2015. szeptember 26., szombat

Parádi Orsolya - Pandala-szigetek



A Kolibri Kiadó gondozásában jelent meg Parádi Orsolya lenyűgöző Pandala-szigetek színezőkönyve felnőttek számára. 
Mostani blogturnénk kissé rendhagyó, hiszen színeztünk, alkottunk és minden képességünket latba vetettük. Gyere és kísérd végig a blogturnét és tiéd lehet a színező egyik példánya!


Parádi Orsolya: Pandala-szigetek (színező)

Kiadó: Kolibri 
ISBN: 9786155541698
Oldalszám: 32 oldal

Fülszöveg:
Parádi Orsolya neve sokaknak ismerősen cseng már, hiszen ő az, aki varázslatos mesét lehel bármelyik kavicsba. Rendszeresen tart – Magyarországon és külföldön egyaránt – felnőtteknek szóló workshopokat, illetve gyerekfoglalkozásokat, ezekre az alkalmakra mindig visz magával színezőt is. Az itt szerzett tapasztalataiból, valamint a lelkes visszajelzésekből született ez a csodálatos füzet, mely a Pandala-szigetek varázslatos világába kalauzol minket. 
Ha elmerülünk e különleges mesevilágban, és színekkel töltjük meg Parádi Orsolya különleges teremtményeit, garantáltan elmélyült szórakozást és aktív pihenést csempészhetünk stresszel teli világunkba.
Az első, magyar alkotótól született, felnőtteknek szánt meditatív színezőt – melynek minden vonala egyedi és kézzel rajzolt – élvezettel forgathatja bárki, aki egy kis belső csendre vágyik!
A pandala szót a görög pan (Pangea, Panthalassza) és a szanszkrit mandala szavak ötvözésével találtam ki. Egy olyan ősi helyet és állapotot jelöl, ahol zavartalanul élnek együtt az élőlények. A színező megrajzolásakor igazán belevetettem magam a részletekbe, az apró motívumok tengerébe. Remélem, nagy örömöt és kikapcsolódást jelent majd megtölteni színekkel a képeket!  Parádi Orsolya

Saját véleményem:
Hónapokkal ezelőtt bombaként robbant be a köztudatba a felnőtt színező őrület, természetesen kis hazánk sem maradhatott ki a mókából. Bevallom elég sokáig igencsak szkeptikusan álltam az egészhez. Nem értettem, ki az, aki a mai, rohanó hétköznapokban - amikor egyébként is olyan kevés idő jut a szórakozásra -, képes leülni, és csak úgy, ötéves gyerek módjára színezgetni, ahelyett, hogy olvasna, mozizna, bulizna vagy bármi más. De ami még ennél is kevésbé fért a buksimba, az az, hogy emberek egy gyerekszínező sok tízszeresét adják ki mindezért.
Tehát ott álltam értetlenül, hüledezve, hitetlenkedve, mialatt szinte napról napra bukkantak fel újabb és újabb színezők, ráadásul a környezetemben is egyre többen ragadtak ecsetet, ceruzát, filctollat, miközben a közösségi oldalakat valósággal ellepték a gyönyörűbbnél gyönyörűbb alkotások, és végül arra eszméltem, hogy kedvem támadt kipróbálni ezt az egészet. Alkotni akartam. Ezen a ponton, mintegy égi jelként rátaláltam a Pandala-szigetekre, ami első látásra tökéletesen megfelelt mindennemű elvárásomnak: magyar művész készítette, családbarát áron kínálták, ideális terjedelemben.

Ahogy megkaparintottam első felnőtteknek szóló színezőmet, tüzetesen megnézegettem a rajzokat, felkaptam színes ceruza készletemet és hegyezőmet, majd elvonultam, hogy békés kis magányomban kiélhessem kreativitásomat a kiválasztott képen. Elsőként virágkötő énem és emlékeim kerekedtek felül, arra gondoltam, alkalmazom a vizsgamunkás tervdokumentációmnál használt technikákat. 




A kezdeti elképzeléseimből semmi nem lett végül, teljesen más színeket, trükköket vetettem be, minthogy az első néhány vonás után elvesztettem mindennemű kapcsolatomat a gondolataimmal és a külvilággal, csak a színező és én léteztünk. Arra lettem figyelmes, hogy minél több szín tölti ki az addig hófehér területeket, annál izgatottabban várom a végeredményt. Már-már célommá vált minél gyorsabban, minél szebben életre kelteni az addig halott lapot. Nem érdekelt, hogy leszakad a karom, hogy a fejenálláson kívül már minden testhelyzetben megfordultam, csak a cél számított.
A színezés egyszerre frusztrált sebességbeli korlátaim miatt, és nyugtatott meg; ám az tény, hogy a hétköznapi gondokat, bajokat messzire száműzte.




A cél tehát adott, élettel felruházni a semlegest, ehhez pedig elengedhetetlenek a színek. Fejben előre eldöntheted, mit szeretnél kihozni egy-egy ábrából, de valószínűleg a lelked, és amire éppen abban a pillanatban szüksége van, dominálni fog. Mindegy, hogy pasztell, élénk, világos vagy sötét, de azalatt a néhány óra alatt, amíg használod vagy nézed őket, tudat alatt hatnak rád. Megnyugtatnak, felpezsdítenek, energiával töltenek fel.
Én például azt vettem észre magamon, hogy vonzódom az intenzív, pulzáló, vidám színekhez, és ez a színezésen túl is elgondolkodtatott - már csak azért is, mert ez más területeken eddig nem ütközött ki.
Tehát annak ellenére, hogy nem regényről beszélünk, mégis ugyanúgy pörgeti az agyadat azután is, hogy letetted. Csak nem közvetlenül, hanem közvetetten.




Ám nem csak a színek pszichológiája és hatása érdekes, hanem az, ahogyan a színezőben rejlő ábrák megmozgatják az ember fantáziáját. A Pandala-szigetekben a konkrét minták (kolibrik, halak, baglyok, pillangók) mellett számos nonfiguratív vagy olyan rajz is található, amiről nem lehet tényszerűen eldönteni, mi az. Rajtad áll, mit hozol ki belőle, mivé varázsolod.
A fentebbi fotón egy határesetet láttok, ami így kiszínezve talán határozottan tigrisnek mondható, önmagában viszont lehet akár oroszlán is. Jómagam rengeteget agyaltam rajta, hogy melyik vonalon induljak el. Legyen oroszlán? Vagy tigris? Esetleg hagyjam a képzeletemet szabadon szárnyalni?
Kicsit olyan ez mint az írás. Megalkothatod saját vizuális sztoridat, és garantáltan nem találsz még egy ugyanolyat.




Másfajta színező még nem fordult meg a kezemben, de az biztos, hogy a Pandalában mindenki talál magának való nehézségű, mintájú képeket. Vannak egyszerűbbek, nehezebbek, elnagyoltabbak, közepesen kidolgozottak vagy rettentően aprólékosak. Lehet kísérletezni, mi az, amihez jobban vonzódsz, miben tudod kiélni magad.
Én például kipróbáltam az összeset, és rá kellett jönnöm, hogy valahol az aranyközépút az irányom. A nagy, szabad terek túl sok szabadságot hagytak számomra, míg a pici-apró mintákat egy bizonyos mennyiségig élveztem, ám egy idő után monotonitásba fulladtam. Ellenben a nem túl tág, de nem is túl keskeny korlátok között csak úgy lubickoltam. Igaz, a vonalakból való kiszaladás terén van még hova fejlődnöm...
A Pandalának hála viszont mindig olyat választhatok, amilyet éppen akarok. Ha pepecselni van kedvem, pepecselek, ha meg szabadságra vágyom, akkor széles vonalakat húzok.




Arra viszont felhívom a figyelmet, hogy egy kép bármennyire is egyszerűnek nézzen ki, nem az. Alsó hangon egy-két óráról, olykor többről is beszélünk. Természetesen nem kötelező addig ülni/feküdni, amíg kész nem leszel vele, de ha le is teszed, úgyis addig fog motoszkálni a fejedben, amíg vissza ne mmész hozzá.

Mindent egybevetve úgy vélem, Parádi Orsolya színezője tökéletes választás lehet azoknak, akik most akarnak belevágni ebbe az őrületbe, és azoknak is, akik már jártasabbak benne. Mint ahogyan férfiak, nők, kicsik és nagyok is örömüket lelhetik a Pandala-szigetekben. De jó ha tudjátok, ha egyszer színest vesztek a kezetekbe, nincs megállás.
Amellett, hogy kikapcsol, számtalan egyéb jótékony hatással is bír. Az alapvető színterápia mellett remek önismereti tréning gyanánt is szolgál. Az ember rengeteg olyan dologra jöhet rá, amit addig nem is sejtett magáról. Szóval ha azon gondolkoztok, hogy belevágjatok-e, akkor határozottan azt mondom: IGEN!




Színezhető könyvjelzők


Ha kedvet kaptatok a színezéshez, de jelenleg épp nincs otthon színező, vagy csak szeretnétek egyedi könyvjelzőt készíteni, akkor nyomtassátok ki a lentebbi könyvjelzőket (a képekre kattintva nagyobb méretben is elérhetitek őket), és keltsétek őket életre a színek segítségével.
(Ha van kedvetek, a kész alkotásokat nyugodtan belinkelhetitek ide hozzászólásban, vagy akár elküldhetitek a Blogturné Klubnak is.)






 




Nyereményjáték


Ha már színező, akkor a játék is szorosan kapcsolódik ehhez. 
Ezúttal híresebb könyvekből készült képregény részlet vagy manga részlet alapján kell kitalálnotok, melyik könyvhöz készült az illusztráció. Némi segítséget találtok az állomásokon, amik sokban segítenek a helyes megfejtés eltalálásában.
(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)


A képregény regénysorozat változata pont ezt tette az én szívemmel is:
"a szívem szilánkjaiból kirakott láthatatlan ösvényen fogsz járni"






Nézzetek be a többi állomásra is

09/26 Dreamworld
09/28 Insane Life

2015. szeptember 19., szombat

Shannon Hale - Holnemvolt Csodaország



Folytatódik az Ever After High blogturné a sorozat harmadik részével, Holnemvolt Csodaország címmel. Ezúttal Lizzie Hearts, Cedar Wood és Madeline Hatter kerülnek a középpontba, hogy megmentsék a barátaikat. 
Kövesd a Blogturné Klub három bloggerének bejegyzéseit és újabb mesés posztok várnak rád, merülj el ebben az izgalmas mesevilágban! A Móra Kiadó felajánlásában ráadásul kettő példány a szerencsés nyertesekre vár!


Shannon Hale: Holnemvolt Csodaország 

Kiadó: Móra Kiadó
ISBN: 9789631198508
Oldalszám: 293 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:
Minden a feje tetejére állt.
De kinek a feje tetejére?
Az Ever After High diákjai eddig kötelességtudóan aláírták a Mesehősök Végzetkönyvét, ezzel megfogadták, hogy eljátsszák a mesében előre megírt szerepüket.
A suliba azonban betoppant Raven Queen, és már az elején mindent felbolygatott! Az örökség napján szembeszegült a sorsával, s azóta senki meséje nincs biztonságban, még az előkelő Apple White-é sem! A világ azonban akkor áll csak igazán a feje tetejére, amikor egy különös csodaországi lény beszabadul Holnemvoltországba, és kerge varázserejével mindent összezavar. Úgy tűnik, egyedül Lizzie Hearts, a Szívkirálynő lánya és Csodaország trónörököse nem bolondult meg teljesen. És persze a fából faragott Cedar Wood, Pinokkió lánya, és Madeline Hatter, a Bolond Kalapos lánya sem. (Vagy legalább nem lett bolondabb, mint volt.) Most rajtuk áll, hogy megmentsék barátaikat a csodaországi varázslattól, ami megfosztaná őket és Holnemvoltország összes meséjét a boldog fusselvélétől.

Saját véleményem:
Az Ever After High függőséget okoz. Én pedig büszkén vállalom, hogy függő vagyok, és eszem ágában sincs kigyógyulni belőle. Minden alkalommal, amikor kinyitom a könyvet, csillogó szemű kislánnyá változom, s néhány órára jómagam is az Ever After High tanulójává avanzsálok.
Szeretem ezt a világot, a szereplőket, a mesés szójátékokat, az izgalmas helyszíneket és tanórákat, a kalandokat, de leginkább azt szeretem, ahogyan rám hat. Csapjátok le a fejét!
Most azonban egy kicsi üröm is vegyült az örömömbe, ugyanis – a novelláskötetet leszámítva – Shannon Hale utoljára bújt a Mesélő bőrébe, s utoljára csavargatta Holnemvoltország szálait, méghozzá nem is akárhogyan. Ezúttal egészen különleges, már-már mesésen szürreális színhellyé változtatta át a már megszokott közeget, s három bolondos, átlagosságot és hétköznapiságot nélkülöző szereplő otthonát hozta hozzánk közelebb, feje tetejére állítva, s kifordítva mindent és mindenkit. Üdv, Holnemvolt Csodaországban!

A történet nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a második rész véget ért. Az összetört dutyikornisból kiszabadult Csodaország egyik legrettegettebb lénye, a gruffacsór, aki rettentő mérges és elégedetlen. Semmi nem emlékezteti hazájára, ráadásul a hasa is kong az ürességtől, így hát eltökéli, hogy Csodaország másolatává változtatja ezt a sivár vidéket, és annak lakóit. Csupán egy bökkenő van, varázsereje jócskán megcsappant, tehát szüksége van csodaországi lényekre, akik jelen esetben nem mások, mint Maddie és az apukája, a Szívkirálynő lánya, Lizzie, valamint a Nevető Macska gyermeke, Kitty.
Mindeközben az iskola tanulói, mit sem sejtve a lappangó veszélyről, szokásos osztálykirándulásukra igyekeznek, csoportokra bontva. Ravenék osztálya az Északi szélhez látogat el, ám szórakozásuk nem tarthat sokáig, ugyanis csodaországi lényekké alakult medvék támadják meg először Cedart, majd az egész csapatot, akik mindezek tekintetében kénytelenek a suliba menekülni. Csakhogy ott sincsenek biztonságban. Egyik percről a másikra, mindenféle élőlényekké, tárgyakká változnak a diákok, leszámítva a három csodaországit, és Cedart, aki fabábuból emberré alakul. S ha mindez nem lenne elegendő, az igazgató, és a Vasorrú Bába varázsburokba vonja az iskolát, vele együtt a bent rekedt diákokat, és a gruffacsórt, így védelmezve az ország többi részét a fenevadtól. Más választás nem lévén, ezen a furcsa négyesen múlik mindenki sorsa.

A regény ugyan végig a gruffacsór megölésén, és a többiek megmentésén alapszik, mégis van egy sokkal fontosabb háttérüzenete: valódi önmagunk megtalálása.
Nagyon tetszett, hogy Shannon Hale ezúttal kiválasztotta a négy legfurcsábbnak tűnő lányt, akik első pillantásra, így vagy úgy, de jobban kitűntek a tömegből, s esélyt adott nekik a kibontakozásra, és az önmegvalósításra.
Elsőnek rögtön ott van Cedar, a fabábú lány, aki mindig kénytelen az igazat mondani, és aki emiatt rengeteg hátránnyal indul. Magányosnak és kívülállónak érzi magát. A gruffacsór varázslatának köszönhetően azonban alkalma nyílik megtapasztalni álmait, és rájönni, hogyha nem köti átok, vajon milyen is lenne igazából.
Csodálatos és egyben szívszorító pillanatokat okoz ez a megtört, tisztalelkű lány nekünk, olvasóknak. Egészen elképesztő módon mutatja be, milyen fanteasztikus lélegezni, örömöt és fájdalmat érezni, füllenteni, vagy hősnek lenni. Imádtam a gondolatait, a jó és rossz közti kísérletezgetéseit, mindazonáltal a szívem szakadt meg érte.

Hozzá társult a három csodaországi hölgy, akikről összefoglalva annyit érdemes tudni, hogy a maguk módján elég zizik, s számukra a hétköznapiság életidegen. A varázslat viszont pont ezt éri el, kifordítja eredeti valójukat, hátborzongatóan normális gondolatokkal töltve meg buksijukat.

A regény főszerepe ezúttal Lizzie-re hárul. Tudjátok, ő az, aki állandóan azt ismételgeti: Csapjátok le a fejét! Bevallom, nem gondoltam volna, hogy pont az ő személyében fogok új kedvencet avatni, de így lett.
Lizzie minden szempontból furcsa lány. Mindenkit megvet és lenéz, ahogyan azt anyjától tanulta. Utálja Holnemvoltországot, nincsenek barátai, idegesítik a tündi-büni, fecsegő, állandóan vidám hercegnők. Jópofizás helyett saját kis kertjét gondozza. A kialakult helyzet következtében viszont rengeteg új dolgot, érzést tapasztal meg, és bár foggal-körömmel küzd ellene, egy sor olyat tesz, ami ellenkezik elveivel.
Komolyan mondom, Lizzie az egyik legütősebb és legzseniálisabb karakter, akivel valaha találkoztam! Persze csak örök kedvencem, Maddie után, aki ezúttal is hű marad szerepéhez.
Végre! Végre minden eddiginél nagyobb reflektorfény jut ennek a bolondos leányzónak, s egészen új oldalát csillogtathatja meg egy váratlan fordulat következtében. Tegyünk fel, hogy Maddie-re hárulna a mesélő szerepe... na, persze ez lehetetlen... vagy mégsem?

Ezt a kötetet tagadhatatlanul a karakterek, és az ő fejlődésük teszik varázslatossá. A gruffacsórral folytatott harc számomra kicsit gyerekesebbre sikeredett - ami persze nem baj, mert hát nem a 24 évesek, hanem a gyerekek a célközönség -, mint azt megszoktam.
És amit még muszáj kiemelnem, az a fordítás. Nem szoktam erre külön kitérni, de itt és most megemelem virtuális kalapomat a fordító előtt, mesésen fantaesztikus lett! Elképzelni sem tudom, ezt a sok szójátékot hogyan tudta ennyire élően, szövegbe simulóan magyarosítani, de megcsinálta. Éppen pont mesés!

Az Ever After High sorozatot pedig ajánlom minden gyereknek és gyereklelkű felnőttnek, ha szeretnétek egy igazán aranyos, vicces, jól kidolgozott, olvasóját komolyan kezelő, szerethető karakterekkel, és varázslatos világgal rendelkező mesét olvasni.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Maddie, Lizzie,Cedar, Kitty, Raven
Kedvenc jelenet: Cedar nagy rádöbbenései, és Lizzie minden megmozdulása
Negatívum: a Gruffacsórral való harc
Borító: 5/5




Karakter kalauz


Felül a szereplő nevét, alul pedig a szülőt találjátok. (Nagyobb méretért katt a képre)




Nyereményjáték


Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!
A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!






Nézzetek be a többi állomásra is

09/19 Dreamworld 

2015. szeptember 17., csütörtök

Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok - Cover Reveal


2015. őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kristin Hannah New York Times bestseller regénye, a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok. Csodálatos, magával ragadó történet szerelemről, veszteségről és a barátság mindent elsöprő erejéről. 


eredeti borító
Kristin Hannah: Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633736074
Oldalszám: 656 oldal
Fordító: Palásthy Ágnes
Várható megjelenés: 2015. ősz
Rendeld meg/jegyezd elő:  kemény fedeles  |  puha fedeles

Fülszöveg:
1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére Tully és Kate-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.
Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár köz két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.
Tully a kezdetektől fogva kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy ér valamit. Mivel anyja kicsi korában elhagyta, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Vakon követi becsvágyát New Yorkba, majd a világ körül, s hírnévre és sikerre tesz szert… magányosan.
Kate valójában nem akar mást, csak szerelmet és családot, teljesen hétköznapi életet. A maga csendes módján Kate ugyanolyan elszánt, mint Tully. Azt azonban nem tudja, hogy a házasság és az anyaság mennyire megváltoztatja majd. Hogy mennyire szem elől téveszti, ki volt azelőtt, és mit akart. És hogy mennyire irigyli majd híressé vált legjobb barátnőjét…Tully és Kate harminc éven át támogatják egymást jóban és rosszban, túlélve a barátság viharait is: féltékenységet, haragot, megbántottságot, neheztelést. Azt hiszik, már semmi nem árthat nekik, amikor egyetlen árulás elszakítja őket egymástól… és végső próbának veti alá a bátorságukat és a barátságukat.




Kristin Hannah


Kristin Hannah 21 regény New York Times bestseller szerzője. Hawaiion él férjével és fiával, ahol gyakran hódol egyik kedvenc foglalatosságának: az olvasásnak. Kislányként balerina szeretett volna lenni, végül jogász lett belőle. Íróvá egy utólag szerencsésnek bizonyuló nehézség miatt vált: amikor kisfiát várta, ágynyugalomra ítélték - így minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Akkor jött az ötlet az íráshoz, amit azóta töretlenül folytat is. 






Dobpergés...




2015. szeptember 11., péntek

Carina Bartsch - Türkizzöld tél



Egy év türelmetlen várakozás után végre elhozza a Maxim Kiadó az olvasóknak a Cseresznyepiros nyár folytatását, mely a Türkizzöld tél címet viseli.

Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere is egy turnéra invitál benneteket, melyben megismerhetitek a véleményüket a könyvről, illetve sok érdekességet megtudhattok a Türkizzöld tél történetével kapcsolatban.
A blogturné 2015. szeptember 5-én indul és minden nap szeretettel várja az olvasókat és ne feledjétek, hogy a Maxim Kiadó felajánlott 3 könyvet is, melyet megszerezhettek a turnéjáték során.


Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616421
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:
A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Saját véleményem:
A tavalyi év egyik legkiemelkedőbb újdonsága volt számomra a Cseresznyepiros nyár, mely fiatalosságával, pimaszságával és lendületességével belopta magát a szívembe. Hogy Elyast ne is említsem...
Mindezen tényezők, valamint a brutálisan kegyetlen, egyáltalán nem olvasóbarát függővége miatt bátran kijelenthetem, hogy a Türkizzöld tél a 2015-ös évem legvágyottabb kötetévé avanzsált. Így hát némi túlzással, habzószájas fangirl módjára vetettem rá magam, amikor megkaparintottam. És amit kaptam - hangozzék bármily közhelyesen -, teljesen más volt, mint amire a Cseresznyepiros nyár vége alapján számítottam. De ugye olvasó tervez, író végez, vagy mi a szösz (ami természetesen nem baj!).
A Türkizzöld tél egyébként ugyanolyan, mint elődje, mégis más. S hogy az ellentmondások számát tovább növeljem: cselekményileg alulmúlja az első részt, érzelmileg viszont bőven túlszárnyalja azt.

"Elyashoz közel lenni, a világon semmilyen más érzéssel nem lehet összehasonlítani. Még soha nem éltem meg olyasmit, ami akárcsak megközelítőleg ilyen szép lett volna, és ami ilyen sok érzést váltott volna ki belőlem. Úgy éreztem, mintha az egész eddigi életem csak egy bevezető futam lett volna, és most végre elkezdődne."

A történet ezúttal teljes mértékben Emely és Elyas kapcsolatára koncentrálódik, elhagyva mindenféle baráti, iskolai, és egyéb sallangot. Időben pedig néhány hét elteltével ugyanott vesszük fel a fonalat, ahol abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy az Emely életében jelenlévő fiúk felszívódtak, ami nem kicsit bosszantja hősnőnket. Főként Elyas távolságtartása miatt puffog.
Azonban egy érdekes, és olvasói szemmel felettébb mulatságos halloween parti után kedvenc párosunk igencsak meghitt, bensőséges viszonyba bonyolódik, s újra részesei lesznek egymás életének, ezúttal a valódi érzéseikre fókuszálva, nem pedig a másik cukkolására. A békés idill ellenben nem tart sokáig. Elyas titkának napvilágra kerülésével minden a feje tetejére áll.
Tudjátok, boldogság, lángoló szenvedély - mindig így kezdődik, aztán jön a sírás, fájdalom és a menekülés.
 
Annak idején, amikor befejeztem a Cseresznyepiros nyarat, úgy sakkoztam magamban, hogy a folytatásban Emely bántó levele miatt Elyas kitolat a képből, és így ezzel kapcsolatos lesz a dráma. Az meg sem fordult a fejemben, hogy a kedves írónő előbb megadja nekik a földöntúli boldogságot - s általuk természetesen nekünk is -, hogy aztán minél magasabbról taszíthasson mindenkit a mélybe. De így történt.
Oké, utólag belátom, tényleg kellett az a falatnyi mennyország, hogy láthassuk, érezhessük, mit veszítenek szereplőink a szakítással, s hogy pontosan milyen mértékű is a köztük feszülő kötelék.

A nagy szakítás előtti rész ellenben ugyanolyan édes, habkönnyű, szórakoztató, s egyben lábrogyasztó, mint az első rész. Olyannyira, hogy a regény első, kb. 100 oldalát szóról-szóra kiidézném szívem szerint.
A halloween parti közbeni macska-egér játék fergeteges, akárcsak a másnap. Elyasék csak úgy sziporkáznak, ugratásból, kínos és vicces szituációból egyaránt kijut. Akárcsak kémiából, ami rettentő jól működik köztük. Látni és érezni, milyen mély szerelem is az övék. Az a valódi igaz, mindent felemésztő fajta.
Bevallom, épp emiatt éreztem sok esetben azt, hogy Emely túlreagálja Elyas botlását. Külső szemlélőként nem értettem, miért kell ennyire drasztikusan elválni, mert igen, Elyas valóban hibázott, na de egy ilyen e-mailes csíny közel sem olyan kaliberű átverés, hogy ekkora szerelem végére pontot tegyen. Ám mielőtt nagyon megutálnátok Emely-t, elárulom, idővel, és sok-sok magyarázattal később értelmet nyer az egész. Mint ahogyan sok más is. Addig azonban számítsatok jó sok fájdalomra, drámára, kínos szituációra. Na, nem az idegesítő fajtából, hanem abból a gyomorszorítóból, amikor minden erőddel azért szurkolsz, hogy történjen végre valami jó.
Számomra olyan volt ez az egész, mintha beköltöztem volna Emely vagy Elyas testébe. Szorongtam, reménykedtem, picit meghaltam legbelül, velük párhuzamosan, szóval le a kalappal Carina előtt, hogy érzelmileg képes volt ennyire  intenzíven hatni rám, mint olvasóra.

"Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt."

Ami a karaktereket illeti, egyszerre szerettem volna mind a kettőt felképelni, és megölelgetni. Annyira idióták, mégis szerethetőek. A makacsságuk, és az önérzetük emeli kettejük közé a legnagyobb falat.
Tudom, hogy Emely-t sokan nem szeretik, ám én azon kevesek táborát erősítem, akik megértik, sőt kedvelik őt. Az elválás terhe alatt pedig egy egészen más, sebezhető énjét mutatja meg, amivel szerintem könnyen tud azonosulni az, aki volt már hasonló helyzetben, legyen szó szakításról, vagy bárminemű megbántásról. Nem könnyű egyszerre szeretni, gyűlölni, reménykedni és akarattal ellökni valakit. Amikor ránézni sem tudsz az illetőre, közben meg majd' elepedsz egyetlen szaváért, érintéséért.
Elyas pedig... ó, drága Elyas... rá nincsenek szavaim. Biztos mindenki látott már csillogó tekintetű, bánatos, elhagyott kölyökkutyát. Na, Elyas ebben a kötetben pont ilyen. Mindvégig kínzó vágy mardosott, hogy betuszkoljam magam a sorok között, és megvigasztaljam, annak dacára, hogy nem szereti a kutyákat. Olyan kis elesett, megtört. *Sóhaj*
Elyasszal kapcsolatban viszont van még két dolog, amit fontos kiemelni. Az egyik a karrierje, és az ezzel kapcsolatos dilemmája, ami egyfajta oldalproblémává növi ki magát, és egy olyan megoldásra váró ügyet eredményez, amit sajnálom, hogy bővebben nem fejtett ki az írónő. Én a magam részéről kíváncsi lettem volna rá. A másik, amiért viszont gigantikus pluszpont jár, az a srác magyarázata a tetteit illetően. Őszintén, minden túlzás nélkül mondom, én még ilyen korrekt, kellően kifejtett indoklással nem találkoztam. Amellett, hogy megható és szép volt, rengeteg dolgot helyezett új megvilágításba. Konkrétan az egész első kötetet. Érdekes volt mindannak tekintetében visszagondolni az eseményekre, amiket elárult.

Összességében tehát azt mondom, ez a rész egyszerre volt gyengébb és erősebb a Cseresznyepiros nyárnál. Pergő cselekmény, folyamatos szópárbajok helyett ezúttal a múlté, jelené, és az ezt összekötő érzelmeké lett a főszerep. Carina Bartsch földig rombolta Emely és Elyas kapcsolatát, hogy aztán egy erősebb alapra újraépíthesse. A kérdés csak az, hogy létezik-e harmadik esély?
Ajánlom mindenkinek, aki szerette az első részt, garantáltan ezt sem fogjátok tudni letenni, és azoknak is, akik szeretnének egy helyenként vicces szócsatákkal tűzdelt, szívszorító szerelmi történetet olvasni, két egyszerű, ámde annál értékesebb emberről.  


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő:Elyas, Emely, Emely apja, Elyas családja, Ligeia
Kedvenc jelenet: halloween party és az aztuáni nap, valamint Emely és az apukája beszélgetése
Negatívum: az összecsapott befejezés, és Alex hiánya
Borító: 5/4




Elyas CD-je Emelynek






Nyereményjáték


Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk


Mai könyv:
Kerstin Gier időutazásos szerelmi trilógiájának egyik része.




Nézzetek be a többi állomásra is
 
09/05 Deszy könyvajánlója
09/06 CBooks
09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 MFKata gondolatai
09/09 Könyvszeretet
09/10 Dreamworld

2015. szeptember 9., szerda

Rachel Van Dyken - Egyetlen méreg



A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 14-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel, Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere pedig válallkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek.

Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.


Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934488
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea

Fülszöveg:
Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.
A szenvedély.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?
 
Saját véleményem:
Az Egyetlen olvasása során akadt egy mellékszereplő, aki ha felbukkant, teljes mértékben magára vonta a figyelmemet. Laza, vicces, olykor igazi seggfej jellemvonásaival, rosszfiús viselkedésével és kinézetével egyaránt megbabonázott. Olyannyira, hogy életre kelt a buksimban. Hallottam a hangját, láttam magam előtt a mimikáját, a járását, és úgy mindent. Ő pedig nem volt más, mint az agyontetovált, fekete hajú Gabe, az egyéjszakás kapcsolatok koronázatlan királya.
A fentebb felsoroltak miatt már alapból kíváncsi lettem Gabe regényére, az Egyetlen végén történő drasztikus változása után pedig végképp. És bár már ott éreztem, hogy neki is valami sötét titka van, de arra, amit végül kaptam, őszintén nem számítottam.
Gabe szekrényben rejtegetett csontvázával Rachel Van Dykennek sikerült egy olyan csavart, s egyben újítást belevinnie a történetbe, mely ezúttal felülkerekedett minden sablonon.
Az Egyetlen méreg fényévekkel túlszárnyalja az első részt, mind történetileg, mind érzelmileg, mind pedig karakterileg. Keserédes történet emberi sorsokról, az igaz szerelem erejéről, emberfeletti kitartásról, szenvedéllyel és gyönyörű dallamokkal, gondolatokkal fűszerezve.

A történet Wes és Kiersten sztorija után néhány héttel később veszi fel a fonalat. Ezalatt az idő alatt, a minden alkalmat megragadó Gabe-ből valóságos pap lett, aki rá se néz a csajokra, nemhogy megdöntse őket. Viselkedése pedig komolyan aggasztja barátait.
Nem ok nélkül, ugyanis a mindig vidámnak látszó srác önmaga árnyékává változott, és minden eddiginél nagyobb erőfeszítésébe kerül megjátszania vidámságát, mivel gondosan titkolt múltja szép lassan elhatalmasodni látszik rajta. Egyre több hívást kap a helyi rehabilitációs központból, és egyre többször kell ellátogatnia a nyaktól lefele bénult Hercegnőhöz, akinek az állapota napról napra romlik.
Gabe egy ilyen alkalom után, kétségbeesésében beront az egyetem zongoratermébe, ahol a hangszer segítségével kiadhatja a benne dúló érzelmeket. S ekkor figyel fel rá Saylor, az elsős jótanuló, aki mindent megtesz azért, hogy ösztöndíjjal tanulhasson tovább.

Gabe és Saylor találkozása roppant sorsszerű. Tipikusan a fehér és fekete bárány esete, ahol a fekete bárány vad, érzelmes, szenvedélyes, ugyanakkor veszélyes, az ártatlan bárány viszont hiába tehetséges, pont az hiányzik belőle, ami a másikban túlteng. A tűz.
Mindkettejük lételeme a zene, csak míg egyikük minél jobban elnyomja magában a tehetségét, addig a másikuk kétségbeesetten, minden szabályt betartva próbálkozik jobbá válni.
Saylor számára ez az egyetlen kiút, ha szeretné valamire vinni, és jobb életet biztosítani a beteg kisöccsét egyedül nevelő édesanyja számára. Azonban hiába zongorázik tökéletesen, játéka unalmas, rideg, élettelen, míg Gabe dühe könnyfakasztóan szép dallamokat csalogat elő a hangszerből.
Valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, Gabe bizony segíteni fog Saylornak. De még hogy! Imádtam kettejük közös óráit, azt, ahogyan Gabe fellobbantotta a szürke kisegérben a lángot, illetve nagyon-nagyon megfogott mindaz, ahogyan a zenéről, mint érzésről, létről beszéltek, s élő-lélegző dologként kezelték. Zenerajongók számára valóságos lélekgyönyör.

Ugyanakkor nem a zene az egyetlen és legfontosabb közös pont Saylorék életében, hanem a rehabilitációs központ.
Gabe évek óta részese a központ életének, hetente több alkalommal látogatja Hercegnőt – akiről többet nem mondanék, mert spoileres –, míg Saylor egy egyetemi óra miatt jelentkezik oda önkéntes zenetanárnak, s akarva-akaratlanul szereti meg a beteg lányt. És tulajdonképpen ez az a hely, ahol Gabe és Saylor kapcsolata végérvényesen megpecsételődik.
A regényben hamar kiderül, ki is valójában Hercegnő, és miért fontos Gabe-nek, emiatt azonban az egész szerelmi szál iszonyú bonyolulttá, keserédessé, szívszorítóvá és lehetetlenné válik. Komolyan mondom, minden egyes mondattal megszakadt egy kicsit a szívem.
Nehéz bármit mondani erről az egész helyzetről úgy, hogy ne áruljak el valami fontosat, ezért nem teszem, pedig milliónyi gondolat sikítozik bennem. A lényeg, hogy nincs helyes vagy jó út. Bármerre is induljon el Gabe vagy Saylor, az fájdalommal jár. Sokkal.

Ami a szereplőket illeti, Saylor személyében egy aranyos, egyszerű lányt kap az olvasó, akit könnyű szeretni, megérteni, azonosulni vele. Okos, kedves csajszi, mentes minden idiótaságtól. Továbbá ékes bizonyítéka annak, hogy még mindig nagyon jól működik az átlagos lány - fékezhetetlen rosszfiú párosítás, ugyanis olyan kémia alakul ki legelső perctől kezdve közte és Gabe között, ami épphogy fel nem gyújtja a lapokat. Édesek, viccesek, perzselőek együtt. Tökéletes páros.
Gabe pedig… Gabe-ről lehullik minden maszk, és egy teljesen új énjét mutatja meg, melyről ugyancsak nehéz bármit is mondani úgy, hogy ne lőjem le a lényeget. Ezúttal rendkívül sebzett, összetört, reménytelen srácként jelenik meg, olyan tulajdonságokkal vegyítve, mint a kétségbeesés, tehetetlenség, és az ez okozta düh, kitartás, hűség, a mindenekfelett álló becsület, szeretet és odaadás. Olyan, mintha nem is ugyanaz a srác lenne? Pedig az. Mindezen tulajdonságok korábban is ott lappangtak benne, aki odafigyelt már fel-felfedezhette az Egyetlenben is. Gabe sokszorosan összetett személyiség, de minden oldala igaz, és belőle fakad.

Mellettük természetesen újra felbukkannak a korábbi szereplők; Kierstenék kapcsolatát például, mint háttéreseményt követhetjük tovább. De, és ez egy nagy de, Wes némileg hangsúlyosabbá válik a mellékszereplők táborában. Ő, mint Gabe legjobb barátja rengeteget segít, mind fizikálisan, mind mentálisan az összezavarodott srácnak. Igazi barátként viselkedik. Remek közös kis pillanataik vannak.
Végül, de nem utolsósorban ott van még Hercegnő, aki szintén egyfajta főszereplő… Iszonyú nehéz róla beszélni. Olyan, mintha nem lenne ott teljesen, közben mégis. Nagyon is. Szörnyű, ami vele történt, történik, ép ésszel felfoghatatlan. Az viszont mindenképp figyelemre méltó, hogy általa Rachel Van Dyken egy olyan világot is megmutat az olvasója számára, amiről a való életben igyekszünk nem tudomást venni, holott létező dolog, probléma… nem is tudom, mi a megfelelő szó rá. Dicséretre méltó, hogy Hercegnővel eléri, a sajnálkozás és szánalom szeretetté, figyelemmé alakuljon.

Összességében tehát azt mondom, aki szerette az első részt, semmiképp ne hagyja ki ezt. Az Egyetlen méreg mérföldekkel jobb lett annál. Mindemellett pedig ajánlom azoknak, akik szeretik a komoly témákat, a tényleg súlyos terheket cipelő szereplőket, a keserédes szerelmi sztorikat, a zenét, vagy a csupa gyönyörű, igaz, mély mondanivalóval rendelkező történeteket. Ó, és igen, önállóan is olvasható, bár tagadhatatlan, hogy az egyetlen ismeretében lesz teljes az élmény az apró visszautalások miatt. És természetesen ezúttal se tegyétek messzire a zsepicsomagot.


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Gabe, Saylor, Wes, Lisa, Hercegnő 
Kedvenc jelenet: a zongoraóra
Negatívum: Gabe apja
Borító: 5/2




Borítók






Nyereményjáték


Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.

A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.






Nézzetek be a többi állomásra is

09/06 Angelika blogja
09/07 Kristina blogja
09/08 Szembetűnő
09/09 Dreamworld
09/10 Kelly & Lupi olvas
09/11 CBooks
09/12 Deszy könyvajánlója
09/13 Könyvszeretet
09/14 MFKata gondolatai
09/15 Zakkant olvas

2015. szeptember 8., kedd

Chanda Hahn - Tükröm, tükröm...



A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Chanda Hahn: Tükröm, tükröm... című regénye, a Balszerencsés tündérmesék sorozat második része. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt az újabb tündérmeséket. Az út ezúttal is rögös lesz, telve bonyodalmakkal, ám azt azért megígérhetjük, hogy rosszfiúkból, tündérekből, piros almákból és varázslatokból sem lesz hiány.

Az utazás első napjára 2015. szeptember 6-án kerül sor, majd ezt követően minden másnap, más és más idegenvezetővel kiegészülve barangolhatjátok be a legszebb és legrémisztőbb Grimm mesék helyszíneit. Eközben persze rengeteg érdekességgel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek fődíja - a kiadó jóvoltából - három példány a Tükröm, tükröm... című könyvből.


Chanda Hahn: Tükröm, tükröm...

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616452
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:
Mina Grime eddig sikeresen túl van már pár küldetésen, és úgy tűnik, egyre leleményesebben talál megoldást a mesékhez. De ahogy a lány egyre ügyesebb, a Történet is egyre nehezebb kihívások elé állítja. Mina érzi, hogy sokkal nehezebb és félelmetesebb dolgokkal kell megbirkóznia, mint korábban. Úgy tűnik, Jared mindent megtesz, hogy elnyerje Mina bizalmát, ennek ellenére az őt körüllengő titokzatosság éberségre kényszeríti a lányt. Legújabb küldetésében a barátai játsszák a főszerepet, de korántsem olyan leosztásban, ahogy azt Mina először gondolta. Közben emberek tűnnek el titokzatos módon, köztük Jared is. És míg Mina próbál szembeszállni a Történettel, elveszíti legerősebb fegyverét, a Gimoire-t. A lány kénytelen teljesen egyedül szembenézni a fenyegetéssel, és úgy tűnik, a mese megoldása csak olyan áron valósulhat meg, ha Mina megbirkózik vele, hogy szerelme, Brody a legjobb barátnője karjaiba fut. Amikor már minden veszni látszik, Mina szerettei veszélybe kerülnek, és a lány már abban is kételkedik, hogy ő túléli-e a próbát. Végső elkeseredésében felteszi a jól ismert kérdést: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? 

Saját véleményem:
Az első rész drámai fordulatot vevő vége után izgatottan vártam, miként alakul - vagy helyesebb azt mondanom: bonyolódik - tovább Mina Grime élete. Ráadásul Chanda Hahn ezúttal egy olyan mesét választott alapul, mely sokkal népszerűbb, felkapottabb, mint a Piroska. A címből, valamint a borítóból valószínűleg már kitaláltátok, hogy a Hófehérkéről van szó. Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb történetéről.
Mind a mai napig nagyon szeretem Hófehérke történetét, szívesen merülök el a legkülönfélébb feldolgozásaiban, s ezen okból kifolyólag itt is gyermeki lelkesedéssel vártam, az írónő milyen oldalról fogja megközelíteni ezt a klasszikust. És azt kell mondanom, ha teljesen nem is, de azért sikerült némi egyediséget csempésznie bele. A szerepek leosztásával legalábbis mindenképp.

"- Ha a tündérekről és a meséikről van szó, nincs igazság."

A sztori nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. Vagy akár azt is mondhatom, ahol az elkezdődött, ugyanis a Történet gondoskodott arról, hogy Mina barátnője, Nan, és szerelme, Brody, semmire se emlékezzen a korábbi kalamajkából, melynek ők maguk is részesei voltak,  így óvva meg a tündérvilágot.
Noha Mina tudja, hogy szerettei számára ez a legbiztonságosabb megoldás, mégis hiányzik neki a fiú. Titkon állandóan őt lesi, mígnem egy véletlen során Brody újra fel nem figyel rá. Csakhogy a tündérmesék nem mindig ismétlik meg önmagukat, s ezúttal jóval rögösebb út vezet a szőke szívtipróig...
Mina számára azonban továbbra sincs megállás, a Történet sorra újabb és újabb Grimm mesékbe vonja be, melyekben társai hiányában egyedül kell helyt állnia. Hiába szeretné magánéletét rendbe tenni, a küldetése végett az önön-, valamint öccse élete és épsége nagyobb prioritást élvez.

De mi van akkor, ha a lány kétségbeesett igyekezete, hogy szeretteit minél távolabb tartsa a bajtól, pont azt eredményezi, hogy akaratán kívül is egybeolvassza a két oldalt? Amikor a hőn áhított fiúból, és egyetlen barátnőjéből hirtelen mesehősök válnak? Elárulom: óriási gubanc, minden addiginál nagyobb téttel.
Számomra viszont pont ettől tűnt összeszedettebbnek a mű. A Bűbájtalannal ellentétben, ahol nem igazán volt jelentősége annak, Chanda Hahn éppen melyik mesére alapoz, itt igenis lényeges horderővel bírt a Hófehérke sztori, és annak - a döntések-, és hirtelen elkövetett tettek következtében - váltakozó szereposztása.
Mindemellett kiváltképp tetszett, hogy az írónő látszólag nem tolta a képünkbe az alapművet, és annak kultikus mozzanatait, mégis sikerült úgy csavargatnia a szálakat, hogy amikor visszatekintettem, bizony mégiscsak fel- felfedeztem azok modern átdolgozását.

Ami a szereplőket illeti... nos a Tükröm, tükrömben jól átrendeződnek a viszonyok - értve ezalatt a romantikus- és baráti kapcsolatokat egyaránt. Egyedül Brody marad a régi. Tipikus szőke - háttérkellék - herceg.
Mina bár továbbra is egy elszánt, kissé önfejű kamaszlány, akire a származása túl nagy terhet nyom, azért szép lassan fejlődésnek indul, és amint túl tud lépni a rózsaszín ködön, kiderül, milyen erős is valójában. Az utolsó jelenetben például egy olyan oldalát villantja meg, ami sok izgalmat ígér a jövőre nézve.
No, de ne szaladjunk ennyire előre, hisz van még nekünk egy legjobb barátnőnk, aki sajnos hátrányára változik, és a kedves, aranyos Nanből egy olykor szörnyen idegesítő, arrogáns, buli- és pasimániás liba lesz. Valamint ismételten felbukkan Jared, aki az előző kötet során egy kiismerhetetlen, veszélyes, lábrogyasztó rosszfiú képét mutatta, most azonban teljes mértékben lehull róla a lepel, és kiderül, ki is ő pontosan, és milyen szándékai vannak.
Vele kapcsolatban, és általa számos fordulatra számíthat az olvasó. Fény derül arra, milyen érdek fűzi Minához, vagy a grimoire-hoz, hogy csak néhányat említsek a sok közül.
Bevallom, még engem is sikerült meglepnie, mindazonáltal kellően megszilárdította a helyemet, a Team Jared táborban.
 
Végül, de nem utolsó sorban muszáj még megemlítenem a Történetet, melyről Mina küldetéseivel párhuzamosan újabb és újabb leplek hullanak le. Kötetről-kötetre fedi fel magát, és újabb résztvevőit, szabályait,  láttatva, ténylegesen milyen hatalommal is bír. Senkinek ne legyenek hamis illúziói, a tündérvilág ravaszságai a Balszerencsés tündérmesékben is érvényben vannak. Ennek legékesebb bizonyítéka a zárójelenet, amiért részemről óriási pluszpont az írónőnek. Meglepő, ugyanakkor bravúros kivitelezés. Azt hiszem, kénytelen leszek a Team Jared sátram másik oldalára a Team Történetet is felvésni...

Összességében tehát azt mondom, a Tükröm, tükröm minden ízében egy igazi tündérmese, modern környezetbe csomagolva. Aranyos, kedves, egyszerű és varázslatos. Nincsenek benne nagy mélységek vagy magasságok, pusztán színtiszta báj. Ám a Bűbájtalannal ellentétben ez a rész jóval kiforrottabb, stabilabb, és bizony érhetik váratlan fordulatok az olvasót. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mesefeldolgozásokat, a tündéreket, vagy csak valami habkönnyű és édes regényre vágyik, vadregényes, vagy éppen mesés környezettel fűszerezve.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Jared, Teague, Ever 
Kedvenc jelenet: Jared és Mina az erdőben
Negatívum: Brody
Borító: 5/4




Öltözz a könyvhöz








Nyereményjáték


Ahogyan a regény címe is jelzi, ezúttal Hófehérke meséje kerül előtérbe, így mostani turnénk során ebbéli tudásotokat teszteljük. Ráadásul rögtön két játékkal!

Feladat:
1.) Minden állomáson találtok egy kérdést mellyel nincs más dolgotok, mint válaszolni rá, a megoldást pedig beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ezt ismételjétek meg minden állomáson.
2.) A kérdések mellett láthattok egy-egy képet is, rajta a Gonosz királynő és Hófehérke fotóival. Csakhogy történt egy kis gubanc. A tündérek viccből összecserélték a film-, és sorozatfeldolgozások párosait, így a ti dolgotok megtalálni, melyik Hófehérke, melyik mostohához tartozik. A képek alatti betűk és számok segítségével párosítsátok össze őket, majd a helyes megoldást írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába (mindegy melyik helyre).
3.) Ha megválaszoltátok mind a 5 kérdést, és megtaláltátok az 5 párost, esélyetek nyílik megnyerni a Maxim kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét, vagy az írónő által biztosított ajándékcsomagot.
4.) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Egészítsd ki a 7 törpe nevét: 
Tudor, Morgó, Szundi, Hapci, ...






Nézzetek be a többi állomásra is

09/06 Deszy könyvajánlója
09/08 Dreamworld - Öltözz a könyvhöz
09/10 Könyvszeretet
09/12 Kelly & Lupi olvas
09/14 MFKata gondolatai - Hófehérke feldolgozások