A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hopeless. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hopeless. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 13., péntek

Colleen Hoover - Helló, Hamupipőke!



A Reménytelen és a Reményvesztett szereplői még egyszer, utoljára visszatérnek! Sky és Holder történetét már megismerhettük - mindkét szemszögből. Most azonban eljött az ideje, hogy megtudjuk, mi történt a legjobb barátaikkal, Sixszel és Daniellel. Vajon vannak sorsszerű találkozások? Várhat rájuk is happy end, vagy a múlt mindent összekuszál?

November 12-e és 19-e tartsatok a Blogturné Klubbal, hogy megtudjátok, hogy tetszett nekünk ez a különleges kötet! És ha ügyesen keresgélitek a Hamupipőkéket, még a három nyereménykönyv egyike is a Tiétek lehet!


Colleen Hoover: Helló, Hamupipőke!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993705
Oldalszám: 160 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:
Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?

Saját véleményem:
Aki követi a blogot, az tudja, hogy Colleen Hoover fan vagyok. Teljesen mindegy mit ír ez a nő, csak írjon, mert hihetetlenül tehetséges benne - szóval örülök, hogy meg merte valósítani az álmait.
Hogy ezt miért mondom, az többek között kiderül ebből a könyvből, ami két Hamupipőke történetet is tartalmaz. Az első Colleen Hoover személyes sztorija (ez csak amolyan bónusz), a másik pedig Daniel és Six egymásra találása.
Mielőtt azonban jobban belemásznék ebbe, hadd mondjam el, mennyire zseniálisnak tartom, hogy az írónő a Hopeless-ben, Sky mellett mutatta be nekünk Sixet, míg a Losing Hope-ban, ahol Holder által követhettük az eseményeket, Daniel jutott egy kis rivaldafényhez. Mindennek hála megismertük ezt a két idiótát annyira, hogy felkeltsék a figyelmünket, és hogy a háttérben futó kalandjukat saját regény formájában is kiköveteljük (így lett a két félből egy egész). Persze ebben igen nagy szerepe volt Daniel takarítószekrényes afférjának az ő titokzatos Hamupipőkéjével...

A Helló, Hamupipőke! ezzel a bizonyos szekrényes légyottal indul, kicsit bővebb lére eresztett formába öntve, majd ugorva néhány hónapot, Sky és Holder története után folytatódik, amikor is Daniel megpillantja Sky szobájában az éppen akkor hazatérő, gyönyörű Sixet. Ez önmagában véve nem jelentene Daniel számára többet egy egyszerű szemlegeltetésnél, csakhogy Holder elköveti a létező legnagyobb hibát, megtiltja haverjának, hogy elcsábítsa a lányt. Csupán az a bibi, hogy Daniel számára nincs édesebb a tiltott gyümölcsnél, és a kihívásoknál. Ráadásul Six sem veti meg a szabályszegést.
A dolog iróniája, hogy egyikük sem sejti, éppen azzal állnak szembe, aki hónapokkal korábban, a sötét raktárban örökre megváltoztatta sorsukat.  

Az egész novella kettejük kapcsolatára épül (beleértve a raktáros találkozást, az újratalálkozást, randizást, barátok elől való bujkálást, felismerést, és az ezekhez társuló bonyodalmakat), ami két hasonlóan makacs, nagyszájú, ami a szívén, az a száján típusú ösztönemberről lévén szó, őrülten vicces, s egyben tornádószerű. A regény 80%-ban masszív vigyorral az arcomon faltam a sorokat, és csak azt éreztem, hogy egyre jobban húzódnak az arcizmaim. Fergetegesek!
Szerettem bennük, hogy mindvégig teljesen természetesek tudtak maradni. Semmi sallang, megjátszás, fölös körök, dráma - csak a valóság.
Mind a ketten tisztában vannak azzal, mit akarnak a másiktól, és ahelyett, hogy mindenféle giccses bókokkal, vagy elcsépelt klisékkel próbálnának közel kerülni egymáshoz, kimondják, amire vágynak - és meg is szerzik azt. (Colleen Hoover ezzel mintegy áthidalta a novellák átkát jelentő szűkös oldalszám-elnagyolt cselekmény kombinációt is.)

Daniel és Six roppant szerethető karakterek. Együtt és külön-külön is. Bár az tény, hogy Daniel jobban belopta magát a szívembe, mint Six, de nincs mit tenni, ha egyszer Colleen Hoover csak karizmatikus fiúkat tud alkotni...
Daniel nagyon más, mint Holder vagy Will. Sokkalta lazább, őrültebb, szabadszájúbb. És kellően lökött is. Nem az a lányregényekben szereplő, idealizált típus, hanem húsvér tinédzserfiú, tele az erre a korosztályra jellemző gondolatokkal, szavajárással.
Six... Hát Six pedig ugyanez csak kukac nélkül, lány kiadásban.
Ami pedig a párosukat illeti... bombasztikus! A kémia attól kezdve működik köztük, hogy a sötét raktárban összetalálkoznak, a hónapokkal később kialakuló románcuk viszont még annál is tüzesebb. Komolyan, én nem hittem, hogy Hoover meg tudja közelíteni Holder és Sky csókmentes randiját, de tévedtem. Daniel és Six között forr a levegő, olyanokat tesznek, mondanak, amitől még a lap is sistereg. Szóval, jah, Daniel is egy hűűűha fickó, aki tudja, mitől döglik a lény.

Egyetlen dolog van csupán, ami nem tetszett, és amiatt kicsit haragszom is az írónőre, a csattanó. Tény, hogy nagyot szólt, de ezzel Hoover egy olyan témát dobott fel, ami bőven megért volna még néhány száz oldalt. Nekem túl elnagyolt volt, és az érintettek reakciói is valótlanul hatottak. Arról a rengeteg kérdésről nem is beszélve, amit ez az ügy felvet. Amondó vagyok, vagy nem kellett volna ezt belevinni, vagy nagyobb terjedelemben kellett volna kifejteni.

Mindennek dacára számomra maximális élményt nyújtott a Helló, Hamupipőke!, amiben a megszokott Colleen Hoover stílus párosult rengeteg humorral, perzselő vággyal, szerethető fő- és mellékszereplőkkel. Ha csak néhány jelenet erejéig is, de jó volt újra bepillantani Holder és Sky kapcsolatába, és szintén örülök, hogy Daniel nem teljesen százas családját is megismertük. Nekem rengeteg boldog percet okoztak.

Ajánlom minden Hoover rajongónak: imádni fogjátok, és garantálom hogy az álompasi listátok is gyarapodni fog.
A Helló, Hamupipőke! semmivel sem marad el színvonalban a sorozat többi részétől. Ugyanolyan felejthetetlen élményt nyújt, mint Sky és Holder története. Csak ajánlani tudom ezt a boldogság bonbont.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Daniel, Daniel szülei, Holder és Six
Kedvenc jelenet: Daniel menzai kínszenvedése (azon sírva fetrengtem)
Negatívum: a csavar
Borító: 5/5




Idézetek


"- Mekkora szívás ez, ember! Mióta elköltöztél, az egyetlen jó dolog az egész iskolában az ötödik óra.
- Melyik tárgy van akkor? - kérdezi Holder.
- Semelyik. Lyukas, mert elfelejtettek betenni oda valamit."

"Szinte már euforikus, mintha valami tündérmesében lennénk. Mintha ő lenne Csingiling, én meg Pán Péter.
Nem, várjunk csak, én nem akarok Pán Péter lenni!
Talán ő lehet Hamupipőke én pedig a Királyfi.
Ja, ez így már jobban tetszik. Hamupipőke még akkor is jó csaj, ha szegény, izzadt és a tűzhely mellett csicskul."

"(...) hiszek benne, hogy változni fog. Hogy végre kedves lesz. Valójában viszont az emberek olyanok, amilyenek, és alapvetően nem változnak meg. Akkor miért vesztegetjük egymás idejét egy ilyen fárasztó kapcsolatban, amelyikben igazából nem is tetszik nekünk a másik személy?"

"- Ma este nem vihetlek. Nagyjából egy órája törte össze a szívem egy pszichopata ribanc, úgyhogy némi időre van szükségem, hogy kiheverjem azt a kapcsolatot. Mit szólnál a holnap estéhez?"

"Nem tudom, mit kezdjek a szókimondásával. Még sosem találkoztam senkivel, aki ugyanazokat az egyenes kérdéseket tenné fel, amiket én, úgyhogy kezdek egy kicsit együtt érezni azokkal, akiket pellengérre állítottam a stílusommal."

"- Ne szeressem, ne utáljam, ne dugjam meg, ne járjak vele. Felfogtam. Még valami?
Elgondolkodik, aztán leereszti a kezét.
- Ennyi. Ebben benne van minden. Ebédnél találkozunk."

"- Sose tennék ilyet, Danny fiú. Nem az a fajta apuka vagyok, aki elmondaná a fia barátnőjének, hogy állandóan róla beszél a gyerek. Továbbá azt sem mondanám el a fiam barátnőjének, hogy büszke vagyok rá, amiért még nem feküdt le vele.
Jóságos atyaúristen! Felmordulva a homlokomra csapok. Ha lenne egy csöpp eszem, nem hoztam volna ide Sixet.
- Beszéltél apukáddal arról, hogy mi még nem szexeltünk? - kérdezi totál zavarban Six.
Apa megrázza a fejét.
- Arra nem volt szükség. Tudom, mert amikor hazajön, eltűnik félórára a fürdőszobában. Én is voltam tizennyolc.
Six két kézzel eltakarja az arcát.
- Jaj, istenem! - pillant az ujjai között kikukucskálva apára. - Már sejtem, kitől örökölte Daniel a stílusát.
- Nekem mondod? - bólint apa. - Az anyja szörnyen indiszkrét."

"- Dennis, miben sántikálsz?
- Csak megmondtam Danny fiúnak, hogy sosem hoznám zavarba Six előtt - von vállat apa.
Anya felkacag.
- Hát jó, ha tényleg nem hozod zavarba. Nem örülnék neki, ha értesülne a hosszú esti zuhanyzásokról.
- Anya! Jézusmária! - csapok az asztalra.
Anya nevet, apa pedig rákacsint.
- Ezt már kipipáltam - mondja."

"Már három hónapja járunk, és biztos vagyok benne, hogy még legalább ugyanennyi idő, míg beenged a málnásba.
Nem tetszik ez a párhuzam. Semmi értelme.
Beenged azon az ajtón?
Nem, ez meg nem elég szexi.
Megengedi, hogy célegyenesbe kerüljek?
Dehogy, az inkább rajtvonal lesz.
Hogy rámarkoljak?
Ááá, túl közönséges.
Feltegyem a virslit főni?"




Nyereményjáték


Hamupipőke története az évek során annyi feldolgozást megélt, hogy ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani őket. 
Mindenesetre ha már ez a becenév jutott a rejtélyes lánynak a könyvünkből, ássuk bele magunkat egy kicsit mi is!
A blogturné minden állomásán találtok egy képet valamilyen Hamupipőke-feldolgozásból - lehet modern verzió, zenés vagy animációs, film vagy tévésorozat, a lényeg, hogy mind a Hamupipőke mesének köszönheti a létezését!
A Rafflecopter doboz soraiban a film címét várjuk tőletek. Természetesen elfogadjuk a magyar és az angol címeket is.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseket e-mailben értesítjük, onnantól kezdve 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

11/13 Dreamworld
11/14 CBooks
11/15 Deszy könyvajánlója
11/16 Angelika blogja
11/17 MFKata gondolatai
11/18 Kelly & Lupi olvas
11/19 Media Addict

2015. június 29., hétfő

Colleen Hoover - Reményvesztett



A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Colleen Hoover legújabb regénye, a Losing Hope - Reményvesztett, mely a Reménytelen című sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a Reménytelenből már jól ismert történetet, ezúttal Holder szemszögéből.

2015. június 18-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Colleen Hoover: Losing Hope - Reményvesztett

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633993965
Oldalszám: 379 oldal
Fordító: Sándor Alexandra

Fülszöveg:
Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Saját véleményem:
A tavalyi évben Colleen Hoover és a Hopeless szavak visszavonhatatlanul beleégtek a szívembe, lelkembe. Nem véletlenül, hiszen a Reménytelen maradandó és örök élményt nyújtott számomra. Imádtam minden egyes sorát, betűjét, írásjelék, szóközét, és lélegzetvételét. Na, meg Dean Holdert.
Ezek után semmi kétségem nem volt afelől, hogy olvasnom kell a Losing Hope-ot, ami Holder szemszögéből meséli el a történteket.
Érdekes módon egy cseppet sem izgultam amiatt, mennyire fogom élvezni ugyanazt újra elmesélve. Colleen Hoover felőlem ezer szemszögből is leírhatja Holder és Sky sztoriját, én akkor is ugyanolyan lelkesedéssel, beleéléssel, olvadozva, sóhajtozva fogom elolvasni. Egyszerűen megunhatatlan!
Amitől viszont tartottam, az az,  hogy képes-e az írónő megugrani vagy legalább tartani azt a szintet, amit a Sky szemszög esetében teremtett. Nos, érzelmileg egészen biztosan! Sőt! Ha lehetséges, ezúttal talán egy kicsit még jobban is megtépázza az olvasók szívét.

"Minden egyes alkalommal, amikor beszél, amikor mosolyog, vagy ne adj'isten nevet... mintha a szívem kapna egy balegyenest. Ezt utálom és imádom egyszerre, valahogy függővé váltam tőle."

És akkor most jön az a bizonyos DE... Meglehet, hogy a Reményvesztett önmagában is kerek egész történetet alkot, mégsem ajánlom annak, aki az eredetit nem olvasta, mert ez igazán akkor üt, ha már a Hopelessen túl vagyunk (és vétek lenne megfosztani magunkat egy katartikus élménytől, nemde?). Hogy miért? Nos, a válasz igen egyszerű. Colleen a Reménytelennél felépített egy világot, Sky és Dean Holder világát, amit kellőképpen, az utolsó porszemig ki is aknázott. Lépésről-lépésre ismerkedtünk meg ezzel a két sérült fiatallal, és tragikus sorsukkal. Ám mindahhoz, hogy üssön az egész, idő kellett; valamint az, hogy előbb testestől-lelkestől, múltastól-jelenestől megismerjük Sky-t. Merthogy tulajdonképpen a főcselekménynek ő áll a középpontjában.
Ezzel szemben a Reményvesztett nem Sky-ról szól, hanem Holderről, és az ő szemén keresztül követve az eseményeket, könnyen azt érezhetjük, hogy lólépésben haladunk, nincsenek meg azok az átmenetek, amiktől élővé válna az egész. És pontosan emiatt mondom azt, hogy sipirc Hopeless-t olvasni! A "meló" után pedig jöhet az (keser)édes jutalom: Dean Holder és az ő lelke.

Míg az első rész cselekmény- és karakterközpontú volt, addig ez határozottan az utóbbi kategória. Amolyan lelki kiegészítő kötet. Útmutató Dean Holderhez.
Nem is akármilyen!
Ő... még mindig csak sóhajtozni tudok, sajnálom, egyszerűen ezt váltja ki belőlem. Minél több rétegét ismerem meg, annál jobban beleszeretek. Bár fogalmam sincs, hova lehet ezt még fokozni. Na, de kanyar vissza:
Dean másként tört össze, mint Sky. Lehetne azon vitatkozni, melyik a keményebb, mindazonáltal úgy vélem, nem érdemes. Két különböző probléma, semmiképp sem említhetőek egyazon lapon.  Ám mielőtt jobban belemennék a dologba, szeretném, ha SPOILER veszély miatt, azok, akik nem olvasták még a Reménytelent, itt abbahagynák a véleményem olvasását. (Én szóltam!)

"Mégis mennyi az esélye annak, hogy azt a két lányt, akit a legjobban szerettem, elveszíthetem? Napról napra darabokra szaggat a tény. Tudom, hogy túl kellene lépnem rajta... hogy el kellene engednem a bűntudatot. De őszintén szólva nem akarok túl lenni rajta. Nem akarom elfelejteni, hogy képtelen voltam megvédeni titeket, és ezért maradtam egyedül."

Azt mindig is tudtuk, mit jelentett a srác számára Hope elvesztése, de mivel nem tartozott szervesen a sztorihoz nővérének, Less-nek halála, így arról kevés szó esett, most viszont teljes rálátást kapunk arra, mi mindent zúzott össze és változtatott meg ez a tragédia főhősünk életében. Sok-sok mindent.
Colleen gyönyörű, szívszorító pillanatok keretein belül tárja elénk a testvérek kapcsolatát, emlékek és levelek formájában. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amit úgy imádtam a könyvben: a leveleket.
Holder Less régi, üres füzetébe, mintegy naplószerűen írogat nővérének a vele történtekről, az érzéseiről, a fájdalmairól, terveiről. Olykor vádaskodik, míg máskor lelkendezik, vagy éppen puszta tényeket közöl. Lényeg a lényeg: itt és ezáltal ismerhetjük meg a szívében dúló viharokat, s őt magát.
Rengeteg keserűség, düh, fájdalom lappang benne, amiknek sokszor indulatosan hangot is ad, ám még ennél is több szeretet, féltés, remény és fiús csíntalanság társul az előbbiekhez.
Less elvesztése mellett pedig természetesen ott van még Hope - Sky is, akivel kapcsolatban szintén sok minden tisztázódik. Elsősorban Holder érzéseire, cselekedeteire gondolok. Olyan, mintha a Reményvesztettel helyükre illeszkednének a nagy kirakós elveszett, apró elemei. Értelmet nyernek a srác kicsi, jelentéktelennek tűnő tettei, és az azok mögött megbúvó indokok.
Ami pedig Holder és Sky kapcsolatát illeti, csak önmagamat tudom ismételni: "Imádtam bennük, hogy sosem dobálóztak nagy és valótlanul ható szavakkal, nem kecsegtették a másikat elcsépelt ígéretekkel. Természetesek, mégis elemiek voltak. És talán emiatt van az, hogy az elmúlt évek legjobb könyves randijaival és első csókjával találkozhatunk. Nem túlzok. Tényleg magasan veri a többit. És az a csókmentes randi... Hűha! Perzselő, vad és szexi."És igen, az a csókmentes randi még mindig hűűűha kategória.

Összességében tehát azoknak ajánlom a Reményvesztettet, akik olvasták már a Reménytelent, és kíváncsiak arra, mi lappang Holder lelkében. Garantáltan nem fogjátok megbánni, már csak azért sem, mert így lesz kerek a sztori. És ha ez, valamint Holder és az ő higanyszálemelő jelenléte nem lenne elegendő, van még egy okom, amit, vagyis inkább akit úgy hívnak: Daniel. Ő Holder legjobb barátja, és őrületes, szabadszájú egy figura.
Én a magam részéről imádtam ezt a részt is, köszönöm az írónőnek, hogy megírta (és Sándor V. Alexandrának, hogy ilyen remek fordítással ültette át a mi anyanyelvünkbe). Egy élmény volt. Nem mellesleg fülig érő vigyorral fedeztem fel és éltem át újra a kedvenc jeleneteimet, idézeteimet.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Holder, Daniel, Sky
Kedvenc jelenet: csókmentes randi + levelek
Negatívum: kicsit lólépésszerű történet
Borító: 5/5




Griffin Peterson


Griffin Peterson neve lehet, hogy ismeretlenül cseng számotokra, de az arca már kevésbé, ugyanis ő az az úriember, akit a Losing Hope borítóján láthattok. És, hogy mit érdemes tudni róla?

Griffin Wisconsin egyik kisvárosában, Oconomowoc-ban született és nevelkedett. Gyerekkorától kezdve megszállott zenerajongó volt; élete első gitárját 12 évesen, karácsonyra kapta édesapjától, néhány évnyi tanulás után pedig a helyi gyülekezeti zenekar tagja lett.
Életében mindig is fontos szerepet játszott a zene, legyen szó éneklésről, gitározásról vagy dalszövegírásról, számtalan terepen kipróbálta magát. Így hát nem is meglepő, hogy némi noszogatás után jelentkezett az American Idol 12. évadába, ahonnan egyenesen Hollywoodig repült, az élő adásba.
A tehetségkutató utáni időben felkereste Colleen Hoover, azzal a szándékkal, hogy megkérje, készítsen egy lemezt hamarosan megjelenő könyvéhez, a Maybe Someday-hez. 2014 márciusában a könyvvel együtt megjelent a lemez, mely óriási sikert aratott. A többi pedig, ahogy mondani szokás: történelem.








Nyereményjáték


Mostani játékunk során egy kis nyomozásra invitálunk benneteket. Ha ismeritek Sky és Holder történetét, nagyon könnyű dolgotok lesz, ugyanis nincs más feladatotok, mint a srác bőrébe bújva, Hope nyomába eredni társasjátékunk segítségével.

Feladat:
1) A közös blogon lévő bejegyzésben (http://www.blogturneklub.com/2015/06/colleen-hoover-remenyvesztett.html) megtaláljátok a társasjáték szabályzatát, valamint a különféle jelmagyarázatokat. Olvassátok át figyelmesen, utatok során jól jöhetnek az instrukciók.
2) Minden állomáson kaptok egy kérdést, valamint két választ. Döntsétek el, szerintetek melyik a helyes, és lépjetek előre annyit, ahányas számot láttok a válasz mellett. Továbbá az általatok helyesnek vélt megoldást/szót írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
3) Ha ráléptek egy ábrára, kövessétek a közös blogon olvasható instrukciókat!
4) A játék végén írjátok be a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába, ide-oda lépegetés után, melyik mezőre lyukadtatok ki. Ez lesz a főmegfejtés, így több pontot is ér majd mint a többi.
5) Fontos, hogy MINDEN feladatot teljesítsetek, ugyanis csak ekkor nyílik esélyetek megnyerni a kiadó által felajánlott 3 db Reményvesztett példány egyikét.
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


“A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és a szerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.” Mi ez a szó?

élek (5)   vagy   szerelem (2)






Nézzetek be a többi állomásra is

06/18 Kelly & Lupi olvas - Idézetek
06/20 Deszy könyvajánlója - Részlet
06/22 Angelika blogja - Playlist
06/24 Kristina blogja
06/26 MFKata gondolatai - Borítók
06/28 Dreamworld - Griffin Peterson
06/30 Media Addict

2014. április 20., vasárnap

Colleen Hoover - Hopeless

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a Könyvfesztiválon megjelenik Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen című regénye, mely már világszerte meghódította az olvasóközönséget. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sky és Holder reménytelennek tűnő, ugyanakkor szenvedélyekkel teli kapcsolatát! Készen állsz az igazságra?

2014. április 14-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!