Sarah MacLean - Hozományvadászok kíméljenek!

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a hazánkban is kedvelt írónő, Sarah MacLean legújabb regénye, ami A szerencsejáték szabályai sorozat első kötete, ami a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához regény világában játszódik.
Penelope és Michael története korán sem unalmas, gyere velünk és kövesd a blogturné állomásait, hogy jobban megismerhesd őket. Ha velünk játszol tiéd lehet a könyv egyik példánya.

Sarah MacLean: Hozományvadászok kíméljenek!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634576020
Oldalszám: 480 oldal
Fordító: Megl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:

Egy hozományvadász bármire hajlandó, ha el akar érni valamit…
Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét – még arra is, hogy feleségül vegye a feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marburyt.
A lady azonban felbontott jegyessége és az alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas, kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben.
Bourne márki azonban megfogadja, hogy távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától – ami nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért bármit hajlandó feláldozni… akár a szívét is.
Történet a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához című regény világából.
Élvezd az új kalandokat!

Saját véleményem:

Évek óta vártam arra, hogy újabb Sarah MacLean könyvet tarthassak a kezemben. Egy hasonlóan vicces történetet, lázadó hősnővel és perzselő romantikával fűszerezve, mint amilyen A csábítás kilenc szabálya-trilógia volt. Arra viszont nem számítottam, hogy a Hozományvadászok kíméljenek! valóban kapcsolódni is fog az imént említett sorozathoz, így jócskán meglepett, amikor kiderült, hogy Lady Penelope bizony az a szerencsétlenül járt menyasszony, akit egykor Simon Pearson, Leighton hercege elhagyott az olaszos temperamentumú Juliannáért. Pontosabban Penelope bontotta fel az eljegyzésüket, ám ez mit sem változtat a tényen, miszerint a társadalom megbélyegezte a szép reményekkel induló lányt, aki képtelen volt megtartani vőlegényét.

"Amondó vagyok, Penelope, hogy bàr szükségtelen félned a sötéttől, helyesen teszed, ha félsz azoktól a dolgoktól, amelyeket a sötétség éltet."

A történet egy tíz évvel  korábbi, végzetes estével indít, mely során a fiatal Bourne márki rangján, ruháján és egy vidéki házon kívül mindenét elveszíti szerencsejátékban, apja legjobb barátja ellen, aki körmönfont tervével jóformán nincstelenné teszi az elárvult fiút. Ám Michael tíz esztendővel később, immár London legfényűzőbb szerencsejáték barlangjának, a Bukott Angyalnak társtulajdonosaként készen áll a bosszúra. Két cél vezérli: megtorolni Langford tettét, és visszaszerezni Falconwellt. Nem érdekli, milyen eszközöket kell bevetnie a siker érdekében; a kényszerházasság gondolatától sem retten vissza, még akkor sem, ha ebbe magával kell rántania gyerekkori legjobb barátját, akitől mára elhidegült. A birtok immár ugyanis nem másé, mint Lady Penelope apjáé, aki Falconwellt hozzácsapta legidősebb lánya hozományához, azt gondolván, így végre férjhez adhatja a huszonnyolc éves vénlányt. A gond csak az, hogy Penelope minden kérőt visszautasít, látva egykori vőlegénye kapcsolatát, nem hajlandó tágítani a szerelemből kötendő frigy gondolatától... egészen addig, míg a mostanra rideggé vált Bourne márki aljas módon meg nem zsarolja.

"Penelope volt minden, amire vágyott, és mindig is több volt, mint amit megérdemelt."

A regény központi témája a második esély, ám az ennek kiérdemléséig vezető út meglehetősen hosszú és rögös, köszönhetően Michaelnek, akit féktelen bosszúvágya hajt. Az egykor szerethető fiúból mára nyers, rideg férfi lett, aki a szent cél érdekében nem néz senkit és semmit. Ha kell, zsarol, kényszerházasságba hajszol ártatlan lányokat, és olyan modortalanul viselkedik, hogy olvasó legyen a talpán, aki nem akar átmászni a lapokon és jól képen törölni. A férfi modora meglehetősen nyers. Mindezt azonban jól kiegyensúlyozza a hősnő talpraesettsége, intelligenciája és dacossága.
Kettejük kapcsolata egyébként kifejezetten izgalmas és színes. Az, ahogyan egykori legjobb barátokból előbb kényszerházasságban reménytelenül vergődő társakká válnak, majd egy ponton új fordulatot véve, egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, új és régi érzelmeket lobbantva fel, egészen lebilincselő. Meg a küzdelem is, amit hol egyikük, hol másikuk él át. Ráadásul Michael a kikényszerített házasságával egy jó nagy adag dilemmát is kap, minthogy Penelope kiköti, csak is akkor hajlandó hozzámenni, ha segít, hogy húgai szerelemből házasodjanak, míg a lány apja azt kéri tőle, találjon hajadon lányainak jó kérőket, s cserébe átad egy levelet, mely aduász lehet a férfi bosszújában. Bourne tehát csapdába kerül, mielőbb kérőket kell kerítenie, hogy pontot tehessen az ügy végére, de karakán kis felesége sem enged a kicsikart ígéretéből.

Mindent egybevetve imádtam a Hozományvadászok kíméljenek!-et. Vicces, szórakoztató, a szereplők jól kidolgozottak, kapcsolatuk izgalmas, szenvedélyes és aranyos a fejezetek elején olvasható levélváltásoknak hála, a szerencsejátékos kötődés pedig különleges hátteret szolgáltat mindehhez. Szóval tényleg minden adott ahhoz, hogy a zsáner rajongói kényeztetve érezhessék magukat. És azok is nyugodtan leemelhetik a polcról, akik nem ismerik a másik sorozatot (bár fogalmatok sincs, mitől fosztjátok meg magatokat). Olvassátok! Én pedig epekedve, s bízva abban, hogy nem telik el újabb három év, várom a következő részt.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Penelope, Michael, Penelope apja

Kedvenc jelenet: az egész könyv

Negatívum: Bourne néhány nagyon bunkó beszólása

Borító: 5/5
Sorozat: A szerencsejáték szabályai #1, önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Mostani játékunk nem egészen kapcsolódik a könyv közvetlen témájához, de mégis izgalmas - egy-egy történelmi romantikusból találtok idézeteket, amiket fel kell ismernetek és odaírni, hogy ki írta a könyvet. Ha nem ismertétek előtte őket, nézzetek utána, mert remek kis darabok.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“A büszkeség komoly motiváló tényező. Néha az egyetlen módja annak, hogy az ember fia – vagy lánya – előrejusson, az az, ha késztetést érez rá, hogy bebizonyítsa, a többiek tévednek vele kapcsolatban.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/05 Deszy könyvajánlója
11/07 Angelika blogja
11/08 Hagyjatok! Olvasok! - Idézetek
11/09 Betonka szerint a világ
11/10 Hagyjatok! Olvasok!
11/11 Olvasónapló
11/12 Insane Life
11/13 Dreamworld - Borítók
11/17 Dreamworld

Sarah MacLean - Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Két hét a csábításra, avagy egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…

Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996157
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Hetesy Szilvia

Fülszöveg:

Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt, ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

Saját véleményem:

Sarah MacLean volt az első kortárs, történelmi romantikus szerző, aki nem csak, hogy megismertette velem a műfajt, de meg is szerettette. Hovatovább, számomra mindmáig ő az etalon, ugyanis fiatalos, gördülékeny stílusa, játékos karaktereivel, s humoros hangvételével megbolondítva szinte bármelyik, romantikára kicsit is nyitott hölgyet képes beszippantani. Egyszerre felel meg a műfaji elvárásoknak, és tör ki annak keretei közül, szélesebb olvasótábort gyűjtve maga mellé. Ezt mi sem példázza jobban, mint a sorozat összes részében megjelenő, a korszak erkölcseivel szembemenő lázadás bármely formája. Olyan, mintha Sarah maga is feszegetné a műfaj határait – és én ezt fenemód élvezem, ugyanis nem csak, hogy szórakoztató látni, megtapasztalni azt az irdatlan sok szertelenséget, amit a főszereplők és barátaik művelnek, de egyszersmind sokkal szélesebb körű ismertséget is ad az akkori korról.

Természetesen a legtöbb történelmi romantikushoz hasonlóan itt is helytálló az az állítás, hogy a részek külön-külön is megállják a helyüket, vagyis, ha valaki nem szeretné mindegyiken átrágni magát (bár ebben az esetben hatalmas élménytől fosztja meg magát), akkor nyugodtan olvashatja azt, amelyiket szeretné, hiszen érteni fogja. De! A trilógia utolsó része nem csupán egy kerek, önálló sztori, hanem egyfajta tisztelgés és búcsú is a korábbi kedvencektől/előtt, mellyel a szerző gyönyörű keretet ad sorozatának. Méghozzá nem is akárhogy!

Miközben Juliana és a herceg történetének fonala erre-arra gördül, a háttérben egy utolsó istenhozzádra visszatérnek korábbi kedvenc párosaink is, amit a kedves írónő ugyancsak ötletes módon oldott meg. A rész első felében Gabriel egyengeti a temperamentumos hugica életét, kisebb-nagyobb befolyással, majd a tényleges sztori ívéhez illeszkedve, Nicholas veszi át ezt a nemes feladatot, hogy aztán a végén, a triumvirátus közösen vehessen búcsút hűséges olvasójától.

Mindig jó érzés, ha láthatjuk, miként alakul a korábban már szívünkbe zárt kedvenceink sorsa, akikért egykor több száz oldalt izgultunk végig. Az pedig még ennél is nagyobb boldogság, ha úgy térnek vissza, hogy újra befolyással vannak az eseményekre, és ha nem is szerves részei annak, érezhetően fontosak. Ebben az esetben pedig a Ralston ikrek megint csak sziporkázhatnak egy sort, tanúbizonyságot téve heves vagy egy fokkal kevésbé lobbanékony természetükről.

Az én pici szívem minden alkalommal nagyot dobbant, amikor újra láthattam a srácokat a jellemükhöz passzoló megnyilvánulásaik valamelyikében. Ezek az apró pillanatok visszaidézték a régi emlékeket. És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy párjaik is hozták a maguk formáját; mint ahogyan azt is, mennyire elemi része ennek a kötetnek a testvéri összetartás.

A kis nosztalgiavasút után viszont térjünk rá a tényleges történetre, amiről minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy magasan a legjobb ebben a trilógiában.

Aki olvasta az előző köteteket, az már korábban is tapasztalhatta a Juliana és Simon közt feszülő, igencsak robbanásveszélyes kapcsolatot. Én például a könyvesbolti jelenetüknél úgy felcsigázódtam, hogy alig győztem kivárni a saját kötetüket, de a végeredmény minden várakozással töltött, kínkeserves napért kárpótolt.

Mostani főszereplőink előnnyel/hátránnyal – hívjuk, aminek akarjuk – indultak az előzőekhez képest, ugyanis ismertségük nem újkeletű. Ismerik egymást, vonzódnak is a másikhoz, kapcsolatukat mégis beárnyékolja származásuk terhe.

Juliana kilóg a merev nézeteket és szabályokat valló angolok közül, akik ezért meg is vetik. Lenézik származása és nyitottsága miatt, s anyja csapodársága megbélyegzi őt. Ám mindez nem is izgatja túlságosan a lányt, hisz temperamentuma miatt amúgy sem találja a helyét ebben a világban. Egyik bajból a másikba keveredik, minden lépte nyomában egy botrány szökken(hetne) szárba. Tulajdonképpen épp így keveredik bonyodalomba Simonnal, Leighton hercegével is, akit mindenki Hencegő hercegnek csúfol beképzeltsége miatt.

Juliana egy balul elsült báli incidens után véletlenül a herceg hintójába kerül, ami mind a két fél számára kínos helyzeteket eredményez. Ám épp ez kell ahhoz, hogy ez a két makacs öszvér újra kapcsolatba kerüljön, és egy titkos kis kihívásba keveredjen.

Juliana, az érzelmek embere két hetet kap arra, hogy a családcentrikus, nevéhez és rangjához lojális, ridegséget sugárzó hercegnek bebizonyítsa, hogy igenis sokat jelent a szenvedélyes viselkedés, és hogy nagyon is benne van a férfiban ez a magatartás.

A kihívástól kezdve borítékolhatóan megindul a lavina, s a címhez hűen számtalan botrányszagú kalamajkába keveredik keményfejű párosunk. Egyik lehetetlen helyzetből csöppennek a másikba, miközben igyekeznek bebizonyítani saját igazukat.

Talán nem titok, ha elárulom, Simonban nagyon is ott van a szenvedély, pusztán ilyen vagy olyan okok miatt gátat szab nekik; Juliana mellett mégis elő-elő bukkan az igazi jelleme.

Imádtam mindkettejüket. Elmondhatatlanul elemi páros, jól működő kémiával. Amikor együtt vannak, akkor minden olyan, mintha ezer fokon égne. Ám nem csak a vonzalom hangsúlyos ezekben a jelenetekben, hanem a humor is. Régen nevettem annyit, mint ezen a két idiótán! Bár azt azért tudni kell, hogy ennek a két öszvérnek a kapcsolata nem egyszerű. Olyan, mintha az ember egy hullámvasútra váltana jegyet.

Hiába tudtam, mi lesz a vége, mégis húszszor lerágtam gondolatban az összes körmömet, miközben nagyjából úgy éreztem magam, mint Aranyhaj, amikor először lép ki a toronyból: egyik percben, a páros boldogságát tapasztalva, ugrálni tudtam volna, míg a másikban zokogni. Hát igen… heves páros, az már biztos. (De ahányszor lovat láttok, fellélegezhettek!)

Az igazság viszont az, hogy nem véletlenül. Kapcsolatuk elé számtalan akadály hárul, melyek mindegyike származásukban gyökerezik. Juliana fattyúként nem méltó párja egy hercegnek, míg Simonnak mindennél jobban kell ügyelnie hírnevére, ugyanis – mint azt tudjuk – húga házasságon kívül esett teherbe. Míg a lány Nickék menedékházában bujdokolva igyekszik minél tovább eltitkolni a londoni elit elől állapotát, addig a férfinak minden lehetőséget meg kell ragadnia ahhoz, hogy biztosítsa családja jó hírnevét – még akkor is, ha ehhez kényszerházasságot kell kötnie…

Juliana és Simon együtt, és külön-külön is értékes, izgalmas karakter, megvan a maguk mélysége, kiforrott személyisége.

Julianával egy szélvész típusú, felvágott nyelvű, mégis csupaszív lányt kapunk, aki nagyon jól bemutatja, milyen az, ha a barátai és családja ellenére valaki egyedül kénytelen megküzdeni egy másik kultúrával, vagy éppen azzal a bélyeggel, melyet önhibáját nyomnak rá.

Én a magam részéről rettentően szerettem őt, a hangját, a hevességét, a naivságát, a talpraesettségét, és azt az új szemléletmódot, amit olasz mivolta jelentett. Ugyanolyan karakteres, lázongó, mint a korábbi két főszereplő hölgy, mégis más módon. De hát egy Ralston lánytól mi mást is várhatnánk, nemde?

Simon pedig szintén érdekes figura. Tipikusan a londoni sztereotípiák megtestesítője, mégis legalább annyira karakteres, mint akár Gabriel vagy Nicholas… csak más módon. Ám az biztos, hogy ő is jó néhány női szívet fog megdobogtatni.

Mindent egybevetve, a trilógia utolsó része méltó befejezése volt a sorozatnak; mi több, magasan túl is szárnyalta azokat.  

Tiszta szívből ajánlom minden romantikára nyitott lánynak, nőnek, attól függetlenül, szereti-e az adott műfajt. Juliana és Simon története perzselő, vad, humoros, kalandos, és „botrányokkal” teli.

Ami pedig engem illett, fájó szívvel, ámde boldogan búcsúzom ettől a kis családtól, aminek minden tagja belopta magát a szívembe. Biztos, hogy még visszatérek hozzájuk, ha egy kis léleksimogató, mosolyfakasztó olvasmányra vágyom.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő:Juliana, Rlaston fivérek, Simon,

Kedvenc jelenet: az összes "botrány"

Negatívum: -

Borító: 5/4

Nyereményjáték

A regény hősnője, Juliana Fiori kisasszony édesapja lévén félig talján, s bár már jó fél esztendeje Londonban tartózkodik, beszédét olykor - olykor bizony még mindig színesítik olasz kifejezések. Mi is ellestünk tőle néhányat. Vajon ki tudjátok találni, mit jelentenek ezek az olasz kifejezések?
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Andiamo"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/16 Angelika blogja
05/18 Deszy könyvajánlója
05/20 MFKata gondolatai
05/22 Kristina blogja
05/26 Insane Life
05/27 Dreamworld

Sarah MacLean - A hódítás tíz szabálya

Az arany pöttyös regények legújabb megjelenésével folytatódik Sarah MacLean humoros és szenvedélyes történelmi romantikus trilógiája! Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja, Lord Nicholas és Lady Isabel sodrólendületű történetét.

2014. december 20-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Sarah MacLean - A csábítás kilenc szabálya

A Blogturné Klub november 15-tel kezdődően egy hétre a múltba invitál titeket. Hét különböző állomáson ismerhetitek meg a Könyvmolyképző Kiadó legújabb arany pöttyös kötetét, Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya című regényét, ráadásképp pedig minden nap olvashattok valami érdekességet a szerzőről, valamint a régens korról.

Sarah MacLean: A csábítás kilenc kilenc szabálya

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735718
Oldalszám:
Fordító:

Fülszöveg:

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk

Saját véleményem:

Calpurnia társaság előtti debütálása finoman szólva nem jár sikerrel. Alkata nem felel meg a kor elvárásainak, teltebb, mint az átlag hölgyek, arca sem túl szép, ráadásul az összképen az a narancsszínű ruhaköltemény sem segít, melyet édesanyja parancsolt rá. A nevét pedig már ne is említsük. 

Az elkeseredett lány titokban a kertbe rohan, ahol találkozik egy vonzó férfival, Ralston márkival. A márki miután némi önbizalmat sulykol a lányba, elrohan... a kert másik felében várakozó szeretőjéhez. Callie utánafut, és döbbenten figyeli a szeme előtt kibontakozó romantikus légyottot. Onnantól kezdve, tíz hosszú éven át a könyveibe bújva másról sem álmodozik, mint a nőcsábász Ralstonról. Észre sem veszi, hogy vénlánnyá változik. 

Csinos és szép húga eljegyzését követően feloson apja egykori dolgozószobájába, ahol a sötétben bujdokolva rálel bátyjára, a szintén nőtlen Benedickre. Beszélgetésük közben a férfi arra biztatja a lányt, próbáljon ki valami szokatlan dolgot, vigyen színt az unalmas életébe, majd távozik. Miután a lány is el akarja hagyni a szobát, meghallja a húgát és annak jegyesét, amint éppen titokban csókoloznak a folyosón, és róla beszélnek, arról, hogy mennyire szürke. Callie ezek után elhatározza, hogy ír egy listát, amire végül kilenc olyan dolog kerül fel, ami akkoriban egy nő számára tilos volt. Az első pont pedig a csók. 

Ki más is adhatná az első csókot, mint az a férfi akiről hosszú éveken át álmodozott? Némi alkoholtól fűtve elindul a márkihoz, aki végül beleegyezik, egy alku fejében...  

Mióta olvastam a Jane Austen könyveket, nagyon megszerettem a régensség korabeli történeteket. Minden megvan bennük, ami a mai világból hiányzik: romantika, udvariasság, társasági események, bálok, és még sokáig sorolhatnám. Nincs ez másként ennél a történetnél sem. Ám van valami, amit Austen könyveiből nem tudhatunk meg. Ez pedig nem más, mint az akkori férfiak élete. 

Callie listájának köszönhetően bővebb betekintést nyerünk a régens urak színfalak mögötti életébe. Megtudhatjuk, miket és hogyan csináltak akkor, amikor éppen nem udvaroltak, vagy bálokra jártak. Ez pedig határozottan izgalmas! 

Olvasás közben én magam is úgy éreztem, mintha tilosban járkálnánk, és ennek megvolt a maga varázsa. Imádtam, hogy Callie-nek köszönhetően női szemmel fedezhettem fel, milyen is a bárok, férfiklubok, vívó egyesületek hangulata. Ráadásul az írónőnek sikerült mindezt rendkívül jól elkapnia, megmutatta, mennyire más is, ha az urak elengedik magukat, és nem azok a szívtiprók, akiknek mi látjuk őket. Szivarfüstös, alkoholmámoros, élvhajhász banda.

Callie mellett volt még egy idegenvezető, aki mindig jó időben volt jó helyen, és ez rengeteg vicces pillanatot szült a regényben. Ám az sem elhanyagolható szempont, hogy a nőcsábász márki nem véletlenül csavarta el annyi hölgy fejét. Roppant férfias, kissé távolságtartó, ugyanakkor nagyon is vonzó személy. (Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy fülig beleestem.) És, mint ilyen, melyik nő ne szeretné megmutatni, hogy ő képes volt megváltoztatni? 

Imádtam benne, hogy bár az élet minden területén annyira magabiztos és határozott volt, Callie közelében mégis megbomlott. Az pedig különösen tetszett, hogy bár vonzódott a lányhoz mégsem vált túlzóan romantikussá és karakteridegenné, sőt! Gyönyörű karakterfejlődésen esett át, Calpurniának és valamelyest a váratlanul felbukkanó húgának köszönhetően. 

Ez a fokozatos fejlődés főhősnőnknél, Callie-nél is megfigyelhető. Mind a ketten a maguk ütemében csiszolódnak, úgy, hogy szinte meg sem lehet mondani, mikor is állt be a változás. Ez ritka, de nagyon jó dolog.

Callie pedig egy nagyon is szerethető hősnő. Nekem néhol Alexia Tarabottihoz (Gail Carriger: Napernyő protekturátus sorozata főszereplője) hasonlított. Hiába mondta a családja, és mindenki más is, hogy egy szürke egérke, ő annál jóval színesebb figura volt már az elején is. Ahogy pedig haladtunk előre a történetben, úgy mutatta meg, mennyire színes és izgalmas. Bátor, okos, merész lány volt, akinek a gondolataival is könnyen lehetett azonosulni. Minden ízében szerethető.

A romantikus részeknél, ahova egy óriási 18-as karikát tennék ki, valósággal sistergett a levegő. A kémia már a legelső perctől kezdve működött, Callie és a márki között, és nem lehet elmondani róluk, hogy sokat finomkodtak. Hagyták, hogy az ösztöneik vezessék őket. 

Külön dicséret az írónőnek, hogy mellőzte a kliséket. Amikor már számítottam egy bizonyos fordulatra, akkor tuti biztos, hogy a szereplők máshogyan reagáltak, ezzel engem is meglepve. Így soha nem tudhattam, mi jöhet a következő pillanatban. De ennél is jobban méltányolom azt, hogy végre nem szenvedtünk, hosszú-hosszú lapokon át, ami manapság rengeteg regény kötelező kelléke. 

Folyamatosan pörögtek az események, hol viccesebb, hol izgalmasabb szituációkba csöppentünk. Közben pedig mindenben, díszletben és társalgási formában is megmaradtunk a régens korban.

És, ha már a díszleteknél tartunk, akkor muszáj kitérnem a különféle helyszínekre, amiket az írónő úgy tárt elénk, hogy minden ízében elképzelhettük, miként is nézhet ki. Ilyen volt az opera, a vívóklub, a bálok, vagy akár a szereplők otthonai. és a könyvtár! (Callie egy igazi könyvmoly, ezért többször is felbukkannak a könyvek, vagy maga a könyvtár, és már ettől is közelebb érezhetjük magunkhoz Calpurnia karakterét.)

A ruhák pedig egyszerűen elképesztőek és mesések. Az a részletesség, amivel róluk írt Sarah! Szinte látni lehetett a különböző anyagokat, fodrokat, csipkéket, hallani lehetett a súrlódásukat, és érezni a tapintásukat. Azért a kék ruháért pedig ölni tudnék, ha legalább láthatnám valahol... 

Összességében tehát ajánlom minden lánynak, nőnek, mert korosztálytól függetlenül élvezetes és szórakoztató élményt nyújt. Bőven van benne izgalom, kaland, romantika, és humor. Ha szeretitek a történelmi romantikusokat, akkor ez a ti könyveket. Ha pedig még nem kóstoltatok bele ebbe a világba, akkor tökéletes választás ahhoz, hogy elkezdjétek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ralston, Juliana, Callie
Kedvenc jelenet: az összes Ralston-Callie rész
Negatívum: néha egy picit sok volt az erotika (az én ízlésemhez)

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"- Ez, drágaságom, nem jó válasz.

- Nem illik így szólítania, ez túlontúl bizalmaskodó.

A férfi erre kissé elmosolyodott. 

- Itt van nálam, a hálószobámban és arra kér, hogy csókoljam meg. Szerintem megengedhetem magamnak a feltételezést, hogy már rég túllépte az illendőség határait, ezért újra felteszem a kérdést: miért?"

"- Fél füllel azt hallottam, hogy ön állítólag félmeztelenül otthagyott egy grófnét a télikertben, miközben ön a férj haragja elől az ablakon át távozott.

- Ez azért túlzás.

- Azt is mondják, hogy ön otthagyta az ingjét, amit a férj bosszúból elégetett.

- Nem kis túlzás.

Callie a férfi szemébe nézve mondta:

- És mi történt a lelkész lányával, aki egész Devonshire-on keresztül követte önt, nem törődve azzal, hogy ezzel feláldozza a jó hírét?

- Ezt hol hallotta?

- Borzasztó érdekes dolgokat lehet hallani a bálokban, a táncparkett szélén álldogálva, mylord. Miért, nem igaz?

- Azt tisztázzuk azért, hogy ez a hölgyemény szerencsére nem ért utol."

"-Fogja fel a dolgot üzleti megállapodásként.

Ralston felvonta a szemöldökét.

- Üzleti megállapodás, amely egy csókkal kezdődik?

- Egy különleges üzleti megállapodás."

"- Micsoda ostobaság, hogy a teát és a tejet csak szigorúan meghatározott sorrendben lehet kitölteni!

Callie lenyelte a nevetését.

(...)

- De ne aggódjon! - Juliana kissé teátrálisan felemelte a kezét. - Igyekszem megjegyezni: először a tea, aztán a tej. Nem szeretnék újabb okot adni a háborúra Nagy-Britannia és a kontinens között."

" - A szerelem csak kifogás, hogy úgy cselekedjünk, hogy közben nem számolunk a következményekkel - jegyezte meg érzelemmentesen Ralston. - Én mindig azt láttam, hogy a szerelem a fájdalom és a szenvedés előhírnöke. És mint fogalom is több kárt okoz, mint hasznot."

"- Semmi szükség a gúnyolódásra, Benedick - mondta Callie. - Ez nem valami illendő.

- Az persze nagyon is illendő, ha egy hajadon lady, egy gróf lánya, London egyik legmegrögzöttebb nőcsábászát kéri meg, hogy ajánljon egy fogadót. Ez aztán tényleg az.

- Ebben a megvilágításban értem, hogy a történet némileg problematikusnak tűnhet."

"A kaland akkor is megéri, ha maga a tapasztalat csalódás."

"- Szerintem az emberek csak azt látják, amit látni szeretnének és nem azt, ami a valóság."

"A szerelem sosem egyoldalú vagy önző. A szerelem nagyvonalú és jó irányba változtatja az életet. A szerelem nem rombol, Gabriel, a szerelem épít."

Nyereményjáték

A blogbejegyzések kiemelt betűi minden esetben egy-egy történelmi románc főhős nevét adják ki. Nincs más dolgotok, mint azt kitalálni, mi a regény címe, amelyben azé az úriemberé volt a főszerep.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/15 Angelika blogja - Az írónőről
11/16 Kristina blogja - Mi is az a regency?
11/17 Szilvamag olvas - Borítók
11/18 Deszy könyvajánlója - Korabeli divat
11/19 Nem harap a... - Regency illemtan
11/20 Insane Life - Interjú az írónővel
11/21 Dreamworld- Kedvcsináló idézetek