Kae Westa - Főmarsall kisasszony

Idén ősszel jelent meg Kae Westa negyedik regénye, a Főmarsall kisasszony, ami több világ, több istenség és több hős sorsát fűzi össze, miközben az akciódús, érzelmes és romantikus pillanatokból sincs hiány.
A különleges regényt a Blogturné Klub bloggerei mutatják be megannyi extra állomással fűszerezve, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a kötet egy példányát!

 

 

Kae Westa: Főmarsall kisasszony

 

Kiadó: Delta Vision

ISBN: 9789633953679
Oldalszám: 772 oldal

Illusztrálta: Füle Viktória

Fülszöveg:

Isteni ​kiválasztottnak lenni a létező legmagányosabb feladat – vagy mégsem?
Egy sivatagi kultúra papnője. Az életadó úrnő páncélos lovagja. Száz világot látott, ötszáz éves hajós. Főmágus, aki négy egyház feje egy személyben. Egy törzsi betegségisten húga, egy budapesti mentőhelikopter-pilóta – valamint a halálisten seregeinek hadvezére.
Más földek, más korok szülöttei, a maguk menedékében mégis szövetségesek. Sőt, barátok is, akik segítik egymást küldetéseikben, és megosztoznak a kiválasztottság keserédes terhein.
De mi történik akkor, ha hívatlanul emelkedik közéjük valaki, aki hírből sem ismeri a bajtársiasságot?
Rosenique St. Aidee sosem volt úrinő: sikátori patkányként a kikötőnegyed utcái nevelték fel. A makacssága viszi bele élete legőrültebb kalandjába, és csakis a túlélőösztöne hajtja végig rajta.
Mihez kezdjen az irdatlan hatalommal, ha az a saját képére akarja formálni? Miként nőjön fel a feladataihoz, ha mind inkább a fejére idézi istene haragját? És hogy találja meg helyét a kiválasztottak soraiban, ha emellett önmagával is veszett harcot kell vívnia?
Kae Westa negyedik regénye új távlatokat nyit a fantasztikum jól ismert keretei között: több világ, több istenség, több hős sorsát fűzi össze megannyi történetben, emlékezetes pillanatokkal adózva halandók és haláltalanok, áldottak és átkozottak, rendíthetetlenek és becsvágyók erőfeszítései előtt.

Saját véleményem:

Immár sok-sok esztendeje követem figyelemmel a szerző munkásságát, s mindig elképeszt, Kae Westa mekkora léptékben képes fejlődni két regény között. No, de ki gondolta volna, hogy a Főmarsall kisasszonnyal rögvest a csillagos eget veszi célba? Pedig így történt.

„Minden isten azzá lesz, aminek hiszik, főmarsall.”

A történet központi alakja - vagy ha úgy tetszik, hősnője - Rosenique St. Aidee, a kikötőnegyedbeli nincstelen senki, akit az utca nevelt fel és edzett meg. Merész, önfejű lány, amit eltervez, azt rendre végre is hajtja, még akkor is, ha az kockázatos. Ám egy napon, amikor elindul kedvesével, hogy ártatlan gyermekeket mentsen ki, még csak nem is sejti, hogy egy órával később mennyire váratlan fordulatot vesz egész addigi élete. Egy tragikus eseménynek köszönhetően, gyásza kellős közepén kénytelen rádöbbenni, hogy hazudtak neki, de mielőtt mindezt feldolgozhatná, máris újabb kalandba keveredik egy isteni kegyelt oldalán, s sorsdöntő feladatot kap: meg kell találnia a hadak és halál urának főmarsallját, aki történetesen az ő szerelme. Útja során pedig Rose maga is Turgas isten kiválasztottjává válik.

Eddig a pontig könnyű lenne azt mondani, hogy ez egy átlagos fantasy történet, ami a körítés, illetve szerzői stílus függvényében lehet nagyon jó is. Csakhogy a Főmarsall kisasszony jóval komplexebb ennél! Ahhoz, hogy megértsétek miért, fontos tudni, hogy a kötetben megjelenő istenek jellemét mindig a bennük hívő emberek formálják - vagyis ember és isten kölcsönösen hat egymásra. És persze az sem elhanyagolható tényező, hogy minden isten rendelkezik egy saját kiválasztottal, akik egy közös főhadiszálláson élnek.

"- A világok határán, azon a helyen, amit mi, kiválasztottak Tenyérnek nevezünk - válaszolta.- Arra is emlékeztet, épp csak öt helyett hét ujjal, kinek-kinek a saját világával. Bejárásod lesz mind a közös területekre, mind személyesen Turgashoz, és a többieket is megismerheted."

Innentől válik igazán érdekessé és bravúrossá a regény, mind szerkezetében, mind pedig világfelépítésében. Rose szála a főszál, ami végigível a történeten, de közben epizodikus jelleggel különféle kitérőket teszünk a többi kiválasztott világában is, ahol többek között megismerkedünk kultúrájukkal is. Leginkább tehát úgy kell elképzelni a Főmarsall kisasszonyt, mint egy sorozatot, aminél megvan az évad vezérszála, ugyanakkor minden epizódban más és más mini-sztorit kapunk, attól függően, melyik kiválasztott világa szorul segítségre. Nem ok nélkül.

Egyébként fantasyk esetében a világfelépítés az egyik, ha nem a legsarkalatosabb pont; ugyanis, ha az hibádzik, akkor minden más is könnyen bukik. Itt azonban nem csak egy, hanem annál sokkal több világ, nép és kultúra képviselteti magát részletekig kidolgozott formában (Endre, a magyar mentőhelikopteres által pedig mi sem maradunk ki a buliból - több geek utalással egyetemben). Emiatt pedig őszinte elismeréssel adózom Kae Westa előtt, csak a legnagyobbak képesek ekkora univerzumokat egyben tartani, emberi ésszel felfoghatatlan háttérmunka lehet benne.

A Főmarsall kisasszony tehát egy rendkívül komplex történet, melyben fontos erkölcsi, vallási, társadalmi és emberi kérdések is szerepet kapnak, miközben az olvasó új világokat térképez fel és bonyolódik izgalmas kalandokba az isteni kiválasztottak oldalán. 

Tömény, masszív könyv, ami időt és odafigyelést igényel, Kae Westa gyönyörűséges leírásain nem lehet csak úgy átrohanni, érezni, érteni és megélni kell őket. Cserébe az ember örökre szóló élménnyel gazdagodik, olyannal, ami élete végéig a szívében marad. 

Erős, ámde szerethető karakterek, kidolgozott világkép, isteni küldetések, egy csipetnyi humor és romantika, na meg végtelen mennyiségű fantázia - ez a Főmarsall kisasszony.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Rose, Rollace, de igazából még sokakat felsorolhatnék

Kedvenc jelenet: geek utalások

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A kötet írója, Kae Westa nem csak íróként, hanem fordítóként és szerkesztőként is tevékenykedik. A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézeteket, amikben Kae íróként, fordítóként vagy szerkesztőként működött közre, a feladat pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv címét. Sok sikert!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"– Mit művelt az a pap?
– Hát… Megcsókolt, na! De éppen csak egy kicsit, alig éreztem. És nem is ízlett.
– Jó. Akkor nem egyesével töröm el a bordáit, hanem egyszerre."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/18 Spirit Bliss Sárga könyves út
11/20 Spirit Bliss Sárga könyves út - interjú
11/22 Sorok Között - idézetek a könyvből
11/24 Sorok Között
11/26 Dreamworld
11/28 Sorok Között - interjú a grafikussal

Kae Westa - Napsötét

A Könyvfesztiválra jelent meg Kae Westa regénye, amiben feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.
A lenyűgöző műről a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét. A turné során a Delta Vision jóvoltából a regény 1 példányát meg is nyerhetitek.

Kae Westa: Napsötét

Kiadó: Delta Vision
ISBN: 9789633952375
Oldalszám: 312 oldal

Fülszöveg:

Túmilar világát elborította a Homály. A régi dicsőség a múlté: a pusztává lett földeket homályszülöttek légiói dúlják, és senki sem maradt, aki szembeszállhatna velük. Az Alkotók hatalma megtört, teremtőerejük elenyészett – rabláncon sínylődnek Mindenek Sötét Fejedelmének birodalmában, gyermekeik közül pedig csupán egy élte túl a végromlást.
Most ez az egy tartja fogságban őket.
Vrudla, a Kárhozott beteljesítette a bosszúját. Valaha ő volt a Nap az égen, az Alkotók lánglelkű Elsőszülöttje, aki szembeszegült a tilalmakkal, és elszabadította a pusztulást. Most kiválasztott: seregvezér, aki előtt egyetlen had sem állhatott meg, bajnok, aki diadalmaskodott egykori elöljárói felett, szerető, akit Mindenek Sötét Fejedelme, a testet öltött Homály emelt maga mellé… a folyvást zsugorodó világ peremén azonban feltűnik egy ragyogó ismeretlen, aki mindent felborít körülöttük és közöttük.
Mit tehet a Nap, ha a vetélytársa maga a Fény? Hűséges maradhat-e az örök lázadó, ha lábbal tiporják a kiváltságait? Létezhet-e megváltás egy haldokló világ számára, amiről már a hajdani és új urai is lemondtak?
Kae Westa harmadik regényével a fantasztikum ritkán látható szféráiba kalauzolja olvasóit: feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.

Saját véleményem:

Vrudla. Vrudla mindenütt! Legalábbis a Napsötét megjelenéséig így érezhette az, aki hűségesen követte a szerző facebook oldalát.
Hónapokon át láttam ezt a nevet, tapasztaltam a felé irányuló szeretetet, rajongást, ami eszméletlen méreteket öltött; fanartot fanart követett, én pedig az oldalvonalról vártam, hogy végre megismerhessem ezt az - ízelítők alapján - igazán különleges figurát.
Hogy mit vártam, azt magam sem tudom. Voltak elképzeléseim a felcsipegetett infómorzsák alapján, de Vrudlát, Agrodét és a nemek hiányát leszámítva, vakon vágtam bele a történetbe, ami már rögtön az elején mellbe vágott.
Ám mielőtt bármibe is belekezdenénk, fontos tisztáznunk, hogy bár az a minőség, amit Kae Westától elvárhatunk, itt is megvan, a Napsötét egy egészen másféle sztori, mint az eddigiek. Monumentálisabb, érettebb, több. Egy teremtéstörténetbe ágyazott sötét tónusú románc.

Ahogy fentebb említettem, rögtön az első oldalak mellbe vágtak, hisz ott szembesültem vele, hogy én itt most szépen, tudatlanul egy grandiózus világba csöppentem. Egy olyanba, amiről az égvilágon nem tudok semmit. A történet viszont nem várt rám, mondatról mondatra ontotta magából az újabbnál újabb infókat, és annyira rám nehezedett, hogy muszáj volt két-három oldalanként letennem. Így történt, hogy az első huszonhárom oldalt három teljes napig gyűrtem-emésztettem, hogy aztán Agrodé zónában álljak, nem értve ki kicsoda, mi micsoda, meg úgy egyáltalán, mi is zajlik előttem. Toffy interjúja kellett ahhoz, hogy kicsit letisztuljon a kép, szóval melegen ajánlom nektek is az olvasását, amennyiben nem vagytok A szilmarilok típusú könyvekhez szokva. Innentől kezdve már nem egy tolkieni világba csöppent, pszichopata Achilleus-Brad Pittet láttam magam előtt, hanem elkezdtek helyükre kerülni az egyes darabkák, és önálló karakterekké, világgá fejlődtek az olvasottak. És azt kell mondanom, a szerző nem egyszer-kétszer állt sorba fantáziáért (ha egy filmrendező alapanyagot keresne, sok szeretettel ajánlom figyelmébe a Napsötétet)! Hátborzongatóan csodálatos mindaz, ami életre kel a lapokon.
Megpróbálhatnám elmesélni, milyen világ is Vrudláéké, de egyrészt úgysem sikerülne, másrészt órákig részletezhetném a különféle háttérelemeket, kitérve a legapróbb részletekig mindenre, ami egy kicsit is hozzáad a Napsötét leglényegéhez, és higgyétek el, Agrodé trónjának koponyadarabjaitól elkezdve, a homályszülötteken át, az Alkotókig millió ilyen van.  

