Marie Lu - Prodigy

Marie Lu: Prodigy - Született tehetség

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730577
Oldalszám: 358 oldal
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.
Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.
Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Saját véleményem:
Az első rész után nagyon vártam, hogy végre a kezemben tudhassam a folytatást, és valamiért fel sem merült bennem, hogy vigyázni kéne, mekkora lendülettel vágok bele a Prodigy-be, mert esetleg csalódhatok is. Nagy hiba volt.
A könyv kicsivel több mint fele unalmas. Nincs benne semmiféle jelentősebb akció, ahol az olvasó tövig rághatná a körmét, hogy vajon a következő mondatban mi fog történni. Sőt akár át is lehetne ugrani az egészet, hisz a fülszöveg gyönyörűen összefoglalja 210 oldal eseményét.

És nem csak egysíkú, hanem összecsapott is. Azok a folyamatok, események, melyek izgalmasak lehettek volna, össze lettek tömörítve, mintha megjelent volna a jótündér keresztanya, aki suhintott egyet a pálcájával, és huss, minden meg volt oldva.

June és Day meglepően gyorsan beépült a Patrióták közé, és talán még ennél is gyorsabban sikerült June-nak, a tengernyi vétsége ellenére kikönyörgi azt, hogy az új Első elé vezessék. (Ide még annyit fűznék, hogy az előző Elsőt Marie ugyanilyen hamar eltette láb alól. Persze kaptunk hozzá egy egy mondatos magyarázatot azzal, hogy már régóta beteg volt, de a pár héttel előbb játszódó Legenda során nem úgy nézett ki, mint aki halálos beteg.) Ezek után talán nem is annyira meglepő, hogy Anden két pillanat alatt beleszeret a lányba és mindent elhisz neki, sőt, még olyan titkokat is megoszt vele, amiket egészen addig gondosan eltitkoltak az emberek elől.

Anden egyébként sem egy túl szimpatikus alak. A külsején kívül semmi pozitívum nincs benne. Ahhoz képest, hogy ő az új Első - és nyilván gyerekkora óta erre fel is készítették -,  gyáva, gyengekezű, mások háta mögé bújó alak. Azt megértem, hogy nem könnyű neki, hisz a nép ellene van, de, ha igazi, akaraterős férfi lenne, akkor a tetteivel talán neki is sikerülhetne azt elérni, mint amit egy 16 éves fiúnak. Ezen felül nekem ő túlzottan simulékonynak és sunyinak tűnt. Túl könnyű, jó és szép volt minden a jelenlétében. Ilyen pedig nincs (vagy nagyon ritka), egy olyan Köztársaságban, mint amilyen az övék. De majd meglátjuk...

Ami pedig June-t illeti, hát benne most csalódtam. Olyan lánynak ismertem meg, akit nem lehet befolyásolni, mindig a saját feje után megy. És részben ez itt is igaz volt, ez a része tetszett. Ám az már kevésbé, hogy olyan gyorsan megbízott Andenben.

Az érzéseit illetően kettősséget érzek, mert egyfelől hitelessé tette az, hogy nem egyszer megingott, és elgondolkozott azon, szeretné-e visszakapni a régi életét, mert lássuk be, 14 évet nem lehet egyik percről a másikra kitörölni; az viszont határozottan nem tetszett, hogy olykor gazdag fruskaként reagált. Rá, akárcsak a történetre, szintén igaz, hogy a vége felé közeledve fokozatosan visszanyertük a régi énjét.

Ha már June, akkor kitérnék még arra a túlzott részletességre, ami az ő szemszögeit jellemezte. Azt már eddig is tudtuk, hogy a csaj rendkívüli megfigyelőképességgel rendelkezik, ami sokszor baromi izgalmas, mert mindenféle apró jelre felhívja a figyelmünket, de most számtalan olyan apró-cseprő részletet is kaptunk, ami szerintem a kutyát nem érdekelt. Hisz semmi jelentősége nincs, hogy melyik nap éppen milyen ruhát visel, mennyire tiszta a haja, vagy hogyan van felkötve, és ez hatványozottan igaz, a jelentéktelen, semmi szereppel nem rendelkező katonákra is. A kevesebb több lett volna.

Kaede

És akkor most itt jön a nagy de, avagy a pozitívumok, merthogy azok is vannak ám!
A 210. oldaltól az egész megváltozott. Egyre pörgősebb lett, egyik akció követte a másikat, ami alatt tényleg lehetett izgulni.

Imádom az írónőben, hogy olyan élethűen képes leírni az ilyen részeket, hogy az olvasó úgy érzi, mintha ő maga is ott lenne. A repülős jelenet pedig egyenesen fantasztikusra sikeredett. Bár megjegyzem, én az első pörgés után szörnyethaltam volna. :D

Jó volt végre bővebb belátást nyerni a Kólóniák igazi életébe, mint ahogy jó volt többet megtudni a Köztársaság múltjáról, és egyes szokásaik miértjéről. És ugyancsak ebbe  a kategóriába tartoznak a múltbeli visszaemlékezések is, amik kerekebb egésszé tették a jelen eseményeit. Metias mindig is a szívem csücske volt, és a vele kapcsolatos részek különösen megfogtak. Nem gondoltam volna róla azt, ami most kiderült, de örülök neki, és annak is, hogy Marie Lu nyitott efelé a téma felé.

Karakterek terén érdekes volt látni, hogy egy-egy szereplő miként változott, vagy került új megvilágításba. Ezektől lettek igazán emberiek. És őszintén kíváncsi vagyok, hogy az utolsó részben miként fognak kiteljesedni.

Ami pedig Day-t illeti: hát ő még mindig toplistás nálam. A lelke sebezhető, a múltja fájdalmas, de egy igazi harcos, aki kész küzdeni az igazáért, az elveiért, és a népért. Nem fél attól, hogy mi lesz vele, csak cselekszik.

És a legvége… annyit mondok, hogy készítsetek be zsepit, mert nagyon úgy néz ki, mostanában az írók, valami titkos: Ki tudja jobban összetörni az olvasók szívét? versenyen vesznek részt. Szó szerint összetört a szívem. És még mindig nem tudom elhinni, holott a jelek mindvégig ott voltak a szemem előtt. De kis naivként reménykedem benne, hogy ez nem igaz, csak átverés, és igenis lehet még Happy End a sorozat vége.
  

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Day, Kaede

Kedvenc jelenet: a repülős

Negatívum: unalmas kezdés

Borító: 5/5