2017. február 4., szombat

Mary Jo Putney - Az amazon és a katona

Megjelent hazánkban a General Press kiadó jóvoltából Mary Jo Putney legújabb könyve Az amazon és a katona, ami régi és új olvasóknak egyaránt izgalmas jeleneteket tartogat.
Athena egy igazi bátor hölgy, nem rest megvédeni szeretteit és mikor már elhatározta, hogy örökre vénlány lesz, megjelenik Will és felforgatja életét. Gyertek és kalandozzatok velünk az öt állomásos turnén!


Mary Jo Putney: Az amazon és a katona

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439774
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Hajnal Gabriella

Fülszöveg:
Will Masterson egy bárói cím és jókora vagyon örököseként kényelmes életet élhetne angliai otthonában, ő mégis katonának áll. Sok-sok évnyi borzalmas, Napóleon elleni háborúskodást követően úgy határoz, mielőtt hazatérne, még elvállal egy utolsó küldetést. Csakhogy amint eléri úti célját, a hegyek között megbúvó, aprócska királyságot, San Gabrielt, újra kell gondolnia a jövőre vonatkozó terveit. Nem mást sodor ugyanis a karjába a sors, mint álmai asszonyát...
Athena Markham egy igazi amazon: magas, bátor, és fittyet hány a társadalmi konvenciókra. Mindig is többre értékelte a függetlenségét, mint egy férfi szerelmét. Amikor azonban Will felbukkan, úgy érzi, vele tenne egy próbát.
Bimbózó románcukat azonban kisvártatva próba elé állítja az élet. San Gabrielt veszély fenyegeti, a két fiatal pedig úgy dönt, hogy együtt száll szembe a fenyegető ellenséggel A haláltól sem riadnak vissza, hogy megmentsék az országot és a lakóit. A megpróbáltatásaik során megismerik a másik valódi énjét, és innentől már csak rajtuk áll, hogy megtudják, lehetnek-e igazán boldogok egymás oldalán.

Saját véleményem:
Nem győzőm elégszer elmondani, milyen nagyszerű, hogy a kiadó - a borítóit illetően - arculatot váltott. Minden bizonnyal akadnak még hozzám hasonlóan olyanok, akik a gyönyörű fedlapok láttán jóval több történelmi romantikust vesznek a kezükbe (mondjátok, hogy nem én vagyok egyedül coverwhore!), mint korábban.
Az amazon és katona kézbevételénél azonban a cím és a fülszöveg is arra biztatott, csábuljak el. És hát ki vagyok én, hogy gátat szabjak a késztetéseimnek? Ugyanakkor az a faramuci helyzet állt elő, hogy a történettel sokáig nem találtuk a közös hangot. Az eleje kicsit túl történelmi volt (amivel alapvetően nem lenne bajom, hisz imádom a törit, de influenzásan némileg leterhelt), aztán meg túl instant lett minden. Tökéletes szereplők, tökéletes kémia, tökéletes terep. És ahogy haladtunk előre, semmi - pontosabban nem sok - bonyodalmat nem láttam, minden ment, mint a karikacsapás, én pedig ott álltam, nem értve, mi a fene fog még történni kétszáz oldalban, ha már abban a pillanatban összejöhetett volna a happy end. Mindez lassú haladást eredményezett, ami viszont egy idő után stockholm szindrómához vezetett. Azt vettem észre, hogy már nem érdekel, mi fog történni, csak minél tovább maradhassak az időközben családommá avanzsált szereplőkkel. Továbbra is felhúztam a szemöldökömet, ha valami bagatellbe, instantba botlottam, ám lapról lapra átszivárogtam San Gabrielbe. Az írónőnek sikerült lebontania körülöttem a valóságot, és helyette egyszerű szavakból felépítette a kicsiny királyságát, annak minden gyönyörűségével és kilátástalanságával együtt. Kimondom: San Gabriel belopta magát a szívembe. Ami talán nem meglepő, végtére is övé a főszerep.
Abban a percben, ahogy felismertem, mi is a lényege, illetve hogy miről is szól ez a regény, minden értelmet nyert. Ritka, hogy egy helyszín legyen a legfőbb szereplő, de - hiszem, hogy - itt így van.
San Gabrielre kezdetektől nagy hangsúly került. A franciák korábban letarolták, kifosztották a kis királyságot, elvették az emberektől hitük legfőbb szimbólumát, a Mária szobrot, míg gazdaságuk lényegét, a szőlőtőkéket földdel egyenlővé tették, s amit csak lehetett, leromboltak. A főszereplőknek és segítőiknek ezt kellett rendbe tenniük ahhoz, hogy aztán az élet egy végső próbatétel elé állíthassa a földet és lakóit. Az amazon és a katona magja tehát San Gabriel. Az emberek közössége, a vallásuk, a történelmük, a gazdaságuk, és mindaz, amit a természeti adottságai nyújtani tudnak. Na, meg a bor!

Persze mégiscsak egy történelmi romantikusról van szó, amiből nem hiányozhat a romantika - ráadásul rögtön két párral -, és a történelem sem. Utóbbit illetően nagyon örültem, hogy Mary Jo Putney valós történelmi személyeket és eseményeket kevert a fikcióval, annak pedig méginkább, hogy ebből az elegyből egy egészen valóságos dolog kerekedett ki. Abszolút elhittem, hogy minden megtörtént abból, amit leírt.
Ami a másik szálat illeti... kicsit vegyes érzéseim vannak az egyébként is kettős romantikával kapcsolatban. Összességében nem lehet azt mondani, hogy túl sok ilyen jelenet volt benne, mégis úgy hatott. Valószínűleg a szerelem - szerelmek - instant megjelenítésétől. Első látásra mind a két páros között kialakult az örök szenvedély - gyanítom, ha a pap felbukkant volna, egész nyugodtan össze is adhatta volna őket -, csupán a múltjuk vagy rangjuk gördített eléjük akadályt. Bár ezzel sem mindig foglalkoztak.
Tudom én, hogy a hasonló műfajú sztorikban javarészt a felsorolt problémák gördítenek akadályt a párok közé, de itt valahogy minden túl meseszerűen tökéletesen klappolt. Hiányzott a végső beteljesedésig kitaposható út. Ezzel együtt az amazon és katona, valamint a hercegnő és borkereskedő románca is aranyos volt, szerettem mind a két páros hevességét, kitartását, fondorlatosságát. Will és a minden tekintetben kitűnő Athena esetében a korukkal párosuló érett viselkedést, valamint a másik társadalmi rangjához való hozzáállást kedveltem. Jól kiegészítették egymást, mint rangos, ám azt semmibe vevő és problémás múltú, ám rangot végtelenségig tisztelő emberekként. Justin és Sofia pedig szimplán a cukiságról (vagy szebben: a szerethetőségről) gondoskodott.

Mindent egybevetve Az amazon és a katona egyszerű, ám annál aranyosabb történelmi romantikus. Tény, hogy nem a műfaj legjobbja, cserébe viszont lelke van. Kellő hangsúlyt kap benne a (fiktív) történelem, a romantika és a helyszín, ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a hasonló típusú történeteket, és nem bánják, ha nem a szerelemé a főszerep.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: San Gabriel, Will, Justin, Athena és Sofia
Kedvenc jelenet: Athena és Will első találkozása, valamint egy bizonyos esküvő
Negatívum: idealizáltság
Borító: 5/4
Sorozat: Jó útra tértek testvérisége (Rogues Redeemed) #1 , de önállóan is értelmezhető




Valóság vs fikció


Honnan jött a bortermelés és a teraszos ültetvény ötlete? És a Douro folyó?

"Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy hajókiránduláson, amelynek során végighajóztam a Douro folyón az Észak-Portugáliában található Portótól az Atlanti-óceán partja mentén egészen a spanyol határig., valamint ellátogattam az egyeteméről híres Salamanca városába. A folyó partját övező meredek domboldalakon teraszos művelésű szőlőültetvényeket láttam, és amikor Gaiában a Douro túlpartján, Portóval szemben felkerestünk egy borkereskedő raktárházát, teljesen lenyűgözött az épület falait átitató portói bor koncentrált illata."



Hogyan nézhetett ki az Alcaranta család kastélya? És miért pont a franciák támadták meg San Gabrielt? Mi végre a helyiek vallásossága?

"Az ország ezen része sokat szenvedett az Ibériai-félszigeten dúló háborúban, amelyben francia, portugál, angol és spanyol csapatok egyaránt részt vettek. Hallottam a pontonhíd katasztrófájáról, amely akkor történt, amikor a franciák lerohanták Portót, sétálgattam a Castelo Rodrigo festőien szép romjai között, amely a középkorban erőd volt, és egy dombtetőn állt. (...) Az idegenvezető a hajón tudta, hogy történelmi regényeket írok, így egy dombra mutatott, majd azt mondta: ,,Az az épület egy zárda. Wellington a csata után kórházként használta." Ezek után csoda, hogy szerettem volna írni egy történetet, amely a világnak ezen a részén játszódik?"





San Gabriel valóban létezett?

"San Gabriel kicsiny királysága kizárólag a képzeletem szüleménye, ám az, hogy nyelvében és kultúrájában a portugálok és a spanyolok öröksége is fellelhető, tudatos döntés volt a részemről. Feltétlenül szeretném megemlíteni, hogy a két ország határán valóban létezett egy miniállam Couto Misto néven, amely egészen addig önálló volt, amíg az 1864-es lisszaboni szerződés értelmében a területét fel nem osztották Spanyolország és Portugália között.
Couto Mistót nem használhattam a regényemben, mert saját történelme van, és azért sem, mert az egykori miniállam Portugália északi határa mentén feküdt, nekem pedig olyan helyszínre volt szükségem, amely a keleti határ közelében található. De az ország mítoszaiból merítettem, amikor beleszőttem a történetembe a számkivetett és áldott állapotban lévő hercegnő, Ilduara Eriz menekülésének történetét, aki aztán Couto Mistóban lelt menedékre, és ott adott életet Rudesind Gutierre-nek. Később mindkettejüket szentté avatták. Pompás háttértörténet kerekedett belőle az én San Gabrielemnek!





Nyereményjáték


A könyvben a Napóleoni háborúk után járunk, Will rangja megengedné otthon maradhasson, ám ő inkább hazáját szeretné megvédeni.
Ti mennyire ismeritek a történelmet? - Minden állomáson találtok egy történelmi kérdést a könyv témájához kapcsolódóan és erre kell helyesen válaszolnotok.
A helyesen válaszoló játékosok között három könyvet sorsolunk ki. Játékra fel!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Kérdés
Miről híres a Lipcsei csata?




Nézzetek be a többi állomásra is

01/31 Insane Life
02/01 Könyvvilág
02/02 Olvasónapló 
02/03 Deszy könyvajánlója
02/04 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése