A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth Tamás Boldizsár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth Tamás Boldizsár. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 19., péntek

J. K. Rowling - A karácsonyi malac


J. K. Rowling legújabb könyve egy igazán szívet melengető, izgalmas történet arról, mit jelentenek a gyerekeknek a játékok. A karácsonyi malac elrabolta bloggereink szívét is, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindannyian szívünkbe zártuk Jack és a plüssmalacának a történetét. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk a mesék birodalmában és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát.
 
 
J. K. Rowling: A karácsonyi malac
 
Kiadó: Animus Könyvek
ISBN: 9789633248812
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Illusztrálta: Jim Field

Fülszöveg:
A hétéves Jack mindennél jobban szereti a plüssmalacát. Aztán egyszer – épp szenteste napján – az undok mostohanővére kidobja Püsmacot az autóból! Hiába kap helyette a fiú egy sokkal szebb plüsst, imádott kedvencét nem pótolhatja. Ám karácsony éjjele a csodák ideje, amikor minden életre kelhet... Így aztán Jack és bosszantó új játéka, a karácsonyi malac kockázatos utazásra indul az Elveszettek Birodalmába, hogy kimentsék a fiú legjobb barátját a szörnyűséges, játékpusztító Veszejtő markából. A veszélyes kalandban segítségükre van egy beszélő uzsonnásdoboz, egy bátor iránytű és egy Remény nevű szárnyas lény, de igyekezniük kell, mert ha nem találják meg Püsmacot még éjfél előtt, soha nem jutnak haza!
Szívet melengető, izgalmas történet arról, mit jelentenek a gyerekeknek a játékok. J.K. Rowling legújabb könyvének, amelyhez a méltán népszerű Jim Field készített kedves illusztrációkat, vitathatatlanul ott a helye a klasszikus családi kedvencek között.

Saját véleményem:
Nem volt kérdés, hogy nekem ezt a mesekönyvet olvasnom kell! Rowlingot lehet szeretni-nem szeretni, de az biztos, hogy félelmetesen jól tud írni, ráadásul világteremtésben is topon van. Ha pedig mindehhez hozzávesszük a kötet témáját és a karácsonyt, akkor végképp nincs kérdés. Hát ki tudna ellenállni egy cuki plüsmalacnak és az elveszett tárgyak birodalmának? Na ugye, hogy senki!

"Nekünk, kopott, olcsó dolgoknak tudnunk kell, hol a helyünk. Senki nem sírt utánunk, amikor elvesztünk. Minket könnyű pótolni. De attól még nem vagyunk értéktelenek, nem ám! Van remény, nem is kevés! Hisz bárkit bármelyik percben megtalálhatnak."

A történet egy hosszabb felvezetővel indul, melyben megismerjük Jack és Püsmac, a játék plüssmalac viszontagságokkal és kalandokkal teli múltját. Ezzel egyidejűleg pedig belepillanthatunk a kisfiú életébe, s megérthetjük, mi mindent is jelent számára Püsmac, miközben szerető családja darabokra hullik, ő maga pedig új helyre, iskolába és élethelyzetbe kényszerül. E sorokból kiderül, hogy Püsmac jelképezi Jack számára az állandóságot, biztonságot, illetve a nagybetűs otthont, ő az, aki tud minden öröméről, fájdalmáról, s ha kell, éjjelente magába szívja a kisfiú könnyeit, miközben melegével nyugodt álomba ringatja.
Püsmac és gazdája kapcsolata végtelenül megható, így amikor Jack újdonsült mostohatestvére szenteste reggelén hirtelen felindulásból kidobja az autópálya kellős közepén a játékot, minden összedől a hétéves kisfiú életében. Hiába kap végül egy pontosan ugyanolyan malacot, mint Püsmac, hallani sem akar róla; inkább eltökéli, hogy az éj leple alatt kioson és megkeresi cimboráját. Csakhogy késő este fura hangokra riad: a szobájában lévő játékok és tárgyak szinte egytől-egyig életre kelnek és beszélnek. Jack eleinte nem akar hinni a szemének, ám amikor az falhoz vágott, új Karácsonyi malac alkut ajánl, rögvest beleegyezik: együtt vágnak neki az Elveszettek Birodalmának, hogy visszahozzák Püsmacot. Igen ám, de az Elveszettek Birodalmát a Veszejtő tartja rettegésben, a félelmetes gonosz, aki előszeretettel pusztít el mindent és mindenkit, aki az útjába kerül...

Rowling egy nagyon is ismerős vonalra húzta fel történetét, hisz minden gyereknek van egy meghatározó játéka, ami lehet bármilyen régi, koszos-kopott, akkor sem pótolható egy új verzióval. Püsmac pedig épp ilyen Jack számára. A kisfiú érzései, élményei teszik pótolhatatlanná, s töltik meg élettel. Ez pedig egy nagyon is szép gondolat: miért is ne kaphatnának a minket körülvevő tárgyak - legyen szó blokkról, buszjegyről, szemüvegről, tollról vagy bármi egyébről - jelentőséget pusztán azért, mert valamiféle köteléket alakítunk ki velük?
A karácsonyi malac azonban ennél is tovább megy: nem csak, hogy megmutatja, milyen érzéseik, élményeik vannak velünk, emberekkel kapcsolatban bizonyos tárgyaknak, hanem abba is betekintést enged, hogy mi történik akkor, ha elveszítjük vagy aktuálisan épp nem találjuk őket.
Jó volt eljátszani a gondolattal, hogy az elveszett tárgyak mekkora jelentőséggel bírnak az életünkben, hányféle kategóriába eshetnek, s ennek értelmében milyen szörnyű helyeken árválkodnak és várják, hogy rájuk bukkanjunk. Rowling fantáziája pedig egészen egyszerűen elképesztő! Eleinte azt hittem, hogy nem fogunk túllépni a Toy Story és Diótörő-féle párhuzamokon, de ahogy Karácsonyi malac és Jack megérkezett az Elveszettek birodalmába, lélegzetelállító világ nyílt meg előttem. Olyan, aminek megvannak a maga szépségei és sötét foltjai. 
Jackék utazásának minden pillanata a nagybetűs kaland: csupa-csupa izgalom, rejtély és varázslat. Bámulatos helyek, érdekfeszítő karakterek, s érzelmekkel teli pillanatok gazdagítják mentőakciójukat.

Ez a könyv maga a REMÉNY. 
Egy csoda. 
Egyik pillanatban jókat nevetgéltem rajta, a következőben pedig már a könnyeimet itattam, miközben a szívem és lelkem csordultig telt szeretettel. A karácsonyi malac mindent képvisel, ami ehhez az ünnephez tartozik. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni, engem teljesen elvarázsolt. Nem is kérdés, hogy ajánlom mindenkinek: szívből, őszintén és igazán.
Ó és garantálom, hogy ezután a történet után soha többé nem hagytok majd el semmit. És én sem.


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő:Karácsonyi malac, Jack, Kék Nyuszi, Püsmac
Kedvenc jelenet: egy bizonyos rádöbbenés, illetve a nyuszival történtek
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: önálló kötet
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mindannyian vesztettük már el kedvenc játékainkat, vagy tárgyainkat, így teljes mértékben tudunk Jackkel azonosulni. Ebben a játékban minden bejegyzésben találtok egy karácsonyi malacos képet elrejtve. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt találjátok meg a képet elrejtve.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!




Nézzetek be a többi állomásra is

11/08 Csak olvass!
11/10 Nem félünk a könyvektől
11/12 Könyv és más
11/14 Utószó
11/16 Könyv és más (extra)
11/18 Dreamworld
11/20 Spirit Bliss Sárga könyves út

2021. április 29., csütörtök

Harry Potter - Utazás a mágia történetében

 
Harry Potter - Utazás a mágia történetében
 
Kiadó: Animus Kiadó
ISBN: 9789633245477
Oldalszám: 144 oldal
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Illusztrálta: Jim Kay, Olivia Lomenech Gill

Fülszöveg:
A Harry Potter megjelenésének 20. évfordulóját ünnepelve ismerkedj meg a British Library Harry Potter – A mágia története című kiállításán bemutatott varázslatos tárgyakkal! A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában oktatott mágiaágakat sorra véve a varázslás több ezer éves múltja tárul fel e könyv lapjain. Ismerd meg az alkímia világát, készíts magadnak saját bájitalt, csodálj meg egy igazi mandragóragyökeret, tudd meg, valóban létezik-e a bezoárkő, böngészd Leonardo da Vinci jegyzetfüzetének lapjait vagy a csillagos ég legrégebbi atlaszát! Ráadásként J.K. Rowling eddig publikálatlan rajzai és kéziratai révén a könyvsorozat megalkotásának folyamatába is bepillantást nyerhetsz!

Saját véleményem:
Még a megjelenés idején nézegettem ezt a könyvet, de egészen mostanáig nem különösebben foglalkoztatott. Néhány héttel korábban viszont egy hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás során, sutba dobva minden racionalitásomat, megrendeltem.
Ha most azt mondanám nektek, hogy mindez három illusztrációnak köszönhető, valószínűleg kinevetnétek, pedig így történt. Megláttam Csikócsőrt, Bimba professzort, valamint az itt, jobbra látható mandragóra botanikai rajzát, és végem volt. 
Persze hazugság lenne azt állítani, hogy rendelés előtt ne néztem volna utána, ám negatív vélemények tömkelege sem volt elég ahhoz, hogy eltántorítson. Szerencsére.

Az Utazás a mágia történetébennek már maga a címe is roppant beszédes, az egyedüli megtévesztő dolog a Harry Potter jelzés lehet benne. Ez a gyűjtemény ugyanis bár a varázslóvilágon alapszik, főként nem annak világát hivatott bemutatni. Épp ellenkezőleg. A kötet valójában egy olyan történelmi kitekintő, ami a mi történelmünkben fellelhető mágikus eseményekről, tárgyakról, személyekről, lényekről, növényekről és helyekről ad kisebb-nagyobb mértékű ismeretet, miközben mindezt párhuzamba állítja a roxforti tanórák anyagával. Tehát ahelyett, hogy például Rowling mandragóráiról lenne benne szó, a szerző a valóéletben fellelhető mandragóra tulajdonságait, babonáit tárja fel az olvasó előtt. Így aki arra számít, hogy "Harry Potter-t" kap, csalódni fog. Ám, ha képesek vagyunk ezen túllendülni, akkor egy igazán színes, izgalmas és érdekfeszítő könyvet kapunk, ami rengeteg új információt ad, s az érdekes párhuzamoknak hála a HP rajongó énünket is kényezteti - de akár azt is írhatnám, hogy a valóság által közelebb hozza hozzánk a varázsvilágot. 

Akad viszont egy nagy hibája a kötetnek: képtelen eldönteni, milyen olvasói korosztályhoz szól. Amennyire tudom, alapvetően gyerekek számára készült ez a verzió, és ez sokszor érezhető is rajta - leginkább a csináld magad, kísérletezz feladatoknál -, ám akadnak részei, melyeknek a nyelvezete és információ mennyisége, -minősége inkább az érettebb korosztályt célozza meg. 
Nekem személy szerint ezzel nem akadt különösebb gondom, azzal már inkább, hogy a hazai kiadásban nem gondoltak azokra az olvasókra, akik nem beszélnek angolul, és egyszerűen úgy hagyták Rowling eredeti kéziratait, mindenféle fordítás nélkül. Őszintén szólva, meglehetősen frusztráló úgy értékes oldalakat átpörgetni, hogy az ember tudja, milyen kincs birtokában van, mégsem érti. Egy gyerekek számára szóló kötet esetében meg aztán végképp.

Szerencsére a gyönyörű Jim Kay és Olivia Lomenech Gill illusztrációk kellően kárpótolják ezért az olvasót. Önmagukban is annyira szépek és erőteljesek, hogy bármiféle egyéb tartalom nélkül is elviszik hátukon a könyvet. Egyszerűen jó rájuk nézni, gyönyörködni bennük, és elveszni a részleteikben. 
Illetve nekem, személy szerint a csináld magad kísérletek is nagyon bejöttek, általuk az olvasó is úgy érezheti magát, mint egy roxforti kisdiák, aki hol bájitalt kotyvaszt, hol virágokkal varázsol.
Mindent egybevetve tehát, bár a magyar kiadást nem mondanám tökéletesnek, én nagyon szerettem. Nem csupán vizuálisan kényeztetett, de rengeteg új ismerettel is bővültem általa, jó volt elveszni a mi életünk és történelmük mágiájában, megtudni, milyen kapcsolódási pontok van Harryék és a mi mugli világunk között, valamint látni Rowling saját kis vázlatait - azt, hogy hogyan és honnan indult a történet, ami mostanra milliók életének vált meghatározó részévé.


Pontszám: 5/4
Kedvenc rész: mandragórák
Negatívum: fordítás hiánya Rowling jegyzeteinél
Borító: 5/5
Sorozat: Harry Potter univerzum
Megtetszett? Vidd haza!

2017. május 12., péntek

J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük



J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük - Az eredeti forgatókönyv

Kiadó: Animus Kiadó
ISBN: 9789633244913
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár

Fülszöveg:
1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.
Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.

Saját véleményem:
Vallomással tartozom, a film előtti időszakban jócskán a szkeptikusok táborát erősítettem. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy korai éveim antikönyvmolyságának hála valahogy kimaradtam a Harry Potter-lázból (azóta igyekszem pótolni a hiányosságomat, és amint lehet, beszerezni a még hiányzó köteteket), így az elmúlt egy-két évben némileg szájhúzogatva szemléltem az univerzum újabb és újabb bőrének lehántását, amibe a Legendás állatok is beletartozott. Ha akkoriban valaki azt mondta volna nekem, fangirl üzemmódba kapcsolok Göthe és a többiek hallatán, biztos megmosolygom. Pedig az a szörnyű valóság, hogy menthetetlenül elvesztem.
Valahol Johnny Depp felbukkanása és az egyik ütős trailer között úgy döntöttem, adok egy esélyt a sztorinak. A többi immár történelem.

"Minden búcsú egy kis halál."

Hazudnék, ha azt mondanám, nem rettentem meg a szövegkönyvtől; tartottam tőle, hogy a maga egyszerűsége közel sem fogja visszaadni a filmvásznon látottakat. Elárulom: minden félelmem alaptalannak bizonyult.
J. K. Rowling valószínűleg saját maga is varázsló, minek által néhány rövid sorral képes az olvasó elméjében filmszerű képi világot életre kelteni. De tényleg. A legminimálisabb környezet vagy karakterleírással ugyanolyan hatást ér el, mintha hagyományos regényformában mondatokon-oldalakon keresztül részletezné, építgetné őket, s ugyanez elmondható a cselekményről, illetve annak dinamikájáról is. Elképesztő!
Az élményhez valószínűleg hozzáadódik a film ismerete is, de azt hiszem, ennek a forgatókönyvnek pont ez a lényege. Együtt működik a belőle született csodával, s kart-karba öltve, vagy éppen kiegészítve a másikat, adnak komplex élményt.
Sőt! A forgatókönyv sok esetben egészen más jelentést ad egy-egy szituációnak vagy karakteri megnyilvánulásnak - főleg Göthe és Graves esetében. Kettejüknél éreztem azt, hogy olyan információkkal gazdagítottak, amik korábban nem jöttek át; az egyébként is színes figurájuk még inkább elmélyült.
Göthe egy igazán kiismerhetetlen fickó, Eddie Redmayne pedig tökéletesen eggyé vált vele, olyannyira, hogy a néző számára is ugyanazt az arcát mutatta, mint filmbeli környezetének, ilyetén viszont a némelyik gesztusa mögötti érzelem rejtve maradt... mostanáig. Nem nagy dolgokról van szó, én mégis fontos az ő megismeréséhez.
Természetesen a másik oldalra is van példa. Van, ami vizuális alakot követel, például a párzási rítus a randalórral. Ám ahogy fentebb említettem, ez a jó a film-forgatókönyv párosában, kiegészítik egymást. Egyik sem rosszabb vagy jobb, egyszerűen csak más fronton nyújtanak többet. A párbeszédek, a karakteri interakciók, a humor, a cselekmény gördülékenysége, csavarossága mind a két esetben hasonlóan zseniális.

"Nekem az a felfogásom, hogy aki aggódik, az kétszer szenved."

Mindent egybevetve örülök, hogy adtam egy esélyt ennek a kötetnek. Nem bántam meg. Jó volt újra elmerülni a történetben, új dolgokat fedezni fel, legyenek azok bármilyen csekélyek is.
Ráadásul formailag is újdonságként hatott rám a Legendás állatok és megfigyelésük - ezidáig nem volt még szerencsém forgatókönyvet olvasni. Így a történeten kívül érdekes volt megtapasztalni, mennyi mindent kell látnia az írónak - beállásokat, vágóképeket, közelítéseket, díszletet, stb. -, és hogy a cselekmény mellett instruálnia kell a színészeket, filmeseket is. Momentán tehát egy egész filmet kell fejben megkreálnia. Minden tiszteletem Rowlingé.
Végül, de nem utolsó sorban engedjétek meg, hogy kitérjek a könyv küllemére. Egyszerűen gyönyörű! Minőségi munka kívül-belül (a fotókon láthatjátok). Merthogy bizony nem csak a borító kapott lélegzetelállító kivitelezést, hanem a belív is, amit jócskán tarkítanak illusztrációk. Csak ajánlani tudom, rajongóknak egyenesen kötelező!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Göthe, Queenie, Jacob, a furkász, Pickett
Kedvenc jelenet: ékszerboltos furkász hajkurászás
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Legendás állatok és megfigyelésük 1.


2014. január 3., péntek

J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve


J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Kiadó: Animus
ISBN: 9789639884328
Oldalszám 286 oldal
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár

Fülszöveg:
"Harry Potter kisfiú, történetünk kezdetén 11 éves, valamint varázsló is, talán a leghatalmasabb varázsló, a kiválasztott, aki meg tud küzdeni a gonosz erőivel, erről azonban fogalma sincs. (..) Harry aztán egy napon levelet kap, pontosabban néhány tízezer levelet, a biztonság kedvéért, mivel a nagybácsi elkobzós kedve magasra hág, amelyből megtudja, hogy a következő szemesztert Roxfortban kezdheti, a világ legnevesebb bentlakásos varázslóiskolájában, amely nem kis mértékben hasonlít a brit iskolarendszer hírhedett public schooljaira, talán attól eltekintve, hogy koedukált. Harry, a kifosztott árva ekkor belép abba a világba, amelyhez szülei is tartoztak, hogy megküzdjön azzal a Ki-Ne-Mondd-A-Nevét sötét erővel, amely árvává tette. Harry kiválasztott, homlokán a jegy, de egyben közönséges nebuló is, akinek minden kiválasztottsága ellenére fel kell mutatnia valamit, esetünkben kiemelkedő sportteljesítményt és kellő csapatszellemet, hogy elnyerje az egyszerű diáktársat megillető tiszteletet, és megússza valahogy a vizsgáit. A Gonosz Erőt nem könnyű legyőzni, de egy elitiskola hierarchiájában kiküzdeni valami helyet, főként, ha az alsóbbrendű muglik között nevelkedett az ember, és mit sem tud a magasabb bűbájról, az még nehezebb."
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varázslójelölt története meghódította az egész világot. 

Saját véleményem:
A Dursley család hétköznapi életét éli, ám egy nap Vernon bácsi felfigyel a városban zajló furcsaságokra. Taláros emberek csoportja jelenik meg, baglyok repkednek fényes nappal, valamint feltűnik az utcájukban egy meglehetősen furcsa macska is. 
Másnap reggel a küszöbükön találják a kis Harry Pottert, Petunia néni testvérének - akivel nem tartották a viszonyt - elárvult fiát. 
Tíz év telik el, mire Dursley-ék fia, valamint Harry is felcseperedik. Ám Harry folyamatos elnyomásban él a családban. Unokatestvére, és annak barátai mindig megverik, ugráltatják, és kigúnyolják. 
Egy napon meglepő dolog történik, Harry levelet kap, de bácsikája eldugja előle. Ugyanez megismétlődik, másnap is, majd egyre több és több levél érkezik a hét folyamán, míg végül Vernon úgy dönt, elbújnak, és kicselezik a feladót. Családjával és Harry-vel elutazik, egy eldugott szigeten lévő rozoga viskóba mennek a vihar kellős közepén. Csakhogy éjszaka megjelenik egy óriási férfi, Hagrid, és személyesen kézbesíti a kisfiúnak a levelet, aki így tudja meg, hogy ő maga, hasonlóan a szüleihez, varázsló, és, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. 
Harry-nek nem csak olyan hátrányokkal kell megküzdenie az iskolában, minthogy mugli családban nőtt fel, és soha életében nem varázsolt még direkt, hanem a hírnevével is, mivel csecsemőkorában túlélte a találkozást Tudjukkivel.... 

A könyvvel először akkor találkoztam, amikor nálunk is kitört a Harry Potter láz. Kilenc-tíz évesen elolvastam az első kötetet, és bár tetszett, nem késztetett arra, hogy a folytatásokat is kézbe vegyem. Viszont a filmek mindegyikét megnéztem. 
El kellett telnie 13 évnek ahhoz, hogy újra belevágjak, és nem bántam meg, mert egészen más élmény volt így. 
Ezen a részen érződik, hogy a fiatalabb, Middle grade korosztálynak készült, nincsenek benne túlbonyolított mondatok, Rowling stílusa is rendkívül egyszerű, ugyanakkor olvasmányos. Ám mindezt kompenzálja a tartalommal, és azzal a fantasztikus világgal, amit megteremtett, és felépített. Egy dolog egészen biztos - mindentől függetlenül -, a Harry Potter korszakalkotó történet.  
Tény, hogy vannak benne logikai bakik, és olyan dolgok, amiknek a megmagyarázására kicsit több hangsúlyt is fektethetett volna az írónő, itt, a kezdőkötetben. Leginkább a mugli családból származó boszorkány-/varázslópalántákra gondolok. Harry-nek Hagrid segített bevásárolni, és a Weasley család mutatta meg, hogyan találhatja meg a 9 és 3/4-ik vágányt, na, de mi van a többiekkel, és azzal, hogy egy egyszerű család miként dolgozza fel mindezt, mi alapján lesz egy sima, emberi szülőktől származó gyerek boszorkány?
De, ha mindezeken túllendülünk, akkor egy roppant izgalmas, látványos és rejtélyes történetbe csöppenünk. Maga a Roxfort elképesztő. A különböző termei, a maguk mágikusságával és komorságával, valamint a benne keringő szellemekkel nagyon jó kis alaphangulatot ad a boszorkánykodáshoz. És a Teszlek Süveg ötlete is zseniális! Akárcsak a különböző házak, és a kviddics. Rowling tényleg a semmiből teremtett meg új dolgokat, és adott nekik történelmet, múltat; és azt hiszem, ez az egyik kulcs, a Hary Potter sorozat sikeréhez. 
Kevés történet képes ekkora sikereket elérni, de, ha megnézzük, mindegyiknél ott van az egyedi világ, aminek múltja van (A Gyűrűk Ura, Narnia, Trónok harca, valamint az Árnyvadász történetek - utóbbiról tudom, hogy a HP után keletkezett, de attól még idetartozik).
Karaktereket tekintve szintén nagyon erős a könyv. Rengeteg különböző, összetett figurával találkozhatunk, és biztos, hogy mindenki talál legalább egy olyat, akit kedvelhet. 
Nekem Hagrid, a Weasley fiúk, Hermione és McGalagony lettek a kedvenceim (ha csak ezt a részt nézem). Harry-t valahogy sem itt, sem a filmekben nem tudtam megszeretni.
Hagridot szerintem képtelenség nem szeretni. Termete ellenére abszolút nem fenyegető, inkább aranyos, kissé naiv, segítőkész, és csupa szív ember. 
A Weasley fiúkról nem mondok semmit, ők a sztori humorfelelősei, Ron ugyan kicsit kilóg bátyjai közül, de ez nem is csoda. Legkisebb fiúként a családban számtalan dologgal kell megküzdenie. Nem elég, hogy szinte minden cuccát a testvéreitől örökli, de még ott van az a megfelelési kényszer is, amit a bátyjai egykori eredményei okoznak. 
Hermione pedig... elsőre túlbuzgónak, okoskodónak és strébernek tűnhet, de tekintve, hogy embercsaládból származik, nem is olyan meglepő a bizonyítási vágya. És persze a kíváncsisága. 
Valószínűleg én is Hermione szindrómában szenvedek, mert szívesebben olvastam volna többet a varázslótanoncok óráiról - arról, hogy mit és hogyan tanulnak -, mert számomra úgy sokkal hitelesebb lett volna a folyamat, amin átmentek hőseink, mint így, hogy csak az eredményeiket láttuk.  

Összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a komplex, egyedi történettel rendelkező világokat, a különféle fantasy lényeket, a varázslatokat, kalandokat és izgalmakat. 


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Hagrid, Hermione, Ron, McGalagony
Kedvenc jelenet: Hagrid és a tojás, valamint a kviddics meccs
Negatívum: a vége összecsapott 
Borító: 5/4