - rájöttem, hogy a lapok fogyatkozásával egyenes arányban inkább a kapcsolat lépcsőfokait járjuk be, és Isláékkal együtt éljük át a párok meghatározó pillanatait. Maga a cselekmény tehát a romantika kifejtésére épül.
Ezt az igen nagy részt egyébként úgy tudnám jellemezni, hogy végtelenül cuki, ábrándos, kalandos, mókás, romantikus, bensőséges. Fontos eleme az útkeresés, valamint a szabadság érzés. Mindehhez pedig tökéletes alapot szolgáltat Párizs, ami varázslatos, továbbra is imádom - és azt is, hogy a szerző még mindig olyasmikre fókuszál, amik a város szívét adják, nem pedig a látványosságokra. De! Bármennyire is szeretem ezt az országot, várost, elismerem, hogy az Isla és a hepiend nem lehetne egyedi, ha nem mozdulna ki a megszokott közegből.
Szereplőink ezúttal rengeteget mozognak, sok szép és izgalmas helyszínt kipipálnak, méghozzá nem is akárhogy. Nem tudom emlékeztek-e rá, Anna és Étienne miként érte el, hogy minden olvasó fülig belezúgjon Párizsba, de most Isla és Josh ugyanezt teszi Barcelona esetében. Az a rész egészen bámulatos - virtuális városnézés csordultig telt érzésekkel átitatva. Bevallom engem annyira megvettek, hogy azon nyomban rá is kerestem, mennyi lenne egy hétvégi kiruccanás, amolyan Isla & Josh módon (de ezt a saját Joshom megérkezéséig elnapoltam).
Egyetlen negatívumként a bonyodalmat tudnám kiemelni, ami minden gyomorgörcsöm dacára csak megérkezik - muszáj neki. Számomra az kicsit falfejelős rész, még úgyis, hogy értem, hogy kell meg szükség van rá, de... olyan baromság az egész.Szerencsére azért közel sem olyan horderejű dologról van szó, ami elfeledtethetné velem az előzményeket, főleg nem a lezárást, amitől elolvadtam. Stephanie gyönyörű befejezést adott a résznek, és méltó keretbe foglalta a három kötetet. Giccs ide-giccs oda, rózsaszín kis lelkem repesett az örömtől - és gyanítom, a tiétek is fog. Annyit mondok: Étienne.
Mindent egybevetve, az Isla és a hepiend azt adta, amit egy Young Adult könyvtől elvárok: átélhettem a szerelmet mentálisan és érzelmileg is; beszippantott, belopta magát a szívembe, és a részemmé vált. Vagy inkább én váltam a könyv részévé.
Nem tudok elég hálás lenni Stephanie-nek, hogy megmutatta, annak idején miért is lettem könyvmoly. Komolyan, ha egy ízig-vérig YA történetet akartok olvasni, akkor válasszátok az Anna és a francia csókot vagy az Isla és a hepiendet. Fiatalosak, lendületesek, és... oké, oké, befejeztem az ömlengést.
Csak még két ok: Josh és Étienne.
Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Étienne, Isla, Josh,
Kedvenc jelenet: Barcelona, Lombház (mindegyik jelenet), Étienne-pillanatok, végső képregény
Negatívum: Isla falfejelős húzása
Borító: 5/4Sorozat: az Anna és francia csók utolsó része, de önállóan is olvasható
A regény helyszínei
Santsi pályaudvar (Barcelona)
Sagrada Família (Barcelona)
"Gaudí a tizenkilencedik század végén kezdte a templom építését, de még legalább egy évtizedig nem fogják befejezni. Kétszer olyan magasba nyúlik majd, mint Franciaország égbe törő katedrálisai. Úgy fest, mint valami mesebeli vár –egyszerre érdes és lágy, akár az ujjak között pergetett nedves homok. Vakító építési fényszórók világítanak mindenütt, és a munkások veszedelmes méretű darukon ügyködnek roppant tornyai körül."
"(...) homlokzat minden négyzetcentiméterét elborító, faragott alakokra. Olyan mozgalmas, olyan részletgazdag az egész, hogy képtelenség bármiféle stílusba sorolni. Néhány tornyot szivárványszínű szőlőfürt koronáz, a nyugati oldal viszont elkínzottan zord, a vaskeresztre feszített csontsovány alakra vonzza a tekintetet. Jézus lábánál egy koponyahalom mellett kőasszonyok jajveszékelnek. A keleti oldal aztán csupa élet –emberek, angyalok, állatok és búza –, az egészet egy fehér galambokkal teli, zöldellő fa koszorúzza."
Casa Batllo (Barcelona)
"Az utca túloldalán egy másik Gaudí-remekmű áll: a Casa Batlló. Felületét bőrszerűen egyenetlen mintákba rendezett porceláncserepek –égszínkékek, kobaltkékek, rozsdabarnák meg aranyszínűek borítják. És ennek is látványos a teteje, fémesen csillogó kerámialapok fedik, és szinte állatot formáz, gerince úgy görbül, akár egy hatalmas sárkányé. "
Casa Milá/La Pedrera (Barcelona)
"(...) az esőn át az útkereszteződés túloldalán magasodó, különös kőhomlokzatot. Több mint száz esztendővel ezelőtt egy Milà nevű gazdag polgár bízta meg Gaudít a lakóház tervezésével. A grandiózus épület csupa hullám és görbe. Sehol egy egyenes vonal. A Milà családon kívül több bérlőnek is otthont adott, a helybeliek zöme azonban lefitymálta, szembántó csúfságnak tekintette –pontosan úgy, ahogy a párizsiak akkori nemzedéke az Eiffel-tornyot."
"A La Pedrera tetőterasza világhírű. Furcsa, robusztus kémények emelkednek ki belőle. Némelyik úgy fest, mint valami óriási tölcsérbe adagolt krémfagylalt, mások páncélsisakos középkori katonára emlékeztetnek."
Passeig de Grácia (Barcelona)
"(...) minden bolt cégtábláján méregdrága név díszeleg. Dolce & Gabbana. Salvatore Ferragamo. Yves Saint-Laurent. De mindeme fényűzésből kiragyog egy igazi ékszerdoboz: a Casa Milà, alias La Pedrera."
Güell Park (Barcelona)
Metropolitan Képzőművészeti Múzeum (New York)
"A Metropolitan Képzőművészeti Múzeum az egyik legeurópaibb megjelenésű épület Manhattanben."
Pompidou (Párizs)
"A modern művészeti múzeumnak otthont adó Pompidou Központ az a téglatest formájú, hatalmas épület, amelyik úgy fest, mintha kifordították volna. Belső szerkezetét színkódoltan tették közszemlére: a vízvezetékek zöldek, a hűtés-fűtés csőrendszere kék, az elektromos kábelek sárgák, a biztonsági berendezések pedig pirosak. A rikító alapszínek élesen elütnek a város többi részének nemes szürke eleganciájától"
"Gaudí a tizenkilencedik század végén kezdte a templom építését, de még legalább egy évtizedig nem fogják befejezni. Kétszer olyan magasba nyúlik majd, mint Franciaország égbe törő katedrálisai. Úgy fest, mint valami mesebeli vár –egyszerre érdes és lágy, akár az ujjak között pergetett nedves homok. Vakító építési fényszórók világítanak mindenütt, és a munkások veszedelmes méretű darukon ügyködnek roppant tornyai körül."
"(...) homlokzat minden négyzetcentiméterét elborító, faragott alakokra. Olyan mozgalmas, olyan részletgazdag az egész, hogy képtelenség bármiféle stílusba sorolni. Néhány tornyot szivárványszínű szőlőfürt koronáz, a nyugati oldal viszont elkínzottan zord, a vaskeresztre feszített csontsovány alakra vonzza a tekintetet. Jézus lábánál egy koponyahalom mellett kőasszonyok jajveszékelnek. A keleti oldal aztán csupa élet –emberek, angyalok, állatok és búza –, az egészet egy fehér galambokkal teli, zöldellő fa koszorúzza."
Casa Batllo (Barcelona)
"Az utca túloldalán egy másik Gaudí-remekmű áll: a Casa Batlló. Felületét bőrszerűen egyenetlen mintákba rendezett porceláncserepek –égszínkékek, kobaltkékek, rozsdabarnák meg aranyszínűek borítják. És ennek is látványos a teteje, fémesen csillogó kerámialapok fedik, és szinte állatot formáz, gerince úgy görbül, akár egy hatalmas sárkányé. "
Casa Milá/La Pedrera (Barcelona)
"(...) az esőn át az útkereszteződés túloldalán magasodó, különös kőhomlokzatot. Több mint száz esztendővel ezelőtt egy Milà nevű gazdag polgár bízta meg Gaudít a lakóház tervezésével. A grandiózus épület csupa hullám és görbe. Sehol egy egyenes vonal. A Milà családon kívül több bérlőnek is otthont adott, a helybeliek zöme azonban lefitymálta, szembántó csúfságnak tekintette –pontosan úgy, ahogy a párizsiak akkori nemzedéke az Eiffel-tornyot."
"A La Pedrera tetőterasza világhírű. Furcsa, robusztus kémények emelkednek ki belőle. Némelyik úgy fest, mint valami óriási tölcsérbe adagolt krémfagylalt, mások páncélsisakos középkori katonára emlékeztetnek."
Passeig de Grácia (Barcelona)
"(...) minden bolt cégtábláján méregdrága név díszeleg. Dolce & Gabbana. Salvatore Ferragamo. Yves Saint-Laurent. De mindeme fényűzésből kiragyog egy igazi ékszerdoboz: a Casa Milà, alias La Pedrera."
Güell Park (Barcelona)
Metropolitan Képzőművészeti Múzeum (New York)
"A Metropolitan Képzőművészeti Múzeum az egyik legeurópaibb megjelenésű épület Manhattanben."
Pompidou (Párizs)
"A modern művészeti múzeumnak otthont adó Pompidou Központ az a téglatest formájú, hatalmas épület, amelyik úgy fest, mintha kifordították volna. Belső szerkezetét színkódoltan tették közszemlére: a vízvezetékek zöldek, a hűtés-fűtés csőrendszere kék, az elektromos kábelek sárgák, a biztonsági berendezések pedig pirosak. A rikító alapszínek élesen elütnek a város többi részének nemes szürke eleganciájától"
Nyereményjáték
Ezúttal a művészet ihletett meg minket. Josh csodálatos memoárt rajzol iskolás napjairól, de nem ő az első, és várhatóan nem is az utolsó művész, aki elvarázsolja az olvasókat. Ezúttal minden állomáson egy olyan könyv borítóját osztjuk meg, amelyikben szerepel valaki, aki rajzol vagy fest. Nincs más dolgod, mint megírni ennek a bizonyos szereplőnek a nevét. (Ha esetleg valahol több ilyen is akad, mindegyik variációt elfogadjuk.) Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
11/07 Könyvvilág
11/08 Deszy könyvajánlója
11/09 Bibliotheca Fummie
11/10 Kelly & Lupi olvas
11/11 Sorok között blog
11/12 Dreamworld
11/13 CBooks
11/14 Angelika blogja
11/08 Deszy könyvajánlója
11/09 Bibliotheca Fummie
11/10 Kelly & Lupi olvas
11/11 Sorok között blog
11/12 Dreamworld
11/13 CBooks
11/14 Angelika blogja
11/15 Kristina blogja
