Várható filmek a Trónok harca kedvenceivel

Az utóbbi időben egyre több olyan filmről hallani, amiben jelentős-, vagy éppen főszerepet kapnak a Trónok harca közkedvelt színészei. És mivel jómagam is Trónok harca rajongó vagyok, és a filmek is közel állnak a szívemhez, ezért arra gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal, és összegyűjtöm a nem rég futott, vagy hamarosan megjelenő mozifilmeket, amikben egy-egy imádott vagy éppen gyűlölt westerosi karaktert megszemélyesítő színész bukkan fel.

Jenny Han - Nincs nyár nélküled

Ez a nyár más mint a többi… Ez a nyár mindent megváltoztat… Belly előző nyara érzelmileg igazi hullámvasút volt, ám az igazi utazás a lány életében még csak most kezdődik el.
Idén nyáron a játék átadja helyét a gyásznak, és a komoly érzelmek teljesen átveszik a  hatalmat a kamaszos duzzogás felett, s  a medencében úszás helyett fontosabbak lesznek a barátok, és a családtagok.
Tarts velünk és kövesd figyelemmel a Nyár trilógia 2. részét, melyben Belly, Jeremiah, és Conrad élete teljesen felfordul, amikor a Couisins beach-i tengerparti házikó jövője is veszélybe kerül.

Ez az nyár sok mindenre megtanítja a főszereplőket és sok meglepetést okozhatnak nekünk, olvasóknak is. Bár most tél van, de Nincs nyár nélküled, illetve nélkületek! Játsszatok velünk, és megnyerhetitek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 db könyv egyikét.

Jenny Han: Nincs nyár nélküled

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739082
Oldalszám:
Fordító: Tóth István

Fülszöveg:

Belly eddig minden egyes nyarát Cousins Beachen töltötte, élete azonban most fordulóponthoz érkezett. Mivel Conraddal való rövid kapcsolata gyászos véget ért a télen, életében először otthon fogja tölteni a nyarat.

Legjobb barátnője, Taylor remek tervekkel áll elő: hajókázás, sütkérezés a medence partján, új fiúk, akikre rá lehet kattanni. De amikor Jeremiah felhívja a hírrel, hogy Conrad eltűnt, látszólag minden a nyaraló felé sodorja Bellyt.Vajon még egy nyarat eltölt azzal, hogy a fiú után fut, vagy végre képes lesz elengedni őt?

Saját véleményem:

Az előző nyár óta egy év telt el. Ezalatt az idő alatt pedig Belly megélte a mennyet és a poklot egyaránt. A Conraddal való kapcsolata meglehetősen döcögősen alakult, alig találkoztak, és amikor sikerült nekik, akkor is a nyakukban lihegett Belly egész családja. Ráadásul Susannah állapota sem javult, sőt inkább napról-napra csak romlott.

Aztán elérkezett a bál időpontja, amikor a dolgok még az addigiaknál is rosszabb irányt vettek. Conrad és Belly szakított, majd nem sokkal később Susannah is feladta a harcot, és távozott az élők sorából. Azóta pedig semmi sem olyan, mint régen.
Belly elszakadt a fiúktól, botrányt rendezett a temetésen, édesanyja méginkább magába fordult, elvesztette szerelmét, és az oly' nagyon kedvelt Cousins beach-i nyarak is tovaszálltak. Helyette megmaradt neki legjobb barátnője, Taylor, aki képtelen megérteni a lány gyászát. És ahelyett, hogy pátyolgatná Belly-t, a lány számára nem kívánatos srácokkal próbál randikat összehozni neki.
Ám egy júliusi napon, Belly sokkoló telefonhívást kap. Jeremiah közli vele, hogy Conrad eltűnt, nem veszi fel a telefonját, nincs az egyetemen, és senki nem tud róla semmit. Jere arra kéri a lányt, segítsen neki megkeresni a szeszélyes bátyját... Útjuk pedig életük közös színterére vezet. Vissza az emlékek szigetére.

Míg Jenny Han Nyár trilógiájának első része nagyobb részben a nyárról, és az ezzel együtt járó felhőtlen mókáról, bulikról és nyári románcokról szólt, addig a mostani sokkal komolyabbra fordult. Kevésbé volt bohókás. De hogyan is lehetne az, amikor a központi téma a gyász és a különböző veszteségek feldolgozása?!
Ebben a részben is a jelen és a múlt váltakozásából tevődik össze a történet teljes képe, ám most Belly narrációja kiegészül még valakivel, akinek én személy szerint rettentően örültem, és ez az illető nem más, mint Jeremiah.
Illetve még annyi a különbség, hogy a múltbeli események nem egymást követve jönnek, hanem össze-vissza, úgy, hogy érthetőbbé tegyék az adott jelenbéli szituációt. Nekem ez a felállás jobban tetszett. Sokkal inkább a lényegre fókuszált, elhagyva a gyerekes dolgokat.
Susannah halálának tragédiája minden karakter életére kihatással volt. Szinte kivétel nélkül összetörtek, ám mindegyikükre más és más módon hatott a gyász, s ennek következtében különféle reakciókat produkáltak.
Belly például teljesen eltávolodott a fiúktól - amiben nagy szerepe volt a Conraddal való szakításának, valamint a temetés utáni balhénak -, mindössze néhány üzenetet küldött Jeremiah-nak, mivel képtelen volt odamenni hozzájuk. Az otthonukban minden egyes tárgy, kép, vagy sarok, Susannahra emlékeztette, és a végeleges elmúlásra. A szeretett nőére, az együtt töltött időre, és a nyarakra, melyek soha többet nem ismétlődnek már meg. De Belly a Conraddal való kapcsolatát is gyászolta. Egyszerre szégyellte magát és sajgott a szíve a viszonzatlan érzései miatt.
Aztán jött a fiú szökése, ami esélyt adott arra, hogy ez a három fiatal újra visszatérhessen oda, ahova szívük leginkább kötötte őket, és - utoljára? - együtt töltsenek néhány napot, az emlékeikkel. Valamint, hogy tisztázhassák a hármuk között lévő viszonyokat és búcsút vehessenek mindattól, amitől kell. 
Jenny Han gyönyörű és szívszorító gondolatokkal átitatva mutatta be a gyászt. Számtalan csodálatos idézet kapott benne helyet, melyek nagyon igazak, vagy éppen elgondolkodtatóak voltak.
Kicsit olyan volt ez az egész könyv, mint egy Susannahnak állított emlék, a sok régi, vele kapcsolatos visszagondolással, vagy a srácok önmagukkal és az apjukkal, a nyaralóért vívott küzdelmével. Fájdalmas, vidám, egyszóval keserédes.

Ami a karaktereket illeti, többé-kevésbé ugyanazok maradtak, mint azelőtt. Conrad továbbra is egy bunkó seggfej (elnézést, de tényleg az), aki csak magával törődik. Bár néha-néha bekukkanthattunk a pajzsa mögé, mégis az a véleményem, hogy egy önző alak. A testvérével és Belly-vel szemben is.
Jeremiah viszont rendkívül szerethető figura, aki valamilyen szinten mindig is a testvére elnyomásában élt. A szíve óriási, a lelke pedig szép. Emellett tipikus kamasz.
Aki viszont meglepett, az Belly volt. Az első kötetben rettentő gyerekesnek, hisztisnek, és önzőnek találtam. Nem mondom, hogy most nem jöttek elő ezek a tulajdonságai, de sokkal kevésbé volt intenzív. És végre elindult a fejlődés útján. Bizonyos szituációkban egész értelmesen viselkedett. Az anyukáját ellenben imádtam! Laurel egy baromi tökös csaj volt!
Összességében tehát úgy gondolom, aki szereti a fiatalos, kissé keserédes, némi szerelemmel és sok-sok fájdalommal átitatott történeteket, az imádni fogja. És azért nem kell teljesen megijedni, mert vannak benne vicces pillanatok is, például az első másnaposság élménye, vagy a tengerparti bolondozásé. Tehát ha szerettétek az első részt, akkor ezt is fogjátok. Ráadásul ez annál sokkal, de sokkal jobb. És olyan orbitális függővége van, hogy ihaj!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jeremiah, Laurel, Susannah

Kedvenc jelenet: füstös szem festés

Negatívum: Conrad és az apja

Borító: 5/4,5

Extra

Nyereményjáték

Jenny, Conrad és Jeremiah ezen a nyáron kicsit eltávolodik egymástól, ám a Couisins beach-en eltöltött nyarak emlékére rendeznek egy nagy bulit, kamaszkoruk kedvenc helyszínén, azaz a tengerparti házban. Légy te is a strand parti részese, és segíts a blogturnéban résztvevő blogok között összegyűjteni a parti kellékeit.

Mindegyik blogon elhelyezünk egy-egy képet, amin egy-egy tárgy, étel/ital, esetleg egy olyan kellék szerepel, amivel a fiatalok feldobták a bulijukat. A te feladatod kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ügyes vagy, neked is esélyed van megnyerni a 3 nyereménykönyv egyikét. Strandbuli indul!

Figyelem! A Kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereménykönyvet. A nyertesnek 72 órája van válaszolni a nyeremény értesítő emailre, ha ez elmarad, akkor új nyertest sorsolunk. Érdemes olyan címmel játszani, amit gyakran nézel, ne maradj le!

 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/02 Roni olvas - Hangulatteremtő képek

12/04 Media Addict

12/06 Zakkant olvas - Idézetek

12/08 Kelly Lupi olvas - Három kérdés

12/09 Dreamworld - Borítók

12/10 CBooks

Adventi turné - 9. nap

„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.”

Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!

A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!

 

December 8. - Még 16 nap a Karácsonyig

Ébredéskor széles mosolyra húzódott a szám. A karácsony előtti volt a második kedvenc napom az évben.

   Kinyújtóztattam végtagjaimat, jól megfeszítve minden izmomat.

   Anyuval ilyenkor egész nap a házat dekoráltuk, sütit sütöttünk, illetve az egymásnak szánt ajándékainkat csomagoltuk be, majd késő délután forrócsokit szürcsölve bekucorodtunk egy meleg gyapjútakaró alá, és vicces karácsonyi filmeket néztünk. Rituálékból persze nem hiányozhatott a zene és a pingvinek mozgására hajazó tánc sem!

   Lerúgtam magamról a takarót, kiugrottam az ágyból és az íróasztalomhoz sietve lenyomtam a cd lejátszóm gombját, amibe már előző este bekészítettem a kifejezetten az erre az alkalomra összeállított válogatás cédénket.

   Miközben felharsant az első szám – titititüm-titititüm –, a zoknis fiókomhoz léptem, előhúztam belőle kedvenc, térdig érő, rénszarvasokkal díszített lábtyűmet, és fél lábon ugrálva felszenvedtem először egyik, majd másik lábamra. Ezután pedig magamra kaptam rózsaszín, télapósapkás-bébipingvin mintás pulcsimat. Kaotikus összeállításom csak még őrültebbnek tűnt rövidszárú, kék pizsamanadrágommal, de kit érdekelt? Így hát vidáman, belejtettem a fürdőbe.

   Amikor a dalhoz szöveg is csatlakozott, szám elé emeltem hajkefémet, és profi énekesnőket megszégyenítő előadással énekelni kezdtem.

–  ”Bah, humbug” no, that's too strong / 'Cause it is my favorite holiday / But all this year's been a busy blur / Don't think I have the energy…

   Hamar rájöttem, hogy semmi értelme a fésülködésnek, ha közben úgy rángatom a fejem előre-hátra, mint az autókban lévő bólogatós kutyák, következésképpen hagytam az egészet a fenébe, és a szénaboglyámmal együtt kicsoszogtam a folyosóra, ahol tovább folytattam a tehetségkutatókat lealázó produkciómat, miközben nekifutásból végigcsúsztam a keményfa padlón.

–  So deck those halls, trim those trees / Raise up cup's of Christmas cheer / I just need to catch my breath / Christmas by myself this year

   Annyira elragadott a hév, hogy az a nagyon merész és rettentően hülye ötletem támadt, hogy a lépcső korlátján lecsúszva kell megérkeznem a földszintre. A karácsony egyébként is a csodák ideje, amikor a lehetetlen akár lehetséges is lehet. Na, meg életem utóbbi hónapjai bőven bebizonyították, hogy a legszürreálisabb dolgok igenis létezhetnek.

   Hátrébb léptem, hogy egy kis lendületet vegyek. Sikerült felugranom a korlátra és máris siklottam lefelé. Csak azzal nem számoltam, miként állok meg. Túl gyorsan fogyott el alattam a kapaszkodó, én pedig nagyot nyekkenve, fenékkel a földön találtam magam.

   Röhögésben törtem ki, aztán először bizseregni kezdett a tarkóm, majd meghallottam a hahotázást.

–  Szent szar! – kiáltottam fel megdöbbenésemben.

–  Neked is jó reggelt, cica!

   Da. a konyha bejáratában, a falnak dőlve állt, karba font kézzel. Egész testét rázta a nevetés.

–  Mi a fenét keresel itt? – kérdeztem, miközben feltápászkodtam, és megpróbáltam összeszedni megmaradt méltóságom darabkáit. – Valami különös perverziót érzel aziránt, hogy kihallgasd a szomszédjaidat éneklés közben? Következőnek mi lesz? Bemászol mellém a zuhanyzóba, amikor Lady Gagát énekelek totál meztelenül?

–  Nem is rossz ötlet… – kacsintott felém. – Szívesen megnéznélek meztelenül, még akkor is, ha ehhez az kell, hogy végighallgassam, miként vágsz tönkre bizonyos dalokat.

   Dacosan elé álltam, s mutatóujjammal mellkason böktem. – Na, idefigyelj, Mr. Tökéletes… khm, izé, Kukkoló, ha még egyszer a tehetségemet becsmérled, akkor csúnyán megkeserülöd! Értve vagyok?

–  Tökéletes? – élcelődött, kihasználva nyelvbotlásomat.

–  Pofa be, Da.!

   Bebújtam mellette a konyhába, abban a reményben, hogy ott találom anyut, de nem volt sehol. Leszámítva egy a hűtőre csíptetett cetlit, és két óriási bevásárlószatyrot, mindenfélékkel megrakva.

–  Ez az, cica, imádom, amikor dühös vagy és kiengedet a karmaidat – jött utánam Da.. Hátulról átölelt, és a nyakamba csókolt. Egész testem belebizsergett, de ellenálltam és arrébb hessegettem.

   Helyette felemeltem a papírdarabot, amin anya kézírásával annyi állt, hogy sos behívták ügyeletre, és, hogy ne haragudjak rá. Kárpótlásul áthívta a B. ikreket. Remek. Köszi, anyu.

   Még mindig ügyet sem vetve a konyhánkban ülő félistenre, kinyitottam a hűtőt, előkaptam a tejes dobozt, megkerestem a müzlit és a tálamat. Csendben letelepedtem a konyhaasztalhoz és elkezdtem a számba kanalazni reggelimet. Ám az ötödik falatnál megálltam.

–  Oké, Da.. Bökd ki, mit akarsz, mert képtelen vagyok kajálni, miközben így bámulsz… – nézésével kis híján felfalt.

   Szája széle mosolyra húzódott.

–  Csak nézlek. Jól áll neked ez a… pulcsi.

–  Kösz.

–  És várom, hogy végre befejezd a reggelidet, és nekikezdhessünk a sütésnek.

   A falat majdnem a torkomon akadt. Mi? Sütni? Együtt? Jézusmária és az összes aprószent! A szemem tányérnyira nyílhatott, mert rögtön belekezdett a magyarázkodásba.

–  Míg aludtál – megjegyzem, rettentő édes vagy, még a nyálad is kicsordult közben -, D. segítségével leszedtem a netről a csokis keksz receptjét, kinyomtattam, és elmentem bevásárolni. Minden alapanyagot beszereztem. Simán kijön belőle az öt adag. Talán hat is, de ha…

–  Ácsi! – intettem felé kanalammal. – Te. Néztél. Alvás. Közben? És folyt a NYÁLAM? Ezt a mesét nem veszem be.

–  Na, jó, nem csak néztelek. Meg is csókoltalak. Miután letöröltem a nyáladat.

   Lécci, lécci, nyíljon meg alattam a föld, vagy mondja valaki, hogy ez csak egy rémálom!

–  De mi a fenéért sütnénk mi öt – ÖT! – adag csokis kekszet?

–  Mert abból sosem elég. Buta, cica.

–  Da., te meghibbantál – a mosogatóhoz mentem, és elöblítettem a tálamat.

–  Oké, legyen négy.

–  Egy.

–  Három.

–  Egy.

   Fújtatott egyet.

–  Kettő. És nem mondom el senkinek, hogy nyáladzol.

–  Megegyeztünk!

–  Remek! Imádlak, cica! – elkapott és felültetett a konyhapultra. Olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem lehelete forróságát. Csak néhány milliméter választott el ajkától.

   Kínzó lassúsággal még közelebb hajolt, szája az enyémet súrolta. Szerettem volna megnedvesíteni ajkaimat, ám ehelyett lehunytam a szememet, és sóvárogva vártam a pillanatot. Szinte szomjaztam a csókjára.

–  Készen állsz? – kérdezte.

–  Igen – rebegtem teljesen felajzottan. Jesszus, K., mi a fene ütött beléd?

–  Akkor kezdhetjük – búgta negédes hangon, majd azt éreztem, hogy egyre távolodik.

   A papírzacskók zörgését hallva, kinyitottam a szememet. Szemét! Dühös pillantást lövelltem felé, végül leugorva a pultról odamentem mellé és sípcsonton rúgtam. Aú, basszus, ez rohadtul fájt! Még a könnyem is kicsordult.

   Da. bezzeg meg sem rezdült. Mindössze a szemöldökét felhúzva nézett rám úgy, mintha őrült lennék.

–  Kérem a receptet – nyújtottam felé, dühösen fújtatva a kezemet.

–  Tessék – nyomott a markomba egy lapot.

   Gyorsan végigfutottam. Nagyjából jónak tűnt, bár azelőtt még sohasem készítettem csokis kekszet.

   Megvártam míg Da. kipakolt, majd különböző utasításokat adva neki, előszedettem vele a sütéshez szükséges tálakat, mérőpoharakat, és minden egyebet. Ezt követően gondosan kimértük a szükséges mennyiségeket. Totál meglepett, Mr. Szarkasztikus milyen céltudatossá és komollyá tudott lényegülni, ha a hasáról volt szó. Mindenféle hülye poén és beszólás nélkül tette a dolgát. Tipikus pasi…

–  Oké – kezdtem –, most keverd össze a lisztet, a vajat, a tojásokat, és a sütőport. Szólok, ha kész van.

–  És a csoki?

–  Az később jön. Nyugi.

–  Te vagy a főnök, cica.

   Fél órával később, amikor az utolsó halmocskát is rátettük a sütőlemezre és bedugtuk a sütőbe, kifáradva rogytunk le a székre. Pontosabban csak Da., én az ölébe pottyantam. Nagyot nyögött a súlyom alatt, de nem ellenkezett. Keze a derekamra csusszant és szorosabban magához húzott. Felváltva csókolóztunk, és figyeltük a kint szállingózó hópihéket.

–  Hé, az a nő ott nem Barbara? – kiáltottam fel izgatottan, amikor megláttam a kapunk előtt, piásüveggel a kezében lődörgő szőke asszonyt, és társát, egy Jack Sparrownak öltözött férfit. Hé, várjunk csak? Jack Sparrow? Tuti, fáradt vagyok, ha már ilyeneket látok.

   Da.-nel együtt felálltunk, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a fura párost. Mégsem képzelődtem. Barbarára jól emlékeztem. Tavaly találkoztunk vele azon a kaotikus karácsonyi bulin. Már akkor is az asztal alá itta magát, és most is egy barna folyadékkal teli üveget lengetett, miközben a rumról énekelt társával együtt. Szegény.

   Gondolatmenetemet a sütő pityegése szakította félbe. Kinyitottam a sütő ajtaját és egy konyharuha segítségével kihúztam a tepsit. A csokis kekszek gyönyörűen megnőttek, és az illatuk az valami egészen fenomenális volt. Da. már nyúlt volna, hogy elcsórjon egyet, de rávágtam a kezére, és megfenyegettem, hogy egyet sem kap, ha nem képes kivárni, hogy meghűljenek. Többet nem próbálkozott.

   Helyette a kezét nyújtotta felém.

–  Táncolunk egyet, cica?

   Hogy mondhattam volna nemet, amikor ilyen szépen kért? Ráadásul vakító zöld szeme csak úgy csillogott.

–  Igen! – feleltem. Ledobtam a felhevült konyharuhát, és ujjaimat az övéi közé csúsztattam. – De nem kéne zene? – kérdeztem.

   Abban a pillanatban Da. átalakult eredeti fényalakjába és eltűnt, majd egy szempillantással később megint ott állt előttem teljes, fizikai valójában, kezében tartva a magnómat. Lerakta az asztalra, kicserélte a cédét, majd elindította az újat. A kedvenc karácsonyi dalom szólalt meg!

   All the lights are coming on now / How I wish that it would snow now…

   Da. fél karjával átkarolta a derekamat, közelebb rántva magához, a másikkal pedig megfogta a kezemet, és lassúzni kezdtünk. Összeérintettük homlokunkat és ide-oda lépegettünk. Aztán olyasmi történt, amire nem számítottam. Da. énekelni kezdett.

–  All the trees are on display now / And it's cold now / I don't feel like going home now / I wish that I could stay / I wish that I could walk/ I wish that I could walk you home / All the lights are coming on now / How I wish that it would snow now/ I don't feel like going home / now / I wish that I could stay…

   Abban a pár percben földöntúli boldogság járta át a szívemet. Otthon voltam… Da. karjaiban. A házat belengte a karácsonyfa és a frissen sült sütemények illata, a szoba túlsó végében lágyan villogtak a karácsonyfaégők, odakint havazott, én pedig a legjobb helyen voltam. Ennél tökéletesebb ajándékot nem is kívánhattam volna.

   Befészkeltem magam Da. vállának gödrébe, magamba szívtam kellemes illatát, és olyan erősen kapaszkodtam belé, amennyire csak lehetett.

–  Szeretlek, cica – súgta a fülembe, és mielőtt elmondhattam volna neki, hogy én is, maga felé fordította a fejemet és megcsókolt.

   

(első dal: The Waitresses - Christmas Wrapping; második dal: The Raveonettes - The Christmas Song)

 

Nyereményjáték

Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.

Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.

Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres  esélyre teszel szert!
Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!

(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

A mai napon A Szeretők kártyához tartozó "Da" és "K" személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway

Marie Lu - Champion

A fiú egy LEGENDA.
A lány SZÜLETETT TEHETSÉG.
Ki lesz a BAJNOK?
Marie Lu Legenda sorozatának befejező kötetét, Champion - Bajnok címmel a Könyvmolyképző Kiadó hozza el, a Blogturné Klub 3 bloggere pedig örömmel mutatja be nektek a könyvet, néhány extrával és természetesen a már megszokott játékkal, ahol 3 példányt nyerhettek a könyvből.

Marie Lu: Champion - Bajnok

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633739532
Oldalszám:
Fordító: AncsaT

Fülszöveg:

A fiú egy LEGENDA.
A lány SZÜLETETT TEHETSÉG.

Ki lesz a BAJNOK?

June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő befejezése.

Saját véleményem:

Day és June közel egy éve találkozott utoljára. Míg a lány Princeps jelöltként a Köztársaság fővárosába, Denverbe költözött, hogy ott tanulja ki a poszttal járó feladatokat, addig Day öccsével és Lucy-vel, a számukra kijelölt gyámmal, San Franciscóba, az orvosi ellátás miatt.
Az egykori legenda állapota napról napra romlik. Fejfájásai egyre kínzóbbak, ráadásul egyik gyógyszer sem akar hatni.
Ám egy nap, a hosszú hónapokig tartó hallgatás után, June kapcsolatba lép a fiúval. Anden kérésére - noha ettől szörnyen érzi magát - elhívja Dayt egy rendkívüli, függetlenség napi összejövetelre, ahol az Első igencsak meglepő hírekkel, és még egy annál is megbotránkoztatóbb kéréssel áll elő.
Kiderül, hogy a Kolóniákban járvány tört ki, mellyel a Köztársaságot vádolják, és az ellenszert követelik. Amennyiben rövid időn belül nem kapják meg, Afrikával szövetkezve, megsemmisítik a Köztársaságot.
Az ellenszert viszont csak egyvalaki véréből lehet előállítani, mégpedig Edenéből. Így hát Anden arra kéri Day-t, küldje vissza öccsét a laboratóriumba... Csakhogy a vizsgálatok kockázatosak, Day pedig hallani sem akar erről.

"Tényleg tönkreteheti egyetlen hiba az egész életünket?"

Másfél év. Ennyi idő telt el azóta, hogy befejeztem a Prodigy-t. Nem kevés. Ám minden egyes várakozással töltött perc megérte. A Champion méltó folytatása és lezárása Day és June történetének.
Noha a Prodigy-vel nem voltam maradéktalanul megelégedve, mégis izgalommal, reménnyel és félelemmel telve vártam ezt a részt. Leginkább Day miatt, hisz ő a szíve-lelke ennek a sorozatnak. Marie Lu pedig egy zseniális írónő. Értve ezalatt a fordulatait, a sokrétű karaktereit, a világfelépítését és úgy mindent.
A Legendában megismertük a Köztársaságot, és annak szabályait, majd a Prodigy-ben a Kolóniákat, és most, hogy már tudatában vagyunk mind a két fél céljainak és működésének, végigkövethetjük végső, sorsdöntő összecsapásukat. Ugyanez érvényes Day és June kapcsolatára, valamint személyes sorsára is.
A Champion...
... reményt keltett bennem. Day szívósságának, valamint kezeléseinek hála, kezdetben feléledt bennem a remény apró szikrája, hogy talán mégis van esélye a túlélésre. De ami még inkább bizakodással töltött el, az maga June volt.
Az előző rész során sok szempontból kifogásoltam a viselkedését. Ám mostanra visszakaptam azt a Legendabeli csajt, akit olyan nagyon szerettem.  Letisztultak az érzései, s immár pontosan tudatában volt annak, mi és ki az igazán fontos számára.
A kezdettől eltelt hónapok során nagy utat járt be, sokat fejlődött, és elindult a felnőtté válás útján. Akarata megszilárdult. Emellett minden szempontból tökéletesen átlátja a dolgokat. Okos, talpraesett, kíváló megfigyelőképességgel rendelkezik, és igyekszik megtalálni a szíve és a racionalitás közötti középutat, ami sok helyzetben nagy előny. 
... pattanásig feszítette az idegeimet. Anden kérése, miszerint Day engedje, hogy újra kísérletezzenek egyetlen életben maradt családtagján, hogy ezáltal megmentse a Köztársaságban élő emberek életét, őrjítő volt. Egyrészt teljesen logikus, érthető kérés. Másrészt viszont nagyon kegyetlen. Day jóformán mindent azért a kiskölyökért tett. És olvasni a gyötrelmét, a vívódásait helyes és helytelen között, brutális volt. Aztán jött az ennél is idegőrlőbb rész, Day versenyfutása az idővel és az életével vívott harcban. Majd, hogy a kedves írónő még jobban feszítse azt a bizonyos húrt, bedobott egy váratlan támadást és egy várható szökést, Jameson ezredes részéről. A Köztársaságnak, Daynek és June-nak egyszerre kellett szembenéznie és megküzdenie a Kolóniák túlerejével, és az őrült hölgyemény jelentette személyes fenyegetettséggel.
És, hogy egy pillanatra kitérjek Andenre is, aki a második részben valahogy nem tudott a szívembe férkőzni, mert sunyinak, simulékonynak és gyengekezű Elsőnek tűnt, mostanra valamicskét fejlődött. A magam részéről továbbra is gyűlöltem, és a sunyiságot, simulékonyságot ugyanúgy tartom, mint akkor, politikai téren viszont megszilárdult. Erősebb kezű, határozottabb, és olykor kegyetlenebb lett. Immár voltak önálló gondolatai - még akkor is, ha némelyik miatt megvetettem. Gondolkodásmódján látszik, hogy az elit rétegben, hatalmi közegben nevelkedett.

... hol simogatta, hol nyomorgatta a szívemet. Számtalan gyönyörű, boldog, szenvedélyes, gyötrő, fájdalmas, szomorú és kegyetlen pillanatnak lehetünk részesei ebben a kötetben, az emberi kapcsolatok, barátságok, szerelmek, szövetségesek, és ellenségek találkozásainak köszönhetően. Ismét megjelenik Tess és Day különleges barátsága. Újraélhetjük Metias halálát. Megismerhetjük Day és az öccse összetartását, ami valami egészen leírhatatlan, mint ahogyan a Day és June között lévő kapcsolat is. A szerelem, a vágy, az elérhetetlenség, a sérelmeik és Day betegsége  - ezek mind-mind olyan momentumok, amik nagyon intenzíven hatnak az olvasóra.
... lerombolt. Erről a spoilerek miatt nehéz beszélni, de azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy Dayhez és June-hoz van köze.
... felépített. Mivel egy disztópiáról, és két politikai nagyhatalomról - illetve most már többről is -  összecsapásáról van szó, elkerülhetetlenek a harcok, a taktikázás, a szövetségek és kompromisszumok kötése. Ha pedig Marie Lu valamikben igazán jó - az érzelmek mellett -, akkor az a sok vizuális effekt, a harc és a fordulatok. Lenyűgöző, látványos és bravúros taktikai húzásoknak lehetünk tanúi, amellett, hogy új világok nyílnak meg előttünk. Day, Tess és a többiek még utoljára megmutathatják, mi is az, amiben verhetetlenek - legalábbis részben.
... darabokra tört össze. A vége, az nagyot ütött. Fájt. Rettentően. Alig kaptam levegőt. És bár a szívem minden reccsenését éreztem, mégis imádtam. Ez az a befejezés, ami illik ehhez a műfajhoz. A Happy End nem való disztópiákhoz. Itt az élet osztja a lapokat. Meg Marie Lu. És az ő paklija végére csak keserédesek maradtak. 
Összességében tehát úgy gondolom, a Champion méltó befejezése Day és June történetének. Köszönöm, Marie Lu! Minden nevetést, minden könnycseppet… és Dayt.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Day, Tess, June, Metias, Ollie

Kedvenc jelenet: Day vallomása és az azt követő események

Negatívum: Anden

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"De hát, így megy ez. Elmúlik egy hét, nem keressük egymást, aztán még egy hónap, és hamarosan már túl sok idő telt el, és ha hívnám, az kínos volna."

 "Nem számít, mennyi pénzt vág hozzám a Köztársaság, én mindig csak egy srác maradok az utcáról."

"- Ez micsoda? . kérdi súgva, és felemeli az egyik evőeszközt.
- Vajkés.
Day gyanakodva nézegeti, végighúzza az ujját a lekerekített, tompa élen.
- Ez itt - dörmögi - nem kés.
A mellette ülő Serge is észreveszi a bizonytalanságát.
- Jól sejtem, hogy ahonnan jön, ott nem használnak ennyiféle kést és villát? - jegyzi meg hűvösen.
Day megmerevedik, de a szeme sem rebben. Felkapja a legnagyobb szeletelőkést, szándékosan megbolygatva a precízen eligazgatott terítéket, és nemtörődöm mozdulattal, a többiek felé int vele. Serge és Mariana is hátrahőköl, és távolabb húzódnak az asztaltól.
- Ahonnan én jövök, ott sokkal fontosabb a hatékonyság - feleli. - Egy ilyen késsel, mint ez, egyaránt fel lehet szúrni a falatot, elkenni a vajat, vagy elvágni valakinek a torkát."

 "- Mit is szokott anya mondani rólunk? - kérdi. Megpróbálja elterelni a figyelmemet a fájdalomról.
Mosolyt erőltetek az arcomra.
- Mindig azt mondta, hogy akinek három fia van, annak mintha egy apró tornádó volna a házában, ami ráadásul még vissza is beszél."

"- Úgy vélik, talán van még esély. Nemsokára kipróbálnak egy újabb kezelést.
- Egyszer elmesélted, hogy miért választottad a Day nevet - mondja, a hangja eltökélt. (...) - Minden nap azt jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Igaz?"

"-Day, te sokkal többet jelentesz nekem holmi fellángolásnál. (...) Amikor az egész világ elfordult tőlem, és mindenki hagyott volna meghalni, te magadhoz vettél. Te voltál az egyetlen ember, akit érdekelt, mi lesz velem. te jelentettél nekem mindent. Mindent. Te lettél a családom. Az apám, az anyám, a testvérem, a gondviselőm, az egyetlen barátom és társam, te voltál az, aki vigyázott rám, és akire vigyáznom kellett. Érted? Nem úgy szeretlek, mint ahogy talán feltételezed, bár nem tagadom, részben az is benne van. de amint én érzek, az ennél sokkal mélyebb."

"- Day, ezúttal ne szúrj ki velem! Megértetted, szépfiú? Ha hirtelen rád jönne, hogy valami disznóságot művelj, előtte szólj nekem. Legalább annyi időm legyen, hogy alaposan orrba vágjalak."

"Érzések nélkül mi marad az emberből?"

"Nincs is annál jobb motiváció, mint amikor valaki magára marad és sarokba szorítják."

"Erre nincsenek szavak."

Nyereményjáték

A borítón lévő rózsa annyira megfogott minket, hogy úgy döntöttünk, hogy rózsákkal kapcsolatos lesz a játékunk is. Minden blogon fogtok látni egy képet valakiről, akihez valamilyen módon kapcsolódik ez a gyönyörű virág. De mi nem a személy nevét kérjük, hanem a MŰ CÍMÉT, amelyben megjelenik ez a szereplő. (ha sorozatról van szó, akkor bármelyik résznek elfogadjuk a címét).
A helyes megfejtők között pedig a Champion - Bajnok három példányát sorsoljuk ki.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a győztesnek pedig 72 órája van válasz e-mailt küldeni, ellenkező esetben új nyertest kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/03 Kelly Lupi olvas - Interjú az írónővel

12/07 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

12/09 MFKata gondolatai

Jennifer L. Armentrout - Origin

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelenik Jennifer L. Armentrout várva várt következő Lux kötete, az Origin - Eredet. Ennek örömére hat blogger, hat állomáson fogja értékelni a könyvet és néhány extrát is olvashattok.
Felkészültél Daemonra?

Jennifer L. Armentrout: Origin - Eredet

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992135
Oldalszám:
Fordít: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.
Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel. 

Katy számára csak a túlélés marad.
Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.
A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?

Saját véleményem

Katy fogságba esik a Daedelusnál. Különböző teszteket végeznek rajta és  drasztikus módszerekkel arra kényszerítik, hogy használja a Forrás erejét, hogy megnézhessék, sikeresen végbement-e nála a mutáció. Ugyanakkor igyekeznek a lehető legbarátságosabban bánni vele. Saját szobát kap, és beavatják egy-két tevékenységükbe is. A dokija pedig eközben megdöbbentő dolgokat árul el neki a luxenekről. 

Katy teljesen összezavarodik a látottak és hallottak miatt, ám továbbra is kitart elvei és a szívének fontos személyek mellett, még akkor is, ha ezzel csak magának árt.

Mindeközben Daemon, magához térve dühösebb, mint valaha. Kitör a fogságból - ahova Dawsonék dugták saját érdekében, míg kitalálnak valamit -, és kész elpusztítani bárkit és bármit, hogy megmenthesse Katy-t... vagy hogy legalább mellette legyen. Így hát jobb terv híján maga mögött hagyja testvéreit, és elindul feladni magát. Ám előtte még egyezséget köt Luc-kel...

 "A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!"

Az Origin olvasása közben két gondolat járt szüntelenül a fejemben. Az egyik a "Jesszusmária, meg a mankós Szent József!" - hogy Daemont idézzem -, hisz Jennifer L. Armentrout brutális fokozatra kapcsolt! A másik pedig az az, hogy milyen messzire is kerültünk a szarkasztikus, csokis sütit faló, tollbökdösős, bunkó Daemontől, és a talpraesett, ámde egyszerű, hétköznapi bloggerina Katy-től.

Az elmúlt kötetek során rengeteget fejlődtek, és számtalan kemény dolgon estek át, de az Originben végérvényesen felnőttek. Olyan szintű megpróbáltatásokat éltek át mind a ketten, melyek során érettebbek és kicsit másabbak lettek. Ettől függetlenül persze továbbra is megmaradtak azon értékeik, tulajdonságaik, amik miatt megszerettük őket, szóval pánikra semmi ok. Luxenünk továbbra is cicázik és szórja a fellengzős megjegyzéseit, Katy pedig az ínséges időkben is gondol még a blogjára... Ám ez a rész sok mindent megváltoztat. A tét nagyobb, mint valaha! És immáron nem csak Katy, hanem Daemon szemszög is van!

Daemon és Katy elszakadása, valamint az egyre szerteágazóbb problémák és érzések miatt nagyon is szükség van arra, hogy belemásszunk kedvenc luxenünk fejébe. 

Eleinte külön utakat járnak be. Míg Katy a Daedalus fogságában próbálja megtartani józan eszét és önkontrollját, addig Daemon átkapcsol - nagyon-nagyon - badassbe. Szó szerint bármit megtenne azért, hogy megmentse szerelmét. És bizony meg is tesz. Még, ha ez azt is jelenti, hogy önként és dalolva kell feladnia magát a Daedalusnál. 

Érdekes, izgalmas, őrült, vicces és fájdalmas - leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni azt, amiben Daemonnek köszönhetően részünk van. Imádtam, hogy végre nem csak szavakból és a Katy által érzékelt tettekből tudhattam meg, mit is jelent Daemon számára a lány. A belső vívódásai és monológjai által sokkal hihetőbb és mélyebb jelentést kapott minden, és bizonyos tettek egészen más értelmet nyertek ebben a formában. Például az is, hogy Daemon képes volt szinte nulla tervvel a háta mögött feladni magát, csak azért, hogy Kat mellett lehessen. Kívülről szemlélve ez egészen egyszerűen őrültségnek tűnne, de a srácban végbemenő folyamatok miatt már abszolút nem az. Sokkal inkább őszinte és tiszta szerelmet sugall.

"Minden körülmények között szeretlek. És nem számít, mi történt a múltban vagy mi fog történni ezután. (...) Mindig szeretni foglak. És együtt vagyunk ebben az egészben. Ez sosem változhat meg." 

Fentebb pedig már említettem, hogy a kedves írónő magasabb fokozatra kapcsolt. Nos, ez a romantikára is igaz. Katy-ék között most már nem csak szikrázik a levegő, de majdhogynem fel is robban. Olyanok egymásnak, mint az oxigén vagy az étel. Nélkülözhetetlenek. Vágynak egymásra fizikai és lelki szinten is. Gyönyörű, perzselő, sóvárgó és tüzes pillanatokat élnek át együtt, amit a szituáció csak méginkább kiélez. 

De nehogy azt higgyétek, hogy ettől valami cukorszirupos szappanoperába csapnak át. Ó, nem. Daemon tud úgy hősszerelmes és romantikus lenni, hogy közben talpig férfi marad. Illetve másokkal szemben továbbra is ő a szarkasztikus Black (olyan beszólásai vannak, mint az Obszidián idejében!), na meg ha kell, simán szétrúg néhány hátsót is.

Ám mielőtt végleg átcsapnék egy Deamon Blackről szóló ódába, kanyarodjunk vissza a történetre.

Ezúttal fontos szerepet játszik a Daedalus. Végre kiderül, kik is ők, milyen céljaik vannak, miket csinálnak, és úgy általában minden, ami a szervezetükkel kapcsolatos. Legalábbis részben, mivel nehéz eldönteni, mit lehet elhinni nekik és mit nem. Ráadásul olyan titkok tudódnak ki, melyek mindent átírnak, és csak jobban megbonyolítják az eddigi dolgokat. Gondolok itt például a címre, vagy Dasher elméleteire, és tevékenységeikre.

Az Originben rengeteg akció, látványos összecsapások, megdöbbentő fordulatok, sokkoló veszteségek, remek új karakterek, és újra magukhoz térő régi kedvencek egyaránt előfordulnak. A Lux világa kiszélesedik, a szereplők pörögnek, akárcsak a történet. Nincs egyetlen pillanat se ami alatt unatkozhatnánk. És a vége! Jennifer, te meg akarsz ölni?! Vagy csak felsőfokú diplomát szereztél a hogyan kínozzuk olvasóinkat ördögi módon szakból? Mert így abbahagyni baromira nem volt jó vicc. Én nem nevettem. Szóval: kedves Könyvmolyképző, térden állva csúszok-mászok a folytatásért! A világot is felégetném, hogy a kezemben lehessen az ötödik könyv.

 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Daemon, Daemon, Daemon, Katy, Archer, Dee

Kedvenc jelenet: nem árulhatom el, mert spoileres

Negatívum: a Blake-kel történő dolog

Borító: 5/5

 

Gizmo

"- Mondj nekem valami olyasmit, amit eddig nem tudtam!
Néhány pillanatig hallgatott.
- Mindig szerettem volna egy mogwait.
- Micsodát?
Még mindig nem nézett fel, de végre elmosolyodott. A szívemet szorongató pántok kissé meglazultak.
- Láttad a Szörnyecskéket, nem? Emlékszel Gizmóra? (...) Anyu hagyta, hogy megnézem, pedig még kicsi voltam. Gizmó megszállottja lettem. Jobban szerettem volna egy Gizmót, mint bármi mást. a világon. Még meg is ígértem anyunak, hogy nem adnék neki enni éjfél után, és nem vizezném össze."

Nyereményjáték

Daemon nem egyszerűen egy űrlény, de egy olyan, aki közöttünk él.
A mostani nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint a képek alapján kitalálni melyik sorozatról van szó. Mindegyik kép egy-egy sci-fi, földönkívülis sorozatot takar, amit itthon is láthattatok.
(A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A levélben való kiértesítést követően, ha a nyertes nem válaszol 72 órán belül, akkor új nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/25 Deszy könyvajánlója
11/27 Media Addict
11/29 Angelika blogja
12/01 Insane Life
12/05 Kelly & Lupi olvas
12/06 Dreamworld

Salla Simukka - Hófehér

Salla Simukka írónő egy különleges lányt ismertetett velünk a Vérvörös című debütáló könyvében. Lumikki élete a tragikus bál után folytatódik, de most új helyszínen követhetjük nyomon a lány izgalmas kalandjait. Lumikki Prágában próbálja kipihenni magát a veszélyes drog és pénzmosási ügylet után, ám nem számít arra, hogy felbukkan Prága utcáin egy olyan személy, aki fura helyzetbe kényszeríti a lányt, akinek újra szembe kell néznie a legnagyobb félelmeivel és egy titokzatos csoporttal is.

Tarts velünk, kiránduljunk együtt Prágában és kövessük a nyomokat Lumikkivel. A turné végén az Athenaum Kiadótól a tiéd lehet 3 példány a Hófehér című izgalmas könyvből.

Kresley Cole - Poison Princess

Kresley Cole díjnyertes bestseller író leghíresebb sorozata a Halhatatlanok alkonyat után nálunk is nagy sikernek örvend. A főként felnőtt paranormális könyvekre szakosodott írónő azonban megmutatta, hogy kell egy jó kis YA sztorit írni. Az Arkánum Krónikák végre hozzánk is elérkezik, hála a Könyvmolyképző kiadónak.
22 Arkánum kártya. 22 kiválasztott. Az Arkánum Krónikák középpontjában a Tarot pakli ütő kártyái állnak, a Nagy Arkánum. Képzeld el, ha a Halál, a Szeretők, a Bolond, az Ördög, stb valójában különleges képességekkel megáldott tinédzserek lennének. Ahhoz, hogy legyőzzék a többi "kezet", meg kell tanulniuk szövetségeket kötni. Ám óvatosnak kell lenniük, hiszen sosem egyértelmű ki melyik oldalon áll.

Kresley Cole: Poison Princess - Méreghercegnő

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991282
Oldalszám:
Fordító: Szoboszlay Anna

Fülszöveg:

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?

6 gondolat a könyvről...
Kresley Cole nevével és regényeivel már korábban is találkoztam, de a Poison Princessig nem éreztem késztetést az iránt, hogy komolyabban megismerkedjek a munkásságával. Ennél a könyvnél viszont első látásra megvett a borító, a különféle ajánlók és a fülszöveg. Baromi izgalmasnak és egyedinek tűnt a téma. Szerencsére nem kellett csalódnom. De lássuk, mi az a hat dolog, ami tetszett, vagy kevésbé tetszett, esetleg kimagaslott a Méreghercegnőben.

1) Alapsztori
A történet egy jelenkori képsorral indít, ahol Arthur - aki egy pszichopata állat - narrációjában találkozunk először a szőke, gyengélkedő Evie-vel, aki hosszas mérlegelés után betér a sráchoz. Arthur étellel csalogatja magához áldozatait, kaját kínál a Villanás túlélőinek, s cserébe - látszólag - csak annyit kér tőlük, hogy meséljék el neki, miként éltek a Villanás után. Így hát Evie is belefog. Ám előre figyelmezteti a fiút, hogy az ő élete sokkal hamarabb tönkrement, minthogy a Villanás elpusztította volna az emberiség javát - ráadásul nem is biztos, hogy minden igaz belőle. Ezután visszarepülünk az időben és végigkövetjük Evie őrült útját.
A lány élete látszólag tökéletes. Mindene megvan: dizájner ruhák, drága ékszerek, a pasija a suli legmenőbb sráca, barátnői tökéletesek - és vérbeli üresfejű libák. Közben pedig ott a zord valóság: Evie az elmúlt hónapokat elmegyógyintézetben töltötte, ahova édesanyja dugta be, mivel a lányt rémképek gyötörték és különféle hangokat hallott, akárcsak hibbant nagyanyja.
Noha Evie-t sulikezdés előtt kiengedik az intézetből, szürreális látomásai - melyeknek visszatérő alakja egy vörös, vérszomjas boszorkány - nem távoznak, sőt egyre sűrűbben, a leglehetetlenebb pillanatokban jelentkeznek. Barátai és Brandon is furán kezdenek rá nézni, s ha ez még mind nem lenne elég, a suli első tanítási napján új cajun diákok érkeznek. Köztük van Jack is, aki első pillanatban szemet vet a szőkeségre. Jack és Evie között macska-egér játék alakul ki, csakhogy mielőtt bármi lehetne köztük, a Villanás - ami szerepelt Evie látomásai között - elpusztítja az emberiség jelentős részét. A túlélőknek pedig éhínséggel, vérszívó zsákosokkal és a milíciával kell szembenézniük. 

2) Nagy Arkánum - Tarot
Kresley Cole a Tarot kártyát, azon belül is a 22 lapból álló Nagy Arkánumot választotta története alapkövéül. Lényegében erre épül minden, kezdve Evie rémlátomásaitól.
Eleinte baljós és hátborzongató felvillanások keretein belül ismerkedünk meg a különféle figurákkal, majd később egyre inkább kinyílik előttünk az Arkánumok világa.
Zseniális ötletnek tartom, hogy a kártya figurái megelevenednek, és valós személyekké válva, magukon viselik a saját lapjuk jellegzetességeit. A jelentőségük, céljaik pedig ennél is fantasztikusabbak.

3) Hangulat
A prológus egyből megvett. Hátborzongató mégis izgalmas és feszültséggel teli volt. Egyszerre undorodtam tőle, és akartam többet belőle. Aztán jött Evie és a kis meséje, és bevallom, megilletődtem. A borongós hangulatot felváltotta egy cuki, rózsaszín felhőben és sekélyességben úszó kép (ilyen-olyan márkájú ruhadarabok, selyemszalagok, drága sportkocsik, luxus, gyémántok), én pedig nem tudtam mindezt hová tenni. Szerencsére Evie szürreális látomásai, valamint a cajunok és elit gimisek közötti nézet- és színvonal jelentette ellentét újból meghozta azt az érzést, amire kezdettől fogva vártam. Tetszett az a Grease-es hatás, ahogy a szegény körülmények között élő rosszfiúk (és lányok) befurakodtak a nett kis közösség életébe és felbolygatták azt. Felháborodást váltottak ki.
De az igazi áttörést a Villanás jelentette. Onnantól egy vérbeli posztapokalitikus hangulatú és kinézetű világot kaptam, tele veszéllyel, fenyegetéssel. Mindvégig bennem volt a nyugtalanság érzése. A szereplőkhöz hasonlóan nem tudhattam, hol és mikor érkezik a támadás vagy a baj, ami állandóan Jackék nyakában lihegett. Ráadásul Evie boszorkányos és egyéb alakos látomásai ebben a sivár, sötét és baljóslatú közegben még ütősebbek lettek.

4) Karakter
Egyik szereplőre sem mondható, hogy csak fekete vagy fehér lenne. Mindannyiuknak megvannak a maga hibái, démonai, pozitív és negatív oldalai. Nem mellesleg baromi rejtélyesek. Nehezen vagy sehogy nem lehet őket kiismerni.
Evie látszólag egy csendes, törékeny, tökéletességre törekedő, megfelelési kényszerrel küzdő lány, ugyanakkor folyamatosan fejlődik. Ahogy az élet és a sorsa egymás után méri rá a csapásokat, úgy formálódik ő is. És egy egészen hihetetlen utat jár be a karaktere.

Jack... ő lenne a férfi főhősünk, akitől jó esetben azonnal el kéne olvadnunk. Lehet, hogy az én gépezetemben van a hiba, de én nem ájultam el tőle, mint pasitól. Más értelemben viszont kedveltem. Jackson az a tipikus fekete bárány, akitől az anyukák igyekeznek távol tartani a lányaikat. Zűrös életet él, balhés és nem veti meg a különféle örömöket. Emellett viszont nyers, harcias, és megbízható is. És a mondataiba cajun szavakat csempész - oké, azoktól kész voltam!
Jacken és Evie-n kívül rengetegen vannak még, akiket most nem fogok felsorolni, viszont a Matt és Arthur nevét jegyezzétek meg! Utóbbi egy pszichopata állat, de ahw, én imádtam.

5) Tempó
Ez volt az egyetlen momentum, amivel gondom volt. A regény első fele kicsit lassan indul be, nekem helyenként túlságosan elnyújtott volt. 

6) Fordulatok
Kresley Cole brutális! Úgy megvezetett, hogy azt már tanítani kéne. Spoiler veszély miatt csak annyit mondok: figyeljetek, különben csúnyán át lesztek verve. És most pedig ide nekem a folytatást, de rögtön!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Arthur, Jack, Matt, Evie

Kedvenc jelenet: Evie és Jack majdnem csókja a bulin

Negatívum: Brand

Borító: 5/5

Cajun szótár

Nyereményjáték

22 Arkánum kártya. 22 kiválasztott. A jó és a gonosz harca. A Méreghercegnő története egy nagy, halálos játék, melyre a tarot szabályai vonatkoznak. Ha Evie túl akarja élni szövetségeseket kell találnia, és tudnia kell ki az ellenség.

Játékunkban Evie bőrébe bújhatsz és tesztelheted, vajon te hogyan állnád meg a helyed. A turné 9 állomása egy-egy tarot kártyát jelképez. Minden kártyához tartozik egy “hívószó”, azaz egy mottó. Ám a kártyák össze akarnak zavarni, ezért ellopták egymás hívószavát. A te feladatod, hogy megfelelően párosítsd be, melyik hívószó melyik kártyához tartozik eredetileg. Vigyázz! Könnyen egy ellenség karjaiban köthetsz ki, ha hibázol.

Mai mondat és kártya:

“Vörös fog és karom.”

 

 a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/27 MFKata gondolatai - A Hold
11/28 Always love a wild book - A Mágus
11/29 Deszy könyvajánlója - Az Angyal
11/30 Insane life - A Szeretők
12/01 Angelika blogja - Az Erő
12/02 Kelly & Lupi olvas- A Torony
12/03 Kristina blogja - Császárnő
12/04 Dreamworld - Az Egyensúly
12/05 Függővég - Az Ördög