Nicolas Barreau legújabb romantikus történetében ezúttal Velencébe kalauzolja el olvasóit. A Piciny csodák kávézója a Park Kiadó gondozásában jelent meg idén februárban, amelyben az egyébként mindig megfontolt Nelly maga mögött hagyja Párizst és a szerelmi csalódását, hogy Itália egyik legszebb városában találjon rengeteg kalandot.
Ha felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok a turné három bloggerével, és játsszatok a könyvért!
Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója
Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633556078
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa
Fülszöveg:
„Igazán remélem, gyermekem, hogy egy nap majd találsz egy olyan embert, akivel a magasba szállsz…”
A 25 éves Nelly retteg a repüléstől, hisz a jelekben, és nem az a típus, aki egyszer csak kiveszi minden megtakarított pénzét a bankból, vásárol magának egy méregdrága piros táskát, majd egy hideg januári reggelen hanyatt-homlok otthagyja Párizst, és Velencébe utazik. De olykor történnek dolgok, melyek felborítják az ember életét. Például egy fájdalmas szerelmi csalódás vagy egy régi könyvben olvasott, talányos mondat. Néha el kell veszítenünk a talajt a lábunk alól ahhoz, hogy a hetedik mennyországba jussunk…
Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte lelkes olvasók tömegeit hódította meg. A Piciny csodák kávézója a hetedik magyarul olvasható könyve.
Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte lelkes olvasók tömegeit hódította meg. A Piciny csodák kávézója a hetedik magyarul olvasható könyve.
Saját véleményem:
Nicolas Barreau nélkül nem telhet el február - mondhatnám, de az az igazság, hogy a Piciny csodák kávézója esetében jóval több lapult a háttérben, mint puszta megszokás. A fülszöveget olvasva olyasféle felfedezést-, valamint az életemmel kapcsolatos párhuzamot véltem felfedezni, ami finoman szólva is kíváncsivá tett. Ráadásul jómagam is jártam néhány éve Velencében, érdekelt tehát, milyen élmény lehet úgy olvasni egy Barreau kötetet - melynek mindig szerves részét képezi a helyszín -, hogy ismerem a fókuszban lévő várost.
"Néha fontos, hogy egyszerűen valóra váltsuk egy álmunkat, akkor is, ha sok minden, ha ugyan nem minden, aminek köze van az észhez, ellene szól."
A történet hősnője a huszonöt éves, zárkózott Nelly, aki retteg a repüléstől, nem kenyere a spontaneitás, mindazonáltal hisz a különféle jelekben, és fülig bele van zúgva csúnyácska professzorába. Olyannyira, hogy gondosan tervezgeti a napot, amikor végre mindent bevallhat a férfinak... csakhogy számításaiba hiba esik, egy általa elszalasztott út során a professzor összejön Nelly kolléganőjével, és Franciaországot elhagyva Olaszországba költözik. Ám míg ez bekövetkezik, hosszú-hosszú, sokszor unalomba hajló, felesleges eszmefuttatásokkal teli fejezetek taglalják hősnőnk plátói érzelmeit, félelmeit, melyeket néha megtör a múlt, mintegy magyarázatként Nelly viselkedésére, valamint a mókás akcentussal beszélő, amerikai világutazó-zenész srác.
Őszintén bevallom, az első nagyjából száz oldalt halálosan untam (annyira, hogy több alkalommal bekezdéseket ugrottam át). Fárasztottak a soha véget nem érő monológok, az ilyen-olyan egyetemi tanok, és a hősnő szenvelgése, egyedül Sean, meg a múlt emlékeiben feltünedező nagymama kecsegtetett némi reménnyel. S végül a nagyi rejtélye lett a megmentőm, egyben a cselekmény beindítója is.
Miután Nelly a szerelmi bánat mocsarában dagonyázva rátalál egy érdekes könyvre, mely összefüggésben áll a nagymamájától kapott gránátköves gyűrűjével, önmagát meghazudtoló bátorsággal és spontaneitással felkerekedik, hogy Velencébe utazzon, ahol egy hónapot szán a titok kiderítésére.
Aki járt már Velencében (vagy Olaszországban), az tudja, hogy tele van élettel, nyíltsággal és lehetőséggel. Velencében gyakorlatilag bármi megtörténhet... és meg is történik. Nelly előbb egy olasz Casanovának tűnő srác karjaiba pottyan, majd elveszíti piros táskáját - benne az életével -, hogy aztán a férfi segítségét kérve, annak nyomába eredhessen. E filmszerű találkozás akkora lavinát indít el a lány életében, mely elől képtelen elmenekülni, korábbi élete és elvei pedig megkérdőjeleződni látszanak, ráadásul a nagymamájával kapcsolatos rejtély is újabb pontokkal bővül.
Velence szellemiségéhez hűen a történet ezen része jóval könnyedebb, habókosabb, és azt leszámítva, hogy lényegében elvesztődik az elsődleges cselekmény - pontosabban új fókuszt kap, nagyon élvezetes. Az ottani mentalitásnak köszönhetően hősnőnk jelleme is hatalmas fejlődésen esik át, olyannyira, hogy nyomozgatás helyett ez a karakteri változás kerül fókuszba, némi romantikával és félreértésekkel fűszerezve. Míg a város varázsa erősen átitatja a lapokat, méghozzá olyan módon, amire én magam sem számítottam.
Nicolas Barreau ahelyett, hogy a mindenki által ismert Velencét jelenítette volna meg, könyvében olyan arcát mutatja meg a városnak, amit csak azok ismerhetnek, akik ott élnek - vele, benne. Csodálatos az egész!
A Piciny csodák kávézója közel sem tökéletes, az utolsó oldalhoz érve azonban olyan lélekmelengető, lúdbőröztető kis csodává válik, amire nincsenek szavak. Megtanít élni, hinni, és megmutatja, hogy a változás igenis jó dolog - még akkor is, ha a világban nem minden végződik happy enddel. Generációk története ez, hol keserű, hol édes szerelemmel, mérhetetlen szabadságvággyal és élni akarással fűszerezve. Szívből ajánlom a szerző rajongóinak, és a különleges szerelmi történetek kedvelőinek.
Őszintén bevallom, az első nagyjából száz oldalt halálosan untam (annyira, hogy több alkalommal bekezdéseket ugrottam át). Fárasztottak a soha véget nem érő monológok, az ilyen-olyan egyetemi tanok, és a hősnő szenvelgése, egyedül Sean, meg a múlt emlékeiben feltünedező nagymama kecsegtetett némi reménnyel. S végül a nagyi rejtélye lett a megmentőm, egyben a cselekmény beindítója is.
Miután Nelly a szerelmi bánat mocsarában dagonyázva rátalál egy érdekes könyvre, mely összefüggésben áll a nagymamájától kapott gránátköves gyűrűjével, önmagát meghazudtoló bátorsággal és spontaneitással felkerekedik, hogy Velencébe utazzon, ahol egy hónapot szán a titok kiderítésére.
Aki járt már Velencében (vagy Olaszországban), az tudja, hogy tele van élettel, nyíltsággal és lehetőséggel. Velencében gyakorlatilag bármi megtörténhet... és meg is történik. Nelly előbb egy olasz Casanovának tűnő srác karjaiba pottyan, majd elveszíti piros táskáját - benne az életével -, hogy aztán a férfi segítségét kérve, annak nyomába eredhessen. E filmszerű találkozás akkora lavinát indít el a lány életében, mely elől képtelen elmenekülni, korábbi élete és elvei pedig megkérdőjeleződni látszanak, ráadásul a nagymamájával kapcsolatos rejtély is újabb pontokkal bővül.
Velence szellemiségéhez hűen a történet ezen része jóval könnyedebb, habókosabb, és azt leszámítva, hogy lényegében elvesztődik az elsődleges cselekmény - pontosabban új fókuszt kap, nagyon élvezetes. Az ottani mentalitásnak köszönhetően hősnőnk jelleme is hatalmas fejlődésen esik át, olyannyira, hogy nyomozgatás helyett ez a karakteri változás kerül fókuszba, némi romantikával és félreértésekkel fűszerezve. Míg a város varázsa erősen átitatja a lapokat, méghozzá olyan módon, amire én magam sem számítottam.
Nicolas Barreau ahelyett, hogy a mindenki által ismert Velencét jelenítette volna meg, könyvében olyan arcát mutatja meg a városnak, amit csak azok ismerhetnek, akik ott élnek - vele, benne. Csodálatos az egész!
A Piciny csodák kávézója közel sem tökéletes, az utolsó oldalhoz érve azonban olyan lélekmelengető, lúdbőröztető kis csodává válik, amire nincsenek szavak. Megtanít élni, hinni, és megmutatja, hogy a változás igenis jó dolog - még akkor is, ha a világban nem minden végződik happy enddel. Generációk története ez, hol keserű, hol édes szerelemmel, mérhetetlen szabadságvággyal és élni akarással fűszerezve. Szívből ajánlom a szerző rajongóinak, és a különleges szerelmi történetek kedvelőinek.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Valentino, Sean
Kedvenc jelenet: a nagymama történetének vége
Negatívum: fárasztó és túlnyújtott bevezető
Borító: 5/5Sorozat: -
Nyereményjáték
Velence nevezetességeit fogjuk bebarangolni a turné során. Minden állomáson találni fogtok egy képet a város egyik híres látnivalójáról, a feladat pedig mindössze annyi lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az épület nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
03/16 Könyvvilág
03/20 Spirit Bliss Sárga könyves út
03/21 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése