Garth Nix - Sean Williams: Vérkötelék
Kiadó: Könyvmolkyépző Kiadó
ISBN: 9789633994207
Oldalszám: 260 oldal
Fordító: Robin Edina
Fülszöveg:
Erdász az örök egyensúly hazája. A ritka kapocs, a szellemállatokhoz fűződő kötelék tartja össze az emberek és az állatok világát. Conor, Abeke, Meilin és Rollan mindnyájan részesültek ebben a különleges ajándékban – és a megtiszteltetéssel járó felelősség is a vállukra nehezedik.
A Hódítók azonban megpróbálják elpusztítani ezt az egyensúlyt, lángba borítják a világot, és egész városokat tipornak el a végső hatalomra törő küzdelem során – köztük Meilin otthonát is. A lány végül képtelen tovább várni, készen áll a harcra, így hát szellemállatával, egy Dzsí nevű pandával behatol az ellenség területére. A barátai sem járnak messze mögötte… de nem ők az egyetlenek.
Az ellenség mindenhol ott rejtőzik.
A Hódítók azonban megpróbálják elpusztítani ezt az egyensúlyt, lángba borítják a világot, és egész városokat tipornak el a végső hatalomra törő küzdelem során – köztük Meilin otthonát is. A lány végül képtelen tovább várni, készen áll a harcra, így hát szellemállatával, egy Dzsí nevű pandával behatol az ellenség területére. A barátai sem járnak messze mögötte… de nem ők az egyetlenek.
Az ellenség mindenhol ott rejtőzik.
Saját véleményem:
Az előző rész függővége után azonnal belevetettem magam a folytatásba, ami egészen új szintre emelte a sorozatot. A Szellemállatok immár túlmutat egyszerű ifjúsági történeten, vérpezsdítő fantasy tele emberi érzelemmel, különleges kötelékkel, és egy epikus háborúval, melynek minden egyes csatája sorsdöntő fordulatokat eredményez.
"– (...) A valódi erőnek semmi köze a mérethez vagy a harciassághoz."
A Vérkötelékért ezúttal Garth Nix és Sean Williams szerzőpárosa felelt, akik közül az előbbi neve ismerősen csenghet a hazai olvasóközönség számára is. A Sabriel írójáról, Garth Nixről tudvalevő, hogy otthonosan mozog a fantasy zsánerében, és rendkívül erős világ- és hangulatteremtésben. Szerencsére...
Amennyiben olvastátok az előző kötetről írt beszámolómat, emlékezhettek rá, hogy Maggie Stiefvater esetében a darabosságra és kidolgozatlanságra panaszkodtam, illetve csupa olyasmire, ami elengedhetetlen lenne egy, a Szellemállatokéhoz hasonló, nagyívű fantasy során, még akkor is, ha elsősorban gyerekek számára íródott. A Vérkötelék esetében szerencsére már a legelső oldalaktól kezdve érezni lehet, hogy egy sokkal kidolgozottabb, tartalmasabb folytatással állunk szembe, olyannal, ami nem csupán leír, hanem mutat is.
A szerzőpáros által megálmodott történet él: gyönyörűen kidolgozott, részletgazdag és jól felépített. Néha talán kicsit túl képszerű a korosztályi besoroláshoz, de mindenképp hiteles. Hiteles, hisz ezúttal a megbocsátás, család, szövetség és elengedés témái mellett a háború és a távol-keleti kultúra is hangsúlyos szerepet kap.
Kis hőseink ezúttal Meilin és egy újabb amulett nyomába eredve a lány szülőföldje felé veszik az irányt, ahol át kell vágniuk a buja, veszedelmekkel és mocsarakkal teli dzsungelen, szembenézni a félelmetes rinólovasokkal és megküzdeni a Pusztító gyilkos hadával. Mindeközben számtalan veszély és próbatétel fenyegeti útjuk sikerét, amit csak tovább tetéz a négy gyerek belső konfliktusa: Meilin leválása, Conor ballépése, az ezzel párosuló sértettség, kirekesztettség és bűntudat.
A kötet központi alakja ezúttal Meilin, aki Conor ballépését követően útra kel, hogy felkutassa apját, s mellé állva hadba vonuljon a Hódító ellen. Csakhogy az eltökélt, tettvágytól buzgó lány olyan akadállyal szembesül, ami nem csupán lelassítja, hanem egyúttal arra is ösztönzi, hogy átértékelje önmagát, nézeteit, és a szellemállatával való viszonyát. Próbatétele során pedig egy új mentort is kap a kiismerhetetlen Xue személyében, aki újabb és újabb verbális-mentális pofonokkal terelgeti a helyes irányba, sokszor mosolyt csalva az olvasó arcára.
Meilin jellembeli fejlődése idő- és szükségszerűsége mellett tanulságos, szórakoztató, helyenként pedig kimondottan szívfacsaró is. Akárcsak a másik három gyereké, ahol a tolvajból sértett, a becsületesből hitszegő, az árulónak kikiáltottból pedig békítő válik.
Mindent egybevetve úgy gondolom, a Vérkötelék a sorozat eddigi legjobb része: fordulatos, kalandokkal teli, jól felépített, izgalmas, humorban és torokszorító élményekben bővelkedő írás. Ráadásul hiába követi a jól megszokott amulett-keresős sablont, egyáltalán nem érezni ismétlésszerűnek, hisz rendkívül szerteágazó, illetve a tényleges cél elérése is jóval epikusabbra sikeredett az eddigieknél. Ahogy fentebb említettem, immár véres harcokból sincs hiány, ahhoz, hogy valamelyik fél megszerezhesse Dinesh, a bölcs elefánt amulettjét, meg kell vívniuk a maguk csatáját: bestiális krokodilok, éles fegyverek és vérmes szellemállatok serege csap össze a négy bajtárssal és újdonsült segítőikkel. ...úgyhogy, ha szeretitek a kalandos (néhol Indiana Jones-szerű) fantasyket, akkor szívből ajánlom - az egész sorozatot. Ne tévesszen meg benneteket a borító és a korosztályi besorolás, felnőttek számára is épp olyan körömlerágósan izgalmas tud lenni a történet, mint a tizenéves olvasók számára.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Meilin, Dzsí, Xue, Abeke és a többiek
Kedvenc jelenet: Meilin és Xue beszélgetései, Abeke és Conor banántökös küldetése
Negatívum: -
Borító: 5/5Sorozat: Szellemállatok #3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése