A Jégvarázs című mese 2013-ben hódította meg magának a közönséget, azóta töretlen az emberek rajongása a rajzfilm iránt. Kicsik és nagyok egyaránt odavannak Elza és Anna nagyszerű történetéért. De vajon mi lett volna, ha a két lány egymástól külön nőtt volna fel és egyáltalán nem emlékezne egymásra? Mi történt volna akkor, ha nem a meséből ismert módon alakul a történet? A Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül. Tartsatok velünk, merüljetek el a Jégvarázs világában és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyeremény könyv egyikét.
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN:9789634038351
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Herman Alexandra
Fülszöveg:
Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni - képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot ..., és megtalálja Arendelle elveszett hercegnőjét.
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni - képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot ..., és megtalálja Arendelle elveszett hercegnőjét.
Saját véleményem:
"– Nem mindig kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Erre tanítanak bennünket az átkok…"
Bevallom, a fülszöveget böngészve jócskán felszaladt a szemöldököm; gyakorlatilag bármilyen csavart el tudtam volna képzelni a sztori bármely pontján, de azt, hogy Anna és Elza úgy nőjön fel, hogy ne is ismerje egymást, nem. Hisz gondoljatok csak bele: a testvérek közti eltéphetetlen kötelék adja az eredeti Jégvarázs alapját, az ő szeretetük, összetartásuk mozgat minden szálat; ha azt kivesszük a képletből, gyakorlatilag nem marad semmi. Igen ám, de a Jen Calonita által jegyzett történet mégiscsak talált olyan alternatívát, amiben mindkét feltétel teljesülhet, sőt... egészen új, és bizonyos szinten talán mélyebb jelentést kölcsönözhet a testvéri szeretetnek.
"– Semmi sem túl nagy kérés, ha a szeretet vezérel minket – emlékeztette a trollok vezére."
A Sorsfordító történetek eme kötetében Elza és Anna úgy nőnek fel, hogy nem is ismerik egymást. Míg Elza Arendelle egyetlen örököseként szülei oldalán tanulja, hogyan legyen majd egy napon jó királynő, addig a távoli kis faluban Anna nevelőszüleinek segít a családi pékségben süteményeket sütni. Csakhogy egyikük öröme sem felhőtlen. Elza magányos, Annát pedig hívja Arendelle, s alig várja, hogy a kijelölt napokon felbukkanjon keresztanyja - aki nem más, mint az álruhás Iduna királyné -, és a királyságról meséljen neki.
A történet ezen része új, ám míg az elképzelés izgalmas, addig a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után. Kezdetben unalmasak, és meglehetősen bugyuták a leírások, sok a tőmondat, és mintha a szereplők sem találnák önmagukat, leszámítva azokat a részeket, amik a meséből már ismerősek lehetnek. Voltaképp egyébként végig ez jellemzi a kötetet: amikor Jen Calonitának nincs támpontja, fakók, élettelenek a jelenetei, ám ha meríthet az eredeti sztoriból, máris minden életre kel, és megjelenik a jól ismert Jégvarázs atmoszféra.
Aggodalomra azonban semmi ok, megnyugtatok mindenkit, Jen Calonitának nem sokat kellett toldoznia-foltoznia, a Ne érezz, ne kérdezz! ugyanis kilencven százalékban megegyezik a már ismert sztorival, ugyanaz az íve, ugyanazok a szereplői, helyszínei, történései, csak itt-ott más a motiváció vagy a kiváltó ok.
Ha őszinte akarok lenni, ez egyszerre zseniális és csalódást keltő. A Fénytörésekben egy olyan sorsfordító történetet kaptam Mulan főszereplésével, ami noha illeszkedik az eredetibe, mégis hozzátesz, újat mutat - itt azonban nem ez a helyzet. Majdhogynem semmi újat nem ad. Mindazonáltal Jégvarázs rajongóként jó volt írott formában is átélni a lányok kalandját, mélyebben belelátni a hátterükbe, megismerni az érzéseiket, motivációjukat, és a nyúlfarknyi csavar által megnézni, hogyan járható be ugyanaz az út, ugyanazzal az indítékkal másféle módon. Bizonyos értelemben az, hogy Elza ereje és egy átok miatt a lányok külön nevelkednek, valamint nem ismerik egymást, életszerűbb a filmes megoldásnál, míg a szüleik halála után egyre erősödő hívás, és érzés, hogy nekik találkozniuk kell, sokkalta nagyobb erőt kölcsönöz a testvéri köteléküknek. Az átokban rejlő aprócska csavar - az ok, miért is kellett külön felnőniük -, például kimondottan erős. Úgyhogy, ha eltekintünk attól a ténytől, hogy a Ne érezz, ne kérdezz! "sorsfordítóként" van fémjelezve, akkor egy nagyon jó és szórakoztató Jégvarázs sztoriban lesz részünk, ami a meséhez hasonlóan egyaránt megdolgoztatja a nevetőizmainkat és a könnycsatornáinkat - Hans és Bronzország hercege kapcsán még a tenyerünk viszketését is beindítja. A kezdeti esetlenséget izgalmas kalandok és szócsaták váltják fel, miközben kedvenc szereplőink valósággal életre kelnek, hogy sziporkázó humorukkal még több mosolyt csaljanak arcunkra. A vidéki, süteményeket készítő, cserfes és kalandvágyó Anna példának okáért egészen zseniális, mint ahogyan a Kristoffal való megismerkedése, majd későbbi kapcsolata is.
Ajánlom tehát mindenkinek, aki szeretné hosszabban is átélni a Jégvarázs-élményt, több időt tölteni Elza, Anna, Olaf, Kristoff, Sven vagy éppen Hans herceg társaságában, és megtudni, milyen kétségek és vágyak gyötrik hőseinket. A nyári kánikulában kifejezetten hűsítő élmény!
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Anna, Olaf, Elza, Sven, Kristoff
Kedvenc jelenet: Anna és Kristoff beszélgetései, Olaf minden jelenete
Negatívum: nem volt sorsfordító
Borító: 5/5Sorozat: Sorsfordító történetek #2, önállóan olvasható
Krumkaker
Végül gondoltam egyet, és rákerestem interneten, hátha találok róla valamit. Arra viszont nem számítottam, hogy a krumkakerről kiderül, valóban létező nyalánkság. Norvégiában előszeretettel készítik, főleg karácsony tájékán, és még külön sütőgépet is árulnak hozzá, ami a mi tallérsütőnkhöz hasonló, ám lyukacsok helyett különféle mintákat süt a tésztába. Ezek után nem is volt kérdés: el kellett készítenem!
Hozzávalók:
- 2 egész tojás
- 10 dkg cukor
- 10 dkg liszt
- 10 dkg rama
- kupaknyi vanília aroma
- 1/4 kávéskanálnyi kardamon (vagy szerecsendió, de akár el is hagyható)
- tejszín(hab) (opcionális)
- gyümölcsök (opcionális)
Elkészítés:
1) Felolvasztjuk a vajat, és megvárjuk, hogy kihűljön.
2) Felütjük a tojásokat, hozzáadjuk a cukrot és kézi mixer segítségével elkeverjük.
3) Hozzáöntjük a felolvasztott, kihűlt vajat, keverünk rajta, majd hozzáadjuk a maradék hozzávalókat is, és ugyancsak keverünk rajtuk.
4) 15 percre letakarjuk, és állni hagyjuk. Ha túl sűrű lesz a tészta (nem kell annyira híg legyen, mint a palacsinta, de azért folyékonyabb halmazállapotra kell törekedni), lehet hozzá adni egy kis tejet vagy vizet - én tejet használtam.
*** A sütéshez tallér- vagy másnéven ostyasütőt használtam, mivel ez áll legközelebb a krumkaker sütőhöz.***
5) A sütővasat előmelegítjük, majd nagyjából háromnegyed evőkanálnyi tésztát csorgatunk bele, és kicsit széthúzzuk. Mindkét oldalát megsütjük. Akkor jó, ha aranybarna.
6) Kivéve gyorsan tölcsér formára tekerjük. Használhatunk formát, de akár mi magunk is megformázhatjuk (én így csináltam), csak ügyeljünk rá, hogy picit meleg.
7) Ehetjük üresen, de megtölthetjük tejszínhabbal is, és tehetünk bele különféle gyümölcsöket is.
Konklúzió: A krumkaker nagyon hasonlít a mi édes tölcsérünkhöz, mind ízben, mind állagban - talán valamivel puhább nála.
Nyereményjáték
Mivel a Ne érezz, ne kérdezz című könyv a Jégvarázs című mesét dolgozza fel, így a játékot a mese legikonikusabb dala ihlette, amelynek a címe magyarul Legyen hó. Nincs más dolgotok, mint megkeresni minden bejegyzésben azt a szót, mely a hópelyhet rejti. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
06/22 Utószó
06/23 Flora the Sweaterist
06/24 Csak olvass! (extra)
06/25 Fanni's Library
06/26 Readinspo
06/27 Utószó (extra)
06/29 Fanni's Library (extra)
07/01 Könyv és más
07/03 Dreamworld
07/04 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/05 Hagyjatok! Olvasok!
07/06 Dreamworld (extra)
07/07 Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése