A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Grisa trilógia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Grisa trilógia. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 18., hétfő

Leigh Bardugo - Pusztulás és felemelkedés


Leigh Bardugo: Ruin and Rising - Pusztulás és felemelkedés
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634577775
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Sziklai István

Fülszöveg:
Katona. Idéző. Szent.
Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.
Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.
Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.
Kövesd végig sorsa minden fordulatát!

Saját véleményem:
Hét évvel ezelőtt, amikor a kezembe vettem az Árnyék és csontot, még nem sejtettem, hogy egy olyan olvasmánnyal lesz dolgom, ami belevési magát a szívembe-lelkembe, és örökre bennem marad. Hét évvel ezelőtt elképzelni sem tudtam, hogy ennyi idő fog eltelni, míg Alina, Mal és az Éjúr történetének végére érek. Mint ahogyan arra sem számítottam, hogy mindezt egy megfilmesítésnek hála tehetem majd. De ha volt valami, amiről végképp álmodni sem mertem, az az, hogy személyesen is találkozhatok Leigh Bardugoval, és másodmagammal beszélgethetek vele. De mindez megtört, s mindeközben a Grisha univerzum váratlanul többé vált számomra.

"– Téged a sors arra szánt, hogy az ellensúlyom légy, Alina. Te vagy a világon az egyetlen, aki velem uralkodhat, aki kordában tarthatja a hatalmamat."

Idestova öt kerek esztendő telt el azóta, hogy végigizgultam az Otrom és vihar eseményei (és szerelembe estem Nyikolajjal) - és valljuk be, ez elég hosszú idő ahhoz, hogy kisebb-nagyobb részek megfakuljanak, netán teljesen el is tűnjenek. Nehéz úgy felvenni a fonalat, hogy miközben a szereplőkben még frissen lüktet a legutóbbi összecsapás eredménye, én arra se emlékszem már, mi történt, csak meglepve konstatálom, hogy Alináék a föld alatt bujkálnak az Apparátussal egyetemben. A szerző jól időzített emlékmorzsáinak hála azonban - ha nem is könnyen, de - visszacsalogathatóak az emlékek, és mindenféle feszengés nélkül olvasható a Pusztulás és felemelkedés. 
Megjegyzem, roppant találó a cím, ugyanis Alináék az Éjúrral való összecsapást követően a lányt szentként imádó Apparátus búvóhelyén próbálnak megerősödni, és kitalálni, hogyan tovább. Ám ténykedéseiket nagyban gátolja a fanatista vallási szervezet feje, aki mindent elkövet, hogy irányítása alá vonja Alinát. Barátainak hála azonban sikerül megmenekülnie, s első útjuk egy rég látott ismerős menedékébe vezet, ahol az események váratlan, és nem kevéssé tragikus fordulatot vesznek, amit aztán újabb menekülés, és hasonlóan meghökkentő csavarok követnek. 

A Grista trilógia utolsó része a várttal ellentétben igen lassú lefolyású, hiába vannak a szereplők folyamatos mozgásban, olvasóként könnyű úgy érezni, mintha voltaképp nem történne semmi a menetelésen és a veszekedésen meg a szenvedésen kívül. Ráadásul két kulcsszereplő is háttérbe szorul - melyek közül Nyikolaj fájó hiánya többé-kevésbé még elfogadható, de az Éjúré nem.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a trilógia zárórésze nagy és epikus lesz, olyan, ami kitépi a szívemet és maximumra pörgeti a pulzusomat. Ehelyett temérdeknyi bandukolást, keresést és nyűglődést kaptam mindenféle komolyabb előkészület nélkül a végső csatára. Egyedül az utolsó erősítővel kapcoslatos meglepetés rántotta ki a talajt a lábam alól, ám sajnálatos módon mire ez megtört, elvesztettem az érzelmi kapcsolatot a szereplők jelentős részével, így már csak azt vártam, hogy túlessünk rajta. 
A végső ütközet azonban még ennél is jobban felbosszantott a maga gyerekes és karakteridegen módján. Hónapoknak kellett eltelniük ahhoz, hogy meg tudjam írni ezt a bejegyzést, de még most sem értem mi történt: ki gondolta úgy, hogy ez a befejés oké egy olyan sorozathoz, mint ez? Csalódott és végtelenül mérges vagyok, egyszerűen nem találok magyarázatot arra, miként történhetett ez meg. Leigh Bardugo-tól mind minőségben, mind minden egyéb tekintetben többet vártam. Olyan, mintha határidőre le akarta volna darálni az egészet, és az sem érdekelte, hogy ezzel a saját történetét és karaktereit tiporja sárba. 
Természetesen voltak és vannak szép, sokszor szívet tépő pillanatai a Pusztulás és felemelkedésnek, Éjúr nevének a leleplezése, a Nyikolajjal és Baghrával történtek, vagy a harmadik erősítő is ilyen. Akárcsak a befejezés keserédessége. Ezek azok a dolgok, amik segítettek átvészelni minden mást.  A csalódottságom azonban mit sem csorbít a sorozat iránti szeretetemen, Alina, Mal, az Éjúr és a többiek örökre velem maradnak, titeket pedig arra buzdítalak, hogy még egy ilyen lezárás tudatában is bátran vágjatok bele a sorozatba, hisz Leigh Bardugo olyan szépségesen szomorú utazásra invitál, amivel ritkán találkozni.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Baghra, Zoya, Nyikolaj, Éjúr
Kedvenc jelenet: temetés
Negatívum: lásd fentebb
Borító: 5/5
Sorozat: Grisa trilógia #3, Grisa univerzum
Megtetszett? Vidd haza!

2021. április 26., hétfő

Shadow and Bone forgatási helyszínek a valóságban (filming locations in real life)

Hétéves szerelem fűz a Leigh Bardugo által megálmodott grisa világhoz, ami minden alkalommal, amikor közelebbi kapcsolatba kerülök valamelyik kötettel, újra és újra fellángol. Most pedig, hogy megérkezett a sorozat, végérvényesen is elvesztem. 
Péntek estétől gyakorlatilag az egész hétvégémet vagy a sorozat nézésével, vagy a magyar forgatási helyszínek kilistázásával töltöttem. Ennek hála pedig annyira rápörögtem, hogy elhatároztam, felkeresem az összegyűjtött helyeket; első körben a budapestieket. Tervként a hétfői napot (04.26.) lőttem be - már csak azért is, mert képtelen lettem volna tovább várni -, továbbá bíztam benne, hogy az időjárás is kedvez majd a terveimnek. Reggel boldogan konstatáltam, hogy süt a nap, sehol egy felhő, egyszóval minden adott ahhoz, hogy fogjam a bakancsom, a telefonom, valamint a korábban kiválogatott képeimet, és útnak induljak.

Rengeteget gondolkoztam azon, honnan kezdjem a kirándulást - Óbudáról vagy a várból (mókás, de mindegyik egy Kaz megálló) -, de végül utóbbi mellett döntöttem, aminek örülök, és ha ti is szeretnétek bejárni az útvonalamat, akkor nektek is ezt javaslom.
Egy rövid kitérőt követően (amikor is be kellett szaladnom a DM-be, hogy kinyomtassam a fotózni kívánt képeimet) megérkeztem a Deák térre, ahol felpattantam a 16-os buszra, és meg sem álltam a Dísz térig. Ott aztán nem kicsit parázva lehuppantam a legelső padra, előkaptam a méretes ollómat és kivagdostam a képeimet, hogy aztán végre meginduljak első állomásom felé: az Oroszlános-udvarig.
Hétfő lévén nem voltak sokan, mondhatni kihalt volt a várnegyed, ami kapóra is jött a minél kevesebben néznek hülyének, annál jobb elv alapján. Odaérve először kicsit megijedtem, mivel nagyon fel volt ponyvázva a múzeum épülete, mindenfelé építkezési cuccok és kordonok hevertek, munkásokon kívül pedig egy lélek se mászkált arrafelé. Ez viszont nem akadályozott meg abban, hogy előkapjam azokat a képeket, melyeken Kaz Ivanovskinak kiadva magát, megérkezik a levéltárhoz.
Azt már korábban kiderítettem, hogy amikor Kaz háttal látható, akkor pontosan szemben áll a Budapesti Történeti Múzeum épületével, de a kocsiból kiszállós jelenetről nem tudtam, hol forgatták az udvaron belül. Ám ahogy előhúztam a képet és felpillantottam az előttem magasodó erkélyes épületrészre, megvilágosodtam. (Ha keresnétek: rögtön jobbra, ahogy átmentek az udvarra bevezető úton.)

Mondhatnám, hogy gyorsan lőttem egy szuper fotót, de az az igazság, hogy mire sikerül megfelelő szögbe állítanom a képet és a telefont (hogy a tükröződésről és fókuszálásról már ne is beszéljünk), bizony eltelt vagy tíz perc, és még csak ezután következett a múzeumos-háttal állós verzió.... Ha annyit mondok, szereztem egy jó napot a munkásoknak, akik kiguvadt szemmel figyelték, hogy teljesen épelméjű vagyok-e, akkor nagyjából sejtitek, hogyan is játszódhatott ez a fotózás. Az biztos, hogy hálát adtam a maszk takarásának. Szerencsére a múzeumos képet már valamivel könnyebb volt összehozni.



Miután elkészültem az itteni képekkel, megindultam a Déli rondella felé, ahol többek között Alina verekedős jelenetét is forgatták. A palotától indulva mindez egy gyors, egy-két perces sétát jelent, attól függően mennyit gyönyörködik az ember a tájban és a szembejövő látványosságokban. Bevallom, én imádok elidőzni itt, fotózgatni mindent és semmit.
Na, de térjünk vissza a rondellához, amiről tudtam, hogy ugyancsak felújítás alatt áll, de szerencsére még így, a korlátozott lehetőségek mellett is megtekinthetőek azok a részek, amik a sorozatban is feltűnnek. (A funfact kedvéért elárulom, hogy miközben fotóztam, jött egy golfkocsis munkáscsapat, akik megálltak, és ugyancsak meglepve nézték, mi a fenét művelek... Nos, ez egy ilyen nap volt.)




Ez a rész viszont nem csak Alina és Zoya párharcának adott otthont, hanem annak - pontosabban azoknak - a jeleneteknek is, amikor Mal vagy épp a mutatványosok ácsorognak a városkapu előtt, bebocsájtásra várva. Ám ahhoz, hogy ezeket a helyeket elérjük, ki kell sétálnunk a rondella kapuján, majd szembefordulni vele. Közeli nézetből Jesper és Inej pillanata vehető szemügyre, messzebb távolodva pedig az a kép is, ahogy az egész karaván beengedésre vár.



Be kell vallanom, márciusban már jártam erre, akkor még a rondella felé vezető út nem volt elkordonozva, ezért most sem számítottam rá. Kicsit sokkolt, hisz a karavános rész reprodukálásához bizony jócskán el kellene hátrálni a várfalig. A lehetőségekhez mérten azért igyekeztem pontos képet lőni nektek - de tervben van egy újabb látogatás is, ha befejeződnek az építkezések. Ám addig is íme:



A várnegyedben beazonosítható helyek után újra útra keltem, hogy meglátogassam a következő célpontomul szolgáló Fő teret Óbudán.
Amennyiben követnétek az útvonalamat, azt javaslom, hogy a rondella után menjetek le a Várkert Bazárba, és azt elhagyva, üljetek fel a 19-es vagy 41-es villamosra, majd menjetek a Batthyány térig. Ott szálljatok át a békásmegyeri (ötös) hévre, és utazzatok négy megállót a Szentlélek térig, ahonnan két-három percnyi gyaloglással könnyen megközelíthető a Fő tér.

A Fő téren egyébként azokat a jelenetek forgatták, amikor Kaz Miloval a hóna alatt végigsétált az utcán, és előbb belefutott egy népbuzdító összejövetelbe, majd tovább ballagva Inejbe, aki épp a szülei nevét kereste egy nagy kőtömbön.


A két főhelyszín a fentebbi képeken látható.
A népbuzdító összejövetelt a fehér, kissé romos épület előtt vették fel, és abból kiindulva, hogyan kellett Kaz és Inej találkozóját befotóznom, úgy gondolom, azt is - igaz, kicsit más szögből. Annál a résznél Kaz háta mögött a városháza és a Szindbád feliratú épület találkozása látható, a nagy kőtömb pedig a fehér épület elé lett bevarázsolva.



Kaz és Inej közös pillanata után elérkeztem a nap utolsó állomásához, ahhoz a jelenethez, amikor Kaz az épület mellett sétál a kecskével, kicsivel még az előtt, hogy bármit vagy bárkit is meglátna.
Ezt a jelenetsort ugyancsak a Városháza előtt rögzítették, épp csak az oldalánál. Nem mellesleg annak sarkától pillantja meg a szónokló előtt összeverbuválódott tömeget is, tehát akár több jelenetkép is megfigyelhető itt.



Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni, hogy velem tartottatok. Remélem élveztétek a kis virtuális kirándulást, és esetleg kedvet kaptatok ahhoz, hogy a jövőben ti magatok is kipróbáljátok a filmturizmust. Ha ez így lenne, ebben a bejegyzésben megtaláljátok a többi forgatási helyszínt is.
Ami pedig engem illett, tervezem folytatni az utat, ehhez viszont az kell, hogy bizonyos helyek kinyissanak, de ígérem, amint ez megtörténik, ismételten felkerekedek és hozok még nektek beszámolót.

Ui.: A bejegyzésben szereplő írott és képi tartalom csak és kizárólag forrásmegjelöléssel használható.

2021. április 24., szombat

Árnyék és csont - magyar forgatási helyszínek

A filmturizmus itthon is egyre nagyobb teret hódít magának, ám korlátozott lehetőségeinknek hála viszonylag behatároltak a lehetőségeink, ha ilyesmire adnánk a fejünket. Az utóbbi években azonban egyre több amerikai stáb figyelt fel Magyarországra, és forgatott itt olyan produkciókat, mint a Fekete özvegy film, a Vaják vagy az Árnyék és a csont sorozatok.
Ebben a bejegyzésemben utóbbi - magyar - forgatási helyszíneit igyekeztem összegyűjteni neki, hátha kedvet kapnátok a felkeresésükhöz. (Folyamatosan frissítem a posztot.)


Kaz és a kecske - Óbuda, Fő tér

Az óbudai Fő tér és a polgármesteri hivatal a sorozat harmadik epizódjában látható, amikor is Kaz - a mára saját rajongótáborral rendelkező Miloval hóna alatt - végigsétál az utcán. Itt fut bele Inejbe, valamint ezen a helyen lesz szemtanúja egy későbbiekben fontos eseménynek is.



Alina bemutatása - Néprajzi múzeum aulája


A Néprajzi múzeum aulája ugyancsak a sorozat harmadik részében tűnik fel, az Éjúr itt, a cár tróntermében mutatja be Alinát és a képességét az uralkodópárnak. Nem mellesleg ebben a jelenetben bukkan fel először Leigh Bardugo is.



Kaz, a szoborkészítő - Budavári Palota, Oroszlános-udvar

Az Oroszlános udvar a sorozat 4. részében bukkan fel, és a Birodalmi Levéltárnak ad otthont, ahol többek között a palota alaprajzát is őrzik. Kaz Ivanovskinak kiadva magát ide tér be, hogy megalapozza későbbi betörésüket.



Alina és Zója harca - Budai vár, Déli Rondella

A harmadik rész közepén újdonsült barátnői kivezetik Alinát a grisa gyakorlópályához, hogy megmutathassa harci képességeit, ő pedig Zóját választja ellenfeléül. Összecsapásukra a Déli Rondellában került sor.
 

 
Mutatványosok a kapuban - Déli Rondella bejárata


Az ötödik rész elején, amikor Jesper és Inej megérkezik a mutatványosokkal a palota kapujába, épp úgy a Déli Rondella látható, mint Alina verekedésénél, csak épp kívülről.



Ryevost: Alina menekülése - Szentendre

Szentendre Ryevostként jelenik meg a sorozatban. Alina, a főszereplő itt menekül el előbb Kaztól és csapatától, majd a katonáktól, akik inzultálni kezdik. 



Helyőrség - Szentendrei skanzen

A Szentendrei skanzen, valamint az ott található hatalmas malom a sorozat negyedik epizódjának elején látható, amikor Mal és a csapata megérkezik a Helyőrséghez.



Kis Palota - Festetics kastély, Keszthely

Az Éjúr maga mellett, a Kis Palotában szállásolja el Alinát, a helyszín pedig többször is feltűnik a sorozatban.

 

Éjúr - Póstelek, Széchényi-Wenckheim kastély romjai

Az alább látható, felettébb látványos jelenetnek, ami a hetedik rész elején látható, a pósteleki kastély romjai adtak otthont.



Keramzini árvaház - Iszkaszentgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim Kastély

A Keramzini árvaháznak, ahol Alina és Mal felnőtt, az iszkaszentgyörgyörgyi Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély adott otthon. Az árvaház és környéke pedig több ízben is feltűnik a sorozat során.



Alina és Mal menedéke - Teve-szikla

A hatodik epizód közepén, este, amikor Alina és Mal tábort vernek egy barlang bejáratában, velük szemben feltűnik a Teve-szikla. A dolog érdekessége, hogy a Netflix forgatott már a szikla mellett, ugyanis a Vaják egyes részeit a közelben található Egri vár másolatánál vették fel.


A bejegyzés nem jöhetett volna létre néhány kedves moly segítsége nélkül, nekik kivétel nélkül köszönöm: Agatha_Emrys, DorinaB, lady_bookworm_14, zolnaimolli, S. Anna
(A posztban felhasznált képek forrás: kirándulástippek, google maps,pixabay, csodalatosbalaton.hu, neprajz.hu, Netflix, saját)

Ui.: Kérek mindenkit, hogy a képeket forrásmegjelöléssel használja fel, ugyanis vannak köztük saját fotóim is, illetve több órát töltöttem a filmes jelenetek kivágásával, aminek hála milliméterre pontosan ismerem őket. Köszönöm!

2016. március 31., csütörtök

Leigh Bardugo - Ostrom és vihar



A Sötétség sosem hal meg. Ezt pedig Alinánál és Malnél jobban senki nem tudja. Habár sikerült átjutniuk a Zónán, a veszélyek még koránt sem értek véget. A Blogturné Klub öt bloggerinája pedig arra vállalkozott, hogy elkíséri őket útjukon az eddig ismeretlen világban. Ha pedig ti is velünk tartotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három darab példányt Leigh Bardugo: Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvéből. A fény legyen velünk!


Leigh Bardugo: Ostrom és vihar

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789639492806
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Sziklai István

Fülszöveg:
Az Igaz-tengeren keresztül űzött Alina, akit kísértenek azok az életek, amelyeket a Zónában vett el, megpróbál új életet kezdeni Mallal egy ismeretlen földön, és közben igyekszik titokban tartani, hogy napidéző. De sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.
Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a maga mögött hagyott országba, elszántan, hogy szembeszáll a Ravka ellen törő erőkkel. De ahogy hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Valamiképpen választania kell hazája, hatalma és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

Saját véleményem:
Két hosszú évnyi várakozás után, végre ismételten elmerülhettem Leigh Bardugo különleges, kissé borongós hangvételű világában, melyet most is éppúgy imádtam, mint az előzőt. Már rögtön az első oldal magába szippantott, s felidézte mélyen szunnyadó emlékeimet, melyeknek köszönhetően úgy simultam a történetbe, mintha szerves része lettem volna. Az írónő képszerű, eleven leírásainak hála ez az érzésem végig kitartott.

Az Ostrom és vihar nagyjából ugyanott veszi fel a fonalat, ahol korábban elbúcsúztunk kedvenceinktől. Mal és Alina menekülnek Éjúrtól, és annak embereitől. Hajókon, s kisebb falvakban húzzák meg magukat; igyekeznek beleolvadni a környezetbe. Ám tervük hamar kudarcba fullad.  Apró ballépéseiknek hála, Éjúr rájuk talál, megsebesíti a napidézőt, majd magával hurcolja - Mallal karöltve - egy hajóra, ahol a párosnak egy sor megpróbáltatást kell kiállnia.
Mindezek fényében tehát bátran mondhatom, hogy a kezdés nagyon ütős, odaszegezi a lapokra olvasója tekintetét. Majdhogynem annyira erős nyitányról beszélhetünk, mint egy epikus végső ütközet. Az események pörögnek, egyik kegyetlenség követi a másikat, de szívszorító vagy éppen mosolyfakasztó jelenetekből sincs hiány. Az egész pedig csak még drámaibb színezetet kap attól, hogy Éjúrnak immár nem kell lepleznie valódi szándékait... pszichopataságát.  A feszült hangulat kézzel tapintható. 

Éjúr ezúttal egy újabb erősítőt szeretne megkaparintani, szokás szerint egy mitikus lénytől, a jégsárkánytól. Hogy milyen sikerrel jár, azt nem árulom el, ám Alina karjára újabb ékszer kerül, mely nem csupán a hatalmát erősíti meg, de picit felbolygatja sötétebb oldalát is - amit Éjúr még egy jóadag sejtelmes utalással is megfűszerez, kételyt ültetve a lányba, önmaga és Mal kapcsán.
A könyv jelentős részében ez, valamit Alina karakterfejlődése bontakozik ki, s kerül fókuszba. Hőseinknek egy újdonsült barát segítségével sikerül meglógnia Éjúrtól, hogy aztán Os Altába utazva, a király jóváhagyásával sereget toborozzanak a nagy ütközethez - merthogy abban egy percig sem kételkednek, Éjúr bosszúra készül.
Mindehhez Alinának rettentő messze kell rugaszkodnia egykori énjétől. Vagy más szóval: fel kell nőnie, ami bizony rengeteg bonyodalmat jelent. Elsőként el kell döntenie, mi a fontosabb: a szerelem vagy a nép. Másodsorban pedig, döntésétől függően meg kell tanulnia, miként kezelje annak következményeit. Nem egyszerű választás, amit mi sem példáz jobban, mint a lány önmagába fordulása.
Ám nem ez az egyetlen probléma. Ahhoz, hogy Alina idáig eljusson, sokat kell tanulnia abból, miként kezelje a külvilágból érkező impulzusokat, be kell lopnia magát az igencsak ellenséges grisák szívébe - vagy legalábbis el kell érnie, hogy tiszteljék, és vezetőként kezeljék -, és némi politikai dologgal is szembe kell néznie. Hogy a rátörő látomásokról már ne is beszéljünk.

Az a helyzet, hogy ezt a szakaszt egyszerre imádtam és untam. Tetszett, hogy Alinának árvából jóformán Szentté kellett válnia, ami együtt járt egy sor nyűggel, akárcsak az, ahogy a szerző párhuzamba helyezte a felemelkedésével együtt járó érzelmi veszteséget is. Ám a megoldással nem minden helyzetben voltam elégedett. Egy idő után azt vettem észre, hogy a sokadszori "és akkor ez és ez történt, gyorsan daráljuk le egy filmszerű gyorsításban" fejezetkezdés nem köt le. Olvastam és tudtam mi történik a Kis Palotában és annak nagyjából minden lakosával, ám arról gőzöm sem volt, Alina miket csinált, hogyan élte meg azokat, vagy úgy egyáltalán magáról a főszereplőről. Persze a végeredményt minden esetben megkaptam, de az út hiányzott.
Alina örökös titkolózása bosszantott, míg Maltól falat kapartam (igen, attól a Maltól, akit korábban imádtam). Szívem szerint mind a kettőt megráztam volna, hogy térjenek már észhez, és beszéljenek. Bármit, Akármit. Csak beszéljenek, mert a szőnyeg alá söprés soha nem megoldás.
De ha már MAlina... valahogy most az ő kapcsolatukból is kiveszett számomra a szikra. Hiába volt feketén-fehéren leírva ez-az, a mögöttes tartalmat nem éreztem. Az egész üres volt. Malból pedig egy Peeta szintű karakter vált, esetenkénti havibajos kislány szintű kirohanásokkal.

De hogy akkor mégis miért szerettem ezt a részt annyira? A válasz egyszerű: Nyikolaj! Hogy ki vagy mi ő, az maradjon titok, de amint felbukkan, garantáltan dobjátok az összes teameteket. Én legalábbis fülig belezúgtam; a blogturnés lányok azt hiszem tudnának mesélni, hány napig hallgatták tőlem, hogy Nyikolaj így, Nyikolaj úgy, és hogy Nyikolaj csak az enyém. (Khm, ezt jó, ha ti is megjegyzitek: Mindent a szemnek, semmit a kéznek, Nyikolaj Lilláé. Pont.)
Ő egy lehengerlően karizmatikus figura. Szarkasztikus, vicces, pimasz, kiszámíthatatlan, becstelen, becsületes, ravasz, kiváló stratéga, miközben tele van titkokkal és mélyre ásott sérülésekkel. Nem, Nyikolaj nem egy tipikus megtört hős, aki sajnáltatja magát, éppen ellenkezőleg! Összetett figura, egyszerre lappang benne jó, s rossz - és a kettő közti skála. Magyarán: emberi.
Amikor megjelenik, akkor garantáltan mosolyt csal az olvasó arcára és uralja a jelenetet. Félelmetes poénjai vannak, olyan riposztokat nyom le, ami überelhetetlen. Nem alaptalanul sikerült elfelejtetnie velem Éjurat...

Ami viszont Éjurat illeti, ő ezúttal a háttérbe szorul. Amikor azonban megjelenik, akkor azt igen erősen teszi, tanúbizonyságot adva valódi jelleméről, és arról, miért is szeretik őt annyian. Mi több, van egy baromi erős jelenete, amitől garantáltan elakad mindenki szava!

Az erős kezdés, majd hullámzó erősségű tárgyalás után Leigh Bardugo egy ugyancsak ütős befejezéssel zárja  trilógiájának második részét, bőségesen bepótolva a korábbi tétlenséget. Annyit mondok: akcióból nem lesz hiány! És bár nem falkaparós függővéget kapunk, én mégis kíváncsian várom a folytatást (melyben szeretnék még sok-sok Nyikolajt). Bízom benne, hogy erre nem újabb két évet kell várnom.

A sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik az orosz mondavilágon alapuló, orosz kultúrával átitatott, ámde mégis egyedi világfelépítésű történeteket, melyből a romantika sem hiányozhat.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Nyikolaj!, Sturmhond, Éjúr
Kedvenc jelenet: minden, ami Nyikolaj
Negatívum: Peeta Mal
Borító: 5/5




Térkép






Nyereményjáték


A Grisa krónikák egy olyan világban játszódik, amelyet az Orosz Birodalom inspirált. Ennek okán a mostani nyereményjáték is ehhez kötődik. Minden állomáson találhattok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, melyik cárra gondoltunk, és beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A résztvevők közt pedig kisorsolunk három példányt, a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott, Siege and Storm - Ostrom és vihar című könyvből.


Melyik cárt rejti a leírás?
"Hasonló néven uralkodó utódját a “nagy” jelzővel illették, ez az uralkodó azonban többre értékelte a bálokat és a lakomákat, mint az uralkodói feladatokat. Pedig férje az egyik legnagyobb reformer volt."




Nézzetek be a többi állomásra is

03/27 Always Love a Wild Book
03/29 Deszy könyvajánlója
03/30 Kelly & Lupi olvas
03/31 Dreamworld
04/01 MFKata gondolatai

2014. június 9., hétfő

Leigh Bardugo - Árnyék és Csont


Június 8-tól 17-ig a Blogturné Klub elsötétíti az eget, hogy bemutathassa Leigh Bardugo különleges könyvét, az Árnyék és Csontot. A tíz állomásos turné keretében megismerhetitek ezt az egyedülálló cár-punk könyvet ahol a gonosz és a jó személye egy cseppet sem egyértelmű.

A blogturné keretében megismerhetitek a Grisák világát és az egyedülálló világot, amelyet az orosz folklór ihletett.

Tartsatok velünk ezen a sötétbe burkolózó eseményen és kövessétek a turné állomásait, ahol egy kis munkával akár a tiétek lehet a három nyereménykönyv egyike is!


Leigh Bardugo: Árnyék és Csont

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734506
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Varga Csaba

Fülszöveg:
Alina Sztarkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettejüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia, az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyek.
Amikor támadás éri katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából. Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr, úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. 
A cári udvar fényűző forgatagában sokan az Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Döntenie kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg... hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Saját véleményem:
A határháborúk során elárvult Alina és Mal mindössze néhány hétnyi eltéréssel kerül Keramzinba, a nagyherceg palotájába, ahol a két gyerek olyan szoros barátságot köt, melynek lévén éveken át elválaszthatatlanok. Ám mindez megváltozik, amikor besorozzák őket a hadseregbe, ahol Alina a térképkészítők csoportjába- , míg Mal a nyomkeresőkébe kerül.
Miközben a hadsereg a Beltenger felé tart, Alina félelme egyre csak nő, csakhogy rettegése közel sem alaptalan. Az Árnyzónába érve, bármennyire is óvatosak, volkrák - emberevő, szárnyas szörnyek - csapata támad rájuk, és tizedeli meg csapatukat. Egy fenevad ráront Malra, de Alina a srác segítségére siet. Az első támadást sikerül hárítani, de a következő mindkettejük számára halálosnak ígérkezik. Ám ekkor történik valami egészen hihetetlen, és a katonai konvoj életben maradt része megmenekül.
A táborba visszaérve a titokzatos vezető, Éjúr elé viszik Alinát, és azt állítják róla, olyan grisa képeséggel rendelkezik, mint régóta senki más. A lány őrültségnek véli az egészet, még csak azt sem hiszi el magáról, hogy Grisa, de Éjúr egy próbatétel során megbizonyosodik arról, hogy Alinában valóban olyan erő lappang, mellyel képesek lehetnek elpusztítani a sötét, rettegett Árnyzónát, ezért a lányt a cári udvarba viteti, hogy ott képezzék ki.

Az írónő, történetével, a rengeteg fantasy és disztópia műfajú regény mellett talált egy olyan kiskaput, mely teljes mértékben mellőzi a kliséket, ismétlődő-, és elcsépelt elemeket. Az általa felépített világ lenyűgöző, varázslatos és egyben félelmetes; karakterei egyediek és teljesen, sőt totálisan kiszámíthatatlanok, akárcsak az események láncolata. Az olvasó soha nem lehet biztos abban, hogy kinek milyen szándékai vannak, vagy éppen mivel fog előrukkolni a következő pillanatban.
A Leigh Bardugo által alkotott világ minden részlete kidolgozott. Látszik, hogy az írónő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a legparányibb elem is tökéletesen illeszkedjen a történetbe, a Grisák egyenruhájától kezdve, a palota utolsó padlódarabkájáig. És nem utolsósorban olyan érzékletesen írja le mindezeket, hogy valósággal érezni lehet a kefták szövetének tapintását, látni a palota pompás termeit, vagy érzékelni a zord időjárást, és a talpunk alatt ropogó gallyakat, vagy havat.
Ezenkívül ott van még az orosz vonatkozás, ami már önmagában megkapó, hiszen ad egy különleges fűszert az egészhez. És naná, hogy még sokkal elbűvölőbbé teszi a pasikat. Akarom mondani, a történetet.
De ha már pasik... Óriási bajban vagyok, mert Alina helyett én kerültem szerelmi háromszögbe, vagyis inkább négybe (Könyv-Éjúr-én-Mal). 
A könyv elején Alina szemléleteinek köszönhetően megismerhetjük Malt, az árva fiút, aki kiváló nyomkeresővé válik a seregben, és hamar megértjük, miért is táplál a lány gyengédebb érzelmeket iránta. Csakhogy nincs sok időnk Malról ábrándozni, mert megjelenik Éjúr, és akarva-akaratlan áttereli a figyelmet magára.
Éjúr egy titokzatos, kimért, hűvös, távolságtartó figura (már értitek, miért vett meg kilóra, ugye?), akinek egész lényéből sugárzik a tekintély. Sokan félnek tőle - rangjától és erejétől egyaránt -, míg a palotabeli nők többsége viszont epekedik utána. Hiába több száz éves, a külseje egy fiatal srácé. Ezek alapján könnyen gondolhatnátok, hogy egy újabb sablonos figura, de nem az. Hogy miért? Azt nem árulom el.
Alina karakterében azt szerettem igazán, hogy van egy kiindulópont, és ahogyan telik az idő, ő úgy változik. Tanul, csiszolódik és kinyílik. Egyszóval gyönyörű ívet ír le a fejlődése. És pluszpont, hogy végig is követhetjük útját, nem pedig csak hopp, kapunk egy képzett Grisát. Érdekes, miként jön rá önerőből a dolgokra, és hogyan fordítja ezeket a saját javára, vagy tanul belőlük.
Mindez legtisztábban az edzései során mutatkozik meg. Az eleinte saját erejét kezelni nemtudó, pocsék állóképességű,  harcművészetben gyenge térképészlány szép lassan rájön az őt blokkoló gátra, és azt kiküszöbölve nem a legjobb, de jobb harcos  és Grisa válik belőle, aki képes megvédeni magát.
Ám a helyszínek sem elhanyagolhatóak. Rengeteg izgalmat és kalandot tartogat Ravka, a palota és a vadon, sőt még az Árnyzóna is. Kortól és nemtől függetlenül mindenki találhat benne valamit, ami élvezetes lehet számára. A lányoknak ott van a palota és a ruhák, illetve egy enyhe szerelmi szál és egy gyönyörű vallomás - nem kell megijedni, nem olyan hangsúlyos -, a fiúknak pedig több összecsapás, mágia.
Összességében azoknak ajánlom leginkább, akik szeretik az egyedi világokat, a fantasy-t és a disztópiát. Továbbá az Üvegtrón, A Párválasztó és a Csontszüret rajongói is bátran próbálkozzanak vele, mert garantáltan nem fogják tudni letenni.


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Éjúr, Mal, Alina, Zsenya
Kedvenc jelenet: a vallomás, Zsenya és Alina első találkozása
Negatívum: -
Borító: 5/5



 
Cassandra Jean rajzok


Éjúr és Ivan

Éjúr

Spoileres képek: Alina & MAlina

 


Ravka térképe


nagyobb méretért katt a képre




Nyereményjáték


Az eget és a posztjainkat is beárnyékolta az Éjúr! Keressétek a bejegyzésekben a holdat és tegyétek sorba a blogokat a Hold fázisai szerint. Kezdétek az újholddal!

A sorba állításhoz segítségképpen használhatjátok a lenti táblázatot. A nyerési esélyetek növeléséhez nincsen más dolgotok, mint kitölteni a lenti rafflecopter dobozt a megfelelő sorrenddel. A helyes sorrendet jelző számsort vesszővel elválasztva gépeljétek be.

A nyeremény pedig nem más, mint három példány Leigh Bardugo - Árnyék és Csont könyvéből a Könyvmolyképző Kaidó felajánlásából!
(A nyereménykönyveket a kiadó csak magyarországi címre tudja postázni!)






Nézzetek be a többi állomásra is

06/08 Roni olvas - Ravka nyelve
06/09 Dreamworld - Cassandra Jean rajzok & Ravka térképe
06/10 MFKata gondolatai - Ékszerek
06/11 Always Love a Wild Book - Orosz folklór
06/12 Kelly Lupi olvas - Rendek
06/13 Deszy könyvajánlója - Kiegészítő novellák
06/14 Szilvamag olvas - Megfilmesítés
06/15 Bibliotheca Fummie - Ravkai receptek
06/16 Nem harap a... - Winter Prayer & borítók
06/17 Könyvszeretet