Trish Cook - Éjjeli napfény

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg a könyvfesztiválra Trish Cook regényét: Éjjeli napfény címmel. Gyönyörű filmes borítóval jelenik meg a kötet, ugyanis azonos címmel mutatják be a mozik a filmváltozatot a megjelenéssel egyidőben. Olvasd a könyvet és nézd meg a filmet! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Trish Cook: Éjjeli napfény

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
ISBN: 9789632614564
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

Saját véleményem:

Az Éjjeli napfény az a ritka kivétel, ami témája ellenére utat verekedett magának hozzám.
Személyes okokból az utóbbi egy-két évben kerülöm a halálos betegségekkel foglalkozó filmeket, könyveket, ám a trailer és a naivitásom együttese meggyőzött arról, hogy talán ezúttal megúszhatom zsebkendők nélkül. Tévedtem. A történet végkimenetelétől függetlenül tócsát bőgtem magam köré olvasás közben, hisz az Éjjeli napfény aranyos, egyben megható történet élni akarásról. Könnyen, gyorsan fogyasztható rövidke terjedelmének, szerethetőségének, valamint gördülékenységének hála.

Katie Price ritka betegséggel él együtt, XP-s, vagyis brutálisan fényérzékeny. Soha nem érheti fény, különben azt kockáztatja, hogy meghal. Emiatt a tizenhét éves lány minden napját a házban tölti az édesapja és legjobb barátnője társaságában, miközben évek óta figyeli Charlie Reedet, a helyi sportolósztárt. Amikor Katie épp nem a srác után epekedik, gitározik, dalokat ír, amiket aztán éjszaka előad a közeli vasútállomáson kétszemélyes közönségének.
Egy nap azonban váratlan dolog történik, Charlie Reed is megjelenik a gitározgató lány előtt. Katie először elfut, ám barátnőjének hála kap egy második esélyt a szerelemre. Az életre.

Az Éjjeli napfény részben ugyan bemutatja, milyen az ebben a - valódi - betegségben szenvedők élete, de nagyobb részben a két fiatal kapcsolatára fókuszál. Akár szerelmi road tripként is jellemezhetném, ugyanis Charlie és Katie megismerkedése egyben egy gyönyörű út kezdete is az önmaguk és álmaik megtalálásához vezető ösvényen.
Tinirománc a javából, tele van klisékkel, mégis vicces és szerethető. Rendkívül bájos, ahogy Charlie végigvezeti a lányt egy sor olyan dolgon, ami egy átlagos tini számára mindennapos, legyen szó házibuliról, koncertről, úszásról vagy akár magáról a szerelemről. Katie valósággal kinyílik mellette, megtapasztalja, mennyi lehetőség rejlik a világban. Méghozzá apróságok által.
Katie egyébként rettentően szerethető figura, van benne egy adag Hazel Grace. Szarkasztikus, humoros, életerős lány, aki nem azon kesereg, hogy mennyi mindenből marad ki a betegsége miatt, hanem igyekszik megtalálni az olyan kapukat, amik nyitva állnak számára. E tulajdonságának köszönhető az üde, laza stílus.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek hibái a történetnek, mert ez nem igaz. A vége elkapkodott, a szűk terjedelem miatt néha gyors a cselekmény, és tulajdonképpen a fő konfliktus is egy ostoba, simán kiküszöbölhető banánhéjnak köszönhető, mégis szerethető. Nyomot hagy az olvasóban, és ez az, ami számít.
Minden tökéletlensége ellenére én nagyon szerettem, érzelmileg hihetetlenül megmozgatott.
Az Éjjeli napfény méltó utódja a Csillagainkban a hiba és Minden, minden könyveknek. Bájos, üde, fiatalos, kicsit szeleburdi, ugyanakkor rendkívül megható. Szem nem marad szárazon olvasás közben, annyi bizonyos.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Katie, Charlie és Katie barátnője

Kedvenc jelenet: Katie és az apukája kapcsolata; az utcazenélés

Negatívum: az elkapkodott befejezés

Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A film kapcsán most a játék is a szereplők körül forog. Minden állomáson találsz egy kérdést és egy segítő képet, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a megfejtést! Sok szerencsét!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mi a címe Ariana Grande dalának, melynek klipjében Patrick Schwarzenegger szerepel?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/16 Kelly és Lupi olvas

04/18 Dreamworld

04/24 CBooks

04/26 Sorok között

Jenna Evans Welch - Love & Gelato

A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jenna Evans Welch bemutatkozó regénye, a Love & Gelato - Firenzei nyaralás. A Blogturné klub hét bloggere ennek örömére bemutatja a sodró lendületű történetet, melyben egy olaszországi vakáción romantikus és titokzatos kalandok során át barangolhatjuk be a toszkán vidéket.

Jenna Evans Welch: Love & Gelato - Firenzei nyaralás

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618531
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Vincze Judit Andrea

Fülszöveg:

Egy olaszországi vakáción romantikus és titokzatos kalandok során át barangolhatjuk be a toszkán vidéket – ezt ígéri nekünk az írónő sodró lendületű bemutatkozó regényében.
Lina az idei nyarat Toszkánában tölti, jóllehet, eleinte semmilyen érdeklődést nem mutat az ország napsütötte, varázslatos tájai iránt. Csupán édesanyja utolsó kívánságának eleget téve érkezett addig nem látott apjához. De milyen apa az olyan, aki tizenhat évig a gyereke felé sem néz? Lina ezért nem is vágyik másra, mint hazatérni, amilyen gyorsan csak lehet.
Aztán a kezébe kerül egy napló, amit a mamája az itáliai tartózkodása idején vezetett. A lány előtt hirtelen feltárul egy csodás világ, amely titkos románccal, műalkotásokkal és eldugott pékségekkel van teli. Mindez arra ösztönzi Linát, hogy újdonsült barátjával, Rennel, anyja nyomdokain haladva felfedjen egy titkot, melyről már rég tudomást kellett volna szereznie. A titok pedig azonnal más megvilágításba helyezi a mamájáról, az apjáról, sőt még az önmagáról alkotott képet is.
Valaki egyszer azt mondta neki, hogy az emberek a szerelem és az olasz fagylalt miatt mennek Olaszországba – néha azonban ennél sokkal többet találnak.

Saját véleményem:

Szerelem és fagyi. Mi kell még?
Éppenséggel önmagában már ennyi is elegendő egy üde, szórakoztató regényhez, de ha mindehhez hozzávesszük a romantikus toszkán vidéket, akkor megkapjuk minden romantikus könyvmoly álmát. Jenna Evans Welch pedig nem okoz csalódást, pontosan azt nyújtja, amit a cím és borító vidám szertelensége kínál: egy szerelembeesős-kalandos, érzelmekkel dúsított nyalánkságot, amit lehetetlenség nem szeretni. A Love & Gelato eszméletlenül aranyos, ízig-vérig nyári könyv - a tartalmas fajtából.
Bár bevallom, a szomorú prológus majdnem elrettentett, megijedtem, hogy valami olyasmibe tenyereltem, amibe nem akartam. Merthogy a történet szerves részét képezi a gyász. Az elmúlás, a változás, az új kezdet, és az emlékek.

Jenna Evans Welch regénye rendkívül összetett, mégis habkönnyű. Az írónő olyan fantasztikusan olvasztott egybe három történetet, mintha az egyik nem létezhetne a másik nélkül.
A legfőbb szál középpontjában Lina, a fiatal lány áll, aki noha nem régiben vesztette el édesanyját, akarata ellenére máris egy új kontinensen találja magát, rádöbbenve, hogy van egy apja Firenzében, aki tizenhat évig rá se hederített. Így hát megérkezése pillanatától azon kezd ügyködni, minél előbb hazatérhessen, csakhogy közben előkerül anyukája régi naplója, tele súlyos titkokkal, ráadásul találkozik egy fura sráccal is. A naplónak hála Lina előtt kibontakozik a nő eddig még nem ismert toszkán nyaralása, melynek legfőbb meglepetése egy titkos románc. A lányban feléled a vágy, hogy kiderítse, egykor hogyan jött össze édesanyja és Howard, miért váltak el útjaik, és hogy az asszony miért utalt Mr X-ként a férfira. A nyomozásban pedig hű társra lel a félig olasz-félig amerikai Renben.
És ezzel meg is érkeztünk a sztori másik két szálához, a romantikához, valamint a napló által előttünk is kibontakozó múltbeli eseményekhez.
Megjegyzem, a romantika, mint olyan nem hangsúlyos, nincs túlerőltetve a fiatalok közti szerelem; instant láv helyett a tettek beszélnek, s teszik a dolgukat szépen csendesen, a háttérben munkálkodva.

A múlt. Jenna Evans Welch baromi érdekesen tárja fel Lina anyukájának történetét, ami amolyan történet a történetben jellegű. Egyfelől a naplórészletekből rengeteg alapdolog derül ki a nőről - érzések, élmények -, másfelől gondoskodik egy jóadag nyomozásról, ami izgalmat, fordulatokat, rejtélyeket hoz a képbe, ugyanakkor arra ösztönzi Linát - és vele együtt minket -, hogy ismerje meg Firenzét.
Firenze... *sóhaj* Firenze azóta piszkálja a fantáziámat, hogy láttam a Da Vinci démonai és a Medici: Masters of Florence sorozatokat, mégis Ren, Howard és Lina kellett ahhoz, hogy végérvényesen beleszeressek. Még úgyis, hogy a romantika példáját követve, nincs túlerőltetve, hosszas részletezés helyett mindenféle apró mozzanat, ősi babona vagy legenda segít megragadni az adott helyszín/épület leglényegét. És ez az, ami elvarázsolja az olvasót, amitől közelebb kerül hozzá érzelmileg. Az olyan apró hangulatelemek, mint az olasz szavak, mondatok, mentalitás, helyi ételek, fagyi pedig méginkább ráerősítenek az itáliai atmoszférára. Ebbe pedig tökéletesen belesimul a tizenhét évvel korábbi románc.
Lina édesanyjának története szertelen, mint a külföldi kalandok, mégis mélységesen megható. Keményen megtornáztatta az érzelmeimet; egyik pillanatban szerettem, nevettem, szárnyaltam, hogy aztán darabokra törjek, majd reménykedjek. Gyönyörű, de egyben felkavaró mese szerelemről, döntésekről és következményekről.
Végül, de nem utolsó sorban nagyon szerettem az ötletet, hogy Lina a napló lapjainak fogyatkozásával párhuzamosan, édesanyjának hála fedezte fel Firenzét, és keveredett mindenféle kalandba. Mintha az asszony vezette volna.

Egy szó, mint száz, tiszta szívből ajánlom ezt a nyárízű, édes történetet. A Love & Gelato olyan, mint a szerelem és a fagyi: ellenállhatatlan. Valóságos gyöngyszem a romantikus lelkületű könyvmolyoknak.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Howard, Lina, Ren

Kedvenc jelenet: lehetetlen választani, de talán Howard és Lina nagy beszélgetése, illetve a finálé

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: önálló

Tetszett? Vidd haza!

Helyszínek

Duomo - firenzei dóm

A firenzei dóm, olaszul Cattedrale di Santa Maria del Fiore, Firenze főtemploma. Építését 1294-ben kezdték meg, a kupolát 1436-ban fejezték be, felszentelését IV. Jenő pápa végezte

Ponte Vecchio

Az olaszországi Firenze belvárosában, az Arno folyón átvezető, aranyművesek boltjaival beépített híd.
Jellegzetességei – melyeknek hírnevét is köszönheti – a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol egykor mészárosok, ma ötvösök, aranyművesek dolgoznak-árusítanak, ezért az aranyművesek utcájaként emlegetik e hidat.

Firenzei Amerikai Temető

Porcellino

A legenda szerint, ha valaki pénz dob a szobor alatti kútba és megsimogatja a vadkan orrát, az visszatér a városba.

Piazza Signoria

A Piazza della Signoria Firenze egyik központi tere, amihez szinte a város összes jelentős politikai eseménye hozzákapcsolódik. Ezenkívül a tér a város egyik turisztikai központja is, számos jelentős épülettel és köztéri szoborral.

Piazzale Michelangelo

A Piazzale Michelangelo Firenze egyik kilátóhelye. Az Arno bal partján lévő dombon mesterségesen kialakított park tetején kiépített tér, kilátóterasz.

Titkos Pékség (Via del Canto Rivolto)

A történetben valóságos kis legenda övezi ezt a pékséget, nagyon nehéz rábukkanni... És az az igazság, hogy valóban nem könnyű. Nem kevés nyomozásomba került, mire ráakadtam.
Ha Firenzében járva szeretnétek felkutatni, akkor egy üvegajtót keressetek az utcában, amire angolul van kiírva az utasítás. A pékség szokatlan módon éjjel fél 2-2 körül nyit, és hajnali 5-ig vannak ott. A nutellás finomságaikat állítólag vétek kihagyni.

Space Electronic Disco

Nyereményjáték

Firenze hosszú múltra tekint vissza, ezért mostani játékunk során olyan épületeit, műalkotásait és helyszíneit fedezzük fel, melyek Ren és Lina kalandjaiból kimaradtak.
Minden állomáson találtok egy rövid ismertetőt, valamint egy képet, mely alapján ki kell találnotok az adott feladvány nevét. Ha minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét.

“Firenzei palota a Via Ginori, a Via Cavour és a Piazza San Lorenzo tér sarkán.
A palota először a Medici-családé volt, 1440 és 1460 között épült.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/03 Dreamworld
06/04 Könyvvilág
06/05 Szembetűnő
06/06 Deszy könyvajánlója
06/07 Zakkant olvas
06/08 Kelly & Lupi olvas
06/09 Sorok között

John Corey Whaley - Nagyon logikátlan barátság

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan a Printz díjas szerző, John Corey Whaley legújabb regényét Nagyon logikátlan barátság címmel. Hogyan lehet átvészelni a felnőtté válás éveit egy agorafóbiával és pánikrohamokkal küzdő srácnak? Egy önjelölt, ám nem éppen önzetlenül “gyógyító” lánynak talán sikerül kimozdítani a három éve bezárkózva élő Solomont. Kövesd végig a hét állomásos blogturnét, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617749
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

A 16 éves Solomon agorafóbiától szenved, ami jelent némi nehézséget a hétköznapokban…
Három éve nem lépett ki a házból. A családja mindenben támogatja, online folytatja tanulmányait, de nem érzi úgy, hogy a szociális életből bármi is hiányozna neki. Azonban tudja, hogy nem élhet így örökké.
Egyszer csak az életvidám, oltalmazó és nyílt Lisa Praytor megjelenik, és a barátja akar lenni. Biztos benne, hogy tudna segíteni Solomonnak abban, hogy kimerészkedjen a négy fal közül. Abban is biztos, hogy ez a tapasztalat neki is segíteni fog abban, hogy megírja a lehető legtökéletesebb felvételi esszét a fősulira, amivel biztosan megkapná a pszichológiai program ösztöndíját. Eltökélve, hogy „megjavítja” Solt, Lisa belép a világába, együtt elbűvölő barátjával, Clarkkal, és nem sokkal később már egy váratlan, szoros kötelék alakul ki hármuk között. Azonban amint Lisa egyre többet tud meg Solról, valamint kapcsolatáról Clarkkal, elkezdenek lebomlani a falak, amiket magasan maguk közé építettek, és a barátságuk veszélybe kerül.

Saját véleményem:

A Nagyon logikátlan barátság mellett egész biztosan elsétáltam volna, ha néhány hónappal korábban nem olvasom a Kobakot. Így viszont esélyt adtam neki, mégpedig látatlanul, mindenféle tartalmi ismeret nélkül. Persze számíthattam volna rá, hogy John Corey Whaley nem egy átlagos, realista sztorival fog előrukkolni, mégsem hittem, hogy megint nagyon merész lesz. Kicsit talán olyan ő, mint David Levithan... nos... David Levithan továbbfejlesztett, szélesebb körben fogyasztható változata. De a lényeg, a Nagyon logikátlan barátság a Kobakhoz hasonlóan igen merész, szókimondó regény. A beszédes borító is erről tanúskodik. Nem, nem szép, mint ahogy a történet sem, mégis magába foglalja mind a 256 oldalt, a holodeckszerű, sötét részben álló Sollal, és az előtte látható, színes, mozgalmas élettel - na meg a két alakkal.

A műnek két főszereplője van. Egyikük a 16 éves Solomon, aki immár három éve ki sem mozdult otthonról, mi több, nála sem fordult meg senki már jó ideje. Hogy miért? Solomon agorafóbiás és pánikbeteg, vagyis számára az önkéntes rabság maga a boldogság.
Elsőre talán majd sokakban felötlik a kérdés, hogy "ezért?" vagy "ennyi?", ám a szerző Sol karaktere által remekül bemutatja milyen is a pánikbetegek élete. És amikor azt mondom, remekül, akkor arra az életszerűségre gondolok, amit csak az tud átadni, aki maga is megtapasztalta.
A pánikbetegség korunk egyik legalantasabb állapota, amit nehéz fel- és beismerni, kikecmeregni belőle pedig annál is inkább. Külsősként én is megtapasztaltam a környezetem által, tehát tudom, milyen rémisztő tud lenni egy mások számára semmiségnek tűnő helyzet, és hogy milyen nehéz kijönni belőle, nem pedig elódázni az egészet. Ugyanakkor kezelhető (nem feltétlenül gyógyszerrel), és ennek a legnagyszerűbb alternatíváját járja körül/próbálja ki, John Corey Whaley, ami a szeretet - legyen az családi vagy baráti.

A történet másik főszereplője - és egyben narrátora - Lisa, aki Solomon ellentéte. Rettentő célorientált, tudatos, törtető, maximalista, stréber lány, mindent eltervez előre. Álmai eléréséért pedig bármire képes. Akár arra is, hogy az ösztöndíj megszerzésére használjon fel valakit; Lisa ugyanis a fejébe veszi, hogy helyrehozza Solomont, és kettejük sikerének írásos dokumentációjával bejut az egyetemre. Még attól sem retten vissza, hogy a srác fogorvos anyjától kezdve fúrja be magát a család életébe.
Lisa ilyetén elég fura karakter - mondjuk ebben a könyvben mindenki az -, nem kifejezetten szerethető, ellensúlynak ellenben annál jobb. Sol letargikusabb, zártabb fejezetei után sokszor bizony üdítő egy nagyon más szemléletű világba csöppenni.
Kettejük - illetve hármójuk - barátságát jól tükrözi a cím, hisz az egészben nincs semmi logikus, mégis működik. És hogy ki a harmadik? Lisa helyes, ámde végtelenül kedves, egyszerű pasija, akit nem lehet nem szeretni.
A Nagyon logikátlan barátság tehát három fiatal kapcsolatáról, és az egymásra való kölcsönös hatásukról szól. A két főszereplő például érdekes változáson esik át, sokat csiszolnak a másik nézetein.

Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a realista, és azon belül is a romantika mentes, problémákat boncolgató-bemutató regényeket. Mert itt aztán van minden: pánikbetegség, agorafóbia, túlzott maximalizmus, homoszexualitás - és coming out.
Jómagam ugyan a Kobakot egy fokkal jobban szerettem, de az biztos, hogy John Corey Whaley-re érdemes odafigyelni, ha nem szirupos, túlidealizált könyvre, hanem életszerűségre vágyik az ember, annak minden előnyével és hátrányával. John Corey Whaley félelmetes nyerseséggel, ámde nagyon szépen ülteti át az élet tabunak és kényesnek számító dolgait regényeibe. Ő tipikusan az a szerző, akinél bármi megeshet, és épp úgy kaphatunk tőle happy endet, mint nyitott lezárást.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: nagyi

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: a Star Trek részekkel nem tudtam mit kezdeni, az nálam eddig kimaradt

Borító: 5/3 (kinézetre ugyan nem szép, de nagyon találó)
Sorozat: önálló
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Solomon és Clark kedvenc sorozata a Star Trek, így a játékunkban a főszereplőket kell felismernetek, a sorozatbeli nevüket várjuk megfejtésként. A neveket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/05 Kelly és Lupi olvas
12/07 Always Love a Wild Book
12/09 Deszy könyvajánlója
12/11 Sorok között
12/13 Zakkant olvas
12/15 Dreamworld 

12/17 KönyvParfé

David Levithan - Egy másik nap

A nap nap után más emberként találkozott Rhiannonnal, a lánnyal, aki megváltoztatta az életét. Viszont A is ugyanolyan hatással volt Rhiannonra. A Könyvhétre megjelenő Egy másik nap című könyvben a lány szemszögéből ismerhetjük meg, miként is éli meg, hogy minden nap más bőrében találja A-t. A Blogturné Klub hat bloggere elhatározta, hogy lelkitámaszként elkíséri Rhiannont A-val való találkozóira. Ha pedig ti is velünk tartotok, esélyetek nyílik megnyerni a Maxim kiadó által felajánlott három regény egyikét.

David Levithan: Egy másik nap

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616728
Oldalszám: 316 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

Rhiannonnak minden nap egyforma. Középiskolába jár, a családjával átlagos a kapcsolata, és van egy barátja, Justin. A lány már beletörődött a jelenlegi helyzetébe, meggyőzte magát, hogy neki pont ennyi jár, nem várhat többet az élettől, és ez éppen elég is. Hétköznapjait az tölti ki, hogy próbál megfelelni a temperamentumos és nehéz természetű Justinnak. Minden erejével azon van, hogy megőrizze a köztük lévő kényes és törékeny egyensúlyt. Ennek érdekében képes a saját vágyait is háttérbe szorítani.
Egy reggel azonban minden megváltozik. Justint mintha teljesen kicserélték volna, és elviszi Rhiannont az óceánhoz. Kedves, megértő és gyengéd, amivel lenyűgözi barátnőjét. A lány azt hiszi: a régóta várt boldogság végre elérkezett, ám másnap reggel Justin nem emlékszik semmire. Rhiannon teljesen összezavarodik. Kétségbeesett vágyakozással kezd kutatni egy újabb tökéletes pillanat után. Egy nap azonban egy idegen azt mondja neki, hogy az a Justin, akivel azt a csodás napot töltötte, igazából nem is a barátja volt. Valaki más, csak Justin testében.

Saját véleményem:

David Levithan semmit nem csinál átlagosan!
Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Anno, amikor befejeztem a Nap nap utánt, egyrészt megelégedtem azzal, amit kaptam, másrészt viszont sikítani tudtam volna a folytatás miatt. Mígnem kiderült, hogy jön (tényleg jön!), és én szépen, nyugisan rá is hangolódtam arra, hogy végre tovább görgethetem A és Rhiannon sorsának fonalát. Igen ám, de amikor elkezdődött a turné körüli szervezkedés, derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy az Egy másik nap nem második kötet, hanem az első újramesélése Rhiannon szemszögéből.
Amennyiben olvastátok a korábbi véleményemet, tudhatjátok, mennyire nem sikerült egy hullámhosszra kerülnöm ezzel a leányzóval, vagyis képzelhetitek a pánikomat (=őzike a reflektorfény előtt). Még az is megfordult a fejemben, hogy engedem, hadd menjen.
Végül mégis maradtam, de ameddig csak lehetett, húztam-halasztottam az olvasást. Most viszont azt kell mondanom, jól döntöttem. Jól döntöttem, mert az Egy másik nap nem tizenkettő egy tucat típusú másik nézőpontú regény. Hiába meséli el ugyanazt a történetet, mégis teljesen új élményt ad, és totál ellentétes oldalról mutatja be az eseményeket. (S, hogy megválaszoljam a legégetőbb kérdést, nyugodtan kezdhető ezzel a sorozat.)

A-val ellentétben Rhiannon egy teljesen átlagos, hétköznapi lány. Mindennap ugyanabban a testben ébred, van családja, barátja, suliba jár, küzd a maga kis gondjaival, vagyis van egy viszonylag belátható jövőképe, és abszolút stabil múltja. Leegyszerűsítve, olyan, mint mi, olvasók.
Rhiannon, a maga normalitásával (most tekintsünk el a péklapátos pillanataitól) sokkal érthetőbb, földhöz ragadtabb szemszögből mutatja be és éli meg az A "jelenséget". Azzal pedig, hogy egy fix emberi lény kerül a főszerepbe, megélhetőbbé válik minden, hiszen a lánnyal együtt eshetünk át az elképedés, a megdöbbenés, a feldolgozás, megértés fázisain, s neki hála végigzongorázhatunk minden kérdést, kételyt, gondolatot, ami egy hasonló esetben akár bennünk is felmerülhetne. Tulajdonképpen ettől válik mássá ez a történet.
A Nap nap utánban tudtuk ki vagy mi A, milyen életet kénytelen élni, és akár tetszett, akár nem, a tengernyi kérdést elnyomva magunkban, A kalandjait kellett követni. Ezzel szemben itt lehetőség nyílik arra, hogy kiélhessük normális emberi reakcióinkat.

A történet fő íve természetesen ugyanaz, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy itt maradunk helyben, és miközben igyekszünk feldolgozni az A-val kapcsolatos dolgokat, addig azzal párhuzamosan megkapjuk Rhiannon életét is, annak minden velejárójával együtt. Gondolok itt például Justinra.
Akármennyire is gyűlölöm Justint, és akármennyire is szerettem volna megrázogatni Rhiannont, hogy térjen már észhez, kaptam egy indokot kettejük kapcsolatának horgonyához, amivel mindegy, hogy egyetértek vagy sem, de bizonyos szempontból nagyon is korrekt, valós problémát jelenít meg. Olyat, amit látni kell, hogy mi magunk véletlenül se essünk bele, végtére is rengetegen élnek olyan kapcsolatban, amit csak a pici jók, régi ideák tartanak egyben, miközben valójában lehúzza, meggyengíti az embert. Szóval örülök, hogy betekintést, és egyben magyarázatot nyerhettem egyik, legégetőbb gondomra a Nap nap után után. David Levithan részéről ez megint egy olyan húzás volt, ami pluszt adott a korábbi olvasóknak, miközben az újaknak egy korrekt szálat.

Magáról A-ról most nem mondanék semmit. Vele kapcsolatban ugyanazt gondolom, mint korábban. Amit ellenben kiemelnék, az az új nézőponttal járó színezet, hisz Mr. Levithan igencsak magvas gondolatokat, és gondolatébresztő kérdéseket kapcsolt hozzá.
Az A szemszögben, A narrációjával - ha nem is szájba rágósan, de - a másság (nemi, faji, egzisztenciájú, stb.) útját jártuk be. Végigkövethettük egy olyan folyamatot, mely bemutatta, hogy mindegy, hogyan nézel ki, milyen pozícióban vagy, kit szeretsz, a lelked nem változik. A lélek vagy te.
Most, az Egy másik napban még mindig a lélek van a főszerepben, de kicsit más kontextusban. Ezúttal ennek az elfogadásával, feldolgozásával szembesülhetünk. Azzal, hogy egy lélek (amennyiben igaz érzésekről beszélünk) egy másik lélekhez kötődik/érez vonzalmat/stb. Vagyis, hogy mindegy a burok, a mag számít.
Tudom, hogy ez most nagyon ezoterikusan hangozhat, de higgyétek el, David Levithan a korosztály számára érthető, feldolgozható eszközökkel igyekszik ezt szemléltetni.

Végezetül pedig úgy vélem, ha eddig még nem volt szerencsétek a sorozathoz, és most belevágnátok, akkor akár nyugodtan kezdhetitek ezzel is. Annyit kell eldöntenetek, hogy hétköznapibb módon szeretnétek meg- és átélni a misztikus szálat, egy kis átlagos tiniélettel együtt járó bonyodalommal fűszerezve, vagy belecsaptok a lecsóba, és egy hátborzongatóan gyönyörű utazással tapasztaljátok meg, milyen is A élete. A romantika mindkét esetben adott, maximum picit másabb érzést közvetít egyik vagy másik.
Ami viszont biztos: bármelyik kötettel is kezdjetek, ne hagyjátok ki a másikat. Ha van olyan sorozat, ahol igenis pluszt ad a másik nézőpontú regény, akkor az ez. Sokkalta kerekebb lesz A és Rhiannon története a két kötet együttes ismeretével.
Én a magam részéről örülök, hogy nem hátráltam meg. Rhiannon is közelebb került hozzám, újra átélhettem kedvenc pillanataimat, miközben rengeteg új élményt és tapasztalatot szereztem. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató, keserédes, új megközelítésű regényeket.
Most pedig ide azt a folytatást, mert egy törékeny lelkű olvasóval kétszer nem lehet ilyen csúnyán kibabrálni!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: A

Kedvenc jelenet: minden A pillanat

Negatívum: Justin és Rhiannon kapcsolata

Borító: 5/4
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Rhiannon és A egyáltalán nem tekinthető hétköznapi párosnak. Mint azonban azt már sok-sok történetből megtanulhattuk, a szerelem nem ismer korlátokat. A mostani nyereményjátékban hasonlóan különleges párokat keresünk. Azok között, akik a megfelelő párosok nevét írják a Rafflecopter dobozba, kisorsolunk három példányt David Levithan: Egy másik nap könyvéből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik párosra gondoltunk?
"Nagymacskákkal nem szabad játszani! Ezt a párosunk női tagja is nagyon jól tudja, hiszen neki kell elkísérnie egy megvadult tigrist Indiába, hogy szabadon engedhessék. Vajon csókra herceggé alakul?"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/23 Always Love a Wild Book
05/25 Kelly & Lupi Olvas
05/27 CBooks
05/29 Deszy Könyvajánlója
05/31 Média Addict
06/02 Dreamworld

Kendall Kulper - A tenger boszorkánya

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Kendall Kurper: A tenger boszorkánya című könyvét, melyben Avery Roe misztikummal, varázslattal és szerelemmel átszőtt története elevenedik meg. 

Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616292
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

A 16 éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is.
Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Saját véleményem:

Sokat gondolkoztam azon, mit és hogyan írjak erről a könyvről, minthogy A tenger boszorkánya nem egy átlagos regény. Nem lehet csak úgy lekapni a polcról és végigpörgetni. Nem. Kell hozzá megfelelő hangulat, lelkiállapot, hajlam és idő, ellenkező esetben elsiklotok egymás mellett anélkül, hogy valóban, érzelmileg érintkeznétek.
Avery történetét lélekben meg kell élni, és ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
Az egész sztoriról elmondható, hogy rettentően depresszív, melankolikus hangulatú Mintha azzal, hogy kinyitnád a fedlapot, körülvenne egy szomorúság buborék - amivel nincs baj, ha olyan lelkiállapotban vagy, hogy kibírod a tömény mélabút.
És itt jön be a képbe a saját dilemmám, ugyanis jelenlegi életszakaszomban a fájdalom, a szenvedés és a letargia mind-mind olyan érzelem, amiből bőven kijut egyéb fronton, máshonnan meg már nehezen viselem el. Ebből kifolyólag sajnos nem tudtam úgy megélni a Roe boszorkányok történetét, mint ahogy kellett- és szerettem volna, mégis, racionálisan láttam, éreztem az értékeit. Egyszer, ha picit lecsendesedett körülöttem a világ, mindenképp szeretném újra, teljes szívvel elolvasni - és nem kizárt, hogy születik róla mégegy bejegyzés - , most pedig félig a saját élményeimet, félig a racionális tapasztalataimat ötvözve szeretnék nektek mesélni róla.

Egészében nézve egy lassú lefolyású történetről beszélhetünk, tele gyönyörű, képszerű, érzékletes leírásokkal - a könyv első feje pedig kifejezetten ezt a vonalat erősíti. Mielőtt valóban belecsöppennénk a tényleges események hálójába, a szerző gondosan bemutatja számunkra a Prince-szigetet, az ottani életet, a szokásokat, a bálnavadászat hagyományát, a mágia mindennapi jelenlétét, és magukat a címszerepet játszó, Roe boszorkányokat. A legfiatalabb boszorkánypalánta, Avery narrációjában egészen messze nyúlóan ismerhetjük meg a család történetét és fontosságát a sziget lakói számára. Tudniillik a 19. század közepi, pontosvessző alakú Prince-szigeten minden a korabeli bálnavadászat köré összpontosult, ebből fakadóan a tengerészek, a szerelmes ifjak és hátrahagyott családok előszeretettel folyamodtak mágikus erősítésekhez, amit a hely egyetlen boszorkánya meg is adhatott nekik.

A tenger boszorkányát erőteljesen átitatja a mágia, ami a korral, a hangulattal és minden egyéb körülménnyel párosulva teljes mértékben hihetően fonódik egybe a mindennapi élettel - indifferens, hiszünk-e benne vagy sem. Nincs abban semmi szürreális, hogy hajósok kérnek jó szelet, védelmet bálnatámadás ellen, mint ahogy a szerelmi kötéseket alkalmazó talizmánokban sem - hisz egy hónapokra kihajózó férfi számára nincs más remény azt illetően, hogy szerelme ne csalja meg, mint egy vékony kis karperec hajfonatból. Valódi hatásukat pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Roe boszorkányok szédületes nagyságú erejét alátámasztó, egyes esetekben félelmetes jelenetsorok Szóval, ha valódi mágiát, boszorkánykodást szeretnétek látni, azt itt bőven megkapjátok.
Ám mint fentebb említettem, a szerző hosszan elnyújtva vezeti be olvasóját ebbe az egyedi, borongós, balsejtelemmel átitatott világba. És itt most ne öt-tíz-húsz oldalakra gondoljatok, annál jóval többre.
Miközben Avery újra és újra elismétli, mennyire szeretne nagyanyja helyébe lépni, amolyan dokumentumfilmszerűen, lépésről-lépésre kapunk többet a szigetből, és mindenből, ami és aki vele kapcsolatos. Többek között emiatt kell hozzá idő és hangulat, ellenkező esetben igencsak száraznak és szenvedősnek hathat az, ami alapjáraton nem az. Főleg, hogy a Prince-sziget alaptartozéka a letargikus hangulat. Azonban enélkül az ismertető nélkül a későbbiek nem lehetnének olyanok, amilyenek.

Magáról a történetről nem sokat beszélnék, a fülszöveg jelen esetben tökéletesen összefoglalja a történések azon részét, melyről nyugodt szívvel lehetne beszélni. Azt azonban mindenképp szeretném megemlíteni, hogy látszik, Kendall Kulper mennyire alapos kutatómunkát végzett a korral és a bálnavadászattal kapcsolatban. Elnyomva a bennem sikítozó állatvédőt, be kell ismernem, hogy egy ifjúsági olvasmányban igencsak bátor húzás volt ilyen mélységig bevonni ezt az ősi - akkoriban még egészen mást jelentő - szakmát, életstílust a történetbe.
És bár alapjáraton, a szereplők korából adódóan ez valóban egy ifjúsági könyv lenne, mégsem csak nekik szól, hiszen annyira érett, komoly, más, mint az átlag, hogy korosztálytól függetlenül bárkinek, akit érdekel a mágia, a bús hangulatú sziget, és a romantika, szívből ajánlom.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy rengeteget beszéltem a hangulatról, a mágia szerepéről, illetve a szigetről, míg a szereplőkről szinte semmit. Ennek igen egyszerű az oka. Egyfelől - és főként ezen van a hangsúly - ez egy olyan történet, ahol véleményem szerint sokkal fontosabb a körítés, mint a történetszál, vagy a karakterek (persze azért a karakterdrámák egyáltalán nem elhanyagolhatóak!), másfelől bármennyire is megérintett Avery vagy Tane, nem sikerült olyan módon köteléket kötnöm velük, ahogyan általában.

Mindent egybevetve az idei éven egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt. Ha bírjátok a különleges, lassú lefolyású sztorikat, érdekel titeket a bálnavadászat és az ősi, természeti mágia, akkor mindenképpen olvassátok el A tenger boszorkányát. De jó tanácsként fogadjátok el, tényleg csak akkor emeljétek le a polcotokról, amikor érzelmileg be tudjátok fogadni, és tudtok neki időt adni, hogy leülepedjen.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: Roe nagyi és a pici Avery első szélcsomózása

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Avery szerelme Tane, a Csendes-óceán egyik szigetéről származik, ahol a tetoválás ősi hagyománynak számít, és mágikus jelentőséggel bír. A játékunkban minden állomáson találtok egy szimbólumot, és a hozzá tartozó jelentést kell összeállítanotok a kiemelt betűk segítségével végül pedig ezt a szót kell beírnotok a rafflecopter doboz vonatkozó sorába. 

Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly és Lupi olvas
04/15 MFKata gondolatai
04/18 Deszy könyvajánlója
04/19 Dreamworld