Út a megjelenésig - különleges borítóleleplezés

Sziasztok! 

Ma egy különleges borítóleleplezéssel érkezem - ami lehet, hogy sokatok számára nem jelent majd semmit, vagy nem többet egy újabb könyvnél, számomra mégis óriási lépés az álmaimhoz vezető úton. (Nyugodtan ugord át a hosszú felvezetőt, ha a borítóra és fülszövegre vagy kíváncsi.)

 

Sosem titkoltam, hogy szeretek írni, részben ezt a blogot is azért hoztam létre 2012-ben, hogy tanuljak, fejlődjek, idővel jobbá váljak. Sokáig azonban nem mertem komolyabb megmérettetéseken indulni, mígnem néhány évvel korábban megrendezték az első Aranymosás novellapályázatot, én pedig úgy gondoltam, eljött az idő. Az én időm. 

Persze nyilván butaság lett volna azt képzelni, hogy az ember mindenféle komolyabb előképzettség nélkül megír egy novellát, beküldi és hopp, máris kiadják,  de kezdőlépésnek jó volt. Ebből kiindulva valószínűleg senkit sem lep meg, ha azt mondom, akkor nem győztem, ellenben kaptam egy olyan e-mailt, ami bebizonyította, hogy igen is jó úton járok: a novellám a tényleges antológiába ugyan nem fért bele, de minőségileg és tartalmilag érdemesnek találtatott arra, hogy megosszák az Aranymosás oldalon, amennyiben engedélyezem.
Megköszöntem a lehetőséget, de nem éltem vele.

Hogy miért? Hosszan fejtegethetném az okokat, és igen, utólag talán többször is úgy éreztem, hogy butaságot követtem el, amiért elengedtem egy ilyen fantasztikus lehetőséget, ám visszatekintve örülök, hogy így döntöttem. Hiszem, hogy számít, mivel debütál az ember, az én írásom pedig akkor és ott még nem állt készen arra, hogy a nyilvánosság előtt szerepeljen. 

Szerencsére következő évben megint jött egy pályázat, amin ugyancsak indultam, és ugyanezt az eredményt értem el. 

Őszinte leszek, az akkoriban fájt, iszonyatosan csalódott voltam - részben azért is, mert nem olvastam el az eredményhirdetés teljes szövegét, csak megláttam a nevemet egy listán és hirtelen az egekig repültem. Mint utóbb kiderült, ez a lista azoknak a névsorát tartalmazta, akiknek a szövege elég erős volt ahhoz, hogy lehetőséget kapjanak az Aranymosás oldalon való publikálásra. 

Ezúttal én is engedélyt adtam rá, hagytam, hogy az a történet (ide kattintva olvashatjátok el) legyen az első nyilvánosan publikált írásom, az első, amivel, ha nem is sokan, de néhányan megismerhetik a nevemet.

 

2019-ben aztán újabb novellapályázatot hirdetett a Könyvmolyképző, méghozzá egyből kettőt (az év legjobb YA és NA novelláit keresték), én pedig természetesen úgy döntöttem, hogy ismét megpróbálkozom vele. Nem volt egyszerű, az utolsó pillanatig feszítettem a húrt, béta nélkül maradtam, előttem hevert két történet, amik jócskán meghaladták a megszabott karakterszámot, és fogalmam sem volt, mitévő legyek. 

Szerencsére volt/van nekem egy Eszter nevű őrangyalom, aki már az előző novellák kipofozásakor is rengeteget segített, és most sem hagyott magamra. Az idő szűke miatt viszont nem akartam mindkét novellával leterhelni, így míg neki átküldtem a YA-t, addig én vért izzadva nekiestem az NA-nak. Nem tudom szavakba önteni, mennyire nehéz eltávolodni a saját szövegedtől, külső szemlélőként tekinteni rá és keményen megnyirbálni, de más választásom nem lévén megcsináltam. Úgy voltam vele, hogy ha legalább a YA elér valamit, én már boldog leszek. 

Végül elérkezett 2019. decembere, s megrendezésre került a Csillagszóró rendezvény, amin kihirdették a nyerteseket. Én ugyan nem tudtam elmenni, de két Vaják rész között gondoltam, fellesek az Aranymosás oldalra... Sokkot kaptam: mind a két novellám bekerült a legjobbak közé, ezáltal mind a kettő esélyt kapott arra, hogy nyomtatásban is megjelenjen: egy-egy könyvben! 

 

Ezzel pedig el is érkeztünk a mai könyv borítójának leleplezéséig, ez a kötet ugyanis nem más, mint a Nem vagy egyedül címet viselő antológia, mely tartalmazza az év legjobb New Adult novelláit - köztük az enyémet is, ami az Út önmagamhoz címet kapta. 

Tudom, hogy az írásom sokak szemében "csak egy novella" lesz a sok közül, számomra mégis hatalmas boldogság, egy álom beteljesülése. Egy darabka belőlem. Lehet (sőt biztosan), hogy nem tökéletes, lenne még mit csiszolni rajta, ugyanakkor benne van minden szeretetem, az érzéseim, és mindaz, amin a megírása óta keresztülmentünk. Csak remélni tudom, hogy általa sikerül majd visszarepítenem benneteket abba a régi világba, amikor még a szabadság és önfeledtség egészen mást jelentett, mint manapság.

No, de nem húzom tovább a szót (ha elérkezik az ideje, mesélek még a történetről, annak keletkezéséről és szereplőiről), lássuk a fülszöveget és a borítót:

 

Fülszöveg:

Szerelem, szenvedély, izzó lelki pillanatok
A pillanat, amikor ránézel egy barátra, és megdobban a szíved…
A helyzet, amikor azt hiszed, mindent elvesztettél, de valami még jobb vár rád…
Az új élet, amiért csak bátran neki kell vágnod, hogy a saját utadat járd…
Az igazság, amivel végre nem félsz szembenézni, és ez felszabadít…
Tizenkét történet szerelemről és barátságról, a felnőttkor nehézségeiről, elvárásokról és új tervekről, saját utakról és őszinte vágyakról.
Higgy magadban!
Fogadd el magad!
Találd meg a saját utad!
Fiatal felnőttnek lenni nem mindig egyszerű, de ne feledd, sosem maradsz egyedül.
Kötetünkbe a Könyvmolyképző Kiadó novellapályázatának nyertes történetei kerültek, illetve a kiadó felkérésére Róbert Katalin és Eszes Rita egy-egy novelláját hoztuk el az olvasónak.