A következő címkéjű bejegyzések mutatása: adventi blogturné. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: adventi blogturné. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 23., péntek

Adventi blogturné (2022) - Szépség és a Szörnyeteg fanfic


„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”


Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai, több mint kétezer turnéval a hátunk mögött minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Neked is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk!

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk a legjobb adventi programokig.
Természetesen képzeletbeli puttonyunk sem maradt üres! Ha egy kicsit közelebb merészkedsz és vetsz bele egy gyors pillantást, láthatod, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye olvasóink karácsonyát.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.





Szépség és a Szörnyeteg fanfic


A szörnyeteg felmarkolt egy kevéske havat és hatalmas mancsai közt szétmorzsolta.
Gyűlölte az életét.
Önmagát gyűlölte.
A kastély rideg toronyszobájának ablakában állva az odakint szállingózó hópihéket kémlelte, melyek rendre emlékeztették arra, mit veszített: az életet. Valahol a sűrű erdő mögött aprócska falu húzódott, tele nyüzsgéssel. Utcáit nap, mint nap megtöltötték az élet hangjai: gyerekek hócsatáztak, asszonyok nevetgéltek, rozoga szekér gördült végig a latyakos kockaköveken, csizmatalpak nyikorogtak, korsók koccantak, s olykor egy-egy hangosabb szó vagy pofon is elcsattant. Csupa olyasmi, amiben neki és a kastély többi lakójának már soha többé nem lehet része. Az átok választotta el őket jövőjüktől, amiért kizárólag önmagát hibáztathatta.
Üvöltésébe beleremegtek a falak, s ijedten rikoltozó madarak röppentek szét a fákon, újabb emlékeztetőjéül annak, hogy mindenkit elriaszt maga mellől. Egykor fényűző életet élt, mindene megvolt: vagyon, rang; férfitársai irigyelték, míg a hölgyek állandóan a kegyeit lesték. A kastélyt élet töltötte meg, pazar bálokat, lakomákat rendeztek, muzsika szó szállt a levegőben, s ezernyi gyertya lángja világította be a termeket.
‒ És mi lett a vége? – dörmögte ingerülten, mintha rajta kívül bárki hallhatná szavait. Egyedül volt, tudta jól, hisz korábban nyomatékosan a személyzet értésére adta, hogy ne zavarják.
A mai a szokottnál is nehezebb napnak bizonyult számára.
Mint ahogy Mrs. Pottsnak, Lumiére-nek, Tik-Tak úrnak... és Csészikének is.
Felmordult. A közelébe eső legközelebbi bársonyfüggöny felé kapott, s oly könnyedén, mintha az csak papírból lett volna, leszaggatta. Hatalmas mancsai közé fogva fejét, arrébb tántorgott.
‒ Elég! Elég, elég, elég…
Azt kívánta, bárcsak átaludhatná ezt a napot ‒ a szeretet ünnepét. Akkor nem kellene szembenéznie tettei következményeivel. Bárcsak elvette volna a józan eszét az az átkozott boszorkány! Könnyebb lenne öntudatlan fenevadként létezni, mint egy szörnyeteg testébe zárva, tudatának teljes birtokában... Vele ellentétben ugyanakkor a kastély többi lakóját még éltette a remény, hogy uruk a kiszabott idő letelte előtt rátalálhat az igaz szerelemre, de ő nem hitt a tündérmesékben. Hisz ki szeretne bele egy magafajta szörnyetegbe? Rút, félelmetes bestia volt, önnön tükörképét sem állhatta. Hogyan várhatná el bárkitől is – különösen egy finom hölgytől ‒, hogy megérintse, megcsókolja, szeresse?
Rátámaszkodott az üres szoba közepén álló egyetlen bútordarabra, egy öreg, faragott lábú asztalkára és közelebb hajolt a rajta lévő búrához. Leheletétől bepárásodott az üveg, eltakarva előle a szirmait hullató mágikus rózsát. Amint az utolsó szirma is lehull, az utolsó reménye is tovaszáll és végérvényesen egyedül marad.
Furcsa érzés szorította össze a mellkasát.
Nem akart a jövőre gondolni, inkább felkapta az asztalon heverő varázstükröt és rámordult:
‒ Mutasd!
A tükör felszíne fodrozódni kezdett, mígnem tucatnyi, nyüzsgő ember képe jelent meg benne ott, ahol tükörképének kellett volna lennie. A falusiak a szokottnál is nagyobb sürgés-forgásban voltak. Némelyik férfi fenyőt cipelt a vállán, míg az asszonyok roskadásig rakott kosarakkal rohangáltak. A szörnyeteg szinte beleszédült a főtéren kavargó forgatagba: az emberek idegesen, ingerülten viselkedtek, egymást lökdösték, s azon marakodtak, kié legyen az utolsó hal. Bármerre mozdult a kép, tülekedő tömeg, lármázás és pattanásig feszült hangulat fogadta. Szinte már megnyugtató volt a tudat, hogy az elmúlt év sorát mit sem változtak az emberek. Egyszerre szánta és irigyelte őket. Még ha azok a szerencsétlen parasztok nem is vették észre, hogy épp az ünnep meghittségét veszítik el, voltak céljaik, álmaik: vacsorát készíteni a családnak, szebbé varázsolni az estét. Ezzel szemben számára egyetlen elfoglaltság létezett, amit titkon minden karácsonykor megtett: a varázstükrén keresztül figyelte azt a világot, aminek immár soha többé nem lehet részese és várt.
A sors furcsa fintora, hogy most pont arra vágyott, amit egykoron, hercegként megvetett. Azt az énjét a hideg rázta volna az efféle alantas ünnepléstől, kizárólag a pompa és a fényűzés éltette, a kérkedés, na meg a szépség.
‒ Kérem, Horace, szükségem van a répára!
A lány kétségbeesett hangja szakította ki töprengéséből a szörnyeteget. Hát itt van! A kissé furcsa lány, aki hozzá hasonlóan rajong az irodalomért. Szüntelen mosolyra kunkorodó ajka bánatosan lekonyult, a piaci zöldségest azonban nem hatotta meg.
A szörnyeteg mancsa összeszorult a tükör körül, ajkát morgás hagyta el.
‒ Fizess vagy tűnj el innen! ‒ felelte Horace, de a lány nem hagyta magát.
‒ Ígérem, holnap megadom az árát! Papa ajándéka drágább volt, mint számítottam, de ha megvárja, hazafutok és…
A mogorva árus azonban félbeszakította:
‒ Záróra, fizesd ki vagy engedj utamra!
‒ Horace, ne tegye ezt velem! Hát mit adok Fülöpnek karácsonyra? Tudja, mennyire odáig van a répáért.

