2014. október 24., péntek

Rachel Hawkins - Démonüveg



A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Rachel Hawkins: Démonüveg című regénye, a Hex Hall sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie démon kalandját!

2014. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Rachel Hawkins: Démonüveg

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738733
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:
Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?

Saját véleményem:
Egy májusi napon, Sophie épp Ms. Vandy prodigiumüldözési óráján szenved, amikor a tanárnő kiszúrja, mint kísérleti alanyt. Noha a lány mindent elkövet annak érdekében, hogy kibújjon a feladat alól, a jó öreg Vandy nem ismer kegyelmet. Csakhogy a próba következtében Sophie kis híján a tóba fullad. És amikor már azt hinné, a helyzet nem lehet még ennél is rosszabb, megjelenik soha nem látott apja, aki azzal a céllal érkezik, hogy közölje lányával, megvétózza Megfosztási kérelmét. Ám mielőtt a fiatal démon haragja elhatalmasodhatna, James ajánlatot tesz neki. Arra kéri, töltse vele, Angliában a nyarat, és ismerje meg jobban a démon létet, s ha a nyár végén még mindig úgy gondolja, hogy alá szeretné vetni magát a ceremóniának, áldását adja rá. Sophie beleegyezik, de egyetlen kikötéssel: Jennát, különc vámpírbarátnőjét is magával viszi. James elfogadja a feltételeket, sőt Calt - akiről kiderül, hogy Sophie jegyese - is kikéri Mrs. Casnofftól, így a három fiatal együtt vág neki a kalandoknak.
Londonban, a Tanács nyári szállásán, Sophie két új, korabeli démonnal, Daisy-vel és Nickkel is találkozik, akik bár meglehetősen furán viselkednek, Sophie mégis velük tart egy prodigium buliba, ami nagyon hamar mészárlásba torkollik, amikor megjelennek a Szem emberei... és velük együtt Archer is.

"- Én démon vagyok, ő meg A Szem tagja. Képzeld el, milyen kínosak lennének a családi ünnepek, ha összejönnénk! Csak úgy repkednének a varázslatok, meg a tőrök, még a karácsonyfát is felborítanák..."

A Hex Hall után élvezettel vetettem bele magam újra a Prodigiumok világába, és örömmel tapasztaltam, hogy a sorozat színvonala továbbra is megmaradt. A Démonüveg sokkal pörgősebb, pikírtebb és izgalmasabb lett elődjénél.
És ha valaki nem emlékezne, mi történt az első kötetben, probléma egy szál se, ugyanis kezdésként, Sophie szokásos szarkasztikus humorával fűszerezve, gyorsan felelevenítjük a legfontosabb dolgokat, majd ezt követően egy vicces jelenettel felvezetve beindulnak a tényleges események. Megjelenik Sophie apja, a hideg, kimért, talpig angol James, aki mindenáron azt szeretné, ha lánya megismerné saját fajtáját, és megpróbálna együtt élni azzal, ami ő maga. Ezért eléri, hogy Sophie nyáron Londonba utazzon.
A Tanács londoni, nyári rezidenciáján néhány tag és két fiatal démon köszönti Sophie-t, Jennát és Calt, majd kezdetét veszi a lány kiképzése. Legalábbis elméletileg. Gyakorlatilag ugyanis szinte semmi nem történik azon kívül, hogy James egyszer leül a lányával és mond neki pár bölcsességet, valamint ad egy démonológiai könyvet - ami Sophie-t halálosan untatja és nem is foglalkozik vele -, illetve tíz perc alatt megtanítja koncentrálni. Ezen a téren tehát kissé csalódnom kellett. Abban reménykedtem, hogy James és a fülszövegben ígért démon lakótársak majd jól kiképzik a mi szabadszájú hősnőnket, de hát mégsem. Továbbá Nick és Daisy szerepe is elnagyoltra sikeredett. Fogalmam sincs mit vártam, de az biztos, hogy nem ezt. Rengeteg lehetőség rejlett bennük, a sejtelmességükben, és ehelyett két kiszámíthatatlan, hol jófej, hol bunkó tinit kaptam, akiknek össz-vissz annyi szerepük volt, hogy elvitték Sophiékat a Prodigium szórakozóhelyre (ami pont olyan, mint Cassandra Clare Pandemoniumja). És a gondok is villámcsapásra oldódtak meg. Ha apuci azt mondta, Sophie koncentrálj, Sophie megpróbálta, de nem ment, majd jött, apuci, hogy próbáld erősebben és tádááám. Pedig ha az írónő egy kicsit nagyobb erőfeszítést tett volna, sokkal nagyobbat tudott volna ütni - véleményem szerint. Így viszont maradtak az állapotos nők hangulatingadozásaival megegyezően viselkedő új szereplők (James, Daisy, Nick). 
Ám ha mindezen túl tudunk lendülni, és elfogadjuk, hogy ez a könyv nem akar több lenni, egy könnyed kis szórakoztató sztorinál, akkor kényelmesen hátradőlve élvezhetjük a sok izgalommal, feszültséggel, humorral, könnyekkel, fájdalommal, és rejtéllyel teli kalandot. Aminek a minősége határozottan javul Archer felbukkanásával.
Mivel Sophie és Archer két hadban álló csapathoz tartozik, ezért már-már borítékolható a kettejük kapcsolatában megjelenő bonyodalom. Bár Archer korábbi késes mutatványa sem jelent igazán előnyt... Ámde a kémia az mégiscsak kémia, és sokan hiába nem akarják, az mégiscsak működik.
Kettejük kapcsolata és magánakciója az, ami igazán tetszett. Mint már mondtam, remek páros (akár ölik egymást, akár nem). Jó érzékkel látnak hozzá a titkok felgöngyölítésének, és számos galibába keverednek, ami rengeteg színt visz a történetbe. 
Ám a regény legerősebb pontja, minden kétséget kizáróan a humor, amiből sosincs hiány. Sophie csak úgy ontja magából a jobbnál jobb beszólásokat, és ha épp nem beszélne, akkor belső monológjaival sziporkázik.
Illetve, ami még nagyon tetszett, az a kezdetektől jelenlévő, jó időben, jó helyen elejtett baljóslatú megjegyzések sokasága. Folyamatosan kapjuk az izgalomra és rettegésre okot adó kis löketeket, és ahelyett, hogy azok megoldódnának, csak méginkább pattanásig feszítik az olvasó idegeit. Már nem pusztán a Szem vs. Prodigiumok közt kitörni készülő háború a legjelentősebb probléma. Valaki démonokat támaszt fel a legfélelmetesebb varázslatokat rejtő grimoire-ból kitépett útmutató szerint, és a Hex Hallban végbemenő események is új fordulatot vesznek.
És vége! Te jesszusatyaúristen! Rachel Hawkins minden titkos fegyverét az utolsó fejezetekben kapta elő. Csak úgy pörögtek az események. Nem győztem kapkodni a fejem a nem várt csavarok láttán, és amikor az érzelmek és az indulatok a tetőfokára hágtak, akkor puff, vége lett. Komolyan sikítófrász környékezett, hogy ott és akkor szakadt félbe minden. Bár hozzáteszem, Sophie-ra haragszom. A történtek fényében én tuti nem azt tettem volna, amit ő.
Összességében tehát úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is fogja. Új karakterek, új helyszín, baromi sok megválaszolatlan kérdés, titkos ügyletek és... Archer Cross.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Archer, Sophie, Jenna
Kedvenc jelenet: Nick-Sophie ruhapárbaja, Archer-Sophie tervezgetése ott
Negatívum: összecsapottság + jegyesség (minek ide szerelmi háromszög? felesleges)
Borító: 5/5
 



Itineris


Az itineris latinul utat vagy utazást jelent, de hogy pontosan mi is ez? Egy átjáró, ami segítségével a prodigiumok utazgatni tudnak. Funkcióját tekintve valahogy úgy képzeljétek el, mint az Árnyvadászok Portálját. De nézzük az itineris gyorstalpalót!

Hogy néz ki?

 "Egy nagy nyílás tátongott a legalább három méter magas falon, és egy ajtóra hasonlított, de a nyíláson túl csak sötétséget láttam."


Az első alkalom mindig kemény...

"(...) a halántékom vadul lüktetni kezdett. Mintha migrént kaptam volna, csak ez százszor rosszabb volt. (...). (...) nem voltam felkészülve a koponyámban tomboló dübörgésre, sem a mindent elnyelő sötétségre. De a repülés érzése is elmaradt, pedig egy varázsút esetében minimum erre számítottam. Minden teljesen mozdulatlan maradt, csak a sötétség omlott rám."


Milyen távolságot képes megtenni?

"Őrültség százhatvan kilométernél messzebb menni az első utazáskor."


Bárhová elrepít?

"- Várj! Csak odavonulunk ehhez a kapuhoz, és bármilyen úti célt megadhatunk neki? - kérdezte Jenna.
- Bármilyet - vonta meg a vállát Nick."


Mindenkire ugyanolyan hatása van az utazásnak?
"-Az itinerisutazás a vámpíroknak különösen megterhelő - felelte Nick "


Hogy jön létre az itineris? Kik hozzák létre?

"Csak nagyon erős boszorkányok képesek létrehozni a kapukat (...). Vagy démonok persze..."




Nyereményjáték


Miután Sophie megtudta, hogy démon, és olyan erő van a birtokában, ami a szeretteire is veszélyes, elhatározta, hogy aláveti magát egy rituálénak, mely során vagy a varázserejét veszti el örökre vagy az életét. Ám mielőtt ez bekövetkezne, meg kell ismernie a démonság mibenlétét. Mostani játékunk során tarts velünk, és tudj meg többet ezekről a lényekről!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Valamint, ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, új nyertest sorsolunk!


Sophie apja szerint ezeknek a lényeknek a különböző alfajától ered az összes prodigium, beleértve a démonokat is.




Nézzetek be a többi állomásra is

10/12 Kelly Lupi olvas - Idézetek
10/18 Függővég - Részlet
10/20 Deszy könyvajánlója - Megfosztás
10/22 MFKata gondolatai - Divattippek
10/24 Dreamworld - Itineris

2014. október 23., csütörtök

Jennifer A. Nielsen - A hamis herceg



A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg című regénye, A hatalom trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sage veszélyekkel, izgalmakkal és hazugságokkal teli kalandját!

2014. október 17-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738696
Oldalszám: ??? oldal
Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:
Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.
Carthya királysága a polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Saját véleményem:
Sage, az árvaházban élő bajkeverő, szokásához híven lopni készül, hogy megtömhesse maga és társai korgó gyomrát, csakhogy menekülés közben egy idegen férfi előbb elgáncsolja, majd megmenti az életét. Végül pedig az árvaházba visszakísérve megveszi őt.
A nyughatatlan fiú mindent megtesz, hogy elszökhessen, ám nem jár sikerrel, így ha csak ideiglenesen is, de kénytelen belenyugodni, hogy három másik, vele egykorú fiúval, és ugyanennyi férfival tovább zötykölődjön egy szekéren az ismeretlenbe.
Sage első perctől kezdve sejti, hogy óriási zűrbe keveredett, és ez az előérzete egyre csak nő, amikor Conner, aki megvette őket, szabadon engedi az egyik árvát, majd távoztában megöli azt. Végül Conner fényűző birtokára érve, beigazolódik legnagyobb félelme. A férfi beavatja a három fiút ravasz tervébe, miszerint két hét alatt herceget kíván faragni belőlük, méghozzá nem is akármilyet: Carthya halottnak hitt Jaron hercegét kívánja feltámasztani, és bábkirályként trónra ültetni. Arról, hogy mi lesz a maradék két sráccal, egy szó sem esik, de mindannyian tudják. Így hát kezdetét veszi a túlélésért és a trónért folytatott ádáz küzdelem.

"Ha mindent elölről kezdhetnék, nem választanám ezt az életet.
Ugyanakkor viszont kétlem, hogy valaha is volt választási lehetőségem."

Kezdetben - a sztorit illetően - valami olyasmi kép élt a fejemben, mint a Koldus és királyfi, ahol a herceg és a szegénynegyed tolvaja helyet cserél, majd később ez az elképzelés kiegészült egy enyhe középkori Éhezők viadala feelinggel, hisz a három fiú, valamilyen úton-módon mégiscsak azért küzd, hogy túlélhesse Conner őrült tervét. Még akkor is, ha nem szemtől-szemben kell egymást megölniük.
Sage karaktere ilyen szempontból (is) egy kicsit kilóg. Rajta az elejétől fogva érződik, hogy más, mint a többiek. Egy igazi lázadó, betörhetetlen jellem, akit nem lehet bábként mozgatni. És ezzel el is érkeztünk a bonyodalmakhoz, mivel Conner azzal a nem titkolt szándékkal választotta a három (kezdetben négy) küllemre és korra hasonló fiút, hogy egyiküket látszatkirályként a trónra ülteti, míg ő maga szépen a háttérből uralkodik Carthya felett.
A srácok Conner birtokára kerülve új ruhákat kapnak, és részt kell venniük egy kéthetes kiképzésben, mely során nem csupán írni, olvasni, lovagolni, és vívni tanulnak meg, hanem Carthya királyi családjának története mellett el kell sajátítaniuk az etikettet is, hogy valóban a néhány évvel korábban, kalóztámadásban eltűnt Jaron hercegként jelenhessenek meg az udvarban. 
Míg a másik két fiú mindent elkövet annak érdekében, hogy ők legyenek a befutók, addig Sage pont az ellenkezőjét teszi. Látványosan unatkozik és kivonja magát az órákról, olykor szabotálja őket, vagy egészen egyszerűen csak a végletekig feszíti a húrt oktatóinál. Ebből kifolyólag számtalan galibába keveredik, és még ennél is több mókás, izgalmas vagy kínzó pillanatot okoz az olvasónak.

"- Senkit sem szolgálnék még egy óráig sem, ha nem lehetek szabad - mondtam."

A fentebbi idézet Sage legalapvetőbb és legfontosabb alapelve. Számára a szabadság és a saját akarata mindenek felett áll. Amikor csak teheti, éjszakánként kiszökik a Rodennel és Tobiasszal közös szobájából, hogy bejárja a birtok és a ház minden zegét-zugát. Általa pedig mi magunk is körbenézhetünk. 
Tehát, ha szeretitek a középkori díszleteket, a kardozást - amiből kapunk egy fantasztikus jelenetet -, a titkos folyosókat, vagy a nemesek és szolgák között feszülő éles határt, esetleg a kínzásokat, akkor ez a Ti regényeteket. Én minden oldalát imádtam. Különösen tetszett, hogy végre nem a romantikán volt a hangsúly, hanem a titkokon és a tervszövögetéseken. Bár egy leheletnyi romantika azért csírázásnak indult, Sage és Imogen, a néma szolgálólány között. 
Ha valami negatívumot kellene mondanom, akkor talán a háttérvilág kiforratlansága lenne az. Noha az írónő egy új világot teremtett - ami számomra mindig óriási öröm -, egyelőre csak egy hangyányi szegletébe kaptunk betekintést. Ez viszont simán betudható annak is, hogy ebben a részben a herceg megalkotása volt a főszempont, nem pedig Carthya kormányzása, így mégsem feltétlenül sorolnám a negatív halmazba, ráadásul az írónő könnyed, olvasmányos stílusa, a rengeteg rejtély, a könyv hangulata, és a gigászi csavarok bőségesen kárpótolnak mindenkit.
Amikor nekiálltam az olvasásnak, azt hittem, tudom, a végén hova fogok kilyukadni. Na, ez óriási tévedés volt részemről, ugyanis Jennifer A. Nielsen olyanokat csavart a történetszálon, hogy nem győztem pislogni, és óóóó-zni meg hűűű-zni. Minden elképzelésemet felülmúlta, amit ez a nő művelt, egyszerűen hülyére vett. És utólag visszatekintve verhetem a fejemet a falba, hisz minden jel előttem volt. Nem hiába mondják, hogy az a titok a legjobb, aminek a megoldása az ember orra előtt van. Szóval ha szeretitek a középkori, kalandos, rejtélyes, romantikát nélkülöző regényeket, akkor olvassátok. Fiúknak különösen ajánlom! Végre egy könyv, ami nem csak lányoknak szól.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Sage, Mott
Kedvenc jelenet: Mott-Sage kardforgató órája, Sage lovas esete
Negatívum: a korbácsolás (az olvasóként is gyötrelmes volt)
Borító: 5/5




Carthya és szomszédos országainak térképe






Nyereményjáték


Mostani játékunk során meginvitálunk benneteket, gyertek legyetek Ti magatok is hamis hercegek és hercegnők. Ám ahhoz, hogy bejuthassatok a palotába, előbb tökéletes csalókká kell válnotok, ami egyben azt is jelenti, hogy részletekbemenően ismernetek kell a királyságot, melynek örökösei akartok lenni. És mi lehetne egy uralkodóház legfontosabb éke, mint maga a korona?
Nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található képek alapján kitalálni, melyik korona, melyik birodalomhoz, országhoz tartozik, majd a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. De, hogy ti nyerjétek el a végső jutalmat, mind a négy választ ki kell töltenetek. Elvégre is ahhoz, hogy hercegni, hercegnői címet kapjatok, kemény munka szükségeltetik.
A játék végén, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három szerencsés nyertes kerül kiválasztásra, akik a könyv 1-1 példányával lesznek gazdagabbak.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Illetve ha 72 órán belül nem válaszoltok az e-mailre, automatikusan új nyertest sorsolunk!






Nézz be a többi állomásra is

10/17 Kelly Lupi olvas - Borítók
10/19 Deszy könyvajánlója - Trailer
10/21 Nem harap a (blog)
10/23 Dreamworld - Térkép

2014. október 18., szombat

Sherry Gammon - Hihetetlen



Sherry Gammon Port Fare sorozatának második kötetét, Hihetetlen címmel október végétől olvashatjátok a Maxim Kiadó jóvoltából.Előtte viszont egy rövid blogturnét indítunk kedvcsinálóként, ahol a Blogturné Klub 4 bloggere mutatja be a könyvet, ismertet meg veletek pár érdekességet a történettel kapcsolatban és persze lesz játék is, ahol 3 példányt nyerhettek a Hihetetlen című könyvből.


Sherry Gammon - Hihetetlen

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615431
Oldalszám: 436 oldal
Fordító: Kocsis Anikó

Fülszöveg:
Három év telt el azóta, hogy a Dreser fivérek megpróbálták uralmuk alá hajtani Port Fare-t. Az ügy még mindig érzékenyen érinti a város lakóit. A híresztelések szerint a kegyetlen testvérpár apja, Harry Dreser is meghalt egy rosszul elsült kábítószerüzlet során. De persze a pletykák nem mindig igazak. A Dreser fivérek féltestvére, Delilah Lopez Dreser a városba érkezik, hogy bevégezze, amit a bátyjai elkezdtek. A lány gondosan eltervezi a bosszú lépéseit, és megpróbál közel férkőzni ahhoz a két nyomozóhoz, Seth Prescotthoz és Booker Gattóhoz, akik állítólag fivéreivel végeztek. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnik, ha Lilah behálózza Cole Coltert, a két rendőr barátját, aki orvosként dolgozik a helyi kórházban.
Ám ahogy telik az idő, Lilah nemcsak arra döbben rá, hogy apja hazudott neki, de kötődni kezd ehhez a társasághoz, és végzetesen beleszeret Cole-ba. Ám a helyzet kezd egyre tarthatatlanabbá válni. Lilah választás elé kerül. Ha véghez viszi a családi bosszút, olyan emberek életére kell törnie, akik – talán életében először – szeretettel veszik körül. Ha viszont szembeszáll apjával, nem csak saját életét sodorja veszélybe, hanem mindazokét is, akiket éppen meg akar menteni. 

Saját véleményem:
Lilah Dreser, Port Fare-be érve mindent megtesz, hogy apja megbízásának eleget téve olyan munkát találjon, ami által közelebb kerülhet elhunyt féltestvérei gyilkosaihoz, Seth Prescotthoz és Booker Gattóhoz. Némi kutakodás után sikerül beférkőznie ahhoz a lakberendező céghez, akiket Booker megbízott új irodaháza felújításával. 
Első találkozásukkor, kiváló referenciájának köszönhetően Booker felkéri a csinos, félig mexikói származású lányt, hogy szedje rendbe a munkájának élő, a kórházat szinte soha el nem hagyó barátja, Cole kórházi szobáját, hogy az némileg otthonosabb legyen. Lilah örömmel beleegyezik, mivel így még jobb lehetősége nyílik arra, hogy behízelegje magát a kis társaságba, és megtudja az apja számára fontos információkat, bankszámla és biztonsági kódokat.
Miután megismeri a kedves, egyszerű, csetlő-botló dokit, rájön, hogy terve megvalósítása még egyszerűbb lehet, ha elcsábítja Cole-t, akinek láthatóan tetszik. Csakhogy az időközben feléledő érzéseivel nem számol... Lilah nem pusztán Cole iránt kezd egyre többet érezni, de Maggie-vel és a többiekkel is összebarátkozva úrrá lesz rajta a kétely, hogy apja talán átverte, és hamis vádakkal illette a baráti társaságot.

"(...) mindannyiunkban ott van a lehetőség a jóra és a rosszra. Hogy melyik kerekedik felül, az attól függ, hogy melyiket tápláljuk magunkban."

Az első rész után már nagyon vártam, hogy megkaparinthassam a folytatást, csak ezalatt az idő alatt arról feledkeztem meg, hogy a három fiú közül még nem Booker a soros, hanem a Bella-szindrómás Cole. Az e miatt érzett kezdeti csalódásom viszont hamar elpárolgott, köszönhetően Sherry Gammon élvezetes stílusának, szórakoztató karaktereinek, és az ígéretesnek mutatkozó történetnek.
Az alapszituációt tekintve adott egy temperamentumos, félig latin származású főhősnő, Lilah, aki apja bosszúvágyától vezérelve megérkezik Port Fare-be, hogy visszavágjon és földig rombolja kedvenc szereplőink életét, valamint a jóságos, kissé - na jó, nagyon - ballábas, naiv és jólelkű Cole, aki mindezidáig csak és kizárólag a munkájának szentelte életét, és mint ilyen, abszolút esetlen a szerelmi kapcsolatok terén. A lány pedig mindent elkövet, hogy elcsábítsa, és/vagy zavarba hozza őt. - Pontosan ez az a felállás (végre felcserélődött az ártatlan kislány és a tökös pasi szerepe), ami megfogott. 
Lilah és Cole olyan, mint a tűz és a víz, ám ebből adódóan számtalan érdekes és szórakoztató pillanatnak lehetünk részesei. 
Nagyon élveztem a kapcsolatuk alakulásának összes állomását. Azt ahogyan kezdetben Cole olyan kis ártatlanul, mindenen elpirulva megpróbálta hárítani Lilah közeledését, és figyelmen kívül hagyni intim jellegű flörtjeit, illetve ahogy a lány ezen méginkább felbuzdulva tovább nyomult. Majd az ezt követő puhatolózó érintéseket, ártatlan, idézetes játékaikat, és a csók statisztikát!
Viszont Lilah múltjának és Port Fare-be érkezésének okán sejthető, hogy rengeteg bonyodalom vár az olvasóra. Ám ezek a konfliktusok inkább érzelmileg csúcsosodnak ki, mint tényleges akciójelenetekben. Szinte kivétel nélkül az összes szereplőt üldözik a múlt vagy a jelen démonai, de Lilah-é mind közül a legrosszabb. 
Noha a lány mindent megtesz, hogy végre szabad lehessen, és kitörhessen családja rossz hírének árnyékából, akkor is Dreserként kezelik. Egy veszélyes gyilkos és drogbáró sarjaként. Senki sem törődik azzal, hogy hány éven át bujdokolt, milyen szörnyű tragédiákon ment át, vagy, hogy milyen gyerekkori traumák gyötrik azóta is, rémálmok képében. Persze, ahogy fentebb említettem Cole, Maggie, sőt még Book sem kivétel.
És akkor itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol megjegyzem, mennyire jó érzés volt újra látni Sethéket! Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy az írónő ennyire intenzíven bevonta őket, és nem csak egy-két felbukkanás erejéig jelentek meg. Így például megismerhettük az új, kevésbé gondterhelt, bohóckodó Maggie-t, és úgy egészében az ő kis négytagú családjukat. 
Összességében tehát, mindent egybevetve én jobban szerettem ezt a részt, még a hibái és kiszámíthatósága ellenére is, merthogy igen, tagadhatatlanul vannak benne kényes pontok. A legfőbb ilyen a problémák extragyors megoldása, és a hihetetlen, már-már telenovella szerű fordulatok. De akit ez nem zavar, annak jó néhány órányi felhőtlen szórakozásban és egy kicsi szívfacsargatásban lehet része a vad lány és a korlátai közül kitörni próbáló, hiper aranyos doki meséjében.
És ahogy az írónőtől már megszokhattuk, most sincs hiány kényes és tabu témákból, sziporkázó szócsatákból, vagy édes romantikázásból. Én a magam részéről tűkön ülve, kíváncsian várom Booker történet, és persze azt is, hogy megtudjam, miként alakul tovább a szőke herceg élete.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lilah, Cole, Meggymag, és Seth
Kedvenc jelenet: csók statisztika + piknik + átalakulás
Negatívum: a végső összecsapás villámgyors alakulása
Borító: 5/5




Kedvcsináló idézetek


"(...) nagy csata zajlik mindannyiunk lelkében, és ezt a csatát két farkas vívja egymással. Az egyik a Gonosz, aki haragos, irigy, féltékeny, mohó, fennhéjázó, siránkozó, keserű, büszke, fennsőbbséges és önző.
- A másik a Jó - folytatja.- Ő vidám, békés, szeretetteljes, rmeénykedő, alázatos, kedves, jószándékú, együttérző, nagylelkű, igazságos és hűséges.
A kisfiú elgondolkodik, aztán megkérdezi: - És melyik farkas fog győzni?
- Az, amelyiket eteted - mondja az öreg."

"- A megtört szív romantikus dolognak hangzik, de a valóságban elég nagy szívás..."

"-Cole, a rossz fiúk csak a filmekben meg a könyvekben olyan izgalmasak - teszem hozzá, mikor visszajövök a konyhából. - A való életben hazug disznók."

"- A szerelem átgázol minden statisztikán."

"- ,,Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk, / Bárhogy nevezzük, éppoly illatos." - Döbbenten nézhetek rá, mert megkérdi: - Miért, meglepett, hogy egy ilyen fickó, mint én Shakespeare-t olvas?
- Az lep meg, hogy egyáltalán olvas..."

"Méghogy csőnadrág! Ne vicceljünk. Talán Maggie nem tudja, mit tesz egy ilyen az ember férfiasságával? Már a nyelvemen, hogy kimondjam, mit mond a statisztika a szűk nadrágot hordó férfiak termékenyítőképességéről, de visszanyelem. Csak semmi statisztika!"

"Már az is vicc, ahogy egy ilyen csőnadrágot magára rángat az ember. A hangom egyből két oktávval feljebb megy attól, hogy ilyen szűk."

"- Megütötted? - fut el Seth mellettem.
- Igen, és amint feláll, kap még - lihegi Cole villogó szemmel.
- Nem üthetem meg a legjobb barátomat - sziszegi Seth. - Mert én fogom! (...) - Seth Bookerhez fordul: - Na, tápászkodj!
- Szó sem lehet róla - feleli Booker lazán a könyökére támaszkodva, félig ülő, félig fekvő helyzetben. - Itt maradok, amíg mindenki le nem higgad.
Maggie is beront a szobába. - Kelj fel, mert szeretnélek visszaküldeni a padlóra!
- ,,Te is fiam, Brutus?" - teszi a kezét a szívére Booker színpadiasan."

"- Szeretlek.
- Én jobban...
- Lehetetlen!"




Nyereményjáték


A regényben Cole annyira ismeri Shakespeare műveit, hogy 1-2 sor alapján bármelyik darabot beazonosítja.

“- Tessék, tegyél próbára! Nyisd ki akárhol, és a sárgával jelölt részből olvass fel egy-két sort! Megmondom, melyik darab melyik felvonásából és melyik jelenetéből van.”

Azt persze nem várjuk el tőletek, hogy a felvonásokat és jeleneteket is tudjátok, de azért kíváncsiak vagyunk, hogy Ti hány darabot ismertek fel egy-egy rövidebb részletből.
Minden blogon közzéteszünk egy Shakespeare műből egy-egy rövidebb idézetet, a feladatotok pedig, hogy a mű címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe.
A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk.Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.



"Te vagy szememben az egész világ:
Ki mondaná hát, hogy magam vagyok,
Midőn egész világ néz itt reám?"




Nézzetek be a többi állomásra

10/13 Deszy könyvajánlója - Borítók
10/15 Kelly Lupi olvas - Blogturné extra: interjú az írónővel
10/17 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
10/19 Könyvszeretet

2014. október 16., csütörtök

Sarah J. Maas - Éjkorona



Kedvenc bérgyilkosunk: Celaena Sardothien október 14-én visszatér, immár a velejéig gonosz Adarlan király bajnokaként. Tarts velünk, hogy kapj egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár rád ha visszatérsz Résvárba és nyerd meg a három nyereménykönyv egyikét! Jó szórakozást!


Sarah J. Maas: Éjkorona

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991350
Oldalszám: 494 oldal
Fordító: Hetesy Szilvia

Fülszöveg:
A harc folytatódik!
Az ördög koronázta meg.
A kötelesség rabja.
A szerelem foglya.

A tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa. De vajon a szíve is egy gyilkosé?
Szabadságát azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.A lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie. Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.

Saját véleményem:
Mióta Celaena megnyerte a bajnokságot, Adarlan király orgyilkosaként, az uralkodó parancsainak eleget téve, teszi el láb alól a férfi által kijelölt embereket. Legalábbis látszólag. 
A lány ugyanis képtelen kiontani ártatlan emberek életét, ezért inkább dacolva a király akaratával és fenyegetésével - miszerint kivégzi összes szerettét, beleértve Chaolt és Nehemiát, ha nem végzi jól feladatát -, megrendezi leendő áldozatai halálát, és segít nekik a menekülésben. 
Legutolsó küldetéséről visszatérve azonban olyan megbízást kap, melyre még ő maga sem számít: régi ismerősét, a kurtizán Archert kell meggyilkolnia, akit az uralkodó elleni összeesküvéssel vádolnak. Ám a férfit közel sem lesz olyan egyszerű megmentenie, mint a többieket.
Mialatt Celaena mindent megtesz, hogy a rendelkezésére álló egy hónap alatt alaposabban megismerje Archer életét, szokásait, és bűnrészességét, újabb rejtélyek bukkannak fel. A könyvtárban találkozik egy rémisztő, furcsa lénnyel, majd a kriptában, miközben Elenát keresi, egy mágiával életre keltett ajtókopogtató elegyedik vele meglehetősen bizarr beszélgetésbe. Továbbá Nehemia és Kaltain is furcsa említéseket tesz számára. Ráadásul a Chaol iránti érzései is elhatalmasodni látszanak...

"Hogy megmeneküljön a haláltól, ő maga lett a halál."

Ha annak idején azt mondtam, hogy az Üvegtrónt imádom és teljesen megbabonázott, akkor most fogalmam sincs, miként jellemezhetném az Éjkoronához fűződő érzéseimet. Elfogytak a szavaim. Miután tegnap éjfélkor (csak stílusosan) befejeztem, egyrészt ordítani tudtam volna, másrészt megpróbáltam összekaparni magamat és a szilánkosra tört szívemet, harmadrészt pedig ébren, dühösen és zaklatottan forgolódtam az ágyamban. Néhány nappal ezelőttig nem hittem volna, hogy Sarah J. Maas képes túlszárnyalni első regényét. Tévedtem.
Celaena halálosabb, mint valaha. Pedig már eddig is tudtuk róla, hogy egy igazán tökös, talpraesett csaj, aki nem riad vissza semmitől, de most aztán valóban megmutatja, mennyire is badass tud lenni.
Számtalan arcát ismerhetjük meg. A magából kifordult, könyörületet nem ismerő, brutális, kegyetlen gyilkostól kezdve a selymektől és édességektől megbabonázott kislányon át a szerető nőig. És én mindegyiket imádtam. Nem túlzás azt állítani, hogy a valaha volt legjobb könyves női karakter. 
Sarah J. Maas mesterien elkapta ennek a sebzett lelkű, orgyilkosnak nevelt, bányákban és kegyetlenségeken edződött lánynak a lényét. Minden egyes mozzanata annyira intenzív, hogy az olvasó szinte magáénak érzi mindazt, amin éppen átmegy. Legyen az színtiszta szerelem, gyász vagy bosszúvágy. 
Nem mellesleg annyira örültem, hogy Celaena végre valahára megnyitotta a szívét egy férfi előtt... és, hogy ez a férfi nem volt más, mint az én drága, egyetlen szívszerelmem, Chaol kapitány... hát az már csak hab volt a tortán. Ez a kötet minden Chaol rajongó álma... és rémálma. Gyönyörű és egyben keserédes a kapcsolatuk. Számtalan alkalommal belehaltam egy kicsit. Hiába rettentő édesek együtt, milliónyi akadály nehezíti meg a dolgukat. A rangjaik, a király, a múltjuk, és persze a herceg.
Doriannel kapcsolatban már a kezdetektől fogva vegyesek az érzéseim. Eleinte igazi papucs alkatnak találtam, ám mostanra elindult a fejlődés útján; ki mer állni az igazáért és az olyan ügyekért, amiben hisz. És bár voltak pillanatok, amikor őszintén sajnáltam a benne éledező új dolgok, valamint a Cealena elvesztése miatt érzett fájdalom miatt, továbbra sem tudom megkedvelni. Túl későn kapott észbe...
Ami viszont nagyon furcsa, az a kapitány és Dorian barátsága. Jobban mondva elidegenedése. Értem én, hogy mind a ketten ugyanazt a nőt szeretik és ez valamilyen szinten éket ver közéjük, de könyörgöm, mi lett hosszú-hosszú évek őszinte, igaz és mély barátságával? (Fájdalmas beismerés: egy-két tette - vagy éppen annak hiánya - miatt Chaolt is fejbe csapnám.)
Ám ezen túllendülve, minden mást imádtam. Az első betűtől az utolsóig. A Sarah J. Maas által felépített káprázatos, hátborzongató, rejtélyes és izgalmas világ egyre nagyobb szeletkéjét ismerhetjük meg, titkok, felbukkanó mágia, és természetfeletti erejű lények segítségével. Oké, a vasfogú boszorkányon eleinte megütköztem, kicsit túl meseszerű volt, de csak addig, míg drága Sárgalábú Bábánk át nem váltott horrorrba. Onnantól egy cseppnyi meseszerűség nem volt benne. De, hogy én soha többet nem megyek be a vidámparkban a tükörterembe, az hót ziher. Egyébiránt rengeteg félelmetes, hátborsóztató jelenetet kapunk (és naná, hogy én mindegyiket éjjel olvastam, mert hát mikor máskor?), olyan feszített tempóban, hogy körülbelül levegőt venni sincs időnk. Állandóan történik valami. A figyelmünk egyetlen másodpercre sem lankadhat, hisz mindenhonnan veszély les ránk, vagy egy megfejtendő rejtély zümmög a fejünkben. A magam részéről rettentően élveztem a titkokat, és azt, hogy minden mindennel összefügg. Iszonyú komplex világ ez, ahol senkit nem ismerhetünk igazán. Mindenkinek vannak titkai, és más, mint aminek mutatja magát. Nem is csoda, hogy bizonyos karakterek, annak ellenére, mennyire szoros a viszonyuk, nem teljesen bíznak egymásban. Egy biztos: rengeteg meglepetés vár az olvasóra. Na meg kegyetlen összecsapások, fájdalmas veszteségek, régi/új szereplők eddig nem ismert oldalának kiteljesedése, forrongó hangulat, lázadások, vér, könnyek, szerelem, titkos járatok, ősi családfák, árulók, és rengeteg egyéb finomság. Az viszont tuti, hogy az írónő rokonságban áll George R. R. Martinnal. Míg utóbbi szemtől-szembe, fájdalmasan gyilkol, addig Sarah J. Maas hátulról, lassú, fondorlatos kínhalállal gyötri olvasóit.


Pontszám: 5/5*** (de igazából végtelen)
Kedvenc szereplő: Celaena, Chaol, Nehemia, Mort, Kaltain, Fürge
Kedvenc jelenet: Chaol szülinapja, valamint a seprűtároló
Negatívum: Vasfogú
Borító: 5/5




Kedvcsináló idézetek


"Chaol megérintette az orrával a nyakát.
- Egek ura, hogy te milyen rettentő büdös vagy! - mormogta.
Celaena dühösen félrelökte, ezúttal valóban égett az arca.
- Valóban nem lesz jó illata az embernek attól, ha hetekig testrészeket vonszolt magával. Ha pedig talán hagytak volna egy kis időt arra, hogy megfürödjek, és nem kellett volna azonnal megjelennem a király előtt, akkor talán...
Chaol vigyorát látva nem folytatta, és a vállába bokszolt.
- Te idióta!"

 "A legjobb hazugságok mindig tartalmaznak némi igazságot."

"Dorian is értette a pillantást, és vigyorgott. De még mielőtt megszólalt volna, unokatestvére alaposabban szemügyre vette Celaenát, valahogy tól alaposan.
- Lehet, hogy alkalmanként együtt fogunk dolgozni, Lillian. Az ön pozíciója felkeltette a kíváncsiságomat.
Nem volt ellenére, hogy együttműködjön vele, de nem úgy, ahogy Roland gondolta. Inkább egy kés, egy lapát és egy névtelen sír képe rémlett fel lelki szemei előtt."

"- Ha olyan arcot fogsz vágni, minta valakit azonnal el akarnál verni - zümmögte a férfiba karolva -, akkor garantáltan észreveszi, hogy valami nincs rendben. És még egyszer kérlek, hogy egy szót se szólj hozzá. Hagyd, hogy én beszéljek és hízelegjek neki!
Chaol felvonta a szemöldökét.
- Akkor én csak dísznek vagyok itt?
- Örülj neki, hogy méltó kelléknek találtalak."

"- Most jön az a rész, amikor befogod a szádat, és úgy teszel, mintha csak kellék lennél hajjal a fején. Szerintem ez annyira nem nehéz feladat."

"Chaol félórányi hallgatás után úgy vélte, talán lecsillapodott annyira, hogy újra civilizáltan tudjon viselkedni.
- Laena? - kérdezte.
Legalábbis valamelyest civilizáltan."

 "- Tudom, hogy vigyázol magadra. De aggódom, mert fontos vagy nekem. Az istenek bocsássanak meg nekem, tudom, hogy nem kellene így viselkednem, de nem tehetek róla. Ezért mindig kérni foglak arra, hogy legyél óvatos, mert mindig fontos lesz nekem, mi történik veled."

"- Elmondod a királynak?
A férfi karbatett kézzel odalépett az ágya széléhez, és lenézett rá.
- Nem. - Megint ez az ingerültség a szemében. - Azért, mert semmi kedvem arról vitatkozni, hogy képes vagy-e úgy kémkedni, hogy ne érjenek tetten. Az embereim is tartani fogják a szájukat. De ha még egyszer ilyesmit csinálsz, akkor tömlöcbe vettetlek.
- Mert megöltem?
- Mert halálra rémisztettél!"

 "Talán a zenében és a művészetben olyan mágia van, amit nem lehet feltartóztatni."

"A külvilág teljesen megszűnt körülöttük. Ebben a pillanatban Celaena csak a férfit látta, és tudta, hogy tíz hosszú év után végre hazaért."

"A vágy elárasztotta, minden védőfalat romba döntött, amit magában felépített, minden távolságot eltörölt, amiről pedig azt hitte, hogy meg kell őriznie."

"- Én lennék a legnagyobb bolond a világon, ha hagynám, hogy egyedül elmenj.
A lánynak erre könnyek folytak végig az arcán, és remegni kezdett a szája.
A kapitány picit hátrébb lépett, de nem engedte el.
- Miért sírsz?
- Mert - suttogta remegő hangon -, mert arra emlékeztetsz, hogy a világnak milyennek kellene lennie, hogy milyen lehetne."

"- Egyetértek. De ne gondold azt, hogy én bármi miatt is szégyenkeznék.
- Ki beszélt itt szégyenről? - Celaena a takaró alatt meztelen testére mutatott. - Őszintén szólva, meg vagyok lepve, hogy nem hordod fenn az orrod, és nem vágsz fel mindenütt velem! Én biztos, hogy ezt tenném, ha magamat lefektetném."




Nyereményjáték


Mennyire ismered a karaktereket, szavajárásukat? Eljött az idő, hogy megtudjuk, tényleg akkora rajongó vagy-e. ;)
A király legjobb kéme vagy, és mivel ő senkiben sem bízik, ezért azt a küldetést kaptad, hogy kövesd e halálos játszma fő játékosait, de ne legyél szem előtt. Aztán jelentsd a királynak, ha valami érdekeset hallasz. Minden állomáson találsz egy-egy idézetet a könyvből. A feladatod az, hogy kitaláld ki mondhatta/gondolhatta, illetve kik között zajlott le az a beszélgetés, különben erős lefokozásra számíthatsz.






Nézzetek be a többi állomásra is

10/10 Függővég - Részlet
10/11 Deszy könyvajánlója - Trailer
10/12 Nem harap a...
10/13 Kelly Lupi olvas - Borítók
10/14 MFKata gondolatai
10/15 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

2014. október 15., szerda

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár



Carina Bartsch első regényét, ami a Cseresznyepiros nyár címet viseli, a Maxim Kiadó jóvoltából már ez év októberétől kapható a boltokban. De még előtte egy kis ízelítő és kedvcsináló blogturné indul a Blogturné Klub 7 bloggere által, ahol megismerhetitek a bloggerek véleményeit, a könyvhöz kapcsolódó érdekességeket és egy nyereményjátékot is találtok, melynek nyereménye 3 pld a Cseresznyepiros nyár c könyvből.


Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632615233
Oldalszám: 460 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:
Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Saját véleményem:
Emely szinte a föld felett repes az örömtől, amikor megtudja, hogy gyerekkori és egyben legjobb barátnője, Alex, három év után végre visszaköltözik Berlinbe, ami egyben azt is jelenti, hogy végre, oly hosszú idő óta, megint napi kapcsolatba kerülnek. Csakhogy az ezer fokon égő lány nem egy helyi koleszt vagy albérletet választ új lakhelyéül, hanem nőcsábász bátyja, Elyas lakását. Annak az Elyasnak, aki évekkel korábban, Emely első szerelmeként úgy összetörte a lány szívét, hogy az azóta sem képes normális párkapcsolatot létesíteni.
Alex miatt Emely akarva-akaratlan újra kapcsolatba kerül Elyasszal, és kezdetét veszi köztük egy őrült tempójú, meglehetősen intenzív macska-egér párbaj. Ám mindeközben felbukkan a 23 éves lány életében egy titokzatos hódoló, Luca, aki állandóan e-mailekkel bombázza. Lucáról kiderül, hogy akár egy potenciális jelölt is lehetne Emely számára: kedves, aranyos, vicces, intelligens és mindenben tökéletes ellentéte a szexi, pimasz, állandóan flörtölő Elyasnak, aki valamilyen módon, állandóan felbukkan, és szüntelenül nyaggatja a lányt.

"A szerelem csodaszép, állították legtöbben, én viszont azon tűnődtem, hogy akkor miért fáj olyan rettenetesen."

Vannak könyvek, amik megnevettetnek. Vannak könyvek, amik elvarázsolnak. Vannak könyvek, amik akár rólad is szólhatnának. És vannak könyvek, amikről pontosan tudod, hogy neked íródtak. Na, a Cseresznyepiros nyár pont ilyen. Megnevettet, elvarázsol, rólad és neked szól.
Az utóbbi időben egyre több New Adult regény tört be a könyvpiacra, és ennek egyik elkerülhetetlen következménye, hogy már nehezen tudnak újat mutatni. A sablon szerint a főhősök általában szenvednek az elérhetetlen szerelem vagy az elhagyatottság miatt, majd lángra lobbanva összeborulnak, végül szakítanak, csak hogy újra összejöhessenek. Ez valamilyen szinten persze itt is megjelenik - Emely és Elyas közös múltját és jelenét tekintve - , de a körítés, ahogy Carina Bartsch mindezt tálalja, az egészen egyszerűen fergeteges és nem mindennapi!
A sztori legfőbb kulcsa a rengeteg humor. A két főszereplő folyamatosan piszkálódik és beszólogat egymásnak, valamint a legfurcsább helyzetekben keserítik meg a másik életét. Ebből kifolyólag a nevetés garantált... de szinte folyamatosan. Engem itthon teljesen hülyének néztek, mert csak ültem, olvastam, és azt látták, hogy már-már folyik a könnyem a sok röhögéstől. Emely és Elyas ontotta magából a jobbnál jobb poénokat.
Emely-vel szinte a könyv végéig sikerült azonosulnom (de a végén már fejbe csapkodtam volna, hogy ne kínozza tovább szerencsétlen srácot, eleget vezekelt). Ő egy végtelenül egyszerű, nyugodt lány, akinek a múltban az első nagy szerelme csúnyán összetörte a szívét, és ez olyannyira rányomta a bélyegét a szerelmi életére, hogy azóta sem tud normális párkapcsolatot létesíteni. Ezen túlmenőleg remek barátnő - jól kezeli a szeleburdi, álmodozó, mindent ezer fokon megélő Alex fellángolásait, és tipikus csajos megnyilvánulásait -, vérbeli könyvmoly, és olyan szarkasztikus belső monológokat nyom le, hogy az eszméletlen. Továbbá a közös pontunk: az 1967-es Ford Shelby Mustang GT. Emely (is) a lelkét eladná, ha megkaparinthatná álmai autóját... és mit gondoltok, kinek van ilyenje? Naná, hogy Elyasnak! (Megjegyzem, Emely-vel ellentétben én abszolút nem tiltakoznék, ha a Mustáng mellé kettőt fizet, egyet vihet akcióban megkapnám ezt a türkiz szemű félistent.)
Elyas... *sóhaj*... ő annyira könyves álompasi. Magabiztos fellépésű, csibész, szarkasztikus, humoros, őszinte, kitartó, úgy félti a kocsiját, mint más a gyerekét, karizmatikus, és oké, oké leálltam. Szóval ő az a tipikus rosszfiú, aki jófiú. 

"(…) ha Elyasról volt szó, a szívemnek és a fejemnek mindig is jelentősebb kommunikációs problémái akadtak."

Emely és Elyas látszólag nagyon más. Mindössze két dologban hasonlítanak: csökönyösek, mint a szamár, plusz a Mustang, ugye. De a párosuk bombasztikus! Imádtam a macska-egér játékaikat, és minden együtt töltött másodpercüket. Amikor egy légtérben vannak vagy valamilyen módon kommunikálnak, valósággal forr közöttük a levegő. Kémiai szinten (is) rettentően jó páros. Olvasóként tudod, hogy ha ezek egyszer végre összejönnek, az felér majd egy atomrobbanással.
Maga a cselekmény egyébként egyszerű. Emely, a két fiú, Luca és Elyas, valamint a lány múltban gyökerező szerelmi csalódása áll a középpontban, de ilyen zseniális fő és mellékszereplők (merthogy Alex, és Elyas barátai is szuperek) mellett ez bőven elegendő. Nem kell mindig gigantikus titok vagy világfájdalom. Ráadásul olyan izgalmas, élvezetes pillanatokat köszönhetünk a karaktereknek, amit olvasóként egy jó darabig tuti, hogy nem felejtünk el. Például a közös sátrazás, a motorozni tanulás, a mustangos jeleneteket, vagy a fagyiért folytatott harc. Olvassátok el, nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek - kortól függetlenül -, aki szeretne egy lehengerlő, vicces, új és eredeti New Adult történetet olvasni az első szerelemről, a megbocsátásról és továbblépésről. A vége miatt viszont előre szólok, hogy brutálisan kegyetlen függővég! Éppen ezért:
Kedves Maxim! Térden állva csúszok-mászok, Shrek Kandúr szemeket meresztve, hogy minél előbb jelenjen meg a második rész, mert még a tegnap is túl késő hozzá, és az írók által megtépázott lelkem már nem bírja sokáig a várakozást.


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Elyas, Emely, Alex, Sebastian
Kedvenc jelenet: biliárd nyeremény, sátrazás, motor oktatás
Negatívum: Emely viselkedés a vége felé
Borító: 5/5




Epres Margarita


Emely kedvenc itala az epres margarita, amit most akár Ti magatok is kipróbálhattok. Ha alkoholmentes változatban szeretnétek elkészíteni, akkor a Cointreau-t cseréljétek át narancslére, a tequilát pedig szóda- vagy szénsavas ásványvízre.

Hozzávalók:
- 5 cl tequila
- 1 cl Cointreau
- 3 cl eperpüré (3-4 szem eper leturmixolva, átpasszírozva)
- 1 cl lime lé
- 1 cl cukorszirup (ha nincs, akkor 1 ek. vizet, 1 ek porcukorral összeforralunk)
- finomszemű kristálycukor a pohár szélére
- lime/eper szeletek
- jég

Elkészítés:
1) Egy tányérra cukrot öntünk, és a koktélpohár szélét egy citromgerezd levével megnedvesítjük, majd a pohár száját a cukorba mártjuk.
2) Kevés jéggel az összes hozzávalót összeshakeljük, majd beöntjük a pohár aljába tett kevés törtjégre.
3) Lime és eper szeletekkel díszítjük a pohár szélét.

(forrás: piszke.blogspot.hu (az alkoholos változat))




Nyereményjáték


A történet szinte teljes egészében Berlinben játszódik. Arra gondoltunk, hogy ismerjük meg a várost jobban egy játék keretein belül, ahol a feladat felismerni a képen látható berlini nevezetességet. Természetesen nyeremény is vár rátok, mégpedig 3 pld Cseresznyepiros nyár kerül sorsolásra!!!

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk.
Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.







Nézzetek be a többi állomásra is

10/02 Deszy könyvajánlója - 10 érdekesség az írónőről
10/04 MFKata gondolatai - Mustang
10/06 Kelly & Lupi olvas - Idézetek
10/08 CBooks - Borítók
10/10 Nem harap a…
10/12 Könyvszeretet - Zenék
10/14 Dreamworld - Epres margarita

2014. október 14., kedd

Cat Winters - Fekete madarak árnyékában


Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.

A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá!


Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Kiadó: Scolar
ISBN: 9789632445281
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:
1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…
„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”

Saját véleményem:
A 16 éves Mary Shelley-nek sikerül megmenekülnie a rendőrök elől, akik elkapták és letartóztatták édesapját. Ám a férfi már jóval a foglyul ejtése előtt felkészítette lányát, miként éljen tovább, ha vele történne valami, továbbá azt is megígértette vele, hogy ha egyedül marad, elutazik San Franciscóba, a nagynénjéhez, Evához.
Mary Shelley így is tesz. Egy táskával, mely édesanyjáé volt, és maszkkal az arcán - ami az influenzajárvány miatt szinte mindenki számára kötelező - felkászálódik a legközelebbi, menekülő családokkal zsúfolt vonatra.
San Franciscóban meglepődve szembesül egykor gyönyörű, nőiességet sugárzó nagynénje új, olajfoltos, izzadtságtól bűzlő, férfias külsejével, és a városban is dúló járvánnyal, melynek áldozataitól hemzsegnek az utcák. Csakhogy mindezek ellenére Mary Shelley szíve mégis hevesebben ver, hisz alig várja, hogy végre többet megtudjon gyerekkori jóbarátjáról és szerelméről, Stephenről, aki mindent hátrahagyva, bevonult a seregbe. És bár a lány pontosan tudja, milyen kockázatokkal jár ez, mégsem hajlandó eljátszani a veszteség gondolatával, még akkor sem, amikor a fiútól már nem érkezik több levél, egészen addig, míg meg nem tudja a lesújtó hírt. Ám ezután az események váratlan fordulatot vesznek, és a szkeptikus Mary Shelley előtt megjelenik Stephen, szellemként.

"Amikor valaki a világ legszörnyűbb borzalmaival néz szembe, akkor vagy összetörik, és megadja magát a rútságnak, vagy megőrzi a legbelsőbb lényegét, és harcol az igazságtalanságok ellen."

Amikor megláttam Cat Winters regényének magyar borítóját, azonnal beleszerettem, és tudtam, éreztem, hogy kell nekem. Egyrészt áradt belőle a fájdalom, másrészt nagyon hátborzongató hangulatot keltett, és bármennyire is félek, mégis imádok rettegni. (Tudom, kezeltessem magam.)
Mivel nagyon ritkán olvasok fülszöveget (helyette inkább megérzésre, trailerekre és véleményekre alapozok), ezért amikor belekezdtem a regénybe, teljesen meglepett, hogy az I. világháború idejébe csöppentem. Be is pánikoltam, hogy tejesszusatyaúristen, most mi lesz velem?, mivel őszintén bevallom, bármennyire is imádom a történelmet, az első és második világháború időszaka finoman szólva sem tartozik a kedvenceim közé, nem mellesleg egy kísértetsztorira számítottam. Ehelyett egyből a reális világ mélyvízében találtam magam: kaotikus hangulatú városok, telezsúfolt vagonok, maszkos, influenza ellen védekező emberek, újonnan besorozott katonák, gyászoló családok, férfimunkát végző nők, és egy árván maradt lány, akinek az édesapját épp most tartóztatták le.
Szerencsére Cat Winters zseniális stílusának és megkapó történetének hála, hamar feloldódtam, és olyannyira sikerült átadnom magam a történet sodrásának, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban faltam a lapokat. Mélyen megérintett Mary Shelley és Stephen karakterének keserédes története.
Úgy vélem, Mary Shelley neve már önmagában is elég érdekességet szolgáltat, hát még a múltja és a jelene! Tetszett, hogy a lány egyszerre felelt meg és mondott ellent híres névrokonának. Míg elhunyt édesanyjához hasonlóan imádta a találmányokat, szeretett kísérletezni, addig Frankestein megalkotójával ellentétben ő két lábbal állt a földön. Nagyon sokáig szkeptikus maradt. Hiába győzködte nagynénje, és hiába készített Stephen utálatos, rosszindulatú bátyja már évek óta szellemfotókat, a lány egészen addig míg saját bőrén meg nem tapasztalta a természetfelettit, mindezt merő szemfényvesztésnek tartotta, és minden esetben, legyen az valós, vagy spirituális, kiállt az elképzelései mellett. Kicsit olyan mai, modern gondolkodású lányként képzeljétek el. Folyamatosan próbált kitörni a kor és az életét beárnyékoló tragédiák közül. Valamilyen szinten a Stephennel való kapcsolata is ezt jelképezte.
Ám a lehangoló háttérvilág, a háború és a betegség okozta szörnyűségek közepette igazi színfoltot jelentett kettejük szerelmének alakulásáról olvasni. Imádtam a levelezéseiket, és a múltbeli visszaemlékezéseiket, valamint későbbi szellemalakos találkozásaikat. Sütött róluk, hogy szívük legmélyéről, őszintén szeretik a másikat, és az egymás elvesztése miatt érzett fájdalmat olvasóként is gyötrelmes volt átélni. Ritka az olyan páros, amelyik ennyire intenzív érzéseket képes kiváltani belőlem.
Ami nagyon tetszett még az a háttérvilág. Az írónőnek bámulatosan sikerült érzékeltetni a háborús állapotokat, a járványveszély jelentette fenyegetettséget, pánikot, valamint a megtört, gyászoló emberek hiszékenységét, és utolsó kapaszkodóit elhunyt szeretteikkel. Gyönyörű és egyben hátborzongatóan valóságos leírásokkal kalauzol végig bennünket, ám ami a természetfelettit illeti, meghagyja olvasójának a döntést, hogy akar-e hinni az egészben, vagy teljes mértékben elzárkózik az egésztől.
Összességében olyanoknak ajánlom leginkább, akiket érdekel, milyen is volt az élet az első világháború ideje alatt, kíváncsiak egy gyönyörű, mégis rettentően szomorú szerelmi történetre, vagy egy kis borzongásra vágynak. Hisz nem maradunk félelmetes, rémisztő jelenetek nélkül. Ahogy a cselekmény halad előre, úgy válik az egész sztori egyre rejtélyesebbé. Cat Winters pedig zseniális módon csepegteti az információmorzsákat, így még véletlenül sem fenyeget minket az a veszély, hogy a szereplők előtt rájövünk a csattanóra.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Mary Shelley & Stephen
Kedvenc jelenet: Shelley és Stephen első csókja
Negatívum: Julius
Borító: 5/4



Az eredeti borító koncepciójáról


A regény eredeti borítójának történetéről Maria T. Middletont, a művészeti direktort faggatták egy interjú során, aki rengeteg kulisszatitkot osztott meg az olvasókkal. A legfontosabb tudnivalókat lentebb, pontokba szedve megtaláljátok. (forrás: thelucky13s.blogspot.com)

1) Miután Maria befejezte a regény olvasását, azonnal tudta, hogy egy olyan szellemfotónak kell szerepelnie a borítón, amihez hasonlóakat Julius is készített. Az első koncepció így nézett ki:


2) Világéletében inspirálóan hatottak rá a filmek és sorozatok címeinek tipográfiája, hiszen a cím és annak kinézete az egyik legelső dolog, amivel az olvasó/néző találkozik, és ez mindenképpen meghatározó élmény.
A Fekete madarak árnyékában esetében az American Horror Story hátborzongató, de mindenképpen figyelemfelkeltő betűtípusa volt az egyik, ami mintául szolgált számára.


3) Maria részt vett a borító modell castingjában, és Olive, a végső változaton szereplő lány volt az első választása. Amikor meglátta, tudta, hogy ő lesz a tökéletes Mary Shelley Black. Abszolút illett rá Shell leírása.
Olive-val egyébként öröm volt együtt dolgozni. A fotózás több óráig tartott, és ezalatt a lánynak végig egy kényelmetlen karosszékben kellett ülnie és pózolnia - ami lássuk be, nem könnyű feladat. Ám Olive olyan lelkes volt, hogy még saját ruhákat (ami egykor az édesanyjáé volt), és fekete körömlakkot is vitt magával.
Mindemellett Olive kinézeténél (haj, smink, ruha) jelentős szempont volt, hogy egyrészt megfeleljen egy 1918-ban élő tinédzserének, másrészt a mai, modern olvasókat is megragadja.


4) A fotós szerepére egy olyan különleges stílusú fényképészt kerestek, aki képes hűen visszaadni a szellemfotókat. Maria kételkedett benne, hogy találnak ilyet, de aztán a kreatív igazgató beajánlotta nekik Symon Chowt, akivel korábban már dolgozott, és miután Maria megnyitotta Symon honlapját, szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy ő lesz az igazi. "Symon tökéletes stílussal rendelkezik, lenyűgözően kombinálja a viktoriánus furcsaságokat és a kísérteties szépséget."
Miután átbeszélték az elképzeléseiket, annyira szinkronba kerültek, hogy Symon már egy 1920-as aviátor szemüveggel a kezében, és egy pár bőrlakkcipővel (ami látható is Olive lábán) várta őket a stúdióban...


5) A fotózás során segítségükre volt egy lepedővel leterített barát is, aki néhány órán keresztül a szellem szerepét töltötte be.


6) A fotózás ideje alatt Olive kétszer öltözött át, és közel száz-száz kép készült mind a két esetben, így a választás egyáltalán nem volt könnyű. Ám a végső döntés során olyan tényezőket vettek figyelembe, mint Olive arckifejezése, -testbeszéde, a szék beállítási szöge, a megvilágítás, és a szellemalak pozíciója. Maria azt szerette volna, hogy Olive úgy nézzen ki, mintha abban a pillanatban jött volna rá, hogy valaki vagy valami áll mellette. Mintha felállna a szőr a hátán, és ugrani készülne, hogy elhagyja a széket.



Végső borító:





Nyereményjáték


A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki.

A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki. Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a Scolar Kiadó által felajánlott 3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!
Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk.


Mai anagrammánk megfejtéséhez akár asztalt is táncoltathattok:
aszpirin szász testi




Nézz be a turné többi állomására is

10/01 Zakkant olvas - Szellemfotózás
10/03 Deszy könyvajánlója - Interjú
10/06 Always Love a Wild Book - Történelem
10/09 Könyvszeretet - Spanyolnátha
10/11 CBooks
10/13 Dreamworld - Az eredeti borítóról
10/15 Nem harap a...