Wendy Higgins - Angyali gonosz

A Maxim Kiadó jóvoltából november 29-én megjelenik Wendy Higgins: Angyali gonosz című könyve, a Sweet sorozat nyitókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenegy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Anna Whitt démoni kalandját!
2013. november 16-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Wendy Higgins: Angyali gonosz

Kiadó: Maxim kiadó
ISBN: 9789632613468
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba.
Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? 

A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Saját véleményem:

A külső szemlélő számára, a nevelőanyjával élő Anna mindössze egy 16 éves, szőke, átlagos kamaszlánynak tűnik, aki maximum azzal lóg ki társai közül, hogy nagyon tiszta jellem. Nem pasizik, nem iszik alkoholt, nem jár bulikba, egyáltalán semmi rosszat nem csinál. A felszín alatt, elrejtve viszont Annában jóval több lakozik ennél. Különleges képességei vannak, melyek évről évre fejlődnek ki nála. Átlagon felüli a hallása, látása, szaglása, ráadásul színek kavalkádjaként látja mások érzéseit.

Egy nap Jay, ráveszi a lányt, hogy menjen el vele egy koncertre, nem is sejtve, hogy az az éjszaka örökre megváltoztatja Anna egész addigi életét, ugyanis ekkor találkoznak először Kaidannel, a banda jóképű, nőcsábász dobosával. 

Innentől kezdve megindul a lavina. Anna megtudja, hogy nem egyszerű ember, hanem egy óriás, méghozzá a legkülönlegesebb fajtából. Apja a Pokol egyik hercege, az édesanyja pedig egy angyal volt, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Ám ez közel sem minden. Annának versenyt kell futnia az idővel, hogy még halála előtt találkozhasson az apácával, aki a világra segítette; valamint a börtönben sínylődő édesapját is meg kell látogatnia, mialatt Kaidan apja, a Bujaság hercege szemet vet rá, és parancsba adja fiának, hogy gondoskodjon a lány kitanításáról...

Már akkor tudtam, hogy ez a könyv kell nekem, amikor megláttam a borítóját, és ez az érzés a fülszöveg megismerése után tovább fokozódott. Nem hiába. Nálam óriási szerelem lett ez a regény, és Kaidan, de róla majd később. 

Az elmúlt években rengeteg fantasylénnyel találkozhattunk már, de a démonoknak valahogy sikerült mindig a háttérben meghúzódniuk, és statiszta szerepnél ritkán töltöttek be többet. Ám ennek most vége, mert előlépnek főszereplőkké. Nem is akárhogyan! Látszik, hogy az írónő komolyabban beleásta magát a démonológiába, a rendszerükbe, teremtéstörténetükbe és hierarchiájukba, mert rengeteg dolgot megtudhatunk róluk. Mindezt szépen, egységesen elosztva, és megmaradva a közhiedelemben élő alapoknál. 

Alapjáraton is ritka, hogy ilyen mennyiségű információt kapjunk az egyes fajokról, ráadásul mindezt úgy, hogy nem megy a cselekményszál rovására, és nem lesz száraz, unalmas. Valamint azt is nagyra értékeltem, hogy bár voltak köztük hátborzongató figurák, Wendy mégis igyekezett a lehetőségekhez mérten emberien ábrázolni őket. Már ami a külsejüket illeti.

Bevallom őszintén, a démonok nem a kedvenc lényeim, legtöbbször ódzkodom is tőlük, viszont itt el lehet tőlük vonatkoztatni, és teljesen olvasóbarát formában szerepelnek. Ám nem ez az egyetlen dolog, amiben merész volt az írónő, jó néhány tabu-, megosztó témát súrol, kisebb-nagyobb hangsúllyal. Ilyenek például az egy-két mondat erejéig megjelenő prostitúció, nemi erőszak, egyéjszakás kalandok, valamint a többet szereplő narkotikumok iránti vágy (drogok, alkohol).

Örülök, hogy belekerültek, mert mindez a démonok és a hétköznapi élet velejárói, sajnos. Homokba dughatjuk a fejünket, csakhogy attól ezek igenis létező problémák lesznek. 

De mielőtt bárki felháborodna, hogy ilyesmikkel tömik a tinik fejét, és követendő példává teszik, szeretném tisztázni, hogy nem így van. Amíg az egyik fél ezt sugallja, addig a másik józanul, racionálisan kampányol ellene, és rávilágít, miért is kell ezeket elkerülni. Egy-két kilengés azért belefér, az ízlésesség keretein belül.

Ehhez kapcsolódóan muszáj megjegyeznem, hogy némelyik történet, amiben ilyen kegyetlenség volt, rendkívül megrázó. 

Persze a komorabb és komolyabb téma mellett bőven van itt komolytalanság is. Rengeteg vicces szituáció, párbeszéd szemtanúi lehetünk. Ráadásul - amire végképp nem számítottam -, még egy rövidebb road trip utazáson is részt vehetünk. Amit egyszerűen imádtam, és szívesen olvastam volna róla hosszabban is. Tudom, tudom, nem ez volt a lényeg, de egyrészt imádom azokat a helyszíneket, kultúrákat, amiket érintettek, másrészt olyan hangulatosan voltak leírva, mintha én magam is ott lettem volna a kocsi hátsó ülésén. A kocsis, városokat, országokat átszelő túráknak önmagukban is megvan a hangulatuk. 

Talán nem véletlen, hogy ezalatt az idő alatt kóstolhattunk bele a romantikába, a testi és lelki vonzalomba. 

Kai és Anna között már a kezdetekkor is valósággal vibrált a levegő, de miután napokra összekerülnek, hát akkor szinte felrobban. Klisés, de találó a jókislány és a rosszfiú szerelme.

Anna minden ízében egy rendes lány, és ez érzékelhető a karakterén is. Nem mondom, hogy a kedvenc hősnőim egyike lett, de nem is fejeltem le tőle az asztalt. Akadnak kissé naiv, ártatlan vagy éppen aranyos gondolatai, de a történet során folyamatosan fejlődik. Ahogy rádöbben egyes dolgokra, úgy változik a szemlélete is, és a glóriája mellé előbújnak az egészséges méretű szarvacskái is. Élveztem az ő szemével nézni az eseményeket, és, ha így folytatja, és megmarad a végén tanúsított hozzáállása, akkor még akár kedvencé is avanzsálhat. 

Ellenben Kaidan felugrott az Álompasi listám tetejére. Önmagában testesíti meg a tipikus veszélyes és minden ízében erkölcstelen rocksztárt. Kék szem, barna haj, vészesen szexi külső, ahol a belső tartalom sem elhanyagolható. Tetszett, hogy bár megvoltak a maga démonai, de közben nem akart elkeseredett szépfiú lenni. Hiába voltak sebei, továbbra is megmaradt annak, aki. Az érzései miatt pedig nem vált papuccsá, nem lett belőle megszelídített jófiú. Volt egy-két nagyon csúnya húzása, de hát pasi (oké, oké, ez nem mentség), és tudom, hogy a folytatásokban megismerjük a további mélységeit, miértjeit. 

Mint ahogy abban is reménykedem, hogy a második részben még sokkal többet kapunk a többi óriásból. Az ikreket és a két srácot imádtam, rengeteg színt csempésztek - a meglévőkön túl - a regénybe. De  Anna apukájából is el tudnék viselni nagyobb dózisban. Halálos a pasi.
Ami pedig a végét illeti, hát az brutális. Gyönyörű, szívszorító, és folytatásért ordít, de nagyon!
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasyket, valamint a veszélyes és szexi rosszfiúkat! 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Kaidan és az ikrek
Kedvenc jelenet: road trip, Anna első leckéje az apukájától
Negatívum:az elején Anna túl jó

Borító: 5/5*

Interjú Wendy-vel

A regény során Kaidan és Anna kocsival vág neki, hogy megtegyék a Los Angelesig tartó hosszú utat, közben pedig csodálatos helyeken hajtanak át. Van olyan helyszín, ahol te is szívesen megálltál volna, hogy jobban körülnézhess?

Gyerekként én is végigcsináltam ezt az utazást (persze nem egy szexi pasival, csak a családommal, haha). Imádtam azt az utat, és mindig is tudtam, hogy egyszer majd bele akarom írni az egyik történetembe. És ahogy Anna, én is a Grand Canyont szerettem volna megnézni.

A teljes interjút megtaláljátok a Blogturné Klub hivatalos blogján, vagy, ha IDE kattintotok.

Nyereményjáték

Hallottatok már a hét főbűnről?
Nos, az Angyali gonoszban mindegyiknek egy démoni felelőse munkálkodik az emberek világában (egyet kivéve, aminek közös felügyelője van). Emellett pedig hat kisebb bűn is létezik. A földi gonoszság eme letéteményeseit a Pokol hercegeinek nevezik. Mi azonban nem a hercegek nevére vagyunk kíváncsiak, hanem a munkakörükre.
Minden blogon találtok majd egy kérdést, melynek a segítségével kitalálhatjátok, melyik bűn tartozik az adott herceghez.
1. Balról jobbra (függőlegesen) haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.
2. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést/munkakört, így plusz esélyekkel gyarapodtok.
3. A vastaggal kiemelt rész a tizenkettedik bűnt tartalmazza, ennek a megfejtése éri a legtöbbet.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott 3 (!) Angyali gonosz könyv egyike. (Csak Magyarország területén érvényes a postázás)

1. napi rejtvény:
Jezebet munkaköre csupa csalás, utálja az igazmondást.

 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/16 Dreamworld - Interjú

11/17 Könyvszeretet - Zenelista

11/18 Angelika blogja - Trailer

11/19 Deszy könyvajánlója - Kik azok a bukott angyalok?

11/20 Kristina blogja - Ékszerek

11/21 MFKata gondolatai - Az írónőről

11/22 Függővég - Álomcast

11/23 Kelly & Lupi olvas - Bónusz fejezet magyarul: Kaidan szemszögéből

11/24 Always Love a Wild Book - A Pokol hercegei

11/25 Nem harap a... - Bónusz fejezetek

11/26 Insane Life - Kedvcsináló idézetek

Jennifer Bosworth - Struck

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából november 30-án jelenik meg Jennifer Bosworth: Struck – Villámtól sújtva című könyve. A Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein belül mutatja be Mia Price villámsújtotta világát!
2013. november 7-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogy az lenni szokott nyerhettek is! A Könyvmolyképző Kiadó felajánlott 3db nyereménykönyvet!!! A bejegyzések végén megtaláljátok a játékhoz tartozó Rafflecopter dobozt, aminek helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért!

Jennifer Bosworth: Struck - Villámtól sújtva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633733462
Oldalszám:
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Mia Price villámfüggő. Számos villámcsapást túlélt már, de folyamatos vágyával, hogy részesedjen a vihar energiájából, veszélybe sodorja önmagát, és a körülötte élőket.
Los Angeles azon ritka helyek egyike, ahol Mia biztonságban érezheti magát függőségétől, hiszen csak elvétve csap villám a városra. De amikor a várost lerombolja egy földrengés, Mia mennyországa egy csapásra a veszélyek és a káosz aknamezejévé változik. A hajdani tengerparton áthatolhatatlan sátortáborok nőnek. Az összeomlott belváros senkiföldje lesz, ahol éjszakánként egy „kószáló” buli hol az egyik, hol a másik elhagyatott épületet „bérli ki” magának. A bulizókat egy megmagyarázhatatlan erő vonzza pusztulás színhelyére. A katasztrófa után megerősödik két szekta, melyek szemben állnak egymással. De mindkét szekta végítéletről szóló próféciájában Mia Price játssza a főszerepet. Biztosak benne, hogy Mia Price kapcsolatban áll a földrengést kiváltó elektromos viharral, és a közeledő, sokkal pusztítóbb égszakadással-földindulással.
Mia Price szeretne megbízni a titokzatos és vonzó Jeremyben, amikor az megígéri, hogy vigyáz rá, de attól tart, a srác nem az, akinek mondja magát. A szenvedély és az energia, ami egymáshoz vonzza őket, a végüket jelentheti. Amikor eljön a végzetes vihar, Miának mindent kockára kell tennie. Szörnyű erejét szabadon engedi, hogy megmentse szeretteit, vagy elveszítsem mindent.

Saját véleményem:

Mia más, mint a korabeli tinédzserek. Villámfüggő. Mindennél jobban vágyik arra, hogy újra és újra belecsapjanak a félelmetes erősségű villámok.

Élete során már háromszor is megtapasztalhatta, milyen is ez, és bár a haja megégett, lepörkölődött, a testét pedig vörös erekre hasonlító Lichtenberg-minták díszítik, ő újra és újra vágyik arra, hogy élő villámhárítóként funkcionáljon. 

Öccsével és édesanyjával Los Angelesbe költöztek, miután régi lakhelyükön már nem látták szívesen őket egy Mia által elkövetett baleset miatt. Ám a viharmentes Los Angelest egy óriási erejű földrengés a káosz országává, egy valóságos földi pokollá változtatta. Mia édesanyja is majdnem odaveszett, de szerencsével határos módon élve előkerült. Csakhogy a történtek óta az asszony magába zárkózott, elhanyagolta külsejét, és megszállott módra egyetlen hobbijának él, mégpedig a tévében futó Fény órájának, melyben egy hályogos szemű Próféta szónokol Isten terveiről, és a megváltásról.

Miután Mia és öccse, Parker visszatérnek az iskolába, azt veszik észre, hogy minden megváltozott. A sulit ellepték a Követők és a Keresők. Mind a két csoportnak egy célja van: embereket toborozni a saját csapatukhoz. És bár Mia szeretne kimaradni ebből, hamarosan rádöbben, hogy ez lehetetlen, ugyanis ő a Torony Lánya, és mind a két tábornak ő kell. Ráadásul egy titokzatos szemüveges fiú is feltűnik, aki furcsa látomásokat bocsát a lányra, és óva inti őt a Keresőktől és a Követőktől...

"A villám a legnagyobb boszorkánymester."

A történet alapötlete zseniális a villámfüggő lánnyal, aki képes birtokolni egy ekkora erejű természeti erőforrást. Illetve az a koncepció is nagyon tetszett, amit a tarot-kártyák, és a különböző jóslatok jelentettek. Ennek a kettőnek a kombinációjáról még soha nem olvastam, és rettentő sok potenciál bujkált benne. Ami viszont kevésbé jött be, az az, hogy szerintem egy Young Adult kategóriás könyvbe, nem kellett volna ennyire hangsúlyosan beleszőni a vallást, Jézust és Istent, mert ez nagyon megosztó lehet, pláne úgy, ahogyan a Próféta tette. Oké, hogy később korrigálva lett egy beugró háttérfigura által, de nekem ez a része akkor is furcsa volt. Enélkül is tökéletesen meglehetett volna oldani a Követők szálát.

Erre tökéletes példa a kitalált, ámde valahol mégis valós jóslat, amit a Keresők köré épített az írónő. Rengeteg fiktív elemet vonultatott fel, de akadt köztük igaz is, mint például a képen látható Torony tarot-kártyalap. Számomra pont attól lett hátborzongató, hogy egy-egy létező dolgot úgy csavargatott és szőtt bele a regénybe, hogy igenis elhittem azt, mert hiteles volt.

Ami szintén tetszett, hogy a Keresők és Követők céljai ugyan ellentétesek voltak, ám a szokásaik, rituáléik nagyon is sok hasonlóságot mutattak, és nem is különböztek annyira, mint amennyire szerették volna.

De az én szívemhez valahogy sokkal közelebb álltak a Keresők, már a kezdetek óta, viszont azt nem árulom el, hogy melyik csapat a jó és a rossz - már, ha egyáltalán lehet őket ennyire egyértelműsíteni. Közülük is leginkább Katrina fogott meg a maga vadócságával és különcségével. Soha nem lehetett tudni, hogy mik is az igazi szándékai, és, hogy milyen céllal tesz ezt vagy azt. Leginkább talán úgy tudnám őt jellemezni, hogy olyan, mintha a Végzet ereklyéiből Izzy-t összegyúrták volna Alice Cullennel. És akkor is inkább a Lightwood hölgyeményből jutott bele több. Róla szívesen olvastam volna többet is. 

Mia, mint főszereplőlány szerethető. Csinál hülyeségeket, de leginkább a hiszékenysége és a szerettei miatt, ám én semmi esetre sem sorolnám az ostoba és idegesítő hősnők közé. Rettentő sok mindenen ment át, és a családjában is helyt kellett állnia; annak ellenére, hogy édesanyja a háta mögött megvetette, ő mégsem hagyta cserben egyetlen pillanatra sem.

"Okos és szexi. A legveszélyesebb kombináció."

Jeremy első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe. Titokzatos volt, okos és szexi, és mindig jó időben volt jó helyen. A Látomásait pedig igazán élveztem, és noha sejtettem ki is ő valójában, mégis meglepődtem a vele kapcsolatos csattanón.

Nem mondom, hogy nem volt kiszámítható, mert az volt, de ettől függetlenül élvezetes tudott maradni. És igen, ezt már magára az egész történetre is értem, mert összességében előre kitalálhatóak voltak a dolgok, de azért néha becsúszott egy-egy izgalomfokozó jelenet is, amiknél mindig érdekelt, a hogyan tovább. Például ilyen volt a kártyajós is. Ugyanakkor akadtak olyan történések, amikre nekem hiányzott a magyarázat. Például, hogy hogyan lett Mia olyan, amilyen, és, hogy mit is tettek a végén a tetőn azok, akik még ott voltak.

Amik viszont nagyon tetszettek, azok a különféle helyszínek voltak, mert átadták a katasztrófa utáni hangulatot. Könnyen el tudtam képzelni, milyen is lehet a romos belváros, a nincstelenekké vált emberek sátornegyede, vagy a bűnözőkkel és mindenféle tiltott dolgokkal üzletelők piaca. Vagy az utcákon járőröző önkéntes rendőrök, kéregetők, bűnözök.

A végét illetően ugyan marad a levegőben egy-két függőben levő kérdés, ami sejteti, hogy lesz még folytatás, de önálló kötetként is megállja a helyét, mert ezek az elejtett mondatok közel sem olyanok, hogy ne tudná kipótolni az olvasó a fantáziájával. Tehát aki azért ódzkodik a Strucktól, mert sorozat, az bátran vágjon bele.

Egyébként ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi valami újra, szereti a kicsit posztapokaliptikus beütésű történeteket, és/vagy egy könnyed kikapcsolódást nyújtó könyvre vágyik. Az írásmód gördülékeny, olvastatja magát, gyorsan lehet vele haladni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Katrina, Jeremy
Kedvenc jelenet: az utolsó jelenet
Negatívum: sok vallási téma
Borító: 5/5

 Kedvcsináló idézetek

"Mr. Kale-lel kölcsönös ellenérzéssel viseltettünk egymás iránt. Nem igazán tudtam, mi irritálja annyira bennem. Hacsak az nem, hogy a kötelezőknél az olvasás helyett mindig a filmváltozatot részesítettem előnyben. Ez akkor vált számára nyilvánvalóvá, amikor A skarlát betűről olyan esszét sikerült leadnom, melyben a film szexjeleneteit elemeztem."

"Okos és szexi. A legveszélyesebb kombináció."

"Egy valamit a saját káromon már megtanultam: az ember soha ne becsülje alá a villámlást és annak a képességeit. A villám a legnagyobb boszorkánymester. "

"- Láttam azt a szemüveges srácot, aki a házat figyelte.
- Biztos benne, hogy ő volt?
- Annyi idős lehet, mint te. Negyedórája sincs, hogy itt járt. Amikor észrevett, ideges lett, és gyorsan továbbsétált. De nem napszemüvege volt, mint állítottad. Inkább olyan értelmiségi.
- Szögletes, fekete kerettel? - száradt ki a szám.
- Igen, pontosan.
- Sötét haj, szívdöglesztően helyes arc?
Brent kidüllesztette mellkasát, és annyira hátradöntötte a fejét, hogy attól féltem, leesik.
- A sötét haj stimmel."

"- Néhány vélemény szerint ezek az emberek Isten segítségével hajtanak végre csodákat. Mások úgy vélik, hogy... olyan, mint amikor összeszedsz egy csomó embert, akik ugyanabban hisznek vagy ugyanazt a dolgot szeretnék, és a vágyuk egyszer csak  teljesült. Koncentrált akaratnak vagy kollektív tudatalattinak, vagy minek nevezik. Akarnod kell, hogy valami megtörténjen, és úgy lesz. (...) Mintha a csodák azon múlnának, hogy miben és milyen erősen hiszel, érted már?"

"A vihar sziréndala a bőrömön játszott, a csontjaimban és a véremben." 

Nyereményjáték

1) Töltsétek ki a Rafflecopter dobozt, lájkoljátok a kért oldalakat 

2) Minden blogon elrejtettünk egy helyszínt, ahol hatalmas földrengés pusztított. Keressétek meg a szavakat alkotó betűket, és az összegyűjtött betűk alapján kapott helyszíneket írjátok bele a Rafflecopter adott bloghoz tartozó rubrikájába.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/07 Függővég - Könyvelőzetes + hogyan készült?
11/09 Nem harap a...
11/11 Deszy könyvajánlója - Novella a Prófétáról
11/13 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
11/15 Kelly & Lupi olvas - Villámcsapás hatása az emberre

Holly Black - A Fehér Macska

A fehér macska a mi küszöbünkön is megjelent, így a Blogturné Klub november 10-én újabb kalandra indul. Öt állomáson keresztül megismerhetitek Holly Black Fehér macska című regényét, ami az Átokvetők sorozat első kötete. Érdekességeket olvashattok az írónőről, egy kvízből megtudhatjátok, ti milyen átvetők lennétek, Holly Black pedig még a kérdéseinkre is válaszolt, így vele is olvashattok egy interjút!
Természetesen a játék sem marad el. Ha velünk együtt követitek a fehér cicust, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három példányt is nyerhettek a könyvből!

Holly Black: A Fehér Macska

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454344
Oldalszám:
Fordító: Kovács Krisztina

Fülszöveg:

Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.
Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lilával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.

Saját véleményem:
Cassel igazi különc. Az iskolában alig akad olyan, akit barátjának mondhat, a diákok bukiként tekintenek rá, akinél akár a legostobább dolgokra is megtehetik tétjeiket. Családja minden egyes tagja birtokában van valamely átokvető képességnek... kivéve őt. Apja meghalt, egyik bátyja fiatalon apává vált, anyja pedig börtönben ül. Az egyetlen dolog, amit Cassel már-már mesteri fokon űz, az az átverés és a hazudozás.
Ám a múltja még ennél is sötétebb, ugyanis évekkel ezelőtt megölte legjobb barátját, Lilát, akibe szerelmes volt. Az egyetlen gond csak az, hogy nem emlékszik semmire az egészből. Kivéve a véres késre a kezében, és a lány holttestére.
Cassel egy éjszaka a kollégium tetején találja magát, rémálomból ébredve. Ezek után a suli kényszerpihenőre küldi, ám a srác feltett szándéka, hogy ilyen vagy olyan módon, de visszajusson az iskolába, ezáltal minél távolabb kerülve a családjától. Csakhogy az élete nem várt bonyodalmak sokaságába fut. Bátyjai furcsán viselkednek, sógornője szintén, ráadásul folyamatosan egy fehér macskába botlik. Hol álmaiban, hol nagyapja istállójában.

Már régóta fentem a karmaimat (hogy stílusos maradjak) erre a könyvre, nem hiába. Holly Black fantasztikus! És maradjunk annyiban, hogy nagyon is összeillenek Cassie-vel, mert mind a ketten mesterien csavargatják a szálakat...
Eleinte ugyan kicsit azt éreztem, hogy ismét bedobtak egy új világba, ahol fogalmam sem volt róla, ki kicsoda, az átokvetőket eszik-e vagy isszák, vagy, hogy egyáltalán miként is működnek a dolgok. De miután minden a helyére kattant, rájöttem, hogy nem is olyan bonyolult ez. Az viszont biztos, hogy kell egy kis idő, míg az olvasó belerázódik.
Tetszett, hogy Holly valamivel lazábbra vette a gyeplőt kezdés terén, mert így nincs az, hogy a feszített tempóban annyira elveszik az ember, hogy a végén már semmit sem ért. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas és eseménytelen lenne a könyv első harmada, mert ezáltal a valódi akció előtt jobban beleláthatunk a szereplők világába, megtudhatjuk, hogy kik is az átokvetők, valamint a különböző kapcsolatokra is fény derül... nagyjából. Mert soha, de soha ne dőljetek be Holly-nak!

Valahogy úgy tudnám jellemezni A Fehér Macskát, mintha összegyúrták volna a Vámpírakadémiát a Harry Potterrel, és mindezt megfűszerezték volna a Keresztapával, vagy valami maffiafilmmel/könyvvel. Az egészet átlengi egy különös, komor hangulat, ami mindvégig veszélyt sugall. Ráadásul a díszlet és a különféle háttérelemek is ezt a célt szolgálják. Viszont itt akkor fel is hívnám rá a figyelmeteket, hogy van benne egy-két ijesztőbb, hátborzongatóbb jelenet. Személy szerint én imádtam őket, mert általuk tényleg olyan volt, mintha egy rémálomba (vagy épp egy gyilkosságba) csöppentünk volna.

Karakterek terén igen színes a paletta. Nincs két egyforma figura. Vannak hasonló személyiségek, de mindenki egyedi. És tulajdonképpen senkire nem lehet azt mondani, hogy csak és kizárólag pozitív szereplő, mert mindegyikőjüknek megvan a maga árnyoldala, múltja, vagy éppen jelene.
Casselben azt szerettem legjobban, hogy noha tudjuk, hogy helyes srác, mégsem erre épített az írónő. Helyette nyomon követhettük miként fejlődik, és jön rá újabbnál újabb titkokra. Mindemellett vicces, okos, és roppant ravasz/találékony.
A többiek elemzésébe viszont nem mennék bele, mert az felérne egy hatalmas spoilerrel. Az ő megismerésük egybecseng a cselekményszállal.

Ami pedig a történet második felét illeti, hát az atyaúristen! Felpörögnek az események, rejtély rejtély hátán, amik után én a padlóról kapargattam az államat. Voltak ugyan tippjeim, de azokból nem sok minden alakult úgy, ahogy én azt elképzeltem.
Ritkán találkozni ennyire jól felépített cselekményszállal. Az újabb nyomok mindig akkor jöttek, amikor szükség volt rájuk, és szépen fokozatosan épültek egymásra, egészen addig, mígnem összeálltak egy egésszé. És ahogy közeledtünk az összecsapáshoz, úgy egyre többször kúsztak be a képbe váratlanabbnál váratlanabb fordulatok.

A nagy finálé viszont falhoz vág! Holly belecsempészett egy óriási csattanót, és amikor azt hinnéd, hogy már sikerült feldolgoznod, akkor csavar rajta még párat, és te csak nézel, és hápogsz, mint egy kiskacsa. És igen, még az utolsó oldalon is tud újat mutatni.
Pluszpont jár a világfelépítésért is, mert egy teljesen új világot teremtett, saját történelemmel, szokásokkal, szabályrendszerrel. Tetszett az amulettek-, kesztyűk szerepe; a varázslómaffia életvitele, svindlijei. Imádtam a különféle helyszíneket, mert hangulatosak-, élethűek voltak.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek (fiúknak is!), aki szereti az akciódús, izgalmas történeteket, imádja a kiszámíthatatlanságot, a fordulatokat, és valami egyedire vágyik. Ó, és a Cassandra Clare, valamint Jace rajongóknak, mert árnyvadász barátunk is felbukkan egy rövid időre!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Cassel
Kedvenc jelenet: menhelyes átverés
Negatívum: a tudományosrész
Borító: 5/4

 

Kedvcsináló idézetek

"- Az alvási szokásom a probléma.

- Ezt hogy érti? - kérdezi Northcutt igazgatónő, és áthatóan fürkész.

- Sehogy! Csaj alvajártam. Nem kíséreltem meg öngyilkosságot. Ha meg akarnék halni, nem tetőről ugranék le. Ha pedig mégis tetőről ugranék le, gatyát húznék mielőtt megteszem."

"Szélhámosnak lenni annyi, mint elhinni magadról, okosabb vagy a többieknél, és mindenre gondoltál. Elhiszed, hogy bármit megúszhatsz. Hogy bárkit képes vagy bepalizni."

"- Nagyon nehéz jó embernek lenni - mondom. - Mert én már tudom, hogy nem vagyok az.
- Néha nem tudom, mikor hazudsz - mondja Sam.
- Sose hazudok - hazudom."

"- Furcsa álmot láttam.
- Hadd találjam ki! Nagy dudájú ninjalányok kikötöztek.
- Á, nem! - (...)
- Gondolom, elég furcsa lett volna, ha mindketten ugyanazt álmodjuk.
Fintorgok.
- Jobb, ha nem mesélsz el többet. Ne rontsd el a meglepetést, hátha ma éjjel álmodom azt."

"Mikor egy porlepte párátlanító készülék után nyúlok, egy doboz fénykép borul a padlóra.
Fekete-fehér aktok. A nő csuklóig érő nyári kesztyűt, régimódi fűzőt és nylon harisnyát visel. A haja Bettie Page stílusú, egy kanapén térdel, és a fotó készítőjére mosolyog, egy férfira, akinek az ujja megjelenik az egyik képen; drágának látszó jegygyűrűt visel a fekete kesztyűjére húzva. Ismerem őt.
Anya egész jól néz ki."

"Minden barátság hatalmi harc."

"Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Megbízhatatlan."

"- Kit érdekel? Mit csináljak? - kérdezi Daneca. - A macska csak bámul rám, és szerintem véres a szája. Ha nézem, egerek és madarak százainak halálát látom: felsorakoznak, hogy a nyelve kiterített szőnyegén a szájába vonuljanak, mint egy régi rajzfilmben. Szerintem én leszek a következő, akit megesz.
- Simogasd meg, anyukám! - mondja Sam. - Ajándékot hozott neked! Azt akarja, hogy megdicsérd, micsoda kemény csaj!
- Te egy icike-picike gyilkológép vagy! - gügyög Daneca.
- Mit csinál a cica? - kérdezem.
- Dorombol - felel Daneca. - Jó cicus! Ki a legjobb gyilkológép? Úgy van! Te vagy! Nagyon brutális, aprócska oroszlán vagy! Igen, az!"

"- Bízhatnál bennem annyira, hogy képes vagyok pisilni anélkül, hogy bajba keverednék!
- Igen, de nem bízom!"

Átokvető ékszerek

Nyereményjáték

A fehér cicus ezúttal nem kér tőletek sokat ahhoz, hogy nyerhessetek.
Három egyszerű kérdést találtok a Rafflecopter dobozban, amelyek a könyvvel kapcsolatosak. Minden kérdésre megtaláljátok a válaszokat a blogturné bejegyzéseiben. Már egy helyes válasszal is indulhattok a könyvért, de minden helyes válasszal tovább nő az esélyetek, hogy megnyerjétek a három nyereménykönyv egyikét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

11/10 Angelika blogja - Milyen átokvető vagy?

11/11 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek + Átokvető ékszerek

11/12 Kelly & Lupi olvas - Borítómustra

11/13 Nem harap a... - Előzetes és videóinterjú

11/14 Deszy könyvajánlója - Holly Black és Cassandra Clare + Interjú Holly-val

Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár...

November 8-a és 11-e között négynapos blogturnéra indul a Blogturné Klub. Ezúttal a Majd újra lesz nyár című Meg Rosoff regényről olvashatjátok a véleményünket, és érdekességeket tudhattok meg a könyvről és a nemrég moziba került filmről. Természetesen a nyereményjáték sem marad el, az Európa kiadónak hála. Nehogy lemaradjatok!

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár...

Kiadó: Európa Kiadó
ISBN: 9789630796620
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár

Fülszöveg:

„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”
„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…

Saját véleményem:

Daisy, a 15 éves amerikai lány Angliába érkezik nagynénjéhez, és a soha nem látott unokatestvéreihez. A reptéren Edmond várja, az egy évvel fiatalabb unokaöccse, cigivel a szájában. 

Daisy számára eleinte nem megy könnyen a beilleszkedés, ám legfiatalabb rokonának, Pipernek köszönhetően végül szoros barátságot köt a testvérekkel. 

Nagynénjét mindezalatt Oslóba szólítja a munkája, így az öt gyerek magára marad a háborúban álló országban, s ez számukra egyet jelent a szabadsággal. Játszanak, szórakoznak, horgásznak, ellátják a ház körüli teendőket, és szerelembe esnek...

Edmond és Daisy között fellobban a tűz, éheznek a másik közelségére, érintésére, testileg, lelkileg. Lopott együttlétek és pillantások - mindössze ennyi jut számukra, mielőtt elválasztanák őket egymástól. Egy nap ugyanis katonák jelennek meg a háznál, és elfoglalják azt, a lányokat pedig messzire, nevelőcsaládhoz viszik. Ám Daisy megfogadja, hogy ha törik, ha szakad, visszatér Edmondhoz...

Sokáig nem is hallottam erről a történetről, puszta véletlenségből akadtam rá a film előzetesére, ami alapján rendkívül ígéretesnek tűnt. Volt benne szerelem, kettészakított család, háború, talpraesett csaj. Ráadásul a disztópiákat is imádom. Csakhogy, mint az lenni szokott, a könyv teljesen más (na nem a felsoroltakban, mert azok mind egyeznek). 

Az alapötlet nagyon tetszett, a tájleírás gyönyörű volt. Az írónő bámulatos részletességgel tárja az olvasó elé, milyen is lehet egy angliai vidék, tele zöld mezővel, dombokkal, növényekkel és legelésző állatokkal. Mindehhez pedig társult a gyerekek felhőtlen szórakozása, és a hangulat egyértelműen megteremtődött. Aranyos és élvezetes volt olvasni, miket csináltak. Az elletőben töltött napok egyértelműen a kedvenceimmé váltak. Érezni lehetett, hogy tényleg önfeledten szórakozó, a háborúval és a világ dolgaival mit sem törődő fiatalokról van szó, akiket legnagyobb szerencséjükre a hely elszigeteltsége miatt elkerült a csata.

Aztán bekúszott a szerelmi szál, ami számomra kicsit hirtelen jött, mert  nem sok előjelét láttam Daisy és Edmond vonzalmának - leszámítva egy alkalmat, amikor összeért a karjuk -,  így inkább tűnt kamaszos fellángolásnak, mintsem sírig tartó szerelemnek. Javukra legyen mondva, az idő őket igazolta.

Maga a történet nagyon érdekes módban íródott, mintha egy 15 éves lány naplóját olvasná az ember. Vagy talán találóbb, ha azt mondom, hogy olyan, mintha Daisy szemtől szembe neked mesélné el, mi történt vele, miket és hogyan élt át. A stílus, a szóhasználat, mind ezt hivatott szolgálni.

Daisy, mint főszereplő eleinte roppant szimpatikus volt, tetszettek a szarkasztikus gondolatai, az egyes dolgokhoz fűzött kommentjei, és a talpraesettsége. De a 110. oldal után megváltozott. Nem tudom, hogy direkt, vagy sem, de teljesen érzelemmentessé vált. És sajnos ez az elbeszéléseire is kihatott. 

Azt hiszem, nem találkoztam még olyan történettel, ahol a gyilkolás, fegyveresek elől való menekülés vagy a hullák sora ennyire semmilyennek tűnt volna, mintha csak az időjárást elemezgetnénk egy vállrándítás kíséretében. Hiába volt kegyetlen és szívfacsaró egy-egy helyzet, nem tudtam úgy átélni Daisy narrációja miatt. Pedig az írónő bőven engedett betekintést a háborús állapotokba, és annak következményeibe.

Aztán elérkezett a szökés ideje, amikor Daisy ismét tudta a régi önmagát hozni, egy bizonyos jelenetet leszámítva - nem árulom el, melyik az, de, annyit mondok: akkor használja egyetlenegyszer a fegyverét.

Majd jött a nagy bumm, én meg csak néztem, hogy ez most komoly? Kissé össze lett csapva a befejezés, mintha az írónő ráunt volna, pedig millió kérdés várt megválaszolásra, bővebb kifejtésre. Igaz, hogy kaptunk egy rövid magyarázatot, de az közel sem válaszolta meg az összes kérdésemet.

Innentől SPOILER!!! Kíváncsi lettem volna  Edmond jövőjére, arra, mi történt Piperrel azután, hogy magára maradt. Hogyan oldódott meg a háború kérdés? Kikkel háborúzott Anglia és a világ? És legfőképpen arra, mik voltak a testvérek? Miért voltak ilyen különleges képességeik? Utóbbit illetően maradtak a legnagyobb kérdőjelek bennem. Elhintettek nekünk egy morzsát, de magyarázatot nem mellékeltek mellé, ergo teljesen ki is lehetett volna hagyni.  SPOILER VÉGE!

Ami a többi karaktert illeti, Pipert nagyon megszerettem. Aranyos, ártatlan, ámde rendkívül fejlett és okos kislány volt. Sokszor jobban észnél volt, mint a felnőttek, és a tudása is lehengerlő volt. Tetszett, hogy ennyire ismerte a természetet, tudott róla mindent, és a leglehetetlenebb helyzetekben is feltalálta magát. És a legfontosabb: ember bírt maradni, annak a sok szörnyűségnek a dacára, amiket át kellett élnie olyan fiatalon.

Bár a többi testvérről nem sokat tudunk meg, azért Edmond a végére rendesen felcsigázott a viselkedésével, és azt hiszem, az ő lelkiállapotát sikerült legjobban elkapnia az írónőnek. Tetszett a rejtélyessége, a zárkózottsága, és a megtörtsége. Emberi ésszel felfoghatatlan dolgokon ment át, és ezekhez mérten  a viselkedése nagyon illett. Életszerű volt. 

Noha fentebb azt mondtam, összecsapottnak érzem a végét, mégis az tetszett legjobban. A rövidke magyarázatokban rengeteg érzelem van, és ezek láthatóan hatnak is az érintett szereplőkre. Picit talán olyan, mint egy atombomba. Nagyot szól, és sok mindent romba dönt... hogy új dolgok születhessenek. 

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretnének belekóstolni, milyen is lehet egy háború idejében élni, megtudni, mit jelent a menekülés, éhezés, és a rettegésben eltöltött éjjelek-nappalok.

Pontszám: 5/4,

Kedvenc szereplő: Piper, Csingi

Kedvenc jelenet: tavas

Negatívum: Daisy 90 oldalnyi érzéketlensége

Borító: 5/4

Filmzene

 

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/08 Deszy könyvajánlója - Interjú az írónővel

11/09 Kelly & Lupi olvas - Film trailer

11/10 Nem harap a... - Film vs. könyv

11/11 Dreamworld - Filmzene

Natalie Babbitt - Örök kaland

November 2-a és 7-e között olyan kalandra indul a Blogturné Klub, ami örökké tart majd. Legalábbis az élmény mindenképpen, ugyanis Natalie Babbitt Örök kaland című könyvével indulunk hat állomásos turnéra. Olvashatjátok a kritikáinkat és rengeteg érdekességgel is készülünk, többek között a filmváltozatról is. És természetesen nyereményjáték is lesz, három példányt nyerhettek a könyvből az Európa Kiadó jóvoltából. 

Natalie Babbitt: Örök kaland

Kiadó: Európa
ISBN: 9789630796521
Oldalszám: 144 oldal
Fordító: Pap Vera-Ágnes 

Fülszöveg:

Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot. 

Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.

Saját véleményem:

Tuck család - balról:
Jesse, Miles, Mae, Aengus

Vannak emberi életek, sorsok, melyek szorosan összefonódnak. Okkal. Elvégre nem léteznek véletlenek. Az Örök kaland pedig pont egy ilyen találkozásba enged betekintést az olvasó számára. Megismerhetjük, mi történik akkor, ha három idegen, teljesen más világból származó ember - avagy éppen család - útjai keresztezik egymást.

Winnie még csupán egy tízéves kislány, aki unja már a kötöttségeket, és azt, hogy a szülei üvegburában tartják. Szeretne kiszabadulni, és felfedezni a kerítésen túli világot. Egy nap pedig meg is teszi. Kiszökik a közeli erdőbe, csakhogy elfelejti merről indult. Szerencséjére találkozik egy fiúval. Méghozzá nem is akármilyennel...

Jesse és a családja különleges. Több mint 80 éve egyetlen napot sem öregedtek, köszönhetően egy véletlen balesetnek, amikor is rábukkantak - akkor még mit sem sejtve róla - az örök élet forrására. Azóta elszigetelődve élnek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek ne jöjjenek rá a titkukra, és ne fedezzék fel a forrást. Így Winnie felbukkanása teljesen összezavarja őket, fogalmuk sincs, mitévők legyenek. Jobb megoldás híján kénytelenek magukkal vinni a kislányt.

Mindeközben megjelenik egy sárgaruhás idegen, aki megszállottan keresi a Tuck családot.

Bevallom, egészen addig, amíg nem láttam a várható megjelenések között az Örök kalandot, nem tudtam sem a film, sem a könyv létezéséről. Viszont a könyv fülszövege megfogott. Érdekes és forradalmi ötletnek tűnt egy 1975-ös regény esetében az öröklét téma boncolgatása, anélkül, hogy bármilyen fantasylényt csempésztek volna bele. Egyedülálló, még ma is. 

Végül megnéztem a filmet, és bár nem szeretem előbb látni a történeteket, mint olvasni, most mégsem bántam meg. Na, nem azért, mert a könyv nem tetszett. Épp ellenkezőleg. Teljesen más, mégis ugyanaz a kettő. Tudom, hogy ez nagy ellentmondásnak tűnik, de tényleg így van. Nézzétek meg, és olvassátok el a regényt. Én személy szerint mindenkinek a kezébe nyomnám, mert elgondolkoztató.

Nem akarja megtéríteni az embereket, nem mondja, hogy válaszd az örök életet, vagy  éppen ellenkezőleg. Egyszerűen megmutatja a pro és kontra érveket. A döntést pedig mindenkinek magában kell meghoznia.

Rengeteg olyan történettel találkozunk nap, mint nap, amelyek szintén a halhatatlansággal foglalkoznak, és hol alaposabban, hol felületesebben boncolgatják. Most joggal kérdezhetitek, hogy akkor mégis miben más ez? Abban, hogy egy új oldalról fogja meg a dolgot. Egy olyanról, amiről más írók nem sokat beszélnek, vagy elsiklanak felette - a végső döntéstől függetlenül. 

Mindezek mellett egy aranyos, egyszerű, gyorsan olvasható és szórakoztató történet. Senki ne várjon tőle adrenalintól felfokozott izgalmakat, akciókat, vagy éppen érzelmektől csöpögő romantikát. Sőt még nagy karakterábrázolásokat sem. Itt egészen máson van a hangsúly. A különböző érzelmeken, emberi kötelékeken, és magán az életen és annak körforgásán. 

A szereplők java szerethető. A Tuck család nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett, hogy mindegyikőjüknek megvolt a maga mozgatórugója és háttértörténete. 

Talán  Miles és Aengus voltak azok, akik egy kicsivel jobban megfogtak, vagy megindítottak - de a többiek sem sokkal maradnak le mögöttük. Miles-t őszintén sajnáltam, és a szívem szakadt meg érte. Viszont érdekes volt látni, hogy Jesse a tökéletes ellentéte minden téren. Sokkalta lazábban, és teljesen más felfogásban kezelte a sorsát. Tele volt élettel, kalandvággyal, lehetőségek egész sorát látta maga előtt. Ő egy igazán üde színfolt. 

Winnie, a korához képest érett felfogású kislány volt, miközben persze hajtotta mindaz, ami a gyerekeket.

Kitörni a korlátok közül, új dolgokat megtapasztalni, játszani. 

Tetszett, hogy az ő karakterében is megvolt a felnőttség és a fiatalság kettőssége. Mindaz ahogyan fogadta az elrablását, Aengus szavait, Jesse ígéretét, vagy éppen a végén lévő dolgot, ezt jelezte.  

És persze muszáj megemlítenem a sárga ruhás férfit. Az ő lényét átlengte a rejtélyesség és a fenyegetés érzése. Történet szempontjából rá mondhatjuk, hogy rosszfiú, pedig, ha jobban megvizsgáljuk a karakterét, rájöhetünk, hogy ő testesíti meg a legtöbb halandót, vagyis minket. 

Plusz érdekesség vele kapcsolatban, hogy a ruhája színe sem a véletlen műve, ugyanis a sárga többek között az irigységet, gyávaságot, gyengeséget, veszélyt, megbízhatatlanságot és célravezetőséget is jelent. És ezek mind-mind jellemzőek a figurára, illetve a vágyaira.

Ezenkívül a környezeti leírás sem elhanyagolható. Csodálatosan festi le a tájat az írónő. Olyannyira, hogy valósággal életre kelnek az egyes helyszínek az olvasó előtt. Érezni lehet a könnyed szellőt, hallani a fák susogását, látni a víztükrön megcsillanó napfényt, vagy éppen az erdőben megbúvó házikót. Erre tényleg nincs jobb szó annál, minthogy varázslatos. 

Összességében tehát ajánlom mindenkinek. De tényleg, kivétel nélkül. Nagyon rövid, hamar lehet vele végezni, és nem érdemes megfosztani magunkat attól a mondanivalótól, amit a szereplőink szeretnének elmesélni nekünk. Gyönyörű, valóságos és megható.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Jesse, Miles, Aengus Tuck

Kedvenc jelenet: Winnie és Tuck beszélgetése a csónakban, és a vége

Negatívum:Winnie kora

Borító: 5/4  

Kedvcsináló idézetek

"Ha belegondolunk, különös egy dolog a földbirtok. Végül is milyen mélységig miénk a föld? Ha van egy területdarabunk, az a darab vajon a Föld magváig a miénk, míg csak az ékformában elkeskenyedő szelet más területszeletekkel nem találkozik? Vagy a tulajdon csak a vékony felszínre vonatkozik - hiszen a pázsit alatt lakozó nyájas giliszták soha nem hallottak birtokháborításról."

"Ami a miénk, az nem tűnik izgalmasnak – csak akkor leszünk rá kíváncsiak, ha elérhetetlenné válik."

"Egy dolog, amikor az ember arról beszél, hogy szeretne egyedül lenni, nagy horderejű tetteket véghezvinni, de más tál tészta, amikor a lehetőség megadatik. A könyvekben, amiket olvasott, a hősök szemmel láthatólag minden aggodalom nélkül vágtak neki a nagyvilágnak, de a valóságban - nos, a világ egy veszélyes hely."

"- Az életet élni kell, akár hosszú, akár rövid - mondta csöndesen. - Azt kell elfogadni, ami szembejön."

"- (...) De a halál a körforgás része, akárcsak a párja, a születés. Nem lehet kiválogatni a nekünk tetsző darabokat, és a többit félredobni. A nagy egész részének lenni áldás."

"Megérted, hogy ez mit jelent? Örökre? A kerék tovább forog, a víz továbbra is belefolyik az óceánba, de az emberek nem változnának, puszta kövek lennének az út mentén. Mert mindaddig, amíg meg nem történik, nem értenék meg, akkor viszont már késő volna."

Nyereményjáték

Te választanád az örök életet, ha tehetnéd?

Összegyűjtöttük nektek néhány könyvszereplő véleményét a halhatatlanságról, életről és halálról. Olyanokét, akiknek szembe kellett nézniük élet és halál közötti választással, vagy akik a maguk bőrén tapasztalták, milyen is az örök kaland.
A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, kiktől származnak az öröklétről szóló idézetek.
Azért hogy kicsit segítsünk nektek, a szereplők nevének betűit elrejtettük a bejegyzéseinkben. 

"Mit gondolsz, hány vámpírnak van ereje a halhatatlansághoz? Először is, rendkívül komor képük van a halhatatlanságról. Azt szeretnék, hogy halhatatlanságukban is megőrizzék életük változatlan és romlatlan formáit: a hintókat, amelyek mindig ugyanolyan elegánsak, a ruhákat, amelyek ugyanolyan szabásúak, mint életük virágjában; azt szeretnék, hogy az emberek mindig ugyanúgy öltözzenek és viselkedjenek, ahogyan megszokták és kedvelték. Akkor, amikor valójában minden változik, kivéve magát a vámpírt; az ő kivételével minden romlik és torzul. Egy rugalmatlan, de akár még hajlékony szellem számára is az öröklét előbb vagy utóbb reménytelenül érthetetlen és értéktelen alakzatok és formák bolondokházának tűnik, ahol büntetését kell letöltenie.”

a Rafflecopter giveaway


Nézzetek be a turné többi állomására 

11/02 Angelika blogja
11/03 Deszy könyvajánlója - Zenelista
11/04 Nem harap a... - Könyvelőzetes
11/05 Szilvamag olvas - Borítómustra
11/06 Kelly & Lupi olvas - Ki akar örökké élni?
11/07 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

Mennydörgő némaság játék - 6. nap

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye a képen látható gyönyörűséges és egyedi táska. 

Hogy mit kell tenned érte?

1. November 1-9. között minden nap kikerül egy könyves blogger oldalára egy-egy érdekesség a Mennydörgő némasággal kapcsolatban. Mindegyik poszthoz tartozik majd egy kérdés is, amelyet meg kell válaszolnod helyesen.

2. A kérdések megválaszolásához mindig a másnapi blogbejegyzés ad segítséget.

3. Ne áruld el senkinek a helyes válaszokat, ne írd ki őket sehová a játék során! Ha valaki ilyesmit tesz, az azonnali kizárással jár együtt!

4. A 10. napon, mikor kikerül az utolsó részlet is, küldd el éjfélig az összes kérdésre a választ a spiritbliss24@gmail.com e-mail címre.

5. Ha a válaszaid helyesek, akkor részt veszel a sorsoláson. Fontos: csak akkor kerül a neved a kalapba, ha mind a 9 kérdésre helyesen válaszoltál!

6. Az előző kérdést itt találhatod: http://esztus-skp.blogspot.ro/2013/11/mennydorgo-nemasag-jatek-5-nap.html

5. érdekesség: A Mennydörgő némaság egyik helyszínének, St. Village-nek a bemutatása

St. Village egy aprócska, alig párszáz lakost számláló, skóciai falu. Glasgow-tól nem messze terül el egy hegy lábánál. A városlakók nagyrészt önfenntartók, földművelésből, állattartásból, valamint a turistákból élnek.

A hegyre egy erdő fut fel, a hegy tetején pedig Vörös Bajszú Henrik kastélya áll. A kastélyt többször is felújították, 1984-től pedig szállóként funkcionál. A szálló területéhez tartozik egy hatalmas park, egy kert, egy istálló, valamint az erdő nagy része.

A szálló területén rendezik meg minden nyáron a Mennydörgő Némaság Zenei Fesztivált, amelyre a világ minden tájáról érkeznek érdeklődők. Egy részük a szállóban vesz ki szobát magának, néhányan a faluban szállnak meg, a többség pedig az erdő egyik nagyobb tisztásának kijelölt területén sátorozik. A Fesztivál zenei résztvevői igencsak változatosak mind a zenei stílust, mind a nemzetiségüket tekintve. A program két hétig tart, és egy nyitóünnepséggel kezdődik valamint zárul.

A Fesztiválon a zenei programok mellett különböző játékok, versenyek és egyéb szórakozási lehetőségek várják az érdeklődőket.

6. kérdés: Milyen betűk találhatók meg Camilla minden festményén?
A kérdésre a választ holnap, Adri blogján találhatjátok majd meg.

Cora Carmack - Színjáték

November 7-én jelenik meg a Content 2 Connect gondozásában Cora Carmack Szakítópróba sorozatának második része, a Színjáték. Mi is blogturnéra indulunk vele, hat napon keresztül olvashatjátok a véleményünket a könyvről és érdekességekkel is készülünk nektek, például az írónőről és a főszereplőkről.

Cora Carmack: Színjáték

Kiadó: Conntent 2 Connect
ISBN: 9786155248979
Oldalszám:
Fordító: Lukács Andrea

Fülszöveg:

Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.

Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik. 

Saját véleményem:

Cade szíve összetört, miután hagyta kicsúszni kezei közül a lányt, akibe szerelmes lett. Ám jó színészpalántához hűen sikerül újfent magára erőltetni a semmi bajom, remekül vagyok álarcot, amikor ismét találkozik Blisszel és annak barátjával egy helyi kávézóban. 

Max igazi lázadó. Otthagyta az egyetemet azért, hogy az álmait követhesse, ugyanis mindene a zene, és ezért bármire képes. Nappal egy tetoválószalonban dolgozik recepciósként, éjszakánként pedig egy klubban csaposként és táncoslányként. 

Egy napon barátjával, az ízig vérig rocker életet élő sráccal bemennek ugyanabba a kávézóba, ahova Cade, és mialatt enyelegnek, megszólal Max telefonja. A lány akkor még csak nem is sejti, hogy az a hívás a feje tetejére állítja, és fenekestül felforgatja egész addigi életét. Na meg Cade-ét is...

Mackenzi szülei váratlanul megjelennek, hogy együtt töltsék a hálaadást lányukkal, és annak barátjával, aki állítólag egy rendes, kedves és tisztességes srác (ami totális ellentéte a valóságnak). Így hát nem marad más megoldás, Maxnek rögtönöznie kell. Hirtelen felindulásból kiszúrja a magányosan ücsörgő Cade-et, és lecsap rá. Megkéri, hogy játssza el a pasija szerepét, Cade pedig rábólint, ezzel mintegy megpecsételve jövőjüket.

Mialatt napról napra mélyebbre merülnek a hazugságokban, egyre több titok kerül felszínre, mely láthatatlanul is összefonja életüket...

A Szakítópróbát már nagyon régóta szeretném elolvasni, ám eddig valahogy soha nem jött össze. Éppen ezért kicsit félve kezdtem bele a Színjátékba - aminek a fülszövege egyébként nagyon felcsigázott. Tartottam tőle, hogy talán nem fogom érteni, de bátran kijelenthetem, hogy az is egészen nyugodtan elolvashatja Max és Cade történetét, akinek kimaradt az előző. Mindössze annyi összefüggés van a két rész között, hogy Bliss az a bizonyos lány, akibe Cade fülig szerelmes lett. Viszont Cora remekül megoldotta, hogy mindenki számára érthető legyen, min megy át férfi főhősünk.
Az írónő stílusa valami elképesztő. Egyszerre gördülékenyen, bájos és hétköznapi. Nincsenek túlbonyolítva a mondatok, párbeszédek, helyette olyan az egész, mintha az olvasó a barátaival, vagy a környezetében élőkkel beszélgetne, valóságos.
A karakterek pedig egészen egyszerűen zseniálisak. Cade és Max között első pillanattól kezdve megvan a kémia (ami azért is tetszett annyira, mert Cade többször került olyan helyzetbe, ahol közte és a másik fél között világosan látszott, hogy nincs semmi), és ez idővel csak fokozódik. Amikor együtt vannak - bármilyen módon -, akkor valósággal sistereg a levegő. Imádtam azt, ahogyan egymást ugratták, viccelődtek, és megpróbálták a másikat kellemetlen szituációba hozni, mint ahogyan azokat a pillanataikat is nagyon élveztem, amikor megfeledkeztek mindenről, és mertek önmaguk lenni, vagy megnyílni a másiknak.
Más-más módon, de mind a ketten sebzettek. És bár elsőre tényleg úgy tűnik, hogy tűz és víz (Cade, az Aranyfiú, tökéletes: tanul, segít a gyerekeken, és számtalan más előnnyel rendelkezik, míg Max, a Dühös lány, éjszakai bárban dolgozik, testét tetoválások borítják, és élvezi az életet), valójában nagyon is hasonlítanak.
Szerettem Maxben, hogy egy igazi talpraesett, belevaló csajszi - stílusában és öltözködésében egyaránt. Végre egy olyan főhősnővel van dolgunk, aki nem maga a megtestesült jóság. Érdekes és üde színfolt az ő szemén keresztül szemlélni a világot, belepillantani abba, hogy a zenészeknek, énekeseknek mit is jelent az, ha megmutathatják magukat, és, hogy mennyire felszabadíthatja őket egy-egy dal.
Cora pedig fantasztikusan játszott a Maxben lévő kettősséggel. Gyönyörű párhuzamokat képzett a lány nyomasztó múltja és a lakása berendezése között, de rengeteg hasonló dolgot felhozhatnék még, akár a tetoválásait is.
Mindez persze Cade-re is érvényes. Elvégre neki is rengeteg problémával kellett megküzdenie. Az viszont mindenképp említésre méltó, hogy nem kesergett hosszú fejezeteken át Bliss miatt, hanem elindult a felismerés útján, és folyamatosan formálódott.
A két főszereplő jelleme pontról-pontra változik, és ahelyett, hogy beléjük csapna az isteni felismerés, szépen, fokozatosan fejlődnek és döbbennek rá bizonyos dolgokra. Ebben pedig jelentős szerepe van a másiknak.
Szereplők közül Milót is kiemelném, mert benne is rengeteg potenciált látok. Igazi bulizós, ami a szívén, az a száján típusú mexikói srác. Bízom benne, hogy egyszer az ő történetét is megismerhetjük.

A családi problémák itt is felütik a fejüket, Cade-nél és Maxnél is, de utóbbinál jóval hangsúlyosabb mértékben. Rengeteg író és írónő nyúlt ehhez a témához - ráadásul a New Adult regényekben szinte már kötelező kelléknek számít -, így nem könnyű újat kitalálni, de ebben az esetben mégis sikerült. 
A regény egészét tekintve nem mondom, hogy nincsenek benne klisék, mert vannak, viszont mégis annyira lebilincselő ennek a két fiatalnak az élete, hogy ez egy másodpercig sem volt zavaró. Na meg a tálalás sem elhanyagolható szempont.
Mindezek mellett pedig rengeteg csodaszép gondolattal is találkozhatunk, mint ahogyan a humor is legalább ennyire intenzíven jelen van. Az elején például már szabályosan fájt a szám az állandó vigyorgástól, és szívem szerint minden második sort kiidéztem volna, annyira tetszett.
A vége viszont egyszerre elbűvölő és megindító. A sziklás jelenetnél végig rázott a hideg.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki kedveli ezt a műfajt, vágyik valami szívszorítóra és humorosra egyaránt. Cade és Max története garantáltan elvarázsolja az olvasót néhány órára.
Ó, és zenerajongóknak kötelező!

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Max, Cade és Milo

Kedvenc jelenet: tánc, sziklás rész, és az első csók

Negatívum: Kérek még belőlük!

Borító: 5/4 

 Kedvcsináló idézetek

"A legjobb barátom összetörte a szívem, és most mindenki lábujjhegyen járkált körülöttem, mintha menstruáló nő lennék a kiborulás szélén. Nyilvánvalóan, ha valakinek érzelmei vannak, az csakis nő lehet."

"Megnéztem a kijelzőt, és Anya fényképét láttam rajta, amit akkor készítettem, amikor nem figyelt. Éppen zöldséget aprított, és úgy nézett ki, mint egy késsel hadonászó őrült, ami lényegében volt is. Mínusz a kés."

"- A nevem Cade Winston... posztgraduális egyetemi hallgató, önkéntes segítő, anyaölelő és a barátod az elkövetkező huszonnégy órában. Örülök, hogy találkoztunk."

"Még soha nem jártam olyan lánnyal, mint ő, és valószínűleg ő sem randizott még olyan sráccal, mint én. Néha azonban az ember csak akkor tudja meg, mit keres, amikor nekiütközik, és hanyatt vágódik tőle a földön. Különben is, mi értelme az életnek, ha mindig ugyanazon az úton járunk?"

"A sírás az elviselhetetlen fájdalom levezetésére szolgált, amikor az embernek ki kellett adnia magából mindent, és levetnie a lelkéről elhalt bőrt, hogy újra tudjon lélegezni."

"- Sose legyen gyereked - mondtam.
- Miből gondolod, hogy nem szaladgál máris néhány kicsi Milo a világban?
- Mert a világvége még nem jött el."

"Miért rossz az, ha hagyjuk, hogy a múlt megmaradjon a múltban? Miért kell magunkkal hurcolni minden problémánkat a jövőbe?"

"Egyetlen kérdés megoldotta volna minden problémámat. Vagy elhalasztotta volna későbbre. Hát nem erről szólt az élet? Elfogadod a jót, amíg tart, aztán elodázod a rosszat, amíg csak lehet."

"Ha ilyen volt a kábítószer, már értettem, miért válnak az emberek a rabjává. Nem számított, hányszor csináltam, mindig ugyanolyan felvillanyozó volt. Az idegesség, a félelem, a remény, a fájdalom és a gyógyulás - a lelkem egy egész galaxis volt, amikor a színpadon énekeltem."

"- Néha nem fáradsz bele, hogy önmagad vagy, Aranyfiú?
- De igen. Időnként. És te?
(...)
- Állandóan.
(...)
- Gondolod, hogy mindenki így érzi? - kérdeztem. - Vagy csak velünk van valami baj?
(...)
- Szerintem mindenki. Még a boldog emberek is. Lehet, hogy soha senkinek nem vallják be, de azt hiszem, ők is így érzik. Szerintem behunyják a szemüket vagy elmennek futni vagy vesznek egy hosszú fürdőt, és közben elfelejtkeznek egy pillanatra arról, hogy kicsodák, és, hogy mit kell nap mint nap csinálniuk. Az élet nehéz, és mindennap egyre nehezebb lesz, mert egyre több terhet pakolunk magunkra. Ezért időnként megállunk, nagy levegőt veszünk, behunyjuk a szemünket, és kiürítjük a fejünket. Ez természetes. Feltéve, hogy miután kinyitottuk a szemünket, ugyanúgy folytatjuk tovább."

"Mazochista voltam. Legalább olyan elvakult, mint az az őrült szerzetes a Da Vinci Kódban, csak nekem az ő mosolya volt az ostorom." 

Nézzetek be a turné többi állomására

11/02 Deszy könyvajánlója - Ismerd meg az írónőt
11/03 Kristina blogja - Cora felolvas
11/04 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
11/05 Kelly & Lupi olvas - Évfordulós írás
11/06 Nem harap a...
11/07 Angelika blogja - 5 vicces tény a könyv születéséről