Maggie Stiefvater: Lament - A látó szerelme
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455846
Oldalszám: 350 oldal
Fordító: Robin Edina
Fülszöveg:
Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a
tündérnépen? A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan
tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is –
különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a
mágikus erejű tündéreket. Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél,
hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki
mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám
a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán
sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan
vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee
hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az
érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee
mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is.
Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas
nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott
csata volt az, amire igazán vágyott.
Saját vélemények:
A történet Dee-ről szól, egy
átlagos, hétköznapi lányról, aki suliba jár, melózik a helyi fagyizóban, és
ráadásként még gyönyörűen is hárfázik.
Egy nap azonban – mikor egy zenei
versenyre igyekszik, Dee, szokásához híven rosszul lesz, beszalad a mosdóba, hogy
felkavarodott gyomrának enyhülést találjon –, megjelenik egy idegen srác, aki
talán mégsem annyira ismeretlen a lány számára, hisz álmaiban már számtalanszor
látta Luke Dillon-t.
A fellépés után Luke eltűnik, se
a mobilszámát, se a lakcímét nem adja meg a lánynak, aki ezek után joggal véli úgy,
hogy többet nem is fognak találkozni. Csakhogy ez nem igaz. Luke ugyanis mindig
megjelenik: Dee háza előtt, a munkahelyén, vagy bárhol máshol.
Azonban nem ez az egyetlen
furcsaság a lány életében, egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik körülötte.
Mindenütt lóherékre bukkan, gyönyörű és rejtélyes idegenekkel találkozik, és a
nagyanyja is furán viselkedik Luke jelenlétében, jól láthatóan nem szívleli.
Eleinte nem kevés fenntartással
viseltettem a könyv iránt, mivel a Shivert csak többszöri nekifutásra tudtam
legyűrni. De szerencsére a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult, mert, a
másikkal ellentétben, itt már nem voltak féloldalas, semmitmondó fejezetek.
Sőt! Szép, hosszú, kerek részeket kaptunk, amik által jóval élvezhetőbbé is
vált a történet.
Azt viszont egyértelműen látszik,
hogy Maggie erőssége a környezet-, és tájleírásokban rejlik, hiszen egy-egy természeti
tényezőt olyan csodálatosan tár az olvasó elé, hogy az valósággal megelevenedik
az illető szeme előtt. Bámulatosan bánik a háttérdíszlettel, és ez itt
egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, tündérvilágról lévén szó, akiknek az
egyik fő jellemzőjük a természetközelség.
Luke |
És van még egy nagy erőssége az
írónőnek, mégpedig a drámaiság. Igaz, hogy a történet jelentős része inkább
vidámabb hangulatú – ez főként Jamesnek köszönhető, mert a srác konkrétan ontja
magából a poénokat, de rá még később visszatérek, mert ő tényleg megér egy
misét –, de mindvégig ott motoszkál a háttérben egy erős, feszültséget jelentő szál.
Szépen meghúzódik, átszövi az egész regényt, és fokozatosan bontakozik ki,
szinte észrevétlenül nő egyre nagyobbra, míg végül már visszavonhatatlanul
átveszi az uralmat.
Tulajdonképpen a szereplők minden cselekedete a szívfacsaró és meglepő végkifejlet felé terel.
Ám azelőtt még rengeteg más élményben is részünk lehet. Ott van például James, Deirdre legjobb barátja, aki ugyan jóval többet érez barátságnál, mégsem idegesítő.
Alapjában véve, ha szerelmi háromszögről van szó, én tuti biztos, hogy nem kedvelem az egyik felet. Itt viszont egyaránt szerettem mind a két fiút. Eltérő a személyiségük, és a múltjuk is. Luke amolyan kimért, sebzett lelkű rosszfiú, rengeteg titokkal, amik ugyan mind napvilágra kerülnek majd, de garantáltan okoznak némi meglepetést. Van benne valami sötétség, ami veszélyessé (és piszkosul szexivé) teszi. Ám Dee-nek köszönhetően megismerhetünk egy egészen más típusú Luke-ot is.
Kettejük kapcsolatában szerettem, hogy soha, egyetlen pillanatra sem csaptak át nyálasba, nem volt erőltetett a vonzalom; inkább a fokozatosság és a mértékletesség volt a hangsúlyos. Ettől váltak hihetővé. Elhittem, hogy szerelmesek egymásba, és mindenzt nem nagy szavakkal, hanem tettekkel váltották ki. Maggie nem adott a szájukba világmegváltó mondatokat, helyette viszont úgy mozgatta őket, ahogy kellett.
James viszont Luke tökéletes ellentéte. Laza, nyugodt és vidám. Ontja magából a poénokat, amiket nagyon jókat nevettem, és Dee-t illetően roppant toleráns. Nem erőszakolja rá magát, nem lohol utána szerelmi vallomásokat kiáltozva, belenyugszik abba, hogy a lány másként tekint rá.
Ami pedig a fantasy szálat illeti, külön öröm volt, hogy a tündérek végre nem jóságos, szeretetre méltó lényként szerepeltek. Az írónő fogta és visszanyúlt a régi mítoszokhoz, amikben számtalan fajtájú tündér létezik, eltérő tulajdonságokkal. És több más motívum mellett belecsempészte a vas iránti gyengeségüket, valamint a lóheréket és a kopókat is.
Hazudnék, ha azt mondanám, egy-egy dolgot nem találtam ki jóval előbb, mint a szereplők, de még így is akadtak olyan fordulatok, amiktől a padlóig zuhant az állam.
Amit furcsállok, az az, hogy nem lett megmagyarázva az álom dolog, hogy került Anno Luke Deirdre álmaiba, és legfőképpen, miért?
Viszont a vége az gyönyörű és izgalmas!
Mindenkinek ajánlom, hogy készítsen be maga mellé egy csomag zsepit, mert én az utolsó fejezetek alatt úgy bőgtem, mint egy kisgyerek.
Összeszorították a szívemet, majd millió darabkára zúzták. Emiatt imádtam Maggie-t! Egyrészt megszakadt a szívem, másrészt megértem a dolgot, és igen, így kellett lennie, de akkor is!
A leggyönyörűbb befejezés, igazán keserédes.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Luke
Kedvenc jelenet: a kalitkás rész
Negatívum: összetört a szívem
Borító: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése