2015. április 15., szerda

Alan Snow - A jó, a rossz és a sajt



Könyvfesztiválra érkezik a Kolibri Kiadó Doboztrollok sorozatának harmadik része. Alan Snow ezúttal is remek rajzokkal kiegészítve meséli tovább Sajthida lakóinak történetét. 
Tartsatok velünk A Jó a Rossz és a Sajt három állomásos blogturnéján, fejtsétek meg a rejtvényt és esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét. Fel Sajthidára!


Alan Snow: A jó, a rossz és a sajt

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155450518
Oldalszám: 168 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:
Nagy a baj Sajthidán! A föld fölött és a föld alatt egyaránt. Veszélyben a doboztrollok és a káposztafejek élőhelye is. Ráadásul a gaz Suvasznak újabb rettenetes tervei vannak, hogy még több keserűséget okozzon Sajthida lakóinak… Arthurék képesek túljárni az eszén? Megmentheti egy maroknyi csapat a várost?

Saját véleményem:
A második rész ott ért véget, hogy Arthurt elkapta Suvasz, és bezsuppolta egy börtöncellába, ahol a talpraesett kisfiú megismerkedett a Vaszoknis emberrel, továbbá Willbury-ék is elindultak az Alantvilágba, hogy onnan közelítsék meg a régi Sajtpalotát...
Ebben a kötetben nagyjából innen vesszük fel a fonalat. Fény derül arra, hogy kicsoda is valójában a Vaszoknis ember, közben pedig a lenti mentőcsapat találkozik Nagyapával, akit végül az áradások miatt magukkal visznek. Csakhogy útjuk során bajba keverednek, méghozzá nem is kicsibe! Suvasz emberei elfogják-, és a gyárba viszik őket, hogy ellopják a méretüket, mivel már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy Suvasz Sajthidára szabadíthassa titokzatos teremtményét... ami végül neki is lát, hogy leromboljon mindent.

Az első két rész során nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Hozzám nőttek a karakterek, a város, a különféle lények, és már-már gyermeki izgalommal vártam, hogy fény derüljön minden titokra.
Viszonylag gyorsan, még a könyv elején megtudjuk, ki is az a Vaszoknis ember - akinek kiléte őszintén meglepett, egészen másra tippeltem -, milyen viszony fűzi nagyapához, és ehhez kapcsolódóan pedig arról is lehull a lepel, miért kellett Arthur nagypapájának a föld alá költöznie. A magyarázat pedig tökéletesen megállja a helyét, és rengeteg pluszt ad a korábbiakhoz, ráadásul olyan, mint egy minisztori a nagy egészben.
De Suvasz ördögi terve sem sokat várat magára. Ezzel kapcsolatban viszont már akadnak aggályaim. Suvasz hajtórugója teljesen logikus, érthető, azzal nincs is baj. Ellenben a terve kivitelezése nekem túl gyermeki lett. Nyilván gyerekszemmel ez külön vicces és szórakoztató, de bennem mégiscsak ott motoszkál az érzés, hogy valami nagyobbat vártam volna tőle. Suvasz karakterét rettentően gonosznak, félelmetesnek ismertem meg, és a teremtménye felbukkanásáig tökéletesen hozta is ezt a formáját. Rémisztő egy alak volt, én pedig pont ezt bírtam benne.

Ami a történetet illeti, nagyon lendületesre sikeredett. Pörögnek az események, szinte mindig történik valami, ami miatt lehet izgulni. Egyik kalandból vagy bajból csöppenünk a másikba. Hőseinknek rengeteg próbát kell kiállniuk, mivel a finálé több meglepő fordulatot is tartogat.  Az egyik ilyen szegény feltalálóhölgyeményünket érinti, aki nem kis slamasztikába keveredik, így újból szerves részét képezheti a sorozatnak.
A magam részéről örülök, hogy megint előtérbe került, már korábban is rettentően kedveltem őt. Arról nem is beszélve, hogy feltaláló mivolta miatt, talán ő az egyik olyan figura, aki megcsillogtja számunkra a steampunk vonalat. És jó hír azoknak, akik hozzám hasonlóan imádják ezt: ebben a kötetben bőségesen kapunk kütyüket, rengeteg géppel és találmánnyal kiegészítve.
A többi karakterről viszont nem ejtenék bővebben szót, mivel mindenki hozza a szokásos formáját. Arthur az eddigieknél is bátrabb, okos meglátásaival sokat segít a felnőtteknek, akik könnyűszerrel, összedolgozva kivitelezik azokat; Willbury megcsillogtatja egykori ügyvéd énjét, Nagyapa hozza a gondoskodó felnőttet, és ugyanez igaz a lényekre is.

A történetet, mint olyan, két részre osztanám. Az első fele az izgalmaké és Suvasz megállításé, míg a második az eltakarításé - képletesen és szó szerint is.
Bevallom, kicsit meglepett, hogy Suvaszt olyan gyorsan letudtuk azok után, mennyi általa generált kalandban volt részünk a sorozat során. De még ennél is jobban ledöbbentett az, ahogyan ez történt. Az biztos, hogy Alan Snow merész módszert választott.
A lezárást illetően pedig kettős érzések bujkálnak bennem. Egyfelől tetszett, hogy a szerző bőségesen adott időt a szálak elvarrására, másfelől viszont rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Olyan, mintha nyitva hagyott volna egy kiskaput, egy igen ütős folytatásra.

Összességében tehát én nagyon szerettem ezt a sorozatot. A karaktereit, a világát, a lendületességét és a titkai. Így hát kicsit fájó szívvel búcsúzom Arthuréktól, de mégis örülök, hogy révbe értek. Abban viszont nagyon reménykedek, hogy a kiadó megörvendeztet minket a többi Alan Snow regénnyel is, mert érezhetően rengeteg potenciál rejlik még a Doboztrollok világában. Sok olyan lény van, akiknek nem nyílt még alkalma megmutatkozni.
Ezt a sorozatot pedig szívből ajánlom azoknak a kicsiknek és nagyoknak, akik szeretik az egyediséget, a steampunkot, és szeretnének egy igazán lendületes, rejtélyekkel és izgalmakkal teli történetet olvasni.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Hal, Tom, Arthur, Nagyapa, Willbury, Marjorie
Kedvenc jelenet:a kulcs megszerzése
Negatívum:a Suvasz fegyverével történtek
Borító: 5/5



Nyereményjáték


Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az első két részt, és hozzánk hasonlóan várták A jó, a Rossz és a Sajt megjelenését.
Most tényleg nincs más dolgotok, mint kitölteni a Rafflecopter doboz megfelelő sorait. A három blogon csupán egy-egy kérdés vár rátok.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni az értesítő e-mail-re. Sok szerencsét!!




Nézzetek be a többi állomásra is

04/15 Dreamworld

2015. április 14., kedd

Abbi Glines - A végzetem



Abbi Glines eddig megjelent könyveire a könnyed, romantikus stílus volt jellemző. A Maxim Kiadó által a Könyvfesztiválra megjelenő Existence sorozat első kötete, A végzetem azonban merőben más. A fiatal szereplők mellett a túlvilág képviselői is helyett kapnak egy izgalmas, fordulatos történet keretében, amely szerencsére nem mellőzi a romantikát sem. 
A Blogturné Klub nyolc bloggere véleményezi a könyvet, amelyet a turné végén meg is nyerhet három szerencsés leendő olvasó. Indulhat a borzongás!


Abbi Glines: A végzetem

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616148
Oldalszám: 268 oldal
Fordító: Dávid Katalin

Fülszöveg:
Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret.
Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.
A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, akik a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem.
Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.

Saját véleményem:
Pagan életét akár átlagosnak is nevezhetnénk. Suliba jár, éli a maga kis életét, akárcsak kortársai. Csakhogy velük ellentétben a tizenhét éves lány szellemeket lát, képességét azonban mindenki elől titkolja.
Az évek során megtanult ezzel együtt élni. Kitapasztalta, miként nézzen át a lelkeken úgy, hogy azok ne figyeljenek fel rá. Ám egy napon, amikor megjelenik egy hihetetlen jóképű, vele egyidős srác szelleme, minden megváltozik, Dank a többi földön ragadt lélekkel ellentétben képes kommunikálni vele.
Bár Pagan mindent elkövet annak érdekében, hogy a fiú lekopjon róla, az mégsem tágít. A leglehetetlenebb pillanatokban tűnik fel, beszél hozzá, sőt még gitározik és énekel is neki éjszakánként. Mindeközben azonban a lány magánéletében is zajlanak az események. Önkéntes segítői jelentkezésének hála felkeresi a suli legmenőbb sráca, Leif, és megosztja vele féltett titkát, arra kérve Pagant, korrepetálja őt. S noha a lány eleinte vonakodik, később mégis félreteszi ellenérzéseit; együtt töltött óráik pedig szép lassan közelebb sodorják őket egymáshoz. Ugyanakkor Dank is egyre jobban belopja magát Pagan szívébe...

Ezt a könyvet már ősidők óta kiszúrtam magamnak, még jóval azelőtt, hogy bármit is olvastam volna az írónőtől. Nem tagadom, érdeklődésemnek igen nagy köze volt Pepéék párosához, így rettentően sajnálom, hogy nálunk végül nem velük került boltokba a könyv. Na, de ugye a külső nem minden, az igazi kincsek belül rejlenek.
Abbi Glinesról tudjuk, hogy a művei igen megosztóak. Én magam azonban azok táborát erősítem, akik óriási lelkesedéssel falják minden egyes sorát. Szeretem a bennük rejlő könnyedséget, fiatalságot, bohóságot, így hát roppant kíváncsian vártam, hogy megtudjam, az írónő miként állja meg a helyét más műfajban. Az eredmény? Nos, részben megkaptam azt, amit kedvelek, de hazudnék, ha azt mondanám, maradéktalanul elégedett voltam.
A végzetem a többi AG regényhez hasonlóan egyszerű, olvasmányos, gördülékeny történet, amit néhány óra alatt fel lehet falni. Középpontjában Pagan és a két fiú áll.
Kezdetben olyan, mint egy átlagos gimis sztori. Hősnőnk hétköznapi problémákkal küzd. Mélységesen megveti a suli nagymenőit, lenézi és elítéli őket, anélkül, hogy személyesen ismerné bármelyiküket is. Közülük is leginkább Leifet. Így amikor a srác felfedi előtte titkát és segítséget kér tőle, nem kicsit lepődik meg. Hosszas töprengés és ráhatás után mégis elvállalja a korrepetálását.
Ezen a ponton Leif és Pagan kettőse szórakoztató és aranyos. Igaz, hogy tele van klisékkel, mert hát hány olyan sztorit olvastunk már, ahol közös tanulásból szövődött szerelem az egymást utáló felek között? Engem mégis újra és újra el tud varázsolni ez az egész szituáció.
Ebben a helyzetben pedig a karakterek is roppant szimpatikusak voltak. Szerettem a szóváltásaikat, az ugratásaikat és érezhetően mocorgott köztük a kémia is. Aztán egyszer csak minden megváltozott, amikor az írónő elkezdett lólépésben haladni és összeboronálta őket. Az addig szimpatikus, vicces Leif egy nyálas szépfiúvá alakult, aki folyton Pagan nyakában lihegett és egyszerűen túl tökéletes volt. Már-már csöpögött.
Nem is csoda, hogy egy idő után Pagan fantáziáját is jobban megmozgatta Dank, a maga pimaszságával, rámenősségével és sejtelmességével. Lány legyen a talpán, aki nem alél el egy veszélyesnek látszó, gitározó-éneklő rosszfiútól!
Sajnos én belefutottam egy, a személyét érintő spoilerbe, így kezdettől fogva tudtam ki vagy mi ő, úgyhogy az ezt övező titok számomra nem jelentett kihívást. Így, ha még nem tettétek, akkor azt javaslom, ne olvassátok el a fülszöveget! Nyilván egy idő után a történet alapján is össze lehet rakni a képet, de szerintem izgalmasabb nyomozás által rájönni. Ha azonban úgy jártatok mint én, sebaj, mert Dank attól még Dank, és jelenléte bőven tartogat izgalmakat.
Izgalmakból pedig nincs hiány. Miután Pagan egy balesetben majdnem életét veszti, pontosabban életét kéne veszítenie, mégis túléli, beindulnak az események. Fura alakok kezdik kísérteni a lányt, akik ugyanazt ismételgetik. Paganben pedig kérdések ezrei merülnek fel, amikre válaszokat akar kapni. Még a nyomozástól sem retten vissza.
Közben egyre többet és többet kezd érezni Dank iránt, már-már kétségbeesetten szeretne közelebb kerülni hozzá, de Dank bár ugyanannyira vágyik rá, mégis ellöki magától. Így a nyomozgatás egy igen erőteljes érzelmi vívódással is párosul.
Bevallom, nekem a regény második fele emiatt jobban tetszett. Szerettem Dank és Pagan hercehurcáját, nagyon mély és fájdalmas érzéseket generáltak. Ráadásul ahogy haladtuk a vége fele, lapról lapra izgalmasabbá, érdekesebbé vált a történet (meddig lehet kijátszani a sorsunkat? milyen következményei vannak, ha megszegjük az előre elrendeltet?). Abbi Glines a fináléra keményített be igazán. Olyan végszóval zárta le az első részt, ami után falat kapartam. Kíváncsian várom, hogyan alakul tovább Paganék sorsa, és milyen fordulatot vesznek a természetfeletti események.
Összességében tehát azt mondom, ha képesek vagytok eltekinteni a kliséktől, és valami egyszerű, könnyed, szórakoztató olvasmányra vágytok némi izgalommal, akkor A végzetem ideális választás. Néha kicsit gyors, tele van klisékkel, de a stílus, Dank és az alapötlet ígéretes.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Dank, Gee
Kedvenc jelenet: az elmegyógyintézet, és Dank esti gitározásai
Negatívum: Leif nyálassága
Borító: 5/3,5
Tetszett? Rendeld meg!




Borítók






















Nyereményjáték


Szellemekkel kapcsolatos az Existence blogturné játéka: minden állomáson a rövid ismertető/kép alapján ki kell találnotok a feladványt, amely híres történelmi, filmes, vagy irodalmi szellemre utal. Kérjük a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtéseket!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az általunk megküldött értesítő e-mailre. Sok szerencsét!


"Egy 17. századi tengerészlegenda. Eszerint egy hajó arra ítéltetett, hogy az utolsó ítélet napjáig hajózzon a világ tengerein."





Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Dreamworld
04/18 CBooks
04/24 MFKata gondolatai

2015. április 12., vasárnap

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés



A Maxim kiadó jóvoltából megjelenik Jamie McGuire, Gyönyörű tévedés című könyve, ami a Gyönyörű sorscsapás című sorozatnak a mellék története. A Maddox testvérek sorozatban a többi testvér történetét ismerhetik meg az olvasók, ezúttal Trentonét.


Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632613116
Oldalszám: 362 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:
A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje.
Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.

Saját véleményem:
Cami kislánykorától kezdve arra vágyott, hogy minél távolabb lehessen családjától - alkoholista, erőszakos apjától, és meghunyászkodó anyjától -, s ennek érdekében mindent meg is tett. Mire főiskolára került, saját albérlete lett, vett egy kis hibrid autót, és munkát vállalt egy helyi, éjszakai klubban, a Red Doorban, mint csapos, hogy finanszírozni tudja kiadásait.
Boldogságát mindössze a családja, és a munkája miatt állandóan távol levő barátja árnyékolja be. Cami szeretne több időt tölteni TJ-vel, de a srác számára a felfelé ívelő, titokzatos karrierje az első, ami egyre több időt vesz el kapcsolatuktól. Nem hogy találkozni, de még telefonálni vagy sms-ezni is jó ha hetente egyszer-kétszer tudnak. És bár Cami hűséges, azért egy elszánt Maddox fiú képes felforgatni az ember lányának életét. Nincs ez másképp Cami esetében sem, hisz miután Trenton lecsap rá, hiába a lány minden hárítása, az ifjú Maddox a legtisztességtelenebb eszközökhöz folyamodik, hogy magára vonja a bubifrizurás szépség figyelmét. Kettejük kapcsolata pedig akkor válik igazán érdekessé, amikor öccse tartozása miatt, Cami kénytelen másodállást vállalni annál a tetoválószalonnál, ahol Trent is dolgozik...

"Csávába kerültem. Nagy, katasztrofális, Maddox-csávába."

Az a helyzet, hogy én is óriási Maddox-csávába keveredtem. Teljesen, lábujjtól fejtetőig belezúgtam Trentbe, aki K.O.-val ütötte ki nálam Travist! Bár bevallom, kezdetben kicsit tartottam ettől a könyvtől, mivel igen vegyes véleményeket hallottam róla, ráadásul elképzelni sem tudtam, mi újat képes mutatni még Jamie ezzel a családdal kapcsolatban (arról nem is eszélve, hogy Travisnél szexibb, jobb Maddox fiú? esélytelen), de végül minden várakozásomat felülmúlta.
Cami személyében egy nagyon is szerethető hősnőt kap az olvasó, aki részben hasonlít Abby-hez, mégis más. Camille fiús családban nevelkedett, és ez érződik is rajta. Tökös, talpraesett, ha kell odamond, kiáll magáért, nem szorul pátyolgatásra. Emellett igen szimpatikus, humoros lány, akivel könnyen lehet azonosulni. Nem mondom, hogy nincsenek hibái, mert néha bizony fárasztó tudott lenni a TJ-Travis közti lamentálása, de utólag minden értelmet nyert. Merthogy Jamie McGuire hősnő titok nélkül nincsen, az legalább annyira biztos, mint az, hogy minden Maddox fiúhoz hozzámennénk feleségül.
Cami titka idegőrlő. Számtalanszor felbukkan, de mindig csak annyira, hogy felhergelje az olvasót, aki hiába falja egyik lapot a másik után, csak nem találja a választ.
Ennek az az oka, hogy kedves írónőnk roppant ravasz módon oldotta meg ezt a kérdést. Inkább hagyta, hogy hősnője miatt olykor bosszankodjunk, hogy a végén akkorát üssön, hogy az állunk percekig a földet súrolja. Épp ezért javaslom, ha szoktatok is, most NE lapozzatok hátra, mert az tönkre vágja az élményt.
Cselekmény, mint olyan ellenben kevesebb van. Nyilván egy romantikus New Adult könyv esetében nem várhatunk pergő akciót, de azért általában csak akad valami gubanc, rejtély, vagy bármi egyéb, ami megnehezíti a karakterek életét. Valamilyen szinten ez itt is megjelenik, köszönhetően a... hát, hívjuk szerelmi háromszögnek, de igazándiból a harmadik fél, csak szellemként van jelen a regény nagyobb hányadában. Mindössze Cami erkölcsei azok, amik alakítgatják az eseményeket, attól függően, éppen mennyire ciripel lelkitücske.
A középpontban Trenton és Cami kapcsolatának fejlődése, alakulgatása áll, ami igen sok sablonos elemet vonultat fel, mégis teszi ezt úgy, hogy abszolút ne érdekeljen minket, olvasókat. Ahogy kinyitod a könyvet, az végérvényesen magába szippant, és az utolsó szóig nem is ereszt.

Jamie McGuire-nek nagyon fekszik ez a New Adult közeg. Sokkal otthonosabban mozog benne, mint a többi műfajban. A szöveg gördülékeny, fiatalos, lendületes és életszerű.
És ugyanez érvényes a Maddox fiúkra is. Én nem tudom, hogy csinálja ez a nőszemély, de egyik Maddox fiúból esem a másikba. Komolyan mondom zseniálisak! Ha nem akarnék egyikükhöz hozzámenni, azt kívánnám, bár a testvérük lehetnék.
Trenton Travishez hasonlóan irtó dögös, izmos, tele van tetoválásokkal, egyik csajt dönti meg a másik után, imád verekedést kezdeményezni vagy befejezni, pimasz, nagyszájú, ám fivérével ellentétben ő az a fajta rosszfiú, akinek sebzett a lelke - egy tragédiának köszönhetően. És véleményem szerint sokkal humorosabb és eltökéltebb is. Utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint az a folyamat, amíg Cami kegyeibe férkőzik.
Camivel ütős párost alkotnak. Hihetetlenül idióták együtt, rengeteget lehet nevetni rajtuk és a makacsságukon, a kémia pedig még ennél is jobban működik köztük. Ha csak egy légtérbe keverednek, sistereg a levegő. Érezni a kettejük közt feszülő vonzalmat. Romantika tekintetében minden kétséget kizáróan érettebb és felnőttebb ez a kötet, mint a Gyönyörű sorscsapás.
És úgy unblock is számomra kevésbé volt tiniregény. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy ezúttal nem a fősuli/egyetem a főhelyszín, hanem a szereplők lakásai és munkahelyei. Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan belőlem kiszabadul a fangirl. Jamie, imádlak!
Az írónőnek sikerült két olyan elemet vegyítenie, amiért külön-külön is odáig vagyok, együtt pedig végem. Az egyik a pultos állás - valamilyen oknál fogva imádom az olyan regényeket, ahol az egyik szereplő pultos, mivel van egy sajátos hangulata az egésznek -, a másik meg a tetoválószalon. És bizony mind a két hely aktív részét képezi a történetnek! Nem is tudom, a kicsi szívem, mikor örült jobban. A sejtelmes, szexi és fülledt hangulatú Red Door műszakoknál, vagy a belevaló, dögös és izgalmas tetoválószalonnál, ami teljesen olyan volt, mintha a Miami Ink elevenedett volna meg előttem. Ám mind a kettőnek van egy közös pontja: a dolgozók szoros, már-már családiasan bensőséges viszonya. A mellékszereplők erőteljes személyiségek, egytől-egyig a szívemhez nőttek. Imádnám, ha olyan barátaim lennének, mint a rámenős, piercinges Hazel, a temperamentumos Raegan (aki majdnem tiszta America), vagy a jószívű Kody.
És végül, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: a sztori nagyjából Travisékével egyszerre zajlik, így több ponton is felbukkannak. Furcsa, meglepő mégis öröm volt újra átélni a velük történteket, és más szemszögből látni a kapcsolatuk mérföldköveit. Olyan, kis bensőséges érzés.
Összességében tehát úgy vélem, a Gyönyörű tévedés érettebb, viccesebb, szenvedélyesebb lett a Gyönyörű sorscsapásnál. Azok, akik szerették Travis és Abby történetét, nem fognak ebben sem csalódni: hasonlóan remek - ha nem jobb - karaktereket kapnak, kiegészítve egy váratlan fordulattal, és az elengedhetetlen Maddox érzéssel. Részemről pedig pápá, Travis! Helló, Trenton!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Trenton, Cami, Raegan, Hazel, Kody, Olive
Kedvenc jelenet: amikor Cami kizárja Trentont, és csak Olive-ot engedi be + Johnny Depp idézet
Negatívum: az, hogy Trent mióta szerette Cami-t (az picit giccses volt)
Borító: 5/5




Részlet a regényből


"- Hoztunk neked reggelit - emelt magasba egy fehér zacskót Trenton.
- Nem szoktam reggelizni.
- De igen. Kodytól tudom. Mazsolás-fahéjas, vajas bagelt.
Még erősebben ráncoltam a szemöldökömet. Mérgesen meredtem Trentonra, aztán lepillantottam Olive-ra. Ellágyult az arckifejezésem, és felsóhajtottam. - Szeretem! - mondtam, csak úgy a levegőbe. - Tudod, hogy szeretlek, Olive, de most visszafekszem aludni. - Trentonra pillantva összehúztam a szemem. - Ezúttal nem válik be.
- Nem lehet. A szülei egész napra elmentek.
- Akkor vidd haza magatokhoz.
- Az apám megfázott. Csak nem akarod, hogy elkapja...
- Tudod, mit utálok?
- Tudom. Engem - mondta, és kiült az elkeseredés a tekintetébe. - Egy... önző, bizonytalan idióta vagyok.
- Úgy van.
- De egy mindent megbánó önző, bizonytalan idióta, aki egy kislánnyal várakozik kint, a hidegben.
Most én sóhajtottam fel. Intettem Olive-nak, hogy jöjjön be. Boldogan engedelmeskedett, és feltelepedett a kanapéra. Rögtön megtalálta a távirányítót, bekapcsolta a tévét, és megkereste a vasárnap délelőtt vetített rajzfilmeket.
Trenton tett egy lépést, de feltartottam a kezem. - Te nem.
- Tessék?
- Nem jöhetsz be.
- De hát... szemmel kell tartanom Olive-ot.
- Az ablakon át is figyelheted.
Trenton összefonta maga előtt a karját. - Azt hiszed, nem teszem meg?
- Tudom, hogy megteszed. - Kikaptam a kezéből a fehér zacskót, aztán az orrára csaptam az ajtót, és ráfordítottam a kulcsot. A zacskót odadobtam Olive-nak. - Szereted a bagelt, kicsi?
- Naná! - kiáltotta, és belenézett. - Tényleg kint kell állnia Tjentnek?
- Igen, nem könyörülünk meg rajta. - Visszamentem a szobámba. és belezuhantam az ágyba.

 - Cami! - rázott fel Raegan. Az órára siklott a tekintetem. Trenton csaknem két órája kopogott be. - Az a kislány rajzfilmeket néz a nappalinkban! - suttogta, láthatóan feszélyezetten.
- Tudom.
- Hogy került oda?
- Trent hozta magával.
- És hol van Trent?
- Gondolom, kint - ásítottam.
Raegan nagy csattogással kirontott a szobámból, majd pillanatokkal később ismét megjelent. - Kint ül a földön, az ablakunk alatt! Flappy Bird-öt játszik a telefonján.
Bólintottam.
- Nulla fok van a szabadban.
- Helyes - mondtam. - Csak azt sajnálom, hogy nem esik havas eső."




Nyereményjáték

Trenton egy tetováló szalonban dolgozik és imádja a tetoválásokat. Ezúttal a ti feladatotok kitalálni melyik könyvben hangzanak el az idézetek. Egy valamiben egyezik a könyvek témája, az idézet egy-egy tetovált szereplőtől, szereplőről hangzik el. Elég a könyv címét is megírnotok.
Figyeljetek oda, mert sajnos nem tudtok javítani az elküldött megfejtéseken.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


"– Elárulnád, mit művelsz? – kérdezte zavartan Granuaile.
     – Olyasmit, amire te körülbelül csak húsz év múlva leszel képes. – Kivettem a kulcsomat a zsebemből, és gondosan a farmeremre raktam.
     – Én is le tudok vetkőzni, akár most azonnal! Hú! – kuncogott. – Rád férne egy kis napozás!
     – Fogd be, ír vagyok! – A tetoválásomon keresztül erőt szippantottam a földből, és élveztem, ahogy Granuaile meglepetten levegő után kap, amikor nagy amerikai uhuvá változtam. Mielőtt csendes szárnyaimmal az ég felé emeltem volna magam, felkaptam a kulcscsomót."




Nézzetek be a többi állomásra is

04/04 Deszy könyvajánlója
04/05 Angelika blogja
04/06 Insane Life
04/07 Book Heaven
04/08 Kelly & Lupi olvas
04/09 MFKata gondolatai
04/10 Kristina blogja
04/11 CBooks
04/12 Dreamworld
04/13 Tekla Könyvei
 

2015. április 11., szombat

Katherine Applegate - Iván, az Egyetlen



A Maxim kiadó jóvoltából hazánkban is hamarosan megjelenik Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Ivan, a fogságban élő gorilla keserédes, ámde roppant tanulságos történetét, mely nem hiányozhat egyetlen állatszerető gyermek polcáról sem!

2015. április 7-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Katherine Applegate: Ivan, az Egyetlen

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616117
Oldalszám: 286 oldal
Fordító: Erdős Éva
Illusztrálta: Patricia Castelao

Fülszöveg:
Iván egy ezüsthátú hím gorilla, aki Amerikában él egy nagy bevásárlóközpontban, ő az attrakció. Barátai Stella, az idősödő elefánt, Bob, a kóbor kutya, és az esti műszakban takarító kislánya. Iván napjait festéssel tölti, ám csendes napjaik megváltoznak, mikor Stella beteg lesz, és a tulajdonos beszerez egy kiselefántot, Rubyt.

Saját véleményem:
Ez a könyv abban a pillanatban megragadott, amint megláttam a borítóját, ami bár gyönyörű, mégsem a szépsége miatt éreztem késztetést az elolvasására, hanem a rajta szereplő állatok miatt.
Hátulgombolós korom óta odáig vagyok az állatokért, nekem ők a mindeneim, és a legnagyobb álmom, hogy egyszer valamilyen módon velük dolgozhassak (leginkább állatkerti gondozóként). Számomra ők nem pusztán állatok, hanem gyönyörű, izgalmas, értelmes, tiszteletre méltó lelkek, akik semmivel sem kevesebbek nálunk, embereknél. Sőt!
De még mielőtt a kezembe vettem volna a regényt, kicsit utánanéztem a gorilláknak, szabadon- és fogvatartott egyedeiknek, és természetesen az igazi Ivannek is. És ahogy elolvastam életének történetét, útnak indultak a könnyeim. Az emberi faj bizonyos képviselői kegyetlenek. Csak azért, mert magunkat okosabbnak, fejlettebbnek tituláltuk az összes többinél, azt hisszük bármit megtehetünk. Kihasználhatjuk az állatokat, kényünk-kedvünk szerint bánhatunk velük a mi szórakoztatásunk és jólétünk miatt, miközben egy percig sem gondolunk arra, hogy mi megy végbe a másik lényben. Épp emiatt nyomnám minden gyerek, szülő, kamasz, idős vagy bármely korosztály kezébe az Iván, az egyetlent. Katherine Applegate tökéletesen ábrázolja azt, ami elől a homokba dugjuk a fejünket.

A történet Ivanről, a nagy ezüsthátúról szól, akit kölyökként elragadtak a dzsungelből, kivégezték családját őt magát pedig jó pénzért eladták, hogy életét egy bevásárlóközponti, kicsiny ketrecben töltse, látványosság gyanánt.
Ivan több mint húsz éven át mást sem csinált, mint ücsörgött, szunyókált, le-fel járkált magányosan. Szórakozása mindössze a tévézésben, a rajzolásban, valamint a másik ketrecben lévő idős elefánttal, Stellával való beszélgetésben merült ki. Illetve néha-néha társa is akadt, Bob a pláza kóborkutyájának személyében, aki termete miatt, éjjelente könnyen be tudott slisszolni a gorillához.
Mi már eleve így ismerkedünk meg a sorsát elfogadó Ivannel, aki az E/1-es írásmód következtében saját hangot kap, mely a szóhasználat és mondatfelépítés miatt a kisebbek számára is könnyen érthető, élvezhető, másrészt pedig elhiteti az olvasóval, hogy tényleg egy gorilla szemén és gondolatain keresztül szemléljük az eseményeket.
Ivan végigkalauzol minket a múltján, a jelenén, betekintést nyújt a vágyaiba, gondolataiba, szokásaiba, és megmutatja milyen a rács túloldaláról szemlélni a dolgokat.
Sokszor megmosolyogtatott érdekes meglátásaival, cselekedeteivel, de legalább annyiszor, ha nem többször el is szomorított. Fájt olvasni mindazt a kegyetlenséget, amin akár neki, akár a többi szereplőnek át kellett esnie. Miattunk, emberek miatt. De néha azért örömkönnyek is vegyültek a keserűekbe. 

Cselekmény, mint olyan, sokáig nem igazán van. Inkább csak egyik napból sodródunk a másikba, miközben megismerjük főhősünket, és az ő barátait, valamint azok életét. Viszont rengeteg érdekességet olvashatunk az állatok szokásaival és mindennapjaival kapcsolatban.
Később aztán egy megható ígéret miatt kifejlődik egy izgalmas szál is, ahol bőven lehet drukkolni barátainknak (és könnyeket hullajtani), akiknek monoton élete végre célt kap.
Itt számomra kifejezetten érdekes és elgondolkodtató volt, hogy az írónő, Ivan, Bob, és Ruby miként mutatják be az ember és ember, vagy ketrec és ketrec közti különbségeket. Megszívlelendő, hogy míg mi, emberek képesek vagyunk egy dolog miatt elítélni és megbélyegezni valakit vagy valamit, addig az állatok felfogják, hogy ugyanabból lehet jó és rossz is.
 
Ennek ellenére véleményem szerint mégis a fogság és a szabadság kérdése a legjelentőségteljesebb, hisz biztos mindenkiben felmerült már legalább egyszer, hogy miért jobb egy állatkerti állat élete, mint egy cirkuszban élőé, mivel voltaképpen mind a ketten korlátok mögé vannak zsuppolva, és nem a szabadban futkorásznak, természetes élőközegükben. Pedig hány állatvédő szervezet vagy program működik, ami a fajmegóvás érdekében állatkertbe viszi xy példányt. Nos, sok egyéb mellett erre is választ ad Ivan.
Összességében tehát úgy gondolom, ez az a könyv, amit kortól és nemtől függetlenül mindenkinek olvasnia kéne. Ha szereti az állatokat, azért, ha nem, akkor azért.
Ivan története rettentő tanulságos. A kicsik számára nagyon jó nevelőképessége van, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek és megértsék az élővilágot, és hogy az állatkertben később ne úgy viselkedjenek, hogy szívünk szerint inkább őket zárnánk be egy ketrecbe.
Az Iván, az egyetlen egy keserédes, aranyos mese, mely egyszerre szórakoztat, gondolkodtat el és tanít, szerethető karaktereinek hála. De előre szólok: zsepit készítsetek elő! Én a felét végigbőgtem még így, 23 éves fejjel is. Kincs ez a könyv!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Iván, Stella, Bob, Ruby
Kedvenc jelenet: Iván ígérete Stellának, és a végén, amikor Ivan nézi Ruby-t
Negatívum: emberek
Borító: 5/5




Ivan, az igazi


Az Ivan, az Egyetlen részben fikció, részben viszont valós alapokon nyugszik, ugyanis Ivan tényleg létezett. Haláláig az atlantai állatkertben élt, ám rögös út vezetett a boldogságáig...

Miután kölyökként elfogták a Kongói Demokratikus Köztársaságban (ahol Ivan ikertestvére az Egyesült Államokba vezető úton életét vesztette), Ivant egy családi otthonban nevelték, egészen addig, míg kezelhetetlenné nem vált. Ezek után egy furcsa-állatgyűjteményhez került, egy Washington állambeli, cirkusz központú bevásárlóközpontba.

Élete huszonhét évét egy ketrecben, egyedül töltötte. Idővel azonban, ahogyan az emlősök szükségleteit és magatartását egyre jobban megértették, a közönség Ivan magányos helyzetével kapcsolatos aggodalma is egyre nőtt. Különösen azután, hogy szerepelt a National Geographic különkiadásában A városi gorilla címmel. Ezután közfelháborodás következett, gyerekek szívettépő leveleivel együtt.
Amikor a bevásárlóközpont, ahol Ivan élt, tönkrement, állandó kölcsönadással elhelyezték az atlantai állatkertben (1994-ben), amely az ország legnagyobb fogva tartott nyugati alföldi gorilla csoportjának ad otthont.

Ivan innentől kezdve az atlantani állatkert közkedvelt nevezetessége lett, s boldogan élt ott Kinyanival és más gorillákkal együtt.
Sokan ismerték egyébként festményei miatt, amelyeket gyakran hüvelykujja lenyomatával írt alá.

Ivan 50 éves korában, 2012. augusztus 21-én hunyt el. Boncoláskor kiderült, hogy egy tumor volt a mellkasában. Ám közönsége sosem felejtette el őt, halála után részvétkártyákat, virágokat is küldtek, sőt születésnapján még köszöntőkártyát is vittek az emlékére.




Nyereményjáték



“Egy ideig, amíg ifjú voltam, és bolondos, azt hittem, hogy én vagyok az utolsó gorilla a földön.”

Szerencsére nem Ivan, az egyetlen gorilla a Földön. Természetben és fogságban élő társai között akadnak világhírű egyedek is, akik különleges képességeikkel, tehetségükkel vagy éppen viselkedésükkel, nagy ismertségre tettek szert.
Mostani játékunk során pedig ők lesznek a főszereplők!

Az egyes állomásokon található adatok és leírások segítségével találjátok ki, melyik közismert gorilláról van szó, majd a nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ezt ismételjétek meg minden állomáson, hogy esélyetek legyen megnyerni a kiadó által felajánlott három Ivan, az egyetlen c. könyv egy példányát, ugyanis csak az vesz részt a sorsoláson, aki mind az öt állomást teljesítette.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Nagyobb méretért katt a képre




Nézzetek be a többi állomásra is

04/07 Deszy könyvajánlója - Trailer
04/09 Kelly & Lupi olvas - Gorillás képek
04/11 Dreamworld - Az igazi Ivanről
04/13 MFKata gondolatai
04/15 Media Addict

2015. április 9., csütörtök

Susan Ee - World After


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Susan Ee: World After - Túlélők világa című regénye, az Angelfall sorozat várva várt második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Penryn és Raffe legújabb, izgalmakkal és fordulatokkal teli kalandját.

2015. április 6-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Susan Ee: World After - Túlélők világa

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991657
Oldalszám:
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:
A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?

Saját véleményem:
Az Angelfall igencsak idegőrlő befejezése után, a folytatás ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért.
A méregtől lassan magához térő Penryn édesanyja és húga társaságában a túlélőkkel tart, azok új menedékéhez, ahol hősnőnknek egyszerre több dologgal is szembe kell néznie. 
Nem tudhatja, hogy valaha látja-e még Raffe-t, és ez igencsak megviseli. Mindössze egyetlen emléke maradt az angyalfiútól, mégpedig annak kardja. 
Raffe kardjáról eddig is tudtuk, hogy nem pusztán egy egyszerű fémdarab, annál jóval több. De még mennyire, hogy több! Tündérmackó önálló akarattal rendelkezik. Egy makacs, arrogáns kis jószág, aki folyamatos víziókba rángatja Penrynt. Az idők kezdetéig visszamenőleg emlékképeket - vagy inkább videókat - mutat a lánynak gazdájáról, melyek következtében jobban megismerhetjük, és megérthetjük Raffe-t.
Minden túlzás nélkül állíthatom, beleszerettem Tündérmackóba! Halálos figura! Imádtam, ahogy kezdetben dacoskodott Penrynnel, és csak azért sem tett a kedvére, továbbá rettentő jókat nevettem, azon is, amikor Ryn-Ryn mindenféle tüllökkel és rózsaszín anyagokkal fenyegette. Komolyan, ódákat tudnék írni kettejük macska-egér kapcsolatáról. Ám a sok harc ellenére, Dicsőség mégis mindig azt mutatta új gazdájának, amire annak éppen szüksége volt. Tanította, és vigaszt nyújtott neki. De leállok, mielőtt hosszas elemzésbe fognék egy kard és egy lány életéről (pedig szép love story lehetne...).

A másik dolog, amivel Penrynnek szembesülnie kell, az a családja.
Édesanyja a világvége során nem gyógyult meg, továbbra is őrültként éli az életét, minek következtében teljesen kiszámíthatatlan. A történet során pedig egyfajta kettősséget képvisel. Hol visszarántja idősebb lányát, hol őrült zseni módjára segíti, és olyan sokkoló meglepetésekkel rukkol elő, amitől tátva marad az olvasó szája. Viszont nála is fontosabb Paige.
A kislányon végrehajtott változások sok kérdést vetnek fel. Penrynnek el kell fogadnia, hogy húga bizonyos tekintetben meghalt - már nem az a kerekesszékes, gyámoltalan, vegetáriánus kislány, aki volt. A kérdés csak az, hogy maradt-e még szörnyeteg külseje mögött valami, az egykori énjéből? A választ nem árulom el, ellenben azt igen, hogy Paige-nek hatalmas szerep jut a Túlélők világában. Érdekes, szomorú és izgalmas látni, hogy akár Paige, akár Penryn, miként küzd meg a változással.

Ami a történetet illeti... hát izgalomból nincs hiány. Az első perctől kezdve folyamatosan pörögnek az események, mindig történik valami. Zombik, skorpiók, túlélésért küzdő emberek, vérszomjas angyalok, démonok, kannibalizmus, stb., stb.
Az Angelfallban már tapasztalhattam, hogy az írónő nem finomkodik. Fel voltam készülve a gyomorforgató tartalomra, de amit kaptam, az minden tekintetben túlszárnyalta az elképzelésemet. Sokkolódtam. BRUTÁLIS! És az egészben az a legdurvább, hogy Susan Ee érzékletes leírásának hála minden filmként elevenedik meg előttünk, mintha mi magunk is ott lennénk Penryn oldalán.
Nekem folyamatos görcsben állt a gyomrom, és elárulom, hogy a World Afterben megjelenő skorpió mutánsok - amiktől hemzseg a regény -, annyira mélyen érintettek, hogy egy egész éjjelen át velük rémálmodtam! Csak ennyire volt hatással rám ez az egész.
Valahogy a World After egész atmoszférája nyomasztóbb, kegyetlenebb, mint az első részé. Ez részben köszönhető a véres összecsapásoknak mindenféle fajok között, részben pedig annak, hogy megnyílik előttünk, olvasók előtt, egy olyan ajtó, melyen keresztül bepillanthatunk az angyalok tervébe, mozgatórugójába.
És mi lehetne ennél tökéletesebb helyszín, mint az Alcatraz? Félelmetesen érzelmes pillanatokat élhetünk itt át, aminél külön kiemelném a halálra ítélteknek énekelt utolsó dalt, és a a laborban történteket.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy Raffe-ról egy szót sem ejtettem. Fájó, de őt most hosszabb időre nélkülöznünk kell. Néha-néha fel-felbukkan visszaemlékezések, vagy véletlen találkozások alkalmával, de ő javarészt el van foglalva azzal, hogy visszaszerezze Belialtól a szárnyait. Hogy találkozik-e Penrynnel? Olvassátok el!
Penryn viszont egy remek hősnő, aki képes elvinni a hátán az egész történetet. Talpraesett, okos, néha hibázik, de mindig igyekszik kihozni az adott szituációból a legjobbat. És ahhoz képest, hogy egy hétköznapi lányról van szó, nagyon is jól megállja a helyét a túlélésért vívott harcban. Le a kalappal előtte!
Összességében tehát úgy gondolom, a folytatás teljesen mást ad, mint az első, de pozitív értelemben. Még kegyetlenebb, véresebb, sokkolóbb, mint elődje. Egy vérbeli posztapokaliptikus regény, amin lehet borzongani, körmöt rágni, szomorkodni, meglepődni, olykor nevetni és olvadozni. Én pedig kíváncsian várom a folytatást, és azt, hogy Susan ee túl tudja-e szárnyalni magát, mivel ezzel a kötettel nálam magasra emelte a lécet (önmagához mérten is).


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Raffe, Penryn, Tündérmackó, Du-Dam
Kedvenc jelenet: Penryn és Tündérmackó vitái (és nem spoilerezek)
Negatívum:az emberi belsőségeket, testrészeket felfaló, kiéhezett foglyok
Borító: 5/4

  


Alcatraz


Az Alcatraz-sziget (vagy egyszerűen Alcatraz) kis sziget a San Francisco-öböl közepén, Kalifornia államban. Először világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum és 1986 óta nemzeti emlékhely. A Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service – NPS) gondozza és a Golden Gate National Recreation Area része.

A nagyközönség számára leginkább az 1934 és 1963 közt a szigeten működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, aminek falai közt töltötte büntetését két világháború közti időszak nagy gengsztereinek „színe-java”, mint Al Capone vagy George R. Kelly.

A katonai börtön 1934. január 1-től a legmagasabb biztonsági szintű szövetségi börtönként szolgált. Az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó Börtönhivatal (Bureau of Prisons - BOP) átvette az intézmény kezelését és szövetségi büntetés-végrehajtási intézetté alakult. A 32 legproblémásabb katonai fogoly az újonnan alakult börtön első rabjaiként a szigeten maradt.
A kormány a törvénytisztelő polgároknak bizonyítani akarta, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő bűnözési hullámot megállítja, ezért létrehozták az USA legbiztonságosabb szövetségi börtönét. Úgy tartották, hogy ebből a börtönből illetve a szigetről lehetetlen elmenekülni. Nem csak a különleges biztonsági intézkedések, hanem a börtönt körülvevő meredek sziklák, és a jeges víz is kivitelezhetetlenné tették az esetleges szökést.

Átlagosan 8 évet raboskodtak az elítéltek az Alcatrazban, a börtönsziget fennállása alatt az 1 545 rabból mindössze két embert helyeztek szabadlábra.

Egyszerre átlagosan 265-270 elítéltet tartottak fogva, a börtönsziget teljes kapacitását (336 fő) soha nem használták ki. Az Alcatrazon több mint 1500 elítélt töltött több-kevesebb időt. 29 éves működése alatt 14 szökési kísérlet jegyeztek föl, melyekben összesen 36-an vettek részt: közülük 23-at elfogtak, 6-ot lelőttek, 2 pedig vízbe fulladt, 5 rab sorsa ismeretlen, valószínűleg ők is vízbe fulladtak.





Nyereményjáték


A történetben fontos szerep jut Raffe kardjának, ezért mostani játékunk során híres filmes, könyves és videojátékos kardokkal találkozhattok.
Nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az egyes állomásokon látható képek alapján az adott fegyver magyar nevét (amennyiben nincs, úgy természetesen az eredetit - ezt minden mezőnél jelezzük), és beírni azt a rafflecopter megfelelő sorába. A sorsoláson az vesz részt, aki mind a nyolc karddal megpróbálkozott!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.





Nézzetek be a többi állomásra

04/06 Angelika blogja - Borítók
04/07 MFKata gondolatai - öltözz a könyvhöz
04/08 Deszy könyvajánlója - Részlet
04/09 Dreamworld - Alcatraz
04/10 Kelly & Lupi olvas
04/11 Always Love a Wild Book - Fanartok
04/12 Insane Life - hangulatteremtő képek
04/13 Függővég - Kérdezz-felelek az írónővel

2015. április 8., szerda

Rachel Cohn & David Levithan - Nick és Norah



A Tilos az Á Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Cohn és David Levithan: Nick és Norah végtelen éjszakája című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja két fiatal sorsszerű találkozását, és végigkíséri őket felejthetetlen éjszakájukon!

2015. április 5-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Rachel Cohn & David Levithan: Nick és Norah végtelen éjszakája

Kiadó: Tilos az Á könyvek
ISBN: 9786155441943
Oldalszám: 192 oldal
Fordító: Moldova Júlia

Fülszöveg:
El tudod képzelni, hogy életed első szerelme a szakítás után megjelenik egy másik pasival a következő koncerteden? Amíg gondolkodsz, eláruljuk, mit tett Nick, a fellépő zenekar basszusgitárosa. Mielőtt még az excsaja odaért volna hozzá gratulálni a szuper jó koncerthez, megkért egy lányt a közönség soraiból, hogy legyen pár percre a barátnője. Nem tudhatja, kivel kezdett, de ki fog derülni. Mégpedig egyetlen pörgős éjszaka alatt! Vajon Norah és Nick útja tényleg csak egy csók erejéig keresztezi egymást? Vagy mit tartogat ez a zenés, hajnalig bulizós, egymás nyomában rohanós, végtelennek tűnő manhattani éjszaka Nick és Norah számára?

Saját véleményem:
Erre a regényre David Levithan neve miatt figyeltem fel, akitől bár ezidáig csak egyetlen könyvet olvastam, mégis teljesen megvett a stílusával, és a mondanivalójával. Így amikor megláttam, hogy érkezik hozzánk ez a műve, nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném-e. Na, de nézzük, pontokba szedve, mit kell tudni Nick és Norah végtelen éjszakájáról.

1) Történet
A regény mindössze egyetlen éjszakát dolgoz fel, aminek az elején, egy koncerten ismerkedünk meg főszereplőinkkel. 
Nick, mint basszusgitáros, a bandájával lép fel az egyik helyi klubban, amikor kiszúrja élete nagy szerelmét a tömegben. A gond csak az, hogy a csaj nemrég szakított vele, ráadásul nem egyedül érkezett, hanem legújabb párjával. Nick végső elkeseredésében, a koncert után leszólít egy tök idegen csajt, és megkéri, hogy legyen öt percre a barátnője. Bár Norah meglepődik a srác kérésén, végül mégis beleegyezik. Csakhogy az öt perc, a váratlan események, fordulatok következtében kitolódik, így a két fiatalnak egy egész éjszakája lesz arra, hogy átértékelje addigi életét, gondjait, s elkezdjenek változni és újjászületni. 
A történet két különböző közegből érkező fiatal váratlan találkozásának következményeit mutatja be.

2) Szereplők
A történetben Nick és Norah szemszögei váltakoznak, a két nézőpont pedig teljesen jól elkülöníthető egymástól. Más hang, más stílus, ami valószínűleg - legalábbis én így éreztem -, abból adódhat, hogy a szerzőpáros felosztotta egymás között a két karaktert.
Őszintén szólva, Nick figurája közelebb állt  hozzám. Jobban kedveltem az ő szemén és gondolatain keresztül szemlélni az eseményeket. 
Nick letisztultabb, kiismerhetőbb, egyszerűbb karakter, mint Norah. Tipikus pasi jellem. Nincs túlbonyolítva, világosan látszik/érződik, mit szeretne, mi bántja. És úgy összességében is sokkal barátságosabb alak.
Egyetlen bánata van: a volt barátnője, akibe még mindig bele van zúgva. Folyamatosan körülötte járnak a gondolatai, szinte bármit megtenne érte, csak hogy visszakapja. És ekkor jön Norah, aki megmutatja, hogy van élet a csajon kívül is. Ami azért is érdekes, mert az egyik gond nála is a hirtelen felbukkanó ex. Ám Norah-t más problémák is gyötrik. Szülői nyomás, pasizás, láthatatlanság, stb. stb.
Norah mellett viszont nem tudtam úgy ellazulni. Áradt belőle a feszültség, a negatívitás, zavartság. Legalábbis kezdetben. Amit ellenben imádtam benne, az a szarkazmusa!
És akiket még nagyon szerettem, azok a mellékszereplők, akik egytől-egyig (kivéve az exeket) üde színfoltok voltak. Külön megjegyezném, hogy Nick bandájával és a nevükkel kapcsolatban jókat mosolyogtam. Emlékeztettek a TMI-ból Simonék bandájára, a mindig váltakozó fura neveikkel.

3) Merész témák, stílus
David Levithanról eddig is közismert volt, hogy kedveli a megosztó dolgokat, és nem fél ezeket belevinni történeteibe sem. Ez itt sincs másként. Ráadásul úgy néz ki, Rachel Cohn is hasonlóan merész. A Nick és Norah végtelen éjszakájára tehát a legjobb szó a szókimondó. 
Volt itt minden, amit csak el lehet képzelni: LMBT párok/bulik, transzvesztita apáca showk, és minden, amit csak szeretnétek.
Ami pedig a stílust illeti, a regény főszereplői teljes mértékben megfelelnek a mai fiataloknak. Senki ne lepődjön meg, csúnya szavak is elhangzanak, ám ezek abszolút életszerűek. Nem erény a káromkodás, de egy ilyen éjszakai-bulizós maratonba tökéletesen belefér, és ezek hiányában talán nem is lennének annyira életszerűek a szituációk.

4) Zene
Ha valamiből, hát zenéből, bulikból és koncertekből nincs hiány. Egy zenerajongónak igazi csemege ez a könyv. 
Engem visszarepített tinikoromba, amikor a barátaimmal mi is koncertről koncertre jártunk, és az érzékletes leírásoknak hála szinte láttam és éreztem az alkoholmámorban tomboló, éneklő, fejrázó, ugráló tömeget, a zene lüktetését, a fülledtséget és azt a különös atmoszférát, ami egy-egy ilyen koncerttel jár. 

5) Romatnika
Amellett, hogy ez a könyv alapvetően két fiatal magára találásáról szól, a problémáik össze is kovácsolják őket. Nem árulom el, mi a sztori vége, de azt igen, hogy van benne romantika, viszont nem az átlagos, cukros-rózsaszínes módon, tehát azok számára is abszolút emészthető, akik nem rajonganak a romantikáért.

Összességében tehát úgy gondolom, ez a regény egy aranyos, lendületes, szórakoztató történet két fiatalról. Ha szeretitek a zenét, a fiatalos stílust, és valami könnyed kikapcsolódásra vágytok, akkor Nick és Norah végtelen éjszakája tökéletes választás lehet. Én leginkább a 14-18 éves korosztálynak ajánlanám, érzésem szerint ők a célközönség.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Nick, Dev
Kedvenc jelenet: Nick és Norah találkozása
Negatívum: Norah néha sok volt
Borító: 5/3




Dalok ismerkedéshez 


amerikai vígjáték,
Hossz: 90 perc
Év: 2008

rendező: Peter Sollett
forgatókönyvíró: Lorene Scafaria
zeneszerző: Mark Mothersbaugh
operatőr: Tom Richmond
producer: Kerry Kohansky, Andrew Miano, Chris Weitz, Paul Weitz
vágó: Myron I. Kerstein

szereplők:
Michael Cera (Nick)
Aaron Yoo (Thom)
Kat Dennings (Norah)
Rafi Gavron (Dev)
Ari Graynor (Caroline)

Leírás:
Véletlenül találkozik egymással Nick és Norah, a két magányos tinédzser. Ettől kezdve együtt járják a New York-i utcákat. Céljuk, hogy a nagyváros zenés klubjait végigjárva megkeressék, hol lép fel titokban a kedvenc rockegyüttesük. A hosszúra nyúló éjszaka számos izgalmas kalandot, meglepetést tartogat számukra, a kapcsolatuk is egyre bensőségesebbé válik. Mire a Nap felkel, a bonyodalmak ellenére közel kerülnek egymáshoz.

Előzetes:






Nyereményjáték


A történetben fontos szerepet játszik a zene. Így hát mostani játékunk során, nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található dalszövegrészletek alapján kitalálni, mely előadó melyik számára gondoltunk, majd a megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mind az öt feladatot teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni, a kiadó által felajánlott regény egy példányát!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


If you change your mind, I'm the first in line
Honey I'm still free
Take a chance on me
If you need me, let me know, gonna be around
If you've got no place to go, if you're feeling down
If you're all alone when the pretty birds have flown




Nézzetek be a többi állomásra is

04/05 Deszy könyvajánlója - Norah playlist
04/08 Dreamworld - Film
04/09 Tekla könyvei - Borítók
04/11 Zakkant olvas - A szerzőpárosról
04/13 Always Love a Wild Book - Extra állomás: Interjú
04/15 Kristina olvas