Maggie Stiefvater - A hajsza

Maggie Stiefvater: A hajsza

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633991008
Oldalszám: 216 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Erdász világában csak kevesen tudnak olyan szellemállatot megidézni, mint Conor, Abeke, Meilin és Rollan. Olyan kapcsolat fűzi őket a szellemállatukhoz, ami révén emberfeletti képességek birtokába jutnak.
És ha másképp is lehet szellemállatot szerezni? Mesterségesen létrehozni a kapcsolatot, így az embert teljes hatalommal ruházni fel? És ha olyasvalakinek ajánlják fel ezt, aki határtalanul önző?
A négy fiatalnak még ideje sem volt összemelegedni, és még szellemállataik képességével sincsenek igazán tisztában. Ennek ellenére szembe kell szállniuk egy brutális ellenféllel, aki minden szabályt megszeg, hogy legyőzze őket.

Saját véleményem:

Az első rész után nem is volt kérdés, hogy folytatni akarom-e a sorozatot. Az izgalmas nyitánynak, és a függőben maradt kérdéseknek hála furdalt a kíváncsiság, hogyan is alakul tovább Conor, Abeke, Meilin és Rollan élete, illetve, hogy milyen eszközöket vet majd be ellenük rettegett ellenségük, a Pusztító. Ráadásul az sem tűnt elhanyagolható szempontnak, hogy A hajsza szerzője maga Maggie Stiefvater.

"– Egy vezetőnek azonban arra kell gondolnia, mit akar a jövőben, nem hogy mit akart a múltban – húzta ki magát kissé Lord MacDonnell. – Ez a játék stratégiára tanít – intett a sakktábla felé."

A Vadnak született után a folytatás sem tér el a jól bevált sémától, Erdász sorsa a négy gyereken és híres szellemállataikon múlik, valamint azon, hogy minél több talizmánt begyűjtsenek a szétszéledt Nemes Vadaktól, még azelőtt, hogy ellenségeik lecsapnának rájuk. Conorék ezúttal pedig nem kisebb állat nyomába erednek, mint Rumfusséba, a hírhedt vadkanéba. Ám ahhoz, hogy elérjenek hozzá, hőseinknek át kell kelniük a néhai szolga- és pásztorfiú szülőföldjén, ami a kiválasztás óta jócskán megváltozott. Immár Connor édesanyja törleszti családjuk adósságát, míg a gróf kudarcot vallott fia az ellenség csapatának kulcsfigurájává avanzsált, s ezzel együtt az egész város is elfordult a Zöld köpenyesektől.
Kalandjuk során a gyerekek mellé új idegenvezető társul egy különös fiú személyében, és a rengeteg veszély mellett különféle próbatételekkel is szembe kell nézniük. Ezek a megpróbáltatások pedig sokszor nagyon személyesek (Meilin apja eltűnik, Conor családja bajba kerül, Abeke árulónak tűnik, míg Rollan továbbra sem képes uralni szellemállatát), sokat hozzátesznek a srácok személyiségéhez, és annak kibontakozásához.

A sorozat különlegessége egyértelműen a megidézett szellemállatokban, valamint a velük való személyes kapcsolatban, és annak feldolgozásában rejlik. Abban, hogy melyik szereplő miként kezeli a számára elrendelt állatot, hogyan képes vele együttműködni, fejlődni. Ez egyeseknek könnyebben megy, másoknak nehezebben, és persze olyanok is akadnak, akiknek nehéz elfogadniuk kapott állataikat. Ez utóbbi kategóriába tartozik Meilin, az ázsiai harcoslány, aki egy lomha, látszólag mihaszna panda társaként kénytelen leélni az életét. A hajsza azonban lehetőséget kínál a kapcsolatok új szintre emelésére, legyen szó emberi vagy állati kötelékről.
Sajnos maga a történet ezúttal nem nyűgözött le annyira, a csaták hiteltelennek és gyerekesnek hatottak, minden túl egyszerűnek és valótlannak tűnt, míg az elindított szálak megválaszolatlanul maradtak, a logikai bakikról nem is beszélve, ám az emberi és állati kapcsolatok bőségesen kárpótoltak. Imádtam a háttérben szárba szökkenni készülő szerelmet, ami egyelőre nagyon gyermeki, szurkálódó, a maga nemében mégis bájos; mentor és diák tiszteleten nyugvó viszonyát, a szellemállat és gazda közti szimbiózist, vagy éppen a tapogatózó ismerkedéssel párosuló izgalmakat. De épp ennyire megérintettek a gyerekek sajátos lelki vívódásai is, az, ahogyan egyiküknek-másikuknak a családjuk és a világ sorsa között kell őrlődniük, vagy azon, miként is bizonyítsák hűségüket.

Továbbra is úgy vélem, jó kis sorozat ez (erről árulkodik a folytatás, amit már el is kezdtem), csak ebben a részben valami félresiklott picit. Hogy ez a valami Maggie Stiefvaternél keresendő vagy sem, nem tudom, de az biztos, hogy én többet és mást vártam a szerzőtől tartalom, hangulat és nyelvezet tekintetében is. Részben egyébként ennek is köszönhető, hogy ez a rész nem tudott annyira beszippantani, mint az első vagy harmadik kötet.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Rollan, Essix, Uraza, Meilin

Kedvenc jelenet: Essix és Rollan vacsora közben, valamint Rollan és Meilin ugratásai

Negatívum: nyelvezet, a történet súlytalansága

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #2

Brandon Mull - Vadnak született

Brandon Mull: Vadnak született

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633990971
Oldalszám: 238 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Te vadnak születtél?
Négy gyermek, akiket hatalmas távolság választ el, mind átesnek ugyanazon szertartáson, melyet zöld köpenyes idegenek felügyelnek. Négy fényvillanásból négy vadállat jelenik meg, és a gyerekek, valamint a világ sorsa egy csapásra megváltozik.
Lépjetek be Erdász világába, ahol tizenegy évesen minden gyerek megtudja, hogy azon kevesek közé tartozik-e, akinek szellemállata van. Ez az ember és állat közti ritka kapcsolat mindkét felet különös erővel ruházza fel.
Közben távoli, elfeledett földeken sötét erő támad, és megkezdte a világ feldúlását. Erdász sorsa a négy ifjú vállán nyugszik, de vajon sikerrel járnak-e?

Saját véleményem:

Nagyjából a hazai megjelenéssel egyidőben figyeltem fel a Szellemállatokra, egyszerűen megbabonázott az első kötet csodaszép borítója, és maga a téma is izgalmasnak tűnt. De őszinte leszek, nem hittem volna, hogy a sorozat életképes lesz itthon, így hát én magam is mellőztem. Egészen mostanáig!

A történet egy - a miénken alapuló - több kontinensből álló, fiktív fantasy világban játszódik, ahol minden tizenegyedik életévét betöltött gyermeknek át kell esnie a felnőtté válás ceremóniáján, mely során kiderül, meg tud-e idézni bármilyen szellemállatot. Ezek a különleges lények aktív állapotukban különféle erővel látják el gazdájukat, passzív formájukban pedig tetoválásként pihennek valamely testrészén. Ám akad köztük néhány kivételesen nagy tiszteletnek örvendő Nemes Vad is, például az Elesettek négyese.
A legenda szerint egykor egy Pusztító nevű ellenség megpróbálta uralma alá vonni a világot, de a nagy négyes segítségével és önfeláldozásával végül legyőzték őt a zöld köpenyesek. Ezt követően viszonylagos béke köszöntött be Erdászban... egészen mostanáig, amikor is újabb támadások tizedelik az országokat, miközben váratlanul ismét felbukkannak az Elesettek. Ezzel mintegy párhuzamosan pedig elindul a verseny, ki tudja maga mellé állítani a vadak gazdáit, s melyik fél szerzi meg a legtöbb amulettet.

A négy egymástól igen eltérő társadalmi osztályból és világból származó kamasz - akiket nem csupán mentalitásuk, de kultúrájuk is elválaszt - kénytelen együttműködni, ha meg akarják menteni a világot... pontosabban három, mivel egyikük rossz oldalra kerül. Ám az út, míg a ceremóniától eljutnak az első amulettig, kalandokkal, veszélyekkel és kihívásokkal teli.
Bevallom, nem számítottam rá, hogy ennyire szeretni fogom, de teljesen magába szippantott a történet, jóformán le se tudtam tenni. Imádtam a világot, a legendákat, az állatokat, és a kincskeresős hangulatot, na meg különbözőséget, amit a srácok hoztak.
Mind a négy főszereplő izgalmas háttértörténettel rendelkezik, olyannal, mely nagyban meghatározza jellemét, és azt, ahogyan a kialakult helyzetet kezeli - beleértve szellemállatát vagy a toborzó csapatát. Van köztük szegény sorból származó juhászfiú, maximalista ázsiai harcoslány, árva, aki megjárta a börtönt, és afrikai vadászlány, akit a családja mindig is lenézett. Ők négyen alkotják tehát a csapatot, és igyekeznek köteléket kialakítani állataikkal, valamint feldolgozni azt, mire hivatottak. Van, amelyiküknek könnyebben megy, és olyan is, akinek nehéz elfogadnia szellemállatát, vagy a kötöttségeket.

A Vadnak született noha inkább amolyan bevezető, mely nagyobb részt a főszereplők és szellemállataik megismerésére fókuszál, nem mentes a kalandoktól; ízelítőt ad abból, mire számíthatunk a folytatások során. És azt kell mondanom, ha ilyen a felütés, rengeteg izgalomban lesz még részünk.
A Szellemállatok egy rendkívül komplex, izgalmakkal, bonyodalmakkal és rejtélyekkel teli, pergő történet, melynek fontos részét képezik a legendák és a kincskeresés. Tiszta szívből ajánlom kisebbeknek és nagyobbaknak, én huszonnyolc éves fejjel is ittam minden sorát, és alig várom, hogy a kezemben tarthassam a folytatást!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Rollan, Briggan, Uraza

Kedvenc jelenet: a csata

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #1

Caleb Krisp - Állítsátok meg Ivyt!

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is folytatódik Caleb Krisp hősnőjének, Ivy Pocketnek történetei. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja az átlagon felüli, 12 éves szobalány, Ivy szellemes kalandjait.
Ha velünk tartotok október 8 és 14 között, nem csupán egy őrülten vicces és izgalmas kalandban lesz részetek, de akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!

Caleb Krisp: Állítsátok meg Ivyt!

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155591648
Oldalszám: 308 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

A titokzatos Óragyémánt ügyében Ivy Pocket kifogástalanul járt el. Ami cseppet sem meglepő, hiszen Ivy kíméletlenül őszinte, páratlanul humoros és hajmeresztően merész, ráadásul önbizalomban sem szenved hiányt. A tűzrőlpattant szobalány ezúttal Londonban, egy koporsókészítő házaspár fogadott lányaként bukkan fel. És csakhamar fellendül a családi vállalkozás… Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Hiszen nem elég, hogy ő maga is halott (legalábbis félig), élő és holt alakok egész sora akar tőle valamit. Egy csinos és fiatal örökösnő eltűnt és halottnak hitt bátyjáról szeretne többet megtudni. Trinity grófnő szelleme egy akciós temetés ügyében kísért. Nevelőanyja jól nevelt ifjú hölgyet szeretne faragni belőle… Érthetetlen! A könyvtárosnő, aki állandóan kérdez (szegény tudatlan pára!), és mindig kíváncsi. És persze az ördögien gonosz Miss Always, aki minden sarkon ott ólálkodik, és az Óragyémántra feni a fogát… Ivyt azonban mindez nem érdekli. Ő a legelbűvölőbb (kissé) halott lány egész Londonban, és az egyetlen, aki megtalálhatja Rebeccát. Ehhez azonban ismét szüksége lesz az Óragyémántra, hogy átjusson egy Prospa nevű másik világba. Vajon sikerül neki? (Kérdezhetnénk, ha nem Ivyról lenne szó!)

Saját véleményem:

Ivy Pocket megállíthatatlan... és halálosabb, mint valaha. Pedig szegény pára mindent elkövet, hogy örökbefogadó szülei büszkén tekintsenek rá: saját rímekkel tarkított verseket szaval haldokló kuncsaftjaiknak, (nem) takarít, ha megkérik rá, vagy éppen kirobbanóan ízletes tortákat süt Snagsby anyának. Ivy élete tehát tökéletesebb nem is lehetne. Egészen addig, míg egy régi barátja megmentésre nem szorul.
Minthogy Ivy-nál a világon nem létezik önzetlenebb, nemesebb lelkű teremtés, talán nem meglepő, ha elárulom, az agyafúrt árva akcióba lendül... ráadásul nem is egybe! Ugyanis míg épp rettentő elfoglaltan kutatja a megoldást barátnője problémájára, megjelenik egy másik lány, aki Ivy áldott nevelőszüleit, a koporsókészítő Snagsbyéket vádolja testvére eltűnésével, s egyszersmind arra kéri hősnőnket, nyomozzon az ügyben.
A történetben innentől kezdve két szálon futnak az események; egyiken új akció bontakozik ki az újonnan megjelent karaktereket érintve, míg a másikon folytatódik az óragyémánt ügye, és vele együtt sorra visszaköszönnek a régi figurák. Ennek hála szépen visszaköszön a sorozatos jelleg, és indul meg valami egészen friss dolog.

Önmagában mind a két ügy nagyon izgalmas, de közel sem annyira, mint Ivy. Ez a lány még mindig frenetikus! Ő a sorozat szíve-lelke. Nélküle ez az egész szürke és unalmas lenne, természetfeletti dolgok és halottak ide vagy oda.
Egyszerűen megunhatatlan. Imádom az angyalian ártatlan önképét, azt, hogy olyan meggyőződéssel képes hülyét csinálni másokból, mintha nála segítőkészebb ember nem létezne. Őrült és zseni egy testben! Sírva fetrengős minden megmozdulása.
És legalább annyira abszurd is... mint ahogy ez a rész úgy összességében. Végtére is ki hallott már olyat, hogy egy gyerekkönyvben a koporsókészítő szakma kap - ha nem is fő-, de - szerepet? Méghozzá elég morbid körítéssel.
Bevallom, néha még én is csak pislogtam Caleb Krisp merészségén, aztán persze mindig jött valami, ami oldotta a helyzet komorságát, és pillanatokon belül nevetésre késztetett. De akkor sem szokványos téma, még Ivy-hoz mérten sem.

Mindent egybevetve, Ivy másodszor is megvett kilóra, és amíg nem süt nekem is puskaporos mandulatortákat, addig rajongója maradok. De komolyabbra fordítva a szót: tetszett, hogy a szerző odafigyelt a régi és az új egyensúlyára, és azt is nagyra értékeltem, hogy ha vicces - Ivy által nem észlelt - formában is, de érintette a korabeli árvák szomorú sorsát (gondolok itt a kihasználtságukra, vagy a velük való bánásmódra). Örültem a régi arcoknak, az egyre szélesedő másik világnak, és elámultam nem egy váratlan fordulat esetében. Mégis... egy icike-picike puskapor hiányzott. Nem tudnám megmondani, mi, de végig vártam egy csipetnyi lisztre. Ettől eltekintve epekedve várom a folytatást, mert bár Ivy hihetetlenül sok, mégsem elég!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ivy

Kedvenc jelenet: mandulatortás rész + első látogatás a (nem) haldokló bácsinál

Negatívum: csipetnyi puskapor

Borító: 5/3,5
Sorozat: Ivy Pocket 2. része

Nyereményjáték

Mivel Ivy Pocket árva, ezért most hozzá hasonló könyves hősöket keresünk. Az egyes állomásokon egy-egy híres árva jellemzését találjátok, nektek pedig nincs más feladatotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a teljes nevüket.
Amennyiben mindegyik állomást teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét. Nyomozásra fel!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk 

A szüleim halála után hatalmas vagyont és címet örököltem. Jártam iskolába is, sokat, s van rengeteg rokonom. S szerencsére rátaláltam egy kiváló komornyikra, aki nem lop, viszont többnyire kirángat mindenféle bajból és távol tart a házasságtól.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/08 KönyvParfé
10/10 Olvasónapló
10/12 Deszy könyvajánlója
10/14 Dreamworld

Roald Dahl - Fantasztikus Róka úr

A Kolibri Kiadó ismét újabb Roald Dahl könyvvel gazdagítja a szerzői gyűjteményt. A Fantasztikus Róka úr, ami magának Dahlnak is egyik kedvenc története volt új fordításban és Quentin Blake szenzációs rajzaival jelent meg. S természetesen ismét szívesen mutatjuk be nektek ezt a nagyszerű kötetet és ha szerencsések vagytok ti is megnyerhettek egyet a három példányból. Csak kövessétek augusztus 25-30 között a Blogturné állomásait és fejtsétek meg a rejtvényeket.

Roald Dahl: Fantasztikus Róka úr

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634370383
Oldalszám: 96 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Minden alkalommal, amikor Róka úr egy-egy zsíros tyúkkal, libával vagy pulykával tér haza esti portyájáról, a falu három elvetemült gazdája majd szétrobban a dühtől a farmjukat ért támadások miatt. A dagadt Buci, a törpe Bugris és a vézna Bán ezért bosszút esküszik. Elhatározzák, hogy örökre kiforgatják Róka urat, feleségét és gyerekeiket a családi odúból. Csakhogy Róka úrnak is megvan a magához való esze! Agyafúrt tervet eszel ki... méghozzá fantasztikusat!
"Róka úr és a három rókakölyök tempósan, egyenes vonalban ásott. Annyira izgatottak voltak, hogy nem éreztek se fáradtságot, se éhséget. Tudták, hogy hamarosan nagy lakoma vár rájuk, és fel-felkuncogtak, amikor csak eszükbe jutott, hogy Buci tyúkjait fogják enni. Remek érzéssel töltötte el őket a tudat, hogy míg a dagadt gazda a dombon arra vár, hogy ők éhen haljanak, közben vacsorát is ad nekik, még ha nem is tud róla."

Saját véleményem:

Roald Dahlt egy éve ismertem meg A barátságos óriás révén, és már akkor világossá vált számomra, mennyire különleges szerző is ő. Meséi egyszerre szólnak felnőttekhez és gyerekekhez egyaránt, s röpítenek fantázia szülte világokba, miközben olyan emberi értékeket közvetítenek, amikre mindennél nagyobb szükségünk van felgyorsult hétköznapjaink során.
Dahl stílusa ráadásul utánozhatatlan. Egyedi.
Talán nem is mindig mindenki számára emészthető... leszámítva a Fantasztikus Róka urat, ami egy bűbájos köntösbe csomagolt, tanulságos - magyar népmesékre emlékeztető - mese emberekről és állatokról.

A történet főszereplője - ahogy az a címből kiderül - Róka úr, aki estéről estére elindul, hogy családja asztalára ételt varázsoljon. Ám ahelyett, hogy az erdőben vadászna, a falu gazdáit látogatja, és az ő állataikat cseni el, amivel jócskán fel is ingereli őket. A dagi Buci, a vézna Bán, és az alacsony Bugris dühükben úgy döntenek, elkapják a tolvajt, kerül, amibe kerül. Tervük megvalósítása érdekében pedig nem átállanak a legdrasztikusabb módszerekhez folyamodni.
Vagyis lényegében az emberek és róka család közti élet-halál harc kerül középpontba ebben az alig 96 oldalas történetben, ami rövidsége ellenére felettébb vicces és izgalmas. Egyik pillanatban nevet az olvasó, a másikban viszont már a körmeit rágja.
Hősiesen bevallom, még a magam huszonhat évével is össze-össze szorult a torkom, amikor Róka úr családja nyakán szorult a hurok. Mert bizony Roald Dahl nem az a típus, aki elretten a rémséges tettektől...

Ahogy fentebb is említettem, a szerző szeret emberi tanulságokat csempészni műveibe, ez a Fantasztikus Róka úr esetében sincs másként. A rövidke történet mottója akár a "Többet ésszel, mint erővel!" is lehetne.
Persze ehhez a felismeréshez előbb el kell jutni. Az odáig vezető út viszont rögös, tele izzasztó helyzetekkel, amiken a kisebbek bőszen szoríthatnak kedvenceiknek. Ám a rókák ravasz állatok, s ilyetén Róka úr briliáns terve is bőségesen kiérdemli a fantasztikus jelzőt.

A Fantasztikus Róka úr engem sok pontban emlékeztetett azokra a rövid kis tanulságos állatmesékre, amiken felnőttem. Nosztalgiával töltött el. Az pedig, hogy az állatok kerültek a fókuszba, külön megmelengette állatbolond szívemet. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a felcseperedő nemzedék ne úgy tekintsen az állatokra, mint a három mesebeli gazda, hanem szeresse őket, és ebben sokat segít ez a mű is.
Ajánlom minden gyereknek és meseszerető felnőttnek. A Fantasztikus Róka úr bájos mese, örökérvényű tanulságokkal.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Róka úr

Kedvenc jelenet: Róka úr terve

Negatívum: -

Borító: 5/3
Sorozat: önálló

Nyereményjáték

A történetből készült film egyik nagy húzóneve George Clooney volt, aki magának Róka úrnak kölcsönözte a hangját. Játékunkban állatos rajzfilmhősöket találtok, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy eredetileg melyik híres színész hangján szólaltak meg. Tehát a Rafflecopter megfelelő sorába a színészek nevét kell beírni.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/25 Olvasónapló
08/26 Kelly & Lupi olvas
08/27 Szembetűnő
08/28 Zakkant olvas
08/29 KönyvParfé
08/30 Dreamworld

Caleb Krisp - Ivy Pocket és az Óragyémánt

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Caleb Krisp meseregénye, Ivy Pocket és az Óragyémánt címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja az átlagon felüli, 12 éves szobalány, Ivy és a rábízott, varázslatos ékszer kálváriáját.Ha velünk tartotok, nem csupán egy őrülten vicces kalandban lesz részetek, de akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát!

Caleb Krisp: Ivy Pocket és az Óragyémánt

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155450600
Oldalszám: 316 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Ivy Pocket egy átlagos szobalány, aki átlagon felülinek képzeli magát. Miután munkaadója inkább elszökik Dél-Amerikába, mint hogy tovább élvezze a társaságát, ifjú hősnőnk egyedül marad koszt és kvártély nélkül Párizsban...
Ekkor Ivy váratlanul testhezálló feladatot kap. Fejedelmi fizetség ellenében Angliába kell vinnie a titokzatos Óragyémántot, hogy a születésnapos (és roppant ellenszenves) Matilda Butterfield nyakába akassza.
A szobalány azonban hamarosan sötét rejtélyek és gyilkosságok hálójában, na meg egy összeesküvés kellős közepén találja magát. Mindenki az Óragyémántra feni a fogát, hiszen a kő valójában átjáró egy másik világba...
"És ekkor történt. Ismét fellobbant bennem a vágy, mint a grófnő hálószobájában. Őrült vágy. Kétségbeesett kényszer. Egyetlen dolgot akartam: felvenni a nyakláncot. A nyakamba akasztani. Látni magam az Óragyémánttal a nyakamban. Igen, igen, megígértem a grófnőnek, hogy nem teszem. De mi baj lehet belőle? Felpróbálom, csak egy másodpercre. Vagy egy-két percre. Aztán leveszem. Soha senki nem tudja meg..."

Saját véleményem:

Ilyen őrült, eszement, vicces, izgalmas és zseniális Middle Grade könyvet, mint az Ivy Pocket, rég olvastam! Briliáns.
Annak idején, amikor felfigyeltem rá, a külföldi borítója alapján valami Tim Burton-féle, viktoriánus kori, kicsit hátborzongató és búskomor sztorira asszociáltam. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a regény pulzálóan színes, mókás és távolról sem rémisztő.
Az Ivy Pocket és az Óragyémánt a maga műfajában igazán egyedinek mondható. Amellett, hogy a célközönsége elsősorban a gyerekek, felnőt(tebb) fejjel is legalább annyira élvezhető.
Többször említettem már, hogy nem szeretem az olyan meséket, melyek hülyének nézik kis olvasóikat - pláne, ha ezt bizonyos kor felett teszik -, ergo bugyuták, szájba rágósak. Na, az Ivy Pocket pont nem ilyen. Nagyon érett a stílusa, megvan benne a 19. századra jellemző hangulat és szavajárás, mégsem túl felnőttes. Valahol középúton helyezkedik el, s ez a középút tulajdonképpen az egész történetre jellemző (cselekmény, karakterek, történelmi háttér, hangulat).
Mindemellett Caleb Krispnek - oh, pardon, Ivy Pocket kisasszonynak - van egy egészen sajátos humora, melynek eredményeként az olvasó 316 oldalnyi masszív kacagásnak van kitéve. Félelmetes ez a csaj, de tényleg. Egyszerre naiv, őrült, zseni, és beképzelt. Szabályosan fetrengtem a megnyilvánulásain! Halálos - sokszor majdhogynem szó szerint. Olyan ártatlan kedvességgel segít az embereken, vagy mondja ki a véleményét, mintha földre szállt angyal lenne, miközben a másik felet földig rombolja, vagy paprikavörössé változtatja.
És, amit a rábízott Óragyémánttal művel, hát az külön művészet. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a történet főgonosza hamar kitalálható, folyamatosan ott van, és Ivy-n kívül ezt mindenki érzi, látja - főleg mi, olvasók -, ő mégis mindent megoszt vele. Ám ahelyett, hogy jóhiszeműsége meggátolná feladata teljesítésében, Ivy boldog tudatlanságban végigsétál a robbanó bombák közepette (már persze képletesen). Az idei év legnagyszerűbb karaktere!
Nem tudom, ismeritek vagy láttátok-e (a legújabb) A rózsaszín párduc filmeket, de engem Ms Pocket végig Steve Martin Clouseau felügyelőjére emlékeztetett.

Magáról a történetről sokat nem mesélnék, a fülszöveg ebben az esetben teljesen jól lefedi, miről is szól a dolog. A 12 éves szobalány, Ivy megbizatást kap egy ismeretlen, haldokló grófnőtől. Meglehetősen busás fizetség fejében el kell vinnie egy béke-búcsúajándéknak szánt Óragyémántot Angliába. A dolog viszonylag egyszerűnek tűnik, csakhogy nem az. Az ékszerre sokan fenik a fogukat mágikus hatása miatt. Ivy-ra rengeteg viszontagság vár útja során, többször életére törnek, tűzbe lökik, titokzatos kis csuhások üldözik, kapcsolattartóit pedig sorra meggyilkolják, ráadásul legújabb vendéglátói is együgyűnek, hálátlannak tűnnek - pedig a lány még tortapakolást is alkalmaz leégésre. És ha mindez nem lenne elegendő, a ház és annak lakói tele vannak titkokkal.
A végeérhetetlen humor mellett tehát rejtélyekből, izgalmakból és megannyi akcióból sincs hiány. Folyamatosan pörögnek az események - az unalom itt ismeretlen fogalom. És van még egy háttérelem, ami egyelőre amolyan gondolatpiszkáló kategóriában marad, ez pedig a család, vagyis az annak hiányából fakadó lelkisérülés. Kis hősnőnk árvaházban nevelkedett, és ez bizony nagy hatással volt személyiségére - az extra, Ivy-t és az olvasót egyaránt foglalkoztató kérdésekről nem is beszélve.

Mindent egybevetve azt tudom mondani, aki az Ivy Pocketért nyúl a boltban, nem fog mellé - akár magának, akár gyereknek szeretné. És ami még nagyon jó benne (a hangulatos illusztrációk és a tiszteletet érdemlő fordítás mellett), hogy többé-kevésbé lezárt sztori. Maradnak benne nyitott szálak, de a kötet fővonala megkapja méltó lezárását. Mindezzel együtt, kedves Kolibri Kiadó, KÉREM A KÖVETKEZŐT!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ivy

Kedvenc jelenet: lehetetlen egyet kiemelni

Negatívum: ami Rebeccával történt

Borító: 5/5

Illusztrációk

A nálunk megjelent kötetet John Kelly illusztrálta, létezik azonban egy másik változat is, melyet Barbara Cantini rajzai színesítenek. Én most ezeket szeretném megmutatni nektek. (Játékunk során is az ő képeit láthatjátok.)

 

És a végére egy kép John Kelly-től:

Nyereményjáték

Játékunk során az Óragyémánté lesz a főszerep!
Minden állomáson találtok egy, a könyvhöz kapcsolódó képet, melyen több Óragyémántot is elrejtettünk a tolvajok kíváncsi tekintete elől. Nincs más dolgotok, mint összeszámolni, melyik képen mennyit láttok, majd az eredményt beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Mindig egész számot várunk megfejtésül!
Amennyiben mindegyik állomást teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét. Nyomozásra fel!Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/28 Olvasónapló
10/30 Dreamworld
11/01 Deszy könyvajánlója
11/03 KönyvParfé

Alex Shearer - Felhővadászok

Április 8-án a Blogturné Klub három bloggere igazi kalandra indul a Kolibri Kiadó jóvoltából. Úticélunk a felhők világa - szárnyalunk majd az égi lények és lebegő szigetek közöttük, alattunk a Nap, fölöttünk a végtelen, mellettünk a Felhővadászok! Nem semmi utazás lesz, tarts velünk Te is. És ha ügyesen vadászol, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Alex Shearer: Felhővadászok

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155450334
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Valahol ebben a hatalmas, csodálatos szigetvilágban egy kis hajó kereskedik, felhőket keres, levadássza őket, kondenzálja, aztán eladja a vizet. Van egy lány a fedélzeten, akinek szénfekete a haja, gyönyörű barna a bőre, és két mély heg fut a szeme alól a szájáig. Az ember azt hinné, a hegtől kevésbé szép, de nem. Sőt még szebbé és titokzatosabbá teszi…
Christien világában szinte alig van víz. Nincsenek sem óceánok, sem kontinensek, csak sok ezer levegőben lebegő sziget. Utazni és világot látni csak a legbátrabbak mernek. Ők a felhővadászok.
Alex Shearer Skócia északi részén, Wickben született. Pályáját forgatókönyvíróként kezdte, majd gyerekkönyvszerzőként vált még ismertebbé. Regényeiből filmek és tévésorozatok készültek. Könyveit több nyelvre lefordították.

Saját véleményem:

A Felhővadászok több szempontból is érdekes olvasmány. Egyrészt roppant szürreális a világfelépítése, másrészt tipikusan az a regény, ahol nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a világon és a szerző mondanivalóján; harmadrészt pedig nem kimondottan gyerekkönyv, miközben mégis az. Kaotikusan hangzik? Megpróbálom kifejteni.

Amikor belekezdtem az olvasásba, alig telt el néhány oldal, úgy éreztem magam, mintha Tükörországba kerültem volna. Minden, amiről olvastam, rettentően szürreális volt. Álmomban sem gondoltam, hogy egy effektív gyerekeknek szánt műben ennyire kidolgozott, masszív, alaposan felépített és leírt világgal fogok találkozni - melynek megismeréséhez nem lesz elegendő néhány oldal. Továbbá az is meglepett, hogy hiába teltek el hosszú fejezetek, az írónak még mindig bőven akadt mesélni valója a háttérről. Nem is kevés! Mindez egyszerre volt számomra pozitív és kevésbé az.
Bevallom, az elejével lassabban haladtam, képtelen voltam egyszerre befogadni azt a rengeteg információt, ami a nyakamba zúdult, ráadásul hiába vártam, hogy a sokszorosan pedzegetett cselekményszál beinduljon, néhány mondat után valahogy mindig elkanyarodtunk (akárcsak általános iskolai történelem óráimon, amikor a drága tanárnőm belevágott egy témába, majd milliónyi másiknál kötöttünk ki). Ugyanakkor tetszett, hogy alapos betekintést kaphattam a világba.
De ha már itt tartunk, muszáj róla mesélnem picit, hisz ez teszi azzá a Felhővadászokat, ami.

Képzeljétek el, hogy az általunk ismert Föld valamilyen szinten szétrobban, egészen a magjáig. Eltűnnek a kontinensek, a mi értelmünkben vett szárazföldek, s az óceánok, tengerek, folyók és tavak elpárolognak. Egyszóval minden, amit ismerünk földrajzi és biológiai szempontból, semmivé lesz. Helyette a Föld légterében, függőlegesen alakulnak ki a különböző égövek, éghajlatok, míg a kontinensek szétdarabolódnak mindenféle méretű, lebegő szigetté. Ezeken a szigeteken élnek az emberek, itt alakítják ki otthonaikat, munkahelyüket, vagy a különféle intézményeket. És míg függőlegesen drasztikusan nem igazán ajánlott közlekedni, addig a saját "szinteden" nyugodtan áthajókázhatsz egyik helyről a másikra - esetleg úszhatsz is, ha ügyes úszó vagy és nem pottyansz le, mert bizony lent (!) ott van a Nap, ami meggrillez. Ám nem csak a Nap jelenthet veszélyt, hanem a légtérben úszkáló égállatok is, ugyanis  majd' minden földi állatnak van égi megfelelője, mely funkciójában nagyjából ugyanaz, ám kinézetében picit más, mint az őse.
Mindez persze csak egy zanzásított összefoglaló a legalapvetőbb dolgokról, minthogy teljes egészében képtelenség részletezni az egészet. Ha érdekel, a Felhővadászokban részletesen is olvashatsz az égcápákról, az úszásról, vagy momentán bármi másról.

Természetesen hiába jól kidolgozott egy világ, ha hiányzik belőle a löketet adó, érdeklődést felszító cselekmény. Aggodalomra azonban semmi ok, még ha Christien kicsapongó elbeszélésének hála, várat is magára, azért csak-csak megérkezik, hogy egy egészen izgalmas második részt produkáljon.

Christien, a főszereplő fiú ámulattal csodálja a Felhővadászokat, akikre bár úgy tekint a társadalom, mint valamiféle legális kalózokra, mégis kulcsfontosságúak az emberek életben maradásához. Nevükből sejthetően felhőkre vadásznak. Azokat begyűjtik, lepárolják, és a különböző kategóriájú (ivóvíz, fürdéshez, öntözéshez, stb-hez alkalmas vizek) vizet szállítják egyik helyről a másikra. Lehet, hogy nem hangzik túl kalandosan, de az. Egy olyan világban, ahol a felhők ritkaságot jelentenek, kereskedni kell velük, nagyon is sok izgalmat tartogat a vadászásuk, szállításuk - nem véletlen, hogy Christien is szeretne részese lenni egy ilyen útnak. Álmai megvalósításához, pedig jó kis táptalajt biztosít az iskolájába érkező új, felhővadász lány, Jenine. A kaland tehát garantált, méghozzá nem is akármilyen.

Ami a szereplőket illeti.... ők viszont kicsit olvasóidegenek. Nekem legalábbis nem igazán kerültek közel a szívemhez. Christien vidám, álmodozó, nyílt fiú, aki mindent bevet, hogy célt érjen a vele ellentétes személyiségű, rideg lánynál, aki nem véletlenül olyan, amilyen. Már pusztán kettejük neveltetéséből, s megkülönböztetéséből látszódik, mennyire mások, mint ahogyan az is, hogy a társadalmukban elfoglalt szerepük, mennyire formálja őket. Hiába függ az emberek élete a Felhővadászoktól, nomádságuk és arcvagdosós (szemük aljától az állukig egy-egy függőleges heg húzódik), hennás bőrük miatt megvetik őket.
Ugyanakkor a más kultúrájukból fakadó nézetkülönbségek (és Christien nyitottsága) rettentő jó kis eszmefuttatásokat szülnek, amik 14 éves kortól felfele, bármely korosztály számára elgondolkodtatóak lehetnek, sok problémára felhívják a figyelmet.

Mindent egybevetve úgy gondolom, a Felhővadászok egy igazán formabontó, egyedi, és nem kicsit szürreális történet, ami rengeteg magvas gondolatot tartalmaz. Elsősorban az újdonságokra nyitott kiskamaszoknak ajánlanám, de felnőttebb fejjel is érdekfeszítő olvasmány lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: kicsapongó kezdés

Borító: 5/3

Nyereményjáték

A Felhővadászok játékunkban könnyű dolgotok lesz!
Minden állomáson találtok egy rövid leírást egy vízi élőlényről, melynek égi párját megtalálhatjátok a könyvben. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, milyen élőlényről van szó, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ha ügyesek vagytok, Tiétek lehet a könyv egy példánya.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Milyen élőlényről van szó?

Életmódja egyaránt vízhez és szárazföldhöz kötött, a szárazföldön esetlenül mozognak. Testük orsó alakú, áramvonalas. Mellső végtagjaik úszólábakká alakultak, a hátsók elcsökevényesedtek. Orrlyukaik teljesen elzárhatók. Halakkal, rákokkal táplálkoznak.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Deszy könyvajánlója
04/11 Dreamworld
04/14 Kelly & Lupi olvas

Robert Paul Weston - A híres hatodik Ghork

A szörnyek visszatérnek! Újabb foszforeszkáló könyv vár Rád, újabb izgalmasabb kalandokkal a szörnyek világában. És ami nem semmi: most kilépünk a Szörnyen Titkos Részleg falai közül, mert a ghorkok valami rosszban sántikálnak. Hőseinkre vár a feladat, hogy kinyomozzák, pontosan mi történik.
Tartsatok velünk Ti is a nagy kalandban, és ha ügyesek vagytok, a könyv 3 példányának egyikét is megnyerhetitek!

Robert Paul Weston: A híres hatodik Ghork

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9786155541681
Oldalszám: 196 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

A Szörnyen Titkos Részleg újabb akcióra kényszerül, mert egy másik városban titkos cselszövésbe kezdenek a ghorkok. Sőt, egyes ételek még az embereket is képesek fura lényekké változtatni Ajjaj!

Saját véleményem:

A Szörnyen Titkos Részleg lakóiból sosem elég! - gondoltam, amikor megláttam, hogy a Kolibri kiadó jóvoltából hozzánk is érkezik a folytatás. Természetesen egy másodpercig sem volt kérdés, hogy nekem olvasnom kell Elliot, Leslie és a többiek legújabb kalandját is, mely korábban bőven bebizonyította, hogy nem csupán egy világítós könyv, hanem az SZTR, ami pluszban világít is.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, első utam nem a villanykörtéhez vezetett, hogy hosszú percekig gyermeki lelkesedéssel kiéljem, az Ó, de jó, ez is világít! hajlamaimat... De tényleg annyira őrületes, hogy egy könyv világít!

Kézbe véve A híres hatodik Ghorkot, könnyen megállapíthatjuk, hogy ez már inkább csak egy jutalom kaland a történet rajongóinak, mintsem nagy, epikus regény. Egyrészt jóval rövidebb, mint elődje, másrészt illusztrációk sem tarkítják, amit én a magam részéről rettentően sajnálok, hisz olyan igényesek, szépek voltak az elsőben. No, de hát ez legyen a legnagyobb baj! Merthogy kábé tényleg ennél nagyobb negatívuma nincs ennek a résznek sem.
Jól kidolgozott, vicces, régi kedvenceink csak úgy sziporkáznak, tele van rejtélyekkel, akciódús eseményekkel, az új helyszínekről és karakterekről nem is beszélve.

Kis hőseinknek ezúttal szörnyestől el kell hagyniuk a Denki-3000-et, hogy az emberek között botladozva megállítsák az újabb ördögi tervvel előálló ghorkokat, és megmentsék Jean-Remy testvérét, aki egyben Gügör 1ISz-e is. Tudom, hogy utóbbi picit furcsán hangzik, az én szemem is elkerekedett, de az élmény elképesztő! Tulajdonképpen az egész cselekmény az, a kifejezés legpozitívabb értelmében.
Mesék esetében kifejezetten ritka, hogy a második rész, ha történetileg nem is, de szintben hozza azt, amit elődje. Itt azonban abszolút nincs ilyen probléma. A sztori pörög, mindig van miért izgulni vagy lelkesedni, és a szereplők sem esnek át drasztikus változáson, maximum kinyílnak és még sziporkázóbbak lesznek.
Nem is tudnék kiemelni közülük néhányat, mert kedvenc francia tündenevérem akcentusát éppúgy imádtam, mint a hősszerelmes oldalát mutató Gügört, vagy a még mindig zöld mellényben flangáló Elliottot, az okos Leslie-t, a folyamatosan hümmögő Hümmögit, vagy bárki mást. Na jó, a ghorkoktól nem olvadtam el.

Robert Paul Weston előtt pedig le a kalappal, eszméletlen fantázia kellhet egy ilyen történet megalkotásához, mint ahogy a figyelem újbóli felcsigázásához is, hiszen az első rész során elég szélesre tárta előttünk az SZTR világát mind lények, mint kütyük tekintetében. Ám aggodalomra semmi ok, szerzőnk kellően zseni, élénk képzelettel megáldva. Ezúttal is tengernyi új, hihetetlenül vicces és sok esetben haszontalan találmányba botolhatunk, melyek esetében a nevüknél csak a funkciójuk őrületesebb.
S itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy újfent az égbe magasztaljam Pék Zoltánt a lehengerlő fordításért, mert képes volt másodszor is bravúros, a mi nyelvünkön is élvezhető fordítást elkövetni! Elképesztő és számomra teljesen elképzelhetetlen, milyen rugalmasság és találékonyság kellhet mindehhez...

Mindent egybevetve bátran kijelenthetem, hogy A híres hatodik Ghork méltó folytatása az SZTR-nek. Minden megvan benne, ami csak kellhet: lendületesség, új élmények, régi kedvencek, eszméletlen humor, szédült találmányok, és ezúttal egy pici szerelem is. Na, meg kulináris élvezetek! Melyik gyerek tudna ellenállni néhány szörnyen finom ínyencségnek? Vagy finom szörnyűségnek?
Ajánlom minden gyereknek és gyereklelkű felnőttnek, ha egy élménydús, jól kidolgozott, értékes mesére vágyik.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Gügör, Jean-Remy

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: hiányoztak az illusztrációk

Borító: 5/4,5

Nyereményjáték

A Szörnyen Titkos Részleg főszereplői ebben a kötetben ennivalóan fura fogások nyomába eredetnek. Az ételeknek és a helyi étteremnek köze van ahhoz, hogy a városkát ahol hőseink nyomoznak ellepik a fura lények. Ráadásul valaki valamit kotyvaszt, ami biztos, hogy nem Michelin csillagos fogás lesz!

Tarts velünk és utazd körbe te is a világot, és segítsd a SZRT lényeit hogy rájöjjenek, hogy melyik étteremről van szó. Mindegyik bloggernél Michelin-csillagos étterem neveket találsz, neked csak az a dolgod, hogy rájöjj, hogy melyik városban találhatóak az éttermek. Ha ügyes vagy és jó várost írsz a Rafflecopter dobozba, akkor megnyerheted a könyv 3 példányának egyikét.

(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Melyik városban találhatóak az alábbi éttermek?
Bo Innovation, Sushi Shikon, Lung King Heen

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/09 Always Love a Wild Book

01/11 Zakkant olvas

01/15 Deszy könyvajánlója
01/17 Dreamworld

Alan Snow - A jó, a rossz és a sajt

Könyvfesztiválra érkezik a Kolibri Kiadó Doboztrollok sorozatának harmadik része. Alan Snow ezúttal is remek rajzokkal kiegészítve meséli tovább Sajthida lakóinak történetét. 

Tartsatok velünk A Jó a Rossz és a Sajt három állomásos blogturnéján, fejtsétek meg a rejtvényt és esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét. Fel Sajthidára!

Alan Snow: A jó, a rossz és a sajt

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155450518
Oldalszám: 168 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Nagy a baj Sajthidán! A föld fölött és a föld alatt egyaránt. Veszélyben a doboztrollok és a káposztafejek élőhelye is. Ráadásul a gaz Suvasznak újabb rettenetes tervei vannak, hogy még több keserűséget okozzon Sajthida lakóinak… Arthurék képesek túljárni az eszén? Megmentheti egy maroknyi csapat a várost?

Saját véleményem:

A második rész ott ért véget, hogy Arthurt elkapta Suvasz, és bezsuppolta egy börtöncellába, ahol a talpraesett kisfiú megismerkedett a Vaszoknis emberrel, továbbá Willbury-ék is elindultak az Alantvilágba, hogy onnan közelítsék meg a régi Sajtpalotát...
Ebben a kötetben nagyjából innen vesszük fel a fonalat. Fény derül arra, hogy kicsoda is valójában a Vaszoknis ember, közben pedig a lenti mentőcsapat találkozik Nagyapával, akit végül az áradások miatt magukkal visznek. Csakhogy útjuk során bajba keverednek, méghozzá nem is kicsibe! Suvasz emberei elfogják-, és a gyárba viszik őket, hogy ellopják a méretüket, mivel már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy Suvasz Sajthidára szabadíthassa titokzatos teremtményét... ami végül neki is lát, hogy leromboljon mindent.

Az első két rész során nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Hozzám nőttek a karakterek, a város, a különféle lények, és már-már gyermeki izgalommal vártam, hogy fény derüljön minden titokra.
Viszonylag gyorsan, még a könyv elején megtudjuk, ki is az a Vaszoknis ember - akinek kiléte őszintén meglepett, egészen másra tippeltem -, milyen viszony fűzi nagyapához, és ehhez kapcsolódóan pedig arról is lehull a lepel, miért kellett Arthur nagypapájának a föld alá költöznie. A magyarázat pedig tökéletesen megállja a helyét, és rengeteg pluszt ad a korábbiakhoz, ráadásul olyan, mint egy minisztori a nagy egészben.
De Suvasz ördögi terve sem sokat várat magára. Ezzel kapcsolatban viszont már akadnak aggályaim. Suvasz hajtórugója teljesen logikus, érthető, azzal nincs is baj. Ellenben a terve kivitelezése nekem túl gyermeki lett. Nyilván gyerekszemmel ez külön vicces és szórakoztató, de bennem mégiscsak ott motoszkál az érzés, hogy valami nagyobbat vártam volna tőle. Suvasz karakterét rettentően gonosznak, félelmetesnek ismertem meg, és a teremtménye felbukkanásáig tökéletesen hozta is ezt a formáját. Rémisztő egy alak volt, én pedig pont ezt bírtam benne.

Ami a történetet illeti, nagyon lendületesre sikeredett. Pörögnek az események, szinte mindig történik valami, ami miatt lehet izgulni. Egyik kalandból vagy bajból csöppenünk a másikba. Hőseinknek rengeteg próbát kell kiállniuk, mivel a finálé több meglepő fordulatot is tartogat.  Az egyik ilyen szegény feltalálóhölgyeményünket érinti, aki nem kis slamasztikába keveredik, így újból szerves részét képezheti a sorozatnak.
A magam részéről örülök, hogy megint előtérbe került, már korábban is rettentően kedveltem őt. Arról nem is beszélve, hogy feltaláló mivolta miatt, talán ő az egyik olyan figura, aki megcsillogtja számunkra a steampunk vonalat. És jó hír azoknak, akik hozzám hasonlóan imádják ezt: ebben a kötetben bőségesen kapunk kütyüket, rengeteg géppel és találmánnyal kiegészítve.
A többi karakterről viszont nem ejtenék bővebben szót, mivel mindenki hozza a szokásos formáját. Arthur az eddigieknél is bátrabb, okos meglátásaival sokat segít a felnőtteknek, akik könnyűszerrel, összedolgozva kivitelezik azokat; Willbury megcsillogtatja egykori ügyvéd énjét, Nagyapa hozza a gondoskodó felnőttet, és ugyanez igaz a lényekre is.

A történetet, mint olyan, két részre osztanám. Az első fele az izgalmaké és Suvasz megállításé, míg a második az eltakarításé - képletesen és szó szerint is.
Bevallom, kicsit meglepett, hogy Suvaszt olyan gyorsan letudtuk azok után, mennyi általa generált kalandban volt részünk a sorozat során. De még ennél is jobban ledöbbentett az, ahogyan ez történt. Az biztos, hogy Alan Snow merész módszert választott.
A lezárást illetően pedig kettős érzések bujkálnak bennem. Egyfelől tetszett, hogy a szerző bőségesen adott időt a szálak elvarrására, másfelől viszont rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Olyan, mintha nyitva hagyott volna egy kiskaput, egy igen ütős folytatásra.

Összességében tehát én nagyon szerettem ezt a sorozatot. A karaktereit, a világát, a lendületességét és a titkai. Így hát kicsit fájó szívvel búcsúzom Arthuréktól, de mégis örülök, hogy révbe értek. Abban viszont nagyon reménykedek, hogy a kiadó megörvendeztet minket a többi Alan Snow regénnyel is, mert érezhetően rengeteg potenciál rejlik még a Doboztrollok világában. Sok olyan lény van, akiknek nem nyílt még alkalma megmutatkozni.
Ezt a sorozatot pedig szívből ajánlom azoknak a kicsiknek és nagyoknak, akik szeretik az egyediséget, a steampunkot, és szeretnének egy igazán lendületes, rejtélyekkel és izgalmakkal teli történetet olvasni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Hal, Tom, Arthur, Nagyapa, Willbury, Marjorie

Kedvenc jelenet:a kulcs megszerzése

Negatívum:a Suvasz fegyverével történtek

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az első két részt, és hozzánk hasonlóan várták A jó, a Rossz és a Sajt megjelenését.
Most tényleg nincs más dolgotok, mint kitölteni a Rafflecopter doboz megfelelő sorait. A három blogon csupán egy-egy kérdés vár rátok.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni az értesítő e-mail-re. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly & Lupi olvas

04/15 Dreamworld

04/17 Deszy könyvajánlója

Alan Snow - A vaszoknis ember

A Kolibri kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alan Snow: A vaszoknis ember című regénye, a Doboztrollok sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere továbbkíséri Sajthida város lakóinak kalamajkával és titkokkal teli életét, melyben Arthur veszélyes feladatra vállalkozik.

2015. március 13-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Alan Snow: A vaszoknis ember

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155234545
Oldalszám: 192 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Arthur és kalóz barátai nekivágnak, hogy kiszabadítsák a Willbury otthonából elrabolt doboztrollokat és káposztafejet. Eközben minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák Suvasz ördögi tervét. De vajon bemerészkednek a baljóslatú Sajtpalotába is? Ha igen, vajon mit – és kit – találnak ott? És miféle alak az, aki vasból készült zoknit hord?

Saját véleményem:

Arthurék mindent megtesznek, hogy kiszabadíthassák eltűnt barátaikat, ezért szobát bérelnek a Sajtpalotával szemközti szállóban, hogy szemmel tarthassák azt, és az ott zajló eseményeket.
Első este Arthur, Muki és Tom vállalják a felügyeletet, s várakozásuk rögtön sikerrel is zárul, ugyanis megpillantják Suvaszt és embereit, amint eltűnnek a palotában.
Ezek után Arthur eltökéli, hogy egyedül beoson az épületbe és felderíti azt. A Sajtpalota pedig számtalan meglepetést tartogat a fiú számára: titkos laboratóriumokat, ahol többek között megleli elrabolt repülőszerkezetét, egy börtönt, tele alantvilági lényekkel és elrabolt barátaival, egy rejtélyes zárkát, amitől mindenki retteg, és ezernyi más meglepetést, melyet a palota, annak lakói, valamit szobái rejtenek. 
Arthur pedig bátran nekivág a mentőakciónak. Nagypapája segítségével tervet kovácsol, s ügyesen lavírozva a zegzugos épületben igyekszik megvalósítani azt. Ám Willbury és kalóz barátai sem ülnek karba tett kézzel, minden tőlük telhetőt megtesznek a kis hős, és az eltűnt lények kimenekítéséért

Az első rész befejezése után úgy vártam a folytatást, mint egy kisgyerek. Alan Snow remek steampunk világot épített fel, tele sajátos és izgalmas lényekkel, emberekkel és meglepő fordulatokkal. Az eseményeket kísérő kis illusztrációi pedig még mindig zseniálisak! Egy-egy képet percekig lehet elemezgetni, annyi érdekesség bújik meg bennük.
A vaszoknis ember mozgalmasság tekintetében viszont más, mint az első rész. Míg ott bejártuk szinte az egész várost a több nézőpontnak köszönhetően, addig itt leginkább a Sajtpalotára koncentrálódott a történet jelentős része.
Szerencsére a Sajtpalota azonban elég összetett, zegzugos épület, ahol rengeteg titokzatos szoba található, így mindig van valami olyan momentum, ami fenntartja a figyelmet és gondoskodik az izgalomról.
Alan Snow egyébként mestere az olvasó izgalomban tartásának. Minden alkalommal éppen annyit mutat, hogy többet akarj tudni, de a válaszokkal jóval fukarabban bánik. Inkább csak elhinti az apró információmorzsákat, húzza-húzza az idegeidet, és amikor már azt hinnéd, hogy na, most végre megtudod, paff, otthagy kétségek és kérdések között. Ez abból a szempontból jó, hogy a gyerekek nem vesztik el az érdeklődésüket, nem kalandoznak el másfelé, de ha nem gyerekként olvasod...

A vaszoknis emberben az eltűnt alantvilági lények megmentése mellett kicsit bővebb betekintést nyerünk Suvasz ördögi terveibe, és az annak megvalósítását elősegítő folyamatokba. Ez utóbbiak felnőtt fejjel bizonyos értelemben hátborzongatóak - szegény sajtok! -, mégis annyira virágnyelven vannak tálalva, hogy egy gyerek sem fog sírva fakadni. De egyébként is, Alan Snow nem az az író, aki félne merészebb eszközökhöz nyúlni. Elég csak Madame Frufrura gondolni, akinek a kiléte nekem csak a film miatt esett le.
És itt engedjetek meg egy kisebb kitérőt a film irányába: őszintén bevallom, a filmet nem szerettem. Egyrészt szerintem egy gyereknek túl félelmetes lett, másrészt akkor alig láttam benne valamit a Doboztrollok első részéből.
Ám most, a második rész olvasása közben egyre több olyan elemet fedeztem fel, ami ha megváltoztatva is, de ott megjelent, pl.: a doboztrollok kimenekítése a raktárból. De annak, hogy a mozifilmbe a három regény elemeit gyúrták bele, megvannak a hátrányai. Például a vaszoknis ember kiléte, akivel kapcsolatban vannak tippjeim... Ezzel csak azt akarom mondani: előbb a könyveket olvassátok el! Sokkal, de sokkal többet adnak élményben, világban, humorban és mindenben.

A Doboztrollok könyvek legnagyobb erősségei kétség kívül a kissé zizi, ámde annál viccesebb és szerethetőbb karakterekben, valamint a steampunkos világban rejlik. Imádom a sok kütyüt, furfangos szerkezetet! Akárcsak a szürreális lényeket, akiknél minden alkalommal elcsodálkozom, hogyan is pattanhattak ki a szerző fejéből! És emiatt (is) külön öröm, hogy ezúttal még többjüket ismerhetjük meg. Gondolok itt leginkább a Nyúlasszonyokra, vagy az Alantvilágban egyre inkább mozgolódó csoportokra, akik most, hogy otthonaikat elárasztotta a víz, egyre fentebb kénytelenek vándorolni, illetve a mosodás kalózokra, akik Arthurék pártjára állva, masszívabb jelenlétnek örvendhetnek.
Összességében tehát azt mondom, ha egy humoros, pörgős, rejtélyes és tartalmas mesekönyvet szeretnétek akár magatoknak, akár gyerekeknek, akkor a Doboztrollok tökéletes választás! Az írásmód nem túlkomplikált, könnyen megérthető, mégsincs lebutítva, a fordítás zseniális, a rajzok pedig gondoskodnak a vizuális élményekről. De előre szólok: a vége brutális! Megint olyan helyen és módon marad félbe, hogy legszívesebben falat kaparnék. Tudni akarom a titkokat és mindent!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Arthur, Hal, Nyúlasszonyok

Kedvenc jelenet: kalózhajós szökés és a Nyúlasszonyok világa

Negatívum: a sajtokkal történtek :'(

Borító: 5/4,5

Here be Monsters

A Doboztrollok világa megunhatatlan, és ha a gyerekek, vagy akár mi magunk, a könyv mellett egyéb, vizuális élményre vágynánk Sajthida városainak lakóival, akkor ellátogathatunk az alábbi weboldalra, ahol ha csak egy kicsit is, de megelevenedik előttünk a város, és különféle extra tartalmak között böngészhetünk.   http://www.here-be-monsters.com/flash/

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Johnson-féle rendszertan-, és a Doboztrollok világának különleges teremtményeit.
Nincs más dolgotok, mint az állomásokon található rövid ismertetők alapján kitalálni, mely lény(ek)re gondoltunk, és a helyes megfejtést beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Ha mind a három állomást sikerült megfejteni, esélyetek nyílik megnyerni a Doboztrollok második részét, A vaszoknis ember című meseregényt, a Kolibri kiadó felajánlásának hála.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

“A közhiedelem szerint mélyen a föld alatt élnek, ők az Alantvilág dolgos méhei. Jelenleg keveset tudunk róluk, azon kívül, hogy kedvelik a káposztaféléket.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/13 Deszy könyvajánlója - Színező képek

03/16 Dreamworld - Here be Monsters

03/19 Kelly Lupi olvas - Képes jelenetek a könyvből