Rachel Hawkins - Spell Bound

A végéhez ért a Hex Hall trilógia, az utolsó kötetet búcsúztatja a Blogturné Klub három bloggere. Sophie-ra pokoli kalandok várnak, és még azelőtt kell vissza szereznie a varázserejét, mielőtt túl késő lenne...
Tarts velünk, és ne feledd, a könyv egy példányát meg is nyerheted!

Rachel Hawkins: Spell Bound - Megbűvölve

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996027
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

A démon benned él…
Sophie Mercer épp csak belenyugszik, hogy démonnak született, a Tanács máris elveszi tőle varázserejét.
Sophie most védtelen, magányos, és ráadásul a prodigiumokra vadászó Brannick amazonok jóindulatára szorul.
Sophie legalábbis ezt hiszi, amíg érdekes felfedezést nem tesz:
a Brannickok tudják, hogy háború közeleg, és azt állítják, hogy egyedül ő képes meggátolni a világvégét.
Ám ebben a varázserejétől megfosztott Sophie nem olyan biztos. Főhősünkre újabb pokoli kalandok várnak. Vajon vissza tudja szerezni a varázserejét, még mielőtt késő lenne?

Saját véleményem:

A korábbi kötetek hullámzó minősége után kíváncsian bár, de kissé félve vártam, miként zárul Sophiék története. Noha a Spell Boundnak nem sikerült hoznia a Hex Hall magas színvonalát, sem cselekményileg, sem karakterileg, azért jóval élvezhetőbbre sikeredett, mint a Démonüveg, melynek végén Sophie elindult a félelmetes Brannick család felé.
A trilógia zárókötete pedig pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az korábban abbamaradt. Főhősünk megérkezik a kissé megfogyatkozott Brannick amazonokhoz, akik első - és későbbi - ránézésre elég harciasnak tűnnek, mégsem az őket jellemző tulajdonságokkal lepik meg a lányt, hanem egy titokkal, mely után már csak hab a tortán a tarsolyukban lévő jóslat. A jövendölés szerint (most lepődjetek meg!) Sophie-nak kell megmentenie a világot a félelmetes démonhordától. A dologban azonban azért van egy kis rizikófaktort jelentő csavar, ami a YA könyvet még életében nem olvasó közönség számára körömrágást jelenthet, míg Sophie-nak plusz őrlődést és terhet. Sablonos, hatásvadász húzás, nálam mégis működött. Hiába tudtam, hogy csak elbizonytalanításra szolgál, szerettem azt a dilemmát, amibe Sophie-t kergette.

Picit eltértem a mondandómtól, úgyhogy ugorjunk vissza ahhoz a meghökkentő titokhoz, amivel az írónőnek nem csak ereje fosztott démonunkat sikerült meglepnie, hanem engem is. Vén, YA olvasó rókaként egy olyan kaliberű sorozat esetében, mint a Hex Hall, nem gondoltam volna, hogy érhetnek még váratlan események, pedig de. Rachel Hawkins ütős kis húzással állt elő, amit legnagyobb sajnálatomra, egyelőre (?) nem aknázott ki teljesen, de minthogy van még egy Spin off kötet, melynek az egyik Brannick lány a főszereplője, még bőven megvan rá az esély. Én bízom benne. Hogy pontosan mire gondolok, maradjon titok.
Ami ellenben a Brannickeket illeti, új, érdekfeszítő színfoltjai a sorozatnak. Jelenlétük fizikai szempontból nem kifejezetten érdemre méltó, ám a mögöttes háttér, amit jelentenek, annál inkább. Vérbeli harcos amazonok, akik férfiak segítsége nélkül veszik fel a küzdelmet az - szerintük - elpusztítandó prodigiumokkal szemben. Napközben edzenek, terveket szövögetnek a kiiktatásra váró lények ellen, míg éjszaka teszik a dolgukat. Ebből kifolyólag vicces és komfortzónából való kimozdulásra sarkalló jeleneteknek lehetünk tanúi, amikor Sophie ilyen vagy olyan módon behozza a saját, prodigiumokkal szembeni nézeteit - netán barátait, társait.
Mielőtt azonban tovább mennék, muszáj megemlítenem a legfiatalabb Brannick testvért, Izzy-t, aki a Spin off rész főszereplője lesz. Ő egy olyan lány, akinek bár nincs sok jelenete, mégis érdemes rá, és az őt övező apró részletekre figyelni, hisz egy bizonyos, tükörbe zárt, többszáz éves, pimasz fiúval együtt izgalmas pillanatokat tartogathatnak még számunkra, a jövőre nézve.

A történet cselekményéről ténylegesen nehéz mesélni, minthogy gyakorlatilag az első fejezetektől kezdve spoiler zóna az egész, az élmény pedig úgy az igazi, ha nem lövöm le előre. Mindenesetre, a hogyanokat nem számítva, a kezdőcsapat újra a Hex Hallba kényszerül, serény diákként.
Az egész helyzet rettentő szürreális, tinihorror szerű, ugyanakkor zseniális! Nem is tudom szavakba önteni, mennyire örülök, hogy a szerző, mintegy keretet adva a trilógiának, a fináléra visszatért a jól megszokott, és hőn imádott szörnysuliba. Az meg még fantasztikusabb, hogy mindezt úgy, hogy érzékeltesse, a végső összecsapáshoz közeledve, mennyit változtak a dolgok.
Imádtam a régi környezetet új "hangulatelemekkel" feldobva. A maga, fiataloknak szóló módján kellően hátborzongató hangulatot kölcsönzött a regénynek; és tudom, hogy beteg vagyok, de annyira megnézném úgy a sulit! Főleg, hogy az érzékletes leírásoknak hála, sokszor láttam magam előtt a gomolygó ködöt, a betört ablakokat, és minden egyebet.

Ami miatt viszont csalódottabb vagyok, az a varázspálca suhintásnyi problémamegoldások kivitelezése, és a szerelmi háromszög(ecske). Utóbbi tekintetében egyszerűen falra tudok mászni attól, ha egy hősnő, "megsajnáltam, bátorítás" gyanánt csókolgatja az olyan srácokat, akikhez vonzalmon kívül semmi egyéb nem fűzi. Mert hát tényleg, mekkora nagylelkűség csak úgy smárolgatni valakivel, akit megsajnálunk, miközben a pasink élete miatt aggódunk! A Cal-Sophie szál ebben az esetben abszolút felesleges, felszínes, kidolgozatlan hajtépést szolgáló elemként funkcionál, mindenféle különösebb bonyodalom nélkül. Szerencsére Rachel Hawkins is csak csipetnyi mértékben adagolja.

Korábban már világossá vált, és most is bizonyítást nyert, hogy a sorozat legfőbb erénye a humorban rejlik. Sophie egyszerűen sziporkázó jelenség, aki csípőből ontja magából a vicceket, szarkasztikus beszólásokat, melyekben Archerben és Elodie-ban is társra lel.
Számomra külön öröm, hogy az írónő újra visszahozta azt az igaz Cross-Mercer-féle flörtölős csipkelődést, amit az első kötetben annyira szerettem. A párosuk igazi védjegye a csókcsaták helyetti szócsata, mely sokkal romantikusabb töltetű, mint a nyálas vallomásokba bocsátkozás.
Az igazi meglepetés mégis Elodie szelleme, de hogy miért, azt nem árulom el. Sophie-val együtt félelmetesen gördülékeny, megmosolyogtató, és bizonyos fokig szívszorító páros.

Összességében tehát úgy gondolom, a Spell Bound, ha nem is tökéletes, mégis kielégítő lezárása a sorozatnak. Bennem ugyan maradtak kérdések, és kicsit sajnálom is, hogy az ígéretes kezdés után a trilógia leeresztett, mégis örülök, hogy részese lehettem. Már csak a humora miatt is. És az az igazság, hogy - a Cal csókokat leszámítva - olvasás közben egyetlen negatív gondolatom, érzésem sem volt a sztorival kapcsolatban, a fentebb felsorolt dolgok leülepedés, és racionális szemlélet után bugyogtak fel bennem. Úgyhogy azt mondom, a sorozat rajongói semmiképp se hagyják ki! Olvasás közben élvezettel lehet elmerülni benne, az utána pedig nem fontos.
A Hex Hall trilógiát elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az ízig-vérig YA könyveket, azok minden kliséjével és pozitívumával együtt. A maga műfajában szuper kis sorozat a fiatalabb olvasóközönség számára. Az ifjabb generáció Alkonyata. Ha néhány évvel korábban kerül a kezembe, biztos, hogy örök kedvenc marad - de még így is mosolyogva fogok emlékezni Cross és Mercer ugratásaira, Jenna egyediségére, vagy arra a szívszorító szépségű búcsúra az iskola kertjében.    


Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Elodie, Archer, Sophie, Torin

Kedvenc jelenet: a Hex Hall-beli élet, és a fűélesztős, szigethez kötős pillanat

Negatívum: szerelmi háromszög és a túl könnyű megoldások

Borító: 5/4 (noha köze nincs a könyvhöz, jól néz ki)

Öltözz a könyvhöz

Nyereményjáték

A könyvben fontos szerepet kap a Brannick család. A harcias nők életüket a gonosz legyőzésére áldozzák fel, életre-halálra tartó csatát vívnak a démonok, a vámpírok, a vérfarkasok és minden gonosz lény ellen.
A mostani játékunk során olyan erős, női karaktereket kell kitalálnotok, akik gond nélkül beilleszkedhetnének a Brannick családba. A szereplőket filmekből és sorozatokból ismerhetitek. Az rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott karakter nevét írd.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/02 Media-Addict.hu
05/03 Dreamworld
05/04 Deszy könyvajánlója

Naomi Novik - Rengeteg

A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.

Naomi Novik: Rengeteg

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634062233
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Saját véleményem:

A Rengetegre a kiadó tervezett megjelenései között bukkantam rá; előbb a (külföldi) borítója, majd pedig a rövid ismertetője babonázott meg és ejtett szerelembe.
Kislányként éltem-haltam "a sárkány elrabolja a hercegnőt" mese minden változatáért, ám titkon mindig is azért szorítottam, hogy az a buta királyfi ne ölje meg a sárkányt és vigye el szíve hölgyét, hanem a sárkány jöjjön össze a királylánnyal. Sőt volt, hogy kifejezetten megkértem tatámat, hogy így alakítsuk a sztori végét. (Igen, egy pszichológus valószínűleg ebből sok mindent levonhatna engem illetően; az eredmény pedig az elfajzottsági skála tetején mozogna.) Ebből kifolyólag rettentően megörültem, hogy immár felnőtt változatban, de Naomi Novik életre keltette titkos álmaim egyikét. Nem is volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell... egészen addig míg meg nem láttam a hazai borítót. Nem fogok hazudni, nagyon elszomorodtam és néhány napra még a kedvem is elment az egésztől. Alapvetően a rajz teljesen rendben van, tetszik, csak az én mércémmel ez nem fedlapra illő alkotás, hanem belső illusztráció. De hát azt szokták mondani, nem a külső a lényeg, hanem a belső, az pedig valami egészen elképesztő.

A Rengeteg olyan, mintha a régi, sárkányos-királylányos mese felnőtt volna olvasójával együtt, hogy aztán egy Ólomerdő hangulatú, A Szépség és a Szörnyeteg történetté forrja ki magát. 

A Szépség és a Szörnyeteg párhuzamtól sokáig nem tudtam elvonatkoztatni. Onnantól, hogy Agnyeska, faluja legcsodabogarabb, állandóan piszkos lánya a Sárkány kihalt tornyába került, ahol először félve bolyongott, majd egyre nagyobb kíváncsisággal fedezte fel a szobákat, egészen a mogorva, szörnyetegszerű fogva tartóján át, a vacsorás, könyvtáras jelenetekig, mindenben egyik kedvenc mesém vonásait láttam - ami számomra kifejezetten öröm volt. És valószínűleg a Szörnyeteg és sárkány fétiseim keveréke miatt, nagyjából a Sárkány legelső, flegma, zsörtölődő megnyilvánulása után kész voltam megküzdeni a Blogturné Klub összes hölgyeményével, aki akár egyetlen szerelmes gondolatot is táplált magában Sárkány iránt.
Sárkányról azt kell tudni, hogy (az enyém, pont!) ő a neve ellenére nem egy sárkány, hanem egy hatalmas mágus, aki megóvja az embereket a gonosz, egyre inkább terjeszkedő Rengetegtől, cserébe viszont 10 évente magával visz egyet a 17 éves lányok közül.
A faluban számos pletyka kering arról, mit tesz a lányokkal, mire használja őket és mit csinál velük, ám ezek mindegyike puszta kitaláció, ugyanis a tíz év leteltével szabaduló hölgyek kifinomultan, ámde teljesen kifordulva, megváltozva térnek vissza szülőföldjükre - nem is igazán tudnak már beilleszkedni egykori lakóközösségükbe.

A szerző részéről már ez a kis falusi pletyka jó alapnak bizonyult ahhoz, hogy kíváncsian várjam, hogy kiderüljön, ténylegesen mire is kell a Sárkánynak a tízévenkénti szűz, vagy, hogy egészen pontosan miért is fordulnak ki önmagukból rabjai. Agnyeska megérkezésével természetesen egyből világossá vált számomra, hogy szerencsétlen öreg lelkű, ifjú kinézetű mágusunk semmi rosszat nem tesz áldozatával, azt leszámítva, hogy nem túl civilizáltan viselkedik vele.
A történet egy része erre a folyamatra épül. Szép lassan kibontakozik előttünk, mi vezérli a férfit, és figyelemmel kísérhetjük, miként vezeti be főszereplőnket a mágia rejtelmeibe. A folyamat ugyan lassú, lírai, sok leírással, kitérő magyarázattal, ám egyáltalán nem száraz, unalmas vagy felesleges. Naomi Novik mindezt gyönyörű leírások kíséretében tárja elénk - olykor enyhén mesei stílusban.
A fentebbiekből kiindulva könnyű lenne arra asszociálni, hogy A Szépség és a Szörnyeteg vonalon haladva, az Agnyeska és Sárkány között szövődő szerelemé a főszerep, pedig nem. Meglehet, valóban van egy lassú ívű, ámde annál gyönyörűbb romantikus szál is, mégis inkább a mágiáé és a Rengetegé a főszerep.
A Rengeteg erdő milliónyi veszélyt, rejtélyt, lényt, s izgalmat tartogat számunkra, az egész ki- vagy mibenléte egy nagy kérdőjel, mégis annyira erős, önálló személyiség, hogy nem lehet nem karakteri pozícióba emelni.

A történetről nem beszélnék többet az eddigieknél, valamint a fülszövegnél, mert úgy gondolom, ez egy olyan út, ami sokkal izgalmasabb, ha mindenki maga járja ki és fedezi fel. Márpedig arra buzdítalak titeket, hogy tegyétek meg! Ha szeretitek a felnőtt meséket, az egyedi történeteket, melyek részletesen kidolgozott világgal rendelkeznek, akkor ez a ti könyvetek!
A Rengeteg sötét hangulatú, varázslatos nyelvezetű, képszerű leírásokkal teli regény, tele rejtéllyel, izgalommal, meseszerű és valósághű karakterekkel, valamint sok-sok mágiával. Ráadásul - sajnos - önálló kötet!   
 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő:Sárkány, Agnyeska

Kedvenc jelenet: Sárkány és Agnyeska összes jelenete

Negatívum: -

Borító: 5/2

Nyereményjáték

Agnyeska faluja melletti Rengeteg sok veszélyt rejt, de nem ez az egyetlen híres erdő, amivel vigyázni kell. Minden állomáson találtok egy-egy ismert erdőről leírást, amely alapján ki kell találnotok annak nevét (ami nem minden esetben egy konkrét név, és lehet létező hely is)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik erdőt rejti a leírás?

Az ebbe az erdőbe tévedt lány először megijedt, majd szerencséjére rálelt egy aprócska házra, melyben hét icipici ágyat talált. Végül a ház lakói segítettek neki elbújni gonosz mostohája elől.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/26 Always Love a Wild Book
04/27 Deszy könyvajánlója
04/28 Bibliotheca Fummie
04/29 Kelly & Lupi olvas
04/30 Dreamworld

Samantha Young - Into the Deep

A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg Samantha Young legújabb könyve, az Into the Deep - Mély víz. Charlie és Jake szerelme lángolt, ám sajnos véget ért. Véletlen folytán ismét találkoznak, vajon fel tud lángolni ismét a régi szerelem?
Mostani turnéban hét blogger teszi közzé bejegyzéseit, néhány újabb információval kiegészítve. Mi több, ha játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Samantha Young: Into the Deep - Mély víz

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994665
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Maradj fiatal! Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel!
Charley Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte róla, hogy rendkívüli teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva Charley-t.
Négy év telt el azóta, és a lány végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb barátság fűzi a fiúhoz.
Ahogy ők ketten közelebb kerülnek egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély, ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára.
De ha sikerül is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe.

Saját véleményem:

Feltehetőleg azon kevesek táborát erősítem, akik korábban még nem olvastak az írónőtől. Noha a Dublin Streetet és a London Roadot is beszereztem - mániákus könyvgyűjtő énemnek köszönhetően -, valahogy, ilyen-olyan indokok miatt nem igazán akaródzott elolvasnom őket. Az Into the Deep (amit minden egyes alkalommal Deppnek olvasok) azonban elő látásra megfogott.
Biztos voltatok már Ti is úgy, hogy egy regény mindenféle háttérinfó nélkül kinyúlt értetek, és nem eresztett. Na, én pont így voltam Charley-ék történetével. (Megjegyzem, az el nem olvasott fülszöveg miatt kb mind a két, Jake előtt felbukkanó srácnak drukkoltam, majd némileg csalódottan nyugtáztam, hogy picit mellélőttem velük.)

Nehéz a Mély vízről írni, hisz homlokegyenest szembe megy a "felmelegítve csak a káposzta jó" nézeteimmel. Pontosabban rácáfol azokra, miáltal megmutatja, vannak helyzetek, amikor kicsit félre kell tenni a káposztát (hogy ennél a hasonlatnál maradjunk), mert túl jól esik, túl sok, és megcsömörölsz, de mivel finom, előbb vagy utóbb úgyis visszatérsz hozzá, hogy befejezd, amit elkezdtél. Charley és Jake sztorija ilyen. Kiváltanak az emberből mindenféle reakciót, a bánattól kezdve a teáskannaként füstölő fejig, mégis ott van az érzés, hogy ők, a történtek dacára,  megérdemlik egymást (és ezt most minden irónia nélkül mondom). Mert ez a könyv az újrakezdéstől, a megbocsátásról és a felejtésről szól.

Az események két szálon haladnak, az egyik a jelen, míg a másik a múlt eseményeit tárja elénk, megfelelő időben váltakozva, így a történet végére egy nagyon korrekt átfogóképet kapunk a szerelmes öszvérek útjáról.
A múltbeli fejezeteknek hála végigkövethetjük Charley és Jake ifjonti szerelmének kialakulását, kibontakozását, végiglépdelve az első nagy szerelemmel járó ösvényen, melynek végén ott van az a bizonyos törés, ami majd meghatározza a jövőjüket. Vagyis a jelenüket, melyben már mind a ketten külön-külön utakon járó egyetemisták.

Az azonos kaliberű sztorikhoz mérten Samantha Young is hasonló, "sok év után véletlenül azonos helyre sodor minket az élet" típusú kezdettel indít, mely a későbbiek folyamán sem tör ki a maga keretei közül. Legalábbis tettekkel. Ugyanúgy megvan a bocsánatért esedező fél, mint a felejteni vágyó; és az ebből fakadó "kerüljük el egymást, legyünk barátok, gabalyodjunk össze, de jaj, nem lehet " konfliktus sem hoz igazán újat a műfajba. Mégis, ha az ember nem unja ugyanazokat a köröket, akkor a Mély víz, igazi erényével, az érzelmekkel tökéletesen képes elfelejtetni olvasójával, hogy ugyanazokat a köröket rója. Arról nem beszélve, hogy talán az egyik legszebb, legérzelmesebb újrakezdős New Adult regény, amit eddig olvastam.
Az írónő egészen elképesztő módon csavargatja mind a karakterek, mind az olvasók érzésvilágát, illetve a kezében lévő információkkal is remekül operál. Mi több, Samantha Young stílusa, és mesélési módja annyira közel hozza hozzánk Charley-t - érzelmi szinten mindenképp -, hogy könnyű vele azonosulni, vagy lélekben megtapasztalni mindazt, amin átmegy.

Összességében számomra kellemes meglepetést okozott a szerző maga, és a történet is, ami olvasmányossága és gördülékenysége miatt azonnal elkapott, és nagyon sokáig nem is eresztett. Úgy gondolom, annak, aki szereti az újrakezdős, vérbeli New Adult történeteket, szenvedéllyel, pici erotikával, fájdalmas emlékekkel, intenzív érzésekkel, mindenképp érdemes megpróbálnia az Into the Deepet is - függetlenül attól, ismeri-e Samantha Young további munkásságát.
De Skócia rajongói számára is van egy jó hírem, bizony megfordulunk ezen a csodálatos helyen! És ha Jamie Fraser (vagy skót/felföldi harcosok) nincs is, azért van néhány izgalmas mellékszereplő, kiknek mindegyike zseniális. Nem véletlenül szeretne sok rajongó egyikükkel-másikukkal saját kötetet is a sorozaton belül. Szóval egy szónak is száz a vége, ha szeretitek a vérbeli NA könyveket, akkor bátran merüljetek el a Mély vízben.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Charley, Beck, Claudia

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: olykor picit sok volt a huzavona

Borító: 5/5

Nyereményjáték

A Mély víz jelentős része Edinburgh-i Egyetemen játszódik, ahol nagyon sok híres ember végzett, tanított. Mostani játékban az egyetemen végzett, tanított híres embereket kell megtalálnotok leírások alapján. Mindegyik kiemelkedő irodalom, tudomány esetleg építészeti téren.
A helyesen válaszolók között három darab példány kerül kisorsolásra.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejt a leírás?

Az evolúcióelmélet kidolgozója, a legfőbb műve, amit említve mindenki felismerheti: A fajok eredete.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Deszy könyvajánlója
04/16 Kristina blogja
04/18 Zakkant olvas
04/20 Insane Life
04/24 CBooks
04/27 MFKata gondolatai
04/29 Dreamworld

Brigid Kemmerer - Spirit

A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelenik Brigid Kemmerer Spirit - Szellem című regénye, az Elementálok sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Hunter történetét, melyben a sokat tapasztalt fiúnak újra kockáztatnia kell. Sérelmeit félretéve megbízik társaiban, vagy vállalja a nyomában járó veszélyt? A döntés rajta áll!

2016. április 19-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Brigid Kemmerer: Spirit - Szellem

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995174
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszöveg:

Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem.
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit. Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…

Saját véleményem:

Hunter könyvére az első kötetben való felbukkanása óta vártam. Kíváncsi voltam, mi rejtőzhet egy ennyire önellentétben álló srác gondolatvilágában, hiszen vad külseje közel sem tükrözte személyiségét. Szóval számomra Hunter egy óriási, felfedezésre váró kérdőjel volt.
Igen ám, de olvasás előtt, kezemben a tablettel jöttem rá, hogy oké, hogy az apró, személyiségjegyeket érintő dolgokra és két-három tettére emlékszem, de a hosszú várakozás alatt totálisan elfelejtettem, miért is gyűlölik szegénykémet annyira a Merrick tesók. Brigid Kemmerer azonban nem állt le magyarázgatni, mi hogy volt korábban, hanem egyből a lovak közé csapott, és inkább apró, nüansznyi utalásokat dugott el itt-ott, melyekből nagyjából a könyv felére kisakkozhattam, mi is volt a nagy elfordulás oka.

A Spirit két részre bontható. A könyv második fele pörgősebb, míg az első lassabb lefolyású, eseménytelen, többnyire Hunter magányosságára épül. Ebben megismerkedhetünk Hunterrel, dagonyázhatunk a feje felett összecsapó fellegek lecsapódásában, valamint többé-kevésbé feltérképezhetjük új hősnőnket is.
Kate első pillanattól fogva egy nagyon badass, magabiztos, csípős nyelvű csaj, aki felettesével együtt nem kisebb céllal érkezik a városba, minthogy végezzen a Merrick fiúkkal. Küldetése értelmében be kell épülnie a suliba, ahol a srácok közelébe kell férkőznie, hogy kitapasztalja szokásaikat, és felmérje a terepet a feladat végrehajtása előtt. Csakhogy közben összefut Hunterrel is, aki munka- és magánéleti téren is felkelti figyelmét.
Kate karaktere új szín a sorozat életében. Az eddigi lányoktól eltérően abszolút tisztában van képességeivel, olyannyira, hogy az őrzőség szellemében nevelkedve nem retten vissza a gyilkolás gondolatától sem. Mindennek ellenére, sokáig elég steril marad az olvasó számára. Nehéz komolyabb érzéseket társítani hozzá, mivel az alapvető dolgokon kívül vajmi kevés derül ki róla. Vagy ha már itt tartunk, úgy unblock a Silverrel való küldetéséről is.

Amiből viszont annál többet kapunk, az Hunter. Pontosabban Hunter lelki gyötrelmei. Szinte kétszáz oldalon keresztül olvashatunk a szenvedéséről, ami meglepő módon egyáltalán nem unalmas vagy gyötrelmes. (Jó, nem mondom, hogy amikor huszonhatodszor is elismételtük, hogy nincs senkije, csak magára számíthat, nem forgattam a szememet, de alapvetően a szerzőnek sikerült nagyon emberien ábrázolnia a srác kínlódását, amit a gördülékeny stílus még emészthetőbbé tett.)
Szegénykémnek most nagyon összejön minden. A Merrick fiúk haragszanak rá, Calla azzal fenyegeti, ha nem hívja az őrzőket a városba, felgyújtja az egészet, ráadásul vaskalapos - és igencsak unszimpatikus - nagyapja is kiteszi a szűrét, miközben édesanyja meg sem szólal. Mi több, Calla az iskolában is kényes szituációkba sodorja, melyek nem kicsit tépázzák meg lelkét.
Van olyan, amikor az élet összejön, egyik baj éri a másikat, és Hunter éppen egy ilyen időszakot él át, teljesen reális megnyilvánulásokkal, gondolatokkal ötvözve. A magány és a fájdalom pedig magával hozza a bizalmatlanságot. Hiába nyúlnak felé mentőkezek, akarva-akaratlanul is szárba szökken benne a gyanakvás szikrája, mely ebben az esetben nagyon jó kis táptalajt biztosít a háttérben alakulgató bonyodalmaknak.

Én a magam részéről nagyon szerettem Huntert, és valószínűleg a hasonlóságunk miatt könnyen tudtam azonosulni a benne végbemenő folyamatokkal. De úgy gondolom, aki kicsit is nyitott az érzékenyebb érzésvilágú emberek felé, annak is menni fog. Arról nem is beszélve, hogy egészen más egy fiút látni szenvedni, mint egy lányt. (És itt megjegyezném, a szenvedés nem egyenlő a hisztivel!)
Ám Kate pont emiatt illik annyira Hunterhez. Azt a talpraesettséget viszi bele kettejük kapcsolatába, ami felkorbácsolja a srácot és helyre pofozgatja.
Esetükben külön kiemelném az sms-es szokásukat, ami újfent egyedi újdonsága a sorozatnak. Hunter és Kate élő interaktus helyett inkább frappáns kis sms-ek révén kerül közel egymáshoz. Az üzeneteik pedig amellett, hogy irtó viccesek, nagyon bensőséges hangulatúak. Mintha csak ebben a formában lehetnének önmaguk - hogy ez miért fontos, megértitek, ha elolvassátok a könyvet.

A történet második fele, kábé az óriáskerekes jelenettől kezdve jobban felpörög, és a sakktábla felállása is átrendeződik - Silver és Kate előtérbe lép. A hogyanokra nem térnék ki, viszont ez a kötet más téren is újító önmagához és a műfajhoz képest is. Brigid Kemmerer olyan csavarral áll elő, melyre valószínűleg senki nem számítana. Nem mondhatnám, hogy örülök annak, ami történt, de azt készséggel aláírom, hogy azonkívül, hogy meglepő, bátor és merész is.

Végül, de nem utolsó sorban még muszáj kitérnem a sorozat alapköveire, a Merrick fiúkra, mivel ők ugye nélkülözhetetlen "kellékek". Bennük az a jó, hogy nincs két olyan rész, ahol egyformán viselkednének; mindig egy kicsit mások, kiszámíthatatlanok, mégsem lehet őket nem szeretni. Imádom az összetartásukat, a hevességüket, a fiú falka lenyomatukat, és a bolondságukat. Mentalitásuk nélkül nem lenne az a sorozat, ami. Most viszont Michael az, aki kiemelkedik a sorból, s apafiguraként Hunter pártjára áll. Ha néha hűvösen is, de nagyon megható módon veszi oltalmába az önmagával és a külvilággal is háborúban álló srácot.

Mindent egybevetve, a Spirit ugyan nem éri el a második rész színvonalát, mindazonáltal a Stormot bőségesen felülmúlja. A sorozat rajongói biztosan nem fognak csalódni benne - főként, ha szeretik a CW sorozatokat (bocs, Kate!). Sok szempontból formabontó, kicsit szomorkás hangulatú, mégis merész. Az állatbarátok pedig végre olyan könyvet foghatnak kezükbe, ahol a kutya nem háttérelem, hanem extra érzelmi töltet.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Hunter, Michael, Gabriel, Casper

Kedvenc jelenet: óriáskerekes

Negatívum: Hunter nagyapja

Borító: 5/5

Playlist

1) fun - Some Nights

2) Philip Phillips - Home

3) Train - 50 Ways to Say Goodbye

4) Pink - Blow Me (One Last Kiss)

5) Gym Class Heroes feat. Ryan Tedder - The Fighter

6) Cupid - Cupid Shuffle

7) Demi Lovato - Give Your Heart a Break

8) Swedish House Mafia - Don’t You Worry Child

9) Florence + the Machine - Shake It Out

10) Tristan Prettyman - My Oh My

    

Nyereményjáték

Hunter legjobb barátja a kutyája, Casper, aki hűségesen követi mindenhova, és nem fél megvédeni gazdáját, ha bajba kerülne. A mostani turnéban is fontos szerepet játszanak a kutyák, nincs más dolgotok, mint a kép alapján kitalálni, hogy hívják a képen szereplő kutyát, és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/19 Bibliotheca Fummie
04/21 Deszy könyvajánlója
04/24 Insane Life
04/26 Dreamworld
04/27 Media Addict

Anna Banks - Neptun

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Anna Banks Neptun című regénye, a Szirénia öröksége-trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Emma és Galén utolsó, sorsdöntő kalandját, melyben szirének és félvérek csapnak össze, miközben a fiatalok kapcsolata is megkérdőjeleződik.

2016. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Anna Banks: Neptun

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617282
Oldalszám: 354 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galénnak együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak el egy Neptun nevű kisvárosba.
Neptun otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galén nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
A Szirénia öröksége-trilógia lenyűgöző befejezésében Anna Banks még több akcióval és romantikával hozza izgalomba olvasóit.

Saját véleményem:

Nem fogok szépíteni, vegyes érzelmek keringenek bennem a sorozat befejezésével, és úgy unblock a Neptunnal kapcsolatban. Egyrészt jó volt még egy picikét Emmáékkal lenni, másrészt az új szirén szál is érdekes problémákat vetett fel, mégsem mondhatnám azt, hogy boldog vagyok.
A Triton végén effektív kaptunk egy többé-kevésbé lezárt befejezést, ahol persze maradtak megválaszolatlan kérdések, de közel sem akkorák, amiket egy rajongó fantáziája ne tudott volna kitoldani. Ezek után viszont jött a Neptun, s olyasmi dolgokat hozott be, melyeknek köszönhetően a könyv feléig az járt a fejemben, Anna Banksnek nem kellett volna megírnia az utolsó kötetet. A történet végére ezen gondolatom annyiban ugyan módosult, hogy nem így, nem befejezésként kellett volna megjelennie, minek által az édesvízi szirének és félvérek akkora horderejű témát alkottak, mely bőven megért volna komolyabb és hosszabb kifejtést is.
Szóval igen, dühös vagyok Anna Banksre, ugyanis volt két nagyon jó sztorija, amik, ha nem is oltották ki egymást, de bumm helyett csak egy kis pukkanásként szóltak; ráadásul a végén ott maradtam egy rahedli megválaszolatlan, elvarratlan és tisztázatlan szállal - melyekre már soha nem is lesz magyarázatom. Nem mondom, hogy ha tudom, mi vár rám, nem olvasom el a Neptunt, ám az biztos, hogy a Triton, plusz a harmadik regény epilógusával sokkal kerekebb lett volna a fejemben Galén, Emma és a többiek sorsa.

A Triton végén Emma viszonylagos elfogadása, valamint Rachel halála után Galénék fejében megfogant egy túra ötlete, mely a kikapcsolódást, felejtést és a gondtalan lazulást segítette volna elő. Nos, a Neptun kezdetén ezen a nyomvonalon haladunk tovább, annyi tereléssel, hogy Antonisz javaslatára Emma picit más tájegységek felé irányítja párját. Arra azonban egyikük sem számít, hogy az óceántól távol, egy erdők és hegyek határolta vidéken szirénektől és félvérektől hemzsegő kisvárosba botlanak, pedig Neptun az édesvízi szirén leszármazottak paradicsoma. Az itt élők, legyenek telivérek vagy félvérek, minden fenntartás nélkül elfogadják egymást, békében, harmóniában élnek együtt és az emberekkel, hétköznapi munkákat végezve. De minthogy egy ifjúsági történetről beszélünk, természetesen kis hőseink mellé egy korukbeli, izmos, jóképű srác szegődik idegenvezetőként, aki Emmához hasonlóan félvér.
Neptun városának, valamint Reednek a felbukkanásával pedig egyből két, felettébb érdekes és húsbavágó kérdés is felmerül. Egyfelől ott van az új közösséggel együtt járó tengernyi újdonság, mind emberi, mind politikai fronton, másfelől pedig megjelenik a félvér, szárazföldön élő Reed, aki a normális élet lehetőségével egy egészen új választást kínál a lány számára.

Az a faramuci helyzet, hogy Reedet és az általa képviselt unásig elcsépelt szerelmi szálat, ami kötelezően a szilárdat hivatott megingatni, utáltam. Szabályosan rosszul voltam tőle. De! Minden sablonalapja ellenére a srác által kínált újfajta opció ebben a közegben több mint életszerű, és nagyon is reális megoldás volt.
Hiába imádom Galént, hiába drukkoltam neki, mégis örülök, hogy Anna Banks ennyire valósan ábrázolta az elköteleződéssel járó dilemmákat. A való életben is nagy szó fiatalon egy egész életre elköteleződni úgy, hogy nem ismertünk még más utat, hát még úgy, ha az ember lányának a normalitás és a természetfeletti élet között kell döntenie. Merthogy Emmának Galén oldalán nem kisebb dolgokat kell mérlegelnie, mint azt, hogy kösse-e párját a szárazföldhöz, és önző módon, a saját boldogsága miatt fogadtassa el vele azt, hogy idő előtt elveszíti őt, aki így hamarabb öregszik, vagy magát kényszerítse az óceánba csak azért, hogy megfojtva ugyan, de hosszabb ideig legyenek együtt. És ez az a szituáció, amibe Reed mentőkézként beletenyerel.
Nem azt mondom, hogy örülök az erőltetett  szerelmi háromszögnek, mert nem - Reed ráadásul annyira tenyérbemászó, hogy brr -, de a srác háttérhatása mindenképp okos és valós húzás volt a szerző részéről.

A harmadik kötet java elsősorban az örökéletű elköteleződéssel járó dilemmák feltérképezése köré összpontosul, Neptun városa mégsem elhanyagolható.
Bevallom, sokáig nem igazán láttam, az írónő mit is akar kezdeni ezzel az új világgal, mert bár ott volt, láttunk ezt-azt belőle, történtek is meglepő dolgok, de valahogy mégsem akart előbújni a tényleges probléma. Persze lehetett sejteni, hogy Neptun nem csak egy cuki város, ami a hősnőt drámai helyzetbe sodorja, mert hát azért a túszdráma és krimi szál nem ezt sugallta, de a valós mozgatórugók elég lassan mutatkoztak meg. Amikor viszont elkezdtek szivárogni az infók, egy egészen érdekes, sok diplomáciai kérdést felvető, politikai ügy bontakozott ki. Azon a ponton szinte habzsoltam az oldalakat (mindez kb 150-200 oldalt jelent, tehát azért nagy baj nincs), alig vártam, hogy a mini, fejezetvégi cliffhangerek után még többet  tudjak meg. Sőt, maga a cselekmény is rettentő akciódúsra sikeredett. A kezdeti lézengés után egész komoly, s nem mellesleg pörgős történet öltött alakot, tele titokkal, melyek sok korábbi eseményt egészen új jelentéssel ruháztak fel.

Ami a szereplőket illeti, még mindig Galén az, aki magára vonja a figyelmet (bár az első néhány fejezetben - nem tudom, a fordítás végett vagy eleve is gyengébb a szöveg -, falra másztam a srác fejezeteinek stílusától, ám szerencsére hamar megjavult a dolog, és onnantól élvezhettem a megszokott Galén hangot), míg Emma teszi a dolgát és megfelel a hajszínéhez köthető sztereotípiáknak (azért halkan megjegyzem, vannak fejlődésre utaló pillanatai; na meg a humora az még mindig a régi).
Galén nem csupán egy helyes pofi, annál jóval több. Szirénsége és az emberekhez kötődő viszonya miatt az átlagos könyves álompasiktól eltérően egy igazán egyedi színfolt. Imádom a tengeri poénjait, a másfajta nézeteit, a félétkenységből adódó belső monológjaitól meg egyenesen kész vagyok! Kicsit olyan ő, mint egy más tájról érkező, (számunkra) tájszólással beszélő idegen, aki különleges szavajárásával megmosolyogtat, mégis új élményt ad.

Összességében tehát a Neptun egy érdekes témák sorát felvető, igen esemény- és akciódús kötet, mely sajnos - vagy sem - az érzelmi rész oltárán áldozva, nem teljesen aknázza ki a lehetőségeit. És ha a befejezéssel nem is vagyok maradéktalanul elégedett, annak nagyon örülök, hogy megismerhettem Galénék világát. Magát a sorozatot szívből ajánlom minden szirén rajongónak, izgalmas, hiánypótló trilógia a hazai piacon.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Raína, Galén

Kedvenc jelenet: Epilógus

Negatívum: elvarratlanság és az összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nem lesz nehéz dolgotok, ha olvastátok a korábbi köteteket.
A sorozattal kapcsolatos helyszínek, tárgyak, és szereplők neveinek betűit összekevertük, nektek pedig helyes sorrendbe kell raknotok, majd a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ezt mindegyik állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Neptun példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejtenek az összekevert betűk?
TÁLIGÓ

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/21 CBooks
04/22 Kelly & Lupi olvas
04/23 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld
04/25 MFKata gondolatai

Estelle Laure - Tomboló fény

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laure: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Estelle Laure: Tomboló fény

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616742
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Őri Pélter

Fülszöveg:

Hol van a remény, mikor magadra maradsz, és egyedül kell megküzdened a világgal? Mi adhat erőt, mikor nem csak saját magadért, hanem szeretteid helyett is neked kell harcolni?
Lucille és Wren édesanyja két hétre elutazott. De ahogy telnek a napok, szembesülniük kell vele, hogy a két hét valójában örökre szól. Apjuk már régen elhagyta őket, így magukra vannak utalva. Kevés pénzük hamar elfogy, így a nagyobbik lány, Lucille elkezd munkát keresni, amiben két barátja, Digby és Eden segítenek neki. Ahogy múlik az idő, a remény egyre halványodik a lányokban, hogy sorsuk jobbra fordul. Lucille egyetlen mentsvára a Digby iránt érzett ártatlan szerelem, mely úgy tűnik, beteljesületlen marad, hisz a fiúnak van barátnője. De ez az érzés sem könnyíti a terheit, hisz egyedül kell gondoskodnia magáról és a húgáról. Mikor már a kétségbeesés kezdi felőrölni őket, megtörténik a csoda. Felbukkan az életükben egy titokzatos jótevő.

Saját véleményem:

A Tomboló fény olyan, mintha Jennifer E. Smith és David Levithan összefogott volna egy közös regény erejéig. Picit elvont, tele van hétköznapi életigazságokkal, és úgy szól valamiről, hogy közben mégsem szól semmiről.
Ez a történet nem egy édes-habos romantikus sztori, nincsenek benne gonosz boszorkányok, ártani akaró drámakirálynők, mégcsak fájdalmas titkok se. Itt csak az élet van. Pontosabban annak egy kiragadott szeletkéje. Ebből adódóan a mű felépítése igazán egyedinek mondható. Nem is igazán tudom, mikor olvastam utoljára - ha egyáltalán olvastam valaha - olyan könyvet, ahol a tényleges cselekményt a mindennapi gondok jelentették, és úgy ért volna véget, mintha csak én, az olvasó, elköltöztem volna egy másik országba. 
Miután befejeztem az olvasást, "Ez most komoly?!" fejet vágtam, rettentően dühös voltam az írónőre, hogy bár bizonyos dolgokra kaptam választ, de végeredményben ugyanott álltam, mint a legelső szó esetében. Aztán ahogy leülepedtek az élményeim, rájöttem, hogy Estelle Laure-t utálhatom, ahogy csak akarom, de ő a valóságot adta nekem, és sajnos bizonyos kérdésekre a hétköznapi élet során sincsenek válaszok. A regény során én pusztán egy turista voltam, aki a "nyaralása" alatt bekapcsolódhatott egy kis közösség életébe, de aztán pakolnia kellett, hogy hazatérjen.

De hogy valóban miről is szól a mű? Két fiatal lány kitartásáról, és arról, hogy a fény mindig ott van körülöttünk, csak ki kell nyitnunk az ablakot, hogy meglássuk és ránk ragyoghasson.
Kevésbé burkoltan pedig:

A 17 éves Lucille és a 9 éves húga, Wren egyik napról a másikra egyedül marad. Édesapjuk egy számukra ismeretlen szanatóriumban dekkol, míg édesanyjuk útra kel, hogy összeszedje magát, mondván, hamarosan hazatér. Csakhogy hiába telnek a napok, a nő nem bukkan fel, nem keresi lányait. Ellenben a számlák gyűlnek, a hűtő ürül, és a város lakói számára is egyre feltűnőbbé válik a két fiatal magánya. Lucille-nek tehát tennie kell valamit, ha nem akarja felhívni magukra a gyámhatóság figyelmét, és nem éhen halni sem szeretnének.
A történet tehát lényegében arról szól, hogy Lucille, a csendes, kissé zárkózott természetű kamaszlány miként tör ki a korlátai közül, hogy sutba vágva gátlásosságát, munkát szerezzen, s felnőtteket megszégyenítő módon tegyen tanúbizonyságot a testvéri kötelék elszakíthatatlanságáról, miközben saját, legjobb barátnős, fiús, kamaszkori problémával is meg kell küzdenie.

Estelle Laure, ha kicsit felnagyítva is, de remek témákat piszkált meg, s vetett fel - bizonyos esetekben hagyva, hogy az olvasó magától jöjjön rá a szituációban rejlő üzenetre. Szerettem elmerülni a lányok életében, és csak úgy, minden, az adottnál nagyobb gond nélkül sodródni az árral. Kifejezetten üdítő volt, hogy hősnőnk nem akarta megváltani a világot, nem jajongott a sérelmei miatt, hanem abszolút hétköznapi módon megélte őket, és amin csak tudott, megpróbált felülkerekedni. Problémákból pedig azért bőven kijutott szegény Lucille-nek, minthogy a családi gondok mellett sikerült belezúgnia legjobb barátnője ikertestvérébe, aki bár nem volt szabad, mégis viszonozta a lány érzelmeit.
Picit elcsépelt, sablonos húzásról beszélhetünk, hiszen megannyi regénnyel találkozhatunk, melyben ehhez hasonló fordulat ékelődött barátságok közé, mégis, a románc(ocska) része képes volt újat mutatni.
Számomra kifejezetten tetszett, hogy Lucille és Digby fellángolása nem akart több lenni, mint ami. Végeredménytől függetlenül teljesen reálisan járta körbe a tinédzser szerelem minden velejáróját, anélkül, hogy örök szerelmet ígért volna.

Ami viszont kevésbé tetszett, az a kidolgozás és a gyors ütemű befejezés. Tény és való, könnyen olvasható, gördülékeny történet, nekem mégis túl egyszerű volt a szöveg. Nem sikerült átélnem az olvasottakat, és a szereplők sem tudtak olyan közel kerülni hozzám, mint egyébként szoktak. Persze ettől eltekintve tartalmilag elérte, amit kellett, csak az a picike szikra hiányzott a maximumhoz. 
Mindent egybevetve, a Tomboló fény egy könnyed kis történet, gondolatébresztő üzenettel. Elsősorban David Levithan és Jennifer E. Smith rajongóknak ajánlom.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Wren

Kedvenc jelenet: Lucille munkahelyi jelenetei

Negatívum: összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Lucille húga Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/17 Media Addict
04/19 Deszy könyvajánlója
04/21 Dreamworld
04/23 Kelly és Lupi olvas

Kendall Kulper - A tenger boszorkánya

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Kendall Kurper: A tenger boszorkánya című könyvét, melyben Avery Roe misztikummal, varázslattal és szerelemmel átszőtt története elevenedik meg. 

Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616292
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

A 16 éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is.
Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Saját véleményem:

Sokat gondolkoztam azon, mit és hogyan írjak erről a könyvről, minthogy A tenger boszorkánya nem egy átlagos regény. Nem lehet csak úgy lekapni a polcról és végigpörgetni. Nem. Kell hozzá megfelelő hangulat, lelkiállapot, hajlam és idő, ellenkező esetben elsiklotok egymás mellett anélkül, hogy valóban, érzelmileg érintkeznétek.
Avery történetét lélekben meg kell élni, és ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
Az egész sztoriról elmondható, hogy rettentően depresszív, melankolikus hangulatú Mintha azzal, hogy kinyitnád a fedlapot, körülvenne egy szomorúság buborék - amivel nincs baj, ha olyan lelkiállapotban vagy, hogy kibírod a tömény mélabút.
És itt jön be a képbe a saját dilemmám, ugyanis jelenlegi életszakaszomban a fájdalom, a szenvedés és a letargia mind-mind olyan érzelem, amiből bőven kijut egyéb fronton, máshonnan meg már nehezen viselem el. Ebből kifolyólag sajnos nem tudtam úgy megélni a Roe boszorkányok történetét, mint ahogy kellett- és szerettem volna, mégis, racionálisan láttam, éreztem az értékeit. Egyszer, ha picit lecsendesedett körülöttem a világ, mindenképp szeretném újra, teljes szívvel elolvasni - és nem kizárt, hogy születik róla mégegy bejegyzés - , most pedig félig a saját élményeimet, félig a racionális tapasztalataimat ötvözve szeretnék nektek mesélni róla.

Egészében nézve egy lassú lefolyású történetről beszélhetünk, tele gyönyörű, képszerű, érzékletes leírásokkal - a könyv első feje pedig kifejezetten ezt a vonalat erősíti. Mielőtt valóban belecsöppennénk a tényleges események hálójába, a szerző gondosan bemutatja számunkra a Prince-szigetet, az ottani életet, a szokásokat, a bálnavadászat hagyományát, a mágia mindennapi jelenlétét, és magukat a címszerepet játszó, Roe boszorkányokat. A legfiatalabb boszorkánypalánta, Avery narrációjában egészen messze nyúlóan ismerhetjük meg a család történetét és fontosságát a sziget lakói számára. Tudniillik a 19. század közepi, pontosvessző alakú Prince-szigeten minden a korabeli bálnavadászat köré összpontosult, ebből fakadóan a tengerészek, a szerelmes ifjak és hátrahagyott családok előszeretettel folyamodtak mágikus erősítésekhez, amit a hely egyetlen boszorkánya meg is adhatott nekik.

A tenger boszorkányát erőteljesen átitatja a mágia, ami a korral, a hangulattal és minden egyéb körülménnyel párosulva teljes mértékben hihetően fonódik egybe a mindennapi élettel - indifferens, hiszünk-e benne vagy sem. Nincs abban semmi szürreális, hogy hajósok kérnek jó szelet, védelmet bálnatámadás ellen, mint ahogy a szerelmi kötéseket alkalmazó talizmánokban sem - hisz egy hónapokra kihajózó férfi számára nincs más remény azt illetően, hogy szerelme ne csalja meg, mint egy vékony kis karperec hajfonatból. Valódi hatásukat pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a Roe boszorkányok szédületes nagyságú erejét alátámasztó, egyes esetekben félelmetes jelenetsorok Szóval, ha valódi mágiát, boszorkánykodást szeretnétek látni, azt itt bőven megkapjátok.
Ám mint fentebb említettem, a szerző hosszan elnyújtva vezeti be olvasóját ebbe az egyedi, borongós, balsejtelemmel átitatott világba. És itt most ne öt-tíz-húsz oldalakra gondoljatok, annál jóval többre.
Miközben Avery újra és újra elismétli, mennyire szeretne nagyanyja helyébe lépni, amolyan dokumentumfilmszerűen, lépésről-lépésre kapunk többet a szigetből, és mindenből, ami és aki vele kapcsolatos. Többek között emiatt kell hozzá idő és hangulat, ellenkező esetben igencsak száraznak és szenvedősnek hathat az, ami alapjáraton nem az. Főleg, hogy a Prince-sziget alaptartozéka a letargikus hangulat. Azonban enélkül az ismertető nélkül a későbbiek nem lehetnének olyanok, amilyenek.

Magáról a történetről nem sokat beszélnék, a fülszöveg jelen esetben tökéletesen összefoglalja a történések azon részét, melyről nyugodt szívvel lehetne beszélni. Azt azonban mindenképp szeretném megemlíteni, hogy látszik, Kendall Kulper mennyire alapos kutatómunkát végzett a korral és a bálnavadászattal kapcsolatban. Elnyomva a bennem sikítozó állatvédőt, be kell ismernem, hogy egy ifjúsági olvasmányban igencsak bátor húzás volt ilyen mélységig bevonni ezt az ősi - akkoriban még egészen mást jelentő - szakmát, életstílust a történetbe.
És bár alapjáraton, a szereplők korából adódóan ez valóban egy ifjúsági könyv lenne, mégsem csak nekik szól, hiszen annyira érett, komoly, más, mint az átlag, hogy korosztálytól függetlenül bárkinek, akit érdekel a mágia, a bús hangulatú sziget, és a romantika, szívből ajánlom.

Mostanra valószínűleg észrevettétek, hogy rengeteget beszéltem a hangulatról, a mágia szerepéről, illetve a szigetről, míg a szereplőkről szinte semmit. Ennek igen egyszerű az oka. Egyfelől - és főként ezen van a hangsúly - ez egy olyan történet, ahol véleményem szerint sokkal fontosabb a körítés, mint a történetszál, vagy a karakterek (persze azért a karakterdrámák egyáltalán nem elhanyagolhatóak!), másfelől bármennyire is megérintett Avery vagy Tane, nem sikerült olyan módon köteléket kötnöm velük, ahogyan általában.

Mindent egybevetve az idei éven egyik legkülönlegesebb olvasmánya volt. Ha bírjátok a különleges, lassú lefolyású sztorikat, érdekel titeket a bálnavadászat és az ősi, természeti mágia, akkor mindenképpen olvassátok el A tenger boszorkányát. De jó tanácsként fogadjátok el, tényleg csak akkor emeljétek le a polcotokról, amikor érzelmileg be tudjátok fogadni, és tudtok neki időt adni, hogy leülepedjen.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: Roe nagyi és a pici Avery első szélcsomózása

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Avery szerelme Tane, a Csendes-óceán egyik szigetéről származik, ahol a tetoválás ősi hagyománynak számít, és mágikus jelentőséggel bír. A játékunkban minden állomáson találtok egy szimbólumot, és a hozzá tartozó jelentést kell összeállítanotok a kiemelt betűk segítségével végül pedig ezt a szót kell beírnotok a rafflecopter doboz vonatkozó sorába. 

Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/13 Kelly és Lupi olvas
04/15 MFKata gondolatai
04/18 Deszy könyvajánlója
04/19 Dreamworld