2015. augusztus 19., szerda

Altatódal - blogturné extra



A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Altatódalt, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.


Sarah Dessen: Altatódal

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455808
Oldalszám: 398 oldal
Fordító: Pásztor Judit

Fülszöveg:
A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.




Kedvcsináló idézetek


"Ha elveszítesz valamit, akkor az örökre eltűnik. De ha csak nem találod… az azt jelenti, hogy megvan, csak nem ott, ahol hiszed."

"Az anyám erős volt, minden olyan módon, ahogy én gyenge. Elesett, megsérült, érzett. Élt. És az összes kudarc átélése után még mindig remélt."

"– Ó, istenem! – nyögtem fel.
– Nem, Dexter vagyok – felelte kedélyesen, és a kezét nyújtotta, amit én persze figyelmen kívül hagytam."

"Nekem nem voltak már illúzióim a szerelemről. A szerelem időnként jön, aztán megy, olykor komoly sérüléseket hagy maga után, olykor nem annyira komolyakat. Az embereket nem arra teremtették, hogy örökre együtt maradjanak, nem számít, mit mondanak a szerelmes dalok."

"Talán a házasság, ahogy maga az élet is, nem csak a Nagy Pillanatokról, a legcsodálatosabbakról vagy a legszörnyűbbekről szól. Hanem talán éppen az apró dolgok – mint például finom, de biztos kézzel vezetni vagy vezetve lenni nap mint nap –, ezek azok, amik a legvékonyabb köteléket is megerősítik."

"(...) egy regény megírása olyan, mint egy gyerekszülés: ha emlékeznél rá, hogy mennyire fáj, sohasem vágnál bele újra."

"Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyűrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz."

"Milyen érzés lehet, ennyire szeretni valakit? Annyira, hogy kontrollálni sem vagy képes magad, amikor ő közeledik feléd, mintha szinte mindent képes volnál széttörni, ami visszatart tőle, és ha tehetnéd, olyan erővel ugranál oda hozzá, ami mindkettőtöket felborítana."

"E kis altató néhány szó,
Egyszerű dallam csupán,
Halkan szól e kis szobában,
Mégis hallod, kicsi lány.
Utadat bármerre járod,
E dal mindig megtalál,
S bár én, hűtlen, cserbenhagylak,
Ő örökké társad már…"




Borítók














Nyereményjáték


Sarah Dessen nem véletlenül sokak kedvence. A tehetséges írónő kiemelkedően ír, és olyan fontos mondanivalóval látja el műveit, amit nem győzünk dicsérni.

Mivel nagyon kedveljük Dessen könyveit, azt szeretnénk, ha minél többen megismernétek őket, így minden blogon találtok egy idézetet egy magyarul is megjelent Dessen könyvből. A feladatotok a következő: találjátok ki mely Dessen könyvben hangzott el az idézet, és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

Mai idézet:
„Ha mindig minden simán menne, akkor túlságosan is hozzászoknánk. Szükség van néha egy kis zűrzavarra. Különben nem élveznéd igazán, ha jól mennek a dolgok.”




Nézzetek be a többi állomásra is

08/19 Dreamworld - extra állomás
08/21 Deszy könyvajánlója
08/23 Media Addict

2015. augusztus 17., hétfő

Cat Clarke - Összekuszálva



Augusztus 13-tól három állomáson keresztül mi is a fehér szoba rejtélyét kutatjuk az Összekuszálva főszereplőjével. Vajon mi történhetett vele? Tarts velünk, bár nem ígérjük, hogy eláruljuk! De a rejtély és a nyomozás önmagában is érdekes. Ha pedig ügyesek vagytok, a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy példányt is nyerhettek a könyvből.


Cat Clarke: Entangled - Összekuszálva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632456515
Oldalszám: 317 oldal
Fordító: Cziczelszky Judit

Fülszöveg:
A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda.
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt? 
Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.




Levél Grace-hez


Drága Grace!


Hosszú-hosszú évek óta kíváncsi voltam a történetedre; noha nem ismertelek, valamiféle láthatatlan erő mégis vonzott feléd. Nem tudhatsz róla, de rengetegszer megfordultam a közeledben, valami pici, szánalmas indok miatt azonban minden egyes alkalommal leengedtem a kezem, és nem kopogtattam be hozzád. Talán nem véletlenül. Hiszek a sorsban, és abban is, hogy Neked és nekem most kellett találkoznunk. Most jött el az ideje annak, hogy ne csak hallgassalak, hanem meg is értselek. Át- és veled együtt érezzem mindazt, amik benned munkáltak. Fájdalom, magány, boldogság, düh, elkeseredettség, csalódás, vágyakozás, elhagyatottság, remény és reményvesztettség. Tengernyi érzelem. 
   Kezdetben olyannak mutattad magadat, mint bárki. Egy tucatlánynak a tömegből, aki kortársaihoz hasonlóan átéli a tinilét összes nyűgjét, csak szélsőségesebb, drasztikusabb módon. Ahelyett, hogy duzzogtál, sírtál, üvöltöttél, divatos depresszióba süppedtél volna, majd néhány nap, hét vagy hónap elteltével új bekezdést nyitottál volna életed könyvében, levésted a pontot, és már majdnem belekezdtél a VÉGE feliratba is. Bevallom, nem értettelek. De hogyan is érthettelek volna, ha elzárkóztál előlem, sőt még önmagad elől is?
   Akkor nem láttam, hogy bár készen álltál eldobni az életedet, valahol, a lelked mélyén arra vártál, hogy valaki számára legyél annyira fontos, hogy megmentsen a világban rejlő gonoszságtól és saját magadtól. Aztán amikor ez bekövetkezett, egy cseppnyi szeretetbe vegyített gyűlöletet éreztél Ethan iránt.
   Ethannek volt képe elrabolni, bezárni egy idegesítően hófehér szobába, eléd tolni tucatnyi lapot, és egy évre elegendő tollat, és az kérni, írj. Olyasvalakinek, aki nem is ismer – mert nem ismer, ugye? -, nem állhatott jogában ilyesmit kérni. Pláne nem úgy, hogy fogva tartott, és bezsuppolt egy olyan világba, ahonnan nem nyílt kilátás, és az ágytól kezdve a fürdőszobáig minden idegesítően hófehér volt. Még az ő ruháiból is kivesztek a színek. Pedig te mindig is imádtad őket.
   De ha jobban belegondolunk, mi mást tehettél volna egyedül, egymagadban? Bármennyire bosszantó is volt azt tenni, amit az az alak javasolt, csak így köthetted le magadat, amennyiben nem akartál begolyózni.
   Írni. Állításod szerint, valaha ez volt a legkedvesebb hobbid, hát miért ne írhatnád meg a saját életedet?!

Akkoriban igazi kis lázadó voltál. Azzal párhuzamosan, hogy elfogadtad a menő lányok által kínált lehetőséget, egyben a könnyebb utat is választottad, még akkor is, ha ez helytelen volt, és olykor a saját károdra ment. Mennyivel egyszerűbb volt érzelmek nélkül, lazán, alkoholtól eltompítva élni? Elvenni, ami kell, és lubickolni az élvezetekben, amit az idegen fiúk kínáltak?
   Aztán megjelent Sal, kiléptél a menők világából, és őt választottad naprendszered középpontjául. Körülötte keringtél, mintha rajta kívül senki más nem létezett volna. Mert ő elfogadott olyannak, amilyen vagy. Nem nézett le azért, mert vagdostad magad; inkább melléd állt, vigyázott rád, pátyolgatott. Hidd el, nem ítéllek el emiatt. Pontosan tudom, milyen egyetlen emberre és az ő barátságára alapozni a világodat. Mintha a kezébe adnál egy kardot, hogy megvédelmezzen a rád támadó csúnya sárkányoktól. Csakhogy nem tudhatod, ő maga nem sárkány-e. Kétélű fegyver.
   De mindegy is, Sal mindig mindenben melletted állt, biztatott, jó volt hozzád. És te is segítettél neki. Akkor is, amikor terhes lett, és csak veled osztotta meg a hírt. Te kísérted végig az úton. Nem ítélkeztél az abortusz miatt, és bár fájt, hogy nem akarta megosztani veled, kitől és milyen körülmények között esett teherbe egy magafajta jókislány, mégsem panaszkodtál. Mit kaptál cserébe? A képedbe zúdított egy nagy rakás gusztustalanságot. Oda szúrt, ahol legjobban fájt, a gyengepontjaidra.
   Az élet azonban kegyes volt veled. Az utadba sodorta Natet, ezt a jóképű, kedves, aranyos, okos, szenvedélyes fiút, aki megtanította neked, mi az a szerelem. Fenekestül felforgatta a világodat és a nézeteidet. Téged, az egyéjszakás kapcsolatok királynőjét térdre kényszerített, teljesen megbabonázott, sőt talán kicsit meg is változtatott a javadra. Sal ide vagy oda, boldog voltál. Minden kis összezörrenés ellenére. Édesapád halála-, és a rengeteg viszontagság után végre teljesen, önfeledten boldog.
   Nat érintései felperzseltek, szavai megnyugtattak, még a kések is feledésbe merültek. Hiába vártad, mikor pottyansz le a magasból és esel pofára, minden nap csak jobbnak tűnt. Még Sal is bocsánatot kért, és újra az életed részévé vált. Mit számított hát a rideg anyád, aki csak vérségileg volt az, aki? Aki, ahelyett, hogy meghallgatott volna, törődött volna veled, inkább járta a világot, és tonnaszámra vásárolta az újabb és újabb göncöket? Semmit. Neked ott volt Nat és Sal. Más nem is kellett. Ja, de. Volt egy álmod, egy terved.
   Hogy jó döntés volt-e, amit tettél? Talán igen, talán nem.
   A szekrényben rejtegetett démonok ellen nem létezik megfelelő védelem. Ők könnyeket, fájdalmat, kétségbeesést, tompíthatatlan kínt okoznak. A húsodba mártott rozsdás kés nem kergeti el őket, csak újabbakat vonz. Esküszöm, ha ott lehettem volna melletted, megfogtam volna a kezedet, mielőtt magadba döföd újra és újra. Fájt látni, mit tettek veled a problémák. És haragszom rád, hogy így kerestél enyhülést. Azért viszont nem, aki voltál, és ahogyan cselekedtél.
   Tudom, elsőre sokan úgy látnak téged, mint egy önző, hisztis lányt, aki csak és kizárólag önmagát helyezi előtérbe. De végül is, nem ezt csináljuk mindannyian?
   És te, drága Grace, te igazán megérdemelted, hogy boldog legyél, mint ahogyan azt is, hogy ennek hangot adj. Ha egy fiatal lány hirtelen elveszti szeretett szülőjét, ráadásul úgy, ahogyan neked kellett, majd a másik keresztülnéz rajta, nem törődik vele, az önmagában is elég nagy törést jelent. Nem beszélve arról, ha nincs senki, aki a kétségbeesett vészjelzéseidet észrevenné – jelenesetben a vagdosást, a féktelen piálást és pasizást. Te csak azt akartad, hogy végre szeressenek, de úgy igazán. Ez sok minden, de nem önzőség.
   Az önzőség az, amit azok tettek veled, akik közel álltak hozzád. Hogy mindannyijuknak volt képe a szakadék felé taszítani. Félre ne érts, ettől még te is hibás vagy azért, hogy Ethan fogságában, a fehér szobában kötöttél ki. Nem ez lett volna a megoldás. Te is tudod. Ethan is tudja. Ezért vagy ott, vele.
   Meglehet sokáig tengernyi kérdés cikázott benned: Ki Ethan? Miért rabolt el? Mi ez a fehér szoba? Miért nincs kilincs a szoba ajtaján? Ethan honnan tudja, mik a kedvenc ételeid? Miért akarja, hogy írj? Miért ad alkalmat arra, hogy elszökj? Miért nincs bezárva az ajtó (mert tudod, hogy nincs)? Miért maradsz mégis? Mit érzel iránta? Miért hallod a fejedben a hangját? Miért álmodsz vele? És végül, de nem utolsó sorban, Ethan miért ösztökél arra, hogy végre eljuss oda, ahova kell, és rájöjj az igazságra? – A lelked mélyén mégis mindre tudod a választ. Most, hogy elmesélted nekik, nekem, magadnak mindezt, biztosan. És én is tudom.
   Köszönöm, hogy megosztottad velem legbensőbb titkaidat, és tiszta szívből kívánom, hogy légy erős. Hiszem, hogy sikerülni fog elhagyni a fehér szobát, mert az a pont nem a történet lezárása volt, csak egy fejezeté. Még nagyon sok tiszta, hófehér lap vár rád, és arra, hogy teleírd. Csak rajtad áll, mivel töltöd meg!


Szeretettel,
Lilla






















Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Grace, (Ethan), Devon
Kedvenc jelenet:a vége, az Ethan-Grace jelenetek, és Grace mackóban
Negatívum: az a dolog, ami miatt Grace öngyilkos akar(t) lenni
Borító: 5/5




Borítók








Nyereményjáték


Grace semmiben sem lehet biztos, nem hihet a szemének és a gondolatainak sem. De még az emlékei is cserben hagyják. Mi a fehér szoba? Miért van ott? Ki a titokzatos srác? 
Nos, most mi is próbára teszünk titeket. Ti sem hihettek a szemeteknek - vagy csak félig. 
Nincs más feladatotok, mint megmondani mit láttok a képen! Csakhogy figyelem: sehol sem egyetlen dolgot! Mi minden esetben legalább két megoldást várunk. 
Hajrá! Lássatok Ti is a dolgok mögé!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben a nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, újból sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

08/13  Media Addict
08/17  Dreamworld
08/19  Deszy könyvajánlója

2015. augusztus 15., szombat

Yoho, kalóznak lenni jó!



... jó? Igen, amennyiben Jack Sparrow a neved, vagy legalábbis rendelkezésedre áll egy kalózhajó. De még ebben az esetben is bűncselekménynek minősül. 




Kezdjük az elején...

Alapjában véve békés embernek tartom magam, ami egészen addig igaz is, míg nem tipornak a becsületembe, vagy húzkodják az oroszlánbajszomat, mert olyankor tényleg olyanná válok, mint a horoszkópom (oroszlán). 
Blogos pályafutásom alatt - és előtt - megéltem már számtalan blogger vitát. Voltam külső szemlélő, és érintett, de minden alkalommal csendben maradtam, puffogtam magamban egy kicsit - vagy sokat -, mégis megtartottam a véleményemet, mert mint tudjuk, a vitageneráló számára bármit mondhatsz, úgysem fogja meglátni a fától az erdőt. 

Szeretek önmagam ura lenni, azt tenni, amihez és ahogyan kedvem van, ráadásul azt az elvet vallom, hogy éppen elég nagy az internet mindannyiunk számára, bőven megférünk benne. Egyikünk sem áll a másik felett, hogy igazságot teremtsen, vagy megszabja mit hogyan lehet csinálni. Nem.  Mindenki csinálja csak úgy, ahogyan szeretné, annak megfelelően, mire vágyik, mit szeretne elérni.
Persze nem mondom, hogy nem vonom fel a szemöldökömet a manapság már minden bokorban termő lájk+megosztás=giganyeremény blogok és bloggerek esetében, ahol a lényegi tartalom igencsak elenyésző, az ajándékok számához képest... Ó, nem. Mint magánember van véleményem, de mint blogger egy szavam sem lehet. Ha az illetőnek az a fontos, hogy a követői és szponzorai száma nőjön, hát egészségére. Nekem ettől semmi sem lesz rosszabb vagy jobb. 
Ami viszont engem illett, én tartom magam ahhoz, amit a kezdetektől követek: az élményeim bemutatásához.

Idestova három éve azért vágtam bele a blogolásba, hogy leírhassam és megoszthassam a hozzám hasonló érdeklődésű könyvmolyokkal a benyomásaimat, élményeimet egy-egy regénnyel vagy filmmel kapcsolatban. Netán friss infókat hozzak kedvenceimről, megjelenő újdonságokról, stb. 
Egyáltalán nem voltak olyan céljaim, hogy közismert, népszerű blogger legyek. Nem akartam és nem akarok népszerűvé válni, tökéletesen meg vagyok elégedve a magam átlagosságával. Sőt, hogy őszinte legyek, még mind a mai napig meglep, így is milyen sokan követitek az oldalt - amit egyébként köszönök. Anno úgy voltam vele, ha legalább egy embernek tudtam segíteni a véleményemmel (fontos: soha nem írok kritikát, mindig csak véleményt!), és találni számára egy olyan könyvet, amit egyébként lehet, hogy elkerült volna, és ezáltal megfosztotta volna magát egy remek élménytől, akkor már megérte. Közhely, de igaz. 
Büszke vagyok arra, hogy önerőből jutottam el oda, ahol most vagyok. 

Ne értsetek félre, nem vagyok olyan, aki bort iszik és vizet prédikál, minthogy a blogturnék során, ha nem is tőlem, de tőlünk - vagyis legtöbb esetben a kiadóktól - nyerhettek. De a móka mögött kemény "munka" áll (mielőtt bárki kiforgatná a szavaimat, nem, nem munkának érzem a blogolást, ámde összerakni egy bejegyzést, nem kis feladat, mindjárt rátérek erre is). Mint ahogyan amögött is, hogy eljutottam odáig, hogy jó-, esetéenként baráti kapcsolatot ápoljak némelyik kiadóval, kiadói munkatárssal, részese legyek a blogturnés csapatnak, és még sokáig sorolhatnám. 
Tisztán emlékszem arra a napra, amikor viszonylag friss újoncként megkeresett az egyik kiadó munkatársa - direkt nem szeretnék nevesíteni -, és felkínált számomra egy lehetőséget. Minden túlzás nélkül mondom, madarat lehetett volna fogatni velem abban a pillanatban. Ám még ekkor sem potyogtak az ölembe recik. Nem kértem semelyik kiadótól, és nem is igazán kaptam, leszámítva egy-kettőt - akiknek szintén hálás leszek a belém vetett bizalmukért. (Egyébként manapság sem kérek recenziós könyveket, ha felajánlják, örülök neki, de a blogturnés regényeimet leszámítva, általában én magam veszem a drágáimat.)
Na, de nem akarok esti mesét tartani, lényeg: önerőből, rengeteg ráfordított energiával és még annál is több idővel értem el mindent, és erre büszke vagyok. Mindenkit arra buzdítok, aki valóban könyves - tartalmi - blogger szeretne lenni, vágjon bele. Lehet, hogy eleinte döcögni fog,  nem lesz tökéletes, de ez nem baj (mint sok más az életben, a blogolás is egy örök tanulási folyamat). Idővel megtaláljátok a saját stílusotokat, lesz egy kiforrott bejegyzéssablonotok. 
Fontos: magatokért, ne pedig az ingyen könyvért vagy a népszerűségért csináljátok! Ha kitartóak vagytok, akkor igenis elérhettek valamit. Ne irigykedjetek arra, akinek most az ölébe hullik minden földi jó, hosszú távon lehet, hogy pont az lesz a kifizetődő, ha minőségi, vagy lelkiismeretes módon, hobbiból, szeretetből csináljátok, amit csináltok. És legalább elmondhatjátok, hogy akik olvasnak, követnek titeket, azok önmagatok- és saját szellemi értéketek miatt teszik. Ha meg népszerűvé szeretnétek válni, az sem elítélendő vagy rossz dolog, viszont a celebség nem az én műfajom, abban más tud segíteni nektek. 


És, hogy mindez miként kapcsolódik a címhez?

Szerettem volna bemutatni nektek, hogy egy blogger számára mit és mennyit jelképez a "gyermeke", a blogja. Ahhoz, hogy valami pluszt tudjunk nyújtani az olvasóink számára, bele kell adnunk szívünket-lelkünket. 
A könyves bloggerkedés nem annyiból áll, hogy elolvasol egy könyvet, és hirtelen "na jó, írjunk valamit, tudjuk le" alapon összedobunk egy értékelést. Nem. Hogy tartalmilag, vizuálisan, esztétikailag és a létező összes értelemben szépet, jót adjunk ki a mancsaink közül, alaposan át kell gondolni, mit, és hogyan írunk le, figyelni arra, hogy valóban a saját érzéseinket, élményeinket, véleményünket tükrözze. Ne legyen száraz, elfuserált, stb. 
... és akkor még nem beszéltünk a képekről. Szinte minden blogger használ fotókat. Ki ilyet, ki olyat. Bár nagyon egyszerű feladatnak tűnik, mégsem az. Általában ez a legidőigényesebb folyamat. Megtalálni a legmegfelelőbb fotókat, amik szerintünk hűen tükrözik a művet, annak hangulatát, tartalmát, vagy karaktereit. Ráadásul nem ritka, hogy belevetjük magunkat a képgyártásba is, hosszú perceket szöszölve egy-egy montázs összerakásával. 


Ezzel meg is érkeztünk főtémánkhoz. 

Nem olyan régen szembejött velem (több platformon) a saját munkám, forrás és minden egyéb féltüntetése nélkül. Csendben maradtam, lenyeltem, de figyeltem. Aztán egyre több és több képemet, szellemi termékemet láttam viszont, úgy, mintha az illető sajátja lett volna. Sőt, nem csak a sajátomat, az ismerőseimét is. 
Én még ekkor is megálltam, hogy szóljak, de nem is lett volna értelme. Ugyanis hiába jelezték mások, hogy ennek nem ez a menetrendje, vagy legalább egy forrásmegjelöléssel megtisztelhetné a valódi tulajt, még a másik fél háborodott fel. Ráadásul, ami ennél is sokkolóbb, az emberek java neki adott igazat. 
Igen, jól sejtitek, még itt is kussban maradtam, bár azon azért elmerengtem, hová fajul a világ? Mióta az a rosszfiú, aki magát és az értékeit védi? De aztán rájöttem, manapság sok más helyen is így van. 

Azt viszont nem tudom hova tenni, hogy mások munkáján-hátán felkapaszkodva érjen el sikereket valaki. Emberek, tényleg erre van igény? Ezt kell támogatni? Nem számít a becsület, az emberség, csak az, kitől jön a nagyobb reklám vagy több ajándék? Attól függően, kiadó, szerzői, vagy olvasói szemmel nézem. 
És mielőtt megkapnám: nem, nem az ajándékokat vagy a reciket sajnálom tőlük. Az bosszant, milyen úton jutnak el idáig egyesek. És, hogy tényleg erre van igény. Szomorú.

Én a magam részéről elkönyveltem, amit kellett, nem fogok a jövőben semmilyen szokásomon változtatni, a trendiség jegyében sem kívánok átalakulni. Egy dolgot ígérhetek csak: mindig azt és úgy fogok tenni, ahogyan én jónak látom, vagy amit én szeretnék. Mert ez az én blogom, az én hobbim. Nem tartom magam példaképnek, istennek, megmondóembernek. Egy egyszerű lány vagyok, aki önmaga kedvéért, az élmény miatt blogol.

Végül, de nem utolsó sorban, a fentebb írtak esetében a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. Vagy nem. De, mint tudjuk, akinek nem inge... 
Nem azért írtam, hogy vitát generáljak, vagy bárkinek is megmondjam, mit és hogyan tegyen. Csak annyit kérek, ne lopjunk. Tőlem bármit lehet vinni, nem harapok. Mindössze annyit tegyetek cserébe, hogy írtok nekem, elkéritek, vagy megjelölitek a forrást. És akkor én nagyon boldog leszek.

Köszönöm, hogy elolvastad a gondolataimat, és köszönöm mindannak, aki követ, olvasgat, vagy figyeli az oldalt! :-)
 

2015. augusztus 14., péntek

Julie Anne Peters - Amikor ezt olvasod, én már nem leszek



A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja a lelkileg sérült, komplexusokkal teli Daelyn történetét, akinek talán csak 23 napja maradt hátra, mielőtt örökre véget vetne életének. 

2015. augusztus 14-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Kiadó: Móra Kiadó
ISBN: 9789631199871
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: M. Szabó Csilla

Fülszöveg:
Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

Saját véleményem:
Julie Anne Peters regényére elsőként az eredeti borítója alapján figyeltem fel, majd később ehhez társult a fülszöveg, ami egy komor hangulatú, szomorkás történetet kínált, a remény apró csírájával.
Az öngyilkosság, és az arra való hajlam, olyan téma, ami mindegy, milyen évet írunk, mindig aktuális lesz, soha nem évül el. Furcsa kimondani, de szeretek ilyen könyveket olvasni (mértékkel persze). Egyrészt hajt a kíváncsiság, hogy mi az a pont, ahonnan egy ember úgy érzi, nincs tovább, másrészt pedig érdekel, hogy ezt az egészet, ki hogyan dolgozza fel, éli meg. Keresem az okot, hogy megérthessem azokat, akik nem hisznek a pontosvesszőben. Ami nem azt jelenti, hogy elítélem vagy megvetem őket. Nem. Sőt, azt se gondolom, hogy gyávák lennének, mert egyáltalán nem azok. Mindezt pedig tökéletesen alátámasztja az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek, melyről túlzások nélkül állíthatom, az egyik legjobb mű a témában. Az írónő nem köntörfalaz, kimondja a nyers valóságot, még ha az kegyetlen, sokkoló vagy felháborító is. Ha a kezedbe veszed a könyvet, készülj fel, hogy egy olyan utazásban lesz részed, mely felráz, a falhoz vág, kiszakítja a szívedet, és megmutatja az élet sötét szegletét.

"Huszonegy napom van rá, hogy létezésem legapróbb nyomait is eltüntessem. Huszonegy perc alatt meg tudnám tenni."

A történet egy merőben új szerkezeti felépítéssel operál. Kezdetben egyszerre indulunk egy alapról (a 23 napos program) és csúcspontról (Daelyn öngyilkossági szándéka), melyek a későbbiekben párhuzamosan közelítenek a kiteljesedés felé (23 napos program), valamint bomlanak alkotóelemeikre (Daelyn szándékának okai). Ez az egymás melletti haladás teszi lehetővé azt, hogy teljes mértékben megismerhessük főszereplőnket, s tervének mozgatórugóit.
Daelynből sokáig csak annyit látunk, hogy egy fiatal lány, tele sérülésekkel, kívül-belül, melyeknek eredetét foggal-körömmel igyekszik titkolni a világ elől. Holott pont ezek miatt jutott arra az elhatározásra, hogy véget vet életének. Ám ezúttal tényleg.
Mivel a múltban több, meghiúsult próbálkozása is volt, most biztosra akar menni. Felkeres egy direkt az öngyilkosok számára kifejlesztett weboldalt, ahol egy program keretén belül felkészülhet a távozásra. Szándékát bizonyítandó, különböző tesztekkel kell megerősítenie, hogy nem csupán egy hirtelen jött ötletről van szó. 23 napot kap arra, hogy mindent elrendezzen. A weboldal segítségével különböző témájú fórumokon oszthatja meg sérelmeit, továbbá tudakozódhat, milyen módszerekkel lehet öngyilkos.
Őszinte leszek, amikor először megláttam leírva az egyik öngyilkossági módot, részletesen, mindenféle hatásfokkal és pontozással, tányérnyira kerekedett a szemem. Aztán jött a következő és a következő, és ahogy haladtunk előre, egyre durvábbak bukkantak fel. Végül rádöbbentem, hogy egy egészséges, lelkileg stabil olvasó, amint túljut az első sokkon, meglátja ennek a leírásnak a valódi okát. Azt, hogy a távozni készülőnek, válasszon bármit, igencsak határozottnak kell lennie, mert egytől-egyig kegyetlenek, fájdalmasak, szörnyűek a rendelkezésére álló lehetőségek. Ráadásul tudományos szempontból is sok új infóval gazdagodhat az olvasó. Részemről tehát pluszpont az írónőnek a bátorsága miatt, hogy ezt bemerte vállalni, annak dacára, hogy kaphat érte hideget-meleget. 

Maga a történet 23 nap alatt játszódik, és ahogy telnek a napok, úgy kerülünk egyre közelebb az igazsághoz, s nyílik fel előttünk a Daelyn által rejtegetett, titkokkal teli szelence. Kiindulásként mindössze annyit tudunk róla, hogy jelenleg néma, állandóan egy nyakmerevítőt hord, csak összeturmixolva képes megenni az ételt, valamint, hogy egykor nagyon duci volt. Nem kommunikál senkivel, nincsenek barátai, még a szüleivel is majdhogynem idegenként viselkedik, egyedül a könyveket bújja.
A fentebbi összefoglaló alapján úgy tűnhet, ezek jelentős hányada bárkivel megtörténhet. Igen, valóban így van. És hogy akkor mégis mitől lesz más Daelyn esete? Tőle, magától, attól, ahogyan ezt az egészet feldolgozza. És a környezetétől. Ugyanis nem vagyunk egyformák, minden ember másként éli meg az őt érő támadásokat, negatív élményeket, Daelyn pedig sokat kap egyszerre, hosszan, amiknek a terhe alatt megroppan. Persze összeszedhette volna magát, mehetett volna tovább, de nem tette. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor egy szomorú, fájdalmas, ámde annál tanulságosabb élménynek lehetünk részesei.

Jómagam nagyon megszerettem őt. Átéreztem a gyötrelmeit, és mindazt, amit a külseje miatt elszenvedett. Szívem szerint bebújtam volna a könyvbe, hogy megvigasztaljam, kiálljak mellette és észrevegyem, akkor, amikor még nem volt minden veszve. Annak viszont örültem, hogy - ha Daelyn életének végéhez közelítve is, de - az írónő megajándékozta Santanával, az idegesítő, nyomulós, örök optimista sráccal, aki annak dacára, hogy Daelyn folyamatosan ellökte, nem hagyta magát, és szép lassan társává vált. Santanát leginkább úgy képzeljétek el, mint a Csillagainkban a hiba Augustusát. Imádtam őt!
De ha már szóba került a Csillagainkban a hiba, akkor muszáj hozzátennem, hogy a regény bizonyos pontjától rádöbbentem valamire. Egy ismerős érzés lett úrrá rajtam: a TFiOS hangulat. Az egész mű olyan érzékeset váltott ki belőlem, mint John Green története, és ezt most abszolút pozitívumként mondom.

Az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek egy olyan vonat, amiről a szíved mélyén tudod, hogy nem a happy end felé hajt, mégis felülsz rá, és reménykedsz. Reménykedsz, hogy van valamiféle folytatás, hogy nem érnek véget a sínek. Hogy valóban van-e? Ó, nem, azt nem árulom el. Azt viszont igen, hogy nem az történt, amire számítottam. És előre szólok: hatalmasat üt a vége. Figyeljetek a könyvbeli, és kívüli jelekre, ismerjétek meg Daelynt. Tényleg.

Mindent egybevetve nekem hatalmas kedvencemmé vált, az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt. Szerettem Daelynt és a regényeit, Santanát, a patkányát, a padjukat, de legjobban az aprónak tűnő részleteket szerettem: a folyamatot, ahogyan Daelyn szép lassan eltüntette magát az életből. Ahogy  tudatosan elválasztotta magát a szüleitől; amit az elolvasott oldalakkal művelt, és ahogy egyre merészebben megnyílt a múltjával kapcsolatban. (Apropó! Érdemes meglátni, hogy mi, emberek, mennyire nem figyelünk oda a társaink szavára. Elbeszélünk egymás mellett.)
Ajánlom... tudjátok mit? Mindenkinek ajánlom! Kortól, nemtől függetlenül úgy gondolom, hasznos olvasmány lehet mindnyájunknak. Kinek ezért, kinek azért. Mert Julie Anne Peters regénye rólunk, emberekről és az életről szól. Lehet, hogy fáj, de nem baj. Ennek fájnia kell! Mert csak akkor tudjuk, hogy maradt bennünk egy cseppnyi emberség.


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Santana, Emily, Daelyn
Kedvenc jelenet: Santana felbukkanásai, főként a nála töltött órák
Negatívum: -
Borító: 5/3,5



 
Pontosvessző tetoválás


A pontosvessző tetoválásnak speciális, mélyebb jelentése van, nem csupán egy divatos hóbort.

Az írásjel felhelyezése jelzi, hogy az illető részt vesz a semicolon projectben, amit az amerikai Amy Blueul alapított Green Bay-ben, Wisconsin államban. A 31 éves nő apja 2013-ban lett öngyilkos. Ekkor döntött úgy, hogy más szuicid hajlamú embertársait úgy támogatja, hogy a „semicolon” szimbólummal létrehoz egy különleges projektet. (A semicolon a pontosvessző angol elvezése.)

A pontosvessző hátterében az a gondolat áll, hogy mindig van egy olyan ok, ami miatt ne vess véget az életednek. A történet nem ér véget, hanem folytatódik a pontosvessző után. Ehhez néha csak változtatni kell, vagy elég egy nyugodt pillanat átgondolni a dolgokat.

Az angol The Independent híroldalnak Blueul hangsúlyozta, hogy aki a mozgalomhoz szeretne csatlakozni, annak „nem kell valamilyen istenben hinnie” és az is a célja, hogy más mentális zavarral küszködő embereket is inspiráljon és bátorítsa őket.

Sokan a saját belső motivációjukat fejezik ki a tetoválásukkal, tehát a pontosvessző nem csak a szuicid gondolatokkal küzdőknek segít.

(forrás: www.ma.hu)




Nyereményjáték


Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már. 
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.

Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


1. karakter:
Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t. - Ő így meséli el a döntése okát.






Nézzetek be a többi állomásra is

08/14 Dreamworld - Pontosvesszős tetoválás
08/15 Bibliotheca Fummie
08/16 Always Love a Wild Book
08/17 Zakkant olvas
08/18 CBooks
08/19 Könyvszeretet

2015. augusztus 9., vasárnap

A. O. Esther - Frigg rokkája


A. O. Esther: Frigg rokkája

Kiadó: Decens
ISBN: 9786158018906
Oldalszám: 450 oldal

Fülszöveg:
Valaki vár valahol, akivel összetartozol. Aki a halálnál is erősebben szeret, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld… 
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?
 
Saját véleményem:
Az első reakcióm, amikor kezemben tarthattam a könyvet, az volt, hogy: végre! Évek - de legalábbis hosszú hónapok - óta vártam, hogy megszülessen, ugyanis az Eszterrel folytatott beszélgetéseim során több alkalommal is szóba került, hogy valamikor, a közeli jövőben szeretne írni egy vikinges történetet. Noha ennél többet nem tudtam róla, nekem ennyi is bőven elegendő volt ahhoz, hogy tűkön ülve várjam, mert hát "Eszter + vikingek = kell nekem" kategória. 
 
Ezúttal sem kellett csalódnom, egy kalandos, misztikus, romantikus kezdőkötetet kaptam, mely szépen lefektette az alapokat a jövendőbeli folytatások számára. Arra azonban nem számítottam, hogy rögtön az első oldalakon könnyekben török ki. De a prológus egyenesen a szívem közepébe talált. Sajnos pont egy elég friss sebet tépett fel, mely kísérteties hasonlóságban állt a Sonja nagymamájával történtekkel. Hála az égnek a mi esetünk valamelyest boldogabban ért véget, ám ettől eltekintve, Eszter tökéletesen visszaadta azt a hangulatot, amit egy féltő, izguló, várakozó, reménykedő családtag érez, amikor az orvosok diagnózisára, vagy szerette javulására vár.

"Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek… Az élet már csak ilyen."

Az alaptörténet szerint, Sonja, nagymamája halálát követően testvéréhez, a rockzenész Alexhez költözik. Az ő segítségével próbálja visszanyerni életkedvét, miközben együtt dolgozzák fel a szeretett asszony hiányát. Ehhez azonban hosszú hónapok kellenek, amit Alex idegesítő, érzéketlen barátnője (óriási késztetést éreztem aziránt, hogy bepréseljem magam a könyvbe, betonba öntsem a csaj lábát, és bedobjam a tó fenekére) nem igazán tolerál. A sok vita végül egy Szen Iván éji jelmezbálon szakításba torkollik. Ám míg Alex életének egy újabb szakasza ér véget, Sonjáé épp ez idő alatt veszi kezdetét. 
Az éjjeli erdőben kóborolva, Sonja összetalálkozik a viking ruhás Einarral, akivel az időjárásnak köszönhetően az egész éjszakát együtt töltik. Reggel a férfi, az érezhető szikra ellenére is arra kéri a lányt, hogy soha többet ne lépje át a kerítést. Noha Sonja nem igazán tudja mire vélni a dolgot, megígéri. Később mégis kénytelen megszegni szavát, melynek végzetes következményei lesznek: 924-ben ébred, s vikingek fogságába kerül. 
Az igazi, vérpezsdítő kaland innen veszi kezdetét. A szerény, visszahúzódó lánynak hirtelen helyt kell állnia egy számára teljesen ismeretlen, vad világban, ahol az ész helyett inkább az ösztönöké, valamint a nyers erőé a főszerep. Nem elég, hogy fogalma sincs, miként utazott vissza az időben, de ráadásul még egy börtönbe is bezsuppolják, Kószának nevezik, és azt várják tőle, testével fizessen a jobb rablét fejében. Aztán hirtelen megjelenik Einarr, akiről egészen addig azt hitte, egy korabeli pasi, jelmezben, s miközben mindenféle rémisztő dolgot mond és kér, magával hurcolja falujába.
 
Kettejük párosa bizonyos mértékben olyan, mint a Sophiel-Elijah és a Mia-Liam duó. Einarr személyében adott egy ízig-vérig férfi, határozott, magabiztos, saját tulajdonát védelmező jellemmel, s óriási szívvel párosítva. Ám mint a legtöbb pasi, női fortélyok tekintetben ő sem lát tovább az orránál. 
Külsejét tekintve... khm... igencsak lábrogyasztó. Elég annyit mondanom: izmos, tetovált, vikingekre jellemző jegyekkel rendelkező úriember, akiből egyértelműen túl keveset kapunk (na, nem mintha túl lehetne őt adagolni)?
És persze ott van a gyámoltalan, visszahúzódó, szerény lány is, aki egy teljességgel szerethető karakter. Sonja szerencsére azonban képes megmaradni azon a szinten, ahol vívódása érdekfeszítő, és teljességgel logikus, ahelyett, hogy átbillenne tétova hisztérikává. 
Egyetlen gondolat erejéig, visszatérve Miára és Sophielre, Sonja velük ellentétben nem az a fejjel a falnak típus. Átgondolja a cselekedeteit. Megfontolt, okos lány. 
 
Ami viszont Einarr és Sonja kapcsolatát illeti, a regény kilencven százalékában icipicit gyors léptékűnek éreztem, még annak tudatában is, hogy mind a kettejüket szenvedélyes, vagy éppen érzelmes vérmérsékletű embernek ismertem meg. Sokkal jobban megfogott bennük a múltjuk, a jelennel való hadakozásuk, vagy éppen a jósálmaik. Ritka dolog.
Ezzel kapcsolatban imádtam, ahogy elemről elemre építkezett a háttérben egy titokzatos, s olykor nem kicsit hátborzongató történet, ami az egyre több részletnek köszönhetően végül összeállt egy egésszé, s immár annak tudatában rengeteg dolog került új megvilágításba. Nem mondom, hogy nem kitalálható a dolog, mert de, mégis a hozzá társuló aprónak tűnő részletek teszik igazán rejtélyessé. Jelképek, emlékek, vér, mindent felemésztő szerelem, gyilkosság.

A történet több szálon fut, Sonja és Einarr mellett Alex is jelentős szerepet kap.
Alex, testvére halála után letargiába süpped. Úgy érzi, nincs miért élnie, egyedül maradt a világban. Még zenésztársai, egyben legjobb cimborái sem képesek kirángatni az ingoványból, ahova került. Ám amikor már végleg azt hinné, nincs tovább, egy balesetet követően, haverjaival ő is 924-ben landol, teljes zenekari felszereléssel.
Sonjától eltérően a fiúk találékonyabbak, s miközben a lány nyomába erednek, izgalmas kalandokat élnek át. Hogy hajót szerezhessenek, vándorzenészeknek kell kiadniuk magukat. Elképzelhetitek hát, egy norvég rockbanda mit produkál a tradicionális viking faluban. Főleg, ha olyan őrült srácokról van szó, mint ők. 
Komolyan mondom, a srácok hatalmasak! Sokszor pukkadoztam a nevetéstől. Nem mellékesen, Alex nevét (is) érdemes megjegyezni, lévén egy fenemód érdekes karakter, akiben jóval több rejlik, mint amit megmutat. Hiszem, hogy számtalan meglepetést fog ő még okozni nekünk a későbbiekben, mint ahogyan azt is, hogy számtalan női olvasó szívét ejti majd rabul. 
 
Összességében tehát azt mondom, Frigg rokkája egy nagyon jó bevezető kötet, ami szépen előkészíti a terepet a grandiózus folytatásnak. 
Elsősorban a kalandos-romantikus műfaj kedvelőinek ajánlom. Nem tudom, a későbbiekben mennyire fog ez változni, de jelenleg még nagyobb hangsúly van a szerelem témáján, mint a háttérvilágon. Persze abból sincs hiány, de aki vérben tocsogó, fejszét lóbáló vikinghordára számít, csalódni fog. Inkább a kultúra, és a korabeli hitvilág mutatkozik meg. 
Ami miatt érdemes még elolvasni, az az időutazás témájának új megfogalmazása. Szerintem baromi jó ötlet volt Esztertől, hogy hagyta a manóba a tudományos alapokat, és inkább a misztikumra építkezett. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyon jó kis hagyományt kerekített az egész köré. Én, a magam részéről rettentően várom a folytatást, minthogy a kegyetlen függővég miatt majdnem falhoz vágtam a könyvet...


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Alex és a zenekara, Einarr, Sonja
Kedvenc jelenet:a zenekar megérkezése 924-be
Negatívum: Alex exbarátnője
Borító: 5/5

2015. augusztus 6., csütörtök

Moskát Anita - Horgonyhely



A GABO SFF jóvoltából megjelent Moskát Anita legújabb regénye, a Horgonyhely. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja ezt a merész témát feszegető, lenyűgöző könyvet, mely felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

2015. augusztus elsejétől egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Moskát Anita: Horgonyhely

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634060376
Oldalszám: 440 oldal

Fülszöveg:
Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Saját véleményem:
Moskát Anitával, vagyis pontosabban a munkásságával tavaly, a Bábel fiai blogturné kapcsán ismerkedtem meg. Akkor azt írtam róla: "Az írónő fiatal kora ellenére úgy bánik a szavakkal, mint más az ecsettel. A sorokat élettel és milliónyi színnel tölti meg, s ettől maga a regény is megelevenedik a szemünk előtt.". Ezt mind a mai napig tartom, annyi kiegészítéssel, hogy Anita korunk egyik legjobb, ha nem a legjobb magyar szerzője.

A Bábel fiából okulva, kellően felkészültem mindenféle fordulatra, úgy véltem, tökéletesen tisztában vagyok azzal, milyen szintű kegyetlenkedésre számíthatok. Nos, töredelmesen bevallom, óriásit tévedtem. Anita egy olyan hölgy, akivel nem szívesen futnék össze éjszaka az utcán, sőt, ezek után azt is kétszer meggondolom, milyen erősítéssel jussak el végre egy dedikálására.
A Horgonyhely olyasfajta regény, amit már az első mondatok után otthonodnak érzel, majd később egyszerre szeretnél menekülni ebből a fájdalmasan nyomasztó, kegyetlen világból, és maradni. Mintha hozzákötnének a gyökereid.

"Mindenki szomjazza a magyarázatot. A gyerekek mesékből kapnak választ, mások átkot emlegetnek, a vezetőnők a természet rendjét. Szerintük a terhesség és a vándorlás kapcsolata természetes, mint az erő, amely az ágról az almát a földre húzza."

A regény egy olyan világról szól, ahol mindenkit odaköt a föld, ahová született. Horgonyhelyüket csak meghatározott távolságra hagyhatják el, különben számolniuk kell fájdalmas testi tüneteikkel, vagy akár magával a halállal is. Ám nem tudni miért, vagy hogyan, de a terhes nők mentesülnek ez alól az átok alól. Várandósságuk hónapjaiban oda és arra vándorolhatnak, amerre csak szeretnének. Így hát nem csoda, hogy a társadalom erősen nő uralttá vált az évtizedek-századok során. 
A birodalom szegleteiben meghatározott hierarchia szerint élnek az emberek, melynek legalján a férfiak állnak. A nők megvetik és kihasználják őket, hiszen semmi másra nem jók, mint gyermeknemzésre. Felmerül a kérdés, hogy akkor, ha mégiscsak van valamiféle hatalom a másik nem kezében is, miért nem élnek vele? Ám a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Meg sem kísérlem elmagyarázni a világfelépítést, a szabályrendszereket, és működési elveket, hiszen ehhez Anitának is 440 oldalra volt szüksége.
Az viszont biztos, hogy a regény egyik legnagyobb erőssége (bár jelen esetben sok ilyen van), pont ebben rejlik. Rendkívül összetett, részletgazdag világképpel van dolga annak, aki kinyitja a könyvet. Látszik, hogy a szerző teljesen belakta, történelmet szőtt köré. Úgy ismeri még a legutolsó zugát is, mint más a tenyerét. 
Mindez azonban a karakterekről is elmondható, legyen szó fő-, vagy mellékszereplőről. Kivétel nélkül, egytől-egyig határozott célokkal, elképzelésekkel, és jól érzékelhetően, a jelenükre is kiható múlttal rendelkeznek. Egyikük sem csak fekete vagy fehér. Megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik egyaránt. Ugyanúgy tesznek jót, mint ahogyan hibáznak. Hiába érezzük azt egyik pillanatban, hogy gyűlöljük x-et vagy y-t, mert ha nem is rögtön, de később értelmet nyernek tetteik. Ők is csak emberek, olyanok, mint te, én, vagy bárki más a világon. 

A Horgonyhely három (valamilyen úton-módon egymáshoz kapcsolódó, vagy kapcsolatban álló) személy útkeresésén keresztül mutatja be egy egész társadalomét. Általuk lehetőségünk nyílik a legszélesebb körben bebarangolni a témát, felmérni a lehetőségeket. Gondolok itt a tudomány-mágia, valamint a nők-férfiak közti ellentétekre.  

Vazil, férfitársaihoz képest szerencsés helyzetben van, ugyanis a Mordályon született, így horgonyhelye is a hajóhoz köti. Lehetősége van bármerre elhajózni, amerre vizet talál. Ez pedig kapóra jön kutatásához. Évekkel korábban ugyanis megesküdött nőiességétől megfosztott szerelmének, hogy kerüljön bármibe, megtalálja a horgonyhely ellenszerét. Meggyőződése, hogy ezt tudományos úton érheti el. Csakhogy szörnyű tettei, s elfogyasztott feleségeinek magas száma ellenére, mégis minden veszni látszik. Már nem pusztán az ellenszer megtalálása, hanem a bizonyítási vágy, és a bűnbocsánat elnyerése is hajtja.
Lánya, a tizenhárom éves Helga úgy nevelkedett, mint egy fiú. Mivel apja undorítónak találja mindennemű nőiességét, kénytelen mindezt elnyomni magán és magában. Ám egy napon, amikor rájön Vazil tetteire, menekülni akar, ehhez azonban teherbe kell esnie. Találnia kell tehát egy férfit, aki hajlandó teherbe ejteni, hogy vándorútra indulhasson. 
Végül, de nem utolsósorban pedig ott van Lars, a kis faluhoz kötött férfi, aki kénytelen undorító felesége kedvére tenni, hogy a nő titokban tartsa képességét. Lars földevő, ami a férfiak számára tilos, halállal büntetik. A veszély ellenére ő mégis űzi a földmágiát, így keresve a röghöz kötöttség elleni megoldást. 
Noha láthatóan hárman, három fele tartanak, valami mégis közös bennük: a kiút keresése, valamint az ennek a nevében elkövetett szörnyűségek. 
Mindemellett fontos megjegyeznem, ez csak a nagyon lerövidített kiindulási helyzet. Az ügy ennél sokkalta szerteágazóbb, rengeteg megdöbbentő fordulattal és csavarral.

A Horgonyhely sokkal érettebb, mint a Bábel fiai, szerkezetileg, hangulatilag, és úgy unblock. Maga a boncolgatott téma is kényesebb azáltal, hogy Anita megfordította a nemi szerepeket, és a nők kezébe adta a póráz végét. Ez pedig számos érdekes, vitatkozásra okot adó kérdést is felvet, amibe én most nem szeretnék belemenni. Mindazonáltal azt azért hozzáteszem, hogy nő létemre sem szeretnék ebben a világban élni. Számtalan alkalommal elborzasztott az, amivé a történet asszonyai váltak. A túlzott hatalom sem a férfiaknak, sem a nőknek nem válik előnyére.
Ajánlani pedig leginkább azoknak ajánlom, akik nem félnek az új, formabontó tartalmú könyvektől, lévén ez nem egy könnyed kis olvasmány. Ó, de még mennyire, hogy nem! Komolyan megdolgoztatja olvasóját szellemileg és lelkileg egyaránt. De ha esélyt adsz neki, biztosan nem fogod megbánni.


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lars... talán
Kedvenc jelenet: nem jelenet, inkább a könyv hangulata
Negatívum: Helga terve... és kivitelezése
Borító: 5/5




Marcela Bolivar képei


A Horgonyhely borítóját Marcela Bolivar káprázatos munkája díszíti, mely a "Sulfur" sorozat egyik darabja. Érdemes egyébként megnézni Marcela Bolivar többi képét is, nem véletlen, hogy itthon és külföldön egyaránt, előszeretettel használják őket borítóként. 

Lentebb a Sulfur sorozatot láthatjátok (a fotókra kattintva nagyobb méretet érhettek el), kiegészítve két másikkal, ami szintén ismerős lehet számotokra. Kitaláljátok, honnan? :)












Nyereményjáték


Ezúttal könnyű dolgotok lesz, minden állomáson találtok egy kérdést, amire válaszolnotok kell. Segítséget a bejegyzésekben, a beleolvasóban, valamint a google-ben találtok. Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a Horgonyhely három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk


Mai kérdés:
Melyik ókori városban játszódik Moskát Anita előző regénye?




Nézzetek be a többi állomásra is

08/01 Bibliotheca Fummie - A vándorlás okai
08/02 Media Addict - Interjú
08/03 Always Love a Wild Book
08/04 Deszy könyvajánlója - Idézetek
08/05 Dreamworld - Marcela Bolivar képei