Az előző Hush, hush extra alkalmával megosztottam veletek Folt és Nora valódi találkozásának első részletét - amelyet ITT találtok -, most pedig természetesen a következőt hoztam nektek. (Összesen 4 részre tagoltam a fordítást, tehát ezen kívül még kettővel jövök nektek!) Jó olvasást! :)
2. részlet
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de
szerintem a tizedik osztályt teljes erőbedobással kellene indítanunk. - közölte
hangosan a szőke. - Semmi nem akadályozhatja meg, hogy ez az év zseniális
legyen. És semmi nem tenné zseniálisabbá, minthogy elcsábítom Luke
Messersmith-t. Már bele is vágtam az így-szerzem-meg-magamnak tervembe.
Filctollal felrajzoltam a telefonszámom a garázsa ajtajára. Már csak annyi
dolgom maradt, hogy hátradőljek és várjak egy kicsit.
- A letartóztatási parancsra? - A
vöröshajú ajka széles vigyorra húzódott, felragyogtatva ezzel az egész arcát.
Egészen biztosan nem is tudott a hatásról, amit ezzel elért, gondolta Folt, különben többször tette volna.
- Mi az, nem kedveled a nyilvánvaló
tényeket? - Érvelt a szőke.
- Feketelistás leszel a szülei szemében.
Akárhogyan is nézzük, hét szám a garázsajtón nem épp a legjobb kezdés.
Folt nem tudta levenni a szemét róla.
Ezen a héten még kevésbé, mint a múlt héten. Valójában a legelejétől fogva így
ment ez. A helyzet nehezebb volt így, hogy a lány még csak nem is hasonlított
Chauncey leszármazottjaira; akkor talán nagyobb élvezetet jelentett volna
megölni őt.
Folt nem tudta, mire is számított, de
semmiképp sem ilyenre. Hosszú lábak, de elővigyázatos, kimért léptek. Csinos
vonások. Sem túl hangos, sem túl lágy nevetés. Minden tökéletesen a helyén.
Egy újabb apró mosoly jelent meg Folt
arcán. Elfogta a vágy, hogy elcsábítsa a lányt, hogy összedöntse gondosan
felépített világát. Fogadni mert volna rá, hogy egyetlen pillantásától elpirult
volna.
- Talán legközelebb egy üzenettel
kezdhetnéd. - javasolta a vöröshajú. – „Hé, Luke, itt a számom.” A népesség
túlnyomó részének működik ez a módszer.
A szőke kieresztett egy sóhajt, majd az
öklére támasztotta az állát. - Badarság. Luke Messersmith elcsábítása
melléfogás volt. Nekünk most máshová kell kieresztenünk a hálónkat. Egy kis
kocsikázás Portlandbe megtenné a hatását. Atyaég, Marcie teljesen kikészülne
mérgében, ha megtudná, hogy amíg ő olyan nyáladzó gólyák előtt reklámozza az
alig takaró bikiniket a J.C. Penney kirakatában, akiknek még szinte ott a
tojáshéj a fenekén, addig mi egyetemista srácokkal lógunk.
Rixon széke végigcsikorgott a padlón. -
Feladom. - mondta, elkapva Folt figyelmét. - Fel-a-dom! Mi a fenét csinálsz
mostanában?
Folt ivott még egy korty kávét. -
Hasznosan töltöm el veled az időm.
- Tudod, mikor hazudsz nekem, az fáj. -
közölte Rixon, és még egy képzeletbeli könnycseppet is elmorzsolt. - Azt
hittem, hogy mi ketten osztozunk valami különlegesen. Úgy gondoltam, hogy ha
már mindketten kárhozatra vagyunk ítéltetve, akkor az összeköt minket. Tudom,
hogy valamit tervezel, és ha kell, kiverem belőled, hogy mi az.
- Leállhatnál már egy kicsit.
- Szeretnék. A probléma csak annyi, hogy
nem vagyok hülye.
- Csak hülyén viselkedsz.
- Hát rendben. Igazán köszönöm szépen.
Most, hogy így mondod, van különbség aközött, hogy valaki hülyén viselkedik,
vagy szimplán csak hülye.
- Vékony a határ, de valakinek ezt is
meg kell húznia.
Rixon egy visszhangzó csattanással az
asztalra csapta a kezét. - Azon kívül, hogy megesz az unalom, mi a jó francot
csinálunk mi itt? És ha nem tisztázol mindent három másodpercen belül, akkor
biztos lehetsz benne, hogy bokszzsáknak veszem az önelégült, arrogáns
vigyorodat.
Nyugalom. Majd beavatlak. Épp azt
próbálom elmondani, hogy... Kezdett beszélni Folt barátja
gondolataiban, de az közbevágott.
Felemlegetjük egymás hibáit, mi? Cöh,
cöh. Így nem lehet fenntartani egy barátságot. Neked meg azzal van gondod, hogy
elfelejtetted, hogyan kell jól szórakozni. Miért nem keresünk pár Nefilimet,
hogy terrorizáljuk őket? Ezzel Rixon már fel is állt.
Folt is felemelkedett ültében, de közben
meghallotta a három asztallal arrébb folyó beszélgetést, ami azonnal el is
terelte a figyelmét.
- Miért nem tud egyetlen srác a suliból
sem úgy kinézni, mint... az a kettő ott. Uhh. - A szőke hangja megállt a
levegőben.
Foltnak alig maradt ideje oldalra
pillantani és rájönni, hogy a szőke és a vöröshajú is rászegezi tekintetét,
minden kétséget kizáróan észrevéve őt - mikor Rixon ökle beletalált az
állkapcsába. Folt feje oldalra csapódott, de még elkapta a vöröshajú
meglepődött arckifejezését, akinek a szája egy tökéletes O betűt formált.
Nos, ez nem pont jó időzítés.
- Én megmondtam, hogy ha kell,
megverlek, hogy kiszedjem belőled. - Rixon vihorászni kezdett, majd ruganyos
léptekkel megkerülte az asztalt.
Folt azonnal felállt, azonban Rixon
ráugrott, és nekicsapta a falnak, illetve az azon függő képkeretnek. A kép
üvegszilánkok záporával ért földet.
A szeme sarkából látta a lányt
megdöbbenten pislogni, és ha nem értelmezte félre saját érzéseit, akkor ez a
halvány ijedség egy bizonyos megelégedéssel töltötte el... és fel is
bátorította.
Folt reflexszerűen előrehajolt, ahogy
Rixon következő ütése a vállát célozta meg. Egy felfelé irányuló ökölcsapással
telibe találta Rixon állát. Barátja központi részeire mérte legnagyobb erejű
csapásait, leginkább a bordákra és a gyomor környékére koncentrálva, és amint
Rixon védeni kezdte ezeket a részeket, áttért a fejére. Megütötte egyszer.
Kétszer. Kettőnél többször. Öt határozott ütés után Rixon támolyogni kezdett,
majd a feladás jeleként felmutatta tenyerét.
- Azt akarod elérni, hogy felordítsak,
mi? - kapkodott levegő után Rixon. Vigyorából látszott, hogy most először érzi
magát igazán jól az este folyamán.
A szőke áttuszkolta magát az asztalok
között, Rixon felé tartva, és feltartotta a szalvétáját. - Van itt egy kis
vér...
- Köszönöm, kedvesem. - Rixon megtörölte
a száját a szalvétával, majd lassan rákacsintott barátjára. Azt mondtam
volna, hogy 700 körüli csaj után kéne nézni? Úgy értettem, plusz-mínusz 700.
Folt mogorván nézett a szőkére, azt
remélve, hogy egy kis elmejátékkal rá tudja őt venni arra, hogy visszamenjen az
asztalához, de Rixon rajtakapta, mire készül és rögtön kérdezősködni kezdett a
szőkétől. Folt kieresztett egy hosszú sóhajt. Huszonnégy órán belül Rixon a
nevére sem fog emlékezni, azonban a szőkének valószínűleg hosszabb időre
belevésődik az emlékezetébe, az pedig csak egy újabb bonyodalomhoz vezet.
- Mondd csak, kedvesem, - kérdezte Rixon
vontatottan a szőkétől. - Ültél már valaha egy Ducati Streetfighter típusú motoron? Hátul
parkoltam le.
A szőke már át is vetette kistáskáját a
vállán. - A haverodnak is van motorja? Akkor ő elvihetné a barátnőmet, Nora-t.
- intett a szőke Folt felé.
- Vee! - szólt rá a vöröshajú bosszúsan,
figyelmeztető jelleggel.
A szőke még csak oda se figyelt rá,
helyette Rixon felé fordult. - Mindent csak sorjában. Valakinek el kellene
téged látnia. Épp a nyáron végeztem el egy elsősegély tanfolyamot. Ha
orrvérzésről van szó, nálam jó helyen jársz. - Ezzel megragadta Rixon ingujját
és beráncigálta az unisex mosdóba.
Szokásához híven, Rixon átkarolta a
vállát majd elkezdte simogatni a lány arcát. - Mutatod az utat nővérke… Vee,
ugye?
Folt azon kapta magát, hogy a vöröshajú
mellett ácsorog. Két perccel ezelőtt még mindent az irányítása alatt tartott,
azóta viszont mintha egy kamion száguldott volna át a tervén.
A vöröshajú áthelyezte a testsúlyát,
lopva rápillantott, de azonnal el is kapta a tekintetét. Láthatóan megijedt
tőle. Folt azon gondolkodott, vajon természetétől fogva van-e ilyen hatással
rá, vagy esetleg a tudatalattija megérezte, hogy mit is szándékozik vele tenni.
Egy különös érzelmi vita játszódott le
benne, két különböző irányba terelve gondolatait. Egyrészt kellemetlen
helyzetbe akarta hozni a vöröshajút. Másrészt - hiába találta ironikusnak - ő
is félt attól, hogy esetleg a lány túlságosan megijed tőle. Most, hogy a
közelébe került, ott is akarta tartani.A harmadik részletet ITT találod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése