Lauren Kate - Passion

Lauren Kate: Passion - Végzet

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789632456591

Oldalszám: 352 oldal

Fordító: Godó Klára

Fülszöveg:

Mielőtt Luce a Sword & Crossban Daniellel találkozik, mielőtt megküzdenek a halhatatlanokkal, már sok életet leéltek. Ha a mindenre elszánt Luce meg akarja törni a szerelmüket sújtó átkot, fel kell keresnie múltbéli megtestesüléseit, hogy teljességgel megértse a sorsát. Minden század, minden élet más-más fogódzót rejt számára.
Daniel követi Luce-t a századokon át, míg a lánynak esélye nem lesz átírni a történelmet.
Hány halált bír el az igaz szerelem?
Képes-e Daniel és Luce jövőjük megváltoztatása érdekében feloldani a múlt rejtélyét?

 

Saját véleményem:

Luce kezébe veszi saját sorsát és útnak indul, hogy kiderítse, miként törheti meg az őt és Danielt sújtó évezredes átkot. A Derengők által mindig újabb és újabb életét ismeri meg, s nézi végig egykori énjei halálát. Útközben találkozik Billel, a kis vízköpővel, aki végül társául szegődik. Segít Luce-nak, hogy a lány a lehető legjobban beilleszkedhessen az adott korba, tanácsokkal és ruhákkal látja el. Valamint megtanítja Lucindának, miként váljon eggyé hasonmásaival.

Miközben Luce beleveteti magát a múltjába, hátrahagyott barátai és szerelme is őt keresik. Mindannyian azon vannak, hogy megtalálják, és visszavigyék a jelenbe. Ám Danielnek akarva-akaratlan újfent szembesülnie kell múltbeli tetteivel, döntéseivel és érzéseivel. S közben ügyelnie kell, nehogy olyat tegyen, ami megváltoztatja a jövőt. Csakhogy ez nem is annyira egyszerű feladat, mint ahogyan hangzik.

"– Az idő egésze olyan, mint egy hatalmas papírlap, Lucinda. Nincs az a megírt dolog, amit ne lehetne kitörölni, ha elég ügyesen próbálkozol!"

Lauren Kate Fallen sorozatának első részét nagyon szerettem. A borongós, komor hangulatával kitűnt a többi könyv közül. Aztán jött a második rész, amitől valami hasonlót vártam, ám végül egészen mást kaptam. Sajnos nem pozitív értelemben. Egyedül az utolsó fejezetek hozták el ugyanazt az érzést, mint a Fallen. 

Most viszont bajban vagyok a Passionnel. Nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem. Az időutazás ötlete alapvetően bejött. Rengeteg potenciál rejlett benne, amit nagyszerűen ki lehetett volna aknázni, és egy igazán érdekes, izgalmas sztorit összehozni belőle. De nem ez történt.

Ha valaki az időutazás témát szeretné felhasználni, akkor bizony roppant körültekintőnek kell lennie. Számtalan ponton lehet elcsúszni, és a Passion esetében ez meg is történik. Rengeteg logikai hibája van.

Ami viszont ennél is nagyobb gond, hogy egy idő után baromi unalmassá válik, hogy folyton ugyanazt a mókuskereket tapossuk. Luce belecsöppen előző életei valamelyikébe, felméri a helyszínt, kort, átöltözik, megkeresi korábbi énjét, vagy az akkori Danielt, bajba keveredik, majd meghal.

Luce és Daniel szempontjából mindez azért lenne érdekes és fontos, hogy megtalálják a megoldást az őket sújtó átok megtörésére. Ezzel szemben mi, olvasók, nem tudunk meg szinte semmit. Daniel néha olyan nagy titkokat sejtető szavakkal dobálózik, hogy ő nem mondhat semmit Luce-nak az átokról, mert a lánynak önmagától kell rájönnie mindenre. (Hozzáteszem, a végén sem tudjuk meg, hogy Daniel ugyan miért nem mondhatott semmit. Bár erős a gyanúm, hogy mindez arra volt jó, hogy Lauren szerkesztőjének a kérésére elnyújtsák egy önálló kötetté ezt a könyvet.) Csakhogy Luce olyan sötét, mint az éjszaka. 

Utazásai során az égvilágon semmit nem derít ki. Inkább azon lamentál, hogy Daniel vajon tényleg őszintén szereti-e őt, vagy csak megszokásból akadnak állandóan össze. Szerencsétlen srác hiába tesz bármit, Luce-nak ez sem elég, kivéve azt az alkalmat, amikor Daniel több száz méterről lezuhanva összezúzza magát a gyász és veszteség miatt érzett fájdalma miatt. Hát igen... a mai tiniknek már nem elég egy rózsa a szerelem bizonyítékaként.

Ami viszont tetszett, az az, ahogyan Lauren Kate a két főhős előző életeinek a helyszíneit lefestette. Rengeteg utánajárást igényelhetett, hogy ennyire hűen tudja bemutatni a legkülönfélébb korokat, kultúrákat, helyszíneket. Szinte kivétel nélkül mindegyik megjelent lelki szemeim előtt, és valóban úgy éreztem, hogy ott vagyok Oroszországban a bombázás közepén, Olaszországban a hadi sérültek kezelésére létesített kórházban, Tahiti szigetén a pálmafák alatt, vagy Versailles-ban. A legjobban mégis Chichen Itza és a Globe Színház ragadott meg. 

Chichen Itza eszméletlen volt! Ahogy belecsöppentünk az egyik, maják számára oly fontos áldozati szertartásukba, és ahogy megismertük a feláldozandó lányok gondolatait, illetve a szertartás menetét, az valami egészen fergeteges.

A Globe Színház meg azért tetszett nagyon, mert teljesen olyan volt, mint a Szerelmes Shakespeare. Kaptunk egy színész Danielt, VIII. Henrik szerepében, valamint egy önmagát férfinak kiadó Lucindát, Boleyn Annaként. Ráadásnak pedig maga Shakespeare is feltűnt.

Ezzel szemben a végét egy kicsit összecsapottnak éreztem. Mintha Lauren is belefáradt volna az utazásba, Kínára és Egyiptomra (utóbbi óriási szerelmem) már nem maradt ereje. Továbbá a legutolsó események is nagyon gyorsan történtek. Nem igazán lettek megmagyarázva a miértek vagy a következmények. Olyan legyünk túl rajta szaga volt. 

Számomra az is eléggé megdöbbentő volt, hogy Lucinda egyik pillanatról a másikra rájött a megoldásra, de hogy miből vagy hogyan, azt ne kérdezzétek. Sőt, magát a megoldást se, mert azt csak ő, Lauren vagy az utolsó kötet tudja. Esetleg még Bill is szóba jöhet. 

Karaktereket tekintve Luce-t inkább hagyjuk, ő az a tipikus péklapáttal ütném, hogy végre észhez térjen típusú hősnő, míg Daniel olykor nyálas, de abszolút mértékben szerethető figura, akit végre jobban is megismerhettünk, és rájöhettünk, mennyire is szereti Lucindát. Camet, és Arianne-t viszont nagyon hiányoltam, lévén, hogy ők a kedvenc szereplőim, és Camben úgy vélem, rengeteg lehetőség rejlik. Már csak abból a néhány aprócska jelenetből kiindulva is, amit róla olvashattunk. 

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy egy könnyed, kikapcsolódásra tökéletesen megfelelő, időutazós történet, amiben a helyszínek és korok sokkal több élményt nyújtanak, mint maga a sztori. De szerintem ez sokkal jobban sikerült a második résznél.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Cam, Daniel

Kedvenc jelenet: Chichen Itzán Luce halála

Negatívum: Luce maga

Borító: 5/4