2015. január 13., kedd

Tammara Webber - Between the Lines



A Könyvmolyképző Kiadó a nagy sikerű Easy után újabb sorozatot indított el Tammara Webber tollából. A Between the Lines - A sorok között című regény a tinisztárok profi, filmes világába enged betekintést, ahol Emma és Reid történetéről olvashatunk. 
Hat állomáson követhetitek a bloggerek bejegyzéseit, majd a turné végén a szokásokhoz híven, három példány vár a játék szerencsés megfejtőire.

2015. január 12., hétfő

2014 legjei


Az év legjobb könyve: Sarah J. Maas - Éjkorona

Sarah J. Maas valami egészen elképesztő világot teremtett az Üvegtrón sorozatával! A szereplői egytől-egyig zseniálisak, a sztori pörgős, izgalmas, kellően rejtélyes, a leírásai csodálatosak, és a legapróbb dologig, minden a helyén van.
A talpraesett hősnő (és Chaol) mellett azt szeretem legjobban, hogy kellő arányban van benne romantika, kaland, nyomozás, varázslat, ármánykodás és harc.


Az év legrosszabb könyve: Benina - Milan könyve

Ha egy-két évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy egy Benina regényt teszek meg az év legrosszabb könyvének, akkor kinevetem, mondván, hogy ez lehetetlen. Sajnos mégsem az. 
Nagy lendülettel vágtam bele Milan könyvébe, de óriásit kellett benne csalódnom. A történetnek nem sok értelme volt. Végig azt éreztem, hogy ez már csak muszájból íródott. Valahogy kiveszett belőle a beninaság. A karakterek visszafejlődtek, rengeteg logikai baki volt benne, valamint a nyelvezete sem a megszokott volt. 
Ugyan itt nem találtok róla véleményt, mégis az idei olvasmányaim részét képezte, és ha kíváncsiak vagytok, bővebben mit gondolok róla, a molyos értékelésemben elolvashatjátok.




Legjobb női főszereplő: Celaena Sardothien (Sarah J. Maas - Éjkorona)

Celaena Sardothien legyőzhetetlen! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy tavaly is ő volt a kategória egyik nyertese. Akkor azt írtam róla, hogy harcos alkat, aki végletekig kiáll az álmai, elvei és szerettei mellett, valamint, hogy egy okos, ügyes, bátor, merész, talpraesett, tökös, badass csaj. Továbbra is ugyanígy gondolom. És most, az Éjkoronának köszönhetően, ismerve nőiesebb, sebzett oldalát, még sokkal, de sokkal jobban szeretem. Összetett, megfejthetetlen lány, aki rengeteg meglepetést tartogat. Mellette nem unalmas az élet.


Legrosszabb női főszereplő: Loann (Denise Jaden - Soha nem elég) & Nina (Jamie McGuire - A jóslat)

Ennél a kategóriánál volt egy kisebb sorállás, de végül csak sikerült választanom.
Ninával sajnos továbbra sem tudok megbarátkozni. A jóslat 90 százalékában hisztizik, akaratos, önző liba módjára viselkedik, nem törődve senkivel és semmivel, csak és kizárólag a saját szükségleteit és vágyait nézi. Míg Loann egy olyannyira undorító tettével verekedte be magát a dobogóra, amivel sikerült megutáltatnia velem magát egy életre. De legalább megkapta, amit akart, és még egy arany málna szobrocskát is magáénak tudhat, ennek emlékeztetőjeként. 


Legjobb férfi főszereplő: Daemon  (Jennifer L. Armentrout - Opál és Origin) & Cam (J. Lynn - Várok rád)

Ha egyszer valóra válhatna az Éva és Ádám c. regény projektje, akkor én tuti, hogy Jennifer L. Armentrout-ot kérném fel, hogy tervezze meg a tökéletes álompasimat, ugyanis Daemon és Cam a maguk tökéletlenségével együtt zseniálisak! Olyannyira, hogy értük sutba vágnám a nem megyek férjhez elhatározásomat, és itt és most, igeneket visítva rohannék a legközelebbi kápolnába.
Mind a ketten viccesek, szarkasztikusak, imádják a csokis sütit és a tejet, úgy bánnak a tollal, mint senki más, kedvesek, idegesítőek, szexik és... még sokáig sorolhatnám. Egyértelmű, hol a helyük (velem egy szobában/lakatlan szigeten).


Legrosszabb férfi főszereplő: Justin (Meg Rosoff - Just in Case)

Justint sajnos nem tudtam megérteni. Nekem ő túl elvont, beteg elme volt.




Legjobb női mellékszereplő: Kaltain (Sarah J. Maas - Éjkorona)

Az Éjkoronában rövid időre jelenik meg, de érzésem szerint, annál jelentősebb megszólalás miatt. Kaltain  se nem fehér, se nem fekete. Hibázott, rosszat tett, és meg is fizetett érte. A ravaszságáért, az összetörtségéért , és a tébolyultságáért imádom. Több van benne, mint amennyit mutat.


Legrosszabb női mellékszereplő: Leah Smith (Tarryn Fisher - Kihasznált alkalom)

Komoly késztetést éreztem az iránt, hogy megtépjem ezt a hölgyeményt. Egy számító, aljas, pénzéhes nőszemély. Irritáló.


Legjobb férfi mellékszereplő: Harald király és Bardo (A. O. Esther - Kristályfény)

Eszter férfikarakterei így vagy úgy, de - többségben - szerethetőek. Sőt! Vérbeli álompasik. Igazi alfahímek. Bardo egy kiapadhatatlan humorforrás. Tipikus nagyhangú, kedves mackó, aki nem veti meg a női nem jelentette örömöket, az ételt és az italt, ugyanakkor egy csatában nem szívesen lennék az ellensége. 
Haraldnak sem. Harcosként félelmetes, kegyelmet nem ismerő, erőskezű uralkodó. Ám az embereihez és szeretteihez kellő odaadással, tisztelettel és szeretettel áll. Bámulatra méltó a szíve.
Ha nézitek az Originalst, akkor Klaushoz tudnám leginkább hasonlítani, mind külsőre, mind belsőre. Elsőre félelmetesnek tűnhet, de ha jobban megismerjük, rájövünk, hogy milyen szép lelke van.


Legrosszabb férfi mellékszereplő: Anden (Marie Lu - Champion)

Andent a sorozat második része óta - vagyis a megjelenése óta - képtelen vagyok megszeretni. Egészen egyszerűen gyűlölöm a karakterét,  a sunyiságát és simulékonyságát, illetve a neveléséből adódó felsőbbrendű viselkedését, gondolkodásmódját. 




Legjobb szerelmespár: Hazel & Augustus (John Green - Csillagainkban a hiba)

Két fiatal, akik küzdenek az élettel, a világgal és magukkal. Őrültek és hétköznapiak. A kapcsolatuk pedig szívszaggató. Mosolyt és könnyeket csaltak az arcomra. Nem is keveset. Náluk szebb párt nem is tudnék mondani.
Az ő kategóriájuk volt az, amire mindenféle agyalás nélkül rá tudtam vágni a választ. Ha csak rájuk gondolok, hideg futkározik a karomon.


Legjobb barátság: Callie és Seth (Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen)

Engedjétek meg, hogy bemásoljam azt, amit az értékelésben írtam róluk:
"Seth és Callie barátsága az egyik legkiemelkedőbb pontja a történetnek. Végletekig összetartóak, mindig ott állnak a másik mellett, ha annak biztatásra vagy egy kezdőlökésre van szüksége. Szavak nélkül is megértik egymást. És a hülyeség sem áll távol tőlük Nem véletlen, hogy Seth szárnyai alatt Callie fokozatosan visszanyeri önmagát, és elkezd élni."
+1 indok a listájuk


Legszebb szerelmi háromszög: Alex - Lena - Theo (Helena Silence - Ezüsthíd)

"Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba" - Johnny Depp
Ha valaki, hát én utálom a háromszögeket, pont azért, amit Johnny Depp is mond. De Lenáék helyzete nem a megszokott, bizonyos körülmények bonyolultabbá teszik a szituációjukat. Mégsem ezért választottam őket, hanem azért, mert  sokáig - majdhogynem - képtelen voltam választani Alex és Theo között. Ez a két srác annyira különböző, mégis hihetetlenül szerethetőek. Más és más módon álompasik.
Theo egy végtelenül kedves, rendes srác, akit minden lány megérdemelne. Alexben viszont ott az izgalom, a kicsit rosszfiús vonás, a hibái, ami élővé és csábítóvá teszik.
Lena reakciója és viszonya a fiúkkal pedig nagyon szép. Talán ő az egyetlen könyves hölgyemény, aki helyén kezeli ezt a helyzetet.


Legjobb gonosz: Bábel tornya (Moskát Anita - Bábel fiai)

Lenyűgöző és félelmetes, hogy egy épületnek milyen hatalma van az emberekre.




Legjobb nyitókötet: Colleen Hoover - Slammed

Az írónő ezzel a regénnyel megjáratta velem a poklot és a mennyet egyaránt. Sírtam, nevettem, izgultam, összetörtem, majd újra felépültem, hogy megint megtörjek. Nagyon jó kis témákat jár körül, és a szerethető karakterek, valamint a slam versek csak emelik a könyv fényét.


Legjobb zárókötet: Helena Silence - Ezüsthíd

Őszinte leszek: az első fejezetek során szó szerint sokkolódtam, és úgy éreztem, hogy nem, nem, én ezt nem akarom. Ez egy másik regény. Helena nem tehette ezt! Most viszont örülök, hogy megtette, mert ez kellett a karaktereknek ahhoz, hogy felnőjenek, és megértsük a kapcsolatukat és őket.


Legszebb magyar borító: A. O. Esther - Kristályfény

Szépek a színei, misztikus, mégis kedves, barátságos.


Legszebb külföldi borító: Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen

Eleve a borító miatt figyeltem fel a könyvre. Imádom a vizes-ölelkezős-csókolózós borítókat. Ez pedig vonzza a tekintetet.
   



Legjobb kitalált világ: Sarah J. Maas - Éjkorona

Középkori helyszín + fantasy elemek + rejtélyes könyvtárak, folyosók + tündérek, boszorkányok, démonok + profi orgyilkos. Mi kell még?


Legjobb díszlet: Moskát Anita - Bábel fiai

Az ókori Bábel önmagában lenyűgöző. Elég a toronyépítésre, vagy az akkori életre, hierarchiára gondolni. Ám, ha ez Moskát Anita leírásában tárul elénk, aki szinte fest a szavakkal, akkor az egész csak még lélegzetelállítóbb.


Legjobb harcjelenet: Celaena viadala valakivel az Éjkorona végén (Sarah J. Maas - Éjkorona)

Celaena ebben a kategóriában is duplázta győzelmét, mivel tavaly ugyancsak ő nyert. Nem csoda. Bátor, elszánt, kegyetlen harcos, aki nem ismer lehetetlent, főleg akkor nem, ha egy szerettéről van szó. Maga a viadal pedig nagyon epikus.


Legjobb akciójelenet: Ash - Natalie - Elijah menekülései (Elizabeth Richards - Főnix)

Feszített tempójú menekülésük rettentően izgalmas. Amolyan körömlerágósan.


Legdrámaibb pillanat: Hazel búcsúlevele (John Green - Csillagainkban a hiba)

"Vannak napok, nem is kevés, amikor haragszom a magam mérhetetlen készletére. Több szám kellene, mint amennyit vélhetőleg kapok, és istenem, de szeretnék több számot Augustus Watersnek, mint amennyit kapott! Mégis, Gus, szerelmem, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."


Legszebb pillanat: Will verse (Colleen Hoover - Visszavonuló) & Hazel és Gus első csókja (John Green: Csillagainkban a hiba)

Hazelék csókja annyira groteszk szituációban történik, mégis annyira aranyos! Minden benne van, amitől ők ők lesznek.
Will verse pedig rettentően szívhez szóló. Ahogy versben mondja el, mi mindent szeret Laykenben, hát az... gyönyörű. Bevallom, én meg is könnyeztem.


Legviccesebb jelenet: Harald és Machiel találkozása (A.O. Esther - Kristályfény)

"(…) magához húzta a lányt, aki válaszul lekevert neki egyet és kitépte magát az ölelésből. Eztán felkapott egy tálat, és a férfihoz vágta. Az elhajolt a tál elől, majd felkapta Machielt, és az asztalra hajította. A lány csak úgy nyekkent a tömör falapon, és moccanni sem tudott a ránehezedő férfitól. A norvég nem eresztette, és bármennyire is tiltakozott ellene, szájon csókolta. A csókja nem volt goromba, eltekintve a ténytől, hogy Machiel kezét a feje fölé szorította.
– Ne küzdj már ellenem – morogta már-már gyengéden. – Olyan édes az ajkad, olyan finom az illatod. Engedd, hogy szeresselek! – azzal újra megcsókolta a lányt. – Mindkettőnknek könnyebb lenne, ha nem ellenkeznél.
– Mondtam, hogy mást szeretek – felelte Machiel kifulladva, és megpróbált szabadulni.
– Én pedig mondtam már, hogy majd elfelejted – a férfi újabb csókja lezárta a vitát, és Machiel tehetetlenül tűrte, hogy a norvég addig csókolja, amíg az ellenállás teljesen megszűnik a karjában. Szédelegve ült fel az asztalon, amikor Harald a dereka után nyúlt, és lesegítette. – Nem akarok erőszakos lenni veled, de az leszek, ha nem teszel a kedvemre.
– Ez nálatok a lánykérés?"


Legjobb romantikus jelenet: Hope és Holder csókmentes randija és első csókja (Colleen Hoover - Reménytelen)

Te. Jó. Ég! Csak ennyit tudok mondani.




Legjobb disztópia: Elizabeth Richards - Főnix & Kemese Fanni - A viharszívű Mya Mavis



Legjobb posztapokaliptikus regény: Jamie McGuire - Red Hill





Legjobb New Adult: Colleen Hoover - Reménytelen




Legjobb fantasy: Sarah J. Maas - Éjkorona




Legjobb történelmi: Robin LaFevers - Sötét diadal




Legjobb romantikus: J. Lynn - Várok rád




Legjobb humoros regény: Tara Sivec - Csábítások és csemegék & Meiszner Krisztina - MásValaki Problémája





Legjobb gyerekkönyv: Robert Paul Weston - Szörnyen Titkos Részleg



2015. január 11., vasárnap

Nicole Williams - Crash


A Könyvmolyképző Kiadónál Elit kiadásban december 12-én megjelent, Nicole Williams nagy népszerűségnek örvendő Crash c.  sorozatának első része, Crash - Zuhanás címmel. 

Négy blogger véleményét olvashatjátok a Blogturné Klub turnéja során, és ahogy az lenni szokott, ezúttal is három példány nyereménykönyv vár gazdára a játék során, a kiadó felajánlásából.


Nicole Williams: Crash - Zuhanás

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990179
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Sándor Alexandra

Fülszöveg:
Lucy nem éppen arról álmodott, hogy új iskolában kezdje az utolsó évet. Arról pedig pláne nem, hogy a gimi rosszfiúja, Jude Ryder leribancozza az első napon. De csak a céljára összpontosít. Balerina szeretne lenni, s nem hagyja, hogy bármi az útjába álljon ennek megvalósításakor. Egészen addig, amíg újra Jude-ba nem botlik.
Jude-nak priusza van – igazi priusza – ami hosszabb, mint egy végzős záró dolgozat, és hangulatingadozása, ami kellemes társaságból hirtelen veszélyessé változtatja. A nevét isten tudja, hány lány sóhajtotta, kiabálta és átkozta. Olyan, mint egy halálos betegség, amit arra teremtettek, hogy tönkretegye a Lucy-féle lányok életét. És ezt el is mondja neki. De míg a pletykák féktelenül terjednek, és jó hírnevek tipródnak a sárba, Lucy nem figyel Jude figyelmeztető szavára. Tragédia készülődik?

Saját véleményem:
Lucy kislánykora óta a szőke hercegről ábrándozik. Minden nyárnak abban a szellemben vág neki, hogy talán végre megtalálja őt. A mostani nyáron, ha nem is a fehér lovon vágtató, tökéletes herceget, de egy helyes srácot mégis kiszúr magának a tóparti napozása közben.
Lucy mindent elkövet, annak érdekében, hogy komolyabban is felhívja magára a jóképű idegen figyelmét,  de az rá sem hederít... egészen a nap végéig, amikor is egy labdának köszönhetően éles szópárbajba keverednek. 
Jude figyelmezteti a lányt, hogy jobb ha elkerüli őt, ám azt nem tudja, hogy Lucy kényszeresen mindent és mindenkit, aki bajban van, szeretne megmenteni, legyen szó egy menhelyi kutyáról, vagy egy zűrös fiúról. 
Nyári románcuk hamar váratlan fordulatot vesz, amikor Jude-ot letartóztatják. Lucy hiába várja, hogy a fiú, szabadulása után felkeresse, hetek telnek el anélkül, hogy bármit is hallana róla. Csak akkor találkoznak újra, amikor megkezdődik a suli, és Lucy új diákként össze nem fut vele az ebédlőben. Lucy-nek ezek után mérlegelnie kell: vállalja-e veszélyt, ami egy nőcsábász, priuszos sráccal jár, vagy megpróbál javítani nem túl fényes iskolai státuszán, miközben a családját ért tragédia is beárnyékolja életét.

"– Mindig rácsodálkozom, hogy amikor biztosak vagyunk benne, hogy valamit örökre elveszítettünk, az a valami végül ránk talál."

A Crash-sal szemben nem volt semmiféle elvárásom. Egyszerűen hagytam magam sodródni az árral, és így egy aranyos, ámde fájdalmas, komor limonádét kaptam, két fiatallal, akik más-más okból, de mindvégig küzdenek a maguk démonaival, a múlt és jelen árnyaival.
Lucy és Jude kapcsolata egyébként kísérteties hasonlóságot mutat a Grease párosáéval. Illetve számomra maga a sztori is sok ponton egyezik, ami se nem pozitívum, se nem negatívum, inkább puszta ténymegállapítás.
Visszatérve Jude-ék kapcsolatára, a vicces szópárbajokból eredő vad, szenvedélyes nyári fellángolásuk kis híján tragédiába torkollik, miután Jude fiúotthonbeli társai rátámadnak és majdnem megölik Luce-t. Ezek után a srác felszívódik. Lucy pedig megpróbál túljutni érzésein, minden dühét, fájdalmát, csalódottságát belefojtva egyetlen még megmaradt szenvedélyébe, a táncba. De a lánynak nem csak az első szerelmi csalódásán kell túljutnia, hanem a családját ért tragédián, valamint annak következményein is. 
Bátyja elvesztése után, apja cége csődbe ment, így hát kénytelen voltak tóparti nyaralójukba költözni, és megvonni maguktól mindenféle luxust, amivel Luce-nek semmi problémája nem akadt. Gond nélkül lemondott magánsulijáról, a márkás ruhákról, és minden egyébről - leszámítva a táncot. A szülei viselkedésével azonban azóta sem képes megbirkózni. Apja magába fordult, anyja pedig úgy bánik vele, mintha gyűlölné. Az egykor melegszívű asszonyból rideg, a munkájának élő nő vált.
Az új tanév kezdetével Lucy-nek pedig számos egyéb dologgal is szembesülnie kell: a suliban összesúgnak a háta mögött, lenézik, megvetik, elzárkóznak tőle. Ám a legnagyobb meglepetést mégis Jude Ryder jelenti.

"– Jude Rydernek hívnak, ha már úgy nyáladzol utánam, mint egy veszett kutya. Nálam nincs barátnő, nincs párkapcsolat, virágok meg rendszeres telefonhívások. Ha ez így okés, szerintem összedughatnánk, amink van."

Jude tipikus rosszfiú. Élete során számos bajba keveredett, rengetegszer megjárta már a dutyit, és még ennél is több egyéjszakás kalandban volt része. Ő az a srác, akivel egyik szülő sem szívesen látná a lányát. Csakhogy a helyes pofi és balhés élet mögött egy megtört lélek is lakozik. Jude egy igazán összetett karakter, aki nem pusztán fekete vagy fehér - és még csak nem is szürke. 
Szerettem benne, hogy annyit hibázott, hogy felvállalta és belátta, hogy nem minden helyes, amit tesz, és azt is szerettem, aki a kemény külső mögött volt. A kétségbeesett, meggyötört, megtört, szeretetre éhes fiút, aki keményen megdolgozott mindenért, amit valaha is elért. 
A Luce-szel való viszonya pedig amolyan se veled, se nélküled kapcsolat volt. Ezer fokon égtek az tuti. Ugyanúgy megjárták együtt a poklot, mint a mennyet. Számtalan akadállyal kellett megbirkózniuk, ám amikor együtt voltak, az nagyon aranyos volt. És olyan jókat nevettem rajtuk!
Mindent egybevetve kedveltem ezt a regényt a hibái ellenére is. Nem zavart, hogy olyan gyorsan egymásba estek a szereplők, mert nem világmegváltó szerelemként, hanem vonzalomként kezdték, amik tomboló hormonú tinik esetében teljesen oké.
Ám az tagadhatatlan, hogy akadtak benne logikai bakik - például ez a költözős dolog, és az új helyszín, hiszen az előző otthonuk is ugyanott volt, tehát nem értem, hogy nem ismerte Lucy az embereket; valamint a névvel kapcsolatos csavar -, és néha a szerelmi huzavona is sok volt. Illetve hát én több táncra számítottam, mert itt össz-vissz egy-másfél jelenet erejéig jelent meg.
Összességében tehát azt mondom, ha megtört lelkű, kissé komorabb - ámde vicces szócsatákat nem nélkülöző - hangvételű, egyszerű könyvre vágytok, akkor ez tökéletes választás lehet. Fiataloknak fiatalokról szóló történet, ami számtalan kényes témát boncolgat, modern és valós szituációkkal fűszerezve. Nem mellesleg az sem hátrány, hogy bár sorozatról van szó, mégis lezárt a vége.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Jude
Kedvenc jelenet:a térdelős-hajbeakadós
Negatívum: a kutya felgyújtása
Borító: 5/5




Lucy, Jude & a Beatles


Luce és Jude szülei Beatles rajongók lévén, egy-egy Beatles dalról nevezték el csemetéiket. A regényben egyébként ez többször is szóba kerül, kisebb-nagyobb jelentőséggel.








Nyereményjáték


A tánc valamilyen formában sok fiatal lány kedvenc időtöltése, szórakozása, közülük kerülnek ki az olyan fanatikus táncrajongók, mint Lucy, a történet főszereplője. A könyvhöz kapcsolódó játékunkban most olyan filmeket kell felismernetek, amiknek főszereplői szintén a tánc megszállottjai. 
Mind a négy blogon találtok az adott filmekből egy-egy jellemző jelenetet, nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a film címét. Angol és magyar filmcímeket egyaránt elfogadunk. 
Figyelem! A sorsolást követően e-mailben értesítjük a nyertest, melyre 72 órán belül várjuk a választ. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!






Nézzetek be a többi állomásra is

01/07 Kelly Lupi olvas
01/09 Insane Life - Borítók
01/11 Dreamworld - Lucy, Jude & a Beatles
01/13 Kristina blogja

2015. január 3., szombat

J. Lynn - Wait for You



A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelent a Wait for You - Várok rád című könyv, mely a sokak számára ismert írónő, J. Lynn (Jennifer L. Armentrout) egy újabb sorozatának nyitókötete. 
A blogturnés állomásokon különböző értékelések mellett számos extrát találtok és akár megnyerhetitek a három példány egyikét is!


J. Lynn: Wait for You - Várok rád

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990223
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Császár László

Fülszöveg:
Vannak dolgok, amikre megéri várni...
A 19 éves Avery Morgansten életét egy öt évvel korábbi halloween-buli mindörökre megváltoztatta. Az események hatása elől csak úgy menekülhet, ha az otthonától több ezer kilométerre lévő egyetemre jelentkezik. Nem szeretne mást, mint minden feltűnést kerülve elvégezni az iskoláit – de már az első napon összeakad egy sráccal, aki képes darabokra törni a maga számára, gondosan felépített jövőt.
Vannak dolgok, amiket át kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, amolyan leányálom – szikrázóan kék szemmel és valami megfoghatatlan képességgel arra, hogy Avery megint olyasmikre vágyjon, amiktől évekkel korábban megfosztották. Veszedelmes dolog lenne közelebbről is megismerkedni vele, de lehetetlen figyelmen kívül hagyni a kettejük között vibráló feszültséget, ami felszínre hozza Avery személyiségének egy mindeddig ismeretlen oldalát.
Vannak dolgok, amiket nem lehet elhallgatni…Aztán Avery egyre több fenyegető e-mailt és hívást kap, és kénytelen szembenézni a múltjával, amit annyira szeretett volna mindörökre elfelejteni. Rádöbben, hogy van valaki, aki nem fogja egykönnyen elengedni. Vajon ha kiderül a rettenetes igazság, ezzel Avery is elindulhat a gyógyulás útján? És Cam akkor is mellette marad majd, ha megtudja, mi történt? Vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Saját véleményem:
Avery egy több ezer kilométerre levő egyetemre menekül, maga mögött hagyva szüleit, unokatestvérét, egykori osztálytársait, és az öt évvel korábban történt halloween buli emlékét, mely egy életre megváltoztatta őt.
Az egyetem közelében lakást bérel, és a meglehetősen szép összeggel rendelkező banki keretének köszönhetően igyekszik saját lábára állva élni életét, elzárkózva mindentől, ami és aki a múltjával kapcsolatos.
Megrögzött pontosságának megfelelve, már az első tanítási nap előtt felméri és gondosan kiokoskodja a suliig vezető út időtartamát, hogy még véletlenül se késsen el, hiszen utálja, ha minden szem rászegeződik. Csupán két dologgal nem számol, mégpedig a forgalommal, és a zsúfolt parkolóval. Ám még így is sikerülne elérnie első óráját, a csillagászatot, ha siettében nem futna bele - szószerint - egy észveszejtően helyes, magas, sötét hajú, kék szemű félistenbe, Cambe, aki mindemellett még pimasz és egoista is, ráadásul a lányhoz hasonlóan szintén a potyatárgyat jelentő csillagászatra indult.
Avery hirtelen felindulásból megfutamodik - mint mindig -, és kiront az épületből. Csakhogy a sors furcsa fintoraként a nap végén újból összefut Cammel, és később az is kiderül, hogy szomszédok... Avery mindent megtesz, hogy elkerülje a megye legjobb pasiját, ám hiába, az nem hagyja magát. Állandóan ostromolja és randira hívja őt, a lány barátai pedig folyamatosan vele ugratják.
Mindeközben azonban Avery múltja is felbukkanni látszik, amikor egy ismeretlentől fenyegető tartalmú hívásokat és e-maileket kezd kapni tömegével...

A Wait for You egy igazi lélekmelegítő-facsaró regény, aminek minden sora kész élvezet! Ha rövid és tömör akarnék lenni, azt mondanám, úgy képzeljétek el, mintha a Hopeless-t és a Luxen sorozatot egybegyúrták volna. Én ezt, annyira, de annyira imádtam, hogy arra nincsenek is szavak! *összekaparja magát*
Jennifer stílusa lehengerlő. Üde, fiatalos, gördülékeny, könnyed, mint egy falatnyi pillecukor. Mintha az ember nem is egy könyvet olvasna, hanem ott lenne, vagy legalábbis filmként látná peregni lelki szemei előtt az eseményeket. 
Ami az alapötletet illeti, érdekes, ugyanakkor tökéletesen beleillik a New Adult könyvek átlagos sémájába. Adott egy fiatal lány, aki sötét titkokat rejteget, és megpróbál elmenekülni ezek elől. Ám az őt ért sérülések ilyen vagy olyan formában újból és újból visszaköszönnek életében és kihatnak bizonyos dolgaira. Avery-nél ez a menekülésben nyilvánul meg. Képtelen szembenézni és feldolgozni mindazt, ami történt. Ha egy bizonyos szituáció/élethelyzet kezd kicsúszni a kezei közül, vagy olyan területekre téved, ami számára ingoványos, akkor elmenekül.
Avery egyébként egy aranyos, szerethető figura, és mint Jennifer női karaktereivel általában, úgy vele is könnyű azonosulni. Imádja a törit - a főszakja is ez -, humoros, többnyire talpraesett, okos csaj.
Szerettem a kis monológjait, beszólásait, és a Cammel való civakodását. Illetve nagyra értékeltem, hogy bár bejött neki Cam, mégsem olvadt egyből a karjaiba. (Megjegyzem, ez óriási lelkierőt igényelhetett, én a helyében egyből ráugrottam volna Camre, és magammal hurcoltam volna, hogy hét lakat alatt őrizve elzárjam a külvilágtól - és minden nőnemű lénytől. Sőt a pasiktól is.) Ezt egészen addig bírtam, ameddig tényleg arról szólt, hogy megdolgoztassa a srácot. Egy bizonyos szintig az utána lévő huzavonáját is megértettem (sejtettem, mi áll a dolgok hátterében - igen, a csattanó kiszámítható, de nem von el az élvezeti értékből), de akadtak részek, amikor szívesen megráztam volna. Szerencsére én nem estem át azon a szörnyűségen, amin ő, így nem tudhatom, ténylegesen mit vált ki egy ilyen az emberből, de olvasóként a sok titkolózása a végére őrületbe kergetett. Főleg annak tudatában, mit meg nem tett érte Cam.

Oh, Cam. *pocsolyává olvad* Kérlek, vegyél el! MOST!
Cam tökéletes álompasi, és minden lány álma, de legalábbis a Daemon Black rajongók tutira imádni fogják.
A könyv elején számos egyezést véltem felfedezni a Luxen sorozat és e között. Valószínűleg nem véletlenül, ha már ugyanaz a hölgyemény írta. Na, de kanyar vissza Camhez. Piszkosul szexi (Daemon is), vakító kék szeme van (oké, oké, Daemoné zöld, de Cam szemét is legalább annyira kiemelte Jennifer, mint a luxen fiúét), Avery szomszédja, szarkasztikus, egoista, imádja a tejet és a csokis sütit, és amit egy tollal képes művelni... Maradjunk annyiban, nem hittem, hogy egy toll képes ennyi erotikus töltetet adni valaminek... Mindemellett kedves, segítőkész, okos, pimasz, érzéki, romantikus, és... jó, leálltam.
Cam Avery-hez képest szintén rejteget egy titkot a múltjával kapcsolatban. És azt kell mondanom, az övé sokkal nagyobb meglepetést okozott, mint hősnőnké. Kiszámíthatatlanabb volt.

Kettejük kapcsolata életszerű, mégis meseszerű, egyszerre boldog, vidám és fájdalmas. A kezdeti nem mindennapi találkozásaiktól a regény végéig gyönyörű ívet tesz meg. A macska-egér párharcuk sziporkázó szócsatákból szép lassan átfordul vonzódássá, majd képlékeny alapokon nyugvó barátságból egy mélyebb, intenzívebb, érzelmektől és érzékiségtől fűtött viszonnyá. Mindeközben pedig rettentő aranyosak, édesek együtt.
A kémia nagyon is észrevehetően dolgozik, szikrázik köztük a levegő. Számtalan forró pillanatnak lehetünk tanúi, amelyeket Jennifer a maguk nemében csodálatosan tár elénk. Az intimitás bensőséges, melegséggel teli, nem pedig állatiasan nyers. 
Külön kiemelném a kis randira hívós játékukat. Az valami fenomenálisan vicces és cuki!

A történet fő vonalát kettejük kapcsolata, annak alakulása, valamint az általuk rejtegetett titkok képezik. Ám ezek mellett akad még bőven más érdekesség is. Például Avery lökött, de nagyon is szerethető barátai, a mindig rossz fiú mellett kikötő Brit, és a homoszexuális Jacob, valamint a különböző családmodellek.
Brit és Jacob tökéletes barátok. Mindig ott vannak, ha szükség van rájuk. Bajban és hülyeségben egyaránt társak. Ráadásul olyan humoruk van, hogy én kidőltem tőlük (is).
Ami pedig a családokat illeti...  Avery és Cam révén bepillanthatunk egy szerető, összetartó, egymást ugrató, kissé bolond család életébe, és egy rideg, sterilbe is, ahol a szülők meg sem érdemlik, hogy anyának és apának nevezzék őket.

Mindent egybevetve tehát azt tudom mondani, hogy ez egy remek romantikus New Adult történet, fantasztikus karakterekkel, rengeteg humorral, gyönyörű és keserédes pillanatokkal, és némi erotikával fűszerezve. Jennifer rajongóinak egyenesen kötelező! Ó, és mindenki másnak is!
Téli, bekuckózó- vagy nyári, tóparti lazuláshoz is tökéletes. Bájos, szenvedélyes, vicces, fiatalos. Tökéletes választás a kikapcsolódáshoz. Ráadásul van benne egy cuki teknős is! És az sem elhanyagolható szempont, hogy önálló, lezárt történet. Garantáltan nem fogjátok tudni letenni. A Wait for You egy igazi gyöngyszem!


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Cam & Raffaello
Kedvenc jelenet: az összes, amiben Cam benne volt
Negatívum: Avery szülei
Borító: 5/5




Véres Ösvény 
(Antientami Csata Nemzeti Emlékhely)


Cam és Avery kapcsolatában fontos szerepet játszik az Antientami Csata Nemzeti Emlékhely, azon belül is a Véres Ösvény. Azt nem árulom el, mi történik itt, vagy hogy miért jönnek ide, de hogy el tudjátok képzelni, hogy is néz ki, íme néhány fotó a Véres Ösvényről és az ott található toronyról.











Nyereményjáték


Itt a karácsony és a szilveszter is, ezért nem lesz túl nehéz dolgotok, ígérjük! :)
Minden turné állomáson egy szereplő nevének a betűi keveredtek össze és a kiemelt betűk alapján kell kitalálnotok, melyik szereplők bújtak el az állomásokon.
Minden egyes helyes megfejtéssel növelitek az esélyeteket, hogy megnyerjétek a három példány egyikét.
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít!A nyerteseket e-mailben értesítjük, az értesítéstől számított 72 órán belül kérjük válaszolni az e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, újabb nyertest sorsolunk.)




Nézzetek be a többi állomásra is

12/15 Kelly Lupi olvas - Idézetek
12/18 Deszy könyvajánlója - Trailer
12/21 Angelika blogja - Playlist
12/23 Insane Life - Interjú
12/27 Kristina blogja - Borítók
12/30 CBooks
12/03 Dreamworld - Véres Ösvény

2015. január 1., csütörtök

Bane krónikák 3. rész - Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale


Cassandra Clare & Sarah Rees Breennan: Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633737484
Oldalszám: 56 oldal
Fordító: Kamper Gergely

Fülszöveg:
Amikor a halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane részt vesz az előzetes béketárgyalásokon az árnyvadászok és az alvilágiak között a 19. századi Londonban, két nagyon különböző ember bűvöli el: Camille Belcourt, a vámpír és Edmund Herondale, az ifjú árnyvadász. Vajon azzal, hogy szíveket hódít meg, egyben oldalt is választ?

Saját véleményem:
Ez a kötet, felépítésében valahol az első és második rész közé tehető. Egyszerre érint három témát/szituációt, ugyanakkor mégis egy kerek egész történetet alkot.

A 19. századi Londonban, az Árnyvadászok és az Alvilágiak tárgyalásokat folytatnak egy esetleges békekötésről, melyen ki más is képviselhetné a boszorkánymestereket, mint Magnus Bane? Csakhogy Magnus figyelmét nem a száraz, magasröptű eszmefuttatások kötik le, hanem Camille, a csodaszép - nem mellesleg divatos - vámpírhölgy... és a dekoltázsa, valamint a később szószerint beeső, ifjú, szőke Árnyvadász, Edmund Herondale, aki a tárgyalást követően a boszorkánymester nyomába ered. És mint tudjuk, Magnus sosem veti meg egy vonzó fiú társaságát, még akkor sem, ha az illető esetleg nem fekete hajú, hanem szőke.

A Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale egyike azon novelláknak, amiket rettentően vártam. Ennek leginkább két oka volt. Az egyik a Pokoli szerkezetek sajátos hangulata és érzésvilága, míg a másik, Will szüleinek keserédes története.
Az előbbit maradéktalanul megkaptam. A kor szelleme és az a bizonyos megmagyarázhatatlan esszencia, ami azzá tette a Pokoli szerkezeteket, ami, megvolt itt is. Noha az írónők nem sok szót pazaroltak a tájleírásra, mégis egy-egy jól irányzott elemmel, utalással előcsalogatták belőlem az érzést. Láttam magam előtt a korabeli öltözékben díszelgő Árnyvadászokat és Alvilágiakat, a hűvösséget sugárzó tárgyalótermet, az Intézetben élő gyerekek és felnőttek sajátságos, bensőséges kapcsolatát, a londoni, macskaköves utcákat, a sejtelmes kandelábereket, vagy a lovaskocsikat. 
Ami viszont magát a cselekményt és a sztorit illeti, nagyon összecsapottnak éreztem. Persze, tudom, hogy ez egy 56 oldalas novella, amiben nem lehet mindent kifejteni, de számomra soknak tűnt egyszerre a béketárgyalás, Camille és Magnus kapcsolata, valamint Edmund Herondale és Linette szerelme. A maga nemében mindegyik megért volna egy saját novellát, mert így csak gyorsan ledaráltunk őket.
A béketárgyalás és Camille esetében ez még nem is zavart volna annyira. A kóstolókból lejött annyi, ami az alaptudásunkkal keveredve elegendő extra információként szolgált. Edmund Herondale lénye viszont elveszett.
Eleinte egy ízig-vérig Herondale mentalitású fiatal fiút kaptunk - szarkasztikus, dacos, önfejű, kellően magas egojú, fajtájának legjobb nefilimje -, aki Willhez és Jace-hez hasonlóan csak úgy sziporkázott. Imádtam a megszólalásait, a fölényes, felsőbbrendű viselkedését, ami Magnus lényével karöltve még sokkal zseniálisabb volt. És külön örültem, hogy harcosként is megnézhettük, milyen. Sütött belőle, hogy mi ő, és mi a hivatása.
És akkor jött Linette, és megtörtént, ami megtörtént. Nem mennék bele bővebben, de ha olvastátok a Pokoli szerkezeteket, akkor pontosan tudjátok, mi. Minden átmenet nélkül. Emiatt pedig egyszerűen képtelen voltam elhinni, átérezni az egészet. Edmund az egyik oldalon még fényesen ragyogott és egy imádnivaló seggfej énjét mutatta, majd a következőn megtört, mindent feláldozó hősszerelmesként tetszelgett. Mintha Jace-ből hirtelen Will lett volna.
Ámde mégiscsak Bane krónikák, és mint ilyen Magnus a főszereplő. Nos, ő teljes mértékben hozta a formáját. Ahol kellett, ott sziporkázott, és ontotta magából a jobbnál jobb beszólásokat, máskor pedig megvillantotta kevésbé vidám énjét. Sőt a végén még majdnem meg is könnyeztetett az a pár utolsó sor!

Továbbra is tartom, hogy a Bane krónikákat igazán csak a Magnus fanok és az elkötelezett árnyvadászok tudják élvezni. Nem feltétlenül a cselekményük pergőssége vagy erőssége miatt, sokkal inkább a rengeteg elejtett utalás, infómorzsa, és a már ismert karakterek felbukkanása miatt.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Magnus, Edmund Herondale
Kedvenc jelenet:démonos bevetés Edmunddal
Negatívum: összecsapottság
Borító: 5/2