Eliot Schrefer - Erőpróba

Eliot Schrefer: Erőpróba

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789633996942
Oldalszám: 242 oldal

Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

A sivatag közepén egy gyönyörű oázis rejtőzik, ahol egy rendkívüli király uralkodik – egész Erdászban nincs hozzá fogható. A neve Cabaro, a Nagy Oroszlán, az állatok birodalmának uralkodója, aki féltékenyen őrzi varázslatos aranytalizmánját. Ember még sohasem tette be lábát a Nemes Vad területére. Nem mindennapi feladatra vállalkoznak hát hőseink, amikor útra kelnek az oázis felé.
Conor, Abeke, Meilin és Rollan már máskor is végrehajtotta a lehetetlent. Most azonban a csapat a felbomlott – barátságukat szétzilálta egy szörnyű, pusztító árulás.
Az ifjú hősök és szellemállataik máris rengeteg áldozatot hoztak a talizmánokért folytatott harcban. Ám amint a világ lassan darabokra hullik körülöttük, és egy kegyetlen ellenség követi minden lépésüket, még súlyosabb csapások érik őket.

Saját véleményem:

A négy kiválasztott útja lassan a végéhez ér, ám mielőtt sor kerülhetne a mindent eldöntő összecsapásra, hőseinknek még meg kell szerezniük az utolsó talizmánt, az Aranyoroszlánt. Nagy a tét: ki ér előbb Cabaro, a Nagy Oroszlán oázisába, a Hódítók gonosz serege vagy a Zöld Köpenyesek megtépázott csapata. Egész Erdász sorsa múlik azon, ki kaparintja meg a medált.

"Néha a család, amelyikre rátalálunk, sokkal jobb, mint amelyikben felnőttünk."

A Szellemállatok sorozat kezdetektől fogva egy izgalmas, kincskeresős-kalandozós fantasynek indult, amiben négy gyerek és szellemállataik vágtak neki az ismeretlennek, hogy összegyűjtsék a Nemes Vadak talizmánjait. Tették mindezt azért, hogy az ellenség ne taszíthassa pusztulásba a világot. A tét nagysága azonban csak most, az utolsó előtti részben érezhető igazán: lelki és fizikai megterhelések, veszteségek érik Abekét, Meilint, Rollant és Conort, s olyan megpróbáltatások, melyek végérvényesen átbillentik őket a felnőttkor küszöbén. 

Míg Meilin és Abeke a Pusztító fogságában igyekszik kiutat találni és felkerekedni az önostorozáson, addig Conor és Rollan vezetőjük, Tarik társaságában szeli keresztül Niló vidékét. Ahhoz azonban, hogy megtalálják Cabaro-t, fel kell keresniük Abeke egykori szülőfaluját, ám útjuk során kénytelenek szembesülni a Hódító seregének szörnyűséges pusztításával, és a vadonélő állatok furcsa viselkedésével. Később szerencsére társukul szegődik egy nilói lány, Irtike, aki fura szellemállatának hála komoly segítséget jelent a csapat számára.

Niló - Afrikára hajazó - vadsága, a fájdalom, hogy Rollan és Conor is elvesztett egy-egy hozzá közelálló lányt, valamint az őket lépten-nyomon mellbevágó pusztulás látványa olyan, ami alapjaiban rengeti meg a fiúk világát, és húzza ki lábuk alól a talajt, miközben olvasói szempontból rengeteg izgalmat ígér. Mégis... most először éreztem azt, hogy nem érzek semmit. Eliot Schrefer történetvezetése és stílusa steril, egyik szereplőt sem engedi igazán közel az olvasóhoz. És ez hatalmas hiba, hisz mostanra olyan érzelmi csomagot kaptak a gyerekek, aminek a feldolgozásához igenis elengedhetetlen látni, át- és megélni azt, amin keresztülmennek. Mindez azonban kimaradt, mint ahogyan sok más érdekes pillanat is. Mintha a szerző úgy próbálta volna elkendőzni a rutintalanságát, hogy átugrotta a sorsdöntő részeket, legyen szó csatáról, veszteségfeldolgozásról vagy váratlan fordulatról. Többször is azt éreztem, hogy kiestek részek és csak pislogtam, nem értve, mi történt az imént (megjegyzem, többször vissza is lapoztam, nem pörgettem-e át véletlenül néhány oldalt, de nem). Se a kaland, se az érzelmi töltet nem kapott megfelelő formát, mindenen csak áthaladtunk daráló módjára. Az Erőpróba inkább dokumentarista, mintsem regényes formájú. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy rendkívül pörgős, brutális, és fájdalmas. Kevesebb mint huszonnégy óra leforgása alatt felfaltam az egészet, annyira vitt magával, ám Irtikéhez hasonlóan, számomra akadtak pillanatok, amikor szerettem volna elfordítani a fejemet, és nem átélni azokat a brutális gyilkosságokat, amiknek tanúja lehettem. Annak ellenére, hogy ez egy főként gyerekeknek készült sorozat, az Erőpróba minden csak nem gyerekbarát, véres és kegyetlen halálok, marcangolások, gyilkosságok tarkítják. És olyasfajta veszteség is van benne, amit én felnőttként is nehezen tudtam feldolgozni. 

Mindent egybevetve, bár a kötet sterilsége sokat visszavett az élményből, rendkívül élveztem. Együtt borzongtam, féltem és sírtam a szereplőkkel, miközben remegve drukkoltam Conoréknak, hogy épp bőrrel keveredjenek ki ebből a kalandból is. És mindezt miért? Hogy a vége egy olyan csavarral sokkoljon, amiből még most sem tértem magamhoz.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő:Rollan, Tarik, Lumeo, Essix, Briggan, Itrike, Dzsí

Kedvenc jelenet: az összebújós Dzsí és Meilin pillanat és Rollan "vargolása"

Negatívum: a szerző steril stílusa, valamint a kifejtetlen, izgalmas részek

Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #6

Megtetszett? Vidd haza!