A "mi lenne, ha Morgoth és Sauron győzött volna?" alapötlet, amiből tulajdonképpen az egész regény született, nem mindennapi elgondolás. Ráadásul igen merész vállalkozás antihősöket és pusztulást állítani a középpontba, ebben az esetben mégis működött. Izgalmas volt egyszer kivételesen látni egy olyan elképzelést, hogy mi van, ha nem a jók győznek; mivé lesz a világ, miként indul pusztulásnak a szép és a jó, vagy hogy mit tesznek leigázói. 

Nem mondom, hogy könnyen tudtam ezzel azonosulni, vagy hogy otthonosan éreztem magam a Homályban, de mindenképp érdekes volt szembesülni akár a helyzettel, akár a saját reakcióimmal (=lassan drukkolni kezdtem Mindenek Sötét Fejedelmének). Egy idő után már én is érzékeltem a "jók" rossz oldalát, ami Vrudláék érzéseivel vegyítve feje tetejére állította bennem a jó-rossz fogalmát. 

A Napsötét szerkezetileg is egyedülálló. Egyfelől egy nagy teremtéstörténet, másfelől átszövi a szerelem és az abból fakadó konfliktus. A romantikát viszont ne a megszokott módon értsétek, Vrudla és Agrodé kapcsolata leheletfinom, már-már költői szépségű. Olyan, mint a világuk egy felfedezésre váró terepe, amit együtt kell feltérképezniük, alakítgatniuk. Annál is inkább, mert az Alkotók szabályrendszere szerint korábban tilos volt bármiféle érintkezés.
A régi világban Vrudla, a Nap hiába volt az egyik Alkotó Elsőszülöttje, mégis egyszerű tanítványként kezelték, ráadásul folyamatos elnyomásban részesítették. Mint ilyen, a bizonyítási kényszere fokozatosan dühvé erősödött, melyet a megvetés vagy a sorozatos büntetések csak felerősítettek. Agrodé a felbukkanásával pedig pont azt kínálta számára, amire vágyott: bosszút és elismerést. Mindenek Sötét Fejedelme mellett Vrudla megkapta a neki kijáró tiszteletet, magas rangra emelkedett, ráadásul ura gyengéd érzéseivel a szeretet érzését is elnyerte. Megtapasztalhatta mindazt, amire vágyott... egészen Szelihé felbukkanásáig, akiről akár azt is mondhatnám, hogy ennek a kifordított világnak a bibliai kígyója.
Szelihé személye, hirtelen felbukkanása, különös tettei, éneklése, az Agrodéra gyakorolt hatása a Napsötét legnagyobb rejtélye. Rendesen megkavarja Vrudláék kapcsolatát.
De ha már Vrudla... Őszinte leszek, nem lopta be magát a szívembe. Láttam és értettem a tettei mögöttes tartalmát, bizonyos helyzetekben még sajnáltam is, az indulatossága viszont legtöbbször egy sértett kamaszéra emlékeztetett. Agrodé a maga kimért higgadtságával már annál inkább megdobogtatta a szívemet. Szeretem a megfontolt, csendes rosszfiúkat.

A Napsötét minden eddiginél kiforrottabb Kae Westa mű. Lassan csordogáló, gyönyörű leírásokkal teli, látványos történet a világ pusztulásáról, valamint az érzések-érintések-szavak táncát járó szerelemről. Nem könnyű olvasmány, nem lehet rajta két nap alatt átfutni, érlelni, ízlelni, kortyolni kell, mint egy jó bort.
Ami pedig a végét illeti, távol álljon tőlem, hogy eltántorítsam a kedves szerzőt bizonyos Snaukaszív megírásától, de erőteljesen kampányolnék egy Homálymélyért is.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Agrodé, Calamo

Kedvenc jelenet: szivárványos visszaemlékezés, valamit a vége vallomás

Negatívum: a szárnyak nekem már kicsit soknak bizonyultak, de ez legyen a legnagyobb problémám

Borító: 5/4
Sorozat: ???

Nyereményjáték

Az írónő a Facebook oldalán elárulta, hogy a regényt - avagy pontosabban Vrudla karakterét - egy csodálatos festmény inspirálta, ami Szauronról, a Gyűrűk ura kultikus főgonoszáról készült.
A mostani játékunk során eme szerencsés véletlent dicsőítjük, így a Gyűrűk urához készült lenyűgöző festmények között válogattunk, a feladatotok felismerni, hogy kit ábrázolnak.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/18 Sorok Között
04/20 Insane Life
04/22 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld