Egy birodalom végzete - Ismerd meg a szereplőket

A Könyvmolyképző kiadónál hamarosan megjelenik Alexandra Christo debütáló regénye, ami külföldön bestseller. A történet főszereplője Lira, egy királyi családból származó szirén, akit azzal büntetnek, hogy emberré varázsolják, és elveszti szirén képességeit. Lirát egy herceg menti meg, akinek a szirénvadászat a hivatása. Kövessétek blogturnénkat, hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink ehhez a nem mindennapi pároshoz! A turné végén három szerencsés olvasónk a kiadó jóvoltából megnyerheti a To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete című YA fantasyt!

Lira, 

a Hercegek Átka

"Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok. Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt"

"Az én hajam egészen a derekamig ér, és épp olyan vörös, mint a bal szemem – de csak mint a bal, a szirének jobb szeme ugyanis olyan árnyalatú, mint a tenger, amelyben születtek. Én Diavólosz hatalmas tengerében születtem, ami az alma és a zafír vize. Mivel mindkettő egyenlő arányban található meg itt, a szemem egyikre sem hasonlít különösebben."

"(...) az első dolog, amit észreveszek rajta, a csillag alakú szeplői. Égi konstellációk pöttyözik az arcát, épp olyanok, mint amilyeneket éjjelente szoktam figyeli, mikor a legénység többi tagja már alszik. Sötét vörös, dús haja az arcára tapad. Olyan sötét, hogy tulajdonképpen már majdnem barna. Nagyon fiatalnak tűnik(...)." - Elian

 

"Tökéletes összhangban éneklünk, midásziul, a legelterjedtebb emberi nyelven, amelyet minden szirén jól ért és beszél. Nem mintha számítanának a szavak: maga a zene babonázza meg őket. A hangunk visszhangzik az égboltról, dalunkat a szél a szárnyára kapja. Úgy éneklünk, mintha egy teljes kórust alkotnánk, és ahogy a bűvös dallamok elérik a fedélzetet, bekúsznak az utazók szívébe, a hajó lassítani kezd, majd megáll."

"A szívós szirének több száz évig élnek és legfeljebb néhány évtizedet öregszünk, ezért aztán a lányok egy idő után úgy néznek ki, mint az anyák, az anyák pedig nővéreknek tűnnek, és nagyon nehéz megállapítani külsőre, hogy ki hány esztendős lehet valójában. Emiatt is fontos hagyomány nálunk a szívek gyűjtése: mert a korunkat nem az arcunk mutatja, hanem az, hány életet vettünk már el."

"A szirének vére nem olyan, mint az embereké. Először is azért nem, mert a miénk hideg. Másodsorban, éget. Az emberi vér folyik, csepeg, tócsává áll össze, de a sziréneké bugyog, habzik és bugyborékolva csapódik ki a bőrünkön."

"Mikor egy szirén ellopja egy ember szívét, kötődni kezd az illetőhöz. Ez egy ősi varázslat, amit nem lehet könnyen megtörni. Azzal, hogy magunkhoz vesszük a szívet, belénk ivódik a tulajdonos hatalma, bármilyen életet is élt és bármilyen fiatal is volt –és örökké kötődni fogunk hozzá." 

Kahlia, 

Lira unokatestvére

"Pikkelye sötét rőt, szőke haja pedig nem ér le a melléig, amit narancssárga alga borít."

"Kahlia csak tizennégy éves és bár jobban tenné, ha a palota közelében maradna, én úgy döntöttem, hogy velem kell jönnie, és miután hercegnő vagyok, a kívánságom számára parancs."

"A jobb szeme részben zafírkék, mint az enyém, a bal meg krémesen sárga, és az íriszétől szinte nem is látszik a fehérje."

A Tenger Úrnője, 

Lira anyja

"Minden királynő szirénként kezdi, majd miután megkapja a koronát, a varázslattól eltűnnek az uszonyok, a helyükre pedig fenséges csápok nőnek, amelyekben olyan erő lakozik, mint egy egész hadseregben. Inkább kalmárra hasonlítanak ekkor, mint halra, a változásnak pedig része az is, hogy varázserőt kapnak, hatalmas, végtelen varázserőt. Akkorát, amivel kedvükre irányíthatják a tengereket. Egyszerre a Tenger Úrnői és a Tenger Boszorkányai.
Én nem ismertem őt szirénkorában és el sem tudom képzelni evilági lényként. A bőrét a hasától a gyönyörű formájú arccsontjáig vörös színű, ősi szimbólumok és rúnák fedik. A csápjai, melyek feketék és skarlátszínűek, úgy fonódnak egymásba, ahogy a vér meg a tinta, a szeme pedig már régóta rubinná vált.Még a koronája is egy pompázatos fejdísz, ami a feje tetején szarvakban végződik,hátul pedig végtagokként terül szét."

Elian,

Midasz hercege, a Szaád kapitánya, szirénvadász

"Tulajdonképpen gyilkos vagyok, de szeretek úgy gondolni erre, hogy ez a jobb tulajdonságaim közé tartozik. A hold felé tartom a késem és megcsodálom rajta a megcsillanó vért, még mielőtt a fém teljesen beinná. Akkor kaptam, amikor betöltöttem a tizenhetet, és világossá vált, hogy az ölés számomra több, mint hobbi.Az mégsem járja, mondta a király, hogy a midászi herceg egy rozsdás késsel mászkál. Úgyhogy most egy mágikus késem van, ami olyan gyorsan issza be az áldozata vérét, hogy alig marad időm csodálni. Azt hiszem, egy hercegnek ilyen fegyver jár. Bár egy kissé színpadias cucc."

" Szeretem, ha Kapitánynak szólít.Sokkal inkább, mintha uramnak, hercegemnek vagy ami a legjobb, őfensége Sír Elian Midasznakhívnak. Bármit is jelentsen ez utóbbi, legalább olyan ájtatoskodó és álszent cím, mintha hajbókolás közben köpnének egyet. A Kapitány sokkal jobban illik hozzám, mint a korábbi titulusom. Egyébként is inkább érzem magam kalóznak, mint hercegnek.Tizenöt éves korom óta érzek így, és az elmúlt négy esztendőben folyamatosan a tengert járom. Mikor Midaszban vagyok, semmi máshoz nincs kedvem, csak az alváshoz. Nagyon kimerítő dolog hercegként viselkedni: még azokkal sem tudok egy jót beszélgetni az udvarban, akik valóban kedvelnek engem, mert egész egyszerűen elalszom a társaságukban. Amikor viszont a Szaád fedélzetén vagyok, alig alszom. Egyszerűen nem fáraszt ki semmi. Állandóan pörgök és pezsgek. Mintha villámok cikáznának az ereimben. Éberen figyelek, és úgy tombol bennem a nyughatatlan kíváncsiság, hogy mikor a csapat többi tagja mély álmát alussza, én akkor is nyitott szemmel fekszem a padlón és számlálom a csillagokat.Különböző alakzatokat látok beléjük, aztán történeteket fabrikálok köréjük. Olyan helyekről, ahol eddig jártam, vagy ahová készülünk. Tengerekről, óceánokról, amiket felfedezünk, emberekről, akiket magunk közé toborzunk, démonokról, akiket majd legyőzünk. Az izgatottságom sosem lanyhul, még akkor sem, mikor a tenger halottnak tűnik. És akkor sem, mikor meghallom az ismerős dalt, ami a lelkem szorongatja, és mintha csak először tenné, elhiteti velem, hogy létezik igaz szerelem. A veszélytől csak még mohóbb leszek.Elian Midaszként, a midaszi trón koronahercegeként, örököseként rémesen unalmas vagyok.

Különböző rangokról, vagyonokról vagyok kénytelen beszélgetni, meg arról, melyik bálba menjek el, melyik hölgynek van a legszebb ruhája, és ugyan melyiket érné meg összegyűrni magam alatt. Minden egyes alkalommal, amikor Midaszban kötök ki, erre a játszmára kényszerítenek, és úgy érzem, ez mind elvesztegetett idő. És közben lemaradtam egy lehetőségről, vagy megmenthettem volna egy életet. 

(...)
Amikor azonban egyszerűen Elian vagyok, a Szaád kapitánya, teljesen átváltozom. Mikor én döntöm el, melyik szigeten kössünk ki, és velem van a teljes legénységem, akkor igazán önmagam lehetek. Szédültre ihatom magam és évődhetek a nőkkel, akiknek bőre hősi kalandozásoktól forró. A nőkkel, akik rózsa-és malátaillatot árasztanak, és mikor meghallják, hogy herceg vagyok, felnevetnek, majd közlik velem, hogy attól még fizetnem kell az italomért."

"Királyi származású vagyok, igen, de ennél sokkal meghatározóbb, hogy mennyi kalandvágy szorult belém. Az apám szerint az nem járja, hogy a midaszi örökös rozsdás késsel rohangáljon, a nyílt vizeket járja, hónapokra eltűnjön, vagy hogy tizenkilenc éves korára még mindig nincs egy valamire való felesége, ahogy az sem, hogy háromszög formájú kalapot visel meg madzagkötős, olcsó rongyokat,Az sem járja, hogy kalózként és szirénvadászként élek, nem hercegként."

Amara, 

Elian húga:

"Amara tizenhat éves, a szeme zöld, mint az egyiptomi molokhia, a haja pedig ugyanolyan fekete, mint az enyém. A bőrét, mint általában, most is aranypermet fedi és teleaggatta magát drágakövekkel."

Szaád, 

Elian szirénvadász hajója

"A Szaád egy fenséges hajó, ami kétszer akkora, mint egy rendes, négyszáz fős legénységű hajó, bár nekem fele annyi emberem van csak, mert a hűséget mindennél többre tartom. Vén fekete laternák díszítik a hajófart, az orrárboc pedig úgy nyújtózik előre, mint egy éles tőr. A Szaád valójában nem is hajó: inkább fegyver. Sötét tengerkék, mint az éjszaka, vitorlái elefántcsont színűek, mint a királyné bőre, fedélzete pedig épp olyan ragyogó, mint a király."

"A legénység felé fordulok. Kétszáz tengerész és harcos, akik büszkék arra, hogy velem tarthatnak és bátran vállalják a küldetést. (...) ezek a férfiak és nők tudják jól, hogy a mi szövetségünk egészen a halálunkig tart."

Madrid, 

Kye párja, Elian barátja, a Szaád tagja

"Madrid, a másik legjobb barátom (...), aki történetesen nő."

"Madrid nagyon ért ahhoz, hogy illendőségre kényszerítsen más embereket. Ahhoz képest, hogy képzett gyilkos, furcsamód igen tisztességes (...)."

"(...) éjfekete haját kisimítja az arcából, felköt a homlokára egy kendőt és felvillan az arcát díszítő Kléfteszisz-tetoválás. Azok a gyerekek kapnak ilyet, akik rabszolgahajókra kerülnek és bérgyilkost faragnak belőlük. Amikor rátaláltam Madridra, épp megvásárolta a szabadságát azzal, hogy jókor jó helyre helyezte a puskacsövét."

"Madrid sosem öl szívesen, akár szörnyekről, akár emberekről van szó. Kléfteszben egy egész életre eleget gyilkolt, és a sors furcsa fintora, hogy épp ettől vált belőle olyan erkölcsös és lelkiismeretes nő. Pedig a Szaádon ezekkel az értékekkel nem sokra megy. Mégis ő a legjobb mesterlövészem, és ha nem veszem figyelembe, milyen elveket vall, akkor azt is ki merem jelenteni, hogy ő tud ittlegjobban vigyázni az életemre."

Kye,
Elian legjobb barátja, egyben védelmezője

"(...) semmit nem vesz komolyan a világon, ellenben úgy öltözködik, mintha a Xaprár hírhedt tolvajtársaságának tiszteletreméltó tagja lenne."

"Kye szokás szerint most is feketét visel, foltozott bőrruhát és levágott ujjú kesztyűt. Világosbarna haját mindkét oldalon felborotváltatta, ahogy az omorfiai férfiak körében szokás – náluk a szépség mindennél nagyobb érték. Kye esetében ez azt jelenti, hogy az esztétikum a morálnál is fontosabb."

Kolton Torik,

a Szaád első tisztje

"Torik a negyvenes évei elejét tapossa, pompás fehér bajsza van és jó tíz centivel magasabb nálam. A karja olyan vastag, mint a combom, és minden tagja irdatlanul méretes. Az ilyen meleg nyári hónapokban rövid szárú, kopott térdű nadrágot visel, meg egy fehér inget fekete mellénnyel, amit vörös madzaggal köt meg –masnira, ráadásul. Számomra ezzel azt üzeni, hogy bár sok dolgot komolyan vesz –tulajdonképpen mindent a világon –, azt viszont, hogy szerepe szerint majdnem-kalóz, egy cseppet sem."

Szakura, 

az Arany Liba tulajdonosa

"Telt és csinos, világos szőke haját a fülcimpájáig vágatta, keskeny, ferdevágású szeme pedig épp olyan barna, mint a kocsma falai. Az ajkát sötét vörösre festi, hogy eltakarja vele a titkait, a bőre pedig annyira halvány, amilyet még nem láttam. A legtöbb ember szerint Págoszról való, ahol sosem olvad el a hó és keveset süt a nap.

(...) Szakura mindig is az Arany Liba tulajdonosa volt. Mintha mindig ittlett volna, azóta legalábbis bizonyosan, amióta ide járok. És bár gyönyörű nő, mégis olyan kegyetlen, hogy egy tolvajnak és gonosztevőnek sem jutna eszébe ujjat húzni vele."

Nyereményjáték

Történetünk főszereplője, Lira hercegnő gyűjteménye egészen különleges, ugyanis szirénünk hercegi szíveket gyűjt, ezért mi is minden bejegyzésünkben elrejtünk néhány szívet! A feladatotok annyi, hogy megtaláljátok őket, és beírjátok a rafflecopterbe, hogy az adott napi bejegyzésben mennyit találtatok. Vadászatra fel!Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/24 Sorok között
10/26 Kelly és Lupi olvas
10/28 Readinspo
10/30 Dreamworld - Borítók
11/01 Fanni's Library
11/03 Dreamworld
11/05 Ambivalentina
11/07 Csak olvass!
11/09 Hagyjatok! Olvasok! - Idézetek
11/11 Könyv és más
11/13 Booktastic Boglinc
11/15 Utószó
11/17 Hagyjatok! Olvasok!
11/19 Flora the Sweaterist
11/21 Flora the Sweaterist - Interjú