Eliot Schrefer - Erőpróba

Eliot Schrefer: Erőpróba

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789633996942
Oldalszám: 242 oldal

Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

A sivatag közepén egy gyönyörű oázis rejtőzik, ahol egy rendkívüli király uralkodik – egész Erdászban nincs hozzá fogható. A neve Cabaro, a Nagy Oroszlán, az állatok birodalmának uralkodója, aki féltékenyen őrzi varázslatos aranytalizmánját. Ember még sohasem tette be lábát a Nemes Vad területére. Nem mindennapi feladatra vállalkoznak hát hőseink, amikor útra kelnek az oázis felé.
Conor, Abeke, Meilin és Rollan már máskor is végrehajtotta a lehetetlent. Most azonban a csapat a felbomlott – barátságukat szétzilálta egy szörnyű, pusztító árulás.
Az ifjú hősök és szellemállataik máris rengeteg áldozatot hoztak a talizmánokért folytatott harcban. Ám amint a világ lassan darabokra hullik körülöttük, és egy kegyetlen ellenség követi minden lépésüket, még súlyosabb csapások érik őket.

Saját véleményem:

A négy kiválasztott útja lassan a végéhez ér, ám mielőtt sor kerülhetne a mindent eldöntő összecsapásra, hőseinknek még meg kell szerezniük az utolsó talizmánt, az Aranyoroszlánt. Nagy a tét: ki ér előbb Cabaro, a Nagy Oroszlán oázisába, a Hódítók gonosz serege vagy a Zöld Köpenyesek megtépázott csapata. Egész Erdász sorsa múlik azon, ki kaparintja meg a medált.

"Néha a család, amelyikre rátalálunk, sokkal jobb, mint amelyikben felnőttünk."

A Szellemállatok sorozat kezdetektől fogva egy izgalmas, kincskeresős-kalandozós fantasynek indult, amiben négy gyerek és szellemállataik vágtak neki az ismeretlennek, hogy összegyűjtsék a Nemes Vadak talizmánjait. Tették mindezt azért, hogy az ellenség ne taszíthassa pusztulásba a világot. A tét nagysága azonban csak most, az utolsó előtti részben érezhető igazán: lelki és fizikai megterhelések, veszteségek érik Abekét, Meilint, Rollant és Conort, s olyan megpróbáltatások, melyek végérvényesen átbillentik őket a felnőttkor küszöbén. 

Míg Meilin és Abeke a Pusztító fogságában igyekszik kiutat találni és felkerekedni az önostorozáson, addig Conor és Rollan vezetőjük, Tarik társaságában szeli keresztül Niló vidékét. Ahhoz azonban, hogy megtalálják Cabaro-t, fel kell keresniük Abeke egykori szülőfaluját, ám útjuk során kénytelenek szembesülni a Hódító seregének szörnyűséges pusztításával, és a vadonélő állatok furcsa viselkedésével. Később szerencsére társukul szegődik egy nilói lány, Irtike, aki fura szellemállatának hála komoly segítséget jelent a csapat számára.

Niló - Afrikára hajazó - vadsága, a fájdalom, hogy Rollan és Conor is elvesztett egy-egy hozzá közelálló lányt, valamint az őket lépten-nyomon mellbevágó pusztulás látványa olyan, ami alapjaiban rengeti meg a fiúk világát, és húzza ki lábuk alól a talajt, miközben olvasói szempontból rengeteg izgalmat ígér. Mégis... most először éreztem azt, hogy nem érzek semmit. Eliot Schrefer történetvezetése és stílusa steril, egyik szereplőt sem engedi igazán közel az olvasóhoz. És ez hatalmas hiba, hisz mostanra olyan érzelmi csomagot kaptak a gyerekek, aminek a feldolgozásához igenis elengedhetetlen látni, át- és megélni azt, amin keresztülmennek. Mindez azonban kimaradt, mint ahogyan sok más érdekes pillanat is. Mintha a szerző úgy próbálta volna elkendőzni a rutintalanságát, hogy átugrotta a sorsdöntő részeket, legyen szó csatáról, veszteségfeldolgozásról vagy váratlan fordulatról. Többször is azt éreztem, hogy kiestek részek és csak pislogtam, nem értve, mi történt az imént (megjegyzem, többször vissza is lapoztam, nem pörgettem-e át véletlenül néhány oldalt, de nem). Se a kaland, se az érzelmi töltet nem kapott megfelelő formát, mindenen csak áthaladtunk daráló módjára. Az Erőpróba inkább dokumentarista, mintsem regényes formájú. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy rendkívül pörgős, brutális, és fájdalmas. Kevesebb mint huszonnégy óra leforgása alatt felfaltam az egészet, annyira vitt magával, ám Irtikéhez hasonlóan, számomra akadtak pillanatok, amikor szerettem volna elfordítani a fejemet, és nem átélni azokat a brutális gyilkosságokat, amiknek tanúja lehettem. Annak ellenére, hogy ez egy főként gyerekeknek készült sorozat, az Erőpróba minden csak nem gyerekbarát, véres és kegyetlen halálok, marcangolások, gyilkosságok tarkítják. És olyasfajta veszteség is van benne, amit én felnőttként is nehezen tudtam feldolgozni. 

Mindent egybevetve, bár a kötet sterilsége sokat visszavett az élményből, rendkívül élveztem. Együtt borzongtam, féltem és sírtam a szereplőkkel, miközben remegve drukkoltam Conoréknak, hogy épp bőrrel keveredjenek ki ebből a kalandból is. És mindezt miért? Hogy a vége egy olyan csavarral sokkoljon, amiből még most sem tértem magamhoz.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő:Rollan, Tarik, Lumeo, Essix, Briggan, Itrike, Dzsí

Kedvenc jelenet: az összebújós Dzsí és Meilin pillanat és Rollan "vargolása"

Negatívum: a szerző steril stílusa, valamint a kifejtetlen, izgalmas részek

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #6

Megtetszett? Vidd haza!

Tui T. Sutherland - Árral szemben

 

Tui T. Sutherland: Árral szemben

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789633996799
Oldalszám: 248 oldal

Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

A kaland folytatódik.
Fényesen süt a nap a Százszigeten, mégis sötét árnyak kísértik az útjukat. Conor, Abeke, Meilin és Rollan bejárta már az egész világot, hatalmas erejű talizmánok után kutatva, nehogy fegyverként az ellenség kezére jussanak. Utazásuk során az ifjú hősök nyomában mindvégig ott lihegett az üldözők hada, és különös módon mindig pontosan tudták, hol is találják őket. Most már az okát is tudják.
Áruló rejtőzik közöttük.
Miközben a trópusi paradicsom kristálytiszta vizeit járják, a csapat tagjai akaratlanul is gyanakvó tekintettel fürkészik egymást. Egyikük kém, és mielőtt a küldetésük befejeződik, halálos csapdában találják magukat.

Saját véleményem:

A Szellemállatok sorozat ötödik kötetéhez érkezve még mindig nem csappan a lelkesedésem, épp olyan izgatottan vetem bele magam az újabb és újabb kalandokba, mint a történet kezdetén.

"– Folytasd csak! – biztatta Tarik. – Nem fog kigúnyolni.
– Egész biztosan ki foglak gúnyolni – vágott vissza Rollan. – De ez még ne akadályozzon!"

Tui T. Sutherland tolmácsolásában, Abeke, Rollan, Meilin és Conor kissé megtépázott csapata ezúttal egy trópusi paradicsom felé veszi útját, hogy újabb talizmánnal bővítsék a meglévők sorát. Miközben ők a nagy kékséget szelik át, ellenségeik új területeket hódítanak meg, s készen állnak arra, hogy kiszabadítsák a világ egyik leghatalmasabb és legveszedelmesebb nagyvadját. Ám ahhoz, hogy ezt megtehessék, épp úgy szükségük van további talizmánokra, mint a zöld köpenyesek szedett-vedett táérsaságának.
Bonyodalmakból tehát ezúttal sincs hiány, sőt, ahogy egyre inkább közelítünk a véghajrához, úgy válik egyre izgalmasabbá és kiélezettebbé a verseny. Abekéék csapata többször is összetűzésbe keveredik az ellenséggel, miközben egy új kultúrával és szövetségessel is megismerkednek.

 

Az új népcsoport és helyszín természetesen újabb próbatételekkel is párosul, e-képp az Árral szembenben kettészakad a csapat, s ki-ki a maga démonaival vagy konfliktusaival kénytelen szembenézni. A történet ezen pontján pedig bőségesen akad mind a négy gyerek számára olyan lelki trauma vagy konfrontáció, ami megoldásra és feldolgozásra vár. Ám mindemellett adott egy nagy talány, ami az amúgy is ingataggá vált viszonyukat még inkább meggyengíti: áruló van közöttük. 

Vajon ki az, aki elárulja minden lépésüket? Honnan tudja az ellenség, hová készülnek és mit tesznek? - minderre választ kapunk ebben a kötetben, sokkoló választ, olyat, ami alapjaiban rengeti meg a srácok és olvasók világát egyaránt. De mielőtt mindez kiderülne, rengeteg izgalmas és gyötrő pillanatot okoz a megfejtése. 

Mindent egybevetve én nagyon szerettem ezt a részt, sokkal izgalmasabb, pörgősebb, egyszersmind kiélezettebb volt, mint az előző rész, a szerző olvasmányos stílusának és érzékletes leírásainak hála pedig csak úgy peregtek a lapok. Imádtam a szereplők közötti kapcsolatokat, azt, ahogyan az áruló fantomalakja egyre inkább beférkőzött közéjük és megcincálta a szövetségüket. Tetszett, hogy a gyerekek esélyt kaptak a bizonyításra, s olyan próbatételekkel találták szembe magukat, amik még inkább kidomborították félelmeiket, sérelmeiket.
Izgatottan várom, hogyan alakul a sorsuk, s hogy egy ilyen merész és nem kissé váratlan fordulat mennyire rendezi át az erőviszonyokat. Addig pedig szívből ajánlom mindenkinek a Szellemállatok sorozatot. Ha kedvelitek a pörgős fantasyket, akkor nem fogjátok megbánni.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Rollan, Connor, Abeke

Kedvenc jelenet: a Dzsí rész

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #5

Megtetszett? Vidd haza!

Shannon Hale - Tűz és jég

Shannon Hale: Tűz és jég

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789633995020
Oldalszám: 254 oldal

Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

Különös dolgok történnek a világ jégbe fagyott szélén. Conor, Abeke, Meilin és Rollan keresztül-kasul bejárták egész Erdászt, hogy megfékezzék a kegyetlen Hódítókat. Csakis négyük kezében van elég erő, hogy legendás szellemállataik különleges képességeinek segítségével megakadályozzák a gonosz hatalmának előretörését.
Miközben a dermesztő északi vidékeken követnek egy nyomot, hőseink egy csendes kis faluba érkeznek, ahol nem minden az, aminek első pillantásra látszik. Nem lesz könnyű feltárni az igazságot ezen a csalóka szépségű helyen – és a csapat lassan kezd kifogyni az időből.
A Hódítók már a nyomukban loholnak.

Saját véleményem:

Amikor másfél évvel ezelőtt megismerkedtem a Szellemállatok sorozattal, nem gondoltam volna, hogy idővel ennyire a szívembe zárom majd a szereplőit - legyen szó emberekről vagy állatokról. De így lett, kötetről-kötetre egyre jobban megszerettem a srácokat, s immár kíváncsisággal vegyes izgatottsággal várom, legújabb kalandjaik során vajon merrefelé sodorja őket a szél.
A történet életre keltője ezúttal Shannon Hale (aki többek számára ismerős lehet az Austenland vagy az Ever After High kapcsán), s ahogyan az a kötet címéből és borítójából sejthető, Abeke, Meilin, Conor és Rollan ezúttal a messzi északra indulnak.

"Az élet egy lüktetés, egy rángás, egy rebbenés, egy lélegzet. Az élet mozgás."

A Kiválasztottak kísérőikkel karöltve Arcticába, a jég és hó birodalmába hajóznak, hogy megszerezzék Suka, a félelmetes jegesmedve talizmánját. Csakhogy útjuk még soha nem tapasztalt kihívások elé állítja őket: új népekkel, állatokkal és időjárási elemekkel ismerkednek meg, miközben rég elfeledett érzelmek és emberek bukkannak fel múltjukból, kellőképp összekuszálva gondolataikat. Vajon a jó oldalon állnak? A Zöld Köpenyesek tényleg meg akarják menteni Erdászt? A Hódítók valójában annyira gonoszak, mint ahogyan gondolják? Áruló van köztük? És egyáltalán, mi a fontosabb: Erdász vagy a család? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok tömkelegével kell megbirkózniuk Rollanéknak, miközben átkelnek a vad és kietlen jeges vidéken, ahol minden lépés halálos lehet, hisz bármelyik pillanatban beszakadhat - és be is szakad - alattuk a jég.

A történet legnagyobb izgalmát mégsem a vidék jelenti (sőt voltaképpen az az egyetlen negatívum a maga elnagyoltságában), hanem az emberek és az általuk okozott érzelmi viharok. 

 

Ahogyan azt a sorozat olvasói már megszokhatták, a Hódítók most sem hagyják magukra a Kiválasztottakat, a Tűz és jégben már egészen korán tiszteletüket teszik. Míg kis hőseink útmutatásra várnak egy különleges falu különleges lakosaitól, megjelenik Abeke egykori barátja, Shane, aki látszólag békés szándékkal közelíti meg a srácokat, csapatában pedig ott rejlik valaki Rollan múltjából is. 

A két Hódító felbukkanása izgalmas módon rendezi át a viszonyokat, és fordítja meg bizonyos Kiválasztottak gondolatait, ezzel kiélezve a csapat közti nézeteltéréseket. Kiderül, hogy Rollan, Conor, Abeke és Meilin csapatában áruló rejlik, Rollan pedig kénytelen megküzdeni legsötétebb démonaival, és dönteni, hogy menjen vagy maradjon. Az egyre fokozódó hangulat, és növekvő tét mellett a fizikai korlátok is tűréshatárig űzik a gyerekeket, akik így hol a fagy- és éhhalállal, hol pedig a bizalmatlansággal dacolva kelnek át a hó és jég birodalmán.

Helyzetük reménytelensége sokszor minket, olvasókat is elgondolkodtat, vajon sikerülhet-e megtalálniuk a jégbe fagyott Sukát, és ha igen, képesek lesznek-e szembeszállni azzal a rettenettel, amit egy vérszomjas, régóta nyugvó vadállat felébresztése jelent. Ám a valódi kérdés inkább az, hogy vajon a természet vagy az emberi gonoszság jelenti a nagyobb veszélyt?

Mindent összevetve úgy gondolom, Shannon Hale egy végtelenül izgalmas, karakterdrámákkal átszőtt történetet tárt elénk a tőle megszokott gördülékeny stílusban, ami ugyanakkor hű maradt a sorozathoz, és annak karaktereihez. Hátrányként mindössze a sorozatra jellemző kiszámíthatóságot, valamint egy-két elnagyolt részt rónék fel, ám ettől függetlenül ez még mindig egy csúcs szuper sorozat, amit bátran ajánlok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Klasszikus kincskeresős történetfolyam ez, olyan, amit az izgalmas szereplők, a veszélyes kalandok, és a folyton folyvást feltűnő ellenség tesz igazán lendületessé. Na meg maguk az állatok.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Abeke, Rollan

Kedvenc jelenet: Rollan összecsapása az ismerős hölggyel

Negatívum: elnagyolt tájleírás

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #4

Megtetszett? Vidd haza!

Garth Nix & Sean Williams - Vérkötelék

Garth Nix - Sean Williams: Vérkötelék

Kiadó: Könyvmolkyépző Kiadó
ISBN: 9789633994207
Oldalszám: 260 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

Erdász az örök egyensúly hazája. A ritka kapocs, a szellemállatokhoz fűződő kötelék tartja össze az emberek és az állatok világát. Conor, Abeke, Meilin és Rollan mindnyájan részesültek ebben a különleges ajándékban – és a megtiszteltetéssel járó felelősség is a vállukra nehezedik.
A Hódítók azonban megpróbálják elpusztítani ezt az egyensúlyt, lángba borítják a világot, és egész városokat tipornak el a végső hatalomra törő küzdelem során – köztük Meilin otthonát is. A lány végül képtelen tovább várni, készen áll a harcra, így hát szellemállatával, egy Dzsí nevű pandával behatol az ellenség területére. A barátai sem járnak messze mögötte… de nem ők az egyetlenek.
Az ellenség mindenhol ott rejtőzik.

Saját véleményem:

Az előző rész függővége után azonnal belevetettem magam a folytatásba, ami egészen új szintre emelte a sorozatot. A Szellemállatok immár túlmutat egyszerű ifjúsági történeten, vérpezsdítő fantasy tele emberi érzelemmel, különleges kötelékkel, és egy epikus háborúval, melynek minden egyes csatája sorsdöntő fordulatokat eredményez.

"– (...) A valódi erőnek semmi köze a mérethez vagy a harciassághoz."

A Vérkötelékért ezúttal Garth Nix és Sean Williams szerzőpárosa felelt, akik közül az előbbi neve  ismerősen csenghet a hazai olvasóközönség számára is. A Sabriel írójáról, Garth Nixről tudvalevő, hogy otthonosan mozog a fantasy zsánerében, és rendkívül erős világ- és hangulatteremtésben. Szerencsére...
Amennyiben olvastátok az előző kötetről írt beszámolómat, emlékezhettek rá, hogy Maggie Stiefvater esetében a darabosságra és kidolgozatlanságra panaszkodtam, illetve csupa olyasmire, ami elengedhetetlen lenne egy, a Szellemállatokéhoz hasonló, nagyívű fantasy során, még akkor is, ha elsősorban gyerekek számára íródott. A Vérkötelék esetében szerencsére már a legelső oldalaktól kezdve érezni lehet, hogy egy sokkal kidolgozottabb, tartalmasabb folytatással állunk szembe, olyannal, ami nem csupán leír, hanem mutat is.
A szerzőpáros által megálmodott történet él: gyönyörűen kidolgozott, részletgazdag és jól felépített. Néha talán kicsit túl képszerű a korosztályi besoroláshoz, de mindenképp hiteles. Hiteles, hisz ezúttal a megbocsátás, család, szövetség és elengedés témái mellett a háború és a távol-keleti kultúra is hangsúlyos szerepet kap.
Kis hőseink ezúttal Meilin és egy újabb amulett nyomába eredve a lány szülőföldje felé veszik az irányt, ahol át kell vágniuk a buja, veszedelmekkel és mocsarakkal teli dzsungelen, szembenézni a félelmetes rinólovasokkal és megküzdeni a Pusztító gyilkos hadával. Mindeközben számtalan veszély és próbatétel fenyegeti útjuk sikerét, amit csak tovább tetéz a négy gyerek belső konfliktusa: Meilin leválása, Conor ballépése, az ezzel párosuló sértettség, kirekesztettség és bűntudat.

A kötet központi alakja ezúttal Meilin, aki Conor ballépését követően útra kel, hogy felkutassa apját, s mellé állva hadba vonuljon a Hódító ellen. Csakhogy az eltökélt, tettvágytól buzgó lány olyan akadállyal szembesül, ami nem csupán lelassítja, hanem egyúttal arra is ösztönzi, hogy átértékelje önmagát, nézeteit, és a szellemállatával való viszonyát. Próbatétele során pedig egy új mentort is kap a kiismerhetetlen Xue személyében, aki újabb és újabb verbális-mentális pofonokkal terelgeti a helyes irányba, sokszor mosolyt csalva az olvasó arcára.
Meilin jellembeli fejlődése idő- és szükségszerűsége mellett tanulságos, szórakoztató, helyenként pedig kimondottan szívfacsaró is. Akárcsak a másik három gyereké, ahol a tolvajból sértett, a becsületesből hitszegő, az árulónak kikiáltottból pedig békítő válik.

Mindent egybevetve úgy gondolom, a Vérkötelék a sorozat eddigi legjobb része: fordulatos, kalandokkal teli, jól felépített, izgalmas, humorban és torokszorító élményekben bővelkedő írás. Ráadásul hiába követi a jól megszokott amulett-keresős sablont, egyáltalán nem érezni ismétlésszerűnek, hisz rendkívül szerteágazó, illetve a tényleges cél elérése is jóval epikusabbra sikeredett az eddigieknél. Ahogy fentebb említettem, immár véres harcokból sincs hiány, ahhoz, hogy valamelyik fél megszerezhesse Dinesh, a bölcs elefánt amulettjét, meg kell vívniuk a maguk csatáját: bestiális krokodilok, éles fegyverek és vérmes szellemállatok serege csap össze a négy bajtárssal és újdonsült segítőikkel. ...úgyhogy, ha szeretitek a kalandos (néhol Indiana Jones-szerű) fantasyket, akkor szívből ajánlom - az egész sorozatot. Ne tévesszen meg benneteket a borító és a korosztályi besorolás, felnőttek számára is épp olyan körömlerágósan izgalmas tud lenni a történet, mint a tizenéves olvasók számára.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Meilin, Dzsí, Xue, Abeke és a többiek

Kedvenc jelenet: Meilin és Xue beszélgetései, Abeke és Conor banántökös küldetése

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #3

Maggie Stiefvater - A hajsza

Maggie Stiefvater: A hajsza

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633991008
Oldalszám: 216 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Erdász világában csak kevesen tudnak olyan szellemállatot megidézni, mint Conor, Abeke, Meilin és Rollan. Olyan kapcsolat fűzi őket a szellemállatukhoz, ami révén emberfeletti képességek birtokába jutnak.
És ha másképp is lehet szellemállatot szerezni? Mesterségesen létrehozni a kapcsolatot, így az embert teljes hatalommal ruházni fel? És ha olyasvalakinek ajánlják fel ezt, aki határtalanul önző?
A négy fiatalnak még ideje sem volt összemelegedni, és még szellemállataik képességével sincsenek igazán tisztában. Ennek ellenére szembe kell szállniuk egy brutális ellenféllel, aki minden szabályt megszeg, hogy legyőzze őket.

Saját véleményem:

Az első rész után nem is volt kérdés, hogy folytatni akarom-e a sorozatot. Az izgalmas nyitánynak, és a függőben maradt kérdéseknek hála furdalt a kíváncsiság, hogyan is alakul tovább Conor, Abeke, Meilin és Rollan élete, illetve, hogy milyen eszközöket vet majd be ellenük rettegett ellenségük, a Pusztító. Ráadásul az sem tűnt elhanyagolható szempontnak, hogy A hajsza szerzője maga Maggie Stiefvater.

"– Egy vezetőnek azonban arra kell gondolnia, mit akar a jövőben, nem hogy mit akart a múltban – húzta ki magát kissé Lord MacDonnell. – Ez a játék stratégiára tanít – intett a sakktábla felé."

A Vadnak született után a folytatás sem tér el a jól bevált sémától, Erdász sorsa a négy gyereken és híres szellemállataikon múlik, valamint azon, hogy minél több talizmánt begyűjtsenek a szétszéledt Nemes Vadaktól, még azelőtt, hogy ellenségeik lecsapnának rájuk. Conorék ezúttal pedig nem kisebb állat nyomába erednek, mint Rumfusséba, a hírhedt vadkanéba. Ám ahhoz, hogy elérjenek hozzá, hőseinknek át kell kelniük a néhai szolga- és pásztorfiú szülőföldjén, ami a kiválasztás óta jócskán megváltozott. Immár Connor édesanyja törleszti családjuk adósságát, míg a gróf kudarcot vallott fia az ellenség csapatának kulcsfigurájává avanzsált, s ezzel együtt az egész város is elfordult a Zöld köpenyesektől.
Kalandjuk során a gyerekek mellé új idegenvezető társul egy különös fiú személyében, és a rengeteg veszély mellett különféle próbatételekkel is szembe kell nézniük. Ezek a megpróbáltatások pedig sokszor nagyon személyesek (Meilin apja eltűnik, Conor családja bajba kerül, Abeke árulónak tűnik, míg Rollan továbbra sem képes uralni szellemállatát), sokat hozzátesznek a srácok személyiségéhez, és annak kibontakozásához.

A sorozat különlegessége egyértelműen a megidézett szellemállatokban, valamint a velük való személyes kapcsolatban, és annak feldolgozásában rejlik. Abban, hogy melyik szereplő miként kezeli a számára elrendelt állatot, hogyan képes vele együttműködni, fejlődni. Ez egyeseknek könnyebben megy, másoknak nehezebben, és persze olyanok is akadnak, akiknek nehéz elfogadniuk kapott állataikat. Ez utóbbi kategóriába tartozik Meilin, az ázsiai harcoslány, aki egy lomha, látszólag mihaszna panda társaként kénytelen leélni az életét. A hajsza azonban lehetőséget kínál a kapcsolatok új szintre emelésére, legyen szó emberi vagy állati kötelékről.
Sajnos maga a történet ezúttal nem nyűgözött le annyira, a csaták hiteltelennek és gyerekesnek hatottak, minden túl egyszerűnek és valótlannak tűnt, míg az elindított szálak megválaszolatlanul maradtak, a logikai bakikról nem is beszélve, ám az emberi és állati kapcsolatok bőségesen kárpótoltak. Imádtam a háttérben szárba szökkenni készülő szerelmet, ami egyelőre nagyon gyermeki, szurkálódó, a maga nemében mégis bájos; mentor és diák tiszteleten nyugvó viszonyát, a szellemállat és gazda közti szimbiózist, vagy éppen a tapogatózó ismerkedéssel párosuló izgalmakat. De épp ennyire megérintettek a gyerekek sajátos lelki vívódásai is, az, ahogyan egyiküknek-másikuknak a családjuk és a világ sorsa között kell őrlődniük, vagy azon, miként is bizonyítsák hűségüket.

Továbbra is úgy vélem, jó kis sorozat ez (erről árulkodik a folytatás, amit már el is kezdtem), csak ebben a részben valami félresiklott picit. Hogy ez a valami Maggie Stiefvaternél keresendő vagy sem, nem tudom, de az biztos, hogy én többet és mást vártam a szerzőtől tartalom, hangulat és nyelvezet tekintetében is. Részben egyébként ennek is köszönhető, hogy ez a rész nem tudott annyira beszippantani, mint az első vagy harmadik kötet.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Rollan, Essix, Uraza, Meilin

Kedvenc jelenet: Essix és Rollan vacsora közben, valamint Rollan és Meilin ugratásai

Negatívum: nyelvezet, a történet súlytalansága

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #2

Brandon Mull - Vadnak született

Brandon Mull: Vadnak született

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633990971
Oldalszám: 238 oldal
Fordító: Pék Zoltán

Fülszöveg:

Te vadnak születtél?
Négy gyermek, akiket hatalmas távolság választ el, mind átesnek ugyanazon szertartáson, melyet zöld köpenyes idegenek felügyelnek. Négy fényvillanásból négy vadállat jelenik meg, és a gyerekek, valamint a világ sorsa egy csapásra megváltozik.
Lépjetek be Erdász világába, ahol tizenegy évesen minden gyerek megtudja, hogy azon kevesek közé tartozik-e, akinek szellemállata van. Ez az ember és állat közti ritka kapcsolat mindkét felet különös erővel ruházza fel.
Közben távoli, elfeledett földeken sötét erő támad, és megkezdte a világ feldúlását. Erdász sorsa a négy ifjú vállán nyugszik, de vajon sikerrel járnak-e?

Saját véleményem:

Nagyjából a hazai megjelenéssel egyidőben figyeltem fel a Szellemállatokra, egyszerűen megbabonázott az első kötet csodaszép borítója, és maga a téma is izgalmasnak tűnt. De őszinte leszek, nem hittem volna, hogy a sorozat életképes lesz itthon, így hát én magam is mellőztem. Egészen mostanáig!

A történet egy - a miénken alapuló - több kontinensből álló, fiktív fantasy világban játszódik, ahol minden tizenegyedik életévét betöltött gyermeknek át kell esnie a felnőtté válás ceremóniáján, mely során kiderül, meg tud-e idézni bármilyen szellemállatot. Ezek a különleges lények aktív állapotukban különféle erővel látják el gazdájukat, passzív formájukban pedig tetoválásként pihennek valamely testrészén. Ám akad köztük néhány kivételesen nagy tiszteletnek örvendő Nemes Vad is, például az Elesettek négyese.
A legenda szerint egykor egy Pusztító nevű ellenség megpróbálta uralma alá vonni a világot, de a nagy négyes segítségével és önfeláldozásával végül legyőzték őt a zöld köpenyesek. Ezt követően viszonylagos béke köszöntött be Erdászban... egészen mostanáig, amikor is újabb támadások tizedelik az országokat, miközben váratlanul ismét felbukkannak az Elesettek. Ezzel mintegy párhuzamosan pedig elindul a verseny, ki tudja maga mellé állítani a vadak gazdáit, s melyik fél szerzi meg a legtöbb amulettet.

A négy egymástól igen eltérő társadalmi osztályból és világból származó kamasz - akiket nem csupán mentalitásuk, de kultúrájuk is elválaszt - kénytelen együttműködni, ha meg akarják menteni a világot... pontosabban három, mivel egyikük rossz oldalra kerül. Ám az út, míg a ceremóniától eljutnak az első amulettig, kalandokkal, veszélyekkel és kihívásokkal teli.
Bevallom, nem számítottam rá, hogy ennyire szeretni fogom, de teljesen magába szippantott a történet, jóformán le se tudtam tenni. Imádtam a világot, a legendákat, az állatokat, és a kincskeresős hangulatot, na meg különbözőséget, amit a srácok hoztak.
Mind a négy főszereplő izgalmas háttértörténettel rendelkezik, olyannal, mely nagyban meghatározza jellemét, és azt, ahogyan a kialakult helyzetet kezeli - beleértve szellemállatát vagy a toborzó csapatát. Van köztük szegény sorból származó juhászfiú, maximalista ázsiai harcoslány, árva, aki megjárta a börtönt, és afrikai vadászlány, akit a családja mindig is lenézett. Ők négyen alkotják tehát a csapatot, és igyekeznek köteléket kialakítani állataikkal, valamint feldolgozni azt, mire hivatottak. Van, amelyiküknek könnyebben megy, és olyan is, akinek nehéz elfogadnia szellemállatát, vagy a kötöttségeket.

A Vadnak született noha inkább amolyan bevezető, mely nagyobb részt a főszereplők és szellemállataik megismerésére fókuszál, nem mentes a kalandoktól; ízelítőt ad abból, mire számíthatunk a folytatások során. És azt kell mondanom, ha ilyen a felütés, rengeteg izgalomban lesz még részünk.
A Szellemállatok egy rendkívül komplex, izgalmakkal, bonyodalmakkal és rejtélyekkel teli, pergő történet, melynek fontos részét képezik a legendák és a kincskeresés. Tiszta szívből ajánlom kisebbeknek és nagyobbaknak, én huszonnyolc éves fejjel is ittam minden sorát, és alig várom, hogy a kezemben tarthassam a folytatást!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Rollan, Briggan, Uraza

Kedvenc jelenet: a csata

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #1