A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Rachel Hawkins Hex Hall című regénye, a nagysikerű Hex Hall sorozat nyitókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie Mercer varázslatos kalandjait!
2014. április 3-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Rachel Hawkins: Hex HallKiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454405
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Acsai Roland
Fülszöveg:
Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó
pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva
boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik
Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon
szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató
bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy
dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba
kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek
és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csodabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.
A hasonszőrű csodabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.
Saját véleményem:
Sophie Mercer akár egy átlagos hétköznapi lány is lehetne, de nem az. Eddigi élete során tizenkilencszer (!) váltott már iskolát. Édesanyjával kénytelenek mindig új helyre költözni, ugyanis mióta Sophie a képességei birtokába jutott, állandóan bajba keveredik, noha varázslatai során csak a jó szándék vezérli.
Ám egy alkalommal, soha nem látott apja megelégeli a dolgot, és úgy határoz, hogy a lánynak, hátralévő iskolás éveit a Hekaté Hall - vagy, ahogy a diákok hívják, Hex Hall - nevű bentlakásos iskolában kell töltenie, a többi Prodigium - boszorkányok, boszorkánymesterek, tündérek, alakváltók - között.
Sophie már az első napon összetűzésbe keveredik Archerrel, a meglehetősen jóképű, ámde annál undokabb boszorkánymesterrel, valamint szobatársnak az iskola leggyűlöltebb lányát kapja, aki ráadásul vámpír, és titkon, előző szobatársnője meggyilkolásával vádolják. És, ha mindez nem lenne elegendő, megkörnyékezi három sötét boszorkánylány is, azzal a céllal, hogy Sophie-t bevonják a körükbe. Ám ez még közel sem minden, ugyanis a tanárok zöme szigorúbban bánik a lánnyal, mint a többi diákkal, valamint arra is fény derül, hogy több titkos szervezet is vadászik a boszorkányokra; a furcsa, csak Sophie-nak megjelenő zöldruhás lányról már nem is beszélve...
"- Csak belegondoltam a helyzetbe. Sophie, öreglány, ez az első
napod, és máris összebarátkoztál az iskola páriájával, magadra
haragítottad a Hekaté legnépszerűbb lányait, és bimbózó kapcsolatba
kezdtél a suli legszexibb srácával. Ha holnap sikerül magad bezáratnod,
legenda leszel!"
Erre a könyvre évek óta fentem a fogamat, már csak a boszorkányok iránti szeretetem miatt is. Azt viszont nem sejtettem, hogy ennyire imádni fogom. De bátran kijelenthetem, új kedvencet avattam.
Már maga a prológus is vicces volt, de az igazi áttörést az első fejezet hozta meg. Az írónő rettentő olvasmányosan ír, a sorok csak úgy - ha stílusos akarok lenni: varázsütésre - olvastatják magukat, a végéig le sem lehet tenni.
Nem mondom, hogy Rachel csupa új gondolattal operált, mivel több más művel is találtam benne egyezéseket, de látszik, hogy igyekezett ezeket a saját stílusára formálni, s ily módon abszolút nem voltak idegesítőek a hasonlóságok.
 |
| L'Occhio di Dio jele |
A legszembetűnőbb talán maga a bentlakásos suli felépítése és oktatási rendszere volt. A Harry Potterhez hasonlóan ez is egy gótikus épület, keringő szellemekkel, csupa mágikus, boszorkányos órával, csakhogy itt nem pusztán varázslók alkotják a diáksereget, hanem vérfarkasok, tündérek, alakváltók, és egy vámpír. Talár helyett pedig skótkockás egyenruha van, vagy skotnya, hogy Sophie-t idézzem.
A másik hasonlóság az Árnyvadászokhoz köthető, a Prodigiumok teremtéstörténete révén. Számomra ez volt az egyetlen negatívum.
Amiben Rachel viszont nagyon erős, az a humor, a rejtélyesség, hangulat, és a karakterek.
Sophie egy igazán szerethető hősnő, aki a kiszólásaival, a gondolataival, valamint a tetteivel számos alkalommal nevetésre készteti az olvasót. Óriási dumája van a csajnak!
Emellett szerettem benne, hogy nem hagyta magát befolyásolni, és ahelyett, hogy másokra hallgatott volna, inkább utánajárt a dolgoknak. Na meg azt is nagyra értékeltem, hogy annak ellenére, mennyire megtetszett neki Archer, nem omlott egyből a karjaiba. (Ehhez pedig nagy önmegtartóztatás kelhetett, ugyanis a srác egy kétlábonjáró szarkazmus, szívdöglesztő emberi testbe burkolva.)
A másik kedvencem Jenna, a vámpírlány lett. Minden spoilert nélkülözve, az ő karaktere igazán érdekes volt, akárcsak a múltja, és a vámpírráválása. Egy vérbeli kis különc, akinél nem szabad a külsőségekből ítélni. Sophie-val együtt pedig aranyos párost alkottak.
"- Archer nem cuki - javított ki. - A kiskutyák cukik meg a kisbabák. Vagy például én is cuki vagyok. Archer Cross szívdöglesztő és elképesztően szexi. Úgy mondom ezt, hogy nem is a fiúkra bukom.
Oké, tehát Jenna nem fog lebeszélni a nyomulásról.
- Szerintem szenyó - mutattam rá. - Emlékszel a ma délelőtti vérfarkas epizódra?
- Igen - mondta fanyarul Jenna. - Megmentett egy vérfarkastól a rohadék.
Felnyögtem:
- Te nem akarsz nekem segíteni.
- Bocs."
A szupermodell külsejű triumvirátus viszont a legfinomabban szólva sem lopta be magát a szívembe, de a céljuk nem is ez volt. Ők testesítették meg a menő és rettentően szenya csajokat, akik magukon kívül mindenki mást lenéztek. Ám üresfejű buta libáknál jóval többek voltak, és noha nem szerepeltek túl sokat, mégis fontos szerepük volt a cselekmények alakulásában. Amellett, hogy kisebb csínyeket elkövettek, egy sokkal monumentálisabb, és sötétebb cél vezérelte csapatukat...
Maga a cselekményszál már a legelején elkezd kibontakozni, és ahogyan haladunk előre a történetben, úgy hatalmasodik el egyre inkább. Ráadásul szinte minden nyom az olvasó orra elé van pakolva.
Hősiesen bevallom, nekem csak az egyik ötletem jött be, tekintve, hogy több dologra nem számítottam. Ám az írónő jónéhány csavart bedobott a végére, én meg csak kapkodtam a fejemet, és pislogtam nagyokat. Fordulatos és izgalmas volt, és közben persze fogtam a fejemet, azt ismételgetve, hogy: tényleg!
Ami különösen tetszett még, az a hangulat. Egyszerre volt varázslatos, lenyűgöző, és tradicionális. Az írónő ügyelt arra, hogy minden boszorkányokhoz köthető sztereotípiát - seprűn repülés, komor hangulatú épület - belecsempésszen, de mindezt úgy tette, hogy ne legyen merev és elcsépelt. Sőt, ha a helyzet úgy kívánta, inkább viccesre vette.
Külön pluszpont a Hekaté és a boszorkányság múltja miatt. Örültem, hogy végre egy olyan történettel találkoztam, amiben nem csak utaltak a boszorkányüldözésre, vagy az épület keletkezésére, hanem bővebben is megismerhettük, méghozzá nem is akárhogyan!
Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretik a többféle lényt felvonultató történeteket, vagy a bentlakásos sulikban játszódó regényeket. A Hex Hall egy igazán humoros, rejtélyes, izgalmas, és varázslatos olvasmány! Igazi felüdülés!
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Sophie, Jenna, Archer
Kedvenc jelenet: a vérfarkasfiús "epizód", a báli ruha varázslás, éjszakai magánórák
Negatívum: a Prodigiumok teremtéstörténete
Borító: 5/5
Boszorkányüldözések
A kereszténység korai időszakában a pogány hit követői az egyház ellenségeinek, vetélytársainak számítottak. Ezért a régi vallás isteneit az új vallás ördögeinek nyilvánították. Azokat pedig, akik nem tértek át az új hitre, a Sátán híveinek tekintették. A kereszténységet el nem fogadó emberek ellen valóságos hadjárat indult. A pogány vallások varázslóit, javasembereit, jövendőmondóit azzal vádolták, hogy terméketlenné teszik az asszonyokat és az állatokat és rontást küldenek a termésre.
1484-ben VIII. Ince pápa bullát adott ki a boszorkányság ellen. A pápai bulla részletesen felsorolta, hogy a boszorkányok miféle ártalmas gonoszságoknak a szerzői. Lényege az volt, hogy szembefordítsa a keresztény embereket a természeti vallás követőivel. Azt állította, hogy a boszorkányok ártalmas varázslatokat folytatnak és az ördöggel kötöttek szövetséget, megtagadták Istent és az ördögre esküsznek, mindezzel pedig elveszítik az örök üdvösségüket.
A bulla kiadását követően, 1486-ban két német Domonkos-rendi szerzetes, Heinrich Institoris Kramer és Jakob Sprenger Malleus maleficarum („Boszorkányok pörölye”) címmel boszorkányellenes könyvet adott ki. A könyv rendszerezte a boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalókat és határozottan felszólította az embereket a boszorkányság üldözésére.
A Malleus Maleficarum hatására Európa nyugati felén hosszú és igen kegyetlen boszorkányüldözés vette kezdetét, az inkvizíció tömegesen tartott úgynevezett boszorkánypereket. Az üldözésekben jelentős szerepet játszott az ezidőtájt kialakuló nőgyűlölet is.
A boszorkánysággal megvádolt emberek az esetek többségében becsületes keresztény nők és férfiak, egyedül maradt özvegyek stb. voltak, akiket szépségük, érdeklődési körük, megközelíthetetlenségük, netán esetleges szakmai tudásuk miatt (például bábaasszonyok, akiknél túl kevés újszülött halt meg, vagy füvesasszonyok) az őket körülvevő közösség megbélyegzett és kivetett. Az egyházi bírósághoz a közösségek világi vezetői nyújtották be a perkérelmeket. A hivatalos hóhérok által végrehajtott ítélet általában máglyán való elégetés volt, amit nyilvánosan hajtottak végre. Az embereket ezzel is az adott közösség íratlan törvényeinek betartására figyelmeztették.
Néhány helyen még állatokat is végeztek ki, mert azt hitték, hogy állat testébe bújt a boszorkány.
Ez az időszak jó alkalom volt a hatalmon levők számára is, hogy leszámoljanak politikai vagy családi ellenségeikkel, illetve azokkal, akiket irigyeltek. A Salem-i boszorkányperek kivégzettjei is ennek estek áldozatául (Erről bővebben a Titkos kör – A beavatás blogturnén írok)
A leghíresebb boszorkánysággal megvádolt nő, Jeanne d’Arc volt, akit 1431. május 30-án szenvedte el a máglyahalált. Szemtanúk leírása szerint egy magas oszlophoz kötözték, ahol Jeanne megkérte a két papot, Martin Ladvenu és Isambart de la Pierre frátert, hogy tartsanak egy feszületet előtte. Egy paraszt szintén felállított egy keresztet, amelyet a ruhája elé tartott, miközben már meggyújtották a máglyát. Miután a tűz kialudt, átgereblyézték a hamut, hogy kiszedjék az elszenesedett testet, majd még kétszer megégették, hogy a test teljesen hamuvá váljék, és ezáltal megakadályozzák bármiféle ereklye begyűjtését. (Halála után újratárgyalták esetét, és végül az udvar 1456. július 7-én ártatlannak nyilvánította Jeanne-t.)
Magyarországon:
A középkorban Magyarországon is elevenen élt a varázslókba vetett hit, számos törvényt hoztak ellenük. Már I. István törvényei elrendelték: aki varázslással ártott valakinek, az adassék át az ártalmat szenvedett félnek, s az bánjék vele tetszése szerint.
Emellett ott van Könyves Kálmán király híres boszorkánytörvénye („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”), mely a 12. század elejéről származik.
Később a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban két nagyobb üldözési hullám zajlott. A boszorkányság vádja olykor férfiakat is sújtott, és egyes esetekben a politikai ellenfelek eltávolítását is szolgálta. A vallomásokat gyakran kínvallatással csikarták ki a vádlottakból. Az összesen mintegy ezer magyarországi boszorkányper egy része halálos ítélettel, más részük enyhébb büntetéssel zárult. Szeged egyébként élenjáró volt a hazai boszorkányüldözésben. 1728. július 23-án tizenkét embert, hat férfit és hat nőt égettek meg a Boszorkánysziget területén.
Az utolsó boszorkányégetés 1756-ban volt Magyarországon. 1768-ban Mária Terézia királynő betiltotta ezeket az eljárásokat.
Modernkori boszorkányüldözések:
- A világ némely részein, többek közt Dél-Afrikában és Indiában, a mai napig történnek boszorkányüldözések.
1484-ben VIII. Ince pápa bullát adott ki a boszorkányság ellen. A pápai bulla részletesen felsorolta, hogy a boszorkányok miféle ártalmas gonoszságoknak a szerzői. Lényege az volt, hogy szembefordítsa a keresztény embereket a természeti vallás követőivel. Azt állította, hogy a boszorkányok ártalmas varázslatokat folytatnak és az ördöggel kötöttek szövetséget, megtagadták Istent és az ördögre esküsznek, mindezzel pedig elveszítik az örök üdvösségüket.
A bulla kiadását követően, 1486-ban két német Domonkos-rendi szerzetes, Heinrich Institoris Kramer és Jakob Sprenger Malleus maleficarum („Boszorkányok pörölye”) címmel boszorkányellenes könyvet adott ki. A könyv rendszerezte a boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalókat és határozottan felszólította az embereket a boszorkányság üldözésére.
A Malleus Maleficarum hatására Európa nyugati felén hosszú és igen kegyetlen boszorkányüldözés vette kezdetét, az inkvizíció tömegesen tartott úgynevezett boszorkánypereket. Az üldözésekben jelentős szerepet játszott az ezidőtájt kialakuló nőgyűlölet is.
A boszorkánysággal megvádolt emberek az esetek többségében becsületes keresztény nők és férfiak, egyedül maradt özvegyek stb. voltak, akiket szépségük, érdeklődési körük, megközelíthetetlenségük, netán esetleges szakmai tudásuk miatt (például bábaasszonyok, akiknél túl kevés újszülött halt meg, vagy füvesasszonyok) az őket körülvevő közösség megbélyegzett és kivetett. Az egyházi bírósághoz a közösségek világi vezetői nyújtották be a perkérelmeket. A hivatalos hóhérok által végrehajtott ítélet általában máglyán való elégetés volt, amit nyilvánosan hajtottak végre. Az embereket ezzel is az adott közösség íratlan törvényeinek betartására figyelmeztették.
Néhány helyen még állatokat is végeztek ki, mert azt hitték, hogy állat testébe bújt a boszorkány.
Ez az időszak jó alkalom volt a hatalmon levők számára is, hogy leszámoljanak politikai vagy családi ellenségeikkel, illetve azokkal, akiket irigyeltek. A Salem-i boszorkányperek kivégzettjei is ennek estek áldozatául (Erről bővebben a Titkos kör – A beavatás blogturnén írok)
A leghíresebb boszorkánysággal megvádolt nő, Jeanne d’Arc volt, akit 1431. május 30-án szenvedte el a máglyahalált. Szemtanúk leírása szerint egy magas oszlophoz kötözték, ahol Jeanne megkérte a két papot, Martin Ladvenu és Isambart de la Pierre frátert, hogy tartsanak egy feszületet előtte. Egy paraszt szintén felállított egy keresztet, amelyet a ruhája elé tartott, miközben már meggyújtották a máglyát. Miután a tűz kialudt, átgereblyézték a hamut, hogy kiszedjék az elszenesedett testet, majd még kétszer megégették, hogy a test teljesen hamuvá váljék, és ezáltal megakadályozzák bármiféle ereklye begyűjtését. (Halála után újratárgyalták esetét, és végül az udvar 1456. július 7-én ártatlannak nyilvánította Jeanne-t.)
Magyarországon:
A középkorban Magyarországon is elevenen élt a varázslókba vetett hit, számos törvényt hoztak ellenük. Már I. István törvényei elrendelték: aki varázslással ártott valakinek, az adassék át az ártalmat szenvedett félnek, s az bánjék vele tetszése szerint.
Emellett ott van Könyves Kálmán király híres boszorkánytörvénye („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”), mely a 12. század elejéről származik.
Később a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban két nagyobb üldözési hullám zajlott. A boszorkányság vádja olykor férfiakat is sújtott, és egyes esetekben a politikai ellenfelek eltávolítását is szolgálta. A vallomásokat gyakran kínvallatással csikarták ki a vádlottakból. Az összesen mintegy ezer magyarországi boszorkányper egy része halálos ítélettel, más részük enyhébb büntetéssel zárult. Szeged egyébként élenjáró volt a hazai boszorkányüldözésben. 1728. július 23-án tizenkét embert, hat férfit és hat nőt égettek meg a Boszorkánysziget területén.
Az utolsó boszorkányégetés 1756-ban volt Magyarországon. 1768-ban Mária Terézia királynő betiltotta ezeket az eljárásokat.
Modernkori boszorkányüldözések:
- A világ némely részein, többek közt Dél-Afrikában és Indiában, a mai napig történnek boszorkányüldözések.
- Az Egyesült Államokban 1999 decemberében egy oklahomai diákot tiltottak ki 15 napra az iskolából, mert állítólag boszorkányságot használt tanára ellen.
- Kenyában legalább 11 személyt, köztük 3 férfit lincselt meg és égetett el a tömeg az ország nyugati részén 2008 májusában. Azzal vádolták őket, hogy listát készítettek a falu lakóiról, akik ellen boszorkányságot használtak, majd egyenként kipipálták a nevüket, ahogy elhaláloztak
- Kenyában legalább 11 személyt, köztük 3 férfit lincselt meg és égetett el a tömeg az ország nyugati részén 2008 májusában. Azzal vádolták őket, hogy listát készítettek a falu lakóiról, akik ellen boszorkányságot használtak, majd egyenként kipipálták a nevüket, ahogy elhaláloztak
- 2010 decemberében legkevesebb 12 embert lincseltek meg Haiti egyik déli megyéjének néhány településén, mert az áldozatokról úgy vélték, hogy készakarva terjesztik a kolerát. A csoportokba verődött feldühödött lincselők a boszorkányoknak tartott szerencsétleneket bozótvágó késekkel és kövekkel ölték meg, majd holttestüket az utcán elégették.
Nyereményjáték
Miután Sophie kénytelen-kelletlen beköltözik a külvilágtól elzárt Hekate Hall nevelőotthonba, számtalan új dologgal találja szembe magát. Hogy pontosan mik is ezek? Megtudhatod, ha velünk tartasz és részt veszel a játékban. Ha ügyes vagy, és a sors is neked kedvez, akkor megnyerheted a Könyvmolyképző által felajánlott 3 Hex Hall példány egyikét.
1. Minden blogon találtok egy puzzle-t, amit ha kiraktok, megpillanthatjátok a képet. (Fontos! Soha nem konkrét személyre vagyunk kíváncsiak, mindig gyűjtőnevekre, általános fogalmakra)
2. Minél többet fejtetek meg, annál nagyobb az esélyetek a nyereményre.
3. Nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe, hogy szerintetek, mit is ábrázol az adott kép.
(Csak Magyarország területén érvényes a postázás!)
Puzzle külön ablakban (katt ide) vagy alább:
(Csak Magyarország területén érvényes a postázás!)
Puzzle külön ablakban (katt ide) vagy alább:
Nézzetek be a többi állomásra
04/03 Dreamworld - Boszorkányüldözés
04/05 Deszy könyvajánlója
04/07 MFKata gondolatai - Trailer
04/09 Kelly & Lupi olvas - Borítók
04/11 Insane Life - Idézetek
04/13 Könyvszeretet
04/14 Függővég - Best of interjú az írónővel
04/16 Media Addict - Dreamcast
