2014. november 19., szerda

Alexandra Bracken - Sötét elmék

 
A természet néha elképesztő dolgokat produkál. Olyanokat, amelyeket talán mi magunk sem értünk. S mivel nem értjük, félünk tőlük…
Így van ez azokkal a különleges képességű gyerekekkel is, akikről Alexandra Bracken november 18-án megjelenő ifjúsági regénye, a Sötét elmék szól. Tarts velünk a november 9-18-ig tartó blogturnénkon, ahol megtudhatjátok, mi miért is szeretjük annyira ezt a könyvet. Olvashattok továbbá kedvcsináló idézeteket a könyvből, megtudhatjátok, milyen különleges képességű fiatalok szerepelnek benne, és persze a könyv filmadaptációjáról is hírt hozunk nektek! A nyereményjáték ezúttal sem maradhat el, a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db nyereménykönyvet sorsoljuk ki a helyes megfejtők között!


Alexandra Bracken: The Darkest Minds - Sötét elmék

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615509
Oldalszám: 464 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Amikor Ruby a tizedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként Thurmondba, a kormány brutális „rehabilitációs táborába” küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni.
A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike.
Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen.
Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.


Saját véleményem:
Alexandra Bracken regénye a maga nemében egészen különleges és egyedi. Éppen ezért arra gondoltam, hogy egy kicsit rendhagyóbb értékeléssel, 7 pontba gyűjtve mutatom meg nektek, mit szerettem, vagy kevésbé szerettem benne. Vágjunk is bele...

1.) Világ
A társadalomban egy olyan új vírus üti fel a fejét, mely az új generációs gyerekeket támadja. Rengetegen halnak meg benne, és aki túléli, annál különleges képességek alakulnak ki. Csakhogy a társadalom retteg tőlük, ezért begyűjtik őket és táborokba zsuppolják. A hozzátartozókat pedig azzal hitegetik, hogy mindezt a gyógymód megtalálásának reményében teszik, ám a valóságban nem ez a helyzet. Kiindulásnak adott tehát egy hazug, embereket megvezető állam, és egy titokzatos vírus, valamint egy kétségbeesett nép, és a veszélyeztetett gyerekek.

2.) Hangulat
Mivel egy disztópiáról van szó, szinte borítékolható a komor hangulat, méghozzá nem is akármilyen! De ennyire komoly, sötét és fájdalmas légkörbe ágyazott regénnyel én még nem találkoztam eddigi olvasmányaim során. Rögtön az elején egy nyomasztó szituációba kerülünk, ami úgy szippantja be és süllyeszti el az olvasót, mint egy mocsár. Valóságos lelki gyötrelem a rehabilitációs táborról és az odakerülő fiatalokról olvasni, a kifejezés legpozitívabb értelmében. 

3.) Thurmondi tábor
Különleges képességű, a titokzatos vírust túlélő gyerekeket gyűjtenek ebbe a táborba, ahol különböző csoportokba sorolják őket, képességüknek megfelelően, majd nem szerint különítik el őket. Napjaikat rettegve, terrorban élik, minden luxust mellőzve. Különféle munkákat látnak el, és fegyveres őrök felügyelik és bántalmazzák őket. - Gyomorforgató hely, tele fenyegetéssel, hazugsággal, rettegéssel és terrorral. Tökéletes disztópia helyszín!
A kegyetlensége ellenére úgy vélem jó kis felkészítő, mielőtt beindulnának az események.

4.) Ruby
Ruby a főszereplőnk, aki által kalandozunk, bajba és veszélybe kerülünk. Ő a mi idegenvezetőnk. 10 évesen került be a táborban, és hat éven keresztül tűrte a bántalmazást, és hunyászkodott meg. Ezalatt megtanulta, miként olvadjon be, és hogyan rejtse el képességét (érintés által bele tud pillantani mások gondolataiba, sőt mi több, képes arra, hogy összezavarjon, csoportosítson vagy kitöröljön képeket mások tudatából). - Egészen eddig a pontig kedveltem is őt. Szomorú sorsa miatt pedig nagyon sajnáltam. Illetve le a kalappal a helytállásáért, hisz kemény dolgokon kellett átesnie. Ugyanakkor az önostorozása sokszor az őrületbe kergetett. Mindenért magát hibáztatta, és ez újra és újra előjött, ami egy idő után fárasztóvá vált számomra. Kettős érzéseket váltott ki belőlem.

5.) Vontatottság
Főként kezdetben, de helyenként utána is vontatott volt a történet. Hangulattól függ, miként éli meg az olvasó - ami egyébként amúgy is meghatározó ezzel a regénnyel kapcsolatban. Nem mindegy mikor kezdünk bele. Ha éppen nem csúszik, hagyni kell, és később elővenni, Legalábbis én ezt tapasztaltam.
Amitől leginkább ezt éreztem az a bő leírás. Szeretem én a szép, hosszú szemléltetést, de egy bizonyos szint után sok. És itt előfordult, hogy átbillentünk ebbe az irányba.

6.) Kiszámíthatatlanság, fordulatok, izgalmak
Ezekből sincs hiány. Soha nem tudhatjuk, ki kicsoda, vagy milyen szándékkal közelít. Akikről eleinte azt gondoljuk, hogy barát, azokról hamar kiderülhet, hogy ellenség. 
Miután Ruby találkozik a három fiatallal, kezdetét veszi a menekülés, tele körömlerágós izgalmakkal, hisz nem csak a rehabilitációs tábor vezetői elől kell menekülniük, hanem fejvadászoktól és egy másik szervezettől is, ami a nyomukba ered.

7.) Karakterek 
Mindannyian nagyon egyediek, színesek, izgalmasak. Ott van Zu, a fiatal kislány, aki retteg az idegenektől - és Ruby-tól -, és nem beszél. Liam a nyílt, kedves vezető, és Dagi, aki talán a legérdekesebb mindannyiuk közül, még akkor is, ha kezdetben mást mutat. 
Egytől-egyig küzdenek a maguk démonaival, és ahogyan egymásra hatnak az egészen különleges. Szép fokozatosan lopják be magukat a szívünkbe.

Összességében tehát azoknak ajánlanám a Sötét elméket, akik szeretik a nagyon komor hangulatú, szívszorító, fájdalmas, ámde gyönyörű történeteket.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Liam, Dagi
Kedvenc jelenet: nem jelenet, de a kapcsolatok fejlődése
Negatívum: Ruby önostorozása
Borító: 5/5




Trailer






Nyereményjáték


Szeretnénk, hogy játszva ismerhessétek meg jobban a Sötét elmék világát. Ezért a résztvevő blogokon 1-1 kérdést, a válaszokat pedig a turné állomásain találjátok majd. A válaszokat a rafflecopter megfelelő mezőjébe írva, pedig részt vehettek a nyereményjátékon és tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!


Kérdés:
Milyen képességet rejteget Ruby?




Nézzetek be a többi állomásra is

11/09 Kristina Blogja
11/10 Always Love a Wild Book
11/11 Deszy Könyvajánlója
11/12 Roni Olvas
11/13 MFKata Gondolatai
11/14 Függővég
11/16 Kelly & Lupi Olvas
11/17 CBooks
11/18 Dreamworld
11/19 Könyvszeretet

2014. november 17., hétfő

Tara Sivec - Csábítások és csemegék



A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg a Tara Sivec - Csábítások és csemegék című könyve, ami nem csak szexi, de igen szórakoztató is.
Claire szókimondó, humoros és - gyűlöli a gyerekeket. Murphy ezt nem hagyhatja, ezért ismerősei között neki születik először gyereke. Claire szemszögén keresztül kalandozunk végig a könyvben és természetesen megtudhatjuk, egy nő életéből mik nem hiányozhatnak. A csokoládé! … és Nyúl Úrfi sem.A turné tagok többsége az egész könyvet idézte volna, ezért rendhagyó módon, minden turné állomáson egy-egy idézet vár titeket.


Tara Sivec: Csábítások és csemegék

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990513
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszöveg:
Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét.) És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!

Saját véleményem:
Claire az egyetemen mindvégig a tanulásra koncentrált, ám barátnője, Liz, annyit heccelte szüzességével a csokoládéillatú lányt, hogy az végül egy bulin berúgva lefeküdt egy ismeretlen sráccal, akivel azonos hullámhosszra kerültek sörpongozás közben.
Claire másnap reggel szép csendben lelépett. Csakhogy időközben furcsa tüneteket kezdett el produkálni, melyek egyértelműen a terhesség előjelei voltak. Balsejtelmét végül a tucatnyi terhességi teszt alá is támasztotta. Noha Claire ezek után mindent megtett, hogy előkerítse a srácot, nem járt sikerrel. Így más választása nem lévén, hazaköltözött édesapjához, és elfelejtette álmát, hogy egy napon majd közös boltot nyit Lizzel.
De öt év elteltével álmai mégis megvalósulni látszanak, amikor Liz és párja, Jim  visszaköltöznek abba a városba, ahol Claire neveli fiát. A bohókás Liz közli vele, hogy talált egy üzletet, melynek egyik fele tökéletesen megfelel az ő szexshopjának, a másik pedig Claire édességboltjának. A fiatal anyuka éppen ezt a hírt emészti, amikor munkahelyére érkezve belebotlik gyermeke apjába, aki mint évekkel korábban, most is annyira részeg, hogy fel sem ismeri...

A könyvvel való kapcsolatom érdekesen indult. Eleinte eszem ágában sem volt elolvasni, de aztán több ismerősöm is annyit áradozott róla, hogy úgy voltam, adok neki egy esélyt. És milyen jól tettem! Komolyan mondom, én még ennyit egy könyvön sem nevettem. A legelső betűtől a legutolsóig imádom! Hihetetlenül vicces, szexi, romantikus, csábító, és fiatalos. Szívem szerint minden csajnak a kezébe nyomnám. Olyan ez a regény, mint egy lánybúcsú. Tele olyasfajta dolgokkal, amiket, ha egy átlagos hétköznapon nem is tudnánk elképzelni/említeni, de egy önfeledt, feloldódott, gátlásoktól mentes, mindent bele est alkalmával igen.
Már rögtön a kezdés baromi ütős. Claire nem szépít. Kimondja, amit gondol, minden kertelés nélkül, úgy, ahogy az a valóságnak megfelel.
Bevallom, engem már azzal megvett, ahogy a szülésről és az anyaságról mesélt. Nem a szokásos minden szép és jó dumát nyomta le, hanem a kőkemény valóságot, ami a jó dolgok mellett történik az ember lányával. És lehet, hogy az anyukák vagy a gyerekimádó hölgyek elsőre felszisszennek a cseppet sem finom gondolatokon, de úgy gondolom, ha őszintén a lelkük mélyére tekintenek, aláírják, hogy igaz, amiről ez az őrült csajszi hablatyol.
Cselekményét tekintve, nincsenek nagy hullámhegyek vagy völgyek, inkább egyfajta görbetükör ez a magukat olykor túl komolyan vevő romantikus/erotikus történeteknek. Claire és Carter újbóli megismerkedésén és családdá válásán van a főhangsúly. Hogy miként csiszolódnak össze, és dolgozzák fel azt, hogy egy részegen átmulatott éjszaka után gyermekük született.
Clairék között kezdetektől fogva működik a kémia... nem is kicsit. Ahogy egy légtérbe kerülnek - sőt még akkor is, ha csak a másikra gondolnak - szexuálisan túlfűtötté válik a levegő. Ebből kifolyólag rengeteg erotikával fűszerezett jelenetet kapunk, ami olykor rettentő szórakoztató is egyben. Nem az a tipikus szexelős könyv. Annál jóval több, és jobb.

A regény legalapvetőbb erőssége a humor, ami sok esetben baromi vulgáris - sokat káromkodnak -, mégsem zavaró. Sokkal inkább szórakoztató, de tényleg. Ha most a szemeteket forgatjátok és elítélitek a káromkodást - én is, az álszentség keretein belül -, akkor olvassatok bele és vegyétek meg, mert ennek a polcotokon kell csücsülnie!
Természetesen a humor nem jöhetne létre a lökött karakterek nélkül. Mindannyian idióták, a szerethető fajtából. Claire a szarkazmus (és az édességek) királynője. Liz a túlbuzgó, lökött, tipikus legjobb barátnő, aki szétrúgja bármelyik pasinak a seggét, ha az bántani akarja BFF-jét. Carter a mindig rosszkor, rosszat mondó, ám annál szenvedélyesebb és viccesebb beszólású/monológú álompasi. Drew meg... hát ő olyan, mint Stifler (Amerika pite). Jim az aranyos papucs, aki behódol domináns barátnőjének (Liz), de féltő bátyusként védelmezi Claire-t. Míg Gavin a csíntalan, gyermekien szabad szájú bajkeverő. És ott van még a rideg, félelmet sugárzó apuka is, akit az Apádra ütök Jack Byrneseként tudnék azonosítani. Szóval minden adott egy fergeteges humorú, sziporkázó, extra csajos olvasmányhoz. Csokikkal, Nyúl Úrfival és társaival.
Az ahogyan az írónő beleszőtte a csokit, az édesség- és a szexuális segédeszközöket árusító boltot, nagyon jó kis keretet ad a nőiségnek és az erotikának. Na, meg jó kis helyszínül szolgál mindenféle mocskos, vagy kevésbé mocskos dologhoz.
Összességében tehát azon hölgyeknek ajánlanám, akik szeretnének valami tényleg nagyon jót, szórakoztatót, és dögöset olvasni. És akkor is nyugodtan emeljétek le a polcról, ha nem szeretitek az erotikus könyveket. A nyakamat rá, hogy ezt imádni fogjátok! Mindenképpen újraolvasós kategória.


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Claire, Carter, Liz, Drew
Kedvenc jelenet: Gavin és Nyúl Úrfi, és az édességbolt felavatása
Negatívum: -
Borító: 5/5




Extra idézet


"- Lefeküdtem a feleségével - jelentettem ki, és a karjaimat összefonva a mellemen, szúrós szemmel méregettem az öreget.
Mindhárom felnőtt egyforma bamba tekintettel meredt rám.
- Az anyukámmal aludtál? Neked is olvasott esti mesét? A papa szerint szokott horkolni.
George egy lépést tett felém, mire nagyot nyeltem. Akármilyen vének voltak is a golyói, biztos szét tudná rúgni a seggem. Vagy megölne, és balesetnek tüntetné fel.
- Apa - szólt rá Claire figyelmeztetőleg.
Apa? Ó, a picsába! Hát, én tényleg orbitális seggfej vagyok! Tourette-szindrómám lehet, azért mondok ennyi hülyeséget. Claire egyszer sem említette a nevét a telefonban, amikor róla beszélt. Ő volt az a férfi, aki valakit szájba vert, amiért az nagyapónak nevezte. És én épp most mondtam neki, hogy öregek a golyói. Itt a helyszínen ki fog nyírni.
- A francba! Nem feküdtem le a feleségével. Óriási félreértés történt.
A férfi megtorpant, nem közeledett tovább felém. Ha lett volna egy csöppnyi eszem, befogtam volna a számat. Sajnos azonban nyilván be voltam rúgva, amikor az észt osztogatták.
- Összekevertem a dolgokat. Azt akartam mondani, hogy a lányával feküdtem le.
Hallottam, ahogy Liz felmordul, és láttam, hogy Claire-nek tátva marad a szája.
- De nem úgy volt, ahogy gondolja! - tettem hozzá gyorsan. - Mert mindketten nagyon, de nagyon részegek voltunk, és azt sem tudtam, hogy ki ő, egészen néhány perccel ezelőttig.
Ó, te jó isten, állj már le! ÁLLJ LE!
A férfi felvonta az egyik szemöldökét, és esküszöm, hallottam, hogy az ujjait ropogtatja.
- A lányának csokoládéillata van, és nem szeretném, ha elfenekelne! - folytattam szinte sírva.
- Jézus Mária... - morogta George a fejét rázva.
- Én se szeretném, ha elfenekelnének. Hogyhogy nekem nincs szőr a zacsimon? Anyu, ugye, nem fogod elfenekelni őt?
- Igen, anyu, mondd meg! Elfenekeled Cartert, amiért rossz kisfiú volt? - kérdezte Liz, kitűnően utánozva Marilyn Monroe-t."




Sörpong


A sörpong vagy sörpingpong (Beerpong) egy közkedvelt ivójáték, mely az 1950-es évekre vezethető vissza, amikor a játékot még Beirut néven játszották amerikai egyetemisták.
Ebben a sportban nem (csupán) a szerencse játszik közre, mint a legtöbb kártyás/kockás ivójátékban, hanem az ügyesség is. A játék célja ugyanis az ellenfél poharaiba juttatni a labdát. A sörpongot két csapat játssza, csapatonként két taggal és 20 fél literes pohárral. A poharak háromszög alakban vannak felállítva egymással szemben, bennük poharanként 0,1-0,3l sör, ízlés szerint.
 

Szükséges kellékek
- egy 2,43 méter hosszúságú, 0,61 m széles és 70 cm magas asztal
- összesen 22 db műanyag pohár, 10-10 a söröknek és 1-1 vízzel teli pohár a labda tisztítására minden dobás után
- két darab pingpong labda
- legalább 4 sörkedvelő vidám ember

A játék célja hogy az ellenfél poharait eltüntessük: amelyikbe betalálunk, annak a tartalmát az ellenfelünk megissza, majd a poharat félrerakja. Az nyer, akinek hamarabb sikerül kidobnia az ellenfél poharait. A győztes csapat fent maradt söreit a vesztes csapatnak kell meginnia. A játék elején a két csapat a kezdési jogot három menetes kő-papír-olló párbajjal dönti el. Értelemszerűen az kezd, aki a három menetből előbb nyer meg kettőt. Ezután a kezdő csapat megkapja mindkét labdát és elkezdheti a játékot. (Innentől kezdve a győztes csapaté lesz a kezdési jog). Az ellenfél akkor dobhat, ha a kezdő csapat mindkét tagja eldobta már a labdát, kivéve ha mindketten betalálnak, mert akkor visszakapják egy bónusz dobásra (a bónusz dobás kimenetelétől függetlenül ezután a másik csapat következik).

A dobás csak akkor érvényes, ha a dobó játékos az asztal ellenkező végén áll és a dobás pillanatában mindkét lába érinti a földet. A labdát kétféle módon lehet az ellenfél poharaiba juttatni: dobva és pattintva. A pattintott és a sima dobás egyenértékű.
A poharak egy idő után fogynak és a rendezetlenség miatt egyre nehezebb lesz betalálni, ezért minden kidobott pohár után a poharakat úgy kell rendezni, hogy a peremük érintsék egymást.
(forrás: wikipédia)




Nyereményjáték


A könyvben nagy szerepe van a csokoládénak és természetesen Claire kedvenc csemegéje is ez. Ezért pedig mindegyik napon egy édességet majszoló könyves karaktertől olvashattok idézetet, nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a könyv címét. Minél több címet találtok ki, annál nagyobb esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét.
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseknek kiértesítést követően 72 órájuk van válaszolni az emailre, azután újabb nyertest sorsolunk.)


"- Kérsz kekszet? - nyújtott felém egy doboz csokis rágcsát. Gyomorpanaszok ide vagy oda, ezt nem lehetett visszautasítani.
- Persze
Félmosoly ült ki az arcára, felém hajolt, a szája most csak centikre volt az enyémtől. 
-  Akkor gyere és vedd el!"




Nézzetek be a többi állomásra is

11/12 Deszy könyvajánlója - Kedvcsináló idézetek
11/13 Kristina blogja
11/14 Kelly Lupi olvas - Borítók
11/15 Insane Life
11/16 Angelika blogja - A sorozatról
11/17 Dreamworld - Sörpong
11/18 Media Addict
11/19 Bibliotheca Fummie

2014. november 16., vasárnap

Holly Goldberg Sloan - 7esével



A Maxim Kiadó Dream válogatás sorozatában jelenik meg Holly Goldberg Sloan regénye a 7esével. Ha egy komolyabb, elgondolkodtató történetre vágysz, Willow Chance zsenipalánta különleges történetét ajánlja neked a Blogturné Klub négy bloggere. A nyereményjáték során most is három szerencsés nyerhet egy-egy példányt ebből a remek könyvből. Zsenik előnyben!


Holly Goldberg Sloan - 7esével

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615394
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Kocsis Anikó

Fülszöveg:
Willow Chance egy tizenkét éves zseni, megszállottja a természetnek és diagnosztizálásnak. Nehezen kommunikál az emberekkel, de a fejszámolás mindig megnyugtatja. Williow-t még csecsemő korában örökbe fogadták, és nevelőszülei mellett minden könnyűnek tűnk, boldog, csendes életet élt… egészen mostanáig.
Willow világa tragikusan megváltozott, amikor nevelőszülei meghaltak egy autóbalesetben. Így a lánynak egyedül kell szembenéznie egy számára érthetetlen világgal. Szerencsére Willow hamar pártfogókra talál, ám a körülmények nem engedik, hogy új otthonra és új családra is találjon. Elindul az embert próbáló harc, melynek hajtóereje az őszinte szeretet.
Megrendítő és egyben felemelő történet arról, hogyan illeszkedhet be egy különc gyerek a világba, és hogyan fogadhatja be őt saját környezete.

Saját véleményem:
Willow Chance más, mint a többi 12 éves. Szüleinek nem lehetett gyereke, így örökbe fogadták őt, de közel sem ez különcsége oka. A lány egy gyerektestbe zárt zseni, aki imádja a növényeket, a kertészkedést, a tudományokat és a diagnosztizálást. És amikor a sulijában mindössze néhány perc alatt kitölti a 60 perces szintfelmérőt, a vezetőség elküldi az iskola új pszichológusához, mivel nem hiszik el neki, hogy nem csalt.
Dell, a pszichológus maga is meglehetősen fura fazon. Különböző kategóriákba sorolja pácienseit, eléggé sajátos módon, ám még ő maga is meglepődik a kislányon, és annak teljesítményén. Így kénytelen egy új csoportot létrehozni, a zseniét.
Egy napon, amikor Willow a Dellel való órájára igyekszik, összetalálkozik egy szintén fura testvérpárral, és szép lassan összebarátkozik Majjal. Aznap is velük és dokijával lóg, amikor hazaérve rendőröket pillant meg a házuk kapujában, akik azért vannak ott, hogy közöljék vele, a szülei autóbalesetben elhunytak. Willow ezek után állami gondozásba kerülne, ám Maj édesanyja átmenetileg befogadja, míg sor kerül Willow elhelyezésének tárgyalásra. Csakhogy ez egy csomó hazugsággal és kálváriával jár...

Dell, a sulipszichológus hét kategóriába sorolta az embereket. Kívülálló, különc, magányos farkas, furapók, zseni, diktátor és mutáns. Hogy miért írom ezt? Nos, azért, mert ez nem csak a pácienseire volt jellemző, hanem magára a regényre is. A 7esével egy nagyon furapók regény, amit lehet szeretni vagy utálni, de így vagy úgy mindenkit megmozgat.
A mondanivalója elgondolkodtató, szép és szomorú egyaránt. Willow fiatalkora ellenére rengeteg dolgon esett már át, és a sors sosem bánt vele túl kegyesen. Árvaként élt, majd amikor végre kapott két fantasztikus szülőt, akkor őket is elveszítette, és így, rokonok híján újfent család nélkül maradt a nagyvilágban, gyászával kettesben.
És tulajdonképpen erről szól ez a könyv. Megmutatja, miként dolgozza fel egy gyerektestbe zárt, okos, intelligens kislány, hogy mindent elveszített, ami számára fontos volt, illetve miként éli meg, hogy egy ilyen szörnyű tragédia után újra állami tulajdonba kerül, és újabb szülőkhöz vagy árvaházba szeretnék bezsúfolni.
Segítségére a félig-meddig ázsiai származású Maj családja, Dell és egy taxis siet. Maj édesanyja átmenetileg befogadja Willow-t a garázsban kialakított egyterű házukba, miközben a gyerekvédelmiseknek azt hazudják, hogy Dell háza az övék. És amikor azok látogatóba érkeznek, akkor a kis család kilakoltatja a magányos Dellt saját otthonából és gyorsan beköltözik oda.
Ezalatt az idő alatt mindannyian elkezdenek érzelmileg kötődni egymáshoz, és  új dolgokat tanulnak, új érzéseket fedeznek fel, miközben kinyílik előttük a világ. Ebből következően senki ne várjon akciót vagy eseménydús jeleneteket. Itt az emberi fejlődésé a főszerep. Viszont gyönyörű gondolatokból nem lesz hiány!
Ez a része a történetnek teljesen rendben volt és tetszett is, viszont az írásmód számomra zavaros volt. Mintha valóban egy 12 éves, furapók gyerek elmesélésében íródott volna. Rengeteg összefüggéstelen- és tört mondatból állt, ami egyrészről jól tükrözte Willow lelkiállapotát, és a lány formálódását, másrészről engem sajnos kizökkentett. Nem tudtam átélni az olvasottakat, és sokszor inkább bosszankodtam, mint elmerültem az egyébként tanulságos gondolatokban.
A másik, amit nem tudtam magamban hova tenni, a karakterek zakkantsága volt. Kivétel nélkül mindannyian zizik. Én még ennyi kattant emberrel nem találkoztam, mint itt. Még a pszichológus sem volt százas!

Bár ezek a zavaróbb tényezők végig jelen vannak, azért a könyv közepétől kicsit olvasmányosabbá válik, ahogy a szereplők közös projektbe fognak.
A nagy káosz közepén nagyon tetszett, ahogy belefogtak a terv megvalósításába, ami növényekkel áll kapcsolatban. Érdekes volt, hogy mennyi mindent át lehet adni általuk. Virágkötő énem valósággal ugrált örömében. Szerettem azokat a részeket, mint ahogyan Willow diagnosztizálásait is. Olykor vicces, máskor pedig meglepő volt, hogy egy ilyen kicsi lány ennyire nagy tudással rendelkezik, és felnőtteket, sőt, szakembereket megszégyenítő jártassággal rendelkezett az élet szinte minden területén.
Összességében tehát inkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a lelkizős, lassabb ritmusú, kicsit kaotikus történeteket, és szeretnének elmerülni egy különc kislány és család világában.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő:-
Kedvenc jelenet: virágos jelenetek
Negatívum: kaotikus történések, és a kicsit mesebeli csavar
Borító: 5/4




Kedvcsináló idézetek


"Szerintem nem jó ötlet egyfélének venni bárkit is.
Minden ember egy csomó összetevőből van, és ettől olyan, hogy nem lehet senki mással sem összetéveszteni.
Mindannyian tökéletlen genetikai katyvaszok vagyunk."

"Úgy gondolom, hogy a valóság egy nagy turmixgép, amelyben a remények és az álmok összekeverednek a félelemmel és a kétségbeeséssel."

"Csak a Walt Disney rajzfilmekben meg a tündérmesékben csillogtatják folyton a boldog véget. No meg az üdvözlőkártyákon."

"Amit várunk, ritkán következik be; amire nem számítunk, az viszont megtörténik."




Nyereményjáték


Ebben a játékban stílusosan zseniket kell felismernetek egy-egy rövid leírásból. A rafflecopter doboz megfelelő sorába beírva a megfejtést, máris esélyetek van a három nyereménykönyv egyikére a Maxim Könyvkiadó felajánlásában. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ezért kérünk benneteket, olyan e-mail címmel játszatok, amit legalább kétnaponta ellenőriztek. Nyerésre fel!


"Az orvos, biokémikus 1928-ban a mellékvesébõl, majd 1932-ben a paradicsompaprikából is elõállította az aszkorbinsavat, és bebizonyította a biológiai oxidációban való jelentőségét. Eredményeiért 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott."




Nézzetek be a többi állomásra

11/10 Deszy könyvajánlója - Írónő a könyvről
11/12 Kelly Lupi olvas - Hangulatteremtő képek
11/14 Roni olvas - A megfilmesítésről
11/16 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

2014. november 13., csütörtök

Melissa Landers - Elidegenítve

 Néha olyan helyzetben találjuk magunkat, amilyenre álmainkban sem számítottunk volna. Épp így jár ezzel Cara is, amikor váratlanul egy idegen bolygó nagyon is dögös pasiját kapja cserediákként. A turnénkból megtudhatjátok, hogyan boldogul egymással két fiatal, akiket szó szerint fényévek választanak el egymástól. És a végére még talán az is kiderül, hogy nem is kettejük kapcsolata a legfontosabb tényező az egyenletben. Természetesen a nyereményjáték sem maradhat el, három példányt sorsolunk ki azok között, akik bebizonyítják, hogy egy L’eihr sem hozhatja őket zavarba.


Melissa Landers: Alienated - Elidegenítve

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615462
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Marczali Ferenc

Fülszöveg:
Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a Midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carat választották ki a L’eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre.
Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L’eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Caranak egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carara nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez.
Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Caranak és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást


Saját véleményem:
Cara a midtowni középiskola legjobb diákja, és mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Leghőbb álma, hogy ballagásukon ő mondhassa a búcsúbeszédet, és amikor a suli igazgatója, Mr. Ferguson az irodájába hívatja, a lány abban reménykedik, végre beteljesül a vágya. Csakhogy a férfi által közölt hír hidegzuhanyként éri.
Kiderül, hogy a L'eihrek Carát választották egyik cserediákjuknak. Ez pedig azt jelenti, hogy egy teljes évre be kell fogadniuk családjával egy másik bolygóról érkező l'eihr fiút, Aelyxet, majd a következő évet Carának kell a srác bolygóján töltenie.
Cara megpróbál tiltakozni, de tudtán kívül a szülei már áldásukat is adták a projektre, mely óriási jelentőséggel bír az emberiség számára. Mindez ugyanis azt a célt szolgálja, hogy a l'eihrek és az emberek megismerjék egymást, a két bolygót, békét és szövetséget kössenek, mely által mind a két fél jól jár. Így hát Cara kénytelen-kelletlen belemegy a cserediák programba, mit sem sejtve arról, mit vállal ezzel, hisz nem mindenki nézi jól szemmel az új jövevényt, aki meglehetősen furcsa, és egészen más értékrenddel rendelkezik, mint a földi lakosság.  

Melissa Landers regénye már jó pár hónappal korábban felkeltette az érdeklődésemet. A megjelenés után rengeteg helyen bukkant fel, én pedig menthetetlenül beleszerettem a borítójába - itt meg is köszönném a Maxim Kiadónak, hogy megtartották ezt a szépséget -, aztán később a tartalma is megragadott.
Olvasás közben végig az volt az érzésem, mintha a Lux sorozat és a Star-Crossed (filmsorozat) szerelemgyerekét tartanám a kezemben - pozitív értelemben. Na nem azért, mert annyira hasonlított rájuk, inkább csak egy-egy szituáció olyasféle érzületet váltott ki, mint az említett művek.
Az alapsztori szerint néhány évvel korábban fedezték fel egymást az emberek és a l'eihrek, és mostanra jutottak el arra a szintre, hogy egy kölcsönös békeszerződést kössenek, melynek értelmében mind a két fél segíti a másikat. Az idegenek fejlett technikájukkal és orvostudományukkal, míg az emberek szaporodási szokásaikkal és érzelmeik kifejezésével, ugyanis a l'eihrek klónozással jönnek a világra, illetőleg tartózkodnak az érzelmektől.
Ennek alapfeltétele viszont azt, hogy kölcsönösen megismerjék a másik fajt, és  jó kapcsolatot építsenek ki. Így hát létrejött a cserediák program, melynek értelmében 3 l'eihr és 3 földi fiatal próbál meg együtműködni, először a Földön, majd az idegenek bolygóján.
Mi, olvasók Aelyx és Cara idegenvezetésével járjuk be ennek az új szövetségkötésnek, ismerkedésnek minden fázisát. S mivel az írónő váltott szemszöggel dolgozott, megismerhetjük a gondolkodásban, szokásokban és minden egyébben hozzánk jóval közelebb álló embertársunk miként tapasztalja meg az új, földöntúli dolgokat, szabályokat. Valamint bepillantást nyerünk Aelyx révén abba is, hogy ő, idegenként miként látja a mi hanyatló, ámde nagyon érzelemvezérelt, pulzáló társadalmunkat.
Szerencsére mind a két karakter roppant szerethető. Cara egy nyitott, vidám, okos, intelligens lány, némi szarkasztikus humorral megáldva. Aelyx pedig érzelmileg nagyon steril, hazafias gondolkozású srác, aki minden szituációban igyekszik ápolni a tradícióikat, és nem kicsit nézi le az emberiséget.
Kettejük találkozása atombombaszerű. Rengeteg vicces szituációt szül az élet minden területén különbözőségük. Imádtam, ahogy Aelyx rácsodálkozott az intenzív, élettel teli színekre, a fűszeres vagy éppen édes ízekre, vagy egyszerűen csak az emberek heves viselkedésére.
Amit külön kiemelnék, hogy Cara Alienated blogjának köszönhetően szerencsére bőséges betekintést nyerhetünk a l'eihrek világába, szabályrendszerébe. Megtudjuk, miként élnek, nevelkednek, milyen módon válnak felnőtté, vagy, hogyan kapnak munkát. És még sokáig sorolhatnám. Az ő világuk egészen különleges. Szinte tökéletes ellentéte a miénknek.
De minthogy egy ifjúsági regényről van szó, benne két fiatallal, akiket összezárnak, borítékolható a szerelmi szál is. Lényegében ez a másik mozgatórugó.
Caraék sokáig kutya-macska viszonyban tengetik napjaikat, noha tagadhatatlanul vonzónak találják a másikat. Aztán, ahogy egyre több időt töltenek együtt, kapcsolatuk szép lassan átfordul. És az első csók! Hát az nagyon perzselő... és iszonyatosan vicces.
Nagyjából az ismerkedésről, a beilleszkedésről, és az ismeretlen elfogadásáról szól ez a rész, megfűszerezve némi izgalommal,szerelemmel és árulással. Amolyan bevezető jellegű, de én a magam részéről várom már a folytatást, ami ennek a kötetnek a végéből ítélve jóval izgalmasabb lesz, és talán kitölti azt az iciripiciri űrt, amitől itt hiányérzetem támadt.
Összességében tehát ajánlanám mindenkinek, aki szereti a földönkívülieket, a bravúros szópárbajokat, kíváncsi egy új világra, vagy egyszerűen csak szeretne egy vicces, aranyos, romantikus regényt olvasni. 


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Aelyx
Kedvenc jelenet: csók, levélcsata
Negatívum: Cara barátnője
Borító: 5/5




Részlet a könyvből


"Aelyx megvonta a vállát.
- Őszintén szólva, nem tudom elképzelni, milyen tulajdonságai alapján találhattad valaha is vonzónak. Azt értem, hogy ő miért választott téged, de...
- Ú, tényleg? - Cara fellelkesült, mert érezte, hogy egy bók közeleg. - Szerinted miért választott engem?
- Ez nyilvánvaló. - Aelyx cara hullámos hajára mutatott. - A hosszú, fényes hajad, az egészséges bőröd és az élénk szemed azt mutatja, hogy egészséges vagy és jól táplált.
- Ő... köszi.
- Még nem értem a végére.
- Akkor folytasd.
- Egyértelmű, hogy értelmes vagy - mondta, de aztán úgy érezte, hozzá kell tennie: - Ahhoz képest, hogy ember vagy.
- Ejha! Ez nagyon kedves.
- De Ericet valószínűleg a derék-csípő arányod vonzotta legjobban. - Aelyx kissé hátrahajolt, és megbámulta Cara fenekét, amitől egy töredékmásodpercre majdnem úgy nézett ki, mint egy emberfiú. - Ezzel a csípőszélességgel valószínűleg komplikációk nélkül a világra tudod majd hozni az utódodat.
Cara majdnem lenyelte a saját nyelvét. Ezek szerint széles volt a csípője? Hogy hihette egy pillanatra is, hogy valódi bókot fog kapni egy l'eihrtől?
- Zárjuk le a témát - mondta, miközben elhatározta magában, hogy a következő naptól kezdve kiiktatja táplálkozásából a szénhidrátokat. Illetve nem, másnap tésztanap volt. Akkor majd szerdától kezdve iktatja ki a szénhidrátokat. - Beszéljünk inkább rólad.
- Mire vagy kíváncsi?
- Hogy bírsz ennyire nyugodt lenni? Én még helyetted is idegeskedem. Még a reggelimet sem bírtam megenni. 
Ráadásul pont anya ínycsiklandozó, három csokis palacsintája esett áldozatul Cara étvágytalanságának - nem is étel volt ez, hanem mennyei manna, bizonyítéka annak, hogy Isten szereti őt, és azt akarja, hogy boldog legyen.
Pokolba a szénhidrátdiétával. Az élet túlságosan rövid az ilyen hülyeségekhez."




Nyereményjáték


Egy űrutazás során olyan dolgokat lát az ember, amit addig maximum könyvekből vagy dokumentumfilmekből ismert. Tarts Te is Carával és Aelys-szel a L'eihr-re, és találd ki, mit látnak, mit tapasztalnak útközben!

Minden állomáson egy-egy kis versikét/találós kérdést találtok, mely valamely űrhöz kapcsolódó tárgyat, fogalmat, helyet rejtenek. Találd ki, mire gondolhatott Aelys, írd be a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez, és esélyes lehet megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!


Nézd, Cara, egy újabb bolygó!
A neve annyi csak, mint: .....!
Mickey Egér is sokra tartja,
 pedig jó sok a bolha rajta!




Nézzetek be a többi állomásra is

11/11 Roni olvas - NaNoWriMO
11/12 MFKata gondolatai - Pizza
11/13 Dreamworld - Részlet a könyvből
11/14 CBooks
11/15 Book Heaven - Kiegészítő novella
11/16 Deszy könyvajánlója
11/17 Kelly & Lupi olvas - A l’eihrek szokásai
11/18 Insane Life

2014. november 12., szerda

C.J. Roberts - Fogoly a sötétben



“– Mit kell tennem pontosan?
– Engedelmeskedni.”
Fájdalom és élvezet kéz a kézben jár e regény lapjain. A főszereplő Livvie egy veszélyesen sötét, megdöbbentően bizarr és kéjesen vad világba csöppen, ahol mindenben ki van szolgáltatva mestere kénye-kedvére. Légy erős, és szegődj társául erre a döbbenetes kalandra!


C.J. Roberts: Captive in the Dark - Fogoly a sötétben

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738719
Oldalszám: 2.. oldal
Fordító: Sándor Alexandra

Fülszöveg:
Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.
A tizennyolc éves Olivia Ruiz idegen helyen ébred, bekötött szemmel és megkötözve. Egy kellemes férfihang üdvözli, aki arra utasítja, hogy szólítsa őt Mesternek…

Saját véleményem:
Calebet hosszú-hosszú évek óta semmi más nem élteti, csak a bosszú. Kiskorában elrabolták és Teheránban rabszolgává tették. Fiatal kora ellenére élvezeti cikként használták, egészen addig míg egy férfi meg nem mentette. S mivel mind a kettejüket ugyanaz a cél, a sérelmek megtorlása hajtotta, összefogtak, hogy közös erővel vegyenek elégtételt. Ám ahhoz, hogy a hatalomra éhes bűnöző közelébe juthassanak, a legjobbá kellett válniuk a szexrabszolga piacon. Ezért Caleb tizenkét éven át rabolt el ártatlan lányokat, és képezte ki őket az ipar legjobbjainak. Kitartása pedig végre beérni látszik. Már csak egyetlen lány választja el a végső győzelemtől. Egy utolsó rabszolga.
Caleb választása a 18 éves gyönyörű és vonzó Oliviára esik, a lányra, aki slamposan jár iskolába, és mielőtt betérne oda, mindig átöltözik.
Caleb némi megfigyelés után elrabolja őt, és egy eldugott, mexikói ház, sötét szobájába zárva próbálja meg kiképezni. Csakhogy Livvie más, mint a többiek. Nem úgy reagál, mint elődei. Ráadásul egyfajta védelmezőt lát kínzójában, ami felkelti Caleb érdeklődését.

„Ő volt a kínzóm és a vigaszom; a sötétség és benne a fény is egyúttal.”

Egy régebbi posztomban már említettem, hogy az erotikus könyvek nem igazán tartoznak az én ízléskörömbe. Ennek ellenére időnként néha mégis megpróbálkozom egyel-egyel. Így került a kezembe a Fogoly a sötétben is. Rengeteg mindent hallottam, olvastam már róla. Jót és rosszat vegyesen. Azt is pontosan tudtam, hogy ez más lesz, mint az átlagos erotikus regény. És pont ezért voltam rá kíváncsi.
Manapság sajnos nem idegen téma a szexrabszolgaság. Lépten-nyomon hallhatunk róla, és két választásunk van. Eldönthetjük, hogy a homokba dugjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha nem is létezne, vagy szembesülünk vele, hová is fajult a világunk. Aki ezt a történetet választja, az az utóbbi mellett dönt. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy nem véletlenül került a borítóra 18-as karika, és rázós könyvek felirat. 18 év alatt én senkinek sem ajánlanám, és felette is csak azoknak, akik lelkileg megérettek rá, és képesek elviselni. Ugyanis ez a történet nem csak a szexről szól. Az csupán egy eszköz jelen esetben. A lelki megpróbáltatás sokkal, de sokkal keményebb.
Engem rettentően megviselt mindaz, amin Oliviának át kellett esnie. Caleb nem kis lelki- és testi terrorban részesítette, ami sokkal inkább volt fájdalmas, kemény, durva és kegyetlen, mintsem romantikus és szexi. A betörés minden pillanata gyötrelem a lánynak és az olvasónak is egyaránt. És bár tagadhatatlanul érdekes olvasmány, mégis már csak attól mocskosnak érzed, magad, hogy megfogod a könyvet. Olyannyira, hogy legszívesebben addig dörzsölnéd a bőrödet, míg el nem kopik. Ugyanakkor, ha furán is hangzik, nekem nagyon bejött. Szerettem, hogy ennyire felkavart, mélyen érintett, és sokkolt.
Egyik szereplőt sem tudtam a szívembe zárni, mert mind a ketten őrültek és pszichopaták voltak, mégis érdekfeszítő volt az ő szemszögükből követni az eseményeket. Megismerni a betörendő alanyt és azt a folyamatot, mely során megváltozik minden értelemben. És azt a fickót, aki képes volt erre a szörnyűségre.
A mai napig nem tudom eldönteni, melyikük volt a betegebb. Caleb azért, mert pontosan azt csinálta ártatlan lányokkal, amit évekkel korábban vele is, és ami miatt ennyi időn át bosszúra szomjazott. Vajon egy elégtételért össze lehet törni tucatnyi lány és család életét? Megalázni és kiszolgáltatni őket?
Vagy Olivia, aki annak ellenére, hogy a szenvedő fél volt, beleszeretett és kívánta kínjai okozóját.
De talán Livvie-t mondanám, ha választanom kéne. Mégpedig azért, mert bár Caleb úgy bánt vele, mint egy utolsó kutyával, megalázta, kínozta, és porba tiporta a nőiességét és a becsületét, mégis kívánta a férfit. Vonzódott hozzá. Vágyott az érintésére. Tudom, hogy létezik ilyen szindróma, mégis nagyon elfajzott.
Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az erős kötődés ellenére Livvie próbált önmaga maradni, és kiállt az elvei mellett. Képes volt racionálisan gondolkozni.
A könyv ismeretében tehát azt mondom, aki bírja a megrázó dolgokat, és nem fél, hogy lelkileg kicsit (nagyon) összetörik, az semmiképp se hagyja ki. Izgalmas és nagyon életszagú olvasmány arról, miként szolgáltatnak ki, és tesznek tönkre ártatlan és fiatal lányokat, kéjre éhező, gazdag, elborult elméjű férfiak miatt. Valamint egy egészen új megközelítése annak, mire képes valaki a bosszú nevében. De semmiképp se azért olvassátok, mert egy újabb erotikus könyvre vágytok. Ez nem az.
Sokat tipródtam a pontozáson. Nem érzem azt, hogy nekem tisztemben állna egy lány ilyesféle megaláztatását pontokkal jutalmazni. Sajnálom, de nem visz rá a lélek. De, hogy tudjatok mihez viszonyítani, mint könyvet, az érdekességei, az újdonsága, és a kiváltott hatása miatt a 4-4,5 csillagos kategóriába rangsorolnám.


Pontszám: 5/
Kedvenc szereplő: nincs, mind a ketten őrültek
Kedvenc jelenet: amikor Livvie először jöhetett ki a szobába
Negatívum: az a bizonyos közösülés, mielőtt Caleb kiengedi a szobából a lányt
Borító: 5/5




Teherán


Teherán Irán fővárosa, Teherán tartomány központja.
A város 658 négyzetkilométeren terül el az Alborz-hegység lábánál. Lakóinak száma 7,16 millió, az agglomerációval együtt 14 millió.
Irán iparának több mint fele a fővárosba összpontosul: többek közt autó-, elektronikai, fegyver-, textil-, cukor-, cementgyárai, vegyi üzemei és olajfinomítója van, a szőnyeg és bútorkereskedelem központja.
A perzsákon kívül számos nemzetiség él a városban, mint azeriek, örmények, asszírok, kurdok és perzsa zsidók. A sok mecseten kívül ezért számos keresztény templom és zsinagóga is található Teheránban.





Nyereményjáték


A Könyvmolyképző Kiadónak hála három szerencsés ezúttal is megnyerheti a regényt!
A blogturné mind a hat állomásán találtok néhány kiemelt betűt, amelyeket helyes sorrendben összeolvasva olyan eszközök neveit kapjátok, amelyeket gyakran használnak az úr és alárendelt szerepjátékokban, így e könyv lapjain is találkozhattok velük. 
Figyelem! Ahogy ezt a rázós történetet, úgy nyereményjátékunkat is csak felnőtt olvasóknak ajánljuk! A Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtést. 
A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.




Nézzetek be a többi állomásra is

11/05 Kelly & Lupi olvas
11/07 Kristina blogja
11/09 Angelika blogja
11/10 Media Addict
11/12 Dreamworld
11/14 CBooks

2014. november 11., kedd

Nina George - Levendulaszoba


A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Nina George: Levendulaszoba című regénye.

Ez a könyv egy különleges utazás történetét meséli el, ami a levendulaszobából indul.
Kísérjétek el a Blogturné Klub 5 tagját is egy különleges turnéra, ahol egy gyönyörű könyv szereplőivel, történetével, helyszíneivel, hangulatával ismerkedhettek meg. Természetesen az elengedhetetlen nyereményjáték sem maradhat el!

Tartsatok velünk!


Nina George: Levendulaszoba

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615400
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.

21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét… Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?

Saját véleményem:
Jean Perdu 21 éven át magányosan, a könyvek világának szentelve életét, tengette mindennapjait. Mióta kedvese, az élettel teli Manon egy éjszaka elhagyta, Perdu magába zárkózott, mélyen eltemette a nő emlékét, még a nevét is megpróbálta elfelejteni, a szerelmet pedig végleg kitörölte a szótárából. Kizárólag munkájának és hobbijának hódol azóta is.
Hajóján kialakított egy könyvesboltot, és a hozzá betérő embereket, néhány furcsa kérdés feltétele után, olyan könyvekkel látja el, melyekre éppen szüksége van lelküknek. Ám egy napon új lakó érkezik a házba, ahol Perdu is él, és néhány asszony meggyőzi a könyvkereskedőt, adjon legalább egy asztalt az új hölgynek, aki éppen most vált el a férjétől, aki megcsalta és kisemmizte.
Perdu eleget téve a noszogatásnak, 21 év után kinyitja a levendulaszobát, ahova oly sok emléke fűződik, és az ott található asztalt átviszi szomszédjának. Másnap a nő közli vele, hogy talált a bútor fiókjában egy levelet.
Noha Perdu eleinte húzódzkodik, hogy elolvassa, egy este után, amikor a vágy újra fellobban benne szomszédnője miatt, mégis kibontja a borítékot. Ám Manon levele és az igazság, hogy miért hagyta el, teljesen új színezetet ad a történteknek. Így hát Perdu feldúlva, mindent hátrahagyva elindul, hogy felkeresse szerelmét. Útja során vele tart egy fiatal, írói válságban szenvedő szerző, Max is.

Ez a regény teljes mértékben olyan, mint maga Jean Perdu. Kicsit őrült és kaotikus, mégis finom, gyengéd, érzelmes, elgondolkodtató és nagyon más, mint az átlag. Meg kell találni a benne levő szépséget, a lényegi mondanivalót, és hagyni, hogy simogassa a lelkünket a rengeteg gyönyörű gondolat.
Eleinte nem igazán tudtam hova tenni a történetet, sőt a kezdés közben azt hittem, hogy nem is a mai modern korban játszódik, valamint kellett egy kis idő, mire kibogoztam, ki-kicsoda. De aztán minden a helyére került, és Perdu személyében egy olyan megtört, a múltját gyászoló férfit ismertem meg, aki ha önmagát nem is, de mindenki mást képes volt könyvek által meggyógyítani. Nagyon tetszett, ahogy az írónő a könyvek varázsát és megmagyarázhatatlan vonzerejét beleszőtte a sajátjába.
Perdu hajója, és annak minden momentuma zseniális volt! Az Irodalmi Patikában, amin egy hajón kialakított, zegzugos, 4000 könyvből álló kis boltocska volt, minden betérő vásárló azt kapta, ami illett a lelkiállapotához vagy élethelyzetéhez.
Perdu olyan mélyen magába szívta a regényeket és azok mondanivalóját, az olvasóra gyakorolt érzelmi kihatásait, hogy néhány meglehetősen furcsa kérdés után zsigerileg tudta, mire van szüksége a vásárlójának. Imádtam, hogy képes volt inkább visszavenni és nem eladni egy-egy könyvet, ha úgy vélte az ártana az adott embernek.
Az, hogy Perdu nem tudta a saját életét és lelkét rendbe tenni, kimerült ebben a pótcselekvésben. Minden körülötte levő férfit, nőt, gyereket megpróbált meggyógyítani. Titkos könyvklubokat rendezett, a házban tippeket adott az őt kérdezőknek, és még sokáig sorolhatnám. A saját gondjait viszont mélyen eltemette. 21 éven keresztül gyászolta magát és az elvesztett szerelmet.
Tetszett, hogy fokozatosan egyre többet és többet ismerhettünk meg abból az életből, amikor ez a férfi életvidám, önfeledt és boldog volt. Érdekes volt látni, hogy az a levél, egy egyszerű papírdarab, amit 21 éven át került, miként változtatott meg mindent, és adott egy teljesen új színezetet az eseményeknek. Sejtettem, hogy az lesz, ami benne állt, mégis letaglózott.
Nagyon sajnáltam Perdut, hogy ennyi fájdalmon kellett átesnie, és hamis illúzióban élt. Viszont bármilyen indoka is volt Manonnak, amikor elhagyta, és ami miatt egyébként sajnáltam is a nőt, mégis ahogy egyre jobban megismerhettük a saját feljegyzéseiből és az emlékképekből, egy rendkívül önző hölgyeménynek találtam. Az, hogy miként élt, és hogy számára az a bizonyos élethelyzet jelentette a szabadságot, nekem furcsa volt, és emiatt nem tudtam elhinni, hogy ugyanúgy szerette Perdut, mint az őt. De tagadhatatlanul megtanította élni a férfit. Igazán és önfeledten.
Ami viszont nekem egy kicsit kaotikus volt, az Perdu és Maxék utazása. Olykor gyors volt a tempó és nem igazán értettem, mi miért vagy hogyan történt. Olyan érzésem volt, mintha átlapoztam volna pár oldalt. Ugyanakkor a lényegi mondanivalója megfogott. Az, hogy milyen hatással volt a három különböző problémával küzdő férfira. Minden megálló, helyszín valami új dolgot kapart meg és hozott felszínre.
Összességében inkább az érettebb, felnőtt korosztálynak ajánlanám. Azoknak, akik szeretik a lelkis, érzelmeken alapuló regényeket, ahol pergő izgalmak helyett a lassabb lefolyású eseményeké a főszerep. Mindez gyönyörű helyszínekkel, hangulatos vacsorákkal, táncokkal, és francia vidékekre jellemző jellegzetességekkel megfűszerezve


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Max
Kedvenc jelenet: tangó
Negatívum: Manon kétlaki élete
Borító: 5/5




Levendula


A levendula használata és ismertsége majdnem egyidős az emberiséggel. Több mint 2500 éve használják gyógynövényként, amit írásos források is rögzítenek. Az ókorban az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei a növényt mumifikálásra és parfümként használták. A rómaiak a levendulaolajat fürdésre, főzésre és a levegő illatosítására használták, és valószínűleg ők adták a latin eredetű nevet (lavare mosni, vagy livendula fakó és kékes), amelyből a mai név ered. A növény nyugtató és frissítő tulajdonsága, az erős illat rovarűző hatása, és a szárított növény dohánykeverékekben történő használata szintén emelte a növény értékét az ókoriak szemében. A római férfiak a közfürdőkben testükre kenték.
 
 
A levendula a Földközi-tenger partvidékéről származó örökzöld félcserje, de Ázsia nyugati tájain és Kelet-Indiában is vadon terem. Összesen 21 fajtáját ismerjük, igaz, a természetgyógyászat szempontjából csak három értékes.  

A levendulának többféle nemesített változatát termesztik, különböző színben és méretben. Lehet halványrózsaszín, mint a "Loddon Pink" fantázianevű változat, sötétlila, mint a "Hidcote", de akár fehér is, mint a "Nana alba". A levendulatermesztés igazi hazája Dél-Franciaország, Provance-ban hatalmas területeken nevelik. 
 
A  francia levendula 30 centiméter magasra nő, és az illata nőiesebb, parfümösebb, mint például az angolé.
 



Nyereményjáték


A blogturné végén 3 db Levendulaszoba kerül sorsolásra. Ahhoz, hogy a sorsoláson részt vegyél, nincs más dolgod, mint lájkolni a rafflecopterben szereplő oldalakat.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk




Nézzetek be a többi állomásra is

11/03 MFKata gondolatai - Trailer
11/05 Roni olvas - Hangulatteremtő képek
11/07 Deszy könyvajánlója - Cseh lesifotó & Idézetek
11/09 Kelly & Lupi olvas - Tangó
11/11 Dreamworld