***

Belle szíve elfacsarodott. Ha Horace nem könyörül meg rajta, Fülöp, a lovuk bánatos lesz. Bárcsak több pénzt hozott volna magával! Nem gondolta, hogy Papa ajándéka olyan sokba fog kerülni, hogy nem marad majd répára való. Pedig már mindent jó előre eltervezett: este, miután Papával elfogyasztották szerény ünnepi vacsorájukat, átadja neki az ajándékát – egy új, Párizsból érkezett szerszámot, amivel könnyebben tud majd bütykölni –, aztán kilátogat az istállóba Fülöphöz és odaadja neki az ízletes répákat. Most azonban mindez füstbe menni látszott.
‒ Horace, drága cimbora! ‒ harsant a háta mögött egy túlságosan is jól ismert hang. Belle megborzongott. Már csak ez hiányzott! ‒ A jövendőbelimnek szüksége van azokra a répákra, add szépen oda, én majd kifizetem helyette.
Belle a szemét forgatta.
‒ Gaston, már megmondtam, hogy én nem… ‒ kezdte volna.
‒ Csacska kislány, ne szerénykedj! Mellettem soha nem kényszerülnél nélkülözésre – azzal Gaston átkarolta Belle bordó kabátba bujtatott vállát és arrébb irányította, közel a szabó boltjának kirakatához, aminek visszatükröződő üvegfelületében a fajankó szabadon csodálhatta magát.
Megfeszíttette bicepszét, hangos sóhajtozásra késztetve lányok egy csoportját, majd addig csücsörített és pózolt, míg sikerült megtalálnia a szerinte legelőnyösebb pózt. Csakhogy Belle-t nem érdekelte sem Gaston, sem a mondandója, Fülöp ajándéka viszont annál inkább.
‒ Nos, élmény volt veled társalogni – hátrált egy lépést –, de ha megbocsátasz, várnak rám a répák.
‒ Ne siess, még nem fejeztem be! LeFou, te félkegyelmű, fizesd ki és hozd utánunk azokat a nyavalyás répákat! ‒ utasította alacsony termetű barátját Gaston, aki a farkasordító hideg ellenére most is ugyanazt a testre feszülő vörös felsőt viselte, derekánál széles övvel, mint máskor. Belle nem emlékezett, látta-e valaha másban.
Gyorsan végigmérte: a termetes férfi vállán ott lógott hatalmas puskája, haja olajtól fénylett, míg az őt körbelengő illat… émelyítően soknak bizonyult. A lánynak hányingere lett.
Gaston félreérthette ezt, ahelyett hogy útjára engedte volna Belle-t, szembependerítette magával, mélyen a szemébe nézett, mintha ezáltal megbűvölhetné, akárcsak holmi távol keleti kobrát, majd rávillantotta megnyerőnek hitt mosolyát.
‒ Mondd csak, szép hölgy, hát nem lenne kedvedre valóbb, hogy a férjedet várd ünnepi lakomával, minthogy a bolond Maurice-t szolgáld? Lőnék neked nyulat, őzet, bármit, amit csak megkívánok, te pedig cserébe fényesre sikálnád a csizmám és csókokkal köszöntenél! Az ég szerelmére, Belle, hát meddig kéreted még magad?
Belle-nek hányingere lett, ahogy elképzelte a férfi által lefestett jövőt. Csókokra gondolni sem akart!
‒ Gaston, értsd meg, nem megyek hozzád, és most hagyj, fontosabb dolgom is akad! ‒ azzal kitépte LeFou kezéből a répákat és futásnak eredt. A háta mögött hallotta, ahogy Gaston szeretett könyveit és az olvasás iránti szenvedélyét sértegeti, ám nem törődött vele. Állatokat gyilkoló, ostoba, felszínes férfinak tartotta, szíve legmélyéről megvetette. Ugyanakkor Belle pontosan tudta, hogy az egész falu ugyanolyan álmodozó bolondnak tartja, mint Papát. De ez sem érdekelte, szerette a könyveit, akárcsak az édesapját.
Amikor kellő távolságra ért, a LeFou kezéből elcsent répákat gyorsan bedugta kopottas táskájába, és előhúzta a frissen kikölcsönzött könyvét. Végigsimított gyönyörű, zöld borítóján. Egy hercegnőről és egy békáról szólt, akik felülemelkedve az emberi alantasságon és a külső szépségen, egymásba szerettek. Őszinte, tiszta és igaz szerelem volt, épp olyan, amilyenre ő is vágyott. Alig várta, hogy hazaérjen, bekucorodjon kényelmes fotelébe és egy bögre forró tea kíséretében elmerüljön kedvenc meséjében. Elképzelni sem tudott volna szebb karácsonyt annál, minthogy Papával együtt vannak, és azt teszik, amit leginkább szeretnek.
Még utoljára visszafordult a megtébolyult falu felé és egy szomorú mosolyt vetett azokra az emberekre, akik elfelejtették, miről is szól az ünnep: arról, hogy azokkal legyünk, akiket igazán szeretünk. Belle-t nem érdekelték az ajándékok, neki csak Papa és Fülöp, na meg egy könyv kellett a boldogsághoz.

***

A szörnyeteg megérintette a tükör felületét, mintha így érezhetné a lány bőrének puhaságát. Bolondság! Nem tudta, ki lehet Belle, de évek óta, minden egyes karácsony reggelén figyelemmel kísérte, ahogy elsétál a könyvtárba, majd új szerzeményébe temetkezve hazabandukol. Általában nem tett kitérőket, mint ma.
Különös szerzet volt, mindenkihez akadt egy-két kedves szava, s mit sem törődött a lépteit követő szánakozó tekintetekkel vagy megjegyzésekkel. Mintha a saját varázslatos világában élt volna.
A szörnyeteg tudta, hogy a lány sosem lehet az övé, mégis elégtétellel töltötte el, hogy faképnél hagyta azt a szűknadrágos pojácát. Ha nem félt volna bevallani önmagának, talán beismerte volna, hogy jobb kedvre derült tőle. Mellkasa melegséggel telt meg. A szépséges leány volt az ő meg nem érdemelt ajándéka. Minden percét kiélvezte hát míg figyelte, hogyan feledkezik ismét a könyvébe, énekel, táncol, pörög-forog a hazafelé tartó havas úton. Azt kívánta, bárcsak sose érne haza, akkor élete végéig bámulhatná. A lány azonban elérte aprócska házukat, ami azt jelentette, hogy ideje elbúcsúznia tőle. Nem érezte volna illőnek, ha tovább figyelni.
‒ Igazad volt, mama – suttogta a szoba magányába. Az édesanyja mindig azt mondogatta, hogy az otthon nem egy hely, hanem az a személy, akiért bármit megtennénk. És bár nem ismerte ezt a lányt, tudta, hogy érte képes lenne felülkerekedni önmagán.
Este, ha szerencséje lesz, talán álmaiban viszontláthatja, és akkor eltölthet vele egy szeretetteljes karácsony estét. Elképzelte, hogy felolvasna a lánynak, míg az Mrs. Potts forró kakaóját kortyolgatja, majd együtt néznék, ahogy Csészike kibontja az ajándékát, Lumiére és Babette pedig táncot lejt.
‒ Badarság!
Figyelmét ismét az üvegbúra alatt lévő mágikus rózsára függesztette, nem vette észre, hogy a háta mögött lévő ajtó finoman becsukódik Lumiére és Mrs. Potts mögött.




Nyereményjáték


Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami irányulhat az ünnepre és annak fontos “kellékeire”, kapcsolódhat az adott poszthoz, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásáből hat ajándékkötet kerül kisorsolásra (a kötetek címeit a rafflecopter doboz tetején találjátok) azok között, akik minden állomást teljesítenek.
Figyelem, a bloggerek csak magyarországi címre postáznak; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Ki a kedvenc Szépség és a Szörnyeteg karaktered?




Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Kelly és Lupi olvas - Karácsonyi vásárok
12/02 Booktastic Boglinc - Playlist
12/03 Dreamworld - Programajánló
12/04 Betonka szerint a világ… - Karácsonyi könyvek
12/05 Veronika's Reader Feeder - Babaróka karácsonya
12/06 Csak olvass! - Karácsonyi történet
12/07 Olvasónapló - Képeslapok
12/08 Fanni’s Library - Szívmelengető könyvek
12/09 Spirit Bliss Sárga könyves út - Rajzok és fanartok
12/10 Olvasónapló - Filmajánló
12/11 Utószó - Sütemény recept
12/12 Readinspo - Booktag
12/13 Csak olvass! - Könyvjelzők
12/14 Könyvvilág - Booktag
12/15 Könyv és más - Társasjáték ajánló
12/16 Kelly & Lupi olvas - Puzzle-k
12/17 Könyvvilág - Történet
12/18 Csak olvass! - Last minute ajándéktippek
12/19 Veronika’s Reader Feeder - Ünnepi DIY
12/20 Függővég
12/21 Hagyjatok! Olvasok! - Harry Potter fanfic
12/22 Szaffi polca - Mézeskalács
12/23 Dreamworld - Történet

2022. december 3., szombat

Adventi blogturné (2022) - Programajánló+booktag


„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai, több mint kétezer turnéval a hátunk mögött minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Neked is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk!

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk a legjobb adventi programokig.
Természetesen képzeletbeli puttonyunk sem maradt üres! Ha egy kicsit közelebb merészkedsz és vetsz bele egy gyors pillantást, láthatod, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye olvasóink karácsonyát.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.





Booktag


1) Mikulás - Melyik a szívednek legkedvesebb karácsonyi történet?


Néhány évvel ezelőtt erre még lehet, hogy nehezen válaszoltam volna, de 2016. decembere óta A fiú, akit Karácsonynak hívnak a legeslegkedvencebb karácsonyi könyvem - illetve könyvsorozatom, ugyanis mind a négy ide tartozó kötet nagyon kedves a szívemnek.
A fiú, akit Karácsonynak hívnak egyébként egy roppant édes, izgalmas, letehetetlen, varázslatos, megható és ünnepi kötet. Ízig-vérig karácsonyi regény. Na, meg tele van mikulásos easter eggekkel, amik minden alkalommal "aha, hát ezért!" rácsodálkozásra késztetik olvasójukat.
Tiszta szívből ajánlom gyereknek és felnőttnek, ha tradícionális karácsonyi könyvre vágytok - rénszarvasokkal, hóval, koboldokkal, galibával, szeretettel, családdal, ajándékokkal.


2) Grincs - A kedvenc morally grey karaktered.

Az a helyzet, hogy genetikailag van nálam valami gond, ugyanis félelmetes módon vonzanak a morally grey karakterek... de annyira, hogy amikor azt hiszem, kiszúrtam magamnak a jófiút, akkor is kiderül, hogy mégse. Ennél fogva elég nehéz Rhys, Kaz, Éjúr, Loki, Hawke, Cardan, Daemon Targaryen, Geralt, Laurent herceg vagy épp Jacks közül választanom. És nem is szeretnék.
De most komolyan, hogy lehet csak egyet választani ilyen mezőnyből? Ugye, hogy sehogy!


3) Hógolyócsata - Ki az a három karakter, akit szívesen beválogatnál a csapatodba egy ádáz hógolyócsata esetén?


Mivel a hógolyócsata egy véresen komoly dolog, ezért mindenképp olyanokra van szükségem, akiknek van háborús tapasztalata. A csapatomban mindenképp helyt érdemel Aelin érthető okokból, mellette viszont szükségem van két csibész pasira is, akik nem is lehetnének mások, mint Jace Wayland/Lightwood/Herondale és Daemon Black. Velük garantált a siker és a jó hangulat!


4) Fagyöngy - A kedvenc könyves párosod.


Hát ez a világ legszemetebb kérdése ever. Egyszerűen nem tudok dönteni a Will-Tessa-Jem, a Malec és Jace & Clary párosok között. Éppen ugyanannyira szeretem őket.


5) Szaloncukor - Milyen süteménnyel kínálnád meg a hozzád látogató kedvenc karaktered?

Ha Will Herondale megjelenne az ajtómban és azt mondaná, hogy nálam tölti a karácsonyt, akkor gyakorlatilag bármit kérhetne. Na de viccet félretéve, mindenképp megkínálnám anyukám díjnyertes diós és mákos bejglijével, mandulás diójával, és az én kedvenc csokis fatörzsemmel. Remélhetőleg egyik sem késztetné menekvésre.


6) Levél - Melyik 3 könyvet kérnéd idén a Mikulástól/Jézuskától ajándékba?


Az egyiket éppen ma vette meg a Jézuska nekem (amolyan tőlem nekem alapon), ez pedig nem más,mint A sárkány felemelkedése. Mellette nagyon szeretném még a sorozatos borítóval A gyűrűk urát, és Cassandra Clare-től a kemény fedeles Vasláncot. De ha az új illusztrált HP is bekúszna a fa alá, nem ellenkeznék.


7) Mézeskalácsház - Melyik könyves világban élnél szívesen, és pontosan hol laknál?

Szerintem Erilea, azon belül pedig Terrasen tökéletes választás lenne. Kisebb eséllyel halnék meg öt percen belül, mint Westeroson. Bár a Megyében is szívesen elidőznék... Meg Idrisben is. Az Éjszaka udvaráról nem is beszélve.




Programajánló


Összegyűjtöttem nektek három szuper programot, közel a fővároshoz, amit mindenképp érdemes csekkolni, ha szerettek kirándulni, vágytok valami szépre, de közben hangolódnátok az ünnepekre is. Mindhárom ideális választás akár gyerekkel, akár barátokkal vagy családdal.


1) Gyermekvasút

Elsőként a Gyermekvasutat ajánlanám figyelmetekbe, ami ugyan egész évben üzemel, ám a ünnepek közeledtével még meghittebb élményt kínál, ahogy a (fedett) vonat 11 km-en keresztül, erdei ösvények  mentén kanyarog, majd a végállomás előtt átpöfög a bájos kis alagúton. Fontos tudni, hogy ez a javarészt gyerekek által irányított vonat Hűvösvölgy és a Széchenyi-hegy között közlekedik, nagyjából egyórás menetidővel, ám a hat megálló közül bármelyiknél fel- és le lehet szállni, s olyan nevezetességeket megtekinteni, mint a vadaspark, kalandpark, Erzsébet-kilátó, Normafa, Libegő, Tündér-szikla, Kaán Károly-kilátó, Makovecz Imre-kilátó vagy a Gyermekvasút múzeum.
Érdemes azonban minél hosszabb távot megtenni és megcsodálni a csodás panorámát, a vasút mentén elterülő, háborítatlan erdőt, a ködbe vagy épp felhőkbe vesző hegyeket, s kiélvezni a népszerű fotótémaként is szolgáló alagutat, ahol teljes sötétségben suhan át a vonat. A visszaindulás előtt pedig szívből ajánlom, hogy tegyetek egy túrát.
Sőt! Ha igazán kimaxolnátok az élményt, akár néhány pillanat vagy egy utazás erejéig, alkalmanként nosztalgia gőzmozdony is közlekedik, forró gőzt és hamut lövellve - régi korok- és/vagy Harry Potter rajongóknak mindenképp kihagyhatatlan látvány!
Bővebben a Gyermekvasút honlapján tájékozódhattok árakról, menetrendről és egyéb tudnivalókról.


2) Karácsonyház


A Karácsonyház Magyarországon egyedülálló, különleges karácsonyi mesevilágot megidéző üzlet. Egy nagy hírű és népszerű karácsonyi vásár és trendbemutató Gödöllő szívében, amely mini karácsonyi kültéri forgatagával kellemes lehetőséget nyújt az ünnepekre való hangolódásra. (forrás: karacsonyhaz.hu)
Odabent különféle tematikájú termek kápráztatják el a látogatókat, idén például akad erdei vagy sarkvidéki ihletésű dekoráció, de csajos, tradícionális vagy épp cukorkás, mackós, dínós részleg is, míg az ajtón belépve Télapó és Télanyó édesség mennyországa fogadja az embert. Ha pedig valamelyik dísz megtetszik, akár meg is vásárolhatod.
Nálam immár harmadik esztendeje kötelező program (minden éveben más a dekoráció), legalább egyszer, de ha tehetem, többször is visszatérek barátokkal, családtagokkal.
Hétköznap kevesebben vannak, kényelmesebb nézelődni, hétvégén viszont rövidebb-hosszabb sorban állással kell számolni. Ugyanakkor a várakozás sem unalmas, a Karácsonyház előtti téren különféle bódék (rétes, gesztenye, édesség, kávé, stb.), manóházak, körhinta, manók, karácsonyi vasútállomás installáció tekinthetőek meg, továbbá a bejárat mellett szelfi- és fotósarok is van (idén egy gigantikus Mézivel).
A Karácsonyház a kedvenc őszi-téli programom, a többméteres Diótörők által őrzött kapun belépve mindig úgy érzem, mintha egy karácsonyi mesevilágba sétálnék be, ahol minden csupa varázslat.
A Karácsonyházról itt, itt és itt találtok általam készített videókat.
Extra tipp: a közelben található egy park, illetve a gödöllői kastély és annak az ingyenesen látogatható, gyönyörű kastélyparkja.


3) Lumina Park

A Lumina Park egy varázslatos fénypark a Margitszigeten, azon belül is a Palatinus Fürdő területén. Belépve kicsik és nagyon is úgy érezhetik, mintha egy mesevilágba csöppentek volna. Odabent egy adott tematikának megfelelően (ami idén a Világkörüli utazás címet viseli) különféle led izzókkal kivilágított installációk helyezkednek el, melyek közül több ki is próbálható. Kb. 1,5 kilométernyi területen, meghatározott útvonalon lehet haladni és bebarangolni Ausztrália, India, Ázsia, Amerika vagy épp Afrika nevezetességeit, az út végén pedig Elza kastélya, Hamupipőke tökhintója, egy őrült labirintus és egy szemkápráztató kastélykert fogadja a látogatókat. Csodás színek, izgalmas figurák és passzoló fény- és hangeffektek teszik igazán maradandóvá az élményt.
A belépő ára kicsit borsos, de minden egyes forintot megér! Ez tényleg olyan, amit egyszer az életben mindenkinek látnia kell. Remek program gyerekekkel, barátokkal vagy épp a pároddal. Játékos, szemet gyönyörködtető, és rengeteg szuper képet lehet lőni.
Időben érdemes nagyjából 1,5, de inkább 2 órát szánni, hogy kényelmesen meg tudjatok nézni mindent.
További infókért látogassatok el a Lumina Park honlapjára. Ide kattintva pedig megnézhetitek a parkról készített videómat.


Megjegyzés: Nem szponzorált tartalom, mindegyiket saját tapasztalat alapján ajánlom.




Nyereményjáték


Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami irányulhat az ünnepre és annak fontos “kellékeire”, kapcsolódhat az adott poszthoz, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásáből hat ajándékkötet kerül kisorsolásra (a kötetek címeit a rafflecopter doboz tetején találjátok) azok között, akik minden állomást teljesítenek.
Figyelem, a bloggerek csak magyarországi címre postáznak; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Hol található a Karácsonyház?




Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Kelly és Lupi olvas - Karácsonyi vásárok
12/02 Booktastic Boglinc - Playlist
12/03 Dreamworld - Programajánló
12/04 Betonka szerint a világ… - Karácsonyi könyvek
12/05 Veronika's Reader Feeder - Babaróka karácsonya
12/06 Csak olvass! - Karácsonyi történet
12/07 Olvasónapló - Képeslapok
12/08 Fanni’s Library - Szívmelengető könyvek
12/09 Spirit Bliss Sárga könyves út - Rajzok és fanartok
12/10 Olvasónapló - Filmajánló
12/11 Utószó - Sütemény recept
12/12 Readinspo - Booktag
12/13 Csak olvass! - Könyvjelzők
12/14 Könyvvilág - Booktag
12/15 Könyv és más - Társasjáték ajánló
12/16 Kelly & Lupi olvas - Puzzle-k
12/17 Könyvvilág - Történet
12/18 Csak olvass! - Last minute ajándéktippek
12/19 Veronika’s Reader Feeder - Ünnepi DIY
12/20 Függővég
12/21 Hagyjatok! Olvasok! - Harry Potter fanfic
12/22 Szaffi polca - Mézeskalács
12/23 Dreamworld - Történet

2022. július 4., hétfő

Matt Haig - Az egér, akit Mikának hívnak


A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Matt Haig Az egér, akit Mikának hívnak c. regénye, mely A fiú, akit Karácsonynak hívnak sorozatból ismert kisegér történetét meséli el. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Mika kalandokkal és új barátokkal teli életét, melyben a kis hősnek el kell gondolkodnia azon, vajon mit képes feláldozni a mennyei sajtért.
 
 
Matt Haig: Az egér, akit Mikának hívnak
 
Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634378945
Oldalszám: 200 oldal
Fordító: Rádai Andrea
Illusztrálta: Chris Mould

Fülszöveg:
A fiú, akit Karácsonynak hívnak szerzőjétől
Emlékszel Mikára, a kisegérre, aki Nikolasszal együtt indult útnak a Messzi Északra? Ha nem, sebaj, mert ez a könyv itt az ő nagy történetét meséli el. Csupa fontos dologról szól: a barátságról, a bátorságról, a különbözőség fontosságáról, önmagunk felvállalásáról.
Mika élete Koboldfalván tele van sajttal és finom illatokkal, de ami a legjobb, végre egérbarátra talált. Bátor Brittával nem mindenben értenek egyet, de mégiscsak hasonszőrű teremtmények. Amikor az egérlány belerángatja élete legőrültebb kalandjába, Mikának el kell gondolkodnia azon, hogy mit képes feláldozni a mennyei Urga-burga sajtért…
A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz.

Saját véleményem:
Három év telt el úgy, hogy nem érkezett újabb karácsonyi Matt Haig kötet, ami végtelen szomorúsággal töltött el, hisz Nikolas, Igazmondó Glimpi és a többiek nélkül legalább annyira nincs karácsony, mint Kevin nélkül. Úgyhogy amikor megláttam, hogy érkezik Az egér, akit Mikának hívnak, majd kiugrottam a bőrömből, még az sem érdekelt, hogy odakint éppen ötven fok tombol - szerencsére a kötetben sincs ünnep, száznyolcvannyolc nap van szentestéig.

"Tehát az a tanulság, kedves kis egérbarátom, hogy ez az egész nem arról szól, hogy mi történik veled. Hanem arról, hogy hogyan állsz ahhoz, ami veled történik."

A főszerep ezúttal Mikáé, azé a kisegéré, akit Nikolas korábban megmentett, majd legjobb barátjává fogadott, ekképp maga a történet is a korai években játszódik. Már csak azért is, mert az egerek nem kimondottan hosszú életűek... hacsak egy kobold(gyerek) nem végez rajtuk véletlenül óhajsóhajtást. Márpedig Mikával ez történik. Miután lepottyan Villám hátáról, s háztetőkön legurulva földet ér, a kisegér teste annyira összeroncsolódik, hogy csak a szerencsés véletlennek köszönhetően éli túl a zuhanást. Ám állatokon nem szokás ilyen varázslatokat végrehajtani - ahogy arra Topó apó is felhívja a figyelmet -, mivel súlyos következményekkel járhatnak: az óhajsóhajtás olyan tulajdonságokat hoz ki az alanyból, amik korábban benne lappangtak, s lehet ez ürülékevésre való hajlam vagy valami annál sokkal nagyobb horderejű is. Mika tehát bár életben marad, még inkább kirekesztetté válik: nem kobold, nem ember, nem Glimpi, és ahogy újdonsült - ráadásul egyetlen - egérbarátja rámutat, nem is egér. Mindenhonnan kilóg egy kicsit, ami a múltban is így volt, a varázslat miatt pedig végképp. 

Egy olyan kisegér szívszorító története ez, aki születése pillanatától kezdve a perifériára szorul, s sehogy sem leli a helyét a világban, sőt azt sem tudja, ki vagy mi is ő igazán. Mika önkeresése hosszú, tanulságos eseményeken át vezet, szó esik benne megfelelési kényszerről, idomulásról, ballépésekről és bátorságról. Matt Haig mindezt a maga mókás, ugyanakkor szívszorító módján mutatja be, s állítja tanulságul (kis)olvasójának. Mikának magának kell kitapasztalnia azt, hogy a barátság és a valahova/valakihez tartozás nem egyenlő a megalkuvással vagy épp önmaguk elnyomásával, hogy nem jó, ha úgy szerzünk barátokat, hogy közben megváltozunk és olyanná válunk, amilyenek nem is vagyunk. Az óhajsóhajtás révén Mika hatalmas varázserőre tesz szert, és csak rajta áll, miként használja: segít, netán árt vele.
Mika személyében egy kedves, szeretetéhes, jóindulatú karaktert ismerhetünk meg, aki vágyik mások szeretetére és figyelmére, aki szeretne tartozni valahová, miközben kétségek mardossák. S miközben régi barátait bedarálja a hétköznapok mókuskereke, megjelenik mellette egy új társ, vagy ha úgy tetszik, hamis barát, aki az érzelmeket kihasználva manipulálja kis hősünket, miközben olyan kalandra csábítja, ami sorsdöntő lehet. Bátor Britta és Mika együtt vágnak neki, hogy megszerezzék a trollok híres urga-burga sajtját, a kérdés csak az, hogy a pillanatnyi élvezet és a hamis barát elismerés megéri-e az árat... 

Nekem nagyon tetszett, hogy Maitt Haig egy ennyire érzékeny, mégis nagyon sokakat érintő kérdéskörre fókuszált, hisz gyerekkönyvek esetében inkább a barátság és összetartás, megbocsátás intézményét szokták erősíteni a szerzők, elfeledkezve a romboló és ártó kapcsolatokról, amik rossz hatással bírnak az egyénre, hovatovább nagyobb fájdalmat tudnak okozni bármi másnál. Mi több a szerző gyerekbarát példákon keresztül erősíti az egészséges önképet, önbizalmat ad, és rávilágít arra, hogy a legfélelmetesebbnek tűnő dolgokkal is szembe kell nézni ahhoz, hogy nyerhessünk, és hogy azok, akik igazán szeretnek minket, mindig ott lesznek a háttérben (Mika esetében az Igazmondó Glimpi, Nikolas és a többi kobold).
A sorozat többi kötetéhez hasonlóan tehát Az egér, akit Mikának hívnak is roppant tanulságos, megható tanmese, ami nem mellőzi a humort se. Matt Haig gyönyörű sorai, gondolatai és történetei pedig kortalanok, így a legkisebbtől a legnagyobbik mindenki nyugodtan olvashatja - garantáltan javára válik majd. Ha egészen messzire akarnék menni, azt mondanám, Matt Haig ezen történeteinek az iskolai tananyagok közt lenne a helyük.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Mika, Igazmondó Glimpi
Kedvenc jelenet: amikor Mika kiáll Dörr elé
Negatívum: Bátor Britta manipulatív érzelmizsarolásai
Borító: 5/5
Sorozat: A fiú, akit Karácsonynak hívnak univerzum, önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a Mikához hasonló kisegereké a főszerep. Minden állomáson elcsíphettek egy híres mesefilmes egeret, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni a nevét, majd beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

07/04 Dreamworld
07/05 Csak olvass!
07/06 Könyv és más
07/07 Olvasónapló
07/08 Utószó

2021. december 23., csütörtök

2021. Adventi blogturné - 23. nap

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.
A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.
Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat.

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul instagram oldalunkra is érdemes lesz felnézni.

Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást, láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.



A Mindenség Csillaga


­­­­­­  − Küldetésem van számodra, fiam! ­­­­­­− mennydörögte Odin arany trónusán ülve. ­­­­­­− Most végre bebizonyíthatod, hogy méltó ura lennél-e Asgardnak.
   L. kis híján elejtette a kezében tartott tálcát. Minden egyes szó tőrként hasított szívébe, egyszersmind bizonyságául szolgált annak, hogy atyja Thort tekinti örökösének, vele még csak nem is számol. Iszonyatos düh lángolt fel benne, ám ezúttal leplezni kényszerült érzelmeit, nem fedhette fel valódi kilétét.
   Miután tudomására jutott, hogy Odin haladéktalanul magához kérette idősebb fiát, azonmód cselekedett. Magára öltötte az egyik cselédlány képét, s borral teli aranytálcát egyensúlyozva karján, besurrant a trónterembe. Igyekezett árnyékban maradni, s kerülni a jelenlévők tekintetét - ami ezúttal különösen nehéznek ígérkezett. Soha semmire nem vágyott annyira, mint atyja elismerésére, arra, hogy Asgard ura bátyjával egyenlőként kezelje. Ezzel szemben mit kapott? Lekicsinylést, megalázást, és bizalmatlanságot. Mintha valami gaztevő lett volna!
­­­­­­  − Megtisztelsz, atyám ­­­­­­− hajtott fejet Thor. ­­­­­­− Mit kell tennem?
­­­­­­  − Ellátogatsz Midgardba…
­­­­­­  − Már megbocsáss ­­­­­­− vágott közbe Thor értetlenül, L. pedig elfojtott egy kárörvendő vigyort ­­­­­­−, de megismételnéd kérlek. Az imént véletlenül Midgardod értettem, de mindannyian tudjuk ­­­­­­− nevetett fel kényszeredetten­­­­­­ −, hogy az teljességgel lehetetlen. Ugye?
­­­­­­  − Nem tűröm a tréfát, fiam! Most azonnal elmész Midgardba és visszahozod a Mindenség Csillagát!
­­­­­­  − A mit?
   L. elfintorodott. Testvére világéletében szánalmas melák volt, mindössze a pörölye lóbálásához és a nők szédítéséhez, na meg a vedeléshez értett. L. egyszerűen képtelen volt felfogni, mit lát benne Odin, amit benne nem. Kettejük közül mindig is ő volt az ész, az, aki gondolatban jóval előbb járt mindenkinél. Hát nem épp ilyen erényekre lenne szüksége a birodalomnak?
­­­­­­  − Amint megpillantod, fel fogod ismerni, fényesebben ragyog minden másnál.
­­­­­­  − Nem értem, atyám ­­­­­­− értetlenkedett tovább Thor ­­­­­­−, mégis mit keresne a Mindenség Csillaga egy olyan alantas helyen, mint Midgard?
   Lokinak be kellett látnia, egyetért testvérével, Midgard minden világ közül a legszánalomraméltóbb volt. Még a hideg is kirázta gondolatára. Az emberek szánni való kis férgek, akiket nem telik nagyobb erőfeszítésbe eltaposni, mint bármilyen bogarat.
­­­­­­  − Majd te kideríted. Most pedig indulj, Heimdall vár rád!
   L. kihasználta az alkalmat, és még azelőtt, hogy melák fivére megindulhatott volna, elhagyta a termet. Hallotta, hogy Odin további utasításokkal látja el Thort, ám döntenie kellett: tovább hallgatózik vagy elindul, és lehetőleg még azelőtt eléri a Bifrösztöt, hogy a mennydörgés istene egyáltalán kitenné a lábát a palotából.
   Futtában alakot váltott, nem törődött vele, hogy ki látja ­­­­­­− minden perc számított.
­­­­­­  − Thor! ­­­­­­− üdvözölte melegen Heimdall. Az őrhelyén állt, szokásos arany páncélját viselte, s éppen úgy támaszkodott méretes kardjára, mint bármikor máskor.
   L. csak biccentett, nem állt szándékában kihívni maga ellen a sorsot: minél hamarabb eljut Midgardba, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy lebukik.
­­­­­­  − Mérgesnek tűnsz ­­­­­­− állapította meg Asgard őre, hangjában jókedv bujkált, és még valami, amivel L. most nem törődött. ­­­­­­− Megértelek. Járj hát szerencsével! ­­­­­­− mondta, azzal megnyitotta a kaput.
   Egy villanásnyi idővel később L. elméjét éles hangok töltötték be, orrába füst tolult, s bármerre nézett, hatalmas, szürke épületeket látott maga körül. Asgard ragyogása után szánalmas látványt nyújtottak, ám azzal nyugtatta magát, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megtalálja a Mindenség Csillagát.
   Gondolatai közül hangos dudálás és fékcsikorgás hangja szakította ki, amit kiabálás követett:
  ­­­­­­− Te barom, majdnem elütöttelek! Takarodj az útról!
   L. keze ökölbe szorult. Csak egyetlen mozdulatába kerülne, és a halandó szánalmas kis élete véget érne. De nem kelthetett feltűnést, így hát odébb sétált.
  ­­­­­­− Te nem Thor vagy! ­­­­­­− ragadta meg valaki a felkarját. L. dühödten kirántotta magát a szorításból, majd fintorogva felmérte azt az ostoba emberi lényt, aki képes volt megérinteni őt.
   Jelentéktelen patkány.
­­­­­­  − Ő hol van? - követelt választ az alacsony termetű, szemüveges férfi.
   Merész. Vagy megunta az életét. Nem sokan mernének ilyen hangnemben megszólítani egy asgardit.
  ­­­­­­− Kit keresel?
­­­­­­  ­­­­­­− Thort.
­­­­­­  − Azt a képregényfigurát? - az elmúlt évszázadok során L. alaposan kiművelte magát, így hát azt is jól tudta, hogy bátyjára hősként tekintenek a midgardiak, míg őt megvetik.
  − Tudom, hogy asgardi vagy, láttam, amikor megérkeztél ­­­­­­− jött a sietős felelet. ­­­­­­− Ne húzzuk az időt, nem akarom, hogy meglássanak. Mi van Thorral?
  ­­­­­­− Más elfoglaltsága akadt, én jöttem helyette ­­­­­­− hazudta. ­­­­­­− Mit tudsz a Mindenség Csillagáról?
  ­­­­­­− A Rockefeller Centernél keresd, ott lesz valahol.
   L. megragadta a férfi kabátjának hajtókáit, s ingerülten a mögötte lévő épület oldalához csapta.
­­­­­­  − Hol van? Beszélj! ­­­­­­− vicsorogta.
   Az ember szánalmasan reszketett, tekintete idegesen ide-oda rebbent, mintha keresne valamit vagy valakit.
­­­­­­  − Azt mondtam, beszélj! ­­­­­­− ahogy ismét a falhoz vágta, áldozata nagyot nyekkent, de egyre csak a fejét rázta.
­­­­­­  − Én se tudok többet. Kérlek, eressz el!
    L. tovább gyötörte volna a félnótást, ha nem lett volna fogytán az ideje, Thor viszont bármelyik percben megérkezhetett. Elengedte hát a kis patkányt, aki kihasználva szerencséjét, rögvest futásnak eredt. L. undorodva fekete szövetkabátjába törölte a kezét, majd ő is útnak indult.
   Emberek hömpölygő tömege, dudálás, sípolás, beszéd és zene elviselhetetlen egyvelege fogadta, bármerre ment is. Lüktetett tőlük a feje. Mindenütt ugyanolyan épületeket, színesen villódzó kivetítőket és hirdetéseket látott. Káosz uralta a várost.
   Odafent villant egyet az égbolt, ami azt jelentette, megérkezett Thor is. Cselekednie kellett hát. Leszólította az első járókelőt, aki az útjába akadt, és megkérdezte, merre találja a Rockefeller Centert. A nő készségesen segített, még azt is felajánlotta, hogy elkíséri, ő azonban nem élt a lehetőséggel. Sosem szorult másvalaki segítségére, és ezen nem most tervezett változtatni. Na meg aztán, a szőke hajú midgardi rendkívül emlékeztette valakire… valakire, akit szeretett volna maga mögött, a múltban hagyni.
   Miközben a nevezett hely felé igyekezett, azt kívánta, bárcsak Midgardban is annyi varázslat rejlene, mint Asgardban, akkor nem kellene szánalmasan sétálgatnia, hiszen létezett az utazásnak sokkalta gyorsabb formája is. De hát mit is várt ezektől az alávaló senkiktől?
    Épp egy vakítóan villogó kirakat előtt haladt el, amikor valaki rácsapott a hátára.
    Nem lehet igaz…
­­­­­­  − Testvér, milyen véletlen, hogy épp itt futunk össze! ­­­­­­− ölelte magához Thor.
   L. kényszeredett mosolyt villantott rá, és bár megpróbálta lerázni magáról melák bátyját, esélye sem volt ellene.
­­­­­­  − Mi járatban errefelé? ­­­­­­− faggatózott tovább testvére, széles vigyora fülénél lengedező szőke hajtincseiig ért.
  ­­­­­­− Mint azt magad is láthatod, sétálgatok.
  ­­­­­­− Sétálgatsz.
  ­­­­­­− És te, Thor, mondd csak, mit keresel itt? Sif úrnő megunta a veled való hentergést?
  ­­­­­­− Féltékeny vagy? ­­­­­­− bátyja szemöldökvonogatásától L.-t hányinger kerülgette.
  ­­­­­­− Te is tudod…
  ­­­­­­− Ha már így összefutottunk ­­­­­­− szakította félbe Thor ­­­­­­−, segíthetnél nekem!
  ­­­­­­− A nagy Thor segítséget kér L-tól?
  ­­­­­­− Olyasmi.
   L. megtorpant, s végre sikerült kiszabadulnia bátyja szorításából.
­­­­­­  − Eredj a dolgodra és hagyj engem, testvér!
  ­­­­­­− Ugyan, öcsém, mindketten tudjuk, miért vagy itt. Te is a Mindenség Csillagát keresed.
  ­­­­­­− Én…
  ­­­­­­− Ne strapáld magad. Vagy tán úgy véled, atyánk vagy Heimdall nem látott át az álcádon? Meg kell hagyni, még sosem vétettél ilyen amatőr hibát, testvér.
  ­­­­­­− Ha annyira tudni akarod, valóban dolgom akadt itt ­­­­­­− fakadt ki L. ­­­­­­−, vár rám egy kis munka, amit el kell végeznem. Egyébként, miféle csillagról beszélsz? Nem rémlik, hogy atyánk kincstárában valaha is lett volna ilyen nevű ereklye.
   Ahogy kimondta e szavakat, megtorpant. Korábban elvakította a düh és a bizonyítási vágy, eszébe sem jutott megkérdőjelezni atyja szavait, ám most hogy akadt egy picinyke kis ideje, már másként látta a dolgokat. Úgy ismerte Odin kincstárát, mint a tenyerét, a Mindenség Csillagáról azonban a mai napig egyszer sem hallott.
   Ostobán viselkedett ­­­­­­− látta be ­­­­­­−, éppoly gyengén, mint a midgardiak. Ő, aki a ravaszságáról és intelligenciájáról volt híres, bagatell hibákat vétett. Hát persze, hogy Odin és Heimdall átláttak az álcáján! Mindezzel azonban ráért később is foglalkozni, először le kellett ráznia Thort.
   ­­­­­­Bátyjára pillantott, aki láthatóan épp annyira elmerengett iménti szavain, mint ő maga. Kapva a lehetőségen, megszaporázta hát lépteit; végre kapóra jött az emberek végeláthatatlan tömege, könnyűszerrel elvegyülhetett köztük.
   A Rockefeller Centerhez érve először a hatalmas karácsonyfát pillantotta meg, ami méreteit tekintve versenyre kelhetett a jégóriások birodalmában növekvő egyedekével, majd a megannyi, fénylő kirakatott.
­­­­­­  − Öcsém! ­­­­­­− Thor hangja valahonnan a háta mögül érkezett, L. úgy tippelte, közel járhat. Gyorsan kellett döntenie: átkutassa a fát vagy menedéket keressen?
   Balra fordult, és belépett az egyik épületbe. Ameddig a szeme ellátott, villogó füzérek, tarka gömbök és undorítóan fényes girlandok burkolták be a csarnok belsejét, míg a mennyezet meghatározhatatlan pontjairól valami karácsonyról nyávogó énekesnő hangja szólt. L. annyira meglepődött a szeme elé táruló jelenettől, hogy mozdulni sem bírt. Ez viszont elég volt ahhoz, hogy testvére utolérje.
  ­­­­­­− Hát itt vagy! ­­­­­­− csapott a hátára. Megint.
   Ám mielőtt bármit felelhetett volna, eléjük toppant egy fura, köpcös, izzadságszagú fazon. Arca vöröslött, homloka verejtékben úszott, és még azt a néhány szál haját is fényesen csillogó fejbőréhez tapasztotta, ami megmaradt neki.
  ­­­­­­− Csakhogy végre ide értetek, fiúk! Gyertek, késésben vagytok!
   Thorral egymásra néztek, egyikőjük sem igazán értette, mit hadovál az idegen. Az viszont nem zavartatta magát, sietve előre lódult.
  ­­­­­­− Kövessetek! ­­­­­­− intette.
   Átvezette őket az emberek tömegén, fel egy mozgó szerkezeten, ami anélkül juttatta őket egyik szintről a másikra, hogy egyetlen lépést is megtettek volna, majd betessékelte őket egy kihalt, sötét folyosóra. Talán ez az ember tud valamit - gondolta. Talán ő lesz az, aki megmutatja, merre találják a Mindenség Csillagát, lett légyen az bármi is.
   Csakhogy nem így történt. Miután kikeveredtek a folyosóról, egy szűk, ruhákkal telezsúfolt, dohszagú szobába értek.
  ­­­­­­− Tessék, vedd ezt fel! ­­­­­­− nyomott a férfi L. kezébe valami íves izét, rajta két piros aganccsal, és egy vörös golyót.
   Vajon ez lenne az? Nem, Odin nem hajkurászna ilyen szánalomra méltó gömböket.
­­­­­­  − Te pedig ebben leszel ­­­­­­− nyújtott most át az idegen egy piros kezeslábast bátyjának, melynek végén fehér, bolyhos sávok húzódtak. ­­­­­­− Kicsit fiatalabb vagy, mint vártuk, de sebaj, az anyukák imádni fognak!
   Thor kérdőn meredt L.-ra de ő csak vállat vont. Épp annyira nem értette mi történik velük, mint bátyja.
  − Na, mire vártok még? Mindjárt jönnek a gyerekek, és már csak a Mikulás meg Rudolf hiányzik!
   Thor arcán kaján vigyor terült szét.
  − Megleptél, öcsém. Mióta vállalsz ilyesféle munkákat?
   L. fintorgott.
  ­­­­­­− Mit tudsz a nagy csillagról? ­­­­­­− úgy döntött, elég volt a színjátékból, felesleges körök helyett inkább a fickónak szegezte az őt foglalkoztató kérdést. ­­­­­­− Beszélj!
  ­­­­­­− Kérem, hát miféle beszéd ez! ­­­­­­− hüledezett amaz, a feje pedig még vörösebb árnyalatot öltött. - Különben is miféle csillagot kerestek?
  ­­­­­­− A legfényesebbet.
  ­­­­­­− Ja, hogy azt! ­­­­­­− kapott a homlokához. ­­­­­­− Végezzétek el a feladatotokat, aztán megmutatom. Ez az alkum.
   Mielőtt L. tiltakozhatott volna, a férfi kikapta kezéből az agancsos valamit és a fejébe nyomta. Döbbenetében L. szóhoz sem jutott, ám a java még csak ezután következett: a kezében tartott piros golyó pillanatok alatt az orrán kötött ki… villogva.
  ­­­­­­− Nahát, öcsém, ez a szarv sokkal előnyösebb, mint a sisakodon lévő! ­­­­­­− röhögött Thor hasát fogva.
  ­­­­­­− Gyerünk már, öltözz át te is! ­­­­­­− rivallt rá a midgardi.
   Nem sokkal később a két asgardi trónörökös ott találta magát egy seregnyi megszeppent gyerek, ámde annál lelkesebb anyuka között, akik csak arra vártak, hogy csemetéjüket beültethessék a piros karosszékbe épp csak beférő, mikulásruhás Thor ölébe. L. talán még élvezte is volna Thor zavarát a gyerekek gyűrűjében, ha ő maga nem lett volna arra kárhoztatva, hogy szarvasnak öltöztetve ácsorogjon bátyja midgardi trónusa mögött.
   Mindig ugyanaz a leosztás: Thoré a trón, övé a mellékszerep.
   Odakint már besötétedett mire az utolsó gyerekhez értek. L. alig várta, hogy az undorító minipatkány elszavalja a versét, és mehessenek megkeresni a csillagot, de Thort láthatóan kellően lekötötte a vörös hajú anyuka mély dekoltázsa. Szánalmas.
   L.-nak azonban több sem kellett, ahogy a kislány befejezte a mondókáját, véletlenül nyakon vágta bátyját, és magával vonszolta az öltözőbe, ahol némi midgardi pénz és egy üzenet várta őket: “A csillagot odakint találjátok, a karácsonyfa csúcsán.”
   Anélkül, hogy levetették volna szánalmas maskaráikat, futásnak eredtek, keresztül verekedték magukat az egyre csak szaporodó emberi tömegen, át az épületen, és meg sem álltak az épületek között magasodó óriási karácsonyfáig, ami ezernyi színben tündökölt. L. szeme egyre csak a csillagot kutatta, a fa aljától haladt a tetejéig… és megvan! Ott ragyogott a fa csúcsán.   
   L. oldalpillantást vetett a jobbján loholó Thorra, akibe vele ellentétben szorult annyi jóérzés, hogy bocsánatot kérjen minden fellökött embertől, bátyja szeme most azonban éppen ugyanarra a pontra fókuszált, ahova az imént az övé. Ő is észrevette a csillagot.
  ­­­­­­− Álljanak meg! ­­­­­­− lépett eléjük egy kék egyenruhás férfi. ­­­­­­− Nem mehetnek tovább! Mégis mit művelnek?
   Bátyjával csalódottan vették tudomásul, hogy a fát elkerítették az emberek elől. Ez is azt bizonyította, hogy védik a rajta lévő csillagot. Thor feltartott kézzel, lassan elhátrált, L. pedig követte a példáját. Ám szeme sarkából észrevett egy arany csuklyás nőt, akit bármiféle feltartóztatás nélkül átengedtek a kordonon. Mi több, az őrök még fejet is hajtottak előtte. Roppant különös. Vajon ki lehet az?
  ­­­­­­− Te is láttad? ­­­­­­− fordult bátyja felé.
   Thor bólintott.
  ­­­­­­− Tudod mit kell tennünk: Játsszuk el a segítséget! ­­­­­­− javasolta lelkesen.
  ­­­­­­− Nem. Nem!
  ­­­­­­− De hisz imádod!
  ­­­­­­− Gyűlölöm.
  ­­­­­­− Pedig mindig beválik.
  ­­­­­­− De megalázó ­­­­­­− tárta szét a kezét L.
  ­­­­­­− Van jobb terved?
  ­­­­­­− Nincs.
  ­­­­­­− Akkor ez lesz ­­­­­­− biccentett Thor.
  ­­­­­­− Nem játsszuk el a segítséget!
  ­­­­­­− Segítség, segítség, a testvérem haldoklik! ­­­­­­− ordította el magát Thor, s még mielőtt L. észbe kaphatott volna, bátyja magához szorította.
   Egyszer megöli ­­­­­­− határozta el L., most azonban tette, amit tennie kellett: ernyedten átkulcsolta testvére nyakát, és hagyta, hogy amaz a kordon felé vonszolja. Ahogy az őrök megindultak feléjük, Thor felkapta L.-t és nekik dobta, amitől mindannyian a földre zuhantak.
   A midgardiak nem értették, mi történik, ezt kihasználva L. Thor után iramodott, aki már a fenyőfa széles törzsén kapaszkodott felfelé. Ő is megindult.
Noha bátyja mindig is jobb állóképességgel rendelkezett, L. ruganyos volt, ami ezúttal kapóra jött. Könnyedén egyre fentebb és fentebb tornázta magát, kecsesen. Vele ellentétben a piros, télapóruhás Thor a nyers erőt helyezte előtérbe, s a díszeket és fényfüzéreket használva kapaszkodóul, a fenyő szélén mászott ­­­­­­- L. amennyire csak lehetett, a törzs mellett maradt.
   Egyszerre értek fel, a csillag karnyújtásnyira függött tőlük.
  ­­­­­­− Testvér! - nézett rá Thor. ­­­­­­− Tudod, hogy apánk engem bízott meg a feladattal.
  ­­­­­­− Meglehet, mégsem akadályozott abban, hogy idejöjjek.
  ­­­­­­− Nos, mi legyen?
   L. nem várt tovább, a csillag után kapott, ahogy testvére is. Együtt markolták a fényesen ragyogó csillagot. Nem tűnt értékesnek, L. különösebb varázserőt sem érzékelt benne, de esze ágában sem volt megérdőjelezni Odin szándékait: ha neki kell a csillag, hát megkapja. Tőle és nem Thortól.
   A téren megszólalt a sziréna, majd néhány másodperccel később reflektorfény irányult rájuk.
  − Maradjanak, ahol vannak! ­­­­­­− figyelmeztette őket valaki. ­­­­­­− Ismétlem, maradjanak, ahol vannak! Mindjárt lehozzuk Önöket.
   L. nem törődött a hanggal vagy azzal, hogy a velük szemközt lévő óriási kivetítőn kettejüket közvetítik, ahogy szarvasnak és mikulásnak öltözve marakodnak a csillagon. Inkább megrántotta a csillagot, abban a reményben, hogy kitépheti a mennydörgés istenének a kezéből, azonban a lendülettől megcsúszott a lába, a következő pillanatban pedig már azt érezte, hogy hátrafelé zuhan.
   Az elkövetkezendő másodpercek egyszerre tűntek végtelennek és gyorsnak. Elmosódott foltokat látott, miközben hűs levegő simított végig az arcán.
   Hát így ér véget a nagy L.: szarvasaggancsal és villogó piros orral, a betonba csapódva. Midgardon.
   Lehunyta a szemét, várta, hogy bekövetkezzen a vég, ám a fájdalmas ütés elmaradt.
   Óvatosan kinyitotta a szemét, és megpillantotta Thort. Nem mosolygott, arca gondterheltnek tűnt, szemei között mély ránc húzódott.
  ­­­­­­− Testvér ­­­­­­− súgta, majd azzal a lendülettel magához ölelte.
  ­­­­­­− Te, félnótás! ­­­­­­− nyögte L. ­­­­­­− Otthagytad miattam a csillagot?
  ­­­­­­− Érted bármit feláldoznék ­­­­­­− ölelte még szorosabban Thor. ­­­­­­− De azért a csillagot is elhoztam.
   Mindketten felkacagtak.
  − Felszólítom Önöket, hogy maradjanak ott, ahol vannak, le vannak tartóztatva! ­­­­­­− harsant mögöttük a magasban is hallott hang. ­­­­­­− Megértették? Dobják el a csillagot és tegyék fel a kezüket!
  ­­­­­­− Erre semmi szükség, biztos úr ­­­­­­− vágott át a tömegen az arany csuklyás hölgy. Ahogy közelebb ért, L. felismerte az alatta rejlő nőt. Idegesen nyelt egyet.
  ­­­­­­− Anyám? ­­­­­­− kérdezték egyszerre a testvérek.
   Hála Freya meggyőző erejének, buta kis színjátékuk ellenére mindannyiukat elengedték, így hát L. és Thor, kezükben a csillaggal, visszatérhettek Asgardba. Heimdalll és Odin már vártak rájuk.
  − Atyám ­­­­­­− biccentett L., Thor követte a példáját.
  ­­­­­­− Mi van nálatok?
   Szótlanul átnyújtották a csillagot, mire Odin olyat tett, amire soha azelőtt nem volt példa: nevetésben tört ki, Heimdall pedig követte urát.
   L. és Thor kérdőn nézett egymásra, egyikőjük sem értette, mi történik, ám apjuk jókedve olyan ragadósnak bizonyult, hogy egy idő után már mindannyian hahotáztak.
  ­­­­­­− Atyám, elárulod végre, mit is tud ez a Mindenség Csillaga, most, hogy megszereztük? ­­­­­­− tette fel a kérdést Thor, az Odin kezében tartott csillagra bökve.
  ­­­­­­− El, fiam, de tudnod kell, hogy ez nem a Mindenség Csillaga.
   L. jókedve Odin szavai hallatán azonmód tovaillant, helyét düh vette át.
  ­­­­­­− Hogyan?
  ­­­­­­− Nyugalom, gyermekeim, mindent elmesélek ­­­­­­− Odin hangja egyszerre volt tiszteletet parancsoló és megnyugtató, L. azonban alig várta, hogy magyarázatot kapjanak. Végtére is kis híján belehalt a küldetésbe! ­­­­­­− Nos, gyermekeim, tudnotok kell, hogy anyátok ­­­­­­− Odin, arcán szelíd mosollyal kedvesére emelte tekintetét ­­­­­­− mostanában jócskán elmélyült a midgardiak szokásainak tanulmányozásában.
  ­­­­­­− Hogy jön ez most ide? ­­­­­­− vágott közbe türelmetlenül Thor.
   ­­­­­­− Úgy, fiam, hogy ráakadt egy karácsony nevezetű ünnepre, ami odalent a szeretetről szól. Kieszelt hát számotokra egy küldetést, és megkért, hogy segítsek a megvalósításában. Szerette volna, ha ti, testvérek, megtaláljátok azt, ami igazán fontos: a testvéri köteléketeket. Így hát kifundálta az egész küldetést. Tudta, hogy te, L. követni fogod a bátyádat, ezért kérettük Thort a terembe. Ami pedig a Mindenség Csillagát illeti, egyszerre létezik és nem. Ahogy mondottam, ez a legragyogóbb dolog, ami kitűnik minden egyéb közül, Te, Thor pedig ma a kezedben tarthattad. A ti testvériségetek jelenti a Mindenség Csillagát, ti vagytok egymás legragyogóbb csillagai, ezt sose felejtsétek.





Penelope Ward karácsonyi üzenete


Penelope Ward neve ismerősen csenghet a hazai olvasóközönség számára, ugyanis önálló regényei mellett szívesen alkot Vi Keeland írónővel együtt is. Kettejük, valamint a szerző saját könyveit megtaláljátok a Könyvmolyképző Kiadó kínálatában, de többről a blogomon is olvashattok.
Most pedig fogadjátok sok szeretettel Penelope Ward csak és kizárólag nektek készített videóját, mely hűen tükrözi, mennyire kedves és közvetlen is az olvasóival. :)
 
 

 
 


Nyereményjáték


Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásából hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


A fentebb olvasható, A Mindenség Csillaga c. novellában ki L.? Mi a neve?




Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Könyvvilág
12/02 Utószó
12/03 Dreamworld
12/04 Readinspo
12/05 Könyvvilág
12/06 Olvasónapló
12/07 Readinspo
12/08 Booktastic Boglinc
12/09 Veronika's Reader Feeder
12/10 Csak olvass!
12/11 Fanni’s Library
12/12 Csak olvass!
12/13 Betonka szerint a világ...
12/14 Könyv és más
12/15 Veronika's Reader Feeder
12/16 Booktastic Boglinc
12/17 Hagyjatok! Olvasok!
12/18 Kelly & Lupi olvas
12/19 Utószó
12/20 Szaffi polca
12/21 FüggőVég
12/22 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/23 Dreamworld
12/24 Közös

2021. december 3., péntek

2021. Adventi blogturné - 3. nap


„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”


Mi, a Blogturné Klub tagjai hiszünk ebben a csodában, és abban is, ha felidézzük a régmúlt idők karácsonyait, rájövünk, hogy a kis apróságok adják a legbensőségesebb boldogságot. Hisz nem az ajándék mérete a fontos, hanem az, akitől kapjuk.
A karácsony a szeretet ünnepe. A legtisztább emberi érzelemé.
Nem kell hozzá pénz, elég egy érintés, hang, mosoly, vagy néhány egyszerű, kedves szó. A szavaknak pedig ereje van! Ezért most egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Korábbi turnéink során megtapasztalhattátok: a csoda bizony létezik. Életre keltek a könyvek, megelevenedtek szereplőik, hangot kaptak szerzőik, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok pedig beteljesedtek! Láthattátok, kedvenceitek miként várják és töltik az ünnepeket, s milyen üzeneteket küldenek egymásnak. Idén viszont úgy gondoltuk, hogy egy best of válogatással lepünk meg benneteket: visszahozzuk a számotokra legkedvesebb tartalmakat.

December elsejétől egészen szentestéig minden nap valami új meglepetéssel kényeztetünk benneteket. Lesznek könyvajánlóink, zenelistáink, ínycsiklandó receptjeink, de újra elkalandozunk kedvenc karaktereink világába is, ahonnan meg sem állunk az őket életre keltő szerzők kedves üzeneteiig, amik érkezhetnek írott- vagy akár képi formában is. S ha mindez nem lenne még elegendő, akkor megsúgjuk: egy igazán exkluzív meglepetés is lapul a puttonyunkban. Ráadásul instagram oldalunkra is érdemes lesz felnézni.

Apropó puttony! Ha egy kicsit közelebb merészkedtek, és vettek bele egy gyors pillantást, láthatjátok, mennyi kincs lapul még benne: sok-sok könyv, ami csak és kizárólag arra vár, hogy szebbé tegye a karácsonyotokat.
Tárd hát ki szívedet, kedves olvasó, és engedd, hogy a boldogság melege átjárjon.




3. nap


Nyájas Olvasó,

Javában tart a 2021-es esztendő adventi időszaka, amikor is minden hölgy, úr és gyermek lázas készülődések közepette, otthona melegében várja az év legragyogóbb ünnepét, a karácsonyt. E sorok írójának mindazonáltal tudomására jutott, hogy a társaság bizonyos tagjai egymással szövetkezve valami elképesztően botrányos eseményre készülődnek! Olyanra, ami jobban felborzolja majd a kedélyeket, mint Bridgerton vikomtesz gyermekeinek házassági kísérletei - mely valljuk be, meglehetősen nagy teljesítmény a nyolc testvér múltjának ismeretében. 
Nem, nyájas olvasó, a Bridgerton hölgyeknek és uraknak ezúttal semmi érdekeltségük nincs eme kedélyeket borzoló eseménysorozatban. Bár e sorok írója megjegyezné, hogy minap Anthony Bridgerton arcszíne árnyalataiban vészesen közel került az odakint e pillanatban is szállingózó hópelyhekéhez, amidőn hitvese, Katherine Bridgerton, Hastings hercegének és hercegnéjének jelenlétében felmutatta legfrisebb szerzeményeit: a méhecske formájú díszeket. Mindez azonban eltörpül az imént említett botrányok mellett.
De vajon valóban botrányról van itt szó, nyájas olvasó, netán valami egészen más van készülőben?
Korai lenne még bármiféle következtetést levonni.
Mindazonáltal e sorok írója úgy véli, kötelessége tájékoztatni a társaság tagjait, és felhívni a figyelmüket arra, hogy járjanak nyitott szemmel. A magát nemes egyszerűséggel Blogturné Klubnak nevező csoport tagjai hetek óta lázasan nyüzsögnek, árnyékba húzódva, egészen a messzi, Amerikai kontinensig visznek-hoznak üzeneteket. Mi több, e sorok írója azt is tudni véli, hogy magával a Mikulással is kapcsolatban állnak, ami valljuk be, szerfelett szokatlan!
És ez még nem minden!
Békés országunk nyugalmát, idegen világokból érkező személyek lepték el, akik között akadnak varázserővel rendelkezők, másvilágbéli, megkérdőjelezhető erkölcsű istenségek, szárnyas harcosok, és olyan teremtmények, amiknek a létezésébe jobb bele sem gondolni.
Nyájas olvasó, járj hát nyitott szemmel és szívvel, hisz könnyen lehet, hogy e idegenek békés, sőt mi több baráti szándékkal érkeztek közénk. E sorok írója úgy véli, a botrány ezúttal maximum Mrs. Featherington személyében ölthet testet, aki már most jóval több alkoholszállítmányt vár otthonába, mint amennyit a karácsony estéjén adandó lakomája, s csekély létszámú vendégköre indokolttá tenne.


L. W. TÁRSASÁGI LAPJA,
2021. december 03.




Nyereményjáték


Ünnepi turnénkhoz hasonlóan mostani játékunk is rendhagyó formát ölt. Minden állomáson találsz egy kérdést, ami az adott poszthoz kapcsolódóan irányulhat az adott könyvre, szerzőre, szereplőre, de olyan is előfordulhat, hogy a te véleményedre, élményeidre, kedvenceidre leszünk kíváncsiak.
A turné végén, a Blogturné Klub bloggereinek felajánlásából hét ajándékcsomag kerül kisorsolásra azok között, akik minden állomást teljesítenek (vagy legalább megpróbálják). A csomagok tartalma minden esetben meglepetés lesz, de a könnyebb választás miatt mindegyiket ellátjuk egy fantázianévvel.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Kitől származhat a fentebbi üzenet?




Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Könyvvilág
12/02 Utószó
12/03 Dreamworld
12/04 Readinspo
12/05 Könyvvilág
12/06 Olvasónapló
12/07 Readinspo
12/08 Booktastic Boglinc
12/09 Veronika's Reader Feeder
12/10 Csak olvass!
12/11 Fanni’s Library
12/12 Csak olvass!
12/13 Betonka szerint a világ...
12/14 Könyv és más
12/15 Veronika's Reader Feeder
12/16 Booktastic Boglinc
12/17 Hagyjatok! Olvasok!
12/18 Kelly & Lupi olvas
12/19 Utószó
12/20 Szaffi polca
12/21 FüggőVég
12/22 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/23 Dreamworld
12/24 Közös