Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem

Tegyük fel, hogy eddigi életed minden plátói szerelmének írtál egy levelet, amolyan búcsúlevelet, amikor lemondtál róla. Aztán a leveleket szépen eltetted, sok más emlékkel együtt. És aztán hopp - egyszer csak minden levelet elküld valaki a címzettnek. Kíííínos. Nos, pontosan ez történik Lara Jeannel, és a Blogturné Klub 8 tagja vele együtt éli most át, mi történik egy ilyen nagy dráma után! Tarts velünk Te is, hogy megtudd, ki mit szól és mindez hogyan változtatja meg gyökeresen az életét!

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994825
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Tóth István

Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Saját véleményem:

Jenny Han a Nyár trilógia során nem igazán bűvölt el. Hiába mutattak a sorozat kötetei javuló tendenciát, hiába voltak aranyos kis limonádék, nem éreztem úgy, hogy hiányozni fog az írónő munkássága, ha többet nem olvashatok tőle. Ebből kiindulva jogosan kérdezhetitek, hogy akkor mégis mire fel ez a bejegyzés? Nos, az igazság az, hogy annak idején, amikor Deszy angolul olvasta, megragadott a lelkesedése, a gyönyörű borító és nem tudom, egyszerűen csak sodródtam az árral, bízva abban, hogy ezúttal nem egy Belly szintű főhőssel lesz dolgom.
Hát... eleinte rezgett a léc, felbukkant mindaz, amit nem kedveltem korábbról: tőmondatok sokasága, idegesítő főszereplő, nála is bosszantóbb, hisztis testvérek, gyerekes, valamint a szereplők tényleges korához nem illő viselkedés. Bár ez így nem teljesen igaz. Akadtak részek, ahol gond nélkül sodródtam a történettel, míg máskor szerettem volna behúzni magamnak egyet amiért belevágtam egy újabb Jenny Han sorozatba, miközben tudtam, hogy ebből én már legalább tíz éve kinőttem. Aztán egyszercsak arra eszméltem, hogy órák óta le sem tettem a könyvet, annyira elkapott a lendület. Élveztem, amit olvastam! Jenny Han a gyengébb kezdés után nem pusztán gyönyörűt mentett, hanem elvarázsolt, függővé tett. No, de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, miért.

A történet főszereplője a 17 éves Lara Jean Song, aki ahányszor úgy érzi, reménytelenül szerelmes egy fiúba, szerelmeslevelet ír neki, amit postázás helyett végül elrak pávakék kalapdobozába. A rituálé előnye, hogy így képes lezárni ezeket a szerelmeket és továbblépni.
Sok évvel korábban is így tett, amikor Josh, legnagyobb szerelme, aki egyben a Song nővérek legjobb barátja és szomszédja, váratlanul összejött nővérével, Margot-val. Egy nap azonban, Margot elutazását követően, a doboz eltűnik, a levelek pedig egykori szerelmei postaládájában landolnak, ezzel mintegy valóra váltva Lara Jean legkínosabb rémálmát.  Hogy a lány mentse a menthetőt, és ne tűnjön annyira cikinek, alkut köt a levelek egyik tulajdonosával, a suli leghelyesebb srácával, Peterrel, akinek szintén kapóra jön egy kamukapcsolat. Míg Lara Jean Josh elől menekül, addig Peter exbarátnőjét szeretné visszahódítani a kis látszat afférral, ami azonban rengeteg hazugságot és galibát szül...

Klisé klisé hátán, igen. A helyzet az, mégis nagyon jól működő klisékről beszélhetünk, melyek egyáltalán nem idegesítőek, inkább üdítőek. Hiába tűnnek külső szemlélőként gyerekesnek vagy unásig ismételtnek, élesben mindennek nyoma vész és csak a pozitív hatása érződik. Ám a klisék mellett azért új keletű gondolatok is felbukkannak szép számmal. Elsőnek rögtön ott van a búcsúzó szerelmeslevelek ötlete. Zseniális!
A plátói szerelem olyan, amit legalább egyszer - de jellemzően többször is - mindenki átél, főként tiniként, és az, hogy ezektől Lara Jean úgy igyekszik megszabadulni, hogy kiad minden benne felgyülemlett érzelmet, mintha az illető szemébe mondaná, jó gondolat. (Az más tészta, hogy én kicsit komolyabb levelekre számítottam, elfelejtve, hogy nem shakespeare-i karakterrel van dolgom, hanem egy fiatal lánnyal.)  A baj ott kezdődik, ha ezek a levelek az ember tudtán kívül célba érnek. Elképzelni sem merem, mennyire kellemetlen érzés lehet, én tuti, hogy a föld alá süllyednék, szóval ebből a szempontból abszolút érthető, hogy a lány az első útjába kerülő menedék után nyúl, ami ebben az esetben Peter és a kamukapcsolat.
Tetszett, hogy Lara Jean tisztában volt egy ilyen hazugság következményeivel, mégis felvállalta az esetleges komplikációkat, mert úgy ítélte, ez a kisebb rossz. Az ember képes az aktuális jót választani, még akkor is, ha az hosszabb távon rosszabb, mint ami jelen helyzetben várna rá. Fiatalon meg aztán pláne könnyű elódázni az apokalipszist. Számomra emiatt vált szerethetően emberivé a hölgyemény. Itt láttam és tapasztaltam meg a karaktere valódi lényét. Addig csak annyit tudtam róla, amennyit az írónő a számba rágott, viszont az annyira száraz és ellentmondásos volt, hogy unszimpatikussá tette őt.

Lara Jean karaktere a tettei által válik egyre szerethetőbbé (és hála az égnek igen távol áll Belly személyiségétől).
Aranyos, vidám lány, ámde tipikus középső testvér, aki felnéz már-már anyai szerepet betöltő nővérére, ugyanakkor mindent megtesz húgáért is, és valahogy megreked ebben a kettősségben. Mindig a második helyre szorítja magát, mindegy hogy pasiügyekről van szó, szórakozásról vagy családról. Ennek következtében viszont olyan, mintha nem is 17, hanem 14-15 éves lenne. Túl naiv.
Aztán jön Peter, és észrevétlenül felszínre hozza Lara Jean igazi énjét. Kinyitja, szélesebbre tárja előtte a világot, és átrendezi az érzelemvilágát. Mindezt olyan láthatatlanul, hogy nem csak a lány, de én sem eszméltem rá, míg az apuka ki nem mondta, mennyire pozitívan formálódott az elmúlt hónapok során csemetéje.
Ám Peter még valamit elér úgy, hogy azt senki észre sem veszi, elrabolja a női szíveket...

Sokáig nagy Josh drukker voltam, mert hát éljenek a cuki szomszédfiúk, le a menő sulikirályokkal. Csakhogy apró, jelentéktelennek tűnő gesztusokkal, szavakkal, érzelmekkel Peter úgy tört fel, mint a talajvíz, én meg azon kaptam magam, hogy összecsomagoltam a sátramat, és átcuccoltam a Team Peter táborba.
Ő tipikusan az a sablonsrác, akiért odáig vannak a lányok, de igazából senki nem tudja, milyen is valójában - ami ugye megint csak klisé... lenne, ha Peter csak és kizárólag szent lenne, de nem az. Vannak furcsaságai, amiért lehet rá haragudni, de közben elég egy hülye beszólás tőle és az ember lánya elolvad. És még csak azt sem lehet mondani, hogy örök szerelmet kínál, vagy nagy ajándékokkal halmozza el választottját. Nem. Ő az apró részletek embere.
Ami pedig a páros kapcsolatát illeti, a legjobb értelemben vett hétköznapi cukisággal tudnám jellemezni. Nem instant láv, nincsenek rózsaszín felhők vagy nagy ígéretek. Két kamasz van, némi kémiával fűszerezve, ami magától teszi a dolgát. De azt úgy, hogy a végére mindenki azt kívánja, ez ne egy kamukapcsolat legyen.
Persze ott van még az a rengeteg bonyodalom is, amit Peterék szövetsége okoz. Ahogy telnek a napok, úgy gabalyodnak bele jobban és jobban, egyre több résztvevőt bevonva hazugságuk hálójába.

"Különös érzés az, amikor az ember olyan sokáig vágyik valamire, vágyik valakire, majd egy szép napon, hirtelen elillan az egész."

A nyilvánvaló leveles-romantikus szál és konfliktus mellett azonban ott van még Janny Han már-már védjegyének számító családi vonatkozása is. Ha valami igazán ütős volt a Nyár trilógiában, akkor az a testvéri és ilyen-olyan rokoni szálak kidolgozottsága. Ezúttal sincs ez másként, kapunk egy nővér triót, egy magányos apukát, és egy elhunyt édesanyát, aki ugyan nem árnyékolja be a kis család életét, hiánya mégis érezhető.

Örülök, hogy Jenny Han nem az anya halálára helyezte a hangsúlyt, és hogy nem ezen keseregtünk, mert bár tényleg szörnyű tragédia, mégis sokszor felmerülő téma a regényekben, ellenben a hosszabb távú, leülepedett hatásával. Itt pedig többek között ezt figyelhettük meg azáltal, hogy a három lány életét miként formálta az anya hiánya. Továbbá ehhez társult egy külön testvéri szál is, mely egyáltalán nem volt felhőtlen, mindegyikük követett el ostobaságokat, mégis ettől vált igazivá. Nekem ugyan nincs testvérem, de a szüleim révén volt szerencsém testközelből megtapasztalni, milyen eltéphetetlen kötelék is ez. Mennyivel másabb, mint egy barátság. Ebből nem lehet kiszállni, úgy kiírtani, mintha nem is létezett volna. Tegyen bármit a másik, akkor is a testvérünk vannak. De ez visszafele is működik. Egy testvérnek meg kell felelni, nem lehet átgázolni az érzésein, ellenkező esetben akkora fájdalmat okoz, mint semmi más. Ez mind-mind olyan dolog, amit a Song nővérek mellett átélhetünk; jót is, rosszat is. Külsősként mondhatom, hogy sokszor bosszantott Kitty, vagy hogy Margot-tól a falra másztam, de nem az én testvéreim, így én nyugodtan vehetem a képzeletbeli péklapátot, Lara Jean nem. Neki maradnak a következmények, a fájdalom vagy a boldogság.

Összességében azt tudom mondani, a számtalan klisé, az egyszerű írásmód vagy a kiszámíthatósága ellenére, A fiúknak, akiket valaha szerettem egy rettentő aranyos és egyben szórakoztató regény. Rég találkoztam már olyan tipikus, romantikus YA könyvvel, ami ennyire magába foglalta volna a műfaj lényegét. Hétköznapi, humoros, olvadozós, karakterközpontú, szerethető, habkönnyű történet, amit csak imádni lehet. Ha szeretitek a szerelmes, családcentrikus sztorikat, akkor szívből ajánlom! Jutalmul pedig egy kis keleti kultúrát is megismerhettek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Lara Jean, Peter

Kedvenc jelenet: Peter levelei és kb minden Peter-Lara Jean jelenet

Negatívum: Gen (Peter exe)

Borító: 5/5

Öltözz a könyvhöz!

Nyereményjáték

A történet szerelmes üzenetei minket is megihlettek!
Ebben a játékban számunkra kedves és emlékezetes szerelmes levelekből gyűjtöttünk nektek részleteket. Arra vagyunk kíváncsiak, melyik könyves szerelmes párhoz tartoznak.
(A páros mindkét tagjának nevére kíváncsiak vagyunk, de nem leszünk szigorúak - keresztnév is elég, a lényeg, hogy egyértelmű legyen.)
Ha megvannak a nevek, már csak be kell őket írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, és a tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valaki nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

Részlet a szerelmeslevélből:
“Hogy miért ebbe a könyvbe írok? Miattad. Te tanítottál meg rá, hogy szeressem, pedig korábban megvetéssel tekintettem rá. Amikor nyitott szívvel és elmével másodszorra is elolvastam, mérhetetlenül kétségbeestem, másfelől viszont irigyeltem Sydney Cartont. Igen, Sydney-t, mert bár nem is remélhette, hogy a nő, akit szeret, viszontszereti majd, legalább beszélhetett neki az érzéseiről. Ő legalább tehetett valamit, hogy bizonyítsa szenvedélyét, még ha az a szenvedély halálra is volt ítélve.
A halált is vállaltam volna, hogy elmondhassam neked az igazat, ….. - ha bizonyos lehettem volna benne, hogy én leszek az, aki meghal. Ezért irigyeltem tehát Sydney-t. Mert szabad volt.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/13 Deszy könyvajánlója

01/14 Always Love a Wild Book

01/15 Kelly & Lupi olvas

01/16 CBooks

01/17 Zakkant olvas

01/18 Letehetetlen

01/20 Media Addict

01/21 Dreamworld

Jenny Han - Örökké nyár lesz

A végéhez ért Jenny Han sikersorozata, a Nyár-trilógia. A főhőseink immáron a főiskola padjait koptatják, Bellynek pedig végre döntenie kell Jeremiah és Conrad között, annál is inkább, mert egy esküvő is kilátásba kerül. Vajon kit választ Belly?

A Blogturné Klub négy bloggere nehéz szívvel búcsúzik a kedvelt sorozattól, kövesd velünk végig a turnét, és megnyerheted a könyv egy példányát is!

Jenny Han: We'll Always Have Summer - Örökké nyár lesz

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992739
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Tóth István

Fülszöveg:

Két testvér – Egy igaz szerelem.
A nyár sosem lesz már ugyanolyan.
Belly csak két fiúba volt szerelmes életében, és mindkettőjük vezetékneve: Fisher. Miután az utóbbi két évet Jeremiah-val töltötte, szinte teljesen biztos abban, hogy megtalálta benne a lelki társát.
Szinte.
Conrad még mindig nem tette túl magát a tévedésén, hogy elengedte Bellyt, még ha Jeremiah-ról mindig is tudta, hogy Belly hozzá tartozik. Amikor a lány és Jeremiah elhatározza, hogy összeköti az életét, Conradnak rá kell ébrednie: most vagy soha – vagy elmondja Bellynek, hogy szereti, vagy örökre elveszíti. A lány kénytelen szembenézni az érzéseivel és az igazsággal, amivel valószínűleg mindig is tisztában volt. Nem kerülheti el, hogy összetörje egyikük szívét.

Saját véleményem:

A második rész vége óta eltelt két év, s ezalatt az idő alatt mind a három főszereplőből egyetemista lett. 

Belly első-, míg Jeremiah másodéves ugyanabban az intézményben. A lány továbbra is az a visszahúzódóbb típus, inkább a kollégiumban lakik, minthogy beköltözzön egy lányszövetségbe, emellett tökéletesen elvan két barátnőjével, Taylorral és Anikával. A többi szabadidejét pedig Jere-rel tölti, akivel a középiskola utolsó évében jöttek össze. 

Ezalatt a két év alatt Jeremiah és Belly kapcsolata barátiból őszinte, tiszta, mély és igaz szerelemmé alakult. Olyanná, amilyenre a fiú mindig is vágyott. Jövőjüket illetően tele vannak álmokkal, tervekkel. Már azt is elképzelték, miként töltik majd a hamarosan beköszöntő nyári vakációt.

Csakhogy egy utolsó, év végi partin, a bulizós, laza, állandóan pörgő Jere-ről Belly valami olyasmit tud meg, amit legvadabb álmaiban sem gondolt volna, s ez a felismerés szétszakítja őket. Rengeteg fájdalom, és milliónyi könnycsepp után mégis kibékülnek, méghozzá nem is akárhogy. Hogy Jere bizonyítsa szeretetét, megkéri Belly kezét...

"Te vagy a tej a turmixomban. Örökkön-örökké, szeretlek: J."

Nagy reményekkel vágtam bele ebbe a történetbe. Tudtam, hogy most végre az a fiú kerül előtérbe, aki kezdetektől fogva a kedvencem volt, és akinek mindig is szurkoltam. Így hát rettentő boldog voltam, hogy Jenny Han átugrotta a sok huzavonát, és egyből egy kiforrott szerelmespárt teremtett. 

Jere és Belly kezdetben kifejezetten aranyos páros volt. Végre nem árnyékolta be a kapcsolatukat Conrad. És bár Belly utalt rá, hogy az első nagy szerelme ő volt, mégis azt éreztem, hogy képes volt őt elengedni, és teljes mértékben a másik Fisher fiúra koncentrálni, ami kifejezetten jót tett neki. De ami ennél is fontosabb: elhittem, hogy tényleg szerelmes Jere-be, és nem csak kényszermegoldásként tekint rá.

Aztán ugye beütött a krach, és napvilágra került a titok, ami engem személy szerint teljesen letaglózott. Az én szememben Jeremiah a legundorítóbb dolgot követte el, amire egy férfi képes. Hiába volt rá egy mondvacsinált mentsége. Szerencséjére azonban nem velem, hanem Belly-vel volt dolga, aki átélve a poklok poklát, mégis megbocsátott neki, és ez egészen a regény központi eleméig, az esküvőig vezetett.

Ha őszinte akarok lenni, bennem elég negatív érzéseket keltett ez a gyors eljegyzési- és esküvői mizéria. Még úgyis megemelkedett volna a szemöldököm, ha Jere és Belly között minden rendben van, hisz jóformán Belly épp csak betöltötte a 18-at, és a viselkedésük alapján sem érettek még meg egy olyan mértékű felelősségre, amivel a házasság jár. De úgy, hogy Jere megtette amit... Nem hinném, hogy egy ekkora őrültséggel helyre lehetne hozni azt a dolgot.

A történetben pedig tökéletesen beigazolódik, hogy mennyire éretlenek még ehhez. 

Két fiatal csetlés-botlásának lehettem szemtanúja, akik eleinte hirtelen felindulásból, majd később már puszta dacból is elhatározták, hogy véghezviszik eszement tervüket. Csakhogy a kezdeti lelkesedés hamar teherré, kötelezővé, nyűggé és színtiszta szenvedéssé vált. 

Megszervezni egy esküvőt nem könnyű dolog. Főként akkor nem, ha nincs mellettünk a párunk, hogy segítsen. Merthogy ebben az esetben ez a helyzet állt fenn. 

Miután mindkettejük családja ellenezte a házasságukat, Belly a nyaralóba menekült, hogy onnan irányíthassa, tervezgethesse a lakodalmukat. De a nyaraló és Cousins Beach nem lett volna az igazi emlékek nélkül. Ebben az esetben pedig Conrad jelentette a múltat. 

"(...) csupán attól, hogy eltüntetünk valamit, az még nem szűnik meg létezni." 

Karaktereket tekintve bár Belly továbbra sem lett a kedvencem, mégis el kell ismernem, nagy utat járt be az első rész óta. Felnőtt, bizonyos tragédiáknak és fájdalmas történéseknek a következtében változott, ugyanakkor megmaradt annak a határozatlan kislánynak, aki volt. De jó hír, hogy már nem akartam minden oldalon péklapáttal agyonütni, csak minden harmincadik oldal után, és akkor is inkább egy józanító pofonnal térítettem volna észhez. 

A Fisher fiúk viszont jóval komplikáltabb esetek. Jere-t egy kedves, barátságos fiúnak ismertem meg, Conradot pedig egy bunkó taplónak. Ellenben itt mintha szerepet cseréltek volna. Komolyan mondom, soha nem hittem volna, hogy én egyszer Conrad drukker leszek, de itt végig azt éreztem, hogy ő az, akit Bellynek teremtettek, és nem az öccse. 

Conradról sok minden kiderül, hogy mit miért tett. És azt is láthatjuk, ezek milyen nyomot hagytak rajta. Előnyére vált, hogy elvették tőle a legnagyobb kincsét, mert így megtapasztalhatta, milyen is a szeretett személy hiánya. 

Szerettem a helyes és helytelen közti vívódásait olvasni, azt ahogyan megpróbált választani az öccse, a szerelem, és a saját boldogsága között. És bár megérdemelte a szenvedést, amit Jere és Belly párosának látványa jelentett, mégis sokszor majd' meghasadt érte a szívem.

Jere-ben azonban óriásit csalódtam. Ha racionálisan nézem, azt mondom, a viselkedése tökéletesen tükrözte a korabeli srácokét, hozzá mérten már kevésbé. Egy egészen új oldalát ismertem meg. Eltűnt a nyári Jere, és átadta a helyét az igazinak. Azt pedig nagyon nem kedveltem. Állandóan bulizott, a haverjaival lógott (ami nem gond, csak egy bizonyos ehhez kapcsolódó jelenetben akkora tapló volt, amekkorát még nem látott a világ), sőt néha még egy kis fű is becsúszott. Kicsit az volt az érzésem, hogy most, hogy már az övé volt a lány, felengedett, ellazult, és nem értékelte, azt amije volt, mert hát úgyis az övé, minek küzdeni érte?

Ha a történet egészét nézem, akkor talán ez az a rész, ami a legkiforrottabb, leglendületesebb. Az esküvői előkészületek és a sok vita, a konfliktusok görgetik előre a cselekményeket, számos vicces, romantikus vagy fájdalmas pillanatot tartogatva.

Ugyanakkor érezhető, hogy ez egy nagy egész lezárása, mely tökéletesen keretbe foglalja az egész sztorit. Mint mindig, most is visszatérünk oda, ahol minden kezdődött, a nyaralóhoz. Újra felbukkannak a valaha volt nyarak emlékei, Susannah, és a szerelmi háromszög eltitkolt érzései. Jenny Han pedig gyönyörűen szövögeti a szálakat, hol a jelenben, hol egy találó visszaemlékezés során. 

Én a magam részéről mostanra döbbentem rá, mennyire is hozzám nőtt ez a három dilinyós tini, és az ő kis nyaraik. Egyszerű kis nyári olvasmánynak tituláltam, sok bosszantó tétlenkedéssel, a felszín alatt mégis ott bujkált egy bensőséges hangulat, ami megérintette a szívemet. 

Ami a befejezést illeti, minden spoiler nélkül annyit mondok, Jenny Han a legjobb választás mellett döntött. Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy valakik, vagy akár mindannyian sérülni fognak ennek a lehetetlen helyzetnek a következtében, de ennek így kellett lennie. Bár azért az utolsó fejezetek alatt izgultam ám rendesen, hogy mi sül ki ebből a katyvaszból.

Szóval a végére érve azt mondom, ha szeretnétek egy aranyos, ámde keserédes nyári olvasmányt, akkor a Nyár trilógia megfelelő választás.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Belly anyukája, Conrad, Taylor

Kedvenc jelenet: Susannah levele és Conrad vallomása

Negatívum: Jeremiah tette és viselkedése

Borító: 5/4

Playlist a sorozathoz

Nyereményjáték

A regényben fontos szerepet kap egy bizonyos esküvő, amit természetesen a tengerparton rendeznek meg.

A mostani játékban híres sztárok tengerparti esküvőiről láthatsz képeket, feladatod, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be, kik vannak a fotón!

Az Örökké nyár lesz egy példányát nyerheted meg. A győztessel a sorsolás után felvesszük a kapcsolatot, ha 72 órán belül nem válaszol, újra sorsolunk. Sajnos a kiadó csak Magyarország területére postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/10 Media Addict - Borítók
05/13 Zakkant olvas - Idézetek
05/16 Dreamworld - Playlist
05/19 CBooks

Jenny Han - Nincs nyár nélküled

Ez a nyár más mint a többi… Ez a nyár mindent megváltoztat… Belly előző nyara érzelmileg igazi hullámvasút volt, ám az igazi utazás a lány életében még csak most kezdődik el.
Idén nyáron a játék átadja helyét a gyásznak, és a komoly érzelmek teljesen átveszik a  hatalmat a kamaszos duzzogás felett, s  a medencében úszás helyett fontosabbak lesznek a barátok, és a családtagok.
Tarts velünk és kövesd figyelemmel a Nyár trilógia 2. részét, melyben Belly, Jeremiah, és Conrad élete teljesen felfordul, amikor a Couisins beach-i tengerparti házikó jövője is veszélybe kerül.

Ez az nyár sok mindenre megtanítja a főszereplőket és sok meglepetést okozhatnak nekünk, olvasóknak is. Bár most tél van, de Nincs nyár nélküled, illetve nélkületek! Játsszatok velünk, és megnyerhetitek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 db könyv egyikét.

Jenny Han: Nincs nyár nélküled

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739082
Oldalszám:
Fordító: Tóth István

Fülszöveg:

Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat.

Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé sodorja Bellyt.Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy a fiú után fut, vagy végre képes lesz elengedni őt?

Saját véleményem:

Az előző nyár óta egy év telt el. Ezalatt az idő alatt pedig Belly megélte a mennyet és a poklot egyaránt. A Conraddal való kapcsolata meglehetősen döcögősen alakult, alig találkoztak, és amikor sikerült nekik, akkor is a nyakukban lihegett Belly egész családja. Ráadásul Susannah állapota sem javult, sőt inkább napról-napra csak romlott.

Aztán elérkezett a bál időpontja, amikor a dolgok még az addigiaknál is rosszabb irányt vettek. Conrad és Belly szakított, majd nem sokkal később Susannah is feladta a harcot, és távozott az élők sorából. Azóta pedig semmi sem olyan, mint régen.
Belly elszakadt a fiúktól, botrányt rendezett a temetésen, édesanyja méginkább magába fordult, elvesztette szerelmét, és az oly' nagyon kedvelt Cousins beach-i nyarak is tovaszálltak. Helyette megmaradt neki legjobb barátnője, Taylor, aki képtelen megérteni a lány gyászát. És ahelyett, hogy pátyolgatná Belly-t, a lány számára nem kívánatos srácokkal próbál randikat összehozni neki.
Ám egy júliusi napon, Belly sokkoló telefonhívást kap. Jeremiah közli vele, hogy Conrad eltűnt, nem veszi fel a telefonját, nincs az egyetemen, és senki nem tud róla semmit. Jere arra kéri a lányt, segítsen neki megkeresni a szeszélyes bátyját... Útjuk pedig életük közös színterére vezet. Vissza az emlékek szigetére.

Míg Jenny Han Nyár trilógiájának első része nagyobb részben a nyárról, és az ezzel együtt járó felhőtlen mókáról, bulikról és nyári románcokról szólt, addig a mostani sokkal komolyabbra fordult. Kevésbé volt bohókás. De hogyan is lehetne az, amikor a központi téma a gyász és a különböző veszteségek feldolgozása?!
Ebben a részben is a jelen és a múlt váltakozásából tevődik össze a történet teljes képe, ám most Belly narrációja kiegészül még valakivel, akinek én személy szerint rettentően örültem, és ez az illető nem más, mint Jeremiah.
Illetve még annyi a különbség, hogy a múltbeli események nem egymást követve jönnek, hanem össze-vissza, úgy, hogy érthetőbbé tegyék az adott jelenbéli szituációt. Nekem ez a felállás jobban tetszett. Sokkal inkább a lényegre fókuszált, elhagyva a gyerekes dolgokat.
Susannah halálának tragédiája minden karakter életére kihatással volt. Szinte kivétel nélkül összetörtek, ám mindegyikükre más és más módon hatott a gyász, s ennek következtében különféle reakciókat produkáltak.
Belly például teljesen eltávolodott a fiúktól - amiben nagy szerepe volt a Conraddal való szakításának, valamint a temetés utáni balhénak -, mindössze néhány üzenetet küldött Jeremiah-nak, mivel képtelen volt odamenni hozzájuk. Az otthonukban minden egyes tárgy, kép, vagy sarok, Susannahra emlékeztette, és a végeleges elmúlásra. A szeretett nőére, az együtt töltött időre, és a nyarakra, melyek soha többet nem ismétlődnek már meg. De Belly a Conraddal való kapcsolatát is gyászolta. Egyszerre szégyellte magát és sajgott a szíve a viszonzatlan érzései miatt.
Aztán jött a fiú szökése, ami esélyt adott arra, hogy ez a három fiatal újra visszatérhessen oda, ahova szívük leginkább kötötte őket, és - utoljára? - együtt töltsenek néhány napot, az emlékeikkel. Valamint, hogy tisztázhassák a hármuk között lévő viszonyokat és búcsút vehessenek mindattól, amitől kell. 
Jenny Han gyönyörű és szívszorító gondolatokkal átitatva mutatta be a gyászt. Számtalan csodálatos idézet kapott benne helyet, melyek nagyon igazak, vagy éppen elgondolkodtatóak voltak.
Kicsit olyan volt ez az egész könyv, mint egy Susannahnak állított emlék, a sok régi, vele kapcsolatos visszagondolással, vagy a srácok önmagukkal és az apjukkal, a nyaralóért vívott küzdelmével. Fájdalmas, vidám, egyszóval keserédes.

Ami a karaktereket illeti, többé-kevésbé ugyanazok maradtak, mint azelőtt. Conrad továbbra is egy bunkó seggfej (elnézést, de tényleg az), aki csak magával törődik. Bár néha-néha bekukkanthattunk a pajzsa mögé, mégis az a véleményem, hogy egy önző alak. A testvérével és Belly-vel szemben is.
Jeremiah viszont rendkívül szerethető figura, aki valamilyen szinten mindig is a testvére elnyomásában élt. A szíve óriási, a lelke pedig szép. Emellett tipikus kamasz.
Aki viszont meglepett, az Belly volt. Az első kötetben rettentő gyerekesnek, hisztisnek, és önzőnek találtam. Nem mondom, hogy most nem jöttek elő ezek a tulajdonságai, de sokkal kevésbé volt intenzív. És végre elindult a fejlődés útján. Bizonyos szituációkban egész értelmesen viselkedett. Az anyukáját ellenben imádtam! Laurel egy baromi tökös csaj volt!
Összességében tehát úgy gondolom, aki szereti a fiatalos, kissé keserédes, némi szerelemmel és sok-sok fájdalommal átitatott történeteket, az imádni fogja. És azért nem kell teljesen megijedni, mert vannak benne vicces pillanatok is, például az első másnaposság élménye, vagy a tengerparti bolondozásé. Tehát ha szerettétek az első részt, akkor ezt is fogjátok. Ráadásul ez annál sokkal, de sokkal jobb. És olyan orbitális függővége van, hogy ihaj!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jeremiah, Laurel, Susannah

Kedvenc jelenet: füstös szem festés

Negatívum: Conrad és az apja

Borító: 5/4,5

Extra

Nyereményjáték

Jenny, Conrad és Jeremiah ezen a nyáron kicsit eltávolodik egymástól, ám a Couisins beach-en eltöltött nyarak emlékére rendeznek egy nagy bulit, kamaszkoruk kedvenc helyszínén, azaz a tengerparti házban. Légy te is a strand parti részese, és segíts a blogturnéban résztvevő blogok között összegyűjteni a parti kellékeit.

Mindegyik blogon elhelyezünk egy-egy képet, amin egy-egy tárgy, étel/ital, esetleg egy olyan kellék szerepel, amivel a fiatalok feldobták a bulijukat. A te feladatod kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ügyes vagy, neked is esélyed van megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét. Strandbuli indul!

Figyelem! A Kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereménykönyvet. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a nyeremény értesítő emailre, ha ez elmarad, akkor új nyertest sorsolunk. Érdemes olyan címmel játszani, amit gyakran nézel, ne maradj le!

 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/02 Roni olvas - Hangulatteremtő képek

12/04 Media Addict

12/06 Zakkant olvas - Idézetek

12/08 Kelly Lupi olvas - Három kérdés

12/09 Dreamworld - Borítók

12/10 CBooks

Jenny Han - A nyár, amikor megszépültem

A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem című regénye, a Nyár trilógia első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Belly különleges nyári élményeit!

2014. április 25-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!