Cassandra Clare - Elveszett lelkek városa

 Cassandra Clare: Elveszett lelkek városa

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730751
Oldalszám: 510 oldal
Fordító: Kamper Gergely

Fülszöveg:

Mi az az ár, ami még a szerelemért is túl magas? Amikor Jace és Clary ismét találkoznak, a lány elborzadva tapasztalja, hogy szerelmét és gonosz bátyját Lilith varázslata egymáshoz köti. A Klávé célja megölni Sebastiant, de lehetetlen anélkül végezni az egyik fiúval, hogy a másiknak ne essék bántódása. Alec, Magnus, Simon és Isabelle tündérekkel, démonokkal meg a könyörtelen Vasnővérekkel alkudozik, Clary pedig veszélyes játszmába kezd. A tét nem csak a saját élete, de Jace lelke is egyben. De bízhat-e még a fiúban egyáltalán?
Szerelem. Vér. Árulás. Bosszú. A Végzet Ereklyéi lélegzetelállító ötödik darabjában közelítő sötétség fenyegeti az árnyvadászokat.

Saját véleményem:

Bátran kimerem jelenteni, hogy (talán) ez az eddigi legjobb kötet A Végzet Ereklyéi  sorozatból. Kellően vicces, szexi, izgalmas és perzselő.

Cassie - mint ahogy azt már a Bukott angyalok városában elkezdte Simonnal -, az eddig inkább főmellékszereplőkként jelenlévő karakterek közül jó párat fogott, és hangsúlyosabb szerephez juttatott. Feltehetően azzal a céllal, hogy nagyobb rálátást biztosítson a kialakulóban lévő helyzetre.

Ennek eredményeként jóval több jelenet jutott a Malec párosnak, akiktől nem túlzás azt mondani, hogy egyenesen elolvadtam. Hihetetlenül aranyosak együtt, és örülök, hogy Cassie bemerte vállalni, hogy több szót ejtsen a kettejük kapcsolatáról, mind érzelmi, mind testi alapon. Persze mindezt annyira lightosan, amennyire a YA műfaja engedi.

A közös jeleneteik gyönyörűek, romantikusak és meghatóak is egyben Úgy gondolom, hogy arról a fajta gyengédségről, szeretetről, ahogy egymás iránt viseltetnek, sok ember példát vehetne. Szexuális hovatartozástól függetlenül.

És, mint minden párnak, úgy nekik is megvannak a maguk problémáik, amik cseppet sem mondhatóak hétköznapinak. Elvégre is egyik fél számára sem lehet könnyű elfogadni azt a tényt, hogy míg Alec élete véges, addig Magnus halhatatlan. Nem csoda, hogy minden felkínált kapaszkodó kísértést, reményt jelenthet. Még akkor is, ha az nem egészen helyes…

Ám Alecnek nem csak a párkapcsolatában kell helyt állnia, hiszen immár ő is bejáratos a Klávé ügyeibe, sőt, mi több, ott van az a cseppet sem elhanyagolható tény, hogy testvére, és egyben parabatai párja eltűnt.

Ami pedig Magnust illeti, róla mit mondhatnék? Ő egyszerűen csak Magnus, aki képes a leglehetetlenebb helyzetekben is mosolyt csalni az olvasók arcára. És továbbra is imádja az extrém ruhákat. Főleg a papucsokat, és a páncélt! :D

Bár a csillogó és vicces énjén kívül, kisebb adagokban, de Cassie már csepegtetett abból a fajta Magnusból is, aki komolyabb titkokat rejt, mint gondolnánk.

Simonból most is kaptunk bőven, de talán nem annyit, mint a Bukott angyalok városában, azonban ez nem baj, hisz belőle jelenleg pontosan ennyi kellett. Most is hozta a megszokott formáját, vicces volt, és rendkívül önfeláldozó. Hatalmas szíve van a srácnak! Ez tuti biztos. 

Akire viszont még muszáj kitérnem a Morgenstern testvérek előtt, az Izzy. Meglepően sokat szerepelt. Mintha Cassie a legbelső rétegéig lecsupaszította volna, hogy megmutassa nekünk, a kemény és zord külső mögött egy érzékeny lélek lakozik, és, hogy ő igenis tud még újat mutatni. Nagyon sokszor sajnáltam, és fájt olvasni mindazt, amit átélt, és magában hordozott. Eddig is imádtam, de ezzel a résszel a szívem közepébe került, akárcsak Sebastian.
Lehet, hogy nagyon betegen hangzik, de nekem Sebastian is nagy szerelem. És ahogy egyre pszichopatább
Jace pedig… ő újból nagyon önmaga volt, még akkor is, ha nem. Ez most hülyén hangzik, de, ha elolvassátok, megértitek, mire gondolok. A szarkasztikus megjegyzései, a túltengett egója és az egész lénye. Megint rádöbbentem, miért is lett ő az én No.1. Álompasim.

lesz, én azzal egyenes arányban egyre jobban és jobban kedvelem. Velejéig romlott és néha őrült fickó, de képes velem bármit megetetni, és megsajnáltatni magát. Mindvégig tudtam, milyen is ő valójában, mégis összeszorult a szívem a meséinél. És attól függetlenül, hogy milyen, van némi realitás abban, amit mond. De az tény, hogy Valentine labdába sem rúghat mellette, már ami a gonoszságot illeti.

„– Biztos? – kérdezte a fiú, engedelmesen lefejtve az inget válláról. – Mert a csupasz mellkasom láttán nők garmadája szenvedett már súlyos sérüléseket, amikor egymáson áttaposva igyekezett a közelembe jutni.”

És, hogy Clary-t se hagyjam ki: a csaj részről részre jobb lesz, mint karakter, és, mint árnyvadász is. Tökösebb, bátrabb, éles helyzetekben is megállja a helyét, és képes megvédeni önmagát. Néha ugyan meggondolatlanul cselekszik, de azt is inkább szívből teszi.
 
Összességében tehát azt gondolom, hogy Cassie újból összeszedte magát, és sziporkázott. Visszakaptuk a szereplők régi énjeit, az erősségeikkel együtt, és mindezt megfűszerezte még sokkal több izgalommal, kalanddal. Új helyszínekkel, varázslatokkal és titkokkal. A stílusa lendületes, nincsenek unalmas üresjáratok, a történet halad, és a vége felé már érződik a levegőben vibráló feszültség, ami majd kellő időben robban is.
Továbbá érdemes még odafigyelni a rejtett utalásokra, mert egészen biztos, hogy a jövőben kulcsfontosságúak lesznek.
Mellesleg én azért is nagyon csodálom Cassie-t, hogy képes olyan szinten összefonni a különböző sorozatai szálait, és közben nem kavarodik bele, sőt!

A végére egy jó tanács: Mielőtt hozzáfognátok az utolsó fejezethez, illetve az epilógushoz, készítsetek be egy egész raklapnyi zsepit! Garantálom, hogy szem nem marad szárazon. És a szívetek, lelketek is összetörik… újból. 

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Jace, Magnus, Sebastian

Kedvenc jelenet: mind, de, ha egyet kéne választani, akkor a csata végi Malec jelenet

Negatívum: Cassie trillió darabra zúzta a szívem

Borító: 5/5*