Rebecca Hamilton - Az öröklétű

Rebecca Hamilton: Az öröklétű - The Forever Girl

Kiadó: IPC Mirror
ISBN: 978963635449
Oldalszám: 416 oldal

Fülszöveg:

A wicca Sophia Parsons egy Sziklás-hegységben fekvő kisvárosban él. A közösség kitaszítottjaként tengeti mindennapjait: az emberek kerülik, mert kapcsolatot feltételeznek közte és néhány megoldatlan gyilkossági ügy között. Sophia egyetlen vágya, hogy megszabaduljon a fejében duruzsoló zajtól. Ennek érdekében ártatlan bűbájhoz folyamodik, és elvégzi vallása egyik szertartását, aminek következtében az alapzaj suttogó hangokká változik. Amikor már végképp úgy véli, hogy kezd elmenni az esze, őrületéhez különös társak szegődnek, akik ráadásul veszélyesek. Az egyikük Charles, akibe Sophia maradék józansága ellenére beleszeret. A férfinak köszönhetően egy sokkal rejtélyesebb valóság tárul fel előtte, mint amiben valaha hinni mert. Ebben a világban a túlélés érdekében tilos kérdéseket feltenni, és illik kitérni a halhatatlanok útjából. Ám ő már réges-régen átlépte a határt…

Saját véleményem:

Sophia

A történet elején belecsöppenünk Sophia hétköznapjába, majd hamar kiderül, hogy mégsem az az átlagos lány, mint ahogy elsőre gondolnánk. Ugyanis wicca vallása miatt igencsak kilóg a városlakók közül. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megjelenik a seriff és egy alaptalan vád miatt behívja Sophiát a rendőrségre. Bár Sophiának sikerül tisztáznia magát, mégsem ez és a vallása az egyetlen furcsaság vele kapcsolatban. Édesanyja halála óta hangokat hall a fejében, melyek szinte állandóan jelen vannak. Ezért úgy dönt, hogy elvégez egy szertartást, annak reményében, hogy kiűzheti fejéből a furcsa zajokat. 

Miután majdnem mindent beszerzett, neki lát otthonában a varázslásnak, ami nem sok sikerrel jár. Ám közben Spohia megpillant négy csuklyás alakot és egy férfit, aki őt bámulja. Nem sokkal később, az erdőben is úgy érzi, figyelik, és miközben menekülni próbál, álltai tetemek tömkelegére bukkan. Végül megjelenik barátnője, Ivory, így a lány már biztonságban tudhatja magát, újra emberek közt. 

Ivory elhívja Sophiát egy klubba, ahol azt ígéri, hogy bemutatja neki egy ismerősét, aki ért a salemi boszorkányperekhez, és egyéb hasonló dolgokhoz. Sophiának ez kapóra jön, így beleegyezik, mert az a feltevése, hogy a fejében motoszkáló hangoknak köze van egykori őséhez, Elizabethez, akit boszorkányság vádjával felakasztottak az 1600-as évek végén.

A szórakozóhelyen szembetalálkozik Charlesszal, azzal a sráccal, akit szertartás közben látott. Némi huzavona után a parketten kötnek ki, csakhogy az események nem várt fordulatot hoznak, és Sophiának menekülnie kell.

Innentől kezdve egész eddigi élete megváltozik, fenekestül felfordul, és helyét átveszi egy új, számára ismeretlen világ, melyben nem kevés természetfeletti lény van jelen.

Charles

A történet első harmada igazán egyedire és izgalmasra sikeredett. Nagyon tetszett a wicca vallás használata, mert eddig még nem sok helyen találkozhattunk hasonlóval, és ez jó alapot adott a sztorinak. 

Rebecca remekül képes használni a különféle háttéreszközöket, melyek segítségével az olvasó különböző ingereire hat. Itt olyanokra gondolok, mint az illatok, ízek, hanghatások és a természet. 

"Egy pókháló csipkefinom válaszfalat képezett két összekarmolt fa között, a délutáni zápor emlékeztetője pedig gyöngyözve maradt hátra a selyemfonalakon, s csillogott a holdfényben."

Az erdős, menekülős rész egyenesen zseniális lett, kellően hátborzongató volt. 

Mindezeken kívül, Rebecca rendkívül választékosan fogalmaz, a mondatai könnyedek, a stílusa gördülékeny. Sőt még a humora is nagyon jó. Ez leginkább Sophia és Charles találkozásánál mutatkozik meg, de az előbbi esetében szinte végigkíséri a karaktert, és olykor, egy-egy komorabb, nehezebb szituációt felold egy viccesebb megjegyzéssel, gondolattal. 

Ám a második harmadban, körülbelül onnan, hogy Sophia beköltözött Charleshoz, és sorra kerültek felszínre az újabb tények, valami megváltozott. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónő túl sok mindent szeretett volna egybe zsúfolni, holott a kevesebb, néha tényleg több. És ebbe sajnos ő maga is belegabalyodott kissé. Számtalan logikai baki bukkant elő, illetve több párhuzam is felfedezhető volt más könyvekkel. 

Talán azért is hatott számomra furcsán az egész világfelépítés, mert az elementálokról nekem elsőre a hagyományos értelemben vett fogalmuk ugrott be. Nem számítottam arra, hogy Rebecca olyan lényeket ruház fel az őselemekkel, mint a vámpírok, alakváltók, boszorkányok, tündérek vagy a koboldok. Hozzá kell tennem, hogy ez nem feltétlenül jelent rosszat, inkább meglepő. 

föld, levegő, tűz, víz, lélek

Ami viszont tényleg nem tetszett, az az, hogy miként, illetve, miért teremtettek ezek a lények. Kicsit olyan magyar népmese érzésem lett tőle, hisz mindig jött egy újabb elementál csoport, aki azért teremtetett, hogy elpusztítsa az előtte lévőben gonosszá fajzottakat. 

És ami egyszerre bír pozitív- és negatív töltéssel: az időben való ugrálás. Egyrészt jó, mert sokkal hihetőbbé vált a történet attól, hogy nem pár nap leforgása alatt játszódik le, hanem hosszú hetek, sőt hónapok telnek el. Viszont negatív is, mert fontos részeken ugrunk át (Sophia és Charles kapcsolatának kialakulása, stb), amik azért elbírtak volna legalább egy rövidebb magyarázatot. 

Végül jött a harmadik harmad, egy múltba való visszatekintéssel, ami rendkívül ütős lett. Látszik, hogy Rebecca mélyebben beleásta magát a salemi boszorkányság ügyébe, és mintha ezt egy kicsit közelebb is állna a szívéhez, kidolgozottabb, kiforrottabb, mint az előtte lévő részek. 

Kiragadott a sztoriból, és egy új történetbe repített, ami egyszerre volt kegyetlen, fájdalmas, szomorú és érdekes. És nem félt hozzányúlni egy igen kényes témához, amit most nem fejtenék ki, mert nem szeretném lelőni a poént. De legalább akkora tabu volt akkoriban (ha nem nagyobb), mint manapság. Jó példa arra, hogy az évszázadok során nem sokat fejlődött az emberiség ilyen téren. Viszont részemről ez mindenképpen hatalmas pluszpontot érdemel. Szívesebben olvastam volna Elizabeth történetéről hosszabban, mert rengeteg kiaknázatlan lehetőséget látok még benne. 

Ivory

És a csavar, amit ez a történet jelentett, megdöbbentett, mert mindvégig ott volt előttem, én mégsem láttam meg. 

Bár a vége jelenetben volt némi - létszámból adódóan - hiteltelen rész, mégis azt leszámítva, egész izgalmasra sikeredett. Az pedig már a Rebeccával készített interjúm során kiderült, hogy van a regényben egy szereplő, aki eddig a háttérbe húzódott, de tartogat még rejtélyeket, nem is keveset. (Ha érdekel, ki lehet ő, akkor katt ide.)

A szereplők közül leginkább Sophiát és az egyik barátnőjét, Ivory-t emelném ki, mert bár igen különböző karakterek, mégis érdekesek, ki így, ki úgy.

Valamint Adrian is ide sorolható. Hozzá kapcsolódóan íme az egyik kedvenc idézetem:

– Azt akarja mondani, hogy valamiféle szörny próbált engem felfalni?
– Most ez úgy hangzott, mintha a fajtánk amolyan… vérengző típus volna.
– Miért, nem azok?
… – Bevallom, nem egyszerű a kérdés. Jelenleg a természetes ösztönöm azt diktálná, hogy átszakítsam kegyed nyakában az ütőeret, és táplálkozzam belőle. Ugyanakkor megtenni nem fogom, mert békés vagyok, és mert ma már ettem.

 Ezúton is köszönöm a kiadónak, hogy olvashattam!

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Ivory

Kedvenc jelenet: Elizabeth története, Charles és Sophia első találkozása a bárban

Negatívum:vámpírűző nárcisz, karós orrú orrszarvú

Borító: 5/5

Rebecca Hamilton interjú

A mostani interjúalanyom nem más, mint Rebecca Hamilton, akinek első, debütáló regénye március 18-án, az IPC Mirror jóvoltából nálunk is megjelenik, Az öröklétű - The Forever Girl címmel.  (ide kattintva meg is rendelhetitek)

Rebecca Floridában él férjével, és három gyermekével. Könyvei a paranormál fantasy rajongók számára igazi csemegének ígérkeznek.

Mindezek mellett egy rendkívül közvetlen, kedves és segítőkész írónőről beszélünk. Az interjú során nagyon profinak és gyakorlottnak mutatkozott, a nyelvi akadályokat is remekül megoldotta. :)

Fogadjátok sok szeretettel:

1. Magyarországon jövő héten jelenik meg a The Forever Girl sorozat első része. A fülszöveg alapján nagyon izgalmasnak ígérkezik.

Rebecca: Rendkívül izgatottan várom már én is! Vannak magyar származású barátaim, így számomra is csodálatos, hogy ebben az országban is megjelentethetek.

I’m really excited about this! I have friends from Hungary so it was an exciting market to become a part of.

2. A The Forever Girl sorozat az öt hagyományos őselemen alapul: Föld, Levegő, Víz, Tűz és Lélek. Honnan jött az elementálok ötlete? Mesélnél róluk néhány szót?

The Forever Girl Series are all based on the five traditional elements: Earth, Air, Water, Fire, and Spirit. Where did the idea of elementals come from? Would you tell us something about them?

Rebecca: Az ötlet, hogy az öt őselem mitológiájára alapozzam a könyvem, a Wiccan vallásról szerzett tudásomból fakadt, habár a történelem során majdnem minden vallás tudomást szerzett és beleszőtte az elemek mitológiáját tanításaikba. Ugyan én magam nem vagyok vallásos, mégis úgy gondoltam, hogy megéri ilyen alapot adni a Forever Girl-nek.

The idea of basing the mythology on my books around the five elements came from my knowledge of the Wiccan religion, although almost all religions at some time in history acknowledged and considered the five elements in their teachings. Though I am not religious myself, I thought it made for an interesting base to build the Forever Girl mythology from.

hungarian cover

3. Melyik a kedvenced (elementál)? 

 Which one is your favorite and why?

Rebecca: Ez a könyvsorozat a Lélek elementálokról szól, azaz az Öröklétűekről, viszont az én szívemhez pillanatnyilag a Levegő elementálok állnak közelebb. Számomra is jó szórakozást jelent a mitológiájuk kutatása, főként most, hogy a második kötetet írom, amelyben még több betekintést nyerhet az olvasó az ő világukba.

The series is about the spirit elementals, also known as Forever Girls. But actually, my favorite right now are the Air elementals. I have a lot of fun with their mythology, especially as I am writing the second book in the series which delves more into their species.

4. Van olyan karaktered, akit egy kicsit jobban kedvelsz, vagy mindegyiket egyformán szereted?

Is there any character that you loved a little bit more than the others, or do you love them equally? (The Forever Girl #1)

Rebecca: Ez egy nehéz kérdés. Természetesen szeretem a főszereplőmet, de akit még izgalmasabbnak tartottam, az a barátnője, Lauren. Vicces, kiszámíthatatlan és több van benne, mint amennyit az első könyvben magából megmutat. 

That’s a tough question. Naturally I love my main character, but the one I enjoy the most is probably her friend, Lauren. She’s fun, wacky, and there’s more to her than you would think from book one alone.

5. Mi inspirált a történet megírására? Volt valamilyen különleges oka?

What did inspire you to write the story? Is there any special reason?

Rebecca: Kicsi koromtól kezdve könyvet akartam írni, és aztán egy nap ez a történet szöget ütött a fejemben. Ugyanakkor a főszereplőt a legidősebb fiamról mintáztam, aki autista. Habár a főszereplő nem az, mégis arra törekedtem, hogy bemutassam, hogyan láthatja valaki a világot egy teljesen más szemszögből, ami eltér a megszokottól. Ezáltal próbáltam rámutatni arra, hogy másmilyennek lenni nem mindig rossz, csak más. Semmi gond nincs azzal, ha valaki másként lát dolgokat, sőt, talán pont ezáltal képes elérni olyasmiket, amiket más nem tudna. Ezért tartom olyan fontosnak, hogy teljesen mindegy, milyen vagy, csak légy hű önmagadhoz és küzdj azért, amiben hiszel. Pontosan ezt jelenti Öröklétűnek lenni.

I always wanted to write a book, since I was little, and then one day this story just “came to me”. My oldest son also inspired how I wrote my main character. My oldest son has autism, and while my main character does not, I wanted to show how a character can see the world different from the norm but how doing so doesn’t make them wrong. It just makes them different. And it’s okay to be different and sometimes being different means you can do something for this world that no one else can. Which is exactly why it’s important to stay true to yourself and fight for what you believe in, no matter who you are. And that is really what being a Forever Girl is really about.

eredeti borító

6. Van valamilyen furcsa, speciális szokásod írás közben?

Do you have any special habit when you are writing?

Rebecca: Nem igazán, talán csak annyi, hogy mindig akkor írok, amikor a gyerekeim már alszanak.

Not really, though I only write when the kids are in bed!

7. Honnan kapsz tanácsot?

Where from do you get advice?

Rebecca: Az első vázlatot csak a fejemben írom meg, majd az olvasókkal együtt én is újra átélem a történéseket. Természetesen a szerkesztőim is segítenek, és igazán hálás vagyok nekik, hogy tanácsokkal látnak el, amelyek a történet és az írásmód fejlődéséhez járulnak hozzá.

I write my first drafts with my characters in mind and I revise my stories with my readers in mind. Of course, when all that is said and done, I still have editors to answer to, and I’m very thankful that they are there to influence me to improve the story and writing 

8. Végezetül: üzensz valamit a magyar olvasóknak?

And finally do you send a messages to your Hungarian fans?

Rebecca: Remélem, a magyar rajongóknak is egyértelmű, hogy nyugodtan megkereshetnek Twitteren (@InkMuse). A nyelvi hátrányok miatt egyáltalán nem kell aggódni, ugyanis egy fordítórendszer segítségével igyekszem magyarul válaszolni, persze csak ha nem bánjátok, hogy néha helytelen mondatokat alkotok

I hope Hungarian fans will feel free to contact me via twitter @InkMuse. Don’t worry about the language barrier. I will do my best to speak to them in their language using a translation service, so long as they don’t mind forgiving me if I say things wrong.

Rebecca: Köszönöm az interjút!

Thanks for interviewing me!

Köszönöm az interjút! :)

Thanks for the interview! :)

 

Külön köszönetet illeti Petrát, aki segített az interjú lefordításában, illetve Regit, aki szintén segített, ha elakadtam!