A. O. Esther: Összetört glóriák - Hívogat a fény Kiadó: Decens
ISBN: 9789630847445
Oldalszám: 464 oldal
Fülszöveg:
Miután Sophiel kiszabadította az üvegcsékbe zárt lelkek millióit, a Mágus gyűlöletes haragjával kell szembenéznie, sőt, annak három nővérével is, akik a fekete mágia papnői. Az Igézőfiú, Joshua megkínzásával zsarolják Sophielt, hogy megkaparintsák angyali nyakékét, melyet csak ő képes levenni magáról, és ami a földi létéhez szükséges erőt nyújtja számára. Joshua és Sophiel egy időre megmenekülnek a varázslók karmai közül, de hiába. A nyaklánc nélkül a lány egyre erőtlenebb, és teste elkezd fénnyé válni…
A Jó és a Rossz küzdelme eközben tovább folyik a Földön, a cél a
Mindenség Térképének megszerzése. A három papnő a Pokol urának szánja a
kincset, aki végzetes háborúra készül a Mennyek Országa ellen.
Sophiel is útra kel – bár egyre erőtlenebbül –, hogy segítsen angyaltársainak a misszió teljesítésében, de miközben a világot szeretné megmenteni, ő is megmentőre szorul. Élet és halál közt sodródik, amikor egy gyógyító asszony fura jóslatot mond neki, de a fénnyé válást ő sem tudja megállítani. Sophiel élettelenül omlik össze egy öreg malom elhagyatott padlásán.
Eközben ketten is keresik, akik akár az életüket adnák, hogy megmentsék a földi haláltól. Egyikük, persze, Elijah, a Sötét Angyalok vezére – pedig mennyi, de mennyi fájdalmat okozott már a lánynak-, a másik Elijah ősi ellensége, a szelíd Gabriel arkangyal, aki szintén Sophielben talál rá a szerelemre.
Sophiel is útra kel – bár egyre erőtlenebbül –, hogy segítsen angyaltársainak a misszió teljesítésében, de miközben a világot szeretné megmenteni, ő is megmentőre szorul. Élet és halál közt sodródik, amikor egy gyógyító asszony fura jóslatot mond neki, de a fénnyé válást ő sem tudja megállítani. Sophiel élettelenül omlik össze egy öreg malom elhagyatott padlásán.
Eközben ketten is keresik, akik akár az életüket adnák, hogy megmentsék a földi haláltól. Egyikük, persze, Elijah, a Sötét Angyalok vezére – pedig mennyi, de mennyi fájdalmat okozott már a lánynak-, a másik Elijah ősi ellensége, a szelíd Gabriel arkangyal, aki szintén Sophielben talál rá a szerelemre.
Vak gyűlölet és víztiszta szerelem, halálos csapdák és gyilkos
merényletek, lüktető szenvedély és pokoli féltékenység, ördögi mágiák és
égből jövő csodák színezik a rengeteg kalandot, melyek az angyali és
kevésbé angyali hősökre várnak.
De vajon ki birtokolja majd a Mennybe vezető út térképét, és
megérkezik-e a segítség, amikor már minden veszni látszik? Meddig képes
kitartani a bizalom? Túlélheti-e a szerelem a leggonoszabb ármánykodást,
begyógyulhatnak-e a halálvágyba kergető csalódás sebei? Megbocsáthat-e
egymásnak két ősi ellenség, ha ugyanaz a fájdalmuk, és küzdenek-e egymás
életét védve, ha tudják, a harc után egyikük elveszíti, ami az életénél
is fontosabb? És végül, képes-e lemondani saját boldogságáról az, aki
igazán szeret?
Saját véleményem:
 |
| Diril, Lanazir és Rashan |
Az írónő ott vette fel a történet fonalát, ahol az első rész véget ért.
Sahranfer elkapta Sophielt, aki előzőleg szabadon engedte a Mágus erőforrását jelentő lelkeket. A vénember ezért irdatlan haragra gerjed, mindenáron megakarja kaparintani a lány égi nyakláncát, csakhogy megcsappant ereje híján képtelen rá. Ezért segítséghez folyamodik... a nővéreihez.
Elsőként Diril, a legidősebb, ámde annál gyönyörűbb boszorkány érkezik meg, majd kisvártatva Rashan és Lanazir is megjelenik.
Miáltal csak Sophiel képes levenni nyakékét, megzsarolják, hogy megölik Joshuát, és a Sötét Angyalt. Sophiel látva a meggyújtott máglyarakáshoz kötözött kisfiút, átadja erejét jelentő ékszerét. Majd miután a gonosz testvérek eltűnnek, egy újonnan szerzett - égi ajándék - képessége által, sikerül kiszabadulnia, és kimentenie Joshuát, és bár a kisfiú meghal, Raphael arkangyal visszahozza őt az élők sorába.
Ezután Sophielnek és Joshuának igen sürgetővé válik, hogy megtalálják Gabrielt, és a többi Térítőt, mert az angyallány ereje fokozatosan csökken. Csakhogy nem mehetnek arra, amerről érkeztek,ezért hát kénytelenek a Holdszirének világán keresztülvágni, ami nem kis bonyodalommal jár. Ám hiába jutnak át, Sophiel számára egyre megerőltetőbb az ütemes séta. Így kénytelenek elválni.
Míg Joshua a Térítőkhöz indul, Sophiel pihenőhelyet keresve, rábukkan manó barátai lakhelyére, azonban a házak üresen állnak. De végül a tündérek segítségével sikerül rájuk lelnie.
 |
| Sophiel lánca |
Mitsukóék egy különleges termést gyűjtenek ve, ami képes életerővel feltölteni őket, ezenfelül pedig csemegeként szolgál számukra. Sophielnek is adnak belőle, csakhogy ez sem használ, így a lány apránként kezd fénnyé válni.
Időközben megérkezik Joshua, Gabriel, Ariel és Sariel is, hogy segítsenek a lányon. Ariel látomásának köszönhetően a három angyal elindul a vikingekhez, hogy felkeressenek egy Astrid nevű földangyalt, aki segíthet az angyallánynak. Nem sokkal később Sophiel, és az érzelmeivel igencsak küszködő Gabriel is utánuk ered...
Mindeközben a boszorkányok és Sahranfer sem tétlenkednek, készek beépülni, és átverni a Térítőket, hogy megszerezhessék a Mindenség Térképét.
Azt kell mondanom, hogy az írónő rendkívül jó megoldást talált arra, hogy azok is feleleveníthessék az első részben történteket, akik már nem, vagy nem teljesen emlékeznek rá. Ugyanis egy pár oldalas, rövid, ámde igen velős összefoglaló található a kötet elején, elfüggetlenítve a második résztől. Így, ha valaki nem szereti a visszaemlékezést, könnyedén átlapozhat rajta.
Míg az Elveszett lelkekben a szereplőket, az érzelmeiket, feladataikat, és a világukat ismerhettük meg, addig a Hívogat a fényben az akcióé, és a pergő izgalmaké lett a főszerep.
Folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Mindig történik valami, ami rátromfol az előzőre, így egy pillanatra sem lélegezhetünk fel.
 |
| Cyrus |
De nem csak az állandó adrenalinlöket az, amiben megváltozott ez a rész, hanem a különféle szemszögek is. Immár nem pusztán Sophiel és Elijah szemén keresztül látjuk a dolgokat, és szerintem ez sokat segített abban, hogy még az előzőeknél is komplexebb képet kapjunk a történtekről, és a háttérben zajló eseményekről.
A három boszorkány színrelépése szintén a pozitív újdonságok közé sorolható. Felbolygatják, és nem kicsit összekuszálják a szálakat. Sőt, ők azok, akik rávilágítanak a férfiak legfőbb gyenge pontjára: a nőre! Hisz a mágián kívül létezik más fegyver is, sokkal pusztítóbb.
Hármójuk közül Diril volt az, aki a leginkább megtestesítette a főgonoszt. Képes volt elhitetni velem, mint olvasóval, hogy ő sokkalta ördögibb, mint Sahranfer, vagy bármelyik általam eddig olvasott anti karakter. Minden adottsága megvan ehhez, teljes lényéből sugárzik a veszélyesség.
És külön örültem, hogy megismerhettük Sahranfer és a lányok múltját, mert lebilincselő volt, mintha egy újabb világba csöppentem volna Így a Mágus is teljesen új megvilágítást nyert, a történetük által megértettem, miért lett olyan, amilyen. És szívesen olvastam volna tovább is.
 |
| Sophiel |
Ami pedig Sophielt illeti, hát neki bőven kijutott a negatív élményekből. Egyik csapás éri a másik után, mégsem adja fel, folyamatosan küzd a világért és önmagáért, az életéért.
Becsületre méltó, hogy bár számtalanszor érik lelki és testi sérülések, ő mindig talpra áll. A teste törékeny, de a lelke gyémánt keménységű.
Lehet, hogy olykor sír, de azokban a helyzetekben ki ne tenné?
Ő amúgy sem az a harcos amazon, aki minden útjában állót lekaszabol, és pont ez teszi hitelessé, ettől hiszem el azt, hogy ő egy tiszta, jóérzésű angyal, aki még hisz az emberekben, és a jóban.
Mindazonáltal neki is meg kell küzdenie emberi érzéseivel, akárcsak Gabrielnek, akiben eddig még - általa - nem ismert dolgok kavarognak.
Az arkangyalban éledező érzelmek fokozatos kibontakozása - ahogy a hasához kap, amikor az furcsán nyilall, vagy elkalandozik a figyelme, miközben a többiek hozzá beszélnek -, megint egy olyan momentum, ami szörnyen jól el lett találva.
 |
| Gabriel |
"– Szó sem lehet róla! Sietnünk kell! Sophiel a végét járta, amikor magára hagytam!
A gyermek utolsó mondatától Gabriel gyomrába nyilallt a fájdalom. Óvatosan a hasához nyúlt, hogy kitapogassa, mi baja lehet, aztán felhúzta durva kötésű ingét, hogy meg is nézze a testét, de nem talált semmilyen fizikai sérülést.
Vajon akkor honnan ered ez a különös fájdalom? – gondolta.
Alászállása óta először érzett ilyesmit, és fogalma sem volt, mi lehet az oka."
A gyermek utolsó mondatától Gabriel gyomrába nyilallt a fájdalom. Óvatosan a hasához nyúlt, hogy kitapogassa, mi baja lehet, aztán felhúzta durva kötésű ingét, hogy meg is nézze a testét, de nem talált semmilyen fizikai sérülést.
Vajon akkor honnan ered ez a különös fájdalom? – gondolta.
Alászállása óta először érzett ilyesmit, és fogalma sem volt, mi lehet az oka."
Tetszett, ahogy Sophielhez viszonyult, óvta és védte, ha kellett a karjában cipelte, vagy épp a lány boldogsága végett lemondott róla. Támasza volt, ha úgy hozta a sors.
Talán akkor látszik igazán, hogy mit is érez Gabriel, mikor Diril szórakozik vele. Azok a jelenetek rettentően fájdalmasak.
De szívfacsaró élményeket nem csak az arkangyal tud okozni, hanem Elijah is. És bár a Sötét Angyal csak a történet vége felé jelenik meg, mégis ő képes a legintenzívebb érzéseket kiváltani.
Ebben a részben új oldalát ismerhetjük meg, beleláthatunk a szíve legmélyébe.
Elijah roppant férfias, szinte minden mozdulatából árad a tesztoszteron, de az írónő vele kapcsolatban is mutatott valami újat. Lecsupaszította a lelkét, megtörte és összezúzta a szívét.
 |
| Elijah |
A vallomása, a tehetetlenségéből fakadó lelki vívódása, az elvei feladása a nő miatt, akit szeret, sőt még az áldozata is, mind-mind olyan tett volt, amitől a szívem szakadt meg érte.
"- A szívem ott van, ahol te vagy, Sophiel. Hát nem érzed, mit jelentesz
nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem
olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba
hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok
lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre
vágyom."
Azt meg már le sem írom, hogy mennyire kedvelem Elijah egyedi látásmódját.
A káprázatosabbnál káprázatosabb tájak most sem maradnak el. Mesebeli és valós helyszíneken egyaránt kalandozunk, ugyanúgy, mint térben és időben. A.O. Esthernek sikerült megtalálnia egy olyan tökéletes egyensúlyt, amivel össze tudta kapcsolni a Perzsa Birodalom régmúltját a jelennel (amire most szintén választ kapunk - évszámmal), valamint a vikingek különleges kultúráját. Kaptunk egy kis ízelítőt a szokásaikból, hitvilágukból (Thor, Loki és a többiek) és úgy általában az egész kultúrájukról, ünnepségeikről. (Ők is tartogatnak ám meglepetéseket!)
Egyébként az egész könyv olvastatja magát, nem lehet letenni, csak a végén, utána pedig követelni a folytatást!
Nekem olvasás közben hol darabjaira hullott a szívem, hol újra egy egésszé formálódott, de
csak azért, hogy újfent összetörhessen. Mint egy hullámvasút.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Elijah, Diril és Ariel
Kedvenc jelenet: Elijah kétségbeesése, reményvesztettsége, fájdalma
Negatívum:Kicsit több Sophiel szemszög :)
Borító: 5/5*
Megjegyzés: A végén lévő kis függelék az angyalok nevével, képességeikkel és nevük
jelentésével, valamint a különféle helyszínek rövid leírásával nagyon jó
ötlet volt.
