A General Press Kiadó szeptember 2-án újabb névvel gazdagította a magyar fordításban olvasható történelmi románcok szerzőinek névsorát. A több, mint harminc regényt publikált Julia London, idehaza A vad skót című művével mutatkozik be az olvasóknak, amely hat részes Felföldi vőlegények sorozatának nyitó kötete.
Kiadó: General Press
ISBN: 9789634523123
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Gieler Gyöngyi
Fülszöveg:
Arran McKenzie első látásra beleszeret a vörös hajú, zöld szemű Margot Armstrongba. A luxusban született és nevelkedett angol nemeskisasszony azonban képtelen beilleszkedni a skót klánfő barbár világába, így pár hónappal az elrendezett esküvő után elhagyja a férjét, és igyekszik mindent elfelejteni – leszámítva azokat a pillanatokat, amelyeket a vad Arran szenvedélyes ölelésében töltött. Három évvel később azonban kénytelen visszatérni a férjéhez a Skót-felföldre, hogy kiderítse, milyen szerepet játszik a férfi egy Anglia elleni, feltételezett árulásban, mielőtt a gyanú a nő családjára terelődne. Vajon melyikük kerül ki győztesen a kémkedés és a csábítás szövevényes játékából? És sikerül-e túllépniük a félreértéseken és a megbántottságon, hogy beengedjék szívükbe a szerelmet?
Saját véleményem:
Bevallom, engem első látásra megnyert az eredeti borító (gyarló vagyok, tudom), anélkül vetettem rá szemet, hogy tudtam volna, melyik kiadóhoz tartozik.
"- Az ég szerelmére, tényleg nem tudom, hogyan járjak a kedvedben - mondta hidegen Arran.
- Én meg nem tudom, hogyan járjak a te kedvedben - vágott vissza Margot."
- Én meg nem tudom, hogyan járjak a te kedvedben - vágott vissza Margot."
Szeretem a második esély típusú regényeket, főleg akkor, ha két különböző habitusú ember feszül egymásnak, A vad skótban pedig ez a helyzet. Margo angol nemes kisasszonyként nevelkedett, imádja a fényűzést, a szép ruhákat, bálokat, legnagyobb álma, hogy feleségül vegye egy tehetős, rizsporos parókát viselő férfi, kinek oldalán beteljesítheti felszínes vágyait. Ám amikor apja holmi árucikként eladja a barbár, skót Arran McKenzie-nek, aki frissen szerzett bárói címet, mindez szertefoszlik. A tizennyolc éves lány egyik napról a másikra távol kerül otthonától, a luxustól, és egy olyan helyen, olyan emberek társaságában találja magát, akik a szemében nem többek holmi vadembereknél: közönségesek, büdösöket, túlságosan nyíltak, modoruk és ruhájuk mellőzi a finomságot. Újdonsült férjéről nem is beszélve, akivel mindössze az ágyban találják az összhangot.
Margot néhány hónapnyi házasság után hazaszökik családjához, majd három év elteltével, váratlanul betoppan férje otthonába, mondván, hogy szeretné helyrehozni házasságukat.
A történet jelen és múlt váltakozása által teljesedik ki. A múltban játszódó fejezetek során megtudhatjuk, hogyan ment tönkre a páros kényszerházassága, miket élt meg férj és feleség, mi vezetett elválásukig, míg a jelen eseményei rengeteg izgalom, szenvedély és ármánykodás közepette esélyt ad Margotnak és Arrannek arra, hogy rendezzék kapcsolatukat. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Margot az apja irányítása alatt áll, kémkednie kell férje után, aki nem kevés bizalmatlansággal viseltetik irányába, és ha mindez nem lenne elegendő, akkor a férfi sértett büszkesége mellett még olyan tényezők is nehezítik feladatukat, mint a származásuk.
A regény során kiemelkedő szerepet játszik az angol-skót ellentét, mind neveltetés, mind történelmi szempontból. Az események legfőbb mozgatórugója a történelemből is ismert jakobita mozgalom. Ugyan itt még csak 1710-ben járunk, Margotnak visszatérése során az a feladata, hogy kiderítse, férje franciákkal barátkozik-e, s az angolok háta mögött be kívánja-e engedni őket földjére, ezzel mintegy segítve az angol uralkodó leváltását, vagy sem. A kérdés rengeteg izgalommal, csalással és karakterfejlődést kiváltó okkal jár, ám engem sokkal jobban lenyűgözött az angol-skót ellentétek emberi oldalának ábrázolása.
Sokat gondolkodtam azon, vajon olvastam-e már olyan regényt, melyben ennyire élethűen, ennyire intenzíven jelenik meg a két főszereplő származása, és az a tömérdek ellentét, amit ez okoz kettejük között, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Julia London lehengerlő intenzitással szőtte bele magába a történetbe, a karakterekbe és azok hátterébe is mindazt, amit az angolság vagy a skót lét jelent. Két külön világ, ami sehogy sem fér össze.
Imádtam, ahogy angol és skót szemmel is megjelent a másik világ, és egészen fergeteges volt látni, hogy a különbözőség miként tud megmérgezni egy kapcsolatot, ha a mögött nincsenek valódi érzelmek, csupán szenvedély. A szerző húsba vágó emberséggel ábrázolta azt a küzdelmet, amit Margot és Arran vívott, míg próbáltak összecsiszolódni. Ahogy a fényűzésért rajongó, magányos kisasszony, akit egész életében arra tanítottak, hogyan legyen jó angol feleség, sehogy sem találta a helyét a klánvezér feleségeként, mert nem tudott azonosulni a skótok nyitottságával, felsőbbrendűen tekintett az általa barbárnak bélyegzett emberekre, miközben férje naphosszat távol volt, hajózott, vadászott, harcedzéseket tartott, és csak esténként tért haza. Vagy ahogyan a dolgokat a maguk egyszerűségében kezelő, nyílt skót vezér nem tudta, miként járjon sekélyes kis felesége kedvében, akinek semmi se volt jó. Mindketten hibáznak, mindketten próbálkoznak, mégis elsiklanak egymás mellett, holott semleges terepen, ahol nem skótok, nem angolok, nem bábok a játszmában, nem vezérek, nagyon is működnek együtt. És ez az, ez a kémia az, ami bizonyos keretek között nem elég, míg más időpontban, más szituációban, nagyon is elegendő ahhoz, hogy elindítson egy olyan folyamatot, ami által képesek lehetnek túllendülni az ellentéteken. Szerettem ezt a szálat, az emberségét, a valóságtartalmát; olvasás közben úgy éreztem, valódi időutazást teszek, olyat, ahol nincs túlidealizált romantika, csak őszinte valóság. Ahol apák lányokat adnak el önös érdekből, ahol egy vadidegen férfi tényleg elveszi arája szüzességét, ahol egy lánynak magányosan, saját közegéből kiszakítva új, szokatlan dolgokkal kell szembesülnie, megküzdenie, ahol egy férj nem érti az asszonyi lelket, ahol a nemzetek megvetik egymást, és még sokáig sorolhatnám.
Részben a fentebb felsoroltaknak, részben Julia London lendületes stílusának hála, szinte faltam a lapokat. Elolvadt körülöttem a valóság, a helyére öreg, hideg kastély költözött, ahol szél fütyült, fáklyák és gyertyák lángjai lobogtak, sercegtek, kutyák szaladgáltak, kiltes férfiak nyüzsögtek, fa nyikorgott, csizma csusszant, sör, whiskey, és pezsgő illata szállt. Mindezek tekintetében azt hiszem, bátran mondhatom, hogy imádtam A vad skótot, és hogy Julia London olyan szerző, akire a zsáner rajongóinak érdemes lesz odafigyelni. Ha szeretitek a történelmet, a felföldi hangulatot, a szenvedélyt, politikát, ármánykodást, csalást, akkor bátran vágjatok bele Arran és Margot történetébe. Outlander rajongóknak pedig kifejezetten ajánlott!
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Arran, Margot
Kedvenc jelenet: Margot megérkezése
Negatívum: -
Borító: 5/5Sorozat: Felföldi vőlegények #1, önállóan olvasható
Nyereményjáték
A General Press már számos, a skót felföld szülötteit életre hívó történelmi románccal kényeztették olvasóikat a hosszú évek alatt. Mostani játékunkban ezek közül néhány címét adjuk meg, megfejtés gyanánt pedig azok szerzőinek neveit várjuk.Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
A harcos
Nézzetek be a többi állomásra is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése