A. O. Esther - Az Életfa

A. O. Esther: Összetört glóriák - Az Életfa

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630866019
Oldalszám: 440 oldal

Fülszöveg:

Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…
A történetet vastagon átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik a földi életeket irányító, fényesen ragyogó sors-fonalakat hol összefonják, hol pedig kényszeresen kettévágják, szerelmet, halált, barátságot vagy háborút szítva ezzel… Nem messze tőlük található Niflheim, ahol a félig csontváz-félig emberi testben vezeklő Hél uralkodik. De vajon segít-e az országába tévedt harcosoknak, vagy magához hasonlóan örök kárhozatra ítéli őket? Mi ér többet egy halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadott vonzódás Elijah iránt? Dirillék életveszélyes útja Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába vezet, ahol Sutr, a tűzóriás tör foglyaik életére, miközben Gabrielnek a Sötétség Birodalmával és Moroval, a démonnal kell megküzdenie. Halottak hada és démonok garmada kísérti a közéjük tévedt halhatatlanokat, és lesz, aki minden igyekezete ellenére odavész majd… Elijah, Bardo, Ramodiel és Lamachael Arshamon városába ér, feltett szándékuk ugyanis, hogy Égi Testvéreik mindegyikét kiszabadítsák. Mr. Lewinnél, a halott fogadósnál szállnak meg, akitől megtudják, milyen fizetőeszköz létezik a Pokolban, és tőle hallanak először Nidhoggról, az ádáz sárkánykígyóról, aki Nastrod vértavában fürdik, és halottak tetemén lakomázik.
Sophiel szívéért már nem csupán ketten küzdenek, ugyanis Arshamon is magának akarja a lányt. De Gabrielre és Elijahra is szemet vetnek a mágikus erővel bíró nők odalent. Meddig lehet ellenállni az ördögien buja, érzéki csábításnak? Életben maradhat-e az igaz szerelem ennyi kísértés között Elveszíthetik-e a hitüket az angyalok? Hogyan lehet elpusztítani mindazokat, akik már amúgy is halottak? Meghökkentő fordulatok, könnyes drámák, felemelő pillanatok és megannyi csoda vár ránk odalent, a Pokolban… De ne félj, kedves Olvasó, hiszen tudnod kell: az angyalok mindig velünk vannak!

Saját véleményem: 

Mint ahogy azt már megszokhattuk, a történet most is közvetlenül onnan folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt. Így tehát Elijah-val és Gabriellel indulunk el egy igazán tüzes és kalandos túrára, amely során felfedezzük a Pokol legkülönfélébb részeit (vagy bugyrait? :P).

A két fiú külön-külön is megállja a helyét, de amikor összekerülnek, na, hát az halálos! A különböző szarkasztikus megjegyzések csak úgy cikáznak köztük 

És mint ahogy már említettem, ez a kötet a Pokolba kalauzol el bennünket, amit sikerült az írónőnek egészen újszerűen ábrázolnia. Nem az a szokásos kénköves, tüzes, izzasztó helyszín, ahol tucatjával szaladgálnak a kisördögök és a pokolfajzatok, hanem valami egészen más. Olyan, mintha valóban egy külön világ lenne, többféle helyszínnel és azok uralkodóival. Vegyük például a nornákat, az emberek életének alakítóit, akik egyáltalán nem illenek a pokolba, hisz ők abszolút nem gonoszak, de mégis ott vannak, és egy gyönyörű helyen élnek, ahol minden hófehér! Ez már alapjában eltér attól, mint amire elsőre asszociálnánk a pokol szó hallatán.

De, ha már a nornáknál tartunk, akkor mindenképp meg kell említenem az apró mulcsdarabokat, mert a jelentésük óriási, és hihetetlen, hogy Eszter egy ilyen egyszerűnek vélt kis valamit képes volt ekkora jelentőséggel felruházni. Ez is azt bizonyítja, hogy nem feltétlenül kell a megszokott klisékhez nyúlnunk, mert, ha kinyitjuk a szemünket, milliónyi lehetőség tárul elénk, amit még nem használtak el az előttünk lévők. (A marketinges tanárnőm mondogatta mindig, hogy a lehetőségek ott hevernek mindenhol, az utcákon, az orrunk előtt, csak észre kell venni őket.)

Nagyon tetszett, hogy minden helyszín más és más volt, és abszolút nem hasonlítottak egymásra, csak annyiban, hogy mindegyik a maga nemében félelmetes- és eszeveszetten izgalmas volt. De imádtam borzongani!

Ami pedig a karaktereket illeti, kivétel nélkül mindegyikőjük megmutatott valami újat magából. Arról nem is beszélve, hogy lassan egy kisebb háremet tudnék összegyűjteni azokból a szereplőkből, akik könyvről-könyvre belopják magukat a szívembe. Természetesen a legelső, sziklaszilárd helyen továbbra is Elijah áll, aki most sem hazudtolta meg önmagát, sőt a szarkasztikus humorát is megcsillogtatta, amitől egyenesen elolvadtam. Mint ahogyan a belső, sebezhető lelkétől is. Imádom azt a kettősséget, ami benne bujkál, és azt, hogy miközben folyamatosan változik, cseppet sem veszít a férfias vonzerejéből.

„– Te vagy a másik felem. A kristálytiszta levegő, amely körülvesz és élettel tölti meg a testemet. a csillagok és az ezüstös Holdfény az éjszakában, amely nélkül komor lenne a világ. A bársonyos víz, ami úgy simogatja minden porcikámat, mint ereimben sebesen rohanó vér, ami felforr, ha a közelembe érsz.”

De ott van Gabriel is, aki ebben a kötetben még az eddigieknél is nagyobb horderejű szerepet kapott, ami által jóval színesebbé és izgalmasabbá vált. És egészen biztos, hogy a jövőben rengeteg idegtépő pillanatot fog okozni.

Bardo

Ám Az Életfában vannak olyan régi karakterek, akik eddig a háttérben mozogtak, de most előrébb léptek. Itt leginkább a jó öreg Bardora gondolok, aki nem is önmaga lenne, ha nem állandóan a boron és a nőkön járna az esze, két ölés között.

„– Nekem is jut még egy kis energia? – vágott át a szobán döngő léptekkel Bardo, miközben jókedvűen a barátjára tekintett. – Napok óta nem boroztam, és nők nélkül kellett hálnom. Az egyetlen program, ahova elvittél, hullákkal volt tele, és egész nap ezt az undorító bűzt szívom. Mi a javaslatod? Egy kis Kristályerősítés?”

És az ő-, valamint Ramodiel és Lamachael esetében ugyancsak igaz az, ami Elijahnál. Attól, mert anno másként vélekedtek valamiben, még nem feltétlenül negatív figurák, csak jobban meg kell őket ismerni. Bennük is megvan a jó. Mindezek mellett pedig irtó jófejek! Olyanok, mint a gyerekek: egyfolytában ugratják egymást (vagy a kisebbet), és bohóckodnak.

Sophiel pedig kötetről-kötetre fejlődik, egyre keményebb csaj lesz. Látszik, hogy kezd hozzászokni a földi léthez, már közel sem sír annyi dolgon, mint azelőtt, és mindemellett még az esze is a helyén van. A balegyeneséért pedig külön pluszpontot érdemel, mert az óriási volt!

Ami pedig a negatív szereplőket illeti, mert hát belőlük is van bőven (sőt!), Dirilt még mindig rettentően jó karakternek tartom, mert nő létére sokkal veszedelmesebb tud lenni, mint egy férfi. Ám a pokol belőle is

Nornák

kihozott egy teljesen új oldalt, amiről eddig nem igazán tudtunk. Komolyan volt olyan pillanat (nem is egy), amikor tiszta szívből megsajnáltam. De nem kell megijedni, mert nem lesz glóriás kisangyal, hisz a gyengepontja mellett bőven túlteng benne a gonoszság. Bár vannak, akik még őt is képesek túlszárnyalni!

„A Pokol nem üdülőhely, ahová pihenni térnek meg a lelkek.”

Már az első két könyvet is imádtam, de azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy eddig ez lett a legjobb rész. A legelső szótól a legutolsóig izgalmas, kiszámíthatatlan és szívfacsaró. Úgy pörögnek az események, hogy a körmeimből a végére szinte semmi nem maradt. Egyetlen másodpercre sem dőlhettem hátra és lélegezhettem fel.

Összességében tehát tiszta szívből ajánlom, mert a fogalmazás színvonalas, a helyszín-, és karakterleírások tökéletesek, bámulatosak, akárcsak az események, amik továbbra is úgy elevenednek meg az olvasó előtt, mintha az egy filmet nézne. Izgalomból pedig, mint már említettem, abszolút nincs hiány, mint ahogyan humorból sem! De azért arra is fel kell készülni, hogy a szívünket is alaposan megcsavargatja az írónő!

A végére egy jó tanács: olvasás előtt legalább 15 perccel ülj le, vedd a kezedbe a könyvet, mert garantáltan nem fogod tudni elszakítani a tekintetedet a borítóról! Azok a vízcseppek Elijah testén szó szerint le akarnak csöppenni. Hátborzongatóan élethűek, és hát, az úr sem utolsó… ;)

 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Elijah, Bardo

Kedvenc jelenet: Sophiel balegyenese Dirilnek :D

Negatívum: túl gyorsan kivégeztem :(

Borító: 5/5*

Megjegyzés: a könyv végén lévő függelék megint csak nagyon jó, akárcsak az előző részek összefoglalója